Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1963
Korolovszky Lajos: Szerelem, szerelem (Bevezető) - Petőfi Sándor: Minek nevezzelek
PETŐFI SÁNDOR Minek nevezzelek, Ha a merengés alkonyában Szép szemeidnek eszi csillagát Bámulva nézik szemeim, Miként ha most látnák először. . . E csillagot, Amelynek mindenik sugára A szerelemnek egy patakja. Mely lelkem tengerében foly — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha rám röpíted Tekinteted, Ezt a székét galambot, Amelynek minden tolla A békesség egy olajága, S amelynek érintése oly jó! Mert lágyabb a selyemnél S a bölcső vánkosánál — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Hei megrendülnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanoának a száraz téli telk, Zöld lombokat bocsátanának, Azt gondolván, Hogy itt már el taversz, Az ő régen várt megváltó jók, Mert énekel a csalogány — Minek nevezzelek? Minek nevezzelek, Ha ajkaimhoz ér Arkadnak lángoló rubintköve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk Mini hajnaltól a nappal és az éj, S eltűn előlem a világ, Eltűn előlem az idő, S minden rejtélyes üdvösségeit Árasztja rám az örökkévalóság — Minek nevezzelek? Itlinek nevezzelek ? Minek nevezzelek? Boldogságomnak édesanyja, Egy égbe rontott képzelet Tündérleánya, Legvakmerőbb reményeimet Megszégyenítő ragyogó valóság. Lelkemnek egyedüli. De egy világnál többet érő kincse. Édes, szép ifjú hitvesem, Minek nevezzelek? 74