Magyar Hirlap, 1930. december (40. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
v Ön felekezetieskedés A választási küzdelem példátlan vehemenciája ellenére meg kell állapítanunk, hogy az agresszív felekezetieskedés eddig egyik oldalon sem szerepelt a propaganda fegyvertárában. Még azok a pártok sem vették igénybe túlságosan a hangulatkeltés e méltatlan eszközét, melyek nyíltan felekezeti jellegűek. Ennek a jelenségnek annál nagyobb jelentősége van, mert tíz év óta ez az első választás, amely nem hurcolja ki az uccára , fel a hordóra s a deszkapódiumokra a vallás magánügyét. Lehet, hogy a pártok mérsékletét elsősorban a választási taktika irányítja, de az sem lehetetlen, hogy a politikusok rájöttek, hogy ma már nem tudják elhitetni sem a keresztényekkel, sem a zsidókkal, hogy politikai és gazdasági problémáikat egymástól elkülönítve vagy egymás ellen lehet megoldani. Ma már a keresztény nagy tömegek is tudják, hogy a zsidók nem mostak aranyat az elmúlt évtizedek vér- és könnyfolyamából s a zsidók is tudják, hogy a keresztényeket semmiféle privilégium nem védi meg a gazdasági válság konzekvenciájától és az adóvégrehajtó részvétlenségétől. Aki a kény-szeregyességek és csődök rovatát olvassa, meggyőződhet arról, hogy ezen a területen a legtökéletesebb felekezeti harmónia uralkodik — keresztény és nem keresztény kéz a kézben sétál az egzisztenciális megsemmisülés felé. A munkanélküliek sem villonganak felekezetileg — és azokban a testületekbenés érdekképviseletekben, amelyek az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság életcéljaiért harcolnak, szintén nem esik már szó a különböző liturgiákról.Annál indokolatlanabbnak tartjuk tehát, hogy a városi választásokkal kapcsolatban most mégis fölvetődött a felekezeti kérdés. Dési Géza az egységes párt egyik választói gyűlésén azt mondotta, hogy „nem vállalja a felelősséget a Zsidókért és gyermekeikért, nem viszi be őket tudatosan a romlásba és a pusztulásba.“ „A zsidóknak nem az a hivatásuk, hogy forradalmat csináljanak, a zsidók nem a destrukció, hanem a konstrukció népe.“ „Nem szabad megerősíteni azoknak a táborát, akik úgyis azt mondják, hogy nem lehet a zsidóvallású magyarokkal békességben élni, mert az rendbontó, szélsőséges s ezért— mint mondják — ráncba kell szedni.“ Nem akarunk most vitatkozni DésiGézával arról, hogy vájjon csakugyan a konstrukció pártja-e az, amelynek lobogóját lengeti s forradalmiság-e az a demokrácia és szabadelvűség, amelynek legelemibb követelései közé tartozik, hogy a zsidók is minden korlátozás nélkül látogathassák az egyetemeket? A kérdés, amely a beszéddel kapcsolatban felvetődik, elvi jelentőségű, ahogy elvi jelentőségű volt számunkra a „zsidókérdés“ akkor is, amikor Gömbös Gyula révén a Vitézi Székkel kapcsolatban felvetődött. Mi a magyar közéletben nem vagyunk hajlandók akceptálni hogy teljes jogú zsidó magyar állampolgárra bármilyen irányban is más törvények, más szabályok, más magatartás vonatkoznék, mint bárki másra Ha a zsidóság a recepció törvényes tényének tiszteletben tartását megköveteli minden tényezőtől, a legkevesebb, hogy nem jelentkezhetne zsidó különállásában olyankor, amikor nem felekezeti ügyeit akarja elintézni, hanem az országéit vagy a fővároséit. Aminthogy Dési Gézán kívül senkinek sem jutott eddig eszébe, hogy a zsidókat olyképpen aposztrofálja, mintha még mindig szeparált életet élnének a magyar társadalomban s nem lennének szerves részei az ország minden osztályának, foglalkozási népességének. Holott a zsidó, ha földje van, époly agrár, mint gróf Somssich vagy Gaal Gaszton s ha munkanélküli iparos, épúgy el van keseredve, mint a másvallású osztályostársai. Ez a természetes s a társadalomtudományilag logikus — aki tehát a zsidókat úgy nézi, mint egy politikailag egységesen befolyásolható vagy megmozgatható tömeget, egy nem létező szervezethez intézi intelmeit s jótanácsait. A zsidók épúgy osztályhelyzetük szerint, meggyőződésük és hajlamaik irányában döntenek politikai hovatartozásaikról, mint minden magyar állampolgár — és épúgy vannak közöttük konzervatívok és legitimisták, mint progresszívek és szabadkirályválasztók. Az önálló véleményalkotás és a politikai akciószabadság jogát kétségbevonni vagy ettől elriasztani a zsidókat, nagyobb megalázást jelent a numerus claususnál és minden törvényes és nem törvényes rendelkezésnél, amely a zsidókat állampolgári integritásukban sértette. A kormánypárti képviselő azt akarja, hogy önként adják fel véleménynyilvánításuk önállóságát , ami végeredményében majdnem annyit jelent, hogy ne éljenek szavazati jogukkal, amelyen keresztül az állampolgár nemcsak politikai akaratát, de politikai kritikáját is tanúsítja. Nevetséges lenne bizonygatni, hogy a polgári középpártok milyen messze esnek mindentől, ami forradalom és destrukció — sőt választási propagandájukban egyenesen céltudatosan kerültek minden szót, amely a szenvedélyre hat s csak a hideg, szürke tárgyi követelésekkel keresték a tömegek visszhangját. Ezek a követelések kivétel nélkül azoknak a hibáknak kiküszöbölésére irányultak, amelyeknek következményeit a főváros népe felekezeti különbség nélkül nyögi s olyan szükségszerű alkotásokat reklamálnak, amelyek egyformán kellenek kereszténynek és zsidónak. Csak mesterségesen lehet tehát itt felekezeti szempontot, felekezeti érdeket, felekezeti megfontolásokat felvetni — aminthogy nevetséges lenne, ha valaki Friedrich István híveit azzá riasztgatná, hogy a keresztények isszák meg a levét, ha vezérük ellenzéki mozgalmával együtt haladnak. Dési Géza egy anakronizmusnak esett áldozatul, most nincs szó keresztényekről és zsidókról, hanem a politikai hibáknak kiszolgáltatott, válsággal birkózó magyar polgárokról, akiket sem a felekezeti uszítás, sem a felekezeti opportunizmus nem tud megváltani. A valóban javító és alkotó politika igen, de ennek a politikának nincs vallása, ennek a politikának eszköze és célja csak a minden megkülönböztetéstől s önként válalt különbségtől megszabadított egységes magyar társadalom lehet. lOnui. 10 «Xi, ^iTg.TellT KÖLp!,^pl^RA * * A párizsi árvízveszedelem egyre nagyobb arányokat ölt Az Orsay- és Invalides-pályaudvarokat, valamint a veszélyeztetett kerületekben több mint ezer házat ki kellett üríteni Riadókészültséget rendeltek el Párizsban Párizsból jelentik. A párizsi árvízveszedelem egyre nagyobb arányokat ölt. A Szajna hétfőn reggel olyan magas árszintet ért el, amilyenre már évek óta nem volt példa. Az Austerlitz-híd mellett 5,90 méteres vízállást mértek. Az ár még mindig nem kulminált és úgy számítják, hogy a vízállás az éjszaka folyamán további tizenöt centiméterrel emelkedik. A hatóságok a kritikus helyzetre való tekintettel, szigorú riadókészültségeket rendeltek el. A szajnaparti elektromos transzformátor-telepek nagy részébe már behatolt a víz. Az Orsay és Invalides földalatti pályaudvarokat ki kellett üríteni. A Gare des Invalides-re ömlik a víz, úgyhogy az állomást hosszabb időre forgalmon kívül kellett helyezni. A Szajna balpartján, az Orsay- és az Austerlitz-állomás között kilenc hatalmas szivattyútelepet állítottak fel, amelyek éjjel-nappal szivattyúzzák a vizet A veszélyeztetett kerületekben már több mint ezer házat ürítettek ki. Miután az árvíz nem jött váratlanul, a kiürítés ideje korán és teljes rendben történt, úgyhogy emberéletben nem esett kár. Az anyagi kár ezzel szemben igen nagy és többmillió frankra rúg. Párizs és Strassbourg között a vonatok az árterület kellős közepén közlekednek. Párizs és Moux állomások között mindkét oldalról beláthatatlan víztenger szegélyezi a pályatestet Az ár majdnem közvetlenül a sínekig ér. A vasúti töltés már csak alig néhány centiméterre áll ki a vízből. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara „Emlékirat“-ot dolgozott ki a tervszerű takarékossági és adómérséklési állami pénzügyi politika inaugurálása tárgyában, amely szigorú kritika a kormány pénzügyi és gazdasági politikájáról s jelentőségét emeli, hogy a bírálat szakszerű, objektivitásra törekvő, hogy azt olyan kiváló gazdasági érdekképviselet dolgozta ki, mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara , hogy ez a kritika Popovics Sándorra, a Magyar Nemzeti Bank elnökére hivatkozik, aki elnöke volt annak a pénzügyi szakcsoportnak, amelynek tanácskozása és határozata alapján ez a bírálat elkészült. Az emlékirat olyan érdekes és olyan fényt vet a kormány egész pénzügyi gazdálkodására, hogy ennek feltétlenül erős visszhangja lesz a politikai és gazdasági életben. Szükségesnek tartjuk ezért, hogy a következőkben kivonatosan ismertessük: az állami kiadások növekedése Már a szanálással kapcsolatos eredetileg célba vett büdsé — mondja az emlékirat — erős teherpróbát jelentett a gazdasági élet szempontjából, mindazonáltal az összes gazdasági tényezők őszinte áldozatkészséggel iparkodtak hozzájárulni a pénzügyi egyensúly helyreállításához. Az első komoly aggályok akkor jelentkeztek, midőn az 1924— 1925-ös, kereken 450 milliós, bevételi előirányzattal szemben kereken 752 millió folyt be a kincstárba. A tényleges bevételek és ennek nyomán az előirányzati összegek is a következő években tovább fokozódtak. A kincstárban jelentkező bőség a kiadások fokozására vezetett, úgyhogy az 1928—29-es állami zárszámadás szerint a kiadások tényleges összege 974.4 millió, a bevételeké pedig 983.9 millió pengő volt. Ezért tartotta a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kétségtelen eredménynek, hogy a pénzügyminiszter az államháztartási keretek tágításának véget vetett és a már-már szinte feltartóztathatatlanul duzzadó kiadás-lavinát végre megállásra bírta. De már itt leszögezi a kamara azt az álláspontját, hogy a pénzügyminiszteri akció csak a munka kezdete lehet, amelyet most már egyetemes szempontoktól vezérelt, átfogó és mélyreható reformnak kellene követnie. Ennek a követelménynek indokolásául gazdasági helyzetünket a következőkben vázolja az emlékirat: Az ország kedvezőtlen gazdasági helyzete s az adóterhek fokozódása Mezőgazdasági termelésünk értéke, mely a szanálás első évében, tehát 1924—25-ben, 2,2 milliárd pengőre volt tehető, a közismert árkatasztrófa folytán, a hivatalos értékelés szerint, 1928—29-ben már csak 1,66 miilliárdra volt becsülhető. Ipari termelésünk értéke is csökkent s az idén további roszszabbodás következett be, aminek tükre az ipari szén- és kokszfogyasztás hanyatlása az előző évhez képest. A nemzeti termelés értéke és mennyisége a múlt évhez képest egyaránt hanyatlott, ezzel párhuzamosan a munkanélküliség természetesen megnőtt. Az év harmadik negyedében a kivitel is lényeges visszaesést mutat, úgyhogy a kivitelnek az év első felében mutatkozó 56 milliós szaporulata szeptember végére nemcsak hogy teljesen —a ii ——— A túladóztatás stádiumába jutottunk — mondja a kormányhoz intézett emlékiratában a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara