Magyar Hirlap, 1929. november (39. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-26 / 269. szám
e 3d irkózás Szegedi Munkás TE birkózóversenye. Vasnap délután az FTC birkózógárdája Tuoghy Európa-bajnokkal az élen mérkőzött a ggedi Munkás Testedző Egylet csapatával. A ■rkőzés a nagyobb rutinú fővárosi birkózók ézelmével végződött 24:34 arányban, de agediek is meglepően jól tartották magukat. légsúlyban első lett Bunkóczy (Szeg. Muni), 2. és 3. Szepesi és Donáth (FTC), 4. Bosákovics (MTK). — Pehelysúly: 1. Tóth II. (eg. Munkás), 2. és 3. Kiss és Fehér (FTC), Kurucz N. (Szeg. Munkás). — Könnyűsúly: Katona (Szeg. M.), 2. Fehér (FTC), 3. Csakr (FTC), 4. Görgey (Szeg. M.). — Nagy népsúly: 1. Tunyoghy (FTC), 2. Sárdy (FTC), Kurucz (Szeg. M.), 4. Tóth I. (Szeg. M.). Egy érdeklődés kísérte Tunyoghy és Kuruczédelmét, amelyben a szegedi fiú ugyancsak is ellenfélnek bizonyult és Tunyoghy csak utazással győzött ellene, míg Tóth I.-et aásodik menetben másodpercek alatt tussolta Este volt a díjkiosztás, amikor Tunyoghyn külön ünneplésben volt része, a város anyós Ferenc szegedi festőművész értékesítményével lepte meg, míg a kerület nevében tistserleget nyújtottak át az érdemes birkónak. ennisz Az MTK asztali tenniszversenye. A Lovas .lóteremben vasárnap került sor az asztali miszdöntőkre. A női egyes győztese Medánszky Mária 4 győzelemmel, 2. Gál Magda győz., 3. Sipos Annus 2 győz., 4. Schmidovarúga, 5. dr Rosenbergné 0 győzelemmel. A férfi egyes bajnokságban Barna 6 győzelem ,1 vezet, 2. Szabados 5 győzelem, 2 vereség, és 4. helyen Dávid és Kelemen végeztek 5 ezelem és 2 vereséggel. — A párosban Szadós—Mednyánszky vezet 2 győzelemmel, 2. Arna—Rosenbergné 2 győzelemmel (1 veres), 3. Bellák—Gál 1 győz. (2 vereség), 4. Szedi—Sipos 2 vereség (1 függő mérk.). A rfi egyes hendikepet Szegedi nyerte, az ifjúgi döntőt Sonnenfeld Klopfer ellen. A még döntésre váró s a férfi egyes főverseny, valaint férfi páros főverseny érdekes küzdelmeire idden este 6 órai kezdettel kerül a sor a avas vívóiskola dísztermében (VL, Révayca 18.). RÁDIÓ KEDD Budapest (550). 9.15. A m. kir. 1. honvédpálogezred zenekarának hangversenye. Vezérel Fricsay Richárd zeneügyi igazgató. 1. arna: Ez kell a magyarnak. 2. Strauss: Garmiaube .— keringő. 3. Kéler Béla: Spanyol legnyitó. 4. Halévy: Zsidónő — ábránd. 5. Mozart: Az ibolya. 6. Dol-Dauber: Egy est Grvnngben — egyveleg. 7. Fricsay: Terphishore. - 9.30: Hírek. — 9.45: A hangverseny folytassa. — 100: Nemzetközi vízjelzőszolgálat. Szállásjelentés magyarul és németül. — 12: éli harangszó az egyetemi templomból, időírásjelentés. — 12.05: Hangverseny. Közreműködik: Kern Klára (ének) és Gonda István zongora). Zongorán kísér Polgár Tibor. — 2.25: Hírek. — 12.35: A hangverseny folytatása. - 1: Pontos időjelzés, időjárás- és vízállásmentés. — 2.30: Hírek, élelmiszerárak. — 3: Paci árak és árfolyamhírek. — 3.30: A „Tünévvásár“ meseórája. — 4.45: Pontos időjelzés, lejárás- és vízállásjelentés, hírek. — 5.10: Mikszai Horváth Lajos és cigányzenekarának angversenye. — 6: Dr Lukinich Imre egyemi tanár előadása: „Magyarország történelmeletrajzokban.“ — 6.30: Mit üzen a rádió. — .30: Rádióamatőr-posta. — 8.10: Hangjátéklőadás a stúdióban. „Hajnaltól hajnalig.“ Írta Sántó Dénes. Rendezi Hegedűs Tibor. Közreműködik: Fenyő Rózsi, Horváth Éva, László ill. Szász Ila, Vágóné Margit, Polgár T., Ódry Bárd, Mathány Antal, Köpeczi-Boócz L., Szegendre, Ditrói Mór, Sebő Miklós, Völcsey Rózsi, ertész Lajos. — 9.25: A Szent István-bazilika nekkarának hangversenye. Vezényel Demény Dezső karnagy. — Utána, körülbelül 10.30: Pont és időjelzés, időjárásjelentés, hírek. Majd: rammofón hangverseny. 1. Verdi: Traviata, 1.tv., prelude. (New York Szimfónia.) 2. Bethoven: In questa Tomba. (Saljapin.) 3. Jegerbeer: Africana-Paradisio. (Flera.) 4. Beneid: La Capinera. (Galli Curci.) 6. Wagner:iegfried. (Schipper.) 7. Rose—Platen: Ha szíed odaadtad — tangó. (Marek Weberés zeneóra.) 8. Dabin—Little: Boverbody loves you. (J. Hylton zenekara.) 9. Conrad—Mitchell—Dottier: Walking with Susie. (Georg Ollsen és zenekara.) 0. Garay—Márkus: Ma este, babám. (Sárossy Mirály.) 11. Romberg: Lover come back. (J. Hylton és zenekara.) 12. Break away. (J. Hylton s zenekara.) 13. That's you baby. (J. Hylton s zenekara.) 14. Fredo Brown: Broadway Medy. (J. Hylton és zenekara.) 15. Szilágyi—Race: Angela mia. (Sárossy Mihály.) 16. AustinSilkret: Lonesome road. (Myfair Danze Orch.) 7. Fain: Wedding Bells. (Nat. Shilkret és zeneara.) 18. Bányai: Miért szeretem úgy. (Doll— tauber zenekara.) 19. Trent—Robinson: Wakes. (N. Shilkret és zenekara.) 21. Porter: The tanjo. (J. Hylton és zenekara.) 22. Romberg: ciftly as in a morning — tango. (J. Hylton és énekara.) 23. Porter: Looking at you. (J. Hylton zenekara.) 24. Flynn: Outside. (J. Arrowson énekara.) 25. Fitch—Love: Sweethart. (J. Martin.) 26. Brennan—Hajós: Sunnbeams. (J. Jonon zenekara.) 27. Robin—Meyer: Jericho. Pennsylvanians-zenekar.) VARGKÍJ) HIPLAP 1929 november 26. it KÖZGAZDASÁG BMW——— A Ganz-Danubius magába olvasztja a Ganz Villamosságit és a Varrógép- és Kerékpárgyárat A Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár Részvénytársaság és a Ganzféle Villamossági Részvénytársaság igazgatóságai november 25-én ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy a Ganz-féle Villamossági Részvénytársaság december 9-ére és a Ganz-Danubius december 16-ára egybehívandó rendkívüli közgyűléseinek javaslatot fognak tenni a két vállalat egybeolvasztására. Köztudomású, hogy a Ganz-féle Villamossági részvényeinek túlnyomó többsége a Ganz-Danubius tárcájában van s a két vállalat igazgatósága, kevés kivétellel, azonos személyekből áll, akik eddig is minden tekintetben a legszorosabb együttműködésben vezették a két társaságot. Az egyesülés ehhez képest inkább csak formális jelentőséggel bír és fő indokát azon kétszeres adóztatás elkerülése képezi, amely a tárcarészvények osztalékának az utóbbi években történt adózás alá vonása folytán előállottak. A villamosgyár természetszerűleg továbbra is teljes mértékben folytatni fogja eddigi tevékenységét, sőt remélhető, hogy az egységben való működése még további előnyökkel is fog járni. A fúzióval kapcsolatosan a Ganz-Danubius részvénytőkéjét 12.250.000 pengőre fogja fölemelni, a Ganz-féle Villamossági Részvénytársaság részvényeiből máris rendelkezésére álló részvénymennyiséget meg fogja semmisíteni, a többi részvény pedig olyképpen fog kicseréltetni, hogy minden három Ganz-villamossági részvényért két darab, az 1929. évre már osztalékjogosult Ganz-Danubius részvény adatik cserébe. A két vállalatnak az ez évben eddig elért üzleti eredményei máris biztosítják azt, hogy a Ganz-Danubius által múlt évben fizetett osztalék az egyesült vállalat fölemelt egész alaptőkéjére is folyósítható lesz. Teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a Ganz-Danubius ezen fúzióval kapcsolatban 2:1 arányú részvénycsere útján magába olvasztja az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár Részvénytársaságot is, mely már egy évtizedet meghaladó idő óta nem tart üzemet és ingatlana a Ganz-Danubius kőbányai úti telepének alkotja kiegészítő részét. Frankfurti értéktőzsde-zárlat Frankfurt, november 26. Az esti tőzsde irányzata is lanyha volt. A déli tőzsdén felszínre került alacsony árfolyamokhoz képest további árcsökkenések mutatkoztak. Nagyobb arányú kényszereladások folytak s ez a körülmény mindvégig nyomasztóan hatott. Később kissé kedvezőbb megítélés következett, zárlat felé azonban ismét túlsúlyba került az árukínálat. A tőzsde lanyha alaphangulatban zárult. Záróárfolyamok (zárjelben a déli berlini zárlat: Farbenindustrie (174.25) 173.75, Norddeutscher Lloyd (99) 98.25, Deutsche Bank (148) 148 25, AEG (158) 156.25, Gelsenkirchen (121.125) 120. fBllBf OfuOD ££££££SÜE1ÍÍ1 A bankfúziók problémája A két német D-bank egyesülése Németország legújabbkori pénzügyi történetének egyik legnagyobb jelentőségű eseménye, mely fölött az európai közvélemény csak nehezen tud napirendre térni. Hogy ezt a szenzációt nyomon követte Ausztria legnagyobb bankjának összeomlása és szintén csak egy erőszakos fúzió tudta Ausztria közgazdaságát a fenyegető válságon átsegíteni, inkább véletlen incidens, amely azonban a német gazdasági élet nagy eseményével még csak párhuzamba sem hozható. Nálunk is, teljes figyelmen kívül hagyásával azoknak a szoros kötelékeknek, amelyek egyébként a magyar gazdasági élet tradícióiból a bécsi piachoz fűzték, a berlini D-bankok fúziója maradt inkább a közvélemény érdeklődésének homlokterében s kizárólag a német példa nyomán alakult ki az a hangulat, amely a berlini bankfúzió tanulságait a mi viszonyaink között hasznosítani kívánja. (Ami azonban eddig inkább többé-kevésbé kalandos kombinációkban, mint kézzelfogható eredményekben nyilatkozott meg.) Különös érdeklődésre tarthat számot ilyen körülmények között nálunk is a kitűnő és elismert tollú német közgazdász, Alfred Landsburgh, legutóbb megjelent tanulmánya a bankkoncentráció — ami alatt természetesen kizárólag a Deutsche Bank és a Disconto Gesellschaft egyesülését érti — motívumairól. Valójában nem lehettek kicsinyes okai annak az elhatározásnak, hogy hetvennyolc esztendős múlt után, amely a legszorosabban hozzátartozik Németország gazdasága történetének és a világtörténelemben páratlanul álló fellendülésének történetéhez, a Disconto Gesellschaft, még a fúzió pillanatában is Németország egyik vezető pénzintézete, a berlini bagdadi koncepció letéteményese, odadobta áldozatul önállóságát s ezentúl a nálánál sokkal fiatalabb Deutsche Bank vezetése mellett folytatja működését. És mégis mérlegelve az összes motívumokat, amelyeket benn- és kívülállók, hivatalos közlések, szakemberek és praktikus közgazdászok felsorakoztattak, arra az eredményre jut, hogy az okok között, amelyek a fúziót eredményezték, mindenesetre a legnyomósabb és legdöntőbb az volt, hogy ily módon komoly megtakarítások érhetők el a kiterjedtebb racionalizálás révén. A költségek csökkenése és a jövedelem fokozása nemcsak az egyesült bankok, hanem az egész közgazdaság érdekében volt a döntő motívum; az elérni óhajtott cél pedig, hogy a bankok jövedelmezőségének fokozása mellett is a hitelnyújtás feltételei kedvezőbben alakuljanak. fúzió révén remélt megtakarítás az üzemi költségeknél természetesen rendkívül sokféle lehet. Maga Lanbsburgh is csak nagy vonásokban jelzi a megtakarítások lehetőségeit: Berlinben, Németország nagyvárosaiban, de a külföldön is párhuzamosan, egymással versenyezve működtek eddig a Deutsche Bank és a Disconto Gesellschaft fiókintézetei, köztük olyanok is, amelyeket csupán a versenyre való tekintettel, presztízsokokból tartottak fenn. Ezeknek a fiókintézeteknek jelentős része a fúzió folytán el fog tűnni a színtérről. Értékes telkek, értékes üzleti helyiségek szabadulnak fel s ilymódon egyszeri nagy nyereségek, a folyó kiadásoknál pedig évenként többmillió márkára becsült megtakarítások lesznek a fuzionált intézetek számára elkönyvelhetők. Valószínű, hogy a felzúdulás folytán, amelyet ez a „leépítés“ az érdekelt körökben keltett, a tisztviselői létszám csökkentése nem lesz olyan mértékű, mint ahogy eredetileg tervezték, de a 21.000 főnyi létszámnál 3000 alkalmazott elbocsátásával számolni kell. De számokban alig kifejezhető költségcsökkenés mutatkozik az illetékeknél és adóknál az új mammutintézet üzleteinek lebonyolításánál, amely becslés szerint a berlini értékpapírforgalomnak 40 százalékát bonyolítja le s oly értékpapírállomány fölött rendelkezik, hogy nemcsak a börzekurzusok alakulására nyer döntő befolyást, de a kívülről érkezett megbízások nagy részét is képes lesz a börze igénybevétele nélkül költségmentesen elintézni. Landsburgh felveti a kérdést, vajjon a költségmegtakarítás szempontja mint döntő momentum elfogadható-e a közvélemény részéről olyan intézeteknél, amelyek különkülön is óriási tartalékokkal rendelkezve, évek óta rendszeresen 10 százalékos osztalékot fizettek s részvényeik a legsúlyosabb börzedepresszió idején is 160 százalékkal, sőt azon felül voltak értékelve. Óvatos megállapításai során nem mer erre a kérdésre igennel felelni. Elismeri azonban, hogy ennek a kérdésnek eldöntésénél elsősorban maguknak az intézeteknek elhatározása mérvadó. Csak maguk a bankok ismerik igazán belső ügyvitelüket és a kívülálló még csak nem is sejtheti, hogy a nyílt és titkos tartalékok milyen arányban állanak a kihitelezésnek a mai viszonyok között fokozott kockázatához, nem tudhatják, hogy mennyiben kellett volna esetleg a jövedelem nagyobb részét a tartalékok fokozására fordítani, ha presztízs-szempontok nem kényszerítik őket arra, hogy az osztalékot ne csökkentsék. De még a kívülálló laikus is fennakadhat azon, hogy az üzleti jelentések szerint 1928-ban a tiszta nyereségnek a Deutsche Banknál nem kevesebb mint 80,6 százalékát, a DiscontoGesellschaftnál pedig 210 fizáulé. A MÁV-beruházások és a gyáripar. Az ipari körök természetesen a legnagyobb érdeklődéssel kísérik figyelemmel azokat a tárgyalásokat, amelyek az Államvasutaknál sürgősen szükséges beruházásoknak mielőbbi keresztülvitelét célozzák. Minthogy a probléma financiális vonatkozásainak megoldása előreláthatólag még heteket fog igénybe venni és addig is megkezdődhetné nek az ipar részéről a szükséges előkészüle* tek, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége sürgős beadvánnyal fordult dr Budi János kereskedelmi miniszterhez azzal a kéryelemmel, hogy már most utasítsa az Állam*vasutak vezetőségét arra, hogy az egyes ipar* ágakkal a tervbe vett megrendelésekkel kap* csolatos bizonyos kérdéseket sürgősen tár* gyalja le. Természetes, hogy a MÁV közölné az érdekelt cégekkel, hogy a rendelések tény* leges kiadása a fedezet tekintetében folya* matban levő tárgyalások eredményétől függ és az előzetes tárgyalások alapján semmiféle igényt nem támaszthatnak. Tekintettel azonban arra, hogy az egységárak, a technikai kivitelre vonatkozó kérdések tisztázása, a tervrajzok végleges elkészítése és jóváhagyása, a részletes szállítási terminusok közös megállapítása, az átvételi és fizetési feltételek tisztázása a rendelések tényleges kiadása előtt is legalább 6—8 hetet vesz igénybe, ezen előzetes tárgyalások révén elkerülhető volna minden további késedelem, a megrendelések kiadásánál. Az egész iparra rendkívüli fontossággal bírna, ha ily módon az érdekelt gyárak a gyártási program, az anyagbeszerzés, a financiális előkészületek, a munkások felvétele stb. tekintetében bizonyos kilátásokra támaszkodhatnának, másrészről pedig az Államvasutaknak is érdeke, hogy ezen rendkívül sürgős invesztíciók a gyárak részéről mielőbb és fennakadás nélkül legyenek annak idején leszállíthatók. A Magyar Gabona- és Terménybizományosok Egyesülete közgyűlése. A Magyar Gabona- és Terménybizományosok Egyesülete Nagy Andor tőzsdetanácsos elnöklete alatt hétfőn tartotta a tagok élénk részvétele mellett rendes évi közgyűlését. Az elnök megnyitó beszédében rámutatott az ország terményei értékesítésének égető problémájára. Bírálta az e téren tapasztalható kontárkodást, kapkodást és reklamálta a hozzáértő legális kereskedelem szerepvitelét. Ma már ott tartunk — mondta —, hogy a gabona értékesítésre pályadíjat kell kitűzni, míg a múltban egy képzett, szakértelmes gárda teljesítette közgazdasági rátermettségű hazafias misszióját. Foglalkozott a gabonahatáridőüzletté, amely nézete szerint csak akkor felel meg a hozzáfűzött várakozásoknak, ha ez tényleg a gabonaértékesítés instrumentuma és a tranzitkereskedelem előmozdítója lesz. Ezután részletesen nyilatkozott arról az ellentétről, amely a tőzsdetanács tagjai közt a részvényjog reformjának kérdésében keletkezett. Beszédének ezt a részét máshelyütt közöljük. Nagy Andor ezután bejelentette a közgyűlésnek, hogy a gabonakereskedelem érdekében különféle javaslatokat tett a tőzsdetanácsnak, többek között a zsíródíjak mérséklését, ami a forgalom lényeges emelkedését mozdíthatja elő. Tárgyalásokat folytat a tőzsde különféle kategóriájával az aggkori ellátás tekintetében, amelynek érdekében egy intézmény alapkövei már le vannak rakva. Nagy Andor fejtegetéseit a tagok nagy tetszésnyilvánítással fogadták és közfelkiáltással megejtették az új választásokat. Elnök újra Nagy Andor tőzsdetanácsos, alelnök pedig Engel Ernő és Steiner Marcell tőzsdetanácsos lett. Megválasztották pénztárosnak Szász Tivadart, ellenőrnek Nyéky Gyulát, ügyésznek dr Rónai Sándort, titkárnak Barta Józsefet, számvizsgálónak Landau Izsót, Török Árpádot és Schwarz Gusztávot. A választmány tagjai pedig a következők lettek: Ábrányi Gyula, Áldor Adolf, Biró Gyula, Donáth Arnold, Deutsch Vilmos, Dános Ármin, Fonó László, Friedländer Emil, Glück Jenő, Grosszmann Pál, Guttmann Róbert, Hofmeister Géza, Káldor Sándor, Keller Antal, Kelemen Gyula, Löwg Arnold, Milkó Imre, Perlgrund Jenő, ifj. Szabó Jenő, Szeben Pál, Rotter Zsigmond, Vajda Béla, Verő Arnold, Wellisch Leó László, Zádor Jális kát emésztették fel a költségek és adók. Tehát a költségeknél elérhető megtaka rítás volt a döntő momentum a két leg hatalmasabb német pénzintézet egyesülésé- nél. Hogy a költségek megtakarításával párhuzamosan az egyesülés folytán milyen mértékben fog emelkedni az új mammut* bank jövedelmezősége, azt a jövő fogja meg mutatni. A közönség bizalma, amely minden bankintézet legnagyobb erőssége, a* szakkörök megítélése szerint csak kedvezően fogja befolyásolni a két legnagyobb bank egyesüléséből kialakult új intézet jövő kilátásait. A fúzió mindenesetre értékes tanulságokkal fog szolgálni, amelyek nálunk sem lesznek teljesen mellőzhetők. Ami eddig történt e téren: tapogatódzások, kanapépörök, személyi kérdések pertraktálása, az távolról sem elég a boldoguláshoz. A német esetből kell okulnunk, nem az osztrákból.