Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-21 / 261. szám
Pest, Szombat. Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj: félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedra helyben bánhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. Előfizetési figyelmeztetés. Azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével letelik, valamint mindazokat, kik lapjainkat jövőre járatni kívánják, tisztelettel figyelmeztetjük, miszerint a jövő October hó elsejével beálló uj évnegyedre megrendeléseiket korán megtenni méltóztassanak, hogy a lapküldésben megállapodás ne történjék. Nagyobb kényelem végett minden t. ez. előfizető lapja czímboritékára föl van nyomtatva, mennyi időre előfizetett. Az évnegyedi előfizetési díj helyben 4 ft, vidékre 4 ft 50 kr. p.p. HIVATALOS RÉSZ. Kinevezés. Kereskedelmi, ipar és középitészeti minister ur Liedeman Emil volt pozsony kerületi mérnököt ideiglenes cs. k. főmérnökké 1400 pft évi fizetéssel kinevezé, s e minőségben az ideiglenesen Marmaros megyében foglalkozó Asboth Mihály főmérnök helyett a II. Várad kerületi építészeti hivatal vezérletét reá bízá. Felszólítás Brescia tartománya aug. 15. és 16-án árviz által szerencsétlenekké vált lakosainak fölsegélésére. Súlyos szerencsétlenség érte f. é. aug. 15. és 16-án Brescia tartománya lakosait, a rögtöni záporesők által hirtelen megdagadt folyók e tartomány 5 kerületében kiszámithatlan károkat okoztak , miután az árvíz sok községben házakat, malmokat, templomokat lerombolt, az ingó vagyont és a marhákat elragadó , az utakat megrontá, a közlekedést a vidékkel, részben sok napokra lehetlenié, a szántóföldeket s szőlőkerteket elpusztitá, s tetemes területeken sokára a föld termékenységét kavics és fövenynyeli elöntés által megsemmisité.Fájdalom ezen szerencsétlenségnek nem kevés emberélet is lett áldozata. Nagy e szerencsétlenség, — de nagy azon emberbarátok száma is, kik e szerencsétlenség hallatára , melylyel embertársaik sujtattak, szívesen és örömmel nyujtandják adalékaikat, hogy a nyomor könnyeit leszárítsák , annál inkább , miután más hasonló csapások alkalmával, melyek a monarchia más tartományaiban fordultak elő, Lombard-Velencze koronaország, adományaival soha sem fukarkodott. A közhatóságok ez adalékok elfogadására föl vannak szólítva, a belföldi lapok szerkesztőségei is szokott készséggel fogják a hozzájuk befolyó pénzadalékokat, fehérnemüeket vagy ruhadarabokat összegyüjteni s a jótékony adományok névjegyzékét közzétenni. A befolyó összegek a cs. k. ministeri biztossághoz a cs. k. milánói helytartósághozi elküldés végett beküldendők. 261. szeptember 21-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagy hidu tera 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldumasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van, régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. HEJHIVATALOS RÉSZ. Felső-Hernát mellékéről, sept. 15. Községek rendezése, ez most a nagy szó. S valóban nemcsak szó s divatos phrasis, hanem minden gondolkodók, — látni és érezni tudók, — az állam s alkotmányos rend és szabadság barátainak concentrált óhajtata. Sőt bizony nemcsak óhajtat, mint pium desiderium, hanem életrevalóság s kitűzött türekvési czél, nem valami ábrándosság és idiologia, hanem egészséges állapot és szükség, végre nem demagogia és rémséges socialismus, hanem az alkotmányos fejlődésnek természetes s el nem utasítható postulatuma. A kiváltságokat a privilegiált rendekkel együtt elenyésztené a humanistice fejlődő históriai korszellem, s azon elvnek: „es giebt nur Herren und Knechte,“ úgy akarjuk hinni, már csak múltja van, noha nem hiányzanak repristinatiói hatalmas vágyak. Az austriai birodalom uj alkotmánya s annak életbe léptetője a kormány, elismeri a községek rendezésének nemcsak fontosságát, de szükségességét is; s az engedményezés után itött mutatkozik is már pezsgőbb élet a községekben. (Prága.) De nem lehetne-e ezen rendezés egy részről ugyan gyorsabb, kivált oly országokban, hol mint nálunk, volt már municipális élet, más részről pedig egyszerűbb, egynemű s így egyetemes. Egyes nagy városok rendezése kivétel gyanánt tekintethetnék, mely módosításokat kiván; de a többi kisebb városokra s minden helységekre nézve egy s ugyanaz lehetne a szabály. Elismerjük az állami életben a felsőbb organisatio s a centralisatio elsőbbségét, hanem a felsőbb Organismus s ama józan centralisatió nem életébresztő, de életfojtó s maga is bágyadt maradand, ha nem párosul az állami teljes élet másik főorganumával, a municipalis s községi vidor mozgékonysággal. A községeknek dúsan fejlődő ép élete az állam pyramisának tömöre (massája) , vagy jobb képben, az állam életfájának ezernyi ezer szálakra elágazó életgyökere. Ha ezen gyökérszálacskák hitványak, sorvadók, ha nincs jó földjök, kellő nedvük, nincs költögető melegük, deritö verőfény s ápoló kertészük , bizony vékony maradandó törzsök is, száradni kezdenek majd a felső ágak s maga a törzsök is, kívánatos virágzásról s gazdag gyümölcsözésről pedig szó sem lehetend. Az absolut centralisatió s a peripheriális elemek sajátságos vidar önmozgásának mellőzése csak a nem élő anyagok és gépek által ellenében állhat meg és sikeresen legfeljebb is bányarendszerre alkalmazható sikeresen, hol a már meglevő kincseket kell csak napvilágra hozni és azokat felhasználni. De a hol, mint minden élő organismusban ezen egyéni életmű maga is megkívánja sajátságainak elismerését, s a hol erőket fejleszteni, a nyerseket nemesíteni, a ferdéket és kórosokat gyógyítani kell, s mindezt kis felügyelés s vezérlő ápolás mellett maga az egyéni (községi) Organismus képes csak kifejteni: ott bölcs nevelő és ügyes kertész módjára, bízzuk az élet teremtő működését azon különös organismusok saját természetére és munkájára. Már a gyermeknevelésnél is hiba, a jól vezérlett és táplált öncselekvőség helyett, a nevendék számára mindent megtenni, megtétetni (gängeli), mely bánás aztán passivitásra, tehetetlenség vagy gépiességre, sőt indolenlia s tunyaságra vezet. De a gyermeknél hagyján, mert kiskorú és tapasztalatlan. „Úgy de a népek tömege is magában nagy gyermek és kiskorú, mondaná valaki. Megengedve azonban, hogy a néptömeg, amint most van, kiskorú , kérdezhetnök , kívánatos-e, hogy mindig ilyen maradjon? S hogy civilizáltabb országokban mindeddig az maradt, nem valami ferde elv alkalmazásának, vagy mulasztásnak következménye-e ? Az alkotmányos kormánynak ezen örökös kiskorúság, műveletlenség és nyomor bizonyosan nem lehet sem czélja, sem öröme, sem haszna. — A kormány nem is képzelheti, mily elhagyatott, nyomorék állapotban vannak számtalan helyen nálunk a községek, kivált falukon. Testi lelki szegénység, minden jobb erkölcsnek s társas rendnek hiánya , igen sok helyen vagy semmi vagy csak tituláris iskola, roppant tudatlanság és babona, henyeség és gyámoltalanság; itt ott már szembetűnő s botrányos fejlettség, semmi kalauzolás és ápolás , semmi közszellem, az ember árnyék, vagy gép, vagy korcs. Az állam, ép életének veszélyeztetése nélkül, a községek minél előbbi gyökeres rendezését többé nem mellőzheti, mégpedig nemcsak politicai, hanem társadalmi s erkölcsi tekintetben is. Oly intézkedés kívánatos s csak oly lehet sikeres, mely ne csak igazgatási gépezetet alakítson, hanem életet ébresszen, ügyességet, jobb erkölcsöt, rendezett élénkebb munkásságot, rokonosodó társas közszellemet s ezek által anyagi és szellemi nagyobb jólétet teremtessen. Ezen czélok felé igénytelen javaslatban szabad legyen némi egyszerű utak, módok és eszközök említése. 1. Mindenek fölött szükséges legalább egy vezérlő, tekintélyes műveltebb egyén minden faluban, ki a jobbat ismerje, mutassa, terjessze, ki népszerű legyen s sziveket tudjon nyerni, ki a kormány intézkedéseit foganatosítsa , de kit viszont a kormány hatalma is gyámolítson. Oly ember kell, ki emberismerő és emberbarát. Egy két ilyen ember lesz tán minden helységben, talán egy vagy más a birtokosok közöl, pap, mester , jegyző, mesterember vagy gazda; ha pedig nem volna, hozatni kell a szomszédból minden áron. 2. Ily községi társadalmi főnök mellé szükséges továbbá bizonyos (nem nagy, nem csekély) számú szintén ügyesb és buzgó ember, mint tanácsadó és társ (presbyterium, vének tanácsa hajdan, de nem kupak-tanács ,) most provisorie kineveztetve, később szabadon választatva, érdem, ügyesség s a község birodalma által. Választható minden valódi polgártárs, ki arra való és érdemes, ki legalább 40 éves és 10 évtől óta a község tagja. Választó minden önálló férfi tagja a községnek, ki vagy birtokos, vagy honoratior vagy kitanult mesterember vagy értelmes önálló gazda, s a helységben legalább 3 évtől óta lakó. 3. Ezen az állami kormány felügyelése alatt álló községi választmány intézkedéseinek é s határozatainak engedelmeskedni a községben mindenki tartozik; alapos panaszt ellene tehetni a legközelebbi felsőségnél. 4. A választmány a község munkás magánosaiból állván, s házi foglalkozásait el nem hanyagolhatván, mindennap össze nem ülhet, hanem ha rendkívüli szorgos esetekben, de hetenkint legalább kétszer összeülni köteles, hogy a teendőkről tanakodjék és intézkedjék. Fizetéses tagok ? Igen ? Nem ? 15. Kell a választmány s község számára egy magasabb utasítás, és törvényerejű szabályok a népnevelésre, a társas jobb erkölcsökre, egésségi és bátorsági policziára, s a t. nézve. 6. Faluhelyeken, de városokban is legelhanyagoltabb lévén a szegény ifjúság, minden községben, kivétel nélkül az állami közadó költségén rögtön alakítandó egy, vagy aránylag több kisdedóvó, továbbá egy jól rendezett tanoda s előmozdítandók minden ide néző magánvállalatok. A nagyobb korúak számára is legalább vasárnap délután korcsma helyett, legyen valami alkalom valami hasznost tanulni, hallani, olvasni, közleni. 7. A társas jobb erkölcsökre nézve humánus, de erélyes szabályozása a családi életnek, a máshonnan telepedni akaróknak, a nép szokásai, ünnepléseinek (lakodalom, temetés, búcsú, kermes), kivált pedig a korcsmár korhely élet szigorú fékezése. Városokban a fönálló , de reformálandó ezéhek által lehetne hatni a mesterek jobb szellemére, de kivált a legények és inasok jobb erkölcsére. 8/Politzia egésségi szempontból: a helységek és házak tisztán tartása, hogy a mocsáros szalád utczák és udvarok rendeztessenek, faültetés, egésséges viz s élelmi szerek. A gyermekektől bizonyos korukig a dohányzás tiltassék el, (most 10—12 éves székibe dohányzik). Legyen minden helységben egy kis házi patika, legolcsóbb s legártatlanabb , ha más nincs, a homoepathicus a papnak kezelése alatt. Egésség föntartási tanítások, mértékletességi egyletek, kórház. — Közbátorsági tekintetben sokat teend már a jobb társas szellem, a nemesitettebb erkölcs, és ha nem lesz isolált önérdek, henyeség, korhelység, nyers szenvedélyek, de ezek fölött positive s küljogilag is , ha a büntettek szigorú igazsággal megfenyittetnek. (Javitó-házak), csendörség, örök, 9. Közmunkákra nézve, a község elve lévén , mindnyája mindegyikért s mindegyik mindnyájáért, igen sokszor egyesitett erőre lesz szükség ; de sokszor ez is sükeretlen maradand, ha kellőleg nem osztályoztatik, czélra, eszközre, számra, térre , rendre és időre, de kivált jutalomra és büntetésre nézve. 10. Több községek szomszédi rokon érdekei lehetvén és lévén , anyagi és szellemi tekintetben, az intézkedésnek erre is ki kell terjesztetnie. 11. A községek társas élete egyneműséget és rokonságot követelvén , az izraeliták is különczködésük letételével, de tiszta vallásos és cultusi szabadság mellett a községekbe olvasztandók. A vallásos és más bigott türelmetlenség szigorúan eltiltandó. Buzgólkodjék a magáéban mindenki, de másét ne bántsa, a+B. Pest, sept. 19. (A soproni katonai kerületi kath. iskolafelügyelet, ez. Sterne urnak a magas ministeriumhoz tett tudósítása az ottani középiskolák állása felöl). (Folytatás.) C. Mily átalakításra alkalmas,8 vagy 4 osztályú gymnasiumra-e? TÁRCZA. Az őrült nő sziklája, Beszély. Irta Bérczy Károly. I. Az erdélyi havasok egy lánczolata a Dunáig lenyúlva, Orsovánál végződik óriási fokba, s természetes határvonalt képez Bánát és Oláhország között. A vidék itt minden lépéssel vadregényesebbé válik, s a hegyláncz , mely a távol perspectivjéből nézve nagyszerűségében varázs színezetű , véghetlen komor alakot ölt, ha a hegyek helyébe tévedt vándor magát a kopár sziklafalak között, a temetői csendben, a siri magányban, oly egyedül, oly elhagyottan érezi. E magány érzete a kedélyre mondhatóan nyomasztólag hat. Minden perczben százszoros fokozatban nő a szomjú epedés emberi társaság, szócsere vagy legalább hang után, de hasztalan, mert a csempészeken kivül, kik csak éjjente járnak erre s kikkel a találkozás életveszéllyel van kapcsolatban , éveken át alig fordul itt meg egyegy természetbúvár, festész vagy költő, ki szakmányához képest, gyűjteményébe ritkaságot, vásznára tájképet, vagy fájdalmának dalt keres. S ha egy ilyen hosszú órákon át nem hallott egyéb neszt, mint saját lépteiét, az aszott kórók közt nem látott semmit mi életjelre mutatna, szorongó keble kétkedni kezd, ha e néma rengetegben nem lett őszinte néma, s ezt megkísérteni önmagához szól, vagy hangos kiáltásba tör ki, hogy legalább saját szavát hallja. És e kiáltás nem eredménytelen, mert fölveri a bérezek viszhangját, mely aíz oldalról válaszol , és fölveri a királysast, mely rejtek odújából fölröppenve, perez alatt kiterjesztett szárnyakkal függ a magas légben. De a viszhang elhallgat, a sas elvesz a magasban -------s ismét magad vagy, ismét nincs közel hozzád élet. ...... És mégysz tovább és tovább , s mig lelked a teremtés nagyszerű müveit magába szálló áhítattal bámulja, titkos vágyad a civilizatio áldásai után sovárg. Egy görbület, s uj panorámás kép bontakozik szemeid előtt. Lábaidnál száz ölnyi szédítő mélység tátong; gránit medrében haragosan zúg a sötétzöld patak, mely a havas sziklái közöl leszakadva árnyas völgyön kígyózik át, s a mélységhez érve zuhataggá törik. A csermely nedve tápot ád a völgy tenyészetének, martjain vadon terem a melissa, tövéren bokrosul a fű, túl rajta kissé világosabb színezetben terül el a nap hevében száradó legelő, melyet öt hat kecske szorgalmasan borotvál. A szakállas állatok őrzője, egy tizennégy évű oláh fiú ijedten kapja le ajkairól furulyáját, midőn alakodat felmerülni látja, s bámész tekintettel néz eléd. . . Szived az élőlények láttára feldobog, közeledel az elsütött szép arczu oláh fiúhoz , szívesen szólítod őt meg, de ő csak bámul, nem felel, nem ért, meg van lepetve , ily öltözékű emberrel ö még soha sem találkozott. Jelekkel akarnál érthető lenni, de hasztalan , e szegény fiú oláhul is alig tud , csak kecskéivel szokott beszélni, a hegyek közt nőtt fel, életében talán húsz embert sem látott........... Pénzdarabbal kínálod, s ő még jobban rád bámul, nem tudja mi az ? a pénz becsét nem ismeri ; kecskéi füvel és sóval élnek, ö hónapokon át nem eszik másénál egyebet.......... S te szomorodott szívvel, hogy emberi lény a baromisághoz ily közeli állapotban maradhat, megysz ismét tovább, midőn lépteidet egy hang leköti, s ösztönszerüleg megállani, visszafordulni kényszerit. Az oláh fiú ajkaihoz illesztett furulyával ül a szikla oldalban, az egyszerű műszerből eléfolyó dallam olyan dalító, oly kesergő, oly be nem tanult s eredeti, hogy te feltartott lélekzettel hallgatod szomorgó ömledéseit, s elfogódtan kérded önmagadtól: ki taníthatá erre a vadon gyermekét, vagy mily érzelmek tolmácsa lehet e csapongó dal , s e dal lelkedbe vésődik , s évek múltán megemlékezel távolban elhaló panaszáról. A völgy aljáról illatos levelű és diófa erdők között haladsz ismét fölfelé, melyekben itt ott cser nagyságú török mogyoró terjeszti szét lombos ágait, vagy karcsú fenyves nyúlik az ég felé, a mint ösvényed déli vagy éjszaki oldalon vezet. Mennél fölébb érsz, annál ritkábban látsz mogyoró és orgona fát, s annál sűrűbben fenyvest, mely tenyészésének földet nem is igényelve, mohos sziklából nő ki. Végre a fenyves is elfogy, ismét minden kopár körülötted, élettelen bérczfalak, hangtalan nesztelen magány .... szemed véletlenül fölleli a légben kis fekete pontként függő királysast. . . . Fönn vagy a tetőn, ittas szemekkel hosszan tekintesz körül, feleded hogy a fárasztó mászásban eltikkadál, feleded hogy a völgy esti szürkülete visszatérni int, nem bírsz elszakadni a látványtól, mely ezeregyéni változatos pompában rajzolja magát köröskörül. A naptányér Bánát kalásztengerébe sülyed, s aranyköddel festi meg az Erdélybe nyúló