Magyar Hirlap, 1932. december (42. évfolyam, 271-295. szám)
1932-12-08 / 277. szám
6 1932 december E.1 mBatmism&mmamm a nézvápos Szántó György regénye * «* Annyi baj legyen. Mi felszippantjuk a három százalékot és utána bedugulhatnak az összes réztárnák. — A tárnák nem fognak bedugulni. Annyi réz van ott, mint a szemet. Ezt Th. 15. Bruce titkárától tudom, aki iskolatársam. Itt csak az a kérdés, meddig tart még a rézkonjunktúra? — Vagyis az a kis táncocska ott Flandriában. Vagy Wolhyniában. Nem kell félni, öregem. Mi most kezdjük csak. Sőt egy-két év múlva. A toborzóhelyek bejáratainál a katolikus legényegyletek, a Tammany Hall, az állami és magán-office-ok ajtain már ott ordítottak az ölnyi plakátok, amelyek tüneményes eleganciájú sportkatonát ábrázoltak. Az öreg Uncle Sam helyett ő volt most az USA szimbolikus alakja, Jimmy. És a falragaszokon lángvörös betűk: — Forward, boys ! ! 1 14. A részvénykibocsátás valóban megtörtént. Az alaptőkét névleg tízmillió dollárra emelték, a részvények árfolyamát azonban sikerült a maktereknek irreális magaslatokra felvenniök. — Forward, boys! — mondta röhögve Ben White az „Associated Press“ reklamált vízi tőrjének. És a részvénykampányt hatvankét napilap kommünikéinek pergőtüze kísérte. Phönix ekkor már nem is volt kizárólag bányaváros. Ellepték a kalandorok, munkakereső munkanélküliek, telekspekulánsok, a legkülönbözőbb vállalatok ügynökei, vallásszekták prédikátorai, művészek, újságírók, egyszóval: mindenki, akinek az északi USA-ben nem sikerült elhelyezkednie és olvasott napilapokat. Sokan csalódtak. Mert az igazgatóság tagjai a markukban tartották a hús, kenyér, cipő, bútor, film, ruha, hotel, bár és bordélyházak monopóliumait. De távollétük miatt nem lehetvén városatyák is elvben, ezeket a monopóliumokat kikezdte a korrupció. Állásukból kicsöppent bossok, leaderek özönlöttek ide és a választási machine már ezeknek a professzionista korteseknek kezében forgott, így hát végeredményben csak azok csalódtak, akik nem rendelkeztek elég tőkével ahhoz, hogy a bossokat és városatyákat lepénzeljék. Ezek gyorsan elvéreztek, azután mehettek a tárnákba dolgozni. 15. Ben White nem fogta fel túlságosan komolyan a dolgokat. Nevetve szemlélte ezt a tülekedést, csak néha-néha, egész ötletszerűen sújtott bele az öklével. Mulatott azon, hogyan csúszik ki egyik-másik iparág monopóliuma részben vagy egészben az igazgatósági tagok kezéből, helyet adva a szabad verseny anarchiájának. Hogyan bújnak ki gombamódra a különböző nyelvű napilapok hetilapok, magazinok a sajtdzsungelben, tízszeresen túlemelkedve a szükségleteken. Hogyan él meg a rossz lap erőszakos, agyafúrt akvizitőrökkel, hogyan bukik a jó lan ezek híján. Hogyan hódítanak tért ellenzéki szellemű lapok a Phönix Corporation lapjaival szemben, hogyan rombolnak szét hazafias egyletek, katonák és policemanek szocialista nyomdákat és szerkesztőségeket. Ben White jól érezte magát ebben az anarchiában, amelyet egy sárga sávocska indított el földalatti mágiaként. Th. B. Bruce gyakran jött le a Wall Streetről. Csontos kezeit dörzsölgette és nagyokat mulatott, ha Ben White elmesélte a tanácstanok és igazgatósági tábor között dúló háborúságokat. Az elnöki szobában hatalmas His Master’s Voicegrammofon állott. Ha izgalmassá váltak az ügyek, Bruce megindította. — You are my native land, old Geor gia dear. 16. A chieyennek egy része az igazgatóság palotáiéban lakott, a többiek Cohen két hoteljében. Némelyik jólszabott zakkót viselt. Ezek kabátjuk kihajtásának gomblyukába tűzték email totemjelvényüket, mint ahogy minden vérbeli yankee ott viseli klubjelvényét a gomblyukában. Mások megmaradtak gazdagon díszített bőrruháiknál, cifranyelvű szarvasbőrpapucsaiknál. Az asszonyok is vegyesen öltözködtek. Sokan nagy tanulékonyságról tettek bizonyságot. Használhatók voltak a vállalat hivatalaiban, raktáraiban, a tárnák és kohók felügyeleténél. A többség azonban naphosszat csak a viszkit öntötte magába, garázdálkodott és teljes öntudatára ébredt annak, hogy ő ebben a hatalmas vállalatban részes, társtulajdonos, egyszóval úr. Következésképpen botorság volna dolgoznia, mint azelőtt, amikor bőröket és prémeket kellett megmunkálni, vagy agyagedényeket formálni, égetni és zománcolni, fából totemjelvényeket és gyermekjátékokat faragni, a vadászatokon naphosszat nyeregben ülni, puskákat tisztítani, sátrakat építeni, húsokat behozni. Az asszonyok sem kotyvasztottak darált bölényhúst, nem hordták hátukra kötött szarvasbőrzsákban bébijeiket, a lányok pedig annyi férjet kaptak, hogy akár minden ujjukra kettő jutott volna. A lovakat még ott tartották valami raktárépületben, inkább kegyeletből. Iliben minden deyennek volt egy gépkocsija, legrosszabb esetben Fordja. Aztán valami vész ütött ki a lovak között, rejtélyes okokból egyik a másik után pusztult. Az öreg Chanekhook szerint bánatukban nem abrakoltak. Alig maradt egy-két kis musztáng mutatóba, ezeket a garázsokba kötötték be. 17. Egy napon ismeretlen indiánok érkeztek Phönixbe. Húsz lovas volt mindössze. Mindenki megbámulta őket. A hazatérő munkáscsapatok, a mozikból kitóduló sokaság, a bárok, tánctermek, üzletek, hivatalok uccán ődöngő népe. A jól megtermett jövevények téglavörös arcán a mozdulatlanság terrakotta álarca meredt. Tetoválásaik fantasztikus indigó jelek, tolldíszük, régi típusú fegyvereik primitívek és mégis félelmesek. És az igazgatóság tízemeletes palotájával így álltak most szemben, mint egy életformáit kiélt földrész ősi hajnala. De a toll díszükön őszi alkony rőt fénye rezgeti már. — Valami dakota-törzsbeliek lehetnek! — mondta Chipeweh Ben Whitenak az igazgatósági dolgozószoba ablakában. — A harci díszt a fejük búbjára csavart varkocsaikba tűzik. Ketten jöttek fel az igazgató szobájába. A főnök, akinek tolldísze az ajtókeretet súrolta és egy fiatal legény, aki beszélt angolul. Valami régi, rongyos iratokat szedtek elő, aztán odahelyezték őket Ben White íróasztalára és némán vártak. Ben White csengetett titkárjának. Sokáig tanulmányozták az iratokat. Aztán Ben White szembenézett az ölíyi magas, téglavörös emberrel, akinek az arcára kígyó, sas és sün voltak kék pettyekben tetoválva. — Ezek az iratok arról szólnak, hogy a hódok tavától délre, egészen a szakalékig a kormány a wyomingoknak adta a rezerváziókat ezernyolcszázkilencvenháromban. Az okmányokat Mac Kinley elnök jegyezte. Chipenek vállat vont. — Lehet. Mi nem tudunk róla. Ben White sokáig tárgyalt a wyomingok főnökével. A dolgot nem lehetett aprópénzzel elintézni és a főnök mindig nagyon nehezen akarta a tolmács szavait megérteni. Végül is Ben Whitenak elfogyott a trelme. — Intézzék el a deyennek és wyoningok egymás közt ezt a dolgot. Vagy ■a nem tudják, forduljanak a kormányzóhoz, menjenek Washingtonba, csináljanak, amit akarnak. — Igen. Egymás között fogjuk elintézni - mondta Chipeweh halkan. _______ (Folytatjuk.) ___. Csütörtöki REX IV. Váciutca S4Csilit - Élűit * isítot fHVQfeső nagy Karácsonyi utsár! Einar Wegfssv&r fest&művész elmondja, ho gyan változott át nővé Néhány év előtt Hans Heinz Ewers megírta egy nőnek a történetét, akit férfivé operáltak. Fantasztikus utópiának tartották akkor ezt a regényt mindenfelé. Azóta azonban bejárta a világsajtót Einar Wegener dán festőművész különös átalakulásának híre és most — a hős halála után — a nyilvánosság elé kerültek naplójegyzetei is, amelyek páratlanul izgalmas pillanatfelvételek keretében rögzítik le egy eddigelé elképzelhetetlennek tartott metamorfózis egyes állomásait. Férj, de nem férfi A történet Einar Wegener házasságával kezdődik. A feleség, Grete, szintén művésznő és szíve minden melegével ragaszkodik férjéhez. Ezt az önfeláldozó szeretetet semmiben sem csökkenti az a körülmény, hogy tulajdonképpen platói viszonyban élik napjaikat egymás mellett. Mert a férfinek A férfiből lett nő aláírása az operáció után, rögeszméje volt, hogy ő tulajdonképpen nem is férfi, hanem nő... Legalább is rögeszmének tartották a festő különc elméletét, amikor egyszer összetalálkoztak a híres orvosprofesszorral. Beszélgetés, ismeretség, vizsgálat — és a tanár kimondja a szentenciát: önben megvannak a férfi és a női szervek egyaránt, anélkül azonban, hogy egyik a másik rovására kifejlődött volna. Miután azonban inkább nőnek érzi magát, semmi akadályát sem látom annak, hogy mesterséges beavatkozással segítsünk a természet tökéletlenségén... Lili megjelenik Ez a fordulat döntő jelentőségűvé válik a festő életében. Aki mindeddig féltő gonddal őrködött lelki életének kettősségére és mint önálló egyéniségről beszélt „Lili“-ről, aki énjének fele, mégpedig jobbik fele. És most egyszerre lehetőség nyílik arra, hogy Lili a valóságban megelevenedjék és belép.Az operáció előtt megható lövelet ír feleségének: „A tanár azt mondja, veszélytelen semmiség az egész, ezért nem hívtalak magamhoz. De ha mégis másként alakulna, meg kell mondanom, hogy az utolsó pillanatig csak reád gondoltam és utolsó kívánságom, hogy ezentúl boldogan élj ...“ Rettenetes fájdalmak közepette ébred az narkózisból és az ápolónők meglepve figyelnek megváltozott szopránjáén. Rövidesen egyéb változások is következnek, az erős dohányos nem bírja többé a nikotint. írása pedig tökéletes százszázalékos női írás... Grete megérkezik — vájjon mi mehet végbe érzékeny lelkében? — és ajándékot hoz magával: selyem kombinét „Lili“ számára. Lili ekkor végleg bevonul a társadalomba: kisaszonynak szólítják és az orvosok kezet csókolnak neki. Felbontják a házasságot De Lili elégedetten. Azt hiszi, hogy mindenki álruhás nőnek látja őt és megjelenése ellenszenvet vált ki. És elkövetkezik a második operáció napja: miután eltávolították, a férfiszerveket, most átplántálják a hiányzó, vagy fogyatékos női organizmus - részeket. A fantasztikus kísérlet sikerül, Lili hamarosan összeszedi magát és boldog örömmel fogadja az új névre kiállított útlevelet. Régi énje meghalt és Lili Elber* ezt a nevet veszi fel hálából a város iránt, ahol az operációt végrehajtották — megkezdi hivatalosan is igazolt földi vándorútját. Ekkor már csak az van hátra, hogy nagy változás minden következményét levonják. Lili érzi, hogy Gretenek sürgősenn vissza kell adnia szabadságát. Meg is teszik a szükséges lépéseket és rövid idő múlva a nyilvánosság kizárásával ki is mondják Einar Wegener házasságának megsemmisítését. Helyette Lili Elbe tér haza szülővárosába és a dán kisváros pletykái hamar kikezdik alakját. Gyanús titkokkal rágalmazzák és ezek a rágalmak csak akkor hallgatnak el, amikor egy kopenhágai újság tárgyilagosan és részletesen megírja az egész átalakulás hiteles történetét. A kopenhágai cikkből értesült azután a históriáról az egész világ. A házasságot felbontják, Grete megtalálja helyét egy régi, gyermekkori pajtása oldalán jen az életbe. Sőt már az operációt sem akarja: a festő egy alkalommal női ruhát öltve, vegyül el egy ismeretlen társaságban. És mi eg márt váratlan sikerek jelentkeznek: egész estén át hevesen udvarol neki az öregedő gróf, hogy azután búcsúzáskor megkérdezze tőle: szabad-e az ismeretség folytatására gondolnia és arra, hogy egyszerű férj és feleség válhatnék belőlük... Egy másik alkalommal pedig saját szüleit látogatta meg párizsi dámának öltözve, anélkül, hogy felismerték volna. Megkezdődnek az orvosi vizsgálatok, kitűzik az első műtét napját, előbb azonban alapos fényképfelvételek készülnek a különös páciensről. Várakozás közben bejön hozzá a tanár asszisztensnője. „Az ön esete novum számunkra. Még fokozza az érdeklődést, hogy ön művész, tehát képes önmagát, érzéseit, lelkivilágát analizálni. Ön meg fogja érni a hihetetlent: előbb férfiként élt és érzett, utána pedig nővé változva él mindent át. Eszembe jut a római császár, aki öngyilkosságot követett el, mert nem érhette el azt, ami most az ön sorsa lesz. Az operáció. . . és Lili mellett is feltűnik az első férfi, aki férfiként közeledik a nőhöz. Lili végtelenül boldog, amikor megkérik a kezét, de érzi, hogy még nem adhat végleges választ. Mert a félélésből már elég volt és most csak akkor lép házasságra, ha hitvesi kötelességeinek teljesen megfelelhet. Felkeresi tehát a híres orvosprofesszort és közli vele a nagy kívánságot: vesse alá még egy, utolsó operációnak, mert ő nemcsak feleség, hanem anya is akar lenni. Hosszas megfontolás után végre is hajtják a nagy operációt, amely sikerrel jár ugyan, de Lili megviselt szervezete nem bírja már az újabb szenvedéseket. Három hónappal az utolsó beavatkozás után ezeket a szavakat írja naplójába: „Most már tudom, hagij, a halál közeledik. Ma anyámról álmodtam. Karjaiba vett és Lilinek szólított..." 1931 szeptember 15-én azután elköltözik az élők sorából. Csodálatos élet száll vele sírba. Csodálatos élet, amelyről sokat fognak még írni és beszélni. És amelynek emlékét kísérteties elevenséggel idézi fel a naplófeljegyzéseknek most nyilvánosságra került kötete. w-ÍM-i A férfiből lett nő aláírása az operáció előtt.