Magyar Hang, 2022. július-december (5. évfolyam, 27-53. szám)

2022-07-01 / 27. szám

20 MAGAZIN______________________________________________________.__________________2022. július 17. Magyar Hang „Nem barátja az erőszaknak” Lojalitás vagy kollaboráció: mi okozta a magyar zsidóság tragédiáját? Páratlan kordokumentum idézi fel a holokauszt magyarországi történéseit a nácik cinizmusától a Zsidó Tanács struccpolitikájáig. Ficsor Benedek határozó alakját, köztük Munkácsi Ernőt, a pesti neológ hitközség főtitkárát is, aki 1947-ben megjelent, Hogyan történt? című visszaemlékezésében idézte fel a zsidóság tragédiát. Hetvenöt év után idén újra kiadott - Bohus Kata, Csősz László és Laczó Ferenc jegyzeteivel és tanulmányaival kiegészített - könyve egyszerre szubjektív védőbeszéd és tárgyilagosságra törekvő kordokumentum, amelynek jelentőségét csak fokozza, hogy az utóbb szintén kollaborációval vádolt Zsidó Tanács szemszögéből mondja el a holokauszt magyarországi történetét. „A Zsidó Tanács elleni hangulatot jellemzi az a bon mot, ami különben Hollandiából került ide. Amikor éjnek idején a zsidó lakás ajtaján durva kopogtatás hangzik, kiszólnak: »Ki az?« - »A Gestapo« - hangzik a válasz. »Hála istennek, hogy nem a Zsidó Tanács« - s megkönnyebbülve sóhajt fel az üldözött” - írja a kötetben Munkácsi, a tragikus viccet jelezve azt a hatalmas szakadékot, amely a világháború utolsó éveiben elválasztotta a zsidóságot, illetve az azt képviselni hivatott szervezeteket egymástól. A magyarországi Zsidó Tanács létrehozásáról a német megszállás másnapján, 1944. március 20-án értesítették a budapesti zsidóság elöljáróit Adolf Eichmann alakulatának tagjai. Az Európa más országaiban is hasonló elv szerint működtetett irányítószerv feladata a megszálló hatóságok és a jogaiktól fokozatosan megfosztott tömegek közötti kapcsolattartás volt. A nácik cinizmusa tükröződött a tanács működtetésében, hiszen a közvetítő funkció egyszerre biztosította a hatékony szervezést, valamint - paradox módon - az erőszakkal szembeni egységes fellépés kizárását. A rendkívül sokszínű, széttartó zsidó közösség képviseletét ugyanis egy homogén, az államhoz lojális, konzervatív, (felső) középosztálybeli réteg látta el, amely az utolsó pillanatig hitt benne, hogy a jogrendszer megóvja a már régen halálra ítélt embereket a pusztulástól. A Zsidó Tanács munkájában kívülről, tanácsadóként részt vevő Munkácsi elbeszélése alapján a németek azzal az ígérettel érkeztek, hogy senkinek sem esik bántódása, amíg betartják a közösen kialakított szabályokat: amint a háború véget ér, a zsidók visszatérhetnek régi életükhöz. Eichmann többször hangoztatta, hogy „nem barátja az erőszaknak”, amit a tanács legtöbb tagja jóhiszeműen el is fogadott, a szervezet pedig ennek megfelelően igyekezett teljesíteni minden parancsot. Amikor 1944. április 4-én bombatámadás érte Budapestet, és számos ház megsérült a Ferencvárosban és környékén, Eichmann előbb 500, majd 1500 „zsidó lakást” követelt a tanácstól „jóvátételként”, hogy azokban keresztényeket szállásolhassanak el. A rekvirálások előrevetítették a hatóság szándékát, amit a következő napon életbe lépő, a zsidókat sárga csillag viselésére kötelező rendelet még egyértelműbbé tett. A megtévesztés azonban olyan jól működött, hogy a tanács egyik tagja kijelentette, „ő büszke a zsidóságára, és ezért a sárga csillagot is büszkén viseli”. Munkácsi utólagos értelmezése szerint ugyanakkor a jogfosztás eszközei nem voltak maguktól értetődők, egy esetleges ellenállás módosíthatott volna a nácik stratégiáján: „Botrányos és véres jelenetek között abban az időben (1944 áprilisában voltunk!) aligha hajtották volna végre a rekvirálást saját közegeikkel!” Hozzáteszi azonban, hogy a parancs megtagadása esetén a szervezet vezetőit internálták volna, és új garnitúrát ültetnek a helyükbe: „A magyar zsidóság tragédiájának egyik oka a szervezetlenség volt. A szolidaritás hiánya - nem is beszélve az őrültekről és a konjunktúralovagokról - percek alatt újabb Zsidó Tanácsot teremtett volna (...) Az egyetlen menekülési mód a baloldali és az önállóan gondolkodó keresztény középosztálybeli magyar rétegek megmozdítása lett volna (...) De amiként a magyar zsidó vezetőségnek nem voltak kiépített szervezetei a zsidó tömegek felé, éppen úgy akkor még hiányzott a kapcsolat ezekkel a keresztény rétegekkel.” A tanács vezetői a „struccpolitikát” az egyre gyakoribb atrocitások Amikor 1957 márciusában Kasztner Rezsőt tel-avivi otthona előtt halálosan megsebesítette egy szélsőséges aktivista, a zsidó vezetők holokauszt alatti tevékenységéről már több mint egy évtizede zajlott az ellentmondásokat sem nélkülöző vita. Bár a kolozsvári születésű, a háború után Izraelben letelepedett újságíró a később az ő nevéről híressé vált vonaton 1684 zsidót menekített a haláltáborok elől Svájcba, egy jeruzsálemi bíróság tíz évvel a mentőakció után - és két évvel a meggyilkolása előtt - hozott ítéletében kimondta: Kasztner együttműködött a nácikkal, vagyis „eladta a lelkét az ördögnek”. Hasonló vád érte az európai zsidó közösségek számos más meg Hogyan történt? Adatok és okmányok A MAGYAR ZSIDÓSÁG TRAGÉDIÁJÁHOZ Három-négyszáz milliárd A kormányzati megszorítások elérték a kultúrát is: veszélybe kerülhetnek az olyan látványos presztízsberuházások, mint a Liget-projekt vagy Demeter Szilárd popcentruma. Ficsor Lesznek még beruházások, de nem most - fogalmazott Csák János kulturális és innovációs miniszter június 21-ei bemutatkozó beszélgetésén. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezte esten a frissen kinevezett tárcavezető - konkrétumok nélkül ugyan, de - kimondta azt, amit jó ideje sejteni lehetett: a kormány a gazdasági helyzetre tekintettel leállítja a nagy kulturális beruházásokat. Ezzel rövid távon akár több száz milliárd forintot is megtakaríthat, a projektek jövője azonban a halasztással kellően bizonytalanná válik ahhoz, hogy a döntés az egyes tervek végét jelentse. Összeszedtük, mi minden eshet áldozatul a megszorításoknak. Mivel a miniszter általános filozófiai igazságokba csomagolt előadásában alig hangzott el konkrétum, a kevés egyértelmű célzás különös jelentőséggel bírhat. Nem véletlen talán, hogy Csák éppen a Néprajzi Múzeumot említette név szerint. A május elején, Orbán Viktor jelenlétében átadott épület a Liget-projekt egyik legfontosabb elemeként készült el, a Városliget múzeumi negyeddé alakítása - amelyet a kormány előszeretettel emleget „Európa legnagyobb kulturális beruházásaként” - pedig komoly anyagi ráfordítást igényelt már eddig is, és az építőipari árrobbanás miatt a becsült végösszeg jelentősen megnőhet. Korábban a beruházást irányító Városliget Zrt. rendszeresen beszámolt az aktuális kiadásokról, ám mióta elérték a 300 milliárd forintot, mellőzik a tájékoztatást. A park átalakításának középpontjában kezdetektől fogva a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) új épülete állt. Az időközben elbontott Petőfi Csarnok helyére, Pritzker-díjas japán sztárépítészek tervezte légies monstrumot a múzeumi negyed ékkövének szánták, ennek megfelelően alakult a költségvetése is. Az eredetileg 26 milliárdra becsült épület ára előbb 48 milliárdra emelkedett, 2020 nyarán pedig már 73 milliárddal számolt a Városliget Zrt. Anélkül ugrott tehát majdnem a háromszorosára az összeg, hogy egyetlen kapavágást ejtettek volna a területen, a múzeumnak így minden esélye megvan rá, hogy már a rajt előtt elbukjon. az „Egy ekkora beruházás, mint új Közlekedési Múzeum, nyilván nincs könnyű helyzetben most, amikor a háború és az infláció miatt az egész világ gazdasági nehézségek elé néz” - mondta egy június 20-ai kiállításmegnyitón Vitézy Dávid, az intézmény főigazgatója (aki államtitkári kinevezése miatt hamarosan leköszön posztjáról). Ha az óvatos előrejelzést Csák János egy nappal későbbi megjegyzésére reagáltatjuk, nagyjából képet kaphatunk a Kőbányára tervezett új múzeumi komplexum jövőjéről. A Városligetből a lebontott Pfaff Ferenc-féle, a millenniumi kiállításra épített Közlekedésügyi Csarnokból az egykori Északi Járműjavító megújuló, a látványtervek szerint egy lebegő pályaudvart idéző csarnokaiba költöző Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM) hasonló sorsra juthat, mint az MNG. Ez különösen annak fényében tűnhet szomorú fordulatnak, hogy a múzeum március végén, az országgyűlési választások hetében kapta meg az építési engedélyt. A futurisztikus csarnokot a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda tervezi 7,8 milliárd forintért. Vitézy Dávid három hónapja még arról beszélt, hogy az utolsó fázisába lépett a folyamat, már a kiviteli terveket készítik, 2023 elején pedig kiírhatják a pályázatot az építési munkálatokra. A kivitelezés összege egyelőre nem ismert, de aligha okozna meglepetést, ha a rendkívül látványos létesítmény költségvetése megközelítené az MNG új épületéét. Vélhetően más árkategóriában mozog, jelentőségét illetően azonban nem elhanyagolható a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) új épülete, amelyet, bár 2020 júniusában nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánított a kormány, ugyancsak utolérhet a beruházásstop. A Városliget fasor és Bajza utca sarkán álló telekre, az egykori BM Kórház (korábban Korvin Ottó Kórház) helyére tervezett komplexumra 2021 szeptemberében írt ki pályázatot az építészeti központot fenntartó Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A tenderre összesen 36 pályamű érkezett, a zsűri azonban nem talált olyan munkát, amely „egyértelműen és általánosságban jó megoldást kínált Az új Nemzeti Galéria látványterve. Beborult FORRÁS: VÁROSLIGET ZRT.