Magyar Hang, 2023. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
2023-07-14 / 28. szám
2023. JÚLIUS 14-20. Magyar Hang 24 MAGAZIN * INTERJÚ „Élnünk kell az életünket, és örülni a jó dolgoknak” Egri János a 4,5 milliós nézettségről, a kiváltságosok sámlijáról 1956-ról és a felsőbb erőkről Mindegy, hogy honnan jöttél, milyen a politikai meggyőződésed, vagy miben hiszel, ha bedobják a korongot, akkor egyetlen cél lebeg a szemed előtt, a győzelem. És ehhez a többiekre is szükség van, mert lehetek én akármilyen jó, a társaim nélkül semmit sem érek. Ez a felismerés alázatra tanít - mondja Egri János. Az egykori televíziós személyiség 86 évesen is lejár jégkorongedzésre, idén tavasszal pedig a legidősebb válogatott játékosként szeretett volna bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe. Az Elmebajnokság és a Kérdezz! Felelek műsorvezetőjével hoki mellett köztelevízióról és közéletről is beszélgettünk. Ficsor Benedek Huszonhét évig dolgoztam a Magyar Televíziónál, és huszonhét éve hagytam ott - vág bele a beszélgetés közepébe Egri János, miután leülünk az interjúra. - Huszonhét év múlva vajon hány ma aktív műsorvezetőt tud majd felsorolni a közönség? - Valószínűleg nem sokat. És nem is kell annyit várni, már egy év múlva sem sokukra emlékezünk majd. Az úgynevezett közszolgálati televízió arctalanná vált. Nem nagyon találunk olyan munkatársat, akinek nevéhez emlékezetes produkció, vagy elismerésre méltó teljesítmény fűződne. - Miben volt más a műsorkészítés régen? - A televíziónál töltött huszonhét évem során szinte végig Színetár Miklós vezetése alatt dolgoztam, aki szerint az volt a tévé aranykora. Főrendezőként, majd művészeti igazgatóként ő felelt a műsoraimért, és egyetlen adás elkészítésébe sem szólt bele. Ez ma elképzelhetetlen. Más világot élünk, a politika olyan mértékben hatja át a televíziózást, hogy elegendő néhány percre belenézni az adásba, és rögtön látjuk, az adott csatorna a kormány vagy az ellenzék - ha létezik még ilyen - oldalán áll. Nálam ilyesmiről szó sem lehetett. Annak örültem leginkább, hogy ablakot nyithattam a világra. Nyugati lapokat például nem lehetett itthon vásárolni, vagy csak komoly tortúra után, és akkor az ember rögtön magára vonta a hatóságok figyelmét. A műsorban viszont hivatkozhattam az újságok cikkeire, képeire, kérdésként, feladványként sok olyan dolog szerepelt, amivel egyébként nem találkozhatott volna a közönség. -A korabeli kritika többször is a szemére vetette, hogy túl kedves a versenyzőkkel. - Udvarias voltam mindig, de miért ne lettem volna az? Az volt a célom, hogy se a játékos, se a néző ne érezze kényelmetlenül magát. Ha megszégyenítenek valakit a kamerák előtt, az hatással van a közönségre is. Persze van ilyen formátum is, a BBC által készített The Weakest Link, vagyis A leggyengébb láncszem című produkció például a játékosok megalázására épül. Az eredeti műsorban Anne Robinson játszotta a kíméletlen házigazda szerepét, állandóan beleszólt, összezavarta és megalázta az általa meghívott vendéget. Én erre képtelen lettem volna, de úgy látszik, a közönség igényli az ilyesmit, mert bár nálunk szerencsére megbukott, az Egyesült Királyságban és több más országban még mindig fut a műsor. Valószínűleg az emberi gyengeség áll a siker hátterében: a tévé előtt ülve a néző annak örül, hogy nem az ő hátán csattan az ostor, és a másik megszégyenítését látva többnek, jobbnak érezheti magát. Műsorai, az Elmebajnokság, a Lehet egy kérdéssel több? vagy a Kérdezz! Felelek legendás, a mai napig emlegetett műsorokká váltak. Mi volt a titkuk? - Remek, nagy tudású játékosok voltak, és nálam nem lehetett veszíteni. Még aki nem nyert, az is jókedvűen távozott. Ikonikussá vált az a piros, gömb alakú hangszóró, amit vigaszdíjként kaptak a rosszul válaszoló játékosok. Mire volt ez jó? Hogy senki ne menjen el üres kézzel. Ez a mentalitás mára kiveszett: „ha nem nyertél, akkor menj a fenébe”.A kereskedelmi vetélkedők ma már a könnyű szórakozásról szólnak, ami jóval több nézőt vonz. Ebben a környezetben lehet még esélyük a klasszikus műveltségi kvízeknek? - Egyszer a főosztályvezető azért hívatott, hogy gondolkodjak rajta, miként lehetne feldobni egy kicsit az Elmebajnokságot, mert