Magyar Hang, 2018. november (1. évfolyam, 25-29. szám)
2018-11-02 / 25. szám
A BELFÖLD 2018. november 28. Magyar Hang Mindent közpénzből A magyar kormány annak ellenére változtatná meg a tao rendszerét, hogy az unió kizárólag a 2011 és 2017 közötti változatot engedélyezte B. MOLNÁR LÁSZLÓ Akár a stadionok országa is lehetünk 2020-ra, hiszen elképesztő mennyiségű közpénzt, 342 milliárd forintot a sportágba öntve két év múlva már 32 helyszínen fog új vagy alaposan felújított arénában pattogni a labda. Ugyan sokan úgy gondolják, hogy a stadionokat a társaságiadó-kedvezményből, azaz a taóból építik, ám ez nem igaz, ugyanis mindössze két stadion - a felcsúti Pancho Aréna és a máig el nem készült szigetszentmiklósi stadion - esetén beszélhetünk erről. A látványsportágak támogatására létrehozott tao eredeti célja elsősorban az utánpótlásképzés segítése, az adott sportágfejlesztési programok támogatása, valamint kisebb részben a személyi költségek előteremtése volt. A sportesemények nem hozzák a központilag elvárt nézőszámot, és a tervezésnél sem a piaci szempontok döntöttek A gond általában nem a stadionok az építésével van, hanem az üzemeltetéssel, ugyanis a létesítmények fenntartását törvényesen nem lehet a taóból fedezni. Ugyan volt ilyen kormányzati elképzelés - a tao 2 kifejezetten erre szolgált volna -, ám az Európai Unió kizárólag az eddig bevett gyakorlat folytatását engedélyezte. A kormány azonban most arra készül, hogy ezt a megállapodást felrúgja, ugyanis a jövő évi, a parlamenthez már benyújtott adócsomag egyik paragrafusa lehetővé tenné a taotámogatás felhasználását a stadionok üzemeltetéséhez is. A javaslat szerint a sportcélú ingatlan működési veszteségének 50 százalékát, legfeljebb támogatási időszakonként 300 millió forintot kaphat egy sportszervezet erre a célra taotámogatásként. És ami a legérdekesebb az egészben: a közpénzből épített, de az egyesületek tulajdonába kerülő sportlétesítmények üzemeltetését is nagy részben közpénzből oldanák meg. Ha szakmailag nézem a tervezetet, azt kell mondanom, a szándék érthető és logikus, ugyanis a Groupama Aréna kivételével piaci alapon nem biztosítható az új vagy felújított sportlétesítmények fenntartása. A Groupama esetében ugye két hazai csapatról is beszélhetünk, hiszen a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező Fradi mellett a válogatott is kizárólag itt játssza hazai meccseit. Hogy a többi létesítmény esetében mi a gond? Nos, egyrészt a sportesemények nem hozzák a központilag elvárt nézőszámot, másrészt már a tervezésnél és kivitelezésnél sem a piaci szempontok voltak a döntők, hiszen a legtöbb nem alkalmas egyéb események megrendezésére - jelentette ki lapunknak Szabados Gábor. A sportközgazdász szerint a kormány terve olyan technikai megoldás lehet a fenntartási gondokra, amely segíti a létesítmények üzemeltetőit, és figyelembe veszi azt is, hogy a hiányt ne a másra szánt állami, önkormányzati költségvetésből kelljen kigazdálkodni. A spotközgazdász leszögezte az is: miután állami tulajdonú egyesület, cég nem kaphat taotámogatást, így csak azok az egyesületek részesedhetnek belőle, amelyek magántulajdonban vannak. Teljesen jogos a felvetés, miszerint miért van arra szükség, hogy az állam közpénzből felépítse a magántulajdonba kerülő létesítményeket, majd működtetésüket szintén közpénzből finanszírozza? Persze nagy kérdés, hogy milyen típusú létesítményeknél lehet majd taotámogatást igénybe venni a működtetésre. A kistelepülések esetén akár hasznos is lehet, ám profi sportklubok esetén már más a helyzet - fogalmazott a közgazdász szakember. Szabados Gábor szerint az lenne a jó, ha a működtetéshez kapcsolódó támogatást csak végszükség esetén használnák mentőövként, ugyanis azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy ha a tao egyszer megszűnik, akkor mindenképpen piaci alapon kell működni. „Erre a helyzetre kellene felkészíteni az egyesületeket, és nem arra, hogy természetesnek vegyék: a közpénz úgyis érkezik, így nem is kell nagyon hajtani az egyéb támogatásokért. Lehet szépíteni a dolgokat, de sajnos ez a mentalitás már ki is alakult a mostani rendszerben” - zárta gondolatmenetét a sportközgazdász. Azt még hozzátette, ha a kulturális életből kivonják a taotámogatást, azt biztosan nem azért teszik, hogy ezzel a sportlétesítmények fenntartásának anyagi fedezetét teremtsék meg, ugyanis az eddig ott felhasznált közpénz összege jóval kisebb, mint amennyit a sportban költöttek el. Orbán Viktor Ц Thomas Bachnak, ■ a NOB elnökének is a felcsúti stadionnal büszkélkedett . FOTÓ: MTI/PUSKAS AKADÉMIA Kiszolgáltatott szerepben A tao kiiktatásával a kulturális támogatás elosztása teljesen a kultúrpolitika hatáskörébe kerülhet FICSOR BENEDEK Hoppál Péter, akkori kulturális államtitkár egy három évvel ezelőtti háttérbeszélgetésen - nevek említése nélkül ugyan - elismerte, hogy a 2009-ben elindult előadó-művészeti taotámogatások rendszerének egyik komoly tehertétele a Román Sándor vezette ExperiDance tánctársulat. Egészen pontosan a Román Sándor és Vona Tibor tulajdonában lévő Rivalda Stúdió Művészeti Iroda Közhasznú Nonprofit Kft., amely az évek során sok milliárdnyi taotámogatást zsebelt be - volt olyan esztendő, amikor többet, mint az Opera és az Operettszínház összesen. Ehhez elég volt anynyi, hogy évi 1200, vagyis átlagban napi több mint három előadás után igényeljenek támogatást. Emberfeletti teljesítményük valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kormány végül úgy döntött, jelenlegi formájában megszünteti a kulturális taót. A tao lényege az volt, hogy a Magyarországon működő vállalkozások a társasági adójuk egy részét a sportegyesületek és a filmek támogatása mellett nyilvántartásba vett előadó-művészeti szervezetek számára is felajánlhatták. A törvény eredeti célja szerint a kulturális intézmények - színházak, táncegyüttesek, zenekarok - így kiegészítő bevételhez juthattak, mivel azonban a tao megjelenésével párhuzamosan nagyjából ugyanakkora összeggel csökkentették a fenntartói - állami és önkormányzati - támogatásokat, a kulturális szervezetek költségvetésének pótolhatatlan részévé, működésük zálogává vált. A tao több módszerrel is könynyedén kijátszhatónak bizonyult. A legnépszerűbb ezek közül a jegybevétel után felvehető támogatás feltornázása: az arra jogosult kulturális szervezetek az évi nettó jegyárbevételük legfeljebb 80 százalékáig vehették igénybe a taót, vagyis egy 1000 forintért eladott jegy után 800 forintot kérhettek. Gyorsan el is szaporodtak a világ körüli haknik, amelyek óriási jegybevétele a taoigénylések jogosságát vizsgáló Előadó-művészeti Iroda számára ellenőrizhetetlen maradt. A támogatási rendszert több művész már a bevezetésétől fogva hevesen ellenezte. A leghangosabban talán Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója ül-A trükközésnek ezzel vége, ugyanakkor számos független művészeti szervezet körül szinte kilátástalan helyzetbe takozott. 2018-ban „világosan látszik, az előadó-művészeti szervezetek nagy része a lao manipulációjára jött létre. Ez szégyen” - fogalmazott a direktor a Népszavának augusztusban. A lap emlékeztetett, hogy míg 2010-ben 126 regisztrált előadó-művészeti szervezet 6,5 milliárdos taotámogatást vihetett haza, 2017-ben már 315 szervezet 37,5 milliárdot. Az Index úgy számolta, 2017-ben 5,6 milliárd forint vándorolt olyan fiktív színházakhoz, amelyeket kizárólag a tao megszerzésére alapítottak. A visszaélések, és azok felderítetlensége miatt is alakult ki a politikai lövészárkok felett átívelő egyetértés a szakmai szereplők között a tao rendszerének megreformálásáról vagy épp a megszüntetéséről. Végül a Nemzeti Színház vezetőjének álláspontja győzedelmeskedett, Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányműm bejelentette, jelenlegi formájában biztosan megszűnik az előadó-művészeti lao. A trükközésnek ezzel vége, ugyanakkor számos független művészeti szervezet kerül szinte kilátástalan helyzetbe. Azok a magánszínházak, amelyek nem kapnak állami támogatást - az Átrium Filmszínház, a Rózsavölgyi Szalon, az Orlai Produkciós Iroda, a Centrál Színház csak a jegybevételre, és az utána igényelhető taóra támaszkodhatnak, számukra a támogatás eltörlése a működés veszélyeztetését jelentheti. De nem csupán a magánszínházak és a független társulatok szenvedik majd meg a tao hiányát. Máté Gábor, a budapesti Katona József Színház igazgatója a 24.hu-nak adott interjújában elmondta, az intézmény költségvetésének 20 százalékát adja a tao, ha kiesne az összeg, egyik játszóhelyük, a Kamra bezárásával járna. A korábbi támogatási rendszer ugyanakkor nem vész el teljesen. Gulyás Gergely hangsúlyozta, a forrást nem kívánják csökkenteni, de a szétosztásról pályázati formában vagy egyéb világos, megismerhető szempontok alapján döntene az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A tao kritikusai abban jórészt egyetértettek, hogy a támogatási forma részben független volt a politikától. Amennyiben a társasági adóból befolyó összeg elosztásáról egy központi szerv dönt, akkor a támogatási rendszer a kultúrpolitika bármire felhasználható eszközévé válik. Erre hívta fel a figyelmet az Indexnek adott interjújában Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója is: „Ha megszüntetik (a taót), akkor ennek a kétarcú képződménynek a vonzó oldala is elvész. A támogatás elosztása egészében a kultúrpolitika hatásköre lesz, ami kiszolgáltatottabbá teszi a színházakat.” 99