Magyar Hirlap, 1933. április (43. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
4 1995 Sprins T. Folyik a rokkantvolta olyan hévvel, mintha sohasem akarna vége szakadni, pedig már meg vannak számlálva napjai. Keddtől kezdve nyolcórás üléseken tárgyalják a javaslatot és a nyolcórás ülésekről eddig csak az derült ki, hogy a legtemperamentumosabb vitát is megszünteti néhány nap alatt. Az érdeklődés váltakozik. A folyosón nagy sebbel-lábbal jár Dinnyés Lajos. — Kérlek — fordul oda egy újságíróhoz —, engem nagyon érdekel X. Y. képviselő beszéde. — Akkor siess be a terembe, éppen most beszél, hallgasd meg. — No, annyira már nem érdekel — felel Dinnyés. Mialatt a teremben a rokkantjavaslatot tárgyalják, a folyosón arról vitatkoznak, mik a jó képviselő feladatai. A vélemények nagyon megoszlanak. Egyesek szerint szorgalmasan el kell járnia az ülésekre, mások azt mondják, hogy a kerület érdekeit kell teljes erővel és minden fórumnál megvédenie. Czettler Jenő, a Ház alelnöke is beleszól a vitába és elmondja a következőket: — Évekkel ezelőtt történt. Egy szép napon a kerületemből nagyobb küldöttség járt nálam. Az volt a kívánságuk, vigyem őket az akkori földművelésügyi miniszter, Nagyatádi Szabó István elé. — Mi ügyben járnak? — kérdem őket. — Sürgetni akarjuk a tagosítást — válaszolták. — Elvittem őket Nagyatádi elé, kidikolózták magukat és szépen hazautaztak. Másnap egy másik küldöttség keresett fel, ugyancsak a kerületemből. Vigyem őket a földművelésügyi miniszter elé. — Mit akarnak, emberek? — Tiltakozni akarunk a tagosítás miatt. — Baj van — mondom —, tegnap én az ellenkező kéréssel jártam a miniszternél egy küldöttséggel. — Hát tegnap azokat tetszett képviselni, ma meg minket — válaszolt egy atyafi. — Bizony igaza volt, elvezettem Nagyatádi elé ezt a küldöttséget is. Hát látjátok, ilyen a képviselő kötelessége — fejezte be meséjét a Ház alelnöke. Még mindig sok a beszélgetés, tréfa Meskó Zoltán berlini útja körül, így kerül szóba a német nyelven való diskurálás és Rassay Károly elmeséli, hogy a múltkorában az egyik képviselő, aki igen gyengén beszél Goethe nyelvén, összekerült egy német úrral. Nagyban folyt a társalgás és a mi képviselőnk izzadt ugyan, de azért csak elmondta, amit akart, bár minden szaván megértett, hogy az Alföldön ringatták bölcsőjét. A beszélgetés során a német úr megkérdezte a képviselőt, hogy Magyarország melyik vidékére való. A képviselő egy kicsit gondolkozott, hogyan is mondja meg, hogy ő alföldi ember? Azután büszkén megszólalt: — Ich bin unterirdisch! •k Név nélkül írjuk meg ezt a kis történetet egy kormánypárti honatyáról. Nemrégiben beszámológyűlést tartott és már egy órája beszélt, amikor lendületes szónoki hévvel kiáltott fel: — Miért beszélek én itt önöknek? — Azt én is szeretném tudni — válaszolta nagy derültség közben a gyűlés egyik hallgatója. Letartóztatás egy hamis 500 dolláros miatt A rendőrség pénteken őrizetbe vette Rebelesz György 30 éves volt papírkereskedőt, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy egy hamis 500 dollárossal 2000 pengő kölcsönt vett fel. A rendőrség most azt igyekszik tisztázni, hogyan került a hamis dollárbankjegy Rebeleszhez és tudott-e arról, hogy az hamisítvány. Miután e kérdéseket csak több tanú kihallgatásával lehet tisztázni, Rebeleszt pénteken este őrizetbe vették és szombaton folytatják a kihallgatását. A vecsés/ postarablás drámai éjszakája Az egyik rabló lelőtte Kiss Kálmán tisztviselőt, a csendőr lelőtte a gyilkost • A rendőrség és csendőrség üldözi a betörés elmenekült tettesét Péntekre virradó éjszaka éjféltájban a vecsési csendőr járőr arra lett figyelmes, hogy a postahivatalból gyanús zörej hallatszik. Bekopogtak, amire bentről kiszólt egy férfihang, hogy ne zörgessenek, mert rovancsolás folyik a postahivatalban. A csendőrök nem adtak hitelt ennek és a szomszédos gyógyszertárból segítséget kértek. Bodnár Endre gyógyszerész, Kiss Kálmán tisztviselő és később Kovács István gyógyszerész a csendőrökkel együtt átmentek a postára, ahonnan éppen abban a pillanatban, amikor odaértek, egy férfi rohant ki, akinek revolver volt a kezében. A csendőr tüzelt, de nem talált. A revolveres férfi közben eltűnt az éjszakában. A csendőrök és segítőtársaik behatoltak a postahivatalba, ahol a másik rabló tartózkodott. Kiss Kálmán vívókardjával megsebesítette az elrejtőzött rabló arcát, mire az elsütötte revolverét és a tisztviselő holtan rogyott össze. A gyilkos ebben a pillanatban kiugrott a szobából, az udvaron azonban szemben találta magát Virág Péter csendőrrel, aki rálőtt a gyilkosra. A revolveres rabló azonnal holtan rogyott össze. A zsebében talált iratokból megállapították, hogy Máté István rovott méltó betörővel azonos. Találtak a zsebében egy nyugtát is, amely Schailli Sándor névre volt kiállítva. Ez volt az első nyom, amelynek alapján a gyilkos betörőtársát keresni kezdték. Schailli Sándor elogatása és szökése Telefonon értesítették a budapesti csendőrkerület nyomozó alosztályát és a főkapitányságot. Értesítést kaptak a pestkörnyéki rendőrőrszobák is. A pestszentlőrinci Kossuth Lajos utca végén, rövid idővel a gyilkosság után, két rendőr észrevette, hogy egy izgatott, gyanús férfi beugrik egy autótaxiba és azt mondja a sofőrnek, hogy siessen a Köztemető útra. Igazoltatták az utast, aki útlevéllel bizonyította, hogy Schailli Sándor a neve, harminckétéves budapesti ékszerész. Azt mondta, hogy a Kossuth Lajos ucca 17. számú házba megy. A rendőrök elkísérték és amikor a Kossuth Lajos ucca 17. számú ház előtt megállt az autó, Schailli kiugrott a kocsiból és elmenekült. A környéken azonnal razziát tartottak, de eredménytelenül, Schaillit nem találták meg. A kutatást a környéken természetesen tovább folytatták, mert az a feltevés, hogy a rabló vagy belefulladt a téglagyár egyik apró tavába, vagy a környéken bujkál. A rendőrség körözőlevelet adott ki Schailli ellen. A megszökött rabló személyleírása a következő: 165 cm. magas, sovány, szeme szürkés és kicsi, alsó ajka duzzadt, ha nevet, látszik egyik aranyfoga. Orra pisze, arca sovány, csontos. Arcbőre barnás, haja sötétszőke, hullámos, oldalt fésült. Bajusza nincs. Fekete kalapot, fekete perzsagalléros télikabátot és sötétszürke öltönyt viselt eltűnésekor. A rablómerénylet két elszánt tetteséről a következőket sikerült megállapítani: Schailli Sándor budapesti ékszerész és rézesztergályos az újpesti Viola ucca 17. számú villában lakik. A harmincezer pengő értékű villa az ő tulajdona. Schaillit 1920-ban már egy alkalommal letartóztatták lopás miatt és amikor kiszabadult, ismert alakja lett a főváros éjszakai életének. Tudták róla, hogy nagy kártyás volt. Egy alkalommal, néhány évvel ezelőtt, megjelent az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó játéktermében. Száz darab százpengőst húzott ki a zsebéből és ezzel a pénzzel megindította a klubban a trente et quarante-játékot. A klub néhány tagja figyelni kezdte a nagy pénzben játszó, gyanús férfit és megállapították, hogy Schaillinak az Eszterházy utcában „Magyar Aranybeváltó“ címen üzlete van, ahol tört aranyat, ezüstöt, zálogcédulákat és ékszereket vásárol és azokra kölcsönt is ad. Schailli kártyán nagy összegeket veszített, később lóversenyre járt és itt is nagyobb összegeket vesztett. Egyébként nagy gavallér volt, gyakran pezsgőzött és rengeteg pénzt költött. Tudták róla, hogy egy jómódú leányt vett el feleségül és házat is vásárolt. Később eltűnt az éjszakai életből és ettől kezdve nem tudtak róla semmit. Megállapította a rendőrség, hogy Schailli Sándor körülbelül négy évvel ezelőtt ismerkedett meg a jobblábára sánta Máté István vasesztergályossal, aki a rákospalotai Bethlen ucca 151. számú házban lakott. A múlt év májusában Máté az újpesti Arad ucca 45. számú házba költözött feleségével együtt és ettől az időtől fogva gyakran volt együtt Schaillival. Mátéék az asszony keresetéből éltek, Máténé egy nagy nyomdavállalatnál dolgozott és havi 80 pengő fizetése volt. A házkörüli munkát, főzést és takarítást Máté István végezte. Máté István csütörtökön délután 0 3 órakor ment el hazulról, hogy hova, azt még eddig nem tisztázta a rendőrség. Valószínű, hogy valahol találkozott Schaillival és együtt mentek Vecsésre. A rendőrség és csendőrség nyomozásának érdekes adatai Pénteken délután a csendőrség és a rendőrség közös nyomozó munkája érdekes körülményt derített fel. Megállapították, hogyan került Máté István összeköttetésbe Schaillival, akivel a jelek szerint az utóbbi időben számos olyan bűntényt követtek el közösen, amelyeket sikerült eltitkolniuk. Schaillinak nemrégiben még üzlete volt, amelyben zálogcédulákat vásárolt, illetve azokra kölcsönt adott, de tört aranyat is nagyobb mennyiségben vett klienseitől. Ezek a „kliensek“ az eddigi megállapítások szerint jórészt az alvilág tagjaiból rekrutálódtak, akik lopott holmikat, főként ékszereket adtak el Schaillinak, aki azután azokat mint nyílt üzlet tulajdonosa könnyűszerrel értékesítette. Schailli üzletében mint szolga állott alkalmazásban annak idején Máté István. Schailli később feladta üzletét, azonban a szoros összeköttetést fenntartotta Mátéval, gyakran összejártak és titokzatos körutakra indultak. Többször jártak együtt vidéken is és az a gyanú, hogy útjaik alkalmával több helyen betörtek. ____ Ilymódon tudták fedezni meglehetősen költséges életmódjukat Házkutatás a betörő elegánsan berendezett villájában Pénteken délután újabb házkutatást tartottak Schailli villájában is. Az elegánsan berendezett villában kihallgatták Schailli feleségét, akinek állítása szerint férje már szerdán eltávozott hazulról. Eddig még nincs felderítve, hogy hol tartózkodott a betörés időpontjáig Schailli. A pince átkutatása alkalmával érdekes leletre bukkantak. Kiderült, hogy a pincében jól felszerelt lakatosműhely van, esztergapadokkal és különböző szerszámokkal, amelyeket minden bizonnyal a betörőeszközök készítésére használt fel Schailli, illetve társa, Máté István. A rendőrségnek az is tudomására jutott, hogy Schaillinek két útlevele is volt, azonkívül állandóan nagyobb pénzösszeget hordott magánál. Könnyen lehetséges tehát, hogy a meghiúsult betörés után külföldre akart szökni. Éppen ezért radiogram útján értesítenék az összes határőrségeket, hogy szigorúan figyeljék, nem akar-e kiszökni az országból. Pénteken délután egyébként vizsgálóbíró és törvényszéki szakértő ment ki Vecsésre, ahol a csendőrség képviselője jelenlététben felboncolták úgy a szerencsétlen sorsú Kiss Kálmán, mint Máté István holttestét A tüzetesebb orvosi vizsgálat megerősítette, hogy Kiss a vívókarddal megsebesítette Mátét, mert a lelőtt betörő arcán hosszú, véres seb mutatja, hogy a bátor Kiss Kálmán kardjával elérte a betörőt, aki ezután végzett üldözőjével. Pénteken több csendőr járőr és egész detektívcsoport kutatta a környéket, mert az a gyanú, hogy Schailli valamelyik pestkörnyéki községben igyekszik megbújni Személyleírása azonban már ott van az ország összes nyomozóhatóságainak kezében és bizonyosra veszik, hogy nem sikerült még elhagynia az országot. Ebben az esetben pedig egész bizonyosan rövidesen rendőrkézre kerül, bár a nyomozás munkáját megnehezíti, hogy a vakmerő betörőnek pénz áll rendelkezésére, ami alkalmat ad neki arra, hogy egy ideig megbújhasson a nyomozóhatóságok elől. ,, * Szombat „Hát lehet magyarok nélkül színházat csinálni?“ Kis intervjú a Budapestre érkezett Leopoldival Úgy mosolyog ránk a kedves Hermani Leopoldi széles arca, mint a teli hold. Csupa szellem, humor, jókedv ez az ember. Bécs kedvence, a híres zongorahumorista és slágerkomponista. Foglalkozása: ma, 1933-ban nevetteti az embereket. Pénteken érkezett Budapestre és szombaton este lép fel a Zeneakadémián. Partnernőjével, Milskaja kis-Kaszonnyal, most itt ül a hotel halljában, vb dámán cigarettázva. Azt mondja Leopoldi: — Az életből ellesett dolgokat adjuk elő, énekeljük el. Házassági konfliktusokat, szatírikus politikai dolgokat. Énekelünk a mai Bécsről, a népszövetségi konferenciákról, a leszerelésről, persze mindent kifigurázva, nagyon vidáman. Emberi dolgokat mondunk ol dalban, az emberhez közelálló történeteket és ez az, ami annyira megragad mindenkit. Ez a sikerünk titka. Nem először vagyok Budapesten. 1918-ban, a háború után, a télikertben vendégszerepeltem. Istenem, micsoda konjunktúra volt akkor. Csak úgy pezsgett és hullámzott az élet ebben a szép városban. Életem legnagyobb sikereit itt arattam akkor a zongorán. Sokat kerestem, de még többet adtam ki. Mert Pestről nehéz elvinni a pénzt, itt el is kell költeni. — Azután két évvel ezelőtt is voltam itt Wiesenthallal, a híres bécsi conferencier-val kabaréztunk. Azóta már megszűnt a bécsi kabaré, amelyet együtt alapítottam Prof. Wiesenthallal. Hogy miért professzor? Ő azt mondja magáról, hogy a nevettetés egyetemi tanára. Az én kabarémban kezdte németországi pályafutását barátom, Szőke Szakáll is, akinek megjósoltam már Bécsben, hogy nagy sikerei lesznek. A németországi eseményekről beszélgetünk. Elmondja, hogy több német városra szóló szerződését egyszerűen lemondta. Értesülései szerint kertvárosban mintBoroszlóban is Frankfurtban Kálmán Imre operettjének előadása ellen is tiltakoztak. Kedélyesen kérdi: — Hát mondja, kérem, lehet bécsiek és magyarok nélkül színházat csinálni. Én azt hiszem, lehetetlen. Hiába tiltakoznak most az idegen művészek vendégjátéka ellen, ezt hamarosan be is fogják látni. Hatvankétezer pengővel csökkentették a képviselőház költségvetését A képviselőház gazdasági bizottsága pénteken délelőtt ülést tartott, amelyen többek között a Ház 1933—34. évi költségvetését is letárgyalták. Az országgyűlés költségvetése az 1932—33. évben 432.090 pengő volt, amelyből 187.690 pengő esett a felsőházra, a többi pedig a képviselőházra. A gazdasági bizottság pénteken az új költségvetést 3.970.000 pengőben állapította meg, vagyis 62.000 pengő megtakarítást ért el. A csökkentéseket részben a személyi járandóságoknál, részben a dologi kiadásoknál, az anyagbeszerzésnél, épületfenntartásnál, fűtési és világítási kiadásoknál eszközölték. lipik megrendelheti amit. Április elsejétől kezdődőleg azonnal megindítjuk és megküldjük a ■agoieoa szaraiméi szenzációs regényünk eddig megjelent közleményét. Telefonszámok: 10-6-03,21-8-47, 28-6-88