Magyar Hang, 2018. augusztus (1. évfolyam, 12-16. szám)
2018-08-03 / 12. szám
I BELFÖLD 2018. AUGUSZTUS 3-9. Egyre drágább az albérlet A lakást bérlő diákok tízszer annyit fizetnek, mint a kollégisták HAJDÚ PÉTER Július 25-e emlékezetes dátum azoknak a fiataloknak, akik ezen a napon tudták meg, hogy elkezdhetik, illetve mesterfokon folytathatják főiskolai vagy egyetemi tanulmányaikat. Üröm az örömben, hogy a mintegy 200 ezer felsőoktatásban tanulóra mindössze 4,5 ezer állami fenntartású kollégiumi hely jut, így a nagy többségnek drágán kell lakást vagy szobát bérelni, ha lakhelyük és az oktatási intézmény túlságosan távol van a napi bejáráshoz. Akik albérletbe kényszerülnek, akár tízszer annyit is fizethetnek a lakhatásért, mint a kollégiumi elhelyezést elnyerő társaik. Az utóbbi ugyanis mindössze 15-16 ezer forint havi kiadást jelent, az átlagos budapesti albérlet pedig az Ingatlan.com adatai szerint havi 150 ezer forintjába kerül a diáknak. Az eltérések azonban igen jelentősek, hiszen amíg a legdrágább V. kerületben a 120 négyzetméternél kisebb lakások átlagos bérleti díja 248 ezer forint, addig a XXIII. és a XVII. kerületben már 105-110 ezer forintért is lakáshoz juthat a bérlő. A vidéki egyetemi városokban kedvezőbb a helyzet, de ott sem igazán rózsás, hiszen a bérbeadók a kisebb lakásokért 75-80 ezer, a nagyobbakért pedig 100-106 ezer forintot számolnak föl havonta. Nem egyszerű ezt az összeget a fiatalnak egyedül előteremtenie, még akkor sem, ha a tanulás 99 Azoknak a hallgatóknak a legnehezebb a helyzetük, akik most kezdik egyetemi tanulmányaikat mellett valamiféle állást is vállal. Vagyis a szülők, nagyszülők segítségére mindenképpen szükség van. Azoknak a hallgatóknak a legnehezebb a helyzetük, akik most kezdik egyetemi tanulmányaikat. Nekik ugyanis nemcsak a magasabb szintű követelményekkel kell megküzdeniük, de helyismeret híján még állást szerezniük is nehezebb, mint az egyetemi létbe már beleszokott társaiknak. A legjobb helyzetben a mesterképzésre készülők vannak, akik egyrészt már többé-kevésbé tisztában vannak a követelményekkel, másrészt már jó eséllyel munkatapasztalattal is rendelkeznek, netán tovább tudják vinni korábbi állásukat. A diákoknak kínált legtöbb állás óránként 1000 forint körül fizet, a kiemelkedően jó ajánlatok 1500- 2000 forintot kínálnak óránként. Utóbbi állásoknál valamiféle speciális ismeretet is megkövetelnek, például magas szintű matematikai, informatikai vagy nyelvtudást. A legjobban azok járnak, akik saját egyetemükön találnak állást, mert ha a munka kapcsolódik egyetemi, főiskolai képzésükhöz, akkor mentesülnek a közterhek megfizetése alól, vagyis a bruttó bérüket semmiféle levonás nem terheli. A számolásnál azt is figyelembe kell venni, hogy amennyiben egy hallgató komolyan veszi tanulmányait, s esetleg még sportol is mellette, akkor heti 20 óránál hosszabb munkaidőt megkövetelő állást nem vállalhat, mert az a tanulás rovására mehet, így az átlagos 1000 forintos órabérrel számolva nem kereshet többet havi 80 ezer forintnál, ami a fővárosban még az albérleti díjra sem elég, de a vidéki egyetemi városokban is kevésnek tűnik. S akkor még nem beszéltünk a megélhetésről. Jelentősen csökkenthető a lakásbérlet díja, ha többen öszszeállnak, és közösen vesznek ki többszobás lakást. Ezeknek a lakásoknak ugyanis a teljes bérleti díja nem annyival magasabb, mint amennyivel nagyobb az alapterületük - fejtegette a Magyar Hangnak Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági elemzője. Az elemző arra is felhívta a figyelmet, hogy a bérleti díj tovább csökkenthető, amennyiben a hallgató hajlandó a belvárostól, illetve az egyetemtől távolabb fekvő lakást bérelni. Ez esetben alacsonyabb az albérleti díj, és sok esetben a jó tömegközlekedésnek köszönhetően viszonylag gyorsan elérhető az oktatási intézmény. 150 ezer forint az albérlet átlagára Budapesten fotó: magyar hang A lakosság pénzére ácsingózik az állam Egyelőre nem érdemes váltogatni az értékpapírokat HAJDÚ PÉTER Kisebbfajta csoda történt a lakossági állampapírokkal: az állam nem várt tovább hiába a jegybanki kamatemelésre, hanem egyoldalúan lépett, és július végétől 50 bázisponttal többet fizet az összes fix kamatozású papírra, így a féléves magyar állampapír kamata 2, az egyévesé (ismertebb nevén Kamatozó Kincstárjegy) 2,5, a kétévesé 3 százalékra nő. A kincstári takarékjegyek kamata is 2,25-2,75 százalékra emelkedett. Szokatlan helyzet állt elő ezzel hazánkban: a nem akciós, mindössze 0,01 százalékos betéti kamat 250-szeresét is megadja az állam egy évre. Ez óriási előnyt jelent a banki lekötéshez képest, még ha veszteségként élik meg egyesek, hogy a megnövelt kamat is kisebb a júniusi 3,1 százalékos inflációnál. Ám ha valaki rövidebb ideig kockázatmentesen szeretné tartani a pénzét, akkor nem kell sokat gondolkodni: állampapírt kell venni a Magyar Államkincstár (MÁK) fiókjaiban (ahol a számlavezetés ingyenes, de a pénz átutalásának van költsége) vagy a kereskedelmi bankoknál (ahol általában 0,1-0,2 százalék körüli a számlavezetési díj). Az ilyen típusú befektetéseknél aranyszabály, hogy lejáratig kell tartani az értékpapírokat, nem feltétlenül éri meg hamarabb megszabadulni tőlük. Ezt azért fontos leszögezni, mert a mostani kamatemelés kapcsán többen tűnődhetnek azon: jól járnak-e, ha idő előtt eladják a kedvezőtlenebb kamatozású állampapírt, és vesznek helyette az újabból? Egyik olvasónk bankjában rá is kérdezett erre, ahol az ügyintéző szemrebbenés nélkül közölte a kisnyugdíjassal, hogy alig két hónapja vásárolt éves futamidejű Kamatozó Kincstárjegyét (KKJ) nyugodtan cserélje a magasabb kamatúra. Arról mélyen hallgatott, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen idő előtti visszaváltás esetén sérülhet a tőkénk. Ilyen esetben a forgalmazó bank, vagy az államkincstár kifizeti az eltelt időszakban felhalmozott kamatokat, de egyáltalán nem biztos, hogy a befektetett Néhány leleményes bank hitelt adott privát ügyfeleinek, hogy azon vegyenek lakossági állampapírt, amit aztán később megvásárolt tőle, és így a saját pénztárcáját hizlalta az állam számlájára tőkén teljes egészét is visszaadja. A MÁK honlapján az áll, hogy még akkor is névérték alatt, vagyis 99,5 százalékon kapjuk vissza az eredetileg befizetett összeget, ha már csak egy hónap van hátra az eladni szándékozott papír lejártáig. Ami a bankokat illeti, ők egyedi visszaváltási árjegyzést alkalmaznak, ami lehet ennél kedvezőbb, de akár kedvezőtlenebb is. Ha tehát veszteség nélkül akarjuk eladni a futamidő vége előtt a papírjainkat, akkor jó, ha megvárjuk, amíg a felhalmozott kamat ledolgozza a visszaváltás költségét. Szakértői számítások szerint az állampapír fajtájától és a forgalmazó feltételeitől függően - legalább 92-140 napig kellene tartani a papírt ahhoz, hogy bukás nélkül ki lehessen szállni belőle. Olvasónk esetében tehát borítékolható a veszteség, mert a 2,5 százalékos KKJ megvásárlása nem kompenzálja a levonásokat, így egy év múlva csaknem húszezer forintot bukik az egymillió forintnyi befektetett tőkén. - Minden konkrét esetben ki kell számolni vagy számoltatni, hogy mennyivel kereshetünk többet vagy mennyit veszíthetünk az idő előtt eladás miatt - fejtegette a Magyar Hangnak a Bankmonitor. hu ügyvezetője Sándorfi Balázs, i Az a jellemző, hogy minél korábban adjuk el az értékpapírt a lejárat előtt, annál nagyobb lehet a tőkeveszteség, és minél közelebb az eredeti lejárathoz, annál kisebb. Ezért lehetőleg tartsuk a futamidő végéig, és utána vásároljunk a magasabb kamatozású állampapírból. Felmerül a kérdés, mi szállta meg az Államadósság Kezelő Központot (ÁKK), hogy épp most kamatot emeljen? Alig egy hónapja még nem volt napirenden - legalábbis ezt nyilatkozta a Világgazdaságnak Barcza György, az ÁKK vezérigazgatója. Sándorfi szerint elég megnézni a lakosság megtakarításainak összetételét: 100-ból 14 forint áll még mindig készpénzben, tehát rá kell venni az embereket, hogy a befőttesüveg helyett válasszák az állampapír-vásárlást. Az utóbbi évek nagy kampányainak és az extra magas kamatok miatt ma már ott tartunk, hogy a magyar államadósságot megtestesítő papírok negyede van elvileg a lakosság kezében. Azért elvileg, mert - amint arról korábban a Magyar Nemzet is beszámolt - néhány leleményes bank hitelt adott privát ügyfeleinek, hogy azon vegyenek lakossági állampapírt, amit aztán később megvásárolt tőle, és így a saját pénztárcáját hizlalta az állam számlájára. Az ÁKK azóta szép csendben becsukta a kiskaput, és újra nekilátott annak, hogy immár valódi lakossági befektetőket toborozzon. Nem tudni, mikor jön el a következő kamatemelés ideje, de ha valaki erre számít, még egy jó tanáccsal tudunk szolgálni: ha később több kamatra számítunk, akkor most rövidebb futamidejű papírokba érdemes befektetni. 99