Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)
2019-07-12 / 28. szám
14 MAGAZIN Székely Zoltán volt az első országgyűlési képviselő, akit a rendszerváltás után korrupciós bűncselekményért jogerősen ítélt szabadságvesztésre a magyar bíróság. Összesen három évet ült fogházban, tudtak a „dokumentumokról”, sőt bizonyítékok keletkeztek az üzelmeiről, ezért engedték el a kezét. Mindazonáltal az is tény, hogy miután Székely ellen büntetőeljárás kezdődött, a bűncselekménygyanús ügyekbe keveredett kisgazdapárti politikusok elleni felelősségre vonási hulláma is elindult. Ebbe a sorba illeszkedett például a Szabadi Béla elleni procedúra is. Ugyanakkor sokan keresték a magyarázatot arra, hogy szakítva az évtizedes hagyománynyal, 2000 végén az Orbán-kormány miért éppen kétéves költségvetésitörvény-tervezetet nyújtott be. Talán, mert elfogadása után már nem nagyon volt égető szüksége a kisgazdapárti szavazatokra az Országgyűlésben. A botrány kirobbanásakor még úgy tűnt, Székely kiiktatása Torgyánék politikai érdekét szolgálja, ám később kiderült, hogy a képviselő letartóztatásával vette kezdetét a kisgazdapárt felmorzsolódása - ezt több elemző is a Fidesz politikai érdekével megegyező folyamatként értékelte. Azonban aligha helyes következtetés, hiszen nem kizárt, hogy 2002-ben a Fidesz az elvesztett kisgazdaszavazatok miatt bukta el a választást. Vagyis Orbánéknak nem állhatott érdekében a kisgazdapárt tönkretétele. Vagy ha mégis céljuk volt koalíciós partnerük felszalámizása, akkor nyilvánvalóan rossz döntést hoztak. De térjünk vissza a 2000. október 12-én történtekre a Gellért téri parkolóban! Ahhoz a naphoz, amikor a bűnüldözők lecsaptak a korrupció elleni harc intézményeként felállított, közbeszerzéseket vizsgáló parlamenti bizottság elnökére! A nyomozók akkor „kapcsolták le” Székelyt, amikor átvett egy táskát Balla Dániel vállalkozótól. Székely utóbb igen gyermeteg védekezéssel állt elő: azzal magyarázta a nála lévő táskányi pénzt, ő úgy tudta, Balla kisgazda politikusokra nézve terhelő dokumentumokat akart átadni neki. Október végén a botrány tetőfokán sikerült megszólaltatni Székely Zoltánt. Az interjút Bojtár B. Endrével, a Magyar Narancs főszerkesztőjével közösen készítettük, 2000. november 2-án jelent meg. Székely ekkor is ragaszkodott állításához, hogy ő dokumentumokat akart átvenni Ballától, nem pedig kenőpénzt. A történet a Gellért Szálló presszójából indul. Részlet az interjúból: Balla „ivott egy sört, én kértem egy kávét. És aztán mondta, hogy itt vannak a dokumentumok. Egy nagy táska volt nála. Ez jó sokat hozhatott, gondoltam magamban. Megnézi? - kérdezte. Nem gondolja, hogy itt, a presszóban elkezdem olvasgatni, meg egyébként is, sietek - feleltem. Székely utóbb igen gyermeteg védekezéssel állt elő, azzal magyarázta a nála lévő táskányi pénzt, ő úgy tudta, Balla kisgazda politikusokra nézve terhelő dokumentumokat akart átadni neki Tele volt a presszó, majd ott fogom nézni. Megkértem, hogy kísérjen el a parkolóba. Jövünk kifele, mondom neki, Balla úr, ezek bizonyító értékű dokumentumok? Azt mondja, milyen bizonyíték? Hát amit hozott. De mi az, hogy bizonyíték? Hát amiről beszéltünk, mondom. Én azt hittem, hogy meg van ijedve. Persze, Székely úr, persze, válaszolta. Elmentünk a kocsimhoz, kinyitottam az ajtót. Üljön be, mondtam, hol parkol maga? Ott, a Gellért Szállónál. Kinyitom az ajtót, erre beteszi a vezetőülésre a nagy koffert. Hátradobtam a hátsó ülésre. Hol van az autója? Üljön be, mondtam, kérdezek még egy-két dolgot egy-két ügyről, hátha tud valamit róluk. Nem, mondta, sietek, mert APEH-ellenőrzésem van. Innentől nem mondom tovább, hogy mit mondtam én a kocsiban. Balla kimenekült az autóból." A botrány következtében Székelyt kizárták a kisgazdapárt parlamenti frakciójából, független képviselőként tevékenykedett tovább, a főügyész kérésére felfüggesztették mentelmi jogát, 2000 decemberében pedig előzetes letartóztatásba helyezték. A Székellyel szembeni kényszerintézkedést 2001 áprilisában házi őrizetre enyhítették, ám mivel annak szabályait sorozatosan megszegte, a bíróság 2001 novemberében újra előzetes letartóztatásba helyezte. Székely Zoltán a büntetőeljárás alatt mindvégig ragaszkodott a saját verziójához, hogy ő dokumentumokat akart átvenni Ballától, legalábbis a sajtóban ezt hangoztatta. De a nyomozás más eredményre vezetett, és végül a bíróság jogerős ítélete is kimondta, hogy a Balla és Székely közötti ügyletben - a megbeszéléseikről Balla által készített hangfelvételek alapján - egy „dokumentum” valójában egymillió forint korrupciós pénzt ért. A bírósági tárgyaláson a „dokumentum” szó jelentését Székely végül maga értelmezte az első vallomásaihoz képest, eszerint Balla kérésére „százalékos dokumentum”-nak nevezték azt az összeget, amellyel a vállalkozó az FKGP-t kívánta támogatni, és „dokumentum”-nak nevezték a Balla által ígért leleplező iratokat. Vagyis a két konspirátor nyelvén szólva: Székely dokumentumra számított, de százalékos dokumentumot kapott Ballától tettenérésekor. Az első fokon ítélkező Fővárosi Bíróság 2002. május 27-én kötelességszegéssel elkövetett vesztegetésben találta bűnösnek Székely Zoltánt, ezért 6 év börtönre ítélte, és 10 évre eltiltotta a közügyektől. Az ügyész pénz mellékbüntetés kiszabását, a védők az elsőfokú ítélet megalapozatlanságának kimondását kérve fellebbeztek. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Székely büntetését fogházra változtatta, valamint a vádlottat 9 millió forint pénzbüntetésre ítélte; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős bírósági ítélet viszonylag hamar, 2002 decemberében megszületett. A bírói tanács elnöke a kihirdetéskor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a kiemelkedő jelentőségű ügyet különös figyelemmel bírálták el, tekintettel arra, hogy a parlament becsületét is érintette az ügy. A Legfelsőbb Bíróság lényegében két csatornaépítési üggyel kapcsolatban ítélte bűnösnek Székelyt. A szóbeli indoklás szerint Székely Zoltán 1999-ben az Országgyűlés Környezetvédelmi Alap Céltámogatás ellenőrző albizottságának elnökeként találkozott Emőd polgármesterével abból a célból, hogy megszerezze a több milliárd forint értékű csatornaépítésre adott támogatás 30 százalékát, illetve hogy elérje egy általa megnevezett cég bevonását a beruházásba. Az ominózus tettenéréshez a másik, a Balla-féle ügy vezetett. A bíróság bizonyítottnak ítélte, hogy Székely az Országgyűlés közbeszerzéseket vizsgáló bizottságának elnökeként előbb 30, majd 20 millió forintot kért Balla Dánieltől. A pénz fejében ígérte, nem fogja megtámadni a közbeszerzési pályázatot, amelyet Balla cége nyert meg. A bírósági ítéletben megfogalmazták: Székely visszaélt hivatali helyzetével, semmi alapja nem volt annak, hogy politikai ellenfelei cselszövésének áldozata lett. A bizonyítékok alapján Székely azon védekezését is elutasította a bíróság, amely szerint a felvett telefonbeszélgetésekben említett „dokumentum” megjelölés más politikusokra nézve kompromittáló iratokat jelentett, nem pedig pénzt. Torkos Matild A képviselőt húszmillió forint vesztegetési pénz átvételén érték tetten 2000. október 12-én, délután a Gellért Szálló melletti parkolóban a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal és az ORFK nyomozói, ám mentelmi joga miatt nem vették azonnal őrizetbe. Székely abban az időben a közbeszerzéseket vizsgáló parlamenti bizottság elnöke volt, és több ügyben is bírálták tevékenységét, amiért bizottsági elnökként testületi megbízás nélkül folytatott le vizsgálatokat különböző csatornaépítő beruházásoknál. A tettenérését megelőzően a nyilvánosság előtt éles kritikákat hangoztatott a kisgazdapárt (FKGP) vezetésével szemben, amelyek nagyobb viharokat kavartak a párton belül. (Hogy melyik kijelentése verte ki a biztosítékot a kisgazdáknál? Az, amely szerint „a pártba bolsevikok, moszkoviták és Lenin-fiúk fészkelték be” magukat, sőt ezek a figurák a kisgazdák által irányított minisztériumokban is jelen vannak már.) Torgyán József Székely tettenérését követően azt nyilatkozta, hogy a képviselő nem tagja az FKGP-nek, amit az érintett politikus rögtön cáfolni próbált. Később azt is állította, hogy Torgyán kifejezett kérésére lépett be a pártba, amikor felkínálták neki a pártlistán a 15. helyet. A korabeli sajtóban arról cikkeztek, hogy Székely lebukása saját pártján kívül meglepte a koalíciós szövetségest, a Fideszt is - amit utólag indokolt fenntartásokkal kezelni. Politikai jóváhagyás nélkül aligha állíthatott csapdát a nyomozó hatóság a Fidesszel közösen kormányzó FKGP parlamenti képviselőjének. Tény, a Budai Hengermalom megszerzéséért folytatott - koalíciós pártok holdudvarába tartozó cégek közötti - küzdelemben érintett, kisgazdákhoz közel álló cég mögött Székely állt, és mint később kiderült, a csatát az erősebbnek bizonyult Fidesz közeli cégek nyerték. Ennek az ügynek azonban semmi köze nem volt Székely korrupciós ügyéhez még akkor sem, ha azt feltételezzük utólag, hogy a kisgazda politikus nem élvezett olyan védelmet, amilyet a rendszerváltás óta a pártok kasszájának feltöltésére vállalkozó politikusok - néhány kivételtől eltekintve - valahogy mégis élveztek. De az is lehetséges, hogy Székely nem csupán a pártja, hanem saját érdekében is próbált „ügyeskedni”, túl sokan HARMINC ÉV, HARMINC TÖRTÉNET A „dokumentumátadás” közben tetten ért honatya 2000: a Székely-ügy Magyar politikai krimi, első felvonás: tettenérés a Gellért Szállónál FORRÁS: WIKIPÉDIA 2019. JÚLIUS 12-18. Magyar Hang