Magyar Hirlap, 1918. november (28. évfolyam, 270-277. szám)
1918-11-17 / 270. szám
xig/^5 ■ 1 ( ; táreti emlék«. /. _ _ sz._____ Egyes szám ára fbtelwlsen* vidéken és a pályaudvarokon 20 filflér, * Budapest 1918, # XXVIII. évfolyam 270.szám,Vasárnap,novemberi? ILÖFIZETEsTÁROK: Egész évre 00'korona, félévre tM korolli, Főszerkesztő is kiadótulajdonos I Szerkesztősig ás kiadóhivatal: Budapest, »I. ker., Vilmos negyedévre 15 forr., ecry bóra c koronas csaszír-női. ESTES SZAMARA: Helyben, vidéken ás a vasúti állomásokon MÁRKUS MIKSA J__S«rtsszteseti telefon 36-86 .: Kiadóhivatal! telefon 44-M, 23 fillér. Interurbán telefon b-78 ".................—-----------------------~ —.............. .............................................................................................................. A nagy Nemzeti Tanács határozata ma megteremtette a magyar köztársaságot. A magyar nemzet milliói kezükbe vették az ország sorsának intézését. A mai évezredes jelentőségű határozattal kezdődik az alkotás ideje. A forradalom maga nem épít, csak utat tör. Mint ahogy világvárosokban a zsarnokság bástyafalait rombolták le, hogy új kultúra, új város emelkedjék a sötét középkor emlékeit őrző kőtömegek helyén, úgy kellett a forradalomnak falbontó csákánynyal dolgoznia, hogy a maradiság Basttikjának helyén szabad teret nyerjen az új Magyarország megépítéséhez. Most szabad a tér s a mai magasztos ünnep jelzi a felelősséggel teljes munkanapok kezdetét. A világháború befejezése körül az „istenek'' alkonyának vihara elsöpörte a királyságot, az Ausztriával való közös-* ség átkát és a népuralom útjában emelt gátakat. Ma már nem ,,Isten kegyelméből‘‘ intézi a fejedelmi dilettantizmus a sorsunkat. Nem udvari klikkek határoznak rólunk, nélkülünk, hanem a nép millióinak akarata dönti el jövő boldogságunkat, vagy a vesztünket. Éppen ezért vessünk számot helyzetünkkel. Az új Magyarország nem születhetett volna meg, ha a régiből nem romboltunk volna le sokat, talán többet is, mint amit nyugodt időkben, a zöld asztalnál mérlegelve lerontottunk volna. De évtizedes politikai hibákból kialakult rendszert nem lehet gyémántcsiszoló köszörűvel pucolni, fényesíteni, ezért lehetett csak a falbontó csákánynyal dolgozni. Ebből a világtörténelmi kényszerűségből azonban az származott, hogy az új Magyarország épületének anyagát napok, órák, percek alatt kell elővarázsolnunk, ha azt nem akarjuk, hogy a tél — az események dermesztő hóvihara — idő előtt ránk köszöntve meghiúsítsa az épület betetőzését! Elbontottuk a kerítéseket, átvágtuk a gátakat, pedig körülöttünk árvizek hömpölyögnek. Napok, órák, percek alatt kell itt ásni, faragni, építeni. A körülöttünk alakult államokkal keressük a jó szomszédi viszonyt A vvilsoni népszövetség eszméit igyekezzünk érvényre juttatni s ezen a téren álljunk teljes egyetértéssel a magyar kormány mögött, amely részben a múltak bűnei által felidézet ellentéteket igyekszik áthidalni. De ,tán üljünkszomszédaink,Aidájából. Vegyük észre, hogy ők a wilsoni igazságok érvényesítését nyugodtan várhatják meg a maguk — sajnálatosan túlzott — követeléseik alapján állva, mert náluk a forradalmi átalakulás izgalmas napjait hamar váltotta fel az újjáépítés munkája. Katonáik — a népuralom katonái — is hamarosan megszervezték nemzeti hadseregeiket, amelyek a belső rendet s a forradalom vívmányait védik, és e mellett nemzeti álláspontjuknak is érvényt igyekeznek szerezni. Néhol — amit csak kárhoztatni tudunk — új imperializmus kezd kialakulni. Mi semmiféle imperialista őrület számára kaphatók nem volnánk, de másfelől nem tudjuk eléggé kiemelni annak a törekvésnek helyességét, hogy hős katonáinkból a forradalom vívmányainak megvédésére és az ország belső nyugalmának , ezzel az újjáépítő munka lehetőségének biztosítására a legsürgősebben alakuljanak meg a fegyverszünet feltételeiben is körülírt erősségű csapatkötelékek. Hős, hazafias tengerészeink egy maroknyi csapata most mutatta meg a tót vidékekre betört portyázó hadakkal szemben, hogy milyen csodás erőt ad a magyar katonának az a tudat, hogy a magyar népet s a magyar földet védi. Induljon meg azonnal teljes erővel a munka. A nép milliói országló hatalmukat használják fel elsősorban arra, hogy úrrá legyenek saját maguk felett. Fogjon mindenki hozzá a munkához ott, ahova eddigi hivatása állította, mert különben elakad az ország élő gépezete és rombadől az új Magyarország fejlődő épülete, mielőtt tető alá hozhattuk volna. A forradalom merész, fiatalos ereje lüktessen a most kezdődő munkanapok alatt is az ország élő szervezetében, mert olyan nehéz feladat vár reánk, hogy csak a forradalmi lelkesedés és önzetlen kötelességteljesítés oldhatja meg. A magyar köztársaság születésnapja A nép az Országház elit. — A képviselőház feloszlott. — A főrendiház utolsó ülése. — Proklamálják a köztársaságot, az Magyar Hírlap tudósítóitól. Ma, a köztársaság kihirdetésének napján, teljes mukaszünet van a fővárosban. Az üzletek csaknem kivétel nélkül zárva maradnak, de a gyárakba özönlik a munkásság, mert a gyárak udvarán van a gyülekezés s onnan reggel kilenc órától kezdődően nagy csoportokban az Országház térre indulnak a munkások. A házak fellobogózva és a balkonokon vörös szőnyegek és drapériák, ahova néz az ember, zászlótenger s nem lehet kivenni, hogy a trikolor vagy a vörös szín uralja-e jobban a várost. "A falakra az éjszaka mindenféle plakátokat ragasztottak ki, egy hatalmas, nagyszerűen megkomponált köztársasági plakátot, amely Biró Mihálynak, az ismert szocialista- festőművésznek nagyhatású műve, a kép azt ábrázolja, hogy egy marcona munkás felrúgja a trónt és a koronás fő, mint a labda, úgy pattan ki belőle. Más plakát azt javasolja, hogy az Országház téren ma délelőtt a köztársaság elnökévé kiáltsa ki a nép Károlyi Mihály grófot. Omlik a nép az utcákon, férfiak, asszonyok, tanulók, tisztek, katonák, valamennyien vörös pántlikákkal ékesítve. És felharsan a Marseillaise: Nem lesz a töke ur mirajtunk, Elvesz, aki a^maUnak^ él, Rikkancsok gyorsan kinyomott képeslapokat árulnak, amelyeken a népkormány tagjai láthatók, középen Károlyi Mihálylyal, akinek a levelezőlap gyártója már előlegzi is a köztársasági elnökséget. Más rikkancsok kokárdákat árulnak, nemzetiszinű gombokat, amelyekről vörös pántlika lóg alá. Azután röpcédulákat osztogatnak. Lázas az utca, a balkonokról üdvözleteket küldenek az Országház-térre felvonulók felé; a villamosokon felállnak az emberek és ők is hangos éljenzésben törnek ki, amikor egy-egy felvonuló csoporttal találkoznak. Hatalmas, virágos sokaság kísérte rendezett sorokban az Országház-térre felvonuló zenekart, amely az után mindenfelé a marseillaiset és gyújtó nemzeti dalokat játszott A Vilmos császár-on rengeteg ember állott sorfalat és lelkes szeretettel köszöntötte a német katonákat, akik testvéries együttérzései haladtak a menetben. Lehettek vagy háromszázan. Éljenek a németek! — zúgta a tömeg. — Hoch die Republik! hangzott a német katonák válasza, akiknek ujjongása szinte határt nem ismert, amikor a zenekar német hazafias dalra zendített.