Magyar Hirlap, 1927. október (37. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Szombat A Görgey -legenda erlem A Paléologue-akta történelmi tisztázásához vezető utat estétől reggelig valóságos barrikáddal zárták el az egymásra torlódó nyilatkozatok és cáfolatok. Az okmány világos pontjait nem lehet eltakarni, bár megeshetik, amit imiltamott megkockáztatnak, hogy az akta apokrif, vagy, hogy hűségesen reprodukáljuk a kifejezést, nem autentikus. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy az ajánlat vagy ehhez hasonló ajánlat eljutott az akkori magyar kormány kezeihez. Eljutott pedig anélkül, hogy a kormány publikálta vagy a nemzetgyűlés elé terjesztette volna, a felelősséget , tehát kétségtelenül vállalnia kell, mindenesetre tisztáznia kell szerepét a legaprólékosabb részletekig. Nincs tehát semmi célja a titkolódzásnak, amellyel ezt a tisztázódást mesterségesen megakadályozzák. Ha csakugyan igaz, hogy senki sem követett el bűnt, sőt még csak mulasztást sem, akkor elsősorban az érdekeltek köteles- sége, hogy megnyittassák a hivatali esküt, zsilipjeit. Nem tudunk elképzelni nem-zeti érdeket, amely csupán attól forogna közvetlenül veszélyben, ha a nyilvános-ság megtudná, hogy például gróf Teleki Pál akkori külügyminiszternek mi volt a precíz szerepe a Paléologue-ajánlat diplomáciai lebonyolítása körül. Végül is ma már „post festa“ vagyunk és az okmány inkább muzeális értékű s legfeljebb morális argumentumként használható. Akik bűnösök vagy akik — tegyük föl — leküzdhetetlen akadályokkal szemben nem realizálhatták a Paléologue-föltételeket, elmulasztották az alkalmat, hogy az okmányból eleven történelem, eleven politikum sarjadjon. Ezt az ügyet tehát nem kell és nem szabad a Ballhaus módszerével likvidálni, belefagyasztani a diplomáciai titokba. A magyar közvéleménynek joga van ahhoz, hogy az ország külpolitikai elhelyezkedésének fejlődési vonalát tisztán lássa az utolsó nyolc év során, joga van annak ellenére, hogy éppen e nyolc év alatt a közvélemény irányító szerepét belpolitikailag is a legszűkebb keretek közé szorították. Ha a Paléologue-akta ebben a pillanatban már nem is aktív tétele a magyar külpolitikának, mégis csak olyan dokumentum, amely nem marad erkölcsi konzekvenciák nélkül sem a külföldön, sem a belföldön. S mert fölöttébb káros és veszélyes lenne, ha ezeket a konzekvenciákat helytelenül vonnák le, véleményünk szerint a mai kormánynak kötelessége, hogy az ügy számára illetékes helyről megszerezze a korlátlan pertraktálás szabadságát. Nem lehet közömbös a kormányra nézve sem, hogy az aktával kapcsolatban milyen visszhang támad a külföldi közvéleményben, amely hivatalos megvilágítás híjján egyelőre épúgy a hírlapi közlésekre van utalva, mint a belföldi közvélemény. A belföldi közvélemény ezenkívül még egyébre is kíváncsi. A magyar nyilvánosság — ismételjük — tudni akarja, hogy e ma már jóvátehetetlenül elintézett diplomáciai okmány körül mit írjon az egymást leromboló helyzetek és mit a felelős személyek számlájára. Újból visszatérünk tehát kiindulási pontunkhoz, az ügy tárgyi és személyi tisztázódásához, vagy, ha úgy tetszik, likvidálásához, csak a nyilvánosság előtt, sőt a nyilvánosság kontrollja mellett lefolytatott vizsgálat vezet. Meg kell tudni a közvéleménynek, milyen tárgyi kényszerűségeken hiúsult meg a megállapodás, — vagy pedig, hogy milyen személyi bűnökön kallódott el az egyetlen, konkrét chance, amely Magyarország számára az összeomlás óta kínálkozott. Ezt a vizsgálatot szükségszerűen a mai magyar kormánynak kell kezdeményeznie, de sürgetniük kell az 1920-as kormány tagjainak is. A titkolódzás ebben az esetben nem vezet a nyugvóponthoz. Évek óta talán ez az első eset, amelyet nem lehet holtpontra juttatni és holtponttal elintézni. Végül is nem apró-cseprő politikai pikantériáról van szó, amely csak máról holnapra foglalkoztatja az érdeklődést. A titok itt veszedelmes erjesztőjévé válik a legendának, amely elindul törvényszerű útjára és tömegfantáziával egészíti ki a homályban maradt részleteket. Gondolja fiók a Görgey legcikkra, amely a később nyilvánosságra hozott dokumentumok ellenére sem oszlott szét a magyar népben. A Paléologue-aktát elhomályosító titok végzetes alkalom hasonló legendaképződésre, amely egész sereg emberre sütheti a legsúlyosabb vádat és a leggyilkosabb történelmi pletykának adhat időtlen időkre szárnyat. Ha az urak valóban nem felelősek, ha csakugyan nem személyes bűneiken, személyes tehetetlenségükön hiúsult meg a nagy alkalom, akkor a legsürgősebben meg kell szabadítaniuk magukat a hivatali titok gubancától. Ennek az országnak nincs szüksége Görgey-legendákra, amelyekben amúgy is túlságosan gazdag. Az utóbbi évek során nem egyszer fölöttébb könnyedén bélyegeztek hazaárulókká egyéneket, sőt nagy társadalmi rétegeket és egységeket, A legfőbb ideje, hogy egyszer már alapos, intézményes és főként nyilvános vizsgálat kereszttűzébe kerüljön a legsúlyosabb vád, amely emberre nehezedhetik. «SRO5358» 1927 október 9. 3 A francia krílug,anciaalsztérium erélyes vizsgálat© folytat a Paléologue-jegyzék ügyében A Magyar Hírlap Párizsba küldött tudósítójának telefonjelentése: A Paléologue-jegyzék a francia fővárosban is nagy érdeklődést váltott ki és a francia lapok is foglalkoznak budapesti tudósítóik telefonjelentése alapján az üggyel. A Magyar Hírlap tudósítója elsőnek a párizsi magyar követséget kereste fel, hogy a Paléologue-féle jegyzékről felvilágosításokat kérjen, azonban itt semmit sem tudtak mondani az ügyről, mert csupán a lapok híradásaiból értesültek arról, hogy egyáltalán van ilyen levél. Pénteken délután a Magyar Hírlap tudósítója a francia külügyminisztérium legilletékesebb helyén érdeklődött, hogy mi igaz a Paléologue-jegyzékből és itt a következő felvilágosításokat kapta: " A francia külügyminisztérium csupán a lapokból értesült arról, hogy 1920 áprilisában Maurice Paléologue, aki akkoriban a beteg Pichon külügyminisztert helyettesítette, jegyzéket intézett volna Magyarországhoz. Teljes határozottsággal ebben a pillanatbanmég nem nyilatkozhatunk, azonban azt már most is közölhetjük, hogy egyáltalán nem tartjuk valószínűnek, hogy Paléologue valóban ilyen jegyzéket intézett volna Magyarországhoz és ha még történt is volna valamilyen diplomáciai lépés, az semmi eselre sem ilyen tomák között játszódhatott le. A Paléologuenak, még mint Pichon külügyminiszter helyettesének sem lett volna joga ahhoz, hogy mialatt Párizsban a francia—magyar béketárgyalások folytak, ilyen messzemenő ajánlatot tegyen egy országnak, amely abban a pillanatban még ellenséges államnak volt tekintendő. Ha Paléologue ennek ellenére is valóban a lapokban most közölt és ehhez hasonló jegyzékben fordult volna a magyar kormányhoz, úgy ezzel mindenesetre súlyosan megsértette volna a párizsi békekonferencia jogkörét és ez nem tételezhető fel egy olyan gyakorlott és nagy múltra visszatekintő diplomatától, mint Maurice Paléologue. Egyébként már csak azért sem valószínű, hogy a magyar lapokban most közölt állítólagos jegyzék hiteles volna, mert a francia külügyminisztériumnak soha nem volt IX.-es osztálya és a Quay d‘Orsay egészen más üzembeosztáson épült föl. A másik nagyon gyanús körülmény, hogy az állítólagos jegyzéket aláírta Sir Francis Barker. Nem kell talán arról szólanunk, hogy egyáltalán nem szokásos, hogy egy állam hivatalosan iktatott és lajstromozott jegyzéket idegen diplomaták ellenjegyezzenek és még fokozottabb mértékben áll ez Sir Francis Barkerre, akinek a nevével még soha az angol diplomácia személyi listáin nem találkoztunk, sőt a francia külpolitika vezetői róla diplomáciai vonatkozásban soha még csak nem is hallottak. A francia külügyminisztérium természetesen nyomban megindítja a legsürgősebb vizsgálatot az állítólagos Paléologue-jegyzék hiteles vagy apokrif voltának megállapítására és azt hisszük, hogy záros határidőn belül nyilvánosságra hozhatjuk vizsgálatunk teljes eredményét. A Magyar Hírlapnak módjában lesz vizsgálatunk befejezéséről nyomban értesülnie és már most is hangsúlyozzuk, hogy a teljes eredményt fogjuk közölni a Magyar Hírlap Párizsba küldött tudósítójával, miután Franciaországnak éppen olyan érdeke ennek a kérdésnek a teljes tisztázása, mint Magyarországnak. Tegnap itt az a hír járta, hogy Paléologue már visszaérkezett Párizsba és újságírók előtt nem cáfolta, hogy a jegyzék híre igaz, de nem kívánt nyilatkozni. Ezzel szemben megállapítottam, hogy Paléologue még nincs Párizsban s lakásán csak holnapra vagy holnaputánra várják. Halász Ernő társasága. Viszont aztán mindig csak ezek jönnek össze. Napról napra, illetve estéről estére, amíg — hogy is mondjam? — amíg megunják egymást. Mert unatkozni, azt hiszem, sehol a világon olyan jól nem tudnak, mint Amerikában, ebben aztán Hollywood sem kivétel. — Az embereknek a társaságban általában három témájuk van. Az első az alkohol. Ki, mit tud, melyik alkoholcsempészről, valaki igazi francia pezsgőt vett és amikor felbontotta, közönséges víz volt a palackban, kit, milyen súlyosan büntettek meg az alkoholtilalom elleni vétségéért és hogy miként lehet „fixelni“, magyarul: eltussolni az ilyen kihágásokat. A második téma az autó. Amerikában az autó nemcsak közlekedési eszköz, de fontos alkotórésze az amerikai életnek, amelyről következtetni lehet mindenki zsebére és társadalmi állására. A harmadik a film. Amerikában csak az 500 nagy filmvállalat évente körülbelül 300 filmet állít elő. Itt tehát mindennapra legalább egy filmbemutató esik, amelyen az illetékesek együtt figyelik a filmet és a közönséget és eszerint korrigálják a filmet, mielőtt piacra viszik. — Természetes, ahol ilyen filmélet van, ott a pletyka vadvilága is bőven megterem. Hollywoodban mindenki mindent tud mindenkiről. Tehát a magánéletéről, a zsebéről és természetesen légióként a szerződéséről. Szerződésről lévén szó, beszéljünk mindjárt a sztár fizetésekről. Ezekről az európai lapokban állandóan a legellentétesebb hírek látnak napvilágot. Általában megállapítható, hogy az amerikai filmsztárok fizetése 1500— 2000 dollár heti fizetésnél kezdődik és 20.900 dollárnál éri el a csúcspontját.A legjobban fizetett sztár ma Amerikában Tom Mix, a híres lovasszínész, aki 20.000 dollárt kap hetenként. Póta Negri már csak 7000-et kap, Bánki Vilma pedig 2500 dollárt, de meg kell jegyeznem, ha nem lenne szerződésileg lekötve, 5000 dollárt is kapna. A fizetéseket (sohasem pénzben, hanem csekkben) a sztároknak épúgy, mint a munkásoknak, rendszerint szerdán adják ki. Persze, a népszerűség itt sem tart örökké és a horribilis gázsik sem tartanak tovább a népszerűségnél. Hogy ki meddig tudja konzerválni népszerűségét, tehát gázsiját is, ez elsősorban okosság kérdése, amiben Douglas Fairbanks és a felesége, Mary Pickford szolgálhatnak mintaképül mindenkinek. — Ez az érem csillogó oldala. A másik oldal azonban annál fakóbb, szomorúbb. A sztárok mellett még csak az úgynevezett „szabadtávúszóknak“ van jó dolguk. Ezek az átmeneti színészek a sztárok és az epizódisták között. Minden nagy filmvállalat íróasztalán 10—12 óriási fényképalbumból keresik ki a megfelelő szerephez ezeket a színészeket, akiket igen gyakran csak azért szerződtetnek, nehogy a másik vállalat kösse le őket. Rajtuk túl azonban minden csak szomorúság és nyomor. A világ minden tájáról özönlenek ide a fiatalemberek és nők. Mint az aranyásók jönnek Bíró Lajos előadása a hollywoodi mennyországról és pokolról A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete felkérésére Bíró Lajos ma délután a Fészekklubban összegyűlt írók, színészek és filmszakemberek előtt érdekes és tanulságos előadást tartott Hollywoodról, a filmvilág fővárosáról. Budapesten is, mint Európa minden városában, fantasztikus tévhit él az emberekben nemcsak magáról Hollywoodról, de azokról a lehetőségekről is, amelyek révén Hollywoodba eljutni és ott boldogulni lehet. Kétségtelen, hogy Bíró Lajos ma a legautentikusabb arra, hogy ezt a tévhitet eloszlassa és hogy kellő mértékre szállítsa le azokat az álmokat, amelyeket nyilván Budapesten is sok ember sző amerikai filmkarierjéről. Bíró Lajos, miután Lengyel Menyhért úgy a színpadi szerzők, mint Heltai Jenő nevében üdvözölte, bevezetésében ismertette Hollywoodot, a várost, amelyről megállapította, hogy mennyország mindenki számára, akinek a dolgai sikerűlnek, de pokol mindazok számára, akiknek a dolgai nem sikerűlnek. Középül nincs. — Gondolják meg, — mondotta Biró Lajos, — hogy Hollywoodban olyan nagy '■ín]ságok várn ", hogy az egyik stúdiótól a másikig egy teljes óráig rohan az autó. Tessék itt alkalmazást keresni megfelelő összeköttetések nélkül, vagy méginkább gyalog. Az emberek, akiknek pedig szükségük lenne egymásra, hosszú-hosszú időkig" nem látják egymást és amire esetleg viszontlátják egymást, már minden körülmény megváltozott, amiért előbb találkozniok kellett volna. Társadalmi életről európai értelemben, vagy budapesti értelemben bajos beszélni. Olyan klub például, mint a Fészek, ahol a mesterbeliek találkozhatnának, nincs. Kávéház nincs. Vendéglő még csak akad, de egyik sem alkalmas arra, hogy azokban egymásra találjanak azok, akiknek az ilyen találkozásokra szükségük van. Hollwowodban csak véletlenül lehet találkozni. Van egy úgynevezett filmakadémia, nagyritkán itt megtalálhatja az ember azt, akit keres. — Hollywoodban minden ember igyekszik házat venni és vesz is. Helyesebben csak bérel. De ezt aztán az utolsó törlőrongyig fölszerelve. Hollywood társadalmi élete ezekben a házakban zajlik le. Ezekben jönnek össze azok, akiknek , kell az egymás ! minden vasárnap és ünnepnap a Télikertben íjgL. Rázonkivüli rendelések. Külön tér* I nek. — Telefon József 419—29. 1 Iliül! megnyílik B okt. 1-én, szombaton este Tánc Jazz .. mir men M tí (szép idő esetén a pálmakertben) 1 kiíizli ! minden este nagyváradt mm Kázoly m mma? cigányzenekarai muzsikálnak — Ötórai tea 1 Tánc