Magyar Hirlap, 1927. október (37. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

Szombat A Görgey -legenda erlem A Paléologue-akta történelmi tisztázá­sához vezető utat estétől reggelig valósá­gos barrikáddal zárták el az egymásra torlódó nyilatkozatok és cáfolatok. Az okmány világos pontjait nem lehet el­takarni, bár megeshetik, amit imilt­­amott megkockáztatnak, hogy az akta apokrif, vagy, hogy hűségesen reprodu­káljuk a kifejezést, nem autentikus. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy az ajánlat vagy ehhez hasonló ajánlat eljutott az akkori magyar kormány ke­­zeihez. Eljutott pedig anélkül, hogy­ a­­ kormány publikálta vagy a nemzetgyű­­­lés elé terjesztette volna, a felelősséget , tehát kétségtelenül vállalnia kell, min­denesetre tisztáznia kell szerepét a leg­­aprólékosabb részletekig. Nincs tehát semmi célja a titkolódzás­nak, amellyel ezt a tisztázódást mester­ségesen megakadályozzák. Ha csak­ugyan igaz, hogy senki sem követett el bűnt, sőt még csak mulasztást sem, akkor elsősorban az érdekeltek köteles-­­ sége, hogy megnyittassák a hivatali eskü­t, zsilipjeit. Nem tudunk elképzelni nem-­­­zeti érdeket, amely csupán attól forogna­­ közvetlenül veszélyben, ha a nyilvános-­­­ság megtudná, hogy például gróf Teleki­ Pál akkori külügyminiszternek mi volt­­ a precíz szerepe a Paléologue-ajánlat­­ diplomáciai lebonyolítása körül. Végül is ma már „post festa“ vagyunk és az okmány inkább muzeális értékű s leg­feljebb morális argumentumként hasz­nálható. Akik bűnösök vagy akik — te­gyük föl — leküzdhetetlen akadályok­kal szemben nem realizálhatták a Pa­­léologue-föltételeket, elmulasztották az al­kalmat, hogy az okmányból eleven tör­ténelem, eleven politikum sarjadjon. Ezt az ügyet tehát nem kell és nem szabad a Ballhaus módszerével likvidálni, bele­fagyasztani a diplomáciai titokba. A ma­gyar közvéleménynek joga van ahhoz, hogy az ország külpolitikai elhelyezke­désének fejlődési vonalát tisztán lássa az utolsó nyolc év során, joga van annak ellenére, hogy éppen e nyolc év alatt a közvélemény irányító szerepét belpoliti­­kailag is a legszűkebb keretek közé szo­rították. Ha a Paléologue-akta ebben a pillanatban már nem is aktív tétele a magyar külpolitikának, mégis csak olyan dokumentum, amely nem marad erkölcsi konzekvenciák nélkül sem a külföldön, sem a belföldön. S mert fö­löttébb káros és veszélyes lenne, ha eze­ket a konzekvenciákat helytelenül von­nák le, véleményünk szerint a mai kor­mánynak kötelessége, hogy az ügy szá­mára illetékes helyről megszerezze a korlátlan pertraktálás szabadságát. Nem lehet közömbös a kormányra nézve sem, hogy­ az aktával kapcsolat­ban milyen visszhang támad a külföldi közvéleményben, amely hivatalos meg­világítás híjján egyelőre épúgy a hírlapi közlésekre van utalva, mint a belföldi közvélemény. A belföldi közvélemény ezenkívül még egyébre is kíváncsi. A magyar nyilvánosság — ismételjük — tudni akarja, hogy e ma már jóvátehetet­lenül elintézett diplomáciai okmány kö­rül mit írjon az egymást leromboló helyzetek és mit a felelős személyek számlájára. Újból visszatérünk tehát kiindulási pontunkhoz, az ügy tárgyi és személyi tisztázódásához, vagy, ha úgy tetszik, likvidálásához, csak a nyilvá­nosság előtt, sőt a nyilvánosság kon­trollja mellett lefolytatott vizsgálat ve­zet. Meg kell tudni a közvéleménynek, milyen tárgyi kényszerűségeken hiúsult meg a megállapodás, — vagy pedig,­­ hogy milyen személyi bűnökön kalló­dott el az egyetlen, konkrét chance, amely Magyarország számára az össze­omlás óta kínálkozott. Ezt a vizsgálatot szükségszerűen a mai magyar kormánynak kell kezde­ményeznie, de sürgetniük kell az 1920-as kormány tagjainak is. A titkolódzás ebben az esetben nem vezet a nyugvó­ponthoz­. Évek óta talán ez az első eset, amelyet nem lehet holtpontra juttatni és holtponttal elintézni. Végül is nem apró-cseprő politikai pikantériáról van szó, amely csak m­áról holnapra foglal­koztatja az érdeklődést. A titok itt ve­szedelmes erjesztőjévé válik a legendá­nak, amely elindul törvényszerű útjára és tömegfantáziával egészíti ki a ho­mályban maradt részleteket. Gondolja fiók a Görgey legcik­k­ra, amely a később nyilvánosságra hozott dokumentumok ellenére sem oszlott szét a magyar nép­ben. A Paléologue-aktát elhomályosító titok végzetes alkalom hasonló legenda­képződésre, amely egész sereg emberre sütheti a legsúlyosabb vádat és a leg­­gyilkosabb történelmi pletykának adhat időtlen időkre szárnyat. Ha az urak valóban nem felelősek, ha csakugyan nem személyes bűneiken, személyes te­hetetlenségükön hiúsult meg a nagy alkalom, akkor a legsürgősebben meg kell szabadítaniuk magukat a hivatali titok gubancától. Ennek az országnak nincs szüksége Görgey-legendákra, ame­lyekben amúgy is túlságosan gazdag. Az utóbbi évek során nem egyszer fö­löttébb könnyedén bélyegeztek haza­árulókká egyéneket, sőt nagy társadalmi rétegeket és egységeket, A legfőbb ideje, hogy egyszer már alapos, intézményes és főként nyilvános vizsgálat kereszt­tűzébe kerüljön a legsúlyosabb vád, amely emberre nehezedhetik. «SRO5358» 1927 október 9. 3 A francia krílu­g,anciaalsztérium erélyes vizsgálat©­ folytat a Paléologue-j­egyzék ügy­ében A Magyar Hírlap Párizsba küldött tu­dósítójának telefonjelentése: A Paléolo­­gue-jegyzék a francia fővárosban is nagy érdeklődést váltott ki és a francia lapok is foglalkoznak budapesti tudósí­tóik telefonjelentése alapján az üggyel. A Magyar Hírlap tudósítója elsőnek a párizsi magyar követsé­get kereste fel, hogy a Paléologue-féle jegyzékről fel­világosításokat kérjen, azonban itt sem­mit sem tudtak mondani az ügyről, mert csupán a lapok híradásaiból értesültek arról, hogy egyáltalán van ilyen levél. Pénteken délután a Magyar Hírlap tudósítója a francia külügyminisztérium leg­illetékesebb helyén érdeklődött, hogy mi igaz a Paléologue-jegyzékből és itt a következő felvilágosításokat kapta: " A francia külügyminisztérium csupán a lapokból értesült arról, hogy 1920 áprilisában Maurice Paléologue, aki akkoriban a beteg Pichon külügy­minisztert helyettesítette, jegyzéket intézett volna Magyarországhoz. Tel­jes határozottsággal ebben a pillanat­ban­­még nem nyilatkozhatunk, azon­ban azt már most is közölhetjük, hogy egyáltalán nem tartjuk valószí­nűnek, hogy Paléologue valóban ilyen jegyzéket intézett volna Magyaror­szághoz és ha még történt is volna valamilyen diplomáciai lépés, az semmi eselre sem ilyen tom­ák között játszódhatott le. A Paléologuenak, még mint Pichon külügyminiszter helyettesének sem lett volna joga ahhoz, hogy mialatt Párizsban a francia—magyar béketár­gyalások folytak, ilyen messzemenő ajánlatot tegyen egy országnak, amely abban a pillanatban még ellenséges államnak volt tekintendő. Ha Paléologue ennek ellenére is valóban a lapokban most közölt és ehhez hasonló jegyzékben for­dult volna a magyar kormány­hoz, úgy ezzel mindenesetre sú­lyosan megsértette volna a pá­rizsi békekonferencia jogkörét és ez nem tételezhető fel egy olyan gyakorlott és nagy múltra visszate­kintő diplomatától, mint Maurice Pa­léologue.­­ Egyébként már csak azért sem valószínű, hogy a magyar lapokban most közölt állítólagos jegyzék hiteles volna, mert a francia külügyminiszté­riumnak soha nem volt IX.-es osztálya és a Quay d‘Orsay egészen más üzem­beosztáson épült föl. A másik nagyon gyanús körülmény, hogy az állítólagos jegyzéket aláírta Sir Francis Barker. Nem kell talán arról szólanunk, hogy egyáltalán nem szokásos, hogy egy állam hivatalosan iktatott és lajstromozott jegyzéket idegen diplomaták ellenjegyezzenek és még fokozottabb mértékben áll ez Sir Francis Barkerre, akinek a nevé­vel még soha az angol diplomácia személyi listáin nem találkoztunk, sőt a francia külpolitika vezetői róla diplomáciai vonatkozásban soha még csak nem is hallottak.­­ A francia külügyminiszté­rium természetesen nyomban megindítja a legsürgősebb vizs­gálatot az állítólagos Paléologue-jegyzék hi­teles vagy apokrif voltának megálla­pítására és azt hisszük, hogy záros határidőn belül nyilvánosságra hoz­hatjuk vizsgálatunk teljes eredményét. A Magyar Hírlapnak módjában lesz vizsgálatunk befejezéséről nyomban értesülnie és már most is hangsúlyozzuk, hogy a teljes eredményt fogjuk közölni a Magyar Hírlap Párizsba küldött tudó­sítójával, miután Franciaországnak éppen olyan érdeke ennek a kérdés­nek a teljes tisztázása, mint Magyar­­országnak. Tegnap itt az a hír járta, hogy Palé­ologue már visszaérkezett Párizsba és újságírók előtt nem cáfolta, hogy a jegy­zék híre igaz, de nem kívánt nyilatkozni. Ezzel szemben megállapítottam, hogy Paléologue még nincs Párizsban s la­kásán csak holnapra vagy holnaputánra várják. Halász Ernő társasága. Viszont aztán mindig csak ezek jönnek össze. Napról napra, illetve estéről estére, amíg — hogy is mondjam? — amíg megunják egymást. Mert unatkozni, azt hiszem, sehol a vi­lágon olyan jól nem tudnak, mint Ame­rikában, ebben aztán Hollywood sem kivétel. — Az embereknek a társaságban általá­ban három témájuk van. Az első az alko­hol. Ki, mit tud, melyik alkoholcsempészről, valaki igazi francia pezsgőt vett és amikor felbontotta, közönséges víz volt a palack­ban, kit, milyen súlyosan büntettek meg az alkoholtilalom elleni vétségéért és hogy mi­ként lehet „fixelni“, magyarul: eltussolni az ilyen kihágásokat. A második téma az autó. Amerikában az autó nemcsak közlekedési eszköz, de fontos alkotórésze az amerikai életnek, amelyről következtetni lehet min­denki zsebére és társadalmi állására. A har­madik a film. Amerikában csak az 500 nagy film­vál­­lalat évente körülbelül 300 filmet ál­lít elő. Itt tehát mindennapra legalább egy filmbe­mutató esik, amelyen az illetékesek együtt figyelik a filmet és a közönséget és eszerint korrigálják a filmet, mielőtt piacra viszik. — Természetes, ahol ilyen filmélet van, ott a pletyka vadvilága is bőven megterem. Hollywoodban mindenki mindent tud mindenkiről. Tehát a magánéletéről, a zsebéről és ter­mészetesen légióként a szerződéséről. Szer­ződésről lévén szó, beszéljünk mindjárt a sztár fizetésekről. Ezekről az európai lapok­ban állandóan a legellentétesebb hírek lát­nak napvilágot. Általában megállapítható, hogy­­ az amerikai filmsztárok fizetése 1500— 2000 dollár heti fizetésnél kezdődik és 20.900 dollárnál éri el a csúcspontját.­­A legjobban fizetett sztár ma Amerikában Tom Mix, a híres lovasszínész, aki 20.000 dollárt kap hetenként. Póta Negri már csak 7000-et kap, Bánki­ Vilma pedig 2500 dol­lárt, de meg kell jegy­eznem, ha nem lenne szerződésileg lekötve, 5000 dollárt is kapna. A fizetéseket (sohasem pénzben, hanem csekkben) a sztároknak épúgy, mint a munkásoknak, rendszerint szerdán adják ki. Persze, a népszerűség itt sem tart örökké és a horribilis gázsik sem tartanak tovább a népszerűségnél. Hogy ki meddig tudja konzerválni népszerűségét, tehát gá­zsiját is, ez elsősorban okosság kérdése, amiben Douglas Fairbanks és a felesége, Mary Pick­ford szolgálhatnak mintaképül mindenkinek. — Ez az érem csillogó oldala. A másik oldal azonban annál fakóbb, szomorúbb. A sztárok mellett még csak az úgynevezett „szab­adtávú­szóknak“ van jó dolguk. Ezek az átmeneti színészek a sztárok és az epizódisták között. Minden nagy filmvállalat íróasztalán 10—12 óriási fényképalbumból keresik ki a megfelelő szerephez ezeket a színészeket, akiket igen gyakran csak azért szerződtetnek, nehogy a másik vállalat kösse le őket. Rajtuk túl azonban minden csak szomorúság és nyomor. A vi­lág minden tájáról özönlenek ide a fiatal­emberek és nők. Mint az aranyásók jönnek Bíró Lajos előadása a hollywoodi mennyországról és pokolról A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete felkérésére Bíró Lajos ma délután a Fészek­klubban összegyűlt írók, színészek és film­­szakemberek előtt érdekes és tanulságos elő­adást tartott Hollywoodról, a filmvilág fő­városáról. Budapesten is, mint Európa min­den városában, fantasztikus tévhit él az emberekben nemcsak magáról Hollywood­ról, de azokról a lehetőségekről is, amelyek révén Hollywoodba eljutni és ott boldogulni lehet. Kétségtelen, hogy Bíró Lajos ma a legautentikusabb arra, hogy ezt a tévhitet eloszlassa és hogy kellő mértékre szállítsa le azokat az álmokat, amelyeket nyilván Budapesten is sok ember sző amerikai film­­ka­rierjéről. Bíró Lajos, miután Lengyel Menyhért úgy a színpadi szerzők, mint Heltai Jenő nevé­ben üdvözölte, bevezetésében ismertette Hollywoodot, a várost, amelyről megállapí­totta, hogy mennyország mindenki számára, akinek a dolgai sikerűlnek, de pokol mindazok számára, akiknek a dolgai nem­­ sike­rűlnek. Középül nincs. — Gondolják meg, — mondotta Biró Lajos, — hogy Hollywoodban olyan nagy '■í­n]ságok várn ", hogy az egyik stúdió­tól a másikig egy teljes óráig rohan az autó. Tessék itt alkalmazást keresni megfelelő összeköttetések nélkül, vagy méginkább gyalog. Az emberek, akiknek pedig szüksé­gük lenne egymásra, hosszú-hosszú időkig" nem látják egymást és amire esetleg vi­szontlátják egymást, már minden körül­mény megváltozott, amiért előbb találkoz­­n­iok kellett volna. Társadalmi életről euró­­pa­i értelemben, vagy budapesti értelemben bajos beszélni. Olyan klub például, mint a Fészek, ahol a mester­beliek találkozhatná­nak, nincs. Kávéház nincs. Vendéglő még csak akad, de egyik sem alkalmas arra, hogy azokban egymásra találjanak azok, akiknek az ilyen találkozásokra szükségük­ van. Hollwowodban csak véletlenül lehet ta­­lálkozni. Van egy úgynevezett filmakadémia, nagyritkán itt megtalálhatja az ember azt, akit keres. — Hollywoodban minden ember igyek­szik házat venni és vesz is. Helyesebben csak bérel. De ezt aztán az utolsó törlő­rongyig fölszerelve. Hollywood társadalmi élete ezekben a házakban zajlik le. Ezekben jönnek össze azok, akiknek , kell az egymás ! minden vasárnap és ünnepnap a Télikertben íjgL. Rázonkivüli rendelések. Külön tér* I nek. — Telefon József 419—29. 1 Iliül! megnyílik B okt. 1-én, szombaton este Tánc Jazz .. mir men M tí (szép idő esetén a pálmakertben) 1 k­iíizli ! minden este nagyváradt mm Kázoly m mma? cigányzenekarai muzsikálnak — Ötórai tea 1 Tánc

Next