Magyar Hirlap, 1929. június (39. évfolyam, 121-145. szám)
1929-06-01 / 121. szám
2 1929 június 1. A regény folytatást anyagtorlódás miatt legközelebbi számunkban közöljükban. Az alvezérek igazán kiegyenlítik Lloyd George megbízhatóságának töréseit és fogyatékosságait. Azután pedig: a liberális pártnak olyan hátvédet adtak a nagy, elterjedt lapok, amilyenben még nem igen volt része. A Daily Chronicle és a Daily News mellé csatlakoztak a Barmin-kormány cserébenhagyásával a Rothermere-lapok és a Beaverbrook-lapok, amint felmondta a barátságot a konzervatív párttal szemben, és a liberálisok oldalára szegődött a legnagyobb angol publicista, Garvin, aki hatalom maradt akkor is, mikor függetlenségének megóvása végett egy hetilap élére vonult vissza ... Ilyen körülmények között fájdalmasan szerény a liberális mandátumok száma. De a teljes tárgyilagosság, a tiszta jóhiszeműség, a komoly felelősségérzés mindig drága fényűzés volt a politikában. ♦ Mi lesz holnap? Ez a legizgatóbb kérdés. Vagy inkább az: mi lesz hétfőn? Mert hétfőre hívta össze a minisztertanácsot Baldwin. A kormánynak két lehetőség között van választása. Az egyik: lemondani és átadni helyét a munkáspártnak, a másik pedig: bevárni, amíg a munkáspárt és a liberális párt leszavazzák a kormányt, ha június derekán összeül az alsóház. 1924 januárjában a második lehetőséget választotta Baldwin, de akkor más volt a helyzet, mert a konzervatív pártnak nem volt ugyan abszolút többsége, de a mandátumok és a szavazatok száma szerint az alsóház legerősebb pártja maradt. Míg most a munkáspárté az első hely, MacDonald és Lloyd George szövetkezve természetesen átvehetnék a kormányzás feladatát. De alig néhány napja még komolytalan, vén komédiásnak nevezte a liberális vezért MacDonald és azt vetette szemére, hogy politikai pályája alatt negyvenöt ünnepélyes ígéretét tagadta meg. Lloyd George nem kevésbé udvarias hangon válaszolt és többek közt azt mondotta, hogy MacDonald már csak törött, ócska gramofonlemez ... Azonkívül Lloyd George barátai közül sem a nagy újságlordok, sem a nagyiparosok nem helyeselnék ezt az utat, már pedig hatalmas barátokat nem szívesen veszít el a liberális vezér. A két baloldali párt koalícióját esetleg kierőszakolhatja Sir John Simon, de legalább is kétséges, vannak-e ilyen szándékai a volt főpecsétőrnek. A második út a munkáspárt kisebbségi kormánya, ha MacDonald még egyszer vállalná a provizóriumot. A harmadik út pedig a két polgári párt koalíciója, amely aligha következnék be az alsóház feloszlatása és új választások megejtése nélkül. Annál kevésbé, mert a mandátumok ma este kialakult számaránya szerint, mindennap újból életéért kellene harcolnia a polgári koalíciós kormánynak. Ha az új választásoknál kölcsönösen támogatná egymást a konzervatív és a liberális párt, legalább 50—60 szavazattöbbségre tenne szert az ilyen koalíció a munkáspárttal szemben. De a koalíció feltételeit elsősorban Sir John Simon szabná meg, nem pedig Lloyd George, aki talán áldozatok árán is, igyekeznek visszatérni a hatalomra. Sir John pedig aligha fogja beérni azzal, ha Austen Chamberlain, Johnson- Hicks és Bridgeman, tehát a Baldwinkormány jobbszárnyának vezérei átadnák helyüket a liberális párt bizalmi embereinek. Az ilyen megoldás csak úgy válnék lehetségessé, ha legalább 70 százalékig a liberális törekvések alapjára helyezkedik a koalíció, és így az elmúlt ötödfél év alatt folytatott politikájának lebontását vállalja el a konzervatív párt. Ez pedig majdnem annyit vagy majdnem többet jelentene Európa jobb holnapjának, mint a munkáspárt abszolút többsége. Új gyártmány! ízlelje meg ! V S .cd elismerten tjO 1° 8 legjobb 100 ° Mindenütt kapható! Pontos és folytatólagos kézbesítést csak úgy biztosíthatunk, ha előfizetését idejében megújítja. Postai befizetési lapot már küldtünk HIR1KP hírlap Az angol választásokról szóló tudósítás folytatása a pártok számaránya az alsóházban a következő volt: Pártonkívüli . Természetesen a legtöbb jelöltet most is a konzervatív párt állította, amennyiben 588 tagja vette fel a harcot az 570 munkáspárti, 510 liberális, 25 kommunista és 31 pártonkívüli jelölttel szemben. Izgalommentes korteshadjárat Három hét sem állt rendelkezésre a jelölteknek a korteskedésre, de ez alatt az aránylag rövid idő alatt a pártvezérek bejárták az egész országot. MacDonald például Skócia legészakibb pontjától Cornwallfélsziget legdélibb pontjáig automobilon felkereste valamennyi választókerület városait és valóságos rekordot állított fel elmondott beszédei számával. Természetesen nem maradt MacDonald mögött a korteskedésben Baldwin és Lloyd George sem, akik szintén nap-nap után hatalmas beszédeket tartottak ezalatt a három hét alatt. Baldwin különösen a rádió szolgálatait vette igénybe és így igyekezett választóira hatni, míg Lloyd George pártja a plakát- és fényreklámharcban vezetett. A jelöltek és a pártvezérek minden fáradozása ellenére is az idei angol választások a legizgalommentesebb választások közé tartoztak, amennyiben a választók között alig volt érdeklődés egészen a választás napjáig a különböző pártprogramok iránt. Hétmillió új szavazattal gyarapodott az angol választók száma ezen a választáson, mert a konzervatív párt minden 21 éven felüli nő számára választójogot biztosított. Kétségtelenül ezek az új szavazók döntötték el a munkáspárt javára a választásokat. A 21—30 év közötti nők túlnyomó többsége munkáslány és ezek természetesen a labour-party javára adták le voksaikat, amit különben jórészt előre lehetett látni. Konzervatív párt 400 Munkáspárt 162 Liberálisok 46 Kommunista 1 Már a legelső eredményeknél jelentkezett a munkáspárt előretörése A munkáspárt esélyei napról napra növekedtek és a londoni tőzsdén, ahol úgy jegyezték az egyes pártokra eső mandátumokat, mint bármelyik értékpapírt, a választást megelőző este már úgy látták, hogy a konzervatívok és a munkáspártiak egyformán 255—255 szavazatot kapnak és a liberális párt esélyeit 100-ra taksálták, a pártonkivülieket pedig 5-re. Csütörtökön reggel aztán megkezdődött a választási aktus. Már korán reggel hosszú sorokban álltak a választók a szavazatszedő küldöttségek elé. Általában simán és izgalommentesen folytak a választások az egész vonalon és csak elvétve került összetűzésre a sor néhány munkáskerületben, de nagyobb excesszusok itt sem voltak. A legtöbb szavazatszedő küldöttség este 9 órára tűzte ki a zárórát, de egyes körzetekben már csütörtökön este nyolc órakor véget ért a választás. Nyomban a választások befejezése után hozzákezdtek a szavazatok számlálásához és pénteken hajnali öt órakor már közzé is tették 216 választókerület eredményét. Ez a következőképpen festett: Munkáspárt 121, konzervatívok 78, liberális párt 13, pártonkívüliek 4. Pénteken reggel öt órakor félbeszakították a szavazatok összeszámlálását és csak három órás szünet után, nyolc órakor folytatták tovább. A következő jelentést azután délben fél egykor adták ki, amely már 266 mandátum sorsa felől hozott döntést. Délben fél egykor a helyzet a következő volt: munkáspárt 149 mandátum, konzervatív párt 94 mandátum, liberálisok 18 mandátum, pártonkívüliek 5 mandátum. Ekkor már egész Anglia lázas izgalommal várta a választások kimeneteléről szóló híreket. Az előző napi nyugalmat és látszólagos érdeklődéshiányt egyszerre izgalomtól túlfűtött atmoszféra váltotta fel. A nagy újságpaloták előtt ezrekre menő tömeg szorongott és leste, hogy a megafonok mit jelentenek az ország legkülönbözőbb részeiről, az óriási Trafalgar-squaren pedig tízezrekre menő tömeg várakozott a legfrissebb hírekre. A rádió is nyomban továbbította a választási eredményeket, úgyhogy jóformán egész Anglia csak azt leste, hogy milyen eredmények érkeznek a választókerületekből. Délben, amikor az összegezések szerint a munkáspárt 149 mandátumával szemben a többi pártnak mindössze 117 mandátumot sikerült szereznie, már-már úgy festett a helyzet, mintha a Labour Party fölényesen meg tudná szerezni az abszolút többséget is az új parlamentben. A Londonban időző külföldi laptudósítók egy része már eleve el is könyvelte ezt az eredményt és MacDonaldot, mint miniszterelnököt ünnepelte lapjának leadott tudósításában, miután valamennyien bizonyosra vették, hogy ez a számarány nem fog változni. Délután megváltozik a helyzet Délután, amikor egyre több és több eredmény futott be a vidékről, egyszerre gyökeresen megváltozott a helyzet. Fél négykor a munkáspártnak már pontosan csak anynyi szavazata volt, mint az összes többi pártoknak együttvéve. A szavazatok ekkor így oszlottak meg: Délután 5 órakor már 524 mandátum sorsa dőlt el. Ekkor már kezdett világossá válni, hogy a munkáspárt mégsem fogja tudni megszerezni az abszolút többséget. Az öt órakor kiadott hivatalos jelentés szerint az 524 kerületben a mandátumok a következőképpen oszlottak meg: Most már óránként újabb és újabb eredményeket jelentettek az angol fővárosban és az izgalom a közönség között egyre nagyobbá vált. Hét órára 548 választókerület végzett a szavazatok összeszámlálásának nehéz munkájával és miután a számarány az utolsó jelentés óta lényegesen nem változott, még világosabbá kezdett válni, hogy a munkáspárt most már nem szerezheti meg a mandátumok abszolút többségét. Az esti hétórai jelentés Egyre nagyobb tömeg hullámzott London utcáin az esti órákban. Azokon a helyeken, ahol vetítővásznak, plakátok vagy megafonok hirdették az újabb és újabb jelentéseket, életveszélyes volt a tolongás. Most már szinte percenként futottak be a jelentések a választókerületekből, úgyhogy, nyolc óra előtt Londonban 580 mandátum sorsa vált ismeretessé. A helyzet ekkor a következő volt: Ezek szerint az utolsó félórában a konzervatívok és a munkáspárt számarányai között nagyobb változás nem történt és kezdett bizonyossá válni az, hogy egyik párt sem szerezheti már meg az abszolút többséget. Munkáspárt 206 Konzervatívok 173 Liberálisok 26 Pártonkívüliek 7 Munkáspárt 257 Konzervatívok 218 Liberálisok 42 Pártonkívüliek 7 következőket mondta: Munkáspárt 268 Konzervatívok 227 Liberálisok 46 Pártonkívüliek 7 Munkáspárt 283 Konzervatívok 240 Liberálisok 50 Pártonkívüliek 7 Nincs abszolút többség az új parlamentben Egy óra múlva, vagyis este kilenc órakor újabb 16 kerület eredménye vált ismeretessé és ekkor a helyzet a következőkép alakult: Ebből az eredményből kétségtelenné vált, hogy a munkáspárt a legerősebb pártként került ki a választási harcból, de a 308 főnyi abszolút többséget mégsem sikerült megszereznie. Tizenkilenc kerületből eddig az időpontig nem jött még eredmény, ezek között azonban 11 egyetemi város van, amelyek csak később hozzák nyilvánosságra választási eredményeiket. A rugbyi kerületben — mint már említettük — nem tarthatták meg most a válási ülist. A tizenegy egyetemi városban minden valószínűség szerint ismét konzervatív képviselőt fognak választani. Ez ugyan előnyt jelent a konzervatívok számára, de lényegiben már nem változtathat a helyzeten, mert a munkáspárt relatív győzelmét nem teheti vitássá, viszont még az sem szerezné meg a munkáspártnak az abszolút többséget, ha mind a 18 kerület a Labour Partyra adná le szavazatát, mert akkor is csak 307 szavazatot érhetne el, ami éppen eggyel kevesebb, mint amennyi az abszolút majoritáshoz szükséges. A rugbyi kerületben Margesson kapitány a konzervatív párt jelöltje s miután az előző választáson itt közel 4000 főnyi többséget sikerült a konzervatívoknak szerezniük, a munkáspártnak nem sok reménye van arra, hogy itt mandátumot hódítson. munkáspárt 288 (eddig 162) konzervatívok 250 ( „ 400) liberális párt 53 ( „ 46) pártonkívüliek 5 ( „ 7) Több miniszter is kibukott A választások eredménye természetesen bőven ontja a szenzációkat is, amennyiben a kabinet igen sok tagja is vereséget szenvedett. Többek között Sir Thomas Inskip, aki az attorney-general méltóságát töltötte be az előző kabinetben, vagyis a főállamügyész szerepkörénél is nagyobb felelősséggel és jogkörrel volt az angol igazságügy egyik vezetője, kisebbségben maradt a munkáspárti Alpassal szemben, Bristol központi kerületében, holott az előző választásokon ugyanebben a kerületben 3159 szavazattal többet szerzett, mint akkori munkáspárti ellenfele. Steel Maitland közmunkaügyi miniszter ugyancsak megbukott a választásokon, pedig Birmingham egyik legbiztosabb kerületében lépett fel az idén is, épúgy, mint öt esztendővel ezelőtt, amikor több, mint ötezer főnyi többséget szerzett. Rendkívül izgalmas volt Sir Austin Chamberlain külügyminiszter választása is, aki Birmingham nyugati kerületének volt a képviselője idáig. Sir Austin Chamberlainnek ugyan sikerült megtartani mandátumát, de mindössze 43 főnyi szótöbbséget szerzett az öt év előtti 7643-mal szemben. Birmingham 12 kerülete közül 11 konzervatív képviselőt küldött előzőleg a parlamentbe ez a nagy munkásváros, most azonban a munkáspártnak egyedül Birminghamben négy kerületet sikerült elhódítania a konzervatívoktól. Az ellenzék vezérei közül természetesen óriási többséggel választották meg MacDonaldot és Lloyd George-ot, úgyszintén Stanley Baldwint is. Mind a három pártvezérnek gyermekei is bekerültek a parlamentbe, amennyiben Baldwin miniszterelnök fiát munkáspárti programmal választották képviselővé, Lloyd George leánya, Megan és MacDonald fia szintén képviselők lettek. Bekerült az alsóházba Sir John Simon, aki az indiai bizottság elnökének tisztjét tölti be és a liberálisok egyik vezére, Snowden, aki a MacDonald-kabinet pénzügyminisztere volt, Walter Runciman, a volt liberális kereskedelmi miniszter, Atholl hercegnő, aki Baldwin kabinetjében közoktatásügyi államtitkár volt, de nem hiányzik majd az új parlamentből Henderson munkáspárti vezér sem, akinek a fia is képviselő lett. A munkáspárt alvezérei közül mandátumot szerzett Sir Oswald Mosley, aki Lord Carson volt indiai alkirály és konzervatív külügyminiszter leányát vette feleségül. Jo Szombat