Magyar Hirlap, 1933. április (43. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

4 1995 Sprins T. Folyik a rokkantvolta olyan hévvel, mintha sohasem akarna vége szakadni, pe­dig már meg vannak számlálva napjai. Keddtől kezdve nyolcórás üléseken tárgyal­ják a­ javaslatot és a nyolcórás ülésekről eddig csak az derült ki, hogy a legtempera­­mentumosabb vitát is megszünteti néhány nap alatt. Az érdeklődés váltakozik. A fo­lyosón nagy sebbel-lábbal jár Dinnyés Lajos. — Kérlek — fordul oda egy újságíró­hoz —, engem nagyon érdekel X. Y. kép­viselő beszéde. — Akkor siess be a terembe, éppen most beszél, hallgasd meg. — No, annyira már nem érdekel — felel Dinnyés. Mialatt a teremben a rokkantjavaslatot tárgyalják, a folyosón arról vitatkoznak, mik a jó képviselő feladatai. A vélemények nagyon megoszlanak. Egyesek szerint szor­galmasan el kell járnia az ülésekre, mások azt mondják, hogy a kerület érdekeit kell teljes erővel és minden fórumnál meg­védenie. Czettler Jenő, a Ház alelnöke is beleszól a vitába és elmondja a követke­zőket: — Évekkel ezelőtt történt. Egy szép na­pon a kerületemből nagyobb küldöttség járt nálam. Az volt a kívánságuk, vigyem őket az akkori földművelésügyi miniszter, Nagy­atádi Szabó István elé. — Mi ügyben járnak? — kérdem őket. — Sürgetni akarjuk a tagosítást — vá­laszolták. —­ Elvittem őket Nagyatádi elé, kidikolóz­­ták magukat és szépen hazautaztak. Más­nap egy másik küldöttség keresett fel, ugyancsak a kerületemből. Vigyem őket a földművelésügyi miniszter elé. — Mit akarnak, emberek? — Tiltakozni akarunk a tagosítás miatt. — Baj van — mondom —, tegnap én az ellenkező kéréssel jártam a miniszternél egy küldöttséggel. — Hát tegnap azokat tetszett képviselni, ma meg minket — válaszolt egy atyafi. — Bizony igaza volt, elvezettem Nagy­atádi elé ezt a küldöttséget is. Hát látjátok, ilyen a képviselő kötelessége — fejezte be meséjét a Ház alelnöke. Még mindig sok a beszélgetés, tréfa Meskó Zoltán berlini útja körül, így ke­rül szóba a német nyelven való diskurálás és Rassay Károly elmeséli, hogy a múlt­­korában az egyik képviselő, aki igen gyen­gén beszél Goethe nyelvén, összekerült egy német úrral. Nagyban folyt a társalgás és a mi képviselőnk izzadt ugyan, de azért csak elmondta, amit akart, bár minden szaván megértett, hogy az Alföldön rin­gatták bölcsőjét. A beszélgetés során a német úr megkér­dezte a képviselőt, hogy Magyarország me­lyik vidékére való. A képviselő egy kicsit gondolkozott, hogyan is mondja meg, hogy ő alföldi ember? Azután büszkén meg­szólalt: — Ich bin unterirdisch! •k Név nélkül írjuk meg ezt a kis törté­netet egy kormánypárti honatyáról. Nem­régiben beszámológyűlést tartott és már egy órája beszélt, amikor lendületes szó­noki hévvel kiáltott fel: — Miért beszélek én itt önöknek? — Azt én is szeretném tudni — vála­szolta nagy derültség közben a gyűlés egyik hallgatója. Letartóztatás egy hamis 500 dolláros miatt A rendőrség pénteken őrizetbe vette Re­­belesz György 30 éves volt papírkereskedőt, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy egy hamis 500 dollárossal 2000 pengő kölcsönt vett fel. A rendőrség most azt igyekszik tisztázni, hogyan került a hamis dollárbank­jegy Rebeleszhez és tudott-e arról, hogy az hamisítvány. Miután e kérdéseket csak több tanú kihallgatásával lehet tisztázni, Rebe­­leszt pénteken este őrizetbe vették és szom­baton folytatják a kihallgatását. A vecsés/ postarablás drámai éjszakája Az egyik rabló lelőtte Kiss Kálmán tisztviselőt, a csendőr lelőtte a gyilkost • A rendőrség és csendőrség üldözi a betörés elmenekült tettesét Péntekre virradó éjszaka éjféltájban a vecsési csendőr járőr arra lett figyelmes, hogy a postahivatalból gyanús zörej hallat­szik. Bekopogtak, amire bentről kiszólt egy férfihang, hogy ne zörgessenek, mert ro­­vancsolás folyik a postahivatalban. A csend­őrök nem adtak hitelt ennek és a szomszé­dos gyógyszertárból segítséget kértek. Bod­nár Endre gyógyszerész, Kiss Kálmán tiszt­viselő és később Kovács István gyógyszerész a csendőrökkel együtt átmentek a postára, ahonnan éppen abban a pillanatban, ami­kor odaértek, egy férfi rohant ki, akinek revolver volt a kezében. A csendőr tüzelt, de nem talált. A re­­volveres férfi közben eltűnt az éjszaká­ban. A csendőrök és segítőtársaik behatoltak a postahivatalba, ahol a másik rabló tartóz­kodott. Kiss Kálmán vívókardjával meg­sebesítette az elrejtőzött rabló arcát, mire az elsütötte revolverét és a tisztviselő hol­tan rogyott össze. A gyilkos ebben a pilla­natban kiugrott a szobából, az udvaron azonban szemben találta magát Virág Péter csendőrrel, aki rálőtt a gyilkosra. A revolveres rabló azonnal holtan ro­gyott össze. A zsebében talált iratokból megállapították, hogy Máté István rovott méltó betörővel azonos. Találtak a zsebében egy nyugtát is, amely Schailli Sándor névre volt kiál­lítva. Ez volt az első nyom, amelynek alap­ján a gyilkos betörőtársát keresni kezdték. Schailli Sándor el­­ogatása és szökése Telefonon értesítették a budapesti csendőrkerület nyomozó alosztályát és a fő­­kapitányságot. Értesítést kaptak a pestkör­nyéki rendőrőrszobák is. A pestszentlőrinci Kossuth Lajos utca végén, rövid idővel a gyilkosság után, két rendőr észrevette, hogy egy izgatott, gyanús férfi beugrik egy autó­­taxiba és azt mondja a sofőrnek, hogy siessen a Köztemető útra. Igazoltatták az utast, aki útlevéllel bizonyította, hogy Schailli Sándor a neve, harminckétéves bu­dapesti ékszerész. Azt mondta, hogy a Kossuth Lajos ucca 17. számú házba megy. A rendőrök elkísérték és amikor a Kossuth Lajos ucca 17. számú ház előtt megállt az autó, Schailli ki­ugrott a kocsiból és elmenekült. A környéken azonnal razziát tartottak, de eredménytelenül, Schaillit nem találták meg. A kutatást a környéken természetesen tovább folytatták, mert az a feltevés, hogy a rabló vagy belefulladt a téglagyár egyik apró tavába, vagy a környéken bujkál. A rendőrség körözőlevelet adott ki Schailli ellen. A megszökött rabló személyleírása a következő: 165 cm. magas, sovány, szeme szürkés és kicsi, alsó ajka duzzadt, ha nevet, látszik egyik aranyfoga. Orra pisze, arca sovány, csontos. Arcbőre barnás, haja sötétszőke, hullámos, oldalt fésült. Bajusza nincs. Fe­kete kalapot, fekete perzsagalléros télikabá­tot és sötétszürke öltönyt viselt eltűnésekor. A rablómerénylet két elszánt tetteséről a következőket sikerült megállapítani: Schailli Sándor budapesti ékszerész és rézesztergá­lyos az újpesti Viola ucca 17. számú villá­ban lakik. A harmincezer pengő értékű villa az ő tulajdona. Schaillit 1920-ban már egy alkalommal letartóztatták lopás miatt és amikor kiszabadult, ismert alakja lett a fő­város éjszakai életének. Tudták róla, hogy nagy kártyás volt. Egy alkalommal, néhány évvel ezelőtt, megjelent az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó játéktermében. Száz darab százpengőst húzott ki a zsebéből és ezzel a pénzzel megindította a klubban a trente et quarante-játékot. A klub néhány tagja figyelni kezdte a nagy pénzben játszó, gyanús férfit és megállapí­tották, hogy Schaillinak az Eszterházy utcá­­ban „Magyar Aranybeváltó“ címen üzlete van, ahol tört aranyat, ezüstöt, zálogcédulá­kat és ékszereket vásárol és azokra köl­csönt is ad. Schailli kártyán nagy összegeket veszített, később lóversenyre járt és itt is nagyobb összegeket vesztett. Egyébként nagy gavallér volt, gyakran pezsgőzött és renge­teg pénzt költött. Tudták róla, hogy egy jó­módú leányt vett el feleségül és házat is vásárolt. Később eltűnt az éjszakai életből és ettől kezdve nem tudtak róla semmit. Megállapította a rendőrség, hogy Schailli Sándor körülbelül négy évvel ezelőtt ismerkedett meg a jobblábára sánta Máté István vasesztergályossal, aki a rákospalotai Bethlen ucca 151. számú házban lakott. A múlt év májusában Máté az újpesti Arad ucca 45. számú házba költö­zött feleségével együtt és ettől az időtől fogva gyakran volt együtt Schaillival. Mátéék az asszony keresetéből éltek, Máténé egy nagy nyomdavállalatnál dolgozott és havi 80 pengő fizetése volt. A házkörüli munkát, főzést és takarítást Máté István végezte. Máté István csütörtökön délután 0­ 3 óra­kor ment el hazulról, hogy hova, azt még eddig nem tisztázta a rendőrség. Valószínű, hogy valahol találkozott Schaillival és együtt mentek Vecsésre. A rendőrség és csend­­őrség nyomozásának érdekes adatai Pénteken délután a csendőrség és a rend­őrség közös nyomozó munkája érdekes kö­rülményt derített fel. Megállapították, ho­gyan került Máté István összeköttetésbe Schaillival, akivel a jelek szerint az utóbbi időben számos olyan bűntényt követtek el közösen, amelyeket sikerült eltitkolniuk. Schaillinak nemrégiben még üzlete volt, amelyben zálogcédulákat vásárolt, illetve azokra kölcsönt adott, de tört aranyat is nagyobb mennyiségben vett klienseitől. Ezek a „kliensek“ az eddigi megállapítások sze­rint jórészt az alvilág tagjaiból rekrutálód­­tak, akik lopott holmikat, főként ékszereket adtak el Schaillinak, aki azután azokat mint nyílt üzlet tulajdonosa könnyűszerrel értékesítette. Schailli üzletében mint szolga állott alkal­mazásban annak idején Máté István. Schailli később feladta üzletét, azonban a szoros összeköttetést fenntartotta Mátéval, gyakran összejártak és titokzatos körutakra indultak. Többször jártak együtt vidéken is és az a gyanú, hogy útjaik alkalmával több helyen betörtek. ____ Ilymódon tudták fedezni meglehetősen költ­séges életmódjukat Házkutatás a betörő elegánsan berendezett villájában Pénteken délután újabb házkutatást tar­tottak Schailli villájában is. Az elegánsan berendezett villában kihallgatták Schailli feleségét, akinek állítása szerint férje már szerdán eltávozott hazulról. Eddig még nincs felderítve, hogy hol tartózkodott a betörés időpontjáig Schailli. A pince átkutatása alkalmával érdekes leletre bukkantak. Kiderült, hogy a pincében jól felszerelt lakatosműhely van, esztergapadokkal és különböző szerszámokkal, amelyeket minden bi­zonnyal a betörőeszközök készítésére használt fel Schailli, illetve társa, Máté István. A rendőrségnek az is tudomására jutott, hogy Schaillinek két útlevele is volt, azon­kívül állandóan nagyobb pénzösszeget hor­dott magánál. Könnyen lehetséges tehát, hogy a meghiúsult betörés után külföldre akart szökni. Éppen ezért radiogram útján értesítenék az összes határőrségeket, hogy szigorúan figyeljék, nem akar-e kiszökni az­ országból. Pénteken délután egyébként vizsgáló­­bíró és törvényszéki szakértő ment ki Ve­csésre, ahol a csendőrség képviselője jelenlé­tétben felboncoltá­k úgy a szerencsétlen sorsú Kiss Kálmán, mint Máté István holttestét A tüzetesebb orvosi vizsgálat megerősítette, hogy Kiss a vívókarddal megsebesítette Má­tét, mert a lelőtt betörő arcán hosszú, véres seb mutatja, hogy a bátor Kiss Kálmán kardjával elérte a betörőt, aki ezután végzett üldözőjével. Pénteken több csendőr járőr és egész de­­tektívcsoport kutatta a környéket, mert az a gyanú, hogy Schailli valamelyik pestkörnyéki községben igyekszik meg­bújni Személyleírása azonban már ott van az or­szág összes nyomozóhatóságainak kezében és bizonyosra veszik, hogy nem sikerült még elhagynia az országot. Ebben az esetben pe­dig egész bizonyosan rövidesen rendőrkézre kerül, bár a nyomozás munkáját megnehe­zíti, hogy a vakmerő betörőnek pénz áll ren­delkezésére, ami alkalmat ad neki arra, hogy egy ideig megbújhasson a nyomozóhatósá­gok elől. ,, * Szombat „Hát lehet magyarok nélkül színházat csinálni?“ Kis intervjú a Budapestre érkezett Leopoldival Úgy mosolyog ránk a kedves Herma­ni Leopoldi széles arca, mint a teli hold. Csupa szellem, humor, jókedv ez az ember. Bécs kedvence, a híres zongorahumorista és slá­­gerkomponista. Foglalkozása: ma, 1933-ban nevetteti az embereket. Pénteken érkezett Budapestre és szombaton este lép fel a Zene­­akadémián. Partnernőjével, Milskaja kis-K­aszonnyal, most itt ül a hotel halljában, vb dámán cigarettázva. Azt mondja Leopoldi: — Az életből ellesett dolgokat adjuk elő, énekeljük el. Házassági konfliktusokat, sza­­tírikus politikai dolgokat. Énekelünk a mai Bécsről, a népszövetségi konferenciákról, a leszerelésről, persze mindent kifigurázva, na­gyon vidáman. Emberi dolgokat mondunk ol dalban, az emberhez közelálló történeteket és ez az, ami annyira megragad mindenkit. Ez a sikerünk titka. Nem először vagyok Budapesten. 1918-ban, a háború után, a téli­kertben vendégszerepeltem. Istenem, micsoda konjunktúra volt akkor. Csak úgy pezsgett és hullámzott az élet ebben a szép városban. Életem legnagyobb sikereit itt arattam akkor a zongorán. Sokat kerestem, de még többet adtam ki. Mert Pestről nehéz elvinni a pénzt, itt el is kell költeni. — Azután két évvel ezelőtt is voltam itt Wiesenthallal, a híres bécsi conferencier-val kabaréztunk. Azóta már megszűnt a bécsi kabaré, amelyet együtt alapítottam Prof. Wiesenthallal. Hogy miért professzor? Ő azt mondja magáról, hogy a nevettetés egyetemi tanára. Az én kabarémban kezdte német­­országi pályafutását barátom, Szőke Szakáll is, akinek megjósoltam már Bécsben, hogy nagy sikerei lesznek. A németországi eseményekről beszélge­tünk. Elmondja, hogy több német városra szóló szerződését egyszerűen lemondta. Ér­tesülései szerint kert­városban mint­­Borosz­­lóban is Frankfurtban Kálmán Imre ope­rettjének előadása ellen is tiltakoztak. Kedé­lyesen kérdi: — Hát mondja, kérem, lehet bécsiek és magyarok nélkül színházat csinálni. Én azt hiszem, lehetetlen. Hiába tiltakoznak most az idegen művészek vendégjátéka ellen, ezt hamarosan be is fogják látni. Hatvankétezer pengővel csökkentették a képviselőház költségvetését A képviselőház gazdasági bizottsága pén­teken délelőtt ülést tartott, amelyen többek között a Ház 1933—34. évi költségvetését is letárgyalták. Az országgyűlés költségvetése az 1932—33. évben 432.090 pengő volt, amelyből 187.690 pengő esett a felsőházra, a többi pedig a képviselőházra. A gazdasági bizottság pénteken az új költségvetést 3.970.000 pengőben állapította meg, vagyis 62.000 pengő megtakarítást ért el. A csök­kentéseket részben a személyi járandóságok­nál, részben a dologi kiadásoknál, az anyag­beszerzésnél, épületfenntartásnál, fűtési és világítási kiadásoknál eszközölték. lipik­ megrendelheti amit. Április elsejétől kezdődőleg azonnal megindítjuk és meg­küldjük a ■agoieoa szaraiméi szenzációs regényünk eddig meg­jelent közleményét.­­ Telefonszámok: 10-6-03,21-8-47, 28-6-88

Next