Magyar Hirlap, 1898. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-01 / 32. szám

1 1898. február 1. MAGYAR HÍRLAP táját, nemzetibbé és erkölcsösebbé változtatását kívánja. Továbbá azt is óhajtja, hogy a szegény nép és a diákság részére ingyenes előadásokat rendezzenek. Ferczel Dezső: A nemzeti színház igazga­tóságának úgy kell megállapítani a műsort, hogy abban a közönség minden rétege az ő ízlésének kielégítét lelje meg. Ami pedig az ingyenes előadásokat illeti, megjegyzi a miniszter, hogy már úgyis megvan az a kedvezmény, hogy vasárnap délután olcsóbb előadásokat rendeznek. Egész in­gyenes előadások reményével egyelőre nem kecseg­tethet a miniszter. A tételt elfogadják. A közegészségügyi tételnél Pap Samu dr. kijelenti, hogy bizony még sok a teendő a közegészségügy terén, de az is bizonyos, hogy már eddig is sokat tettek. A közegészségügyi haladás első­sorban is annak a munkásságnak eredménye, amelyet a közegészségügy harczosai, a tudomány fegyvereivel fölruházott orvosok telje­sítettek. Az orvosok e nagyfontosságú feladatával nin­csen arányban társadalmi állásuk. Egy társadalmi állás elérésére sem kell nagyobb szorgalmat, na­gyobb anyagi és szellemi áldozatokat hozni, mint az orvosinál. És van-e arány e túlfeszített munka és az elérhető eredmények között? Állításait adatokkal is bizonyíthatja. Az előkészület az orvosi pályára nyolcz évet vesz igénybe s hátra vannak még a tiszti és törvényszéki orvosi vizsgálatok. S a tanulási évek meg vannak fűszerezve a legdrágább kurzusokkal és szigorlatokkal. Alkal­mas volna, hogy a tiszti vizsgát rögtön az egye­temi tanulmányok befejezése után tehessék. Majd a ragályos betegségek ügyét veszi sorra. Nálunk a tüdőkór az összes halálesetek 12 százalékát okozza. A külföldi statisztikákhoz képest bizony szomorú viszonyok ezek. De azért nem kell kétségbe esnünk. Az ország képviselőinek kötelessége az, hogy min­den egyéb ellenségeskedést feledve, közös erővel keljenek síkra és tegyék meg óvintézkedéseiket a közös, nemzetünk jólétét fenyegető ellenséggel szemben. Állítsunk föl szanatóriumokat, harczoljunk gazdasági és kulturális fegyverekkel. Segítsünk a szegény nép nyomorán, a lakásviszonyokat orvosoljuk és — így reményünk lehet a sikerre is. Nem mulaszthatja el, hogy köszönetét ne fejezze ki a miniszternek a közegészségügy terén kifejtett buzgóságáért. (Élénk, hosszantartó helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: A mi költségvetésünk an­­­nyira meg van terhelve, hogy közegészségügyi czélokra már nem jut semmi. A csendő­rség ügyénél 300.000 forint tűzetett ki, a ragályos betegségeknél pedig mindössze 25.000 forint. Pedig az utóbbi ügy mégis csak fontosabb az államra nézve. Az van a dolog­ban, hogy az 1876: XIV. törvényczikket sose juttat­­taták érvényre! Közegészségünk mai állása mellett az orvosok is válságos helyzetbe kerültek. A hivata­los orvos a betegsegélyző egyesületeknél, a bizto­sító intézeteknél stb. jó állásokra tesz szert, éppen hivatalos állásánál fogva, a magánorvos pedig, akinek a privatprakszisra nagyobb szüksége volna, nehezen jut ilyen jövedelmező álláshoz. Közegészségünk egyik fő tényezőjét a kórházak képezik. Itt se teszi meg szerinte a kormány a maga kötelességét. Kétszer annyi a magánkórházunk, mint a közkórház. Kap­csolatos ezzel a betegápolás kérdése is. A miniszter tavaly megjegyezte, hogy ezzel az üg­gyel foglal­kozni fog. Elmúlt az év,­­ de szónok hiába várta a betegápolás ügyének rendezését. A közegészségügy nagy reformja elől többé kitérni nem lehet. De e nagy reformok keresztül­vitelét ő nem bízhatja a belügyminiszterre, erre más kormány van hivatva. Határozati javaslatot nyújt a Ház elé, melyben kéri a minisztert, hogy az 1870 : XIV. t.-cz. 8. és 9. §-ának megfelelően a körorvosi állások betöltéséről és egyéb közegész­ségügyi intézkedések megtétele czéljából sürgősen javaslatokat terjes­szen be. Elnök az ülést tiz perczre felfüggeszti. Szünet után: Major Ferencz szintén közegészségügyünk ha­nyatlását panaszolja. Elborzadva tekint arra a nagy halandóságra, mely közegészségügyeink hanyatlása következtében a gyermekvilág körében észlelhető. Ha évekkel ezelőtt nagyobb összegeket fordítottak volna a közegészségügy fejlesztésére, úgy most ki tudja hány emberélettel volna gazdagabb hazánk. Egyre azt siratjuk, hogy kevesen­­ vagyunk, fél, hogy még kevesebben leszünk. Érveléseit statisztikai adatokkal támogatja. Nemrégiben a miniszter telket kért a várostól, amelyen saját költségére lelenczházat akar építeni. E lelenczház alapszabá­lyainak első pontjában a lelenczházba való felvételt keresztelési, születési, illetőségi stb. bizonyítványok­tól tette függővé. Az ilyen szabályzat sehogysem egyeztethető meg a lelenczházak czéljával. A mi­niszter bizonyos nervozitással azzal bizonyította a kormány intézkedéseinek lelkiismeretességét a fer­tőző betegségek terén, hogy — mint mondá — gőzfertőtlenítőket állítottak föl. Ez épp olyan, mintha Uhacziusokat szerzünk be, de nem szervezünk tü­zérséget. Általános az a nézet, hogy kevés a körorvos hazánkban. Ez csak természetes dolog, mert a kör­­orvosi állás korántsem kecsegtető. Furcsa állapot az is, hogy a körorvos kénytelen kikunyerálni fizetését a falu vagy község bírájától. Az elmebetegek ügyét sem karolja föl eléggé — szerinte — a kormány. A külföldi statisztika szerint: ott 300 emberre esik egy elmebeteg, nálunk 640-re. Ebből is azt a konzek­­venc­iát vonja le, hogy nálunk a statisztika megbíz­hatatlan. Mert lehetetlen, hogy nálunk kevesebb az elmebeteg, mint külföldön. Beszéde végén határozati javaslatában azt indítványozza, hogy a jövőben a ragályos betegségek ellen való védekezést maga a kormány vegye kezébe. Perczel Dezső belügyminiszter: Buzáth azt mondja, hogy talán azért hanyagolja el a kormány a közegészségügyet, mert ennek nincs befolyása létére. Ha valami van befolyással egy kormány létére, úgy első­sorban is a közegészségügy az. Major Ferencz szerint a közegészségügy a kormány mostoha­gyermeke. Hát, aki a mai egészségügyi viszonyainkat meg akarja bírálni, ne hasonlítsa ezt a nyugati nagy államok közegészségügyéhez, hanem vegye tekintetbe azt, hogy milyen állapotok voltak 1877. január 1-én és milyenek vannak most. Vilá­gos, hogy itt óriási eredményt észlelünk. Major csak egy zérust felejtett el, mikor azt mondotta, hogy a közegészségügy költsége 170.000 forint. Hát ez a költség 1.700.000 forint. Major Ferencz: Nem azt mondtam ! Elnök: Ne tessék félbeszakítani a szónokot. Ferczel Dezső belügyminiszter: A­mi Buzáth kifogását illeti, hogy az orvosok nem úgy teleped­nek meg a vidéken, mint a közegészségügy ér­deke megkívánná, kérdi a miniszter, hogy váljon Buzáth épületesnek hinné-e, ha a miniszter az or­vosokat korlátozná személyes szabadságukban és a numerus klauzust hozná be. A tüdőlobb terjedésére nézve csak azt feleli Buzáthnak, hogy ő nem nyújthat kártérítést a­­'"'tőlobban elhunyt ro­konainak, mint a földművelésügyi miniszter az elhullott marhák tulajdonosának. (Zajos derült­ség.) A járványos betegségek meggátlására a köz­egészségügyi tanács egy tekintélyes tagja terve­zetet dolgozott ki, de ezt is — sok egyéb intézke­déssel együtt — a közigazgatási reform életbelépte­tésével kapcsolatosan fogják életbeléptetni. Tény, hogy az elmebetegek érdekében nem tehettek eddig sokat, de épp tavas­szal kezdték meg a pozsonyi közkórház mellett egy nagyobb elmebetegintézet léte­sítését. Az angyalföldi intézet sincs olyan rossz helyen, mint azt Major Ferencz mondotta. Jó, ha egy-egy ilyen intézet közel van a városhoz és igy egyetemi tanulmányok czéljaira is fordít­ható. Az igazgatósági épületet pedig azért építették újjá, mert a régi dűlőfélben volt. Kéri a két hatá­rozati javaslat mellőzését. (Helyeslés jobbfelől.) Buzáth Ferencz szavai helyremagyarázására kér szót. A miniszter az ő szavait félremagyarázta, talán épp azért, hogy egy jó viczczet mondhasson. Mindennek dac­ára is kénytelen a tüdőbeteg embereknek marhákhoz való hasonlítását a hét legrosszabb viczének mondani. Major Ferencz szintén szavait magyarázza. Arról a bizonyos zérusról szól és kijelenti, hogy őt is félreértette a miniszter. A Ház a két javaslatot elveti és a tételt változatlanul szavazza meg. A betegápolási tételnél Thaly Kálmán a pozsonyi kórház kedvezőbb elhelyezését és osztályainak alkalmasabb elkülöní­tését sürgeti. A tételt megszavazza. Ferczel Dezső belügyminiszter Thaly meg­nyugtatására kijelenti, hogy a pozsonyi közkórház kibővítése tényleg tervben van, amit nemsokára tényekkel fog bizonyítani. A törvényjavaslat már elkészült és az építkezéseket már legközelebb megkezdik. A Ház a tételt elfogadja. A járványos költségek tételénél: Visontai Soma a Gyöngyös városban gras­­­száló tífuszjárványra hívja fel a miniszter figyelmét, s a talaj megvizsgálására geológus kiküldését kérel­mezi. Figyelmezteti a minisztert arra is, hogy a hevesi alispán a járványt a járvány­bizottság meg­kérdezése nélkül megszűntnek nyilvánította, holott az még a mai napig se szűnt meg. Egyáltalában az ivóvízkérdésre nagyobb figyelmet kell fordítani a vidéken. Major Ferencz: Nem csak ő festi olyan sö­tétnek az egészségügyi viszonyokat, hangoztatják ezt minden orvosi kongresszuson is. Kéri a minsztert, hogy a szegény és műveletlen szülőkre való tekin­tettel, egy kis füzetet adjon ki, mely a gyermekek ápolásának módját és a fertőző betegségek elleni védekezést népszerűen tárgyalja. Elnök: Kíván még valaki a tételhez szólani? Mócsy Antal: Én ! Elnök: A tétel tárgyalásának folytatását hol­napra halasztom. Ülés vége délután két órakor, csőségéhez hozzákerült a megnemesítő vonás: az üldözés s a szenvedés, amely belőle fakad. Mindazt, amit tett s mindazt, amit tenni fog, oly szépen átálmodta! A nagy költők nagy naivitásával kétségtelen úgy gondolta, hogy óriást akarni lehet büntetlenül. Kideríteni az igazat, kivetni a napra vadul és szerelmesen, ünnepet ülni a diadalán, oly fenségesen egy­szerűnek tűnt. Csakhogy ugyanekkor ezren és ezren meg akarták menteni a hazugságot. — A hazugságot, jól van ... de hát a nagy tömegnek mi haszna van a hazugságból, kérdezi Zola. Mi haszna a közvélemény ama kétségkívül nagy részének abból, hogy Dreyfus bűnös maradjon, amikor pedig ártatlan. Micsoda ijesztő ösztönök azok, amelyek ellenszenvre hangolják az embert, amikor egy nemes esz­méről van szó ... Ez olyan, mintha a nap fénye elül az éjszakába epednénk vissza! És mi a nagy forradalom gyermekei vagyunk ... És egy kevés hallgatás után, mintegy előbbi gondolatára térve vissza: — Ellenszenv... oh! tudom, hogy itt Párisban százezrek vannak ellenem. Bizonyos lapokról, amelyeknek mindenkor a botrányos kifejezés volt a kenyerük, (az olvasójuk pénzét általuk szerezve) nem is akarok beszélni. De h­áj, hogy egyebekről nem is szólva, a franczia egyetemi ifjúság nincs mögöttem a maga teljes és nagyszerű egészében. Sokan, nagyon sokan félreértenek ... Ah! ha mellettünk volna együtt, mindannyian, a lépteinknek egyszerre toppanó ritmusával! — A külföld, igen, jegyzi meg egy köz­­beszólásomra, — onnan higgadtabban ítélnek. Jól esik, hogy rokonszenvvel vannak irántam és megértettek. Nekem Dreyfus kapitány — hányszor ismételtem ezt — közönyös. Nekem az emberiség, az emberi eszmék nevében nincs közöm csak az igazsághoz. Az egész életem az igazság imádata volt, nagy, szakadatlan küzdelem a diadaláért. Hányszor, hányszor találtam szembe magammal azokat, akik most is ellenem vannak. És le tudtam győzni őket, aminthogy le kell, hogy győzzem őket ezúttal is. Kemény, kínos küzdelem, megengedem, de nekem könnyebb, mint nekik. Mert az igazság élni és lenni akar. Mindez csendesen van mondva, a hang­nak kevés, nagyon kevés fáradságával. A pörről, a februárban meginduló izgalmas per­ról beszélek, arról a száznégy megidézett ta­núról, azokról, akikre a megidézés nem lévén kötelező, el se fognak jönni talán a tárgya­lásra. És végre az ítéletről, arról, amelyik fel­ment vagy elmarasztal... De a karszékben hátradőlve, Zola hall­gat, elmereng. S csak később mondja, immár­­ szilárdan, a hangjának visszanyert frisseségé­vel, és mintegy nagy vallomásképpen : — Lehet, hogy ezúttal többet akartam, mint amire mi emberek képesek vagyunk. És ez eset csakugyan rengeteg, lázas, furasztó, szinte elviselhetetlen. De hát szép is, irtóztatóan szép ... és jobb szeretem megmondani őszintén, hogy minden borzalmával roppant tetszik nekem. Már most, hogy reám nézve miképpen fog végződni, íme ez az én cselekvési teremre nézve közö­nyös. Aminthogy az igazságért küzdöttem az egész életemen által, azonképpen továbbra is, ameddig élek, érte fogok küzdeni! Szomory Dezső, 3 Budapest, jattanás, 31. A képviselőház holnap d. e. 10 órakor ülést tart, melyen a belügyi költségvetés rész­letes tárgyalását folytatják. A járványok elleni védekezés tételéhez még Mócsy Antal van szólásra felírva, s az államrendőrség tételénél Visontai Soma és Pichler Győző fogják a legutóbbi rendőri hajszát éles bírálat tárgyává tenni. A holnapi napirendre arra az esetre, ha a belügyi­ költségvetés tárgyalását befejeznék, a kereskedelemügyi tárcza költségvetését is kitűzték. A szegedi mandátum: Lázár György, Szeged város polgármester-helyettese ma Budapestre érkezett, s a szegedi szabadelvű párt s a városi ható­ság részéről — mint már jeleztük — Tisza István grófnak ajánlotta fel a szegedi mandátumot.

Next