Magyar Hirlap, 1898. február (8. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-17 / 48. szám
1893- február 17. jcagy könnyebbségére lesz! Magánfelek az HOT it.-et, s a vonatkozó rendeleteket tartalmazó füzetet s az «országos törvénytár» szerkesztőségénél (Molnárptcza 26. IV. ker.) megrendelhetik. gyátSVAK «SRl-fig» / _______________________________________5_ A Zala-per. — Távirati tudósítások. ■ A kilenczedik nap. Páris, február 16. A per összes aktív szereplőin nagymérvű fizikai kimerültség észlelhető. A nagyközönség is fáradtnak, érdeklődése megcsappantnak látszik. És az eredetileg három napra tervezett tárgyalás immár kilenczedik napja folyik. Ha pedig a hátralévő tanuk terjedelmes tisztáját nézzük, és ehhez még hozzávesszük,hogy mindegyre újabb és újabb incidensek adódnak elő, melyek minduntalan szembesítéseket tesznek szükségessé, akkor attól lehet tartani, hogy a monstreper tárgyalása még a jövő hétre is ki fog nyúlni. Ama közérzet elől, hogy a per az egész közéletre, az állam és társadalom minden nyilvánulására nyomasztó hatást gyakorol, most már azok az orgánumok sem zárkózhatnak el, amelyek eddig minden eszközzel arra törekedtek, hogy a közvéleményt mesterségesen izgassák, és amelyek rendszeresen hecczelték a népet az idegenek ellen. Nemcsak a vendéglősök és kávéházak, de még a bérkocsisok és a színházak is már erősen sinylik a felforgatott állapotokat. Semmi forgalom, semmi üzlet nincs. Az idegenek tömegesen hagyják el Parist, veszélyes tüntetésektől tartva. A palota külső képe nem tér el az előző napokétól. A belügyminiszter 11 órakor megjelent a palotában, hogy a rendészeti intézkedéseket személyesen ellenőrizze. Zola észrevétlenül érkezett meg a tárgyalásra fél 12 órakor. Az érdekelt katonai személyek is teljes számmal újra megjelentek. Esterházy őr nagyon nagyfokú izgatottság és nyugtalanságot venni észre, amit eléggé érthetővé tesz az a körülmény, hogy a tanuk sorompója előtt igen kellemetlen eseményeknek néz eléje, különösen a Picquarttal való szembesítés alkalmából. Jaurés szombati beszéde még mindig élénken foglalkoztatja a közvéleményt s annak mindenfelé mély hatása van. Különösen a munkások körében találkoztak fejtegetései nagy helyesléssel s ezt sok oldalról tudomására is hozzák a képviselőnek, így a Comité central révolutionaire, melynek a legnevesebb szoczialisták tagjai, gyűlést tartva, arról helyeslő iratot intézett Jauréshez. A mai tárgyalás negyed egykor kezdődött. . A tárgyalás kezdetén az elnök kihirdeti a bíróság határozatát a védők amaz előterjesztése tárgyában, hogy Boulancy asszonyhoz újabb kérdéseket intézzenek, a határozat elutasító. Jaurés bejelenti, hogy az Esterhásy-gerben szerepet játszott tábornokok kihallgatásáról lemond. Az elnök: Talán lemond a védelem Billot hadügyminiszter kihallgatásáról is ? labort: Arról nem mondunk le. Az elnök: Pedig jó volna lemondani, miután a bíróság úgy sem fogja elrendelhetni beidézését. Labort: Akkor bátor leszek írásbeli előterjesztéseimet megtenni Bittol úr beidézésére vonatkozólag. Az elnök: De Souffrin, titkosrendőr kihallgatásáról csak lemond ön ! (Tudvalevőleg Souffrint azzal gyanúsítják, hogy a Picquarthos érkezett titokzatos levelek tőle erednek.) Labort: Nem, ennek kihallgatásáról nem mondunk le. Az elnök: De hiszen Souffrin lakását nem tudjuk kifürkészni. Labort: Mindegy, én ragaszkodom felkereséséhez és beidézéséhez. Az elnök: úgy hát tegye meg védő úr utolsó előterjesztéseit a tanú beidézésére. Labort: Ennek az ideje még nem érkezett el. Majd ha rákerül a sor, tudni fogom kötelességemet. Az elnök: De szükséges, hogy a javaslattal most történjék meg, hogy a bíróság idejekorán határolzhassok "és a szükséges intézkedéseket megtehesse. Labori: Jól van elnök úr. De akkor aztán elvárom, hogy többé ne nevezzenek így: »Labori az örök javaslatozás embere.« Hiszen most is akaratom ellenére szőrít ön arra, hogy előterjesztéseket tegyek. Lcheurer-Keszner leysonniéres szakértő fejtegetéseiben előforduló egyes ellentmondásokat konstatáltatni óhajtja. Mivel a leysonniéres távol van kihallgatását későbbre halasztják. Miután híre járt, hogy Pellieux tábornok a bordereaura és az Esterhásy-görre nézve újabb kiegészítő kijelentéseket óhajt tenni, Labori védő megelőzte ezt a kívánságát, amennyiben Pellieux tábornoknak még egyszer való kihallgatását hozza javaslatba, egyúttal kérve, hogy intézzenek hozzá kérdést, nem volt-e talán a bordereaunak a lapokban közölt reprodukcziója talán mégis valamivel kisebb, mint azt első ízben mondotta. Pellieux tábornok megjelenik a tanuk sorompója előtt és az utóbbi kérdésre vonatkozólag kijelenti, hogy a bordereaunak a Matinben először közölt reprodukcziója valóban valamivel jobb volt, sőt meglehetősen hű. A bordereau azonban igen finom vékony papírra van írva és pedig annak mindkét oldalára. Lehetlen tehát, hogy annak lefényképezésénél a hátlapon levő írás is fel ne bukkanjon. Azonkívül a bordereau nagyon halvány tintával van írva és a reprodukcziónál okvetlenül feketébb festéket kellett az illetőknek használni, ami mindenesetre az írás elferdítésével is járt. Önök itten sokat hallottak az írásszakértőktől a különféle írásokról. A tárgyalásból kiderül, hogy a védők mindazokat a szakértőket, akik az eredeti bordereaut megvizsgáltak és összehasonlították olyan okmányokkal, amelyeket a vádlott valódiáknak ismert el, úgy tüntették fel, mint akik nem szavahihetők és műkedvelő szakértők, köztük egy fogorvos és egy idegen az egyedüliek, akik a védelem bizalmát élvezik. Ezen a taktikán nem csodálkozom. Ezt használta Dreyfus Mathieu is, amikor irodámban bevádolta Esterhásyt Kérdeztem, kivánja-e a bordereau másodszori megvizsgálását. Ő nem felelt. Ebből azt következtetem, hogy ha az első vizsgálat kedvezőtlen lett volna rá nézve, másutt új vizsgálatot kért volna. Egyébiránt Frank szakértőhöz is kívánok egy kérdést intézni. Labori: Egy megjegyzést bátorkodom tenni. Az elnök: Ezt nem engedem meg. A védelemnek most nincs joga megjegyzéseket tenni. (Zaj a közönség soraiban.) Labori és az elnök között szóváltás fejlődik ki. Pellieux: Szándékomban van önök előtt a kezeim közt levő okiratokkal bebizonyítani, hogy az a tiszt, aki a bordereaut írta, a hadügyminisztériumhoz tartozott és tüzér volt. Labori: Követeli, hogy hívják fel Picquart ezredest, aki most Bertulus vizsgálóbírónál van, hadd hallgassa végig e vallomást. Az elnök: Önnek most nincs szava. Laberi tiltakozik és ragaszkodik ahhoz, hogy hívják fel Picquart. Pellieux: Picquart, Esterhásyt vádolja a bordereau szerzőségével, sőt eleinte a főpostán át érkezett levél szerzőségével is őt gyanúsították. A tanuk ezeket a ráfogásokat a lehetőség körén kívül helyezték. A kormány nevetségessé tette volna magát, ha ilyen gyanúsítások alapján eljárt volna. Megelégedtek hát Picquartnak a minisztériumból való eltávolításával. Megvallom, én ezt az enyhe eljárást túlságosan kíméletesnek találtam. Labori újra követeli, hogy Piccquart idézzék ide, mikor róla van szó. Pellieux: Azt óhajtom, hogy ne szakítsanak félbe. Az elnök: Talán szíves volna, most a bordereauról beszélni. Pellieux: Újra hangsúlyozom, hogy a hadseregben szolgáló tiszt nem írhatta. A bordereau elemzéséből kiderül, hogy csak tüzértiszt és aki a hadügyminisztériumban volt beosztva, ismerhette azokat a tényeket, melyekről ott szó volt és hogy csak ez használhatta az ott előIort futSrem utcai" kifejtéseket Gyalogos tiszt soha életében nem írhatta volna a bordereaut, mert mindannak ami a bordereauban van, ismeretlennek kellett előtte lennie. Nos és mi marad most még fenn a megalkotott bizonyítási vázból ? Az én véleményem szerint nem sok. És mégis azzal vádolták a bíróságot, hogy egy bűnöst parancsszóra felmentettek. Jaurés magas szónoki nívón álló gyönyörű beszédében (az összes tisztek tekintete a hallgatóság első sorában ülő Jaurés felé fordul) azt állította, hogy a vezérkar a legközelebbi vereséget készíti elő. Az én lelkem nincs kristályból: katonalélek az, amely minden infámia, aljasság, szenny és piszok ellen fellázad, amelyeket felénk szórtak. . .zt nem viselhetem el többé és kijelentem, hogy gonosztevőhöz méltó dolog, a hadsereget megfosztani vezetőihez való bizalmától, mert ha a katonáknak nincs többé bizalmuk, mit csinálnak majd a vezetők a veszély napján, amely talán közelebb van, mintsem hiszik. Vágóhíd lesz az, ahova az önök fiait viszik esküdt uraim! Zola a franczia nyelv terjesztése körüli dicsőségéről beszélt. De mi lesz a franczia nyelv dicsőségéből, ha Francziaországot elsöprik a föld színéről ? (Nagy mozgás.) Zola már egy Débacle-lal dicsőséget szerzett magának, talán egy második Débacle írására is alkalmat akar magának szerezni. (Általános izgatott nyugtalanság a közönség soraiban.) Pellieux így végzi: Boldogok lettünk volna, ha Dreyfust felmentették volna. Ez azt mutatta volna, hogy a franczia hadseregben nincs áruló és afelett, hogy van, mindannyian szomorkodunk. (Élénk tetszés). Most ama kellemetlen jelenetek egyike következik az elnök és Labori védő között, aminek már ismételten előfordultak. Labori néhány általános megjegyzést akar tenni Pellieux nyilatkozataira. Az elnök törvényszakaszt idézve ezt megtagadja, mivel a védőnek nincs joga folytonosan plaiboyer-ket mondani, hanem csak kérdéseket intézhet a tanukhoz. Labori: Az én hazafiságom épen annyit ér, mint a Pellieux tábornoké és én is kész vagyok véremmel a hazáért áldozni. Most azonban kötelességem, mint védőt kérdezni és plafdirozni is. Ha hat hónapig tartana is ez a munka, akkor sem fogunk kifáradni. A világosság, mely eddig csak halvány sugárban derengett, mind fényesebben ragyog fel. Mi nem fogunk nyugodni, míg az egész ügyet teljesen tisztába nem hozzuk. Az elnök (félbeszakítja): Most csak kérdéseket tenni van önnek joga és nem plafdirozni. Ha tovább beszél, kénytelen leszek öntől a szót megvonni. Labori: Akkor a kérdésben írásbeli javaslataimat óhajtom megtenni. Az elnök: Beszéljen hát javaslatairól. Labori: Nem tűrhetek el itt hallgatólag egyes inczidenseket, amelyekből a védelem érdekében következtetéseket vonhatok le. Nekem itt éppen annyi jogom van mint önnek és Pellieux tábornoknak. Az elnök: Vessünk már véget a dolognak. Labori: (nagyon ingerülten) Ilyen eljárásai sértik védői tisztemet és ha így folytatják, bizony sohasem lesz vége. A vita az elnök és Labori között még jó darabig folyik. Végül Labori megteszi javaslatait, melyekben előterjeszti hogy a védelemtől nem szabad a plafdirozásra és kérdezésre vonatkozó jogait elvonni. A tárgyalást felfüggesztik és a bíróság határozathozatal végett visszavonul. A tárgyalás újra megnyittatván az elnök kihirdeti a bíróság határozatát, amely Labori előterjesztéseit elveti és tiltakozik az ellen, hogy a védő minden tanúvallomás után egy-egy playboyert akarjon mondani. Ezután Pellieux tábornok tanúvallomását befejezvén visszavonul. Távozásánál a közönség egy része és a tisztikar tapsolni kezd. Pellieux a kezével int a közönség felé és így szól: — Uraim, kérem ne tapsoljanak nekem! Labosi, aki az előbbi inczidens miatt m§