Magyar Hirlap, 1932. június (42. évfolyam, 120-144. szám)
1932-06-01 / 120. szám
2 1932 június. Hindenburg elnök és a pártvezérek keddi tárgyalásai semmiképpen sem támasztják f. alá ezt a kombinációt. Komoly politikai körökben, így elsősorban a centrumpártban most már kétségte-lelennek tartják, hogy Hindenburg elnök hivatalnokkormányt nevez ki és a legrövidebb időn belül új választások lesznek. A keddi nap legérdekesebb eseménye egyébként az, hogy a berlini tőzsdén viharos áremelkedés indult meg, amelyet kétségkívül a Brüningkormány lemondása idézett elő. Úgy a nagyközönség, mint a spekuláció terjedelmes részvényvásárlásokat hajtott végre s miután a piac több területén már a délelőtti órákban darabhiány állott be, az átlagos áremelkedés az öt százalékot is elérte. Igen sok ipari érték 7—10 százalékos árnyereséggel zárult. A részvénypiac feltűnő szilárdságával szemben a fix kamatozású értékekben nagy lanyhaság uralkodott, amit azzal magyaráznak, hogy a hossz-spekuláció eladta fix kamatozású értékpapírjait, hogy a felszabadult összegeken ipari részvényeket vásárolhasson. Nemzeti szocialista tüntetés A Wilhelmstrasseban és a hadügyminisztérium környékén kedden délben zajos nemzeti szocialista tüntetések voltak. Amikor déli tizenkét órakor a Wilhelmstrasse felől jövet, felvonult a díszőrség, hogy leváltsa a hadügyminisztérium őrségét, a hadügyminisztérium környékén többszázfőnyi nemzeti szocialista tömeg gyűlt össze és lelkesen tüntetett a militarizmus mellett. Az őrséget a skagerraki tengeri ütközet évfordulója alkalmából kedden tengerészkatonák szolgáltatták. A nemzeti szocialisták tpSi4 Antilop-olpök Ideálló tisztítója ! mpla: Ilii Ilii Milm iiimihim— viharosan éltették a tengerészeket és tüntettek a kormány ellen. A rendőrség többször csendre intette a tüntetőket, majd oszlásra szólította fel őket. A tömeg nem tágított s végül is gumibotokkal kellett megtisztítani az uccákat. A birodalmi hadügyminisztérium épülete előtt őrségváltás közben újból megismétlődtek a tüntetések s ekkor már csak kardlappal tudták szétkergetni a nemzeti szocialistákat, akik közül többen kövekkel dobálták meg a rendőröket. A verekedéseknek több súlyos sebesültje is volt, legnagyobbrészt nemzeti szocialisták. A rendőrség részéről hárman szenvedtek súlyosabb sérüléseket. Számtalan letartóztatás történt. mmmmmmmmimmmmmmmmcmmmmBssoKKassmmmamsmmmmmammcmmmmmmac. Többséget kapott a Dolfusskormány a nemzeti tanácsban Izgalmas jelenetek a szociáldemokraták vezérének súlyos megsértése miatt Bécsből jelentik. A Dollfuss-kormány többséget kapott a nemzeti tanácsban. A kormánynyilatkozat vitájának befejezése után a parlament tizenhárom szavazat többséggel elvetette a szociáldemokraták bizalmatlansági indítványát. A szavazást nagy izgalom előzte meg, mert a többségi pártok néhány képviselője megbetegedett és attól kellett tartani, hogy a kormány, amelynek teljes többségi létszám mellett is csak egy szavazattöbbsége van a nemzeti tanácsban, kisebbségben marad. Ez az eshetőség azonban nem következett be, mert a nagynémet párt, amely a Dollfusskormány megalakulása után ellenzékbe vonult, az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem szavazta meg a szociáldemokraták bizalmatlansági indítványát. A párt tagjai tartózkodtak a szavazástól és ezzel lehetővé tették, hogy a Dollfuss-kormány 13 főnyi többséget kapjon. A nemzeti tanács 82 szavazattal 69 szociáldemokrata szavazat ellenében elvetette a bizalmatlansági indítványt. Hasonló sors érte a szociáldemokraták másik indítványát is, amely azt javasolta, alakítsanak parlamenti vizsgálóbizottságot Jakoncig Heimwehr-párti kereskedelmi miniszter múltjának felülvizsgálására. A szociáldemokraták azt állítják Jakoncigról, hogy a háború után Olaszország javára optált és később gyanús körülmények között szerezte vissza osztrák állampolgárságát. A nemzeti tanács ezt a javaslatot is elvetette, miután a nagynémet párt tartózkodott a szavazástól. Az ülés mindvégig viharos lefolyású volt és egyszer az elnök kénytelen volt szünetet is elrendelni, mert majdnem összecsapásra került a sor a szocialisták és a Heimatblokk között Hlieder Heimwehr képviselő a kormánynyilatkozat vitája során bolsevista hazugnak nevezte Bauert, a szociáldemokrata párt parlamenti vezérét, ami a szocialista padsorokban nagy vihart váltott ki. A szocialista képviselők ökölbe szorított kézzel támadtak a Heimatblokk képviselőire, akik szintén elhagyták padjaikat és a terem közepén gyülekeztek. Az egész Házban óriási zaj tombolt. A közbekiáltások özöne zúgott át a termen s a Heimatblokk szónoka nem tudta folytatni beszédét. A zaj később sem ült el, amikor Bauer szociáldemokrata képviselő emelkedett szólásra. A Heimwehr képviselői állandóan hazugnak és idiótának nevezték Bauert. Lichtenegger és Heinzl Heimwehr képviselők már-már nekitámadtak a szociáldemokratáknak, akik még mindig a terem közepén állottak. Renner elnök ekkor hirtelen elhagyta az emelvényt és félbeszakította az ülést. Szünet után újabb incidensre került a sor. A karzatról egy ismeretlen nő így kiáltott le a terembe: „Isten és a nép nevében! Oszlassákel azonnal a parlamentet!“ A szélsőjobboldalon zajos taps fogadta a váratlan közbeszólót. Hosszú ideig tartott, amíg az izgalom végre annyira lecsillapodott, hogy folytatni lehetett a vitát. MAURICE LEBLANC ÉJFÉLI Fordította: SZIRMAY JÓZSEFIVÉ 28 (Copyright by Dante) Rövid várakozás után megjelent az igazgató. Nem tetszett neki a dolog, de kényszeredetten szolgálatkész mosollyal hajolt meg a jövevények előtt. Thureau néhány szóval elmagyarázta a tényállást, anélkül, hogy megnevezte volna Nelly Rose-t. — Fel kell menni ehhez a Baratoffhoz! — mondta azután. — De ha nincs itt, vagy nem akar felelni? — Az inasnak minden szobához van kulcsa. Majd ő kinyitja az ajtót. — Siessünk! — mondta Madame Destol, aki csak úgy remegett a türelmetlenségtől. Thureau bekopogott Baralis ajtaján. Semmi válasz. — Nyissa ki! — parancsolta az inasnak, akit a folyosón egy széken bóbiskolva találtak. Madame Destol elsőnek rontott be a szobába, de hirtelen megtorpant és rémülten felsikoltott. — Szent Isten!... A folyosó lámpájának beszüremlő fényében egy férfi élettelen teste hevert a szőnyegen. A kis szalon lámpáját meggyújtották és mind körülállták a meredten fekvő alakot. — Ez Monsieur Baratoff! — mondta az igazgató. — Meghalt! — mondta Thureau, aki letérdelt és úgy vizsgálta a tetemet. — Méghozzá már néhány órája. Már egészen merev ... és nézzék csak a vérfoltokat a földön ... és az ingen. És ezt a nagy sebet a nyakán. Meggyilkolták. Igazgató úr, telefonáljon nevemben a kerületi felügyelőségre .. . Thureau vagyok. A felügyelő haladéktalanul siessen ide és orvost is hozzon magával. A szállodában mint futótűz terjedt el a bűntény híre A folyosókon hullámzott a kíváncsiság és az izgalom. A kopogás, a jövés-menés, a telefon csengése fölébresztette az alkalmazottakat, a vendégeket, akik hiányos öltözékben jelentek meg szobájuk küszöbén. Madame Destol magából kikelve menekült a szobából a folyosóra. — Iszonyatos! Iszonyatos! — dadogta egyremásra — De hol lehet Nelly Rose? Hiszen nem is ez az ember volt nálunk, hiszen ez el sem távozhatott a szobájából, ha már éjfél óta halott. Különben is nem őt láttam ma délután nálunk... az a másik fiatal volt. — Micsoda szörnyű rejtély! — mondta Valnais. — De Nelly-Rose ... Nelly-Rose ... hol lehet? Kivel lehet? Közben megérkezett a felügyelő és az orvos és velük jött három rendőr is. A látlelet fölvétele után bevitték a holttestet a második szobába és az ágyra fektették. Madame Destol és Valnais visszamentek a szalonba, melynek ajtajában két rendőr tartotta távol a kíváncsiakat. Thureau, az orvos és az igazgató jelenlétében hallgatta ki a felügyelő az inast, egy alacsony, barna, Manuel nevű, kissé selypítő emberkét. — Semmi különöset sem mondhatok ! — mondta és látszott, hogy megerőlteti emlékezetét. — Mint minden este, amikor inspekciós vagyok, éjfél felé elaludtam a folyosón, a székemen. Innen át tudtam tekinteni az egész folyosót és láttam a lakosztály ajtaját is. Ha onnan kijött volna valaki, felébredtem volna. — Szóval, azt hiszi, hogy Monsieur Baratoff nem hagyta el a szobát. — Úgy van, Monsieur. — Jött hozzá valaki? — Igen. Egy barátja, aki vele vacsorázott itt a szalonban. Róbert szolgálta ki őket. Monsieur Baratoff barátja kilenc órakor távozott és tizenegy óra felé visszajött. Akkor hallottam, hogy hangosan beszélnek valamiről, mintha vitatkoztak volna. Louis, a legény is hallotta. Még azt mondta nekem: „Dühösek az oroszok.“ És féltizenkettő felé Monsieur Baratoff barátja eltávozott ... — Azóta nem járt itt senki más? — Nem, Monsieur, erre akár meg is esküszöm. Jóllehet aludtam, de arra fölébredtem volna. — És milyen volt Monsieur Baratoff barátja? — Magas, fiatal, barna, sötét arcbőrű, elegáns úr volt. — Ez ő! Ez ő! — súgta Madame Destol Valnais-nak. — Az, aki délután is ott volt nálunk és aki este is eljött és aki azon a címen, hogy ő Baratoff, magávalvitte Nelly Rose-t, KALAND Szerbda A hatos albizottság a Tejközpont, az IBUSZ és a Ruházati Intézet ügyeit vizsgálta meg Az állam vállalati érdekeltségeinek megvizsgálására kiküldött hatos bizottság kedden délelőtt báró Szterényi József elnökletével ülést tartott, amelyen tárgyalta az oktatófilmek kérdését, továbbá az Országos Magyar Tejgazdasági Központ ügyét, amely utóbbival kapcsolatban elhatározta, hogy a vállalatot e hét végén a helyszínen vizsgálja meg. Előzetesen foglalkozott még az IBUSZ és az Országos Ruházati Intézet ügyeivel, amelyekkel kapcsolatban további részletes adatok beszerzését határozta el. A bizottság legközelebbi ülését a jövő héten tartja. Gróf Károlyi Imre új könyve Gróf Károlyi Imre, akinek ősszel megjelent könyve nagy feltűnést keltett, most Az örvény szélén címmel új könyvet adott ki, amelyben ismét a világ gazdasági helyzetével és a válságból kivezető megoldással foglalkozik. Gróf Károlyi Imre kétségtelenül azzal a felelősségérzettel nyúl a kérdéshez, amelyet a rendkívüli probléma megkövetel és habozás nélkül teszi meg megállapításait éppen úgy, mint ahogy nem kertel akkor, amikor megjelöli azt a módot, amellyel a kivezető utat megtalálni véli. A szerző bevezetőben elmondja, hogy miért lép újból a nyilvánosság elé, majd a dolog politikai részével foglalkozik, rámutat arra, hogy a Bethlen-kormány, enyhén szólva, helytelen és könnyelmű pénzügyi gazdálkodást folytatott, de a felelősségrevonásnak praktikus jelentőségét nem látja. A jelenlegi kormányzatról azt mondja, hogy e mostani rendkívüli helyzetnek meg nem felelő gondolatszegénység, lassúság és tehetségtelenség jellemzi. Foglalkozik azután a költségvetéssel, amelyet túl magasnak talál és a magyarországi speciális bajok orvoslására szükségrendeletek kiadását kívánja, amelyeket pontokba foglal. Többek között követeli az általános kamatredukciót, az öszszes haszonbérek, közüzemi díjak leszállítását, az elsőrendű iparcikkek árának lefaragását. Egyéb követeléseket is állít még fel, amelyeknek megvalósítását csak egy árdiktátortól várja. Igen érdekes a könyvnek az a része is, amely az általános világgazdasági helyzettel és az abból folyó megállapításokkal foglalkozik. — Ezt a fiatal, barna férfit föltétlenül meg kell találnunk! — mondta a felügyelő Thureau-nak. — Minden arra vall, hogy ő a gyilkos. — Ez kétségtelenül bizonyos — felelte Thureau. — Istenem, Istenem ! Szegény kis Nelly« Rose-om ... — nyögte Madame Destol és ájultan esett Valnais karjaiba. III. FEJEZET Mámor A Trocadérótól Auteuil-ig rövid az út. A néptelen éjjeli utcákon Ibratieff a legnagyobb sebességgel vitte a kocsit. Gerard szakadatlanul beszélt, nehogy Nelly Rose-nak ideje legyen a gondolkodásra, nehogy eszébe juthasson, hogy mennyire meggondolatlanul cselekedett, amikor rábízta magát. Pedig Nelly Rose-tól nagyon távol állt, hogy haragudjék magára, vagy hogy bizalmatlankodjék. Kísérője olyan őszintén és tiszteletteljesen viselkedett, hogy szentül hitte, minden veszély elmúlt fölötte. Csak amikor egy auteuili viadukt mellett, a Szajna közelében megállt a kocsi az orosz penzió előtt, ötlött eszébe egy kétkedő gondolat. — És ha máshová hozott volna? — töprengett. — És ha nem lenne itt semmiféle mulatság? ... De nem. Kihallatszott a zene. A ház előtt néhány elegáns kocsi várakozott. Az idegen nem hazudott, Nelly-Rose kételyei elcsendesedtek. Mikor a hallba léptek, javában állt a bál. A hevenyében felrakott díszek alatt, papírvirágból, színes lampionokból font girlandok között tolongott a tömeg. És ez a tömeg csaknem kizárólag szlávokból állt. Gerard-on és Nelly-Rose-on kívül talán nem volt ott egyetlen francia sem. Nagyrészt emigránsok voltak, akik akár születésüknél fogva, akár száműzetésük és a sors csapásai következtében ma a társadalmi ranglétra meglehetősen alacsony fokán állottak és csak nagyon kevesen voltak köztük gazdagok — ezek aztán szmokingban és nagy estélyi toalettben tűntek ki a többi közül. Idegenek, akiket kíváncsiságuk hozott oda csak újdonsághajhászásból vegyültek el a lármás tömegben, mely meglehetősen durván és közönségesen szórakozott, mintha a hétköznapok megpróbáltatásaiért, a meg nem érdemelt és jóvátehetetlen lezüllésért akarná kárpótolni magát. (Folytatjuk)