Magyar Hirlap, 1928. április (38. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-08 / 81. szám
Vasárnap Otkolon , ma ifjúsága, amelyet keményebbre kovácsol a sok régi illúzióját vesztett élet, ma már bizonyára nem érzi teljes egészében azt a felhőtlen örömet, amelyet a tegnap fiataljai számára jelentettek a húsvét ünnepi szórakozásai, köztük a legfőbb: a locsolás. Hiszen él még ma is ez a hanyatló, színeit vesztő mulatság, ma is felfegyverkeznek még a kis legények, sőt az öregebbek is az álatszóró szerszámokkal, hogy így tegyék a szépet azoknak a kis dámáknak, akik magukat kellető, halk sikongással fogadják a húsvéthétfői illatfergeteget, de két évtized a világ megmegújuló válságain át úgy átformálta minden gondunkat és örömünket, hogy nem maradt érintetlen ez a kedves népszokás sem. A múltak függönyének egy emlékezésnyi íráson át ideidéztük a régi húsvét néhány tavaszi képét melyeken valamikor azóta már kirobbant napok fénye aranylott. Állott az otkolon-vásár az öreg templomtéren, fehér és rózsaszín tüllbe pólyáit nyakú üvegekben csillogott a rózsavíz, az eau de Cologne-nak mondott színes és illatos folyadék, amelyet az idegen szavakat kedvesen és mulatságosan magyarító kék mándlisok a könnyebb hangzás kedvéért otkolonra egyszerűsítettek. Sem a kölni víz, sem pedig ama bizonyos Johanna Maria Farina, akinek cégérét hirdették az eau de cologne-os fiaskók, nem ismert volna rá az otkolonnak sem a nevében, sem pedig a lényegében az igazi kölni vízre. Ám húsvét hétfőjén mégis megtelt az otkolonárusok mélygyomrú bugyellárisa és sűrűn csilingelt a patikák csengőajtaja is, mert húsvét másodnapján mellőzést szenvedtek a különböző medikamentumok fiától és ezen a napon talán még a betegek is rózsavízzel kúrálták magukat. A lángos házaknál a tojásfestészet miniatűr remekei születtek meg és finom illatok aromái páráztak a konyhákból, ahol a tűz reflexe pirosra színezte a fehér köténykés kuktakiasszonyok arcát. Pelyhedző bajuszú legénykék számára likőrök is felsorakoztak a vendégváró asztalon, meg a tavasz első virágai, hogy az otkolonnal leányszívek tüzét gyújtó ifjak gomblyukába tűzzék a kis fehér kezek. Sok ártatlan idill született meg húsvét másodnapján és nemcsak a gomblyukakban nyíltak virágok, hanem kivirágzott sok diákszív a „felsőbb lányok" mosolyának napfényében. De nemcsak fehérföggönyös leányszobákban zajlott az öntözés, hanem csattogó vidámság derűs lármájában a „szivárványos kutak" körül is. Felvirágozott kalapú legények ugyanis az öntözésnek olykor kissé erőszakosabb formáját választották és a húzós kút vizéből locsolták meg a sivalkodó, de azért nagy szívbéli melegséggel örvendező fehérnépet Vigasztalásul az alapos öntözésért juttattak azért nekik az otkolonból, a színes és szagos vízből is, mely a régi husvétok parfümje volt. Az otkolon még ma is kelendő illatportéka húsvét táján, de már nem áll úgy a vásár körülötte, mint az évek szárnyán eliramodott régi husvétokon és a vidéki patikák ajtaja sem csilingel oly sűrűn illatszert kereső legények kezenyomására, mint hajdanában. Új özönvíz után vagyunk s ilyenkor az öntözés elveszti a régi varázs erejét. r. r. leni ................— m-----------—------ Mekkora a Nap? A Föld átmérője 12.750 km, a Napé 1 millió 391.000, tehát a Nap átmérője 109-szer nagyobb a Földénél. A Nap térfogata 1.300.000-szer nagyobb a Földénél. Ez azt jelenti, hogy ha a Napot a bolygóinak megfelelő golyókkal akarnánk kitölteni, akkor mindegyik bolygóból 700 darabot kellene venni. A Föld felülete 510 millió négyzetkilométer, a Napé 6 billió. A Napnak a Földtől való középtávolsága 149 és félmillió km. Januárban ez 147 millió km-re csökken, júliusban 152 millió km-re emelkedik. Eszerint tehát nálunk januárban melegnek és júliusban hidegnek kellene lennie, csakhogy az évszakokat nem a Nap közelsége határozza meg. Ha szemléltetni akarjuk a Nap és a Föld nagyságbeli különbségét és távolsági viszonyait, akkor vegyünk elő egy 15 cm átmérőjű labdát, ez lesz a Nap; most ettől 15 méter távolságban helyezzünk el egy 1 milliméter átmérőjű golyócskát (gombostűfejet),ez a Föld. Mivel a Hold 384.000 km-nyi távolságban kering a Föld körül, a Nap sugara pedig 695.000 km, ebből következik, hogy ha a Földet a Nap közepében helyeznénk el, a Hold még mindig kényelmesen keringhetne körülötte a Napon belül. A Nap tömege 330.000-szer akkora, mint a Földé, de a sűrűsége csak negyedrésznyi. ______________________IPI&R •TO55-április 8. 23 IFJÚSÁGi—^— vagyis, míg a Föld anyagának egy literje 5.5 kg, addig a Nap anyagának egy literje csak 1.4 kg. A nehézségerő a Nap felületén 27 és félszer akkora, mint a Földön, vagyis a Nap 27 és félszer akkora erővel húz magához minden testet, mint a Föld. A leeső test a Földön 5 m, a Napon 130 m utat tesz meg az első másodpercben.Ami 1 kg a Föld felületén, az 27.5 kg a Nap felületén. Az 1 méter magasat ugró tornász a Nap felületén ugyanakkora erőkifejtéssel csak 3.5 cm-t tudna ugrani. Olyan ingaóra, amelyik a Földön másodpercenként egy lengést végez, a Nap felületén ugyanennyi idő alatt 5 lengést végezne el. A tenger új Ikarusainak útja Az óceánrepülés időszaka ez évben igen korán megkezdődött és máris megkövetelte a maga áldozatait. Most is az a körülmény idézte fel a szerencsétlenséget, ami más alkalommal: az idő. Az északi mérsékelt öv, ahonnan az első tíz évben az óceánrepülők útrakeltek, meteorológiai szempontból az egyik legalkalmatlanabb területe a repüléseknek. Még emlékezetes az az idő, mikor egy repülő Újfoundland közelében kerülőutat csinált, hogy a zivataros területet elkerülje. Ha keresztülszelte volna ezt a zónát, akkor egyenes úton érte volna el a célját, az ellenkező szél hatása alatt azonban az útja meghosszabodott lett. A repülőgép számára ugyanis nem mindig érvényes az a mathematikai szabály, hogy két pont között az egyenes vonal a legrövidebb út. A legfontosabb két tényező, mely a repülésre befolyást gyakorol, a köd és a szél. A ködöt nem is kell annyira számításba venni, mert hiszen ez időnként fellépő jelenség, de légáramlatok mindenütt és mindenkor vannak és ezekkel időben és bizonytalanságban mindig számolni kell. Ha például 360 kilométeres utat kell megtenni s azt a repülőgép 150 kilométeres óránkénti sebességgel teszi meg, akkor szélcsendben ezt az utat a gép két óra és 25 perc alatt végzi el. Ha hátszél van, mely óránként 30 km sebességű, akkor a repülőgépnek az út megtevésére csak két órára van szüksége, de ugyanilyen ellenszél mellett már teljes három óra szükséges ugyanarra az útra. A repülőgépnek sokkal rövidebb az útvonala Amerikából Európába, mint megfordítva, mert mi a nyugati és délkeleti szelek zónájában élünk. Azok a repülőutak tehát, amelyek nyugatról keletre az Atlanti-óceánon át vezettek, ritkán végződtek szerencsétlenül. Ezt a tengert keletről nyugatra megközelíteni már sokkal veszélyesebb és nehezebb. Ha tehát az óceánrepülők nagy földterületeken akarják kipróbálni a repülés technikáját — márpedig ez a céljuk, sőt az is, ami nem is lenne olyan fontos, hogy megszakítás nélkül tegyenek meg ilyen nagy utat — akkor számolniok kell az időjárás változásaival s ezeknek az ismerete minden repülő számára elengedhetetlen feltétel. Ezért a német tengerkutató állomás állandóan és behatóan tanulmányozhatja az Európa és Déli Kanada közti légterületet, éppen úgy, mint az angolok az Angliából a gyarmatokra vezető utat. Ezekből a vizsgálatokból megállapították, hogy mely időszakban milyen a légnyomás s ennek alapján össze is lehet állítani az útvonalakat, amelyeken át egy repülőgéputazás Berlin és New York között megtörténhetik. Van egy déli, egy északi és egy középső út. A déli 3630 kilométeres út, Berlinből kiindulva Spanyolországon és az Azori szigeteken át Bermuda szigetére és New Yorkba vezet. Az egyenes út Írországon keresztül 3200 kilométer. A középső út pedig 2100 kilométer hosszú. Van azután még egy út, melynek hossza 1300 kilométer. Az aeronautika szakértői megvizsgálták valamennyi úton a szél erősségét és az időjárási viszonyokat s vizsgálataik eredménye alapján táblázatot készítettek, mely világosan mutatja, hogy a legalkalmasabb repülőút Európából Amerikába az egyenes út, de biztonság szempontjából alkalmasabb az északi út, ahol csupán 1300 kilométert kell megtenni Islandon és Grönlandon át. A légköri jelenségek és az időjárás változásai nagyon befolyásolják ezt az utat is. Nyáron, őszkor és télen a nyugatra való utazásnál az északi út, amelyet különösen nyáron fognak választani azért, mert hosszúsága 5570 kilométert tesz ki. Télen a fagytól való félelem elriasztja a repülőket ettől az útvonaltól. Télen inkább a déli utat lehet választani, mert a középső egyenes utat igen veszélyessé teszik a téli szélviharok. Sokkal kedvezőbb a repülők helyzete, ha Amerikából indulva akarják átrepülni az óceánt. Ez az út nyáron csak 3340 kilométert teszi ki s a szélvihar vagy hátsó szél révén fenyegető veszedelmek sokkal csekélyebbek, mint az ellenkező szelek által okozott veszély. Legkülönlegesebb az óceánrepülők helyzete tavasszal. Ilyenkor a nyugat felé irányuló utazásra az egyenes út, kelet felé való utazásra a déli út a legalkalmasabb. Ebben az évszakban az Európa és Amerika közötti légi közlekedésnek a legtöbb lehetősége van. Minden évszakban felléphetnek azonban különböző, előre nem látható időjárásbeli jelenségek, melyek váratlan veszélyekkel zúdulnak az óceánrepülőkre, akik fanatikus vággyal és akarattal indulnak ikaroszi útra az óceán végtelen vízsíkja felett. Emlősök és halak, melyek fészket építenek A fészek és a madár annyira összetartozó fogalmak, hogy ha fészekről beszélünk, bizonyos, hogy madárfészket értünk alatta. Annál különösebben hangzik, hogy vannak emlős állatok is, melyek fészket építenek és még bizarabb dolog, ha fészeképítő halakról szólunk. Még ha darázsfészekről, hangya- és termeszfészekről beszélünk, valahogy csak megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy ezek sem madárfészkek, sőt nagyon is különböznek tőlük, mégis fészek szóval jelöljük meg azokat, de ha egy négylábú, földön szaladgáló emlőst, vagy halat hozunk összefüggésbe a fészek fogalmával, úgy legalább is olyan ellentét keletkezik, mintha azt mondanánk, hogy az emlőst vagy a halat tollak fedik. A TÖBBSZÖRÖS HÁZTULAJDONOS MÓKUS De hát bármilyen furcsán hangozzék is, valóban vannak fészeképítő emlősök, sőt halak is. A legügyesebb fészeképítő emlősök közé tartozik a mókus. Kerek fészkét gallyakból, növényi szárakból, levelekből építi fel valamely elérhetetlen villáság közé. A fészket be is boltozza és két nyílást hagy rajta. Az egyiken ki-be jár, a másikat csak veszély esetén használja. Egészben véve oly helyes ez az alkotmány, hogy akármelyik madár is megirigyelhetné. A mókus többszörös háztulajdonosok közé tartozik, mert fészkétől távolabb eső helyekre is épít egyegy fészket, melyeket akkor vesz igénybe, ha meglepi a zápor. A petefajok között is akárhány ügyes fészeképítő művész akad. A pelék életmódja különben nagyon hasonlít a mókuséhoz. Az Ázsiából hozzánk származó törpe egér, mely Alföldünk legkisebb emlősei közé tartozik, valósággal remekbemenő fészket épít a gabonaszárakra. A leveleket roppant gyorsan hasogatja rostokra oly módon, hogy hosszukban metszőfogai között húzza végig őket. E rostokat aztán összefonja, összeszövi egyöntetű tömött golyóvá, melynek belsejébe meleg ágyat készít népes családja számára. MAJOM-FÉSZKEK Nagyon érdekes, hogy e fészeképítő rágcsálókon kívül még csak a majmoknál találunk nyomára a fészeképítésnek és pedig az emberszabású majmoknál. Egyik-másik utazó szerint gólyafészekhez hasonló művészi fészket építenek ezek a majmok. Újabb kutatók szerint minden éjszakára új fészket készítenek. A kiszemelt helyen, maguk alá tördelik az ágakat s néhány más ágat ezek tetejébe raknak. Ezzel aztán készen is áll a fészek, az éjjeli szállás, melyben a nőstény alszik kölykével. A hím a fészek, vagy a fa alatt tölti az éjszakát s őrködik családja nyugalma felett. Ezzel aztán be is fejezzük a fészeképítő emlősök sorát; mindenesetre feltűnő, hogy ezeknek az állatoknak az életmódjában rendkívül sok a madárvonás, például, hogy a fákon élnek s temperamentumuk is emlékeztet a madarak virgoncságához, folytonos izgés-mozgásához. A FÉLNAPOS KENYÉRKERESŐ A madár, amikor repül, tulajdonképpen úszik a levegőtengerben. A halak a vízben olyféleképpen mozognak, mint a madarak a levegőben. Úgy is tekinthetjük a halakat, mint a víz madarait. Ezzel a gondolattal talán közelebb férkőzünk a fészeképítő halak megértéséhez. De még így is bizony nagyon távol áll a fészeképítés a hal természetétől. Hát hogyne állna távol, mikor a hal lerakván tojásait, az ikrákat, a nap melegére bízza ki költésüket. Szóval azontúl, hogy lerakta őket, nem törődik velük s a kis halacska szülői gondozás nélkül nevelődik fel s már félnapos korában maga keresi ennivalóját Annál érdekesebb a botos kölönyének az a szokása, hogy a folyó homokos fenekébe, farkával lyukat váj s oda rakja le ikráit, a hím pedig ott őrködik a lyuk bejáratánál mindaddig, míg a kis halacskák ki nem úsznak. 1 '£ VIZEK BOHÓCA A tengeri csikóhal, a vizek kis bohóca« magával cipeli mindenhova az ikrákat. Az ivadékról való gondoskodásnak azonban klasszikus példáját mutatja a halak között a tüskés durbancs. Ez a kis hal, a Dunát és mellékfolyóit kivéve, Európa összes vizeiben feltalálható és a hím valóságos fészket kén szít ikrák számára. Pedig a vízben nem oly, egyszerű dolog a növényi szálakból, rostokból való építkezés. A kis halacska először, minden rostnak kipróbálja a fajsúlyát, úgy ahogy a vízbe ejti. Ha felszáll a víz színe felé, úgy nem alkalmas fészeképítésre, ha lesülylyed, beépíti a gömbölyű csinos fészekbe. Végre is sok fáradozással és körültekintéssel, kísérletezéssel elkészül a fészek, melybe a nőstény belerakja az ikrákat, a hím pedig folyton a fészek körül tartózkodik s vigyáz reá. Amikor már az utolsó halacska is eli hagyta fészkét, otthagyja az üressé vált otthont. Fészket építenek még a Cyclopterus, Antennarius, Ophiocephalus stb. nevű halak is, akárhány nem is a víz fenekére, mint a tüskés durbancs, hanem a vízinövényekre. Fehér Jenő Beteg és nyomorék gyermekek iskolavárosa Berlinben A német birodalom fővárosának valamennyi iskolájából kiválogatták azokat a gyermekeket, akik valami eredendő testi vagy lelki fogyatkozásban szenvednek és ezeknek a szerencsétlen fiúknak és lányoknak a számára valóságos iskolavárost létesíttettek. Egy banképületekből álló telepen helyezték el a nyomorék gyermekeket, számszerint 9400 gyermeket, akik legtöbbje vagy, félig idióta, vagy olyan gyenge idegrendi szerű, beszédhibában szenvedő, hogy a rendes iskolai oktatás keretében lehetetlenség lett volna megpróbálkozni azzal, hogy a társadalom számára mégis valamilyen formában megmentsék őket. A beteg és nyomorék gyermekek iskolavárosa számára természetesen olyan tanítókat és nevelőket válogattak ki, akikben megvan a leghumánusabb türelem és szeretet, akik példát adó buzgósággal végzik igen terhes feladatukat. Már az első iskolai évnek megvolt az az eredménye, hogy olyan gyermekeket, akiknek oktatásáról más körülmények között le kellett volna mondani, mégis megismertettek valahogy az elemi iskolai stúdiumok alapelemeivel. A német közoktatásügyi rendszernek ez a példaadó intézménye nagy vigasztalás sok szegény szülő számára, akik a szülők a gyengéjével, a beteg, vézna és életképtelen gyermeküket szeretik a legjobban, mert leginkább rászorulnak a szeretetre. Amikor még nem volt papiros A kiállítások között, melyeket Németországban a közelmúltban tartottak, egyike a legérdekesebbeknek a drezdai papírkiállítás, ez év szeptemberében. A kiállításnak egyik legérdekesebb része a papírnélküli időbe vezet bennünket. Itt láthatók a régi felírások, sziklafeliratok, továbbá az állati bőröknek papírra való felhasználása, a kínai papírfajta keletkezése, mely körülbelül 150-ben Krisztus után keletkezett. Papírt és papírgyártmányokat mutattak be elmúlt időkből, valamint hű képét adták a németországi papírgyártási iparnak. A kiállításnak két fontos része volt a papír keletkezése és feldolgozása. A különböző könyv, újság, könyvkötő, csomagoló és kárpitpapírok, minden válfaja látható volt. A tanulókat elvezették erre a kiállításra, ahol jegyzeteket készítettek, mélyreható benyomásokat szereztek s mindezeket az iskolában maradandóan értékesítették. De a kiállítás az ember mindennapi életére nézve is nagyjelentőségű volt. Elvezette az embert a mindennapi élet gazdasági, művészi és tudományos életébe s megmutatta, milyen nagy szerepe van mindezekben a papirosnak. Ugyancsak kimutatta az összefüggést az iskola és a papírfogyasztás közt. A papír szinte élőlénnyé vált itt. Elkezdődik a története a legrégibb időkben használt könyvpapirostól a mai füzetekig s felöleli a papírból készült összes játékszereket, neveli a látogatók színérzékét, szinte játszik velük, amikor házakat, bútorokat, babaszobákat állít ki. Tudjuk, milyen nagy kincs egy kis darab papiros is a kisgyermek kezében. Ezt az örömet igyekszik fejleszteni a kiállítás tárgyai, mikor az összes elképzelhető játékszereket papírból bemutatják. A földrajztanítás keretét is felhasználja s az egész kiállítás jelszava az, hogy a papír iránt hangulatot teremtsen .