Magyar Hirlap, 1933. december (43. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-10 / 280. szám

Vasárnap HOLLYWOODI TRAGÉDIA írta: BÁLINT IMRE Ben Murphy, a nagy rendező, szájába, félöles bőrszivarral, nyitott inggallér­ral, elgondolkodva imbolygott Holly­wood uccáin. A szivarját töprengve rágta,, az agyát kegyetlenül gyötörte, de eredmény nélkül Ahogy fogyott a szi­varja, úgy fogytak agyában az ötletek is és hiába, hiába sorakoztatta fel lelki sze­mei előtt valamennyi ismert vászoncsil­lag képét, hiába kutatott visszafelé a keze alatt megfordult statiszták százai között, egy sem volt alkalmas arra a ve­zető szerepre, amelyen legközelebbi mű­vének sikere vagy bukása múlt. Ügy le­het. (Mert biztosat azért a filmnél soha­sem lehet tudni.) S ahogy így ment, mendegélt (kéretik figyelni a stílus meseszerű fordulatára, a cselekmény is meseszerűvé válik rögtön), megállt egy rendkívül olcsó, tízcentes ki­főzés előtt, ahol e kurta pénzért virszlit, kenyeret és lóbabot lehetett kapni gyo­morrontásig. És ahogy állt a kirakat előtt és már dühösen rágta a keserű levet csorgató szivart és harmincadszor rágondolt a köz­ismert komikára és harmincadszor löki­ el magától és mégis tudta, hogy végül bele fog nyugodni s a film nem az lesz —­ aminek álmodta — egyszerre kicsapó­dott az ajtó és kilépett rajta egy fiatal­ember. Egy úgynevezett „extra“. Jó alakú, jóképű, akármikor Valentino vál­hat belőle, aki százezer női szívet fűzhet övébe. Csak rendező kell hozzá és egy szerencsés pillanat. Ám a szerencsés pil­lairat ezúttal nem volt itt. Ben Murphyt a legbélcegebb hősszerelmesek sem érde­kelték. Viszont a kivágódott ajtó négy szögében megjelent egy lány. Egy pin­­cérlány. Egy csúnya, szeplős, nagyszájú kiálló fogú, szemöldöktelen pincérlány És utána nézett a távozó, sőt tovaringt­ Valentino-jelöltnek. És pillantásában annyi kétségbeesett és ellenállhatatlanul komikus szerelem olvadozott, annyi gro­teszk szerencsétlenség, csiklandó remény­telenség, hogy Ben Murphy szájából ki­esett a ronggyá rágott szivar. — Ez az! — mondta és mert a törté­net színhelye Hollywood: fél perc múlva a szeplős pincérlány az United Universal szerződtetett tagja volt. Kezében száz dollár előleg-előleggel csak bement a ki­főzésbe, lehúzta a kötényét, felhúzta ko­pott kalapját és kisétált az ajtón. Azt sem mondta: faltánál, aminek, igaz, az adott körülmények közt nem is lett volna sok értelme. Bár egyáltalában nem fontos, Muriel­nek hívták. Muriel remekül bevált. Az első filmnek nagy sikere volt. Az emberek kacagtak Muriel sóvárgó és szerelmes pillantásain suta igyekezetén, hogy magába szédítse a férfit, akit célba vett, minél remény­telenebb lett a filmen Muriel, az embe­rek annál jobban kacagtak. Ha Muriel szenvedett, a közönség a hasát fogta a röhögéstől, ha Muriel a kétségbeesés szé­lén vergődött, a nézők visítottak. Murielnek ehhez képest elég jól is ment a dolga. Nemsokára egy kis villája volt Beverly Hillsben, kedves apró jó­szág, uszodával, mesterséges szökőkutak­­kal, néhány hektár vadonnal, őzessel, eredeti Tudor-bútorokkal s minden egyébbel, ami már a hollywoodi csillagá­szathoz tartozik. De azért Murielnek volt egy nagy bánata. Mert értelmes lány volt, ami még akkor ragadt rá, mikor tíz centért a virstliket szolgálta fel a kifő­zésben. Értelmes lány volt és csak most eszmélt rá a tragédiájára. Hogy ő, mikor kilép a stúdióból, nem csillag többé, csak egy csúnya lány. De milyen csúnya! Vi­lágcsúnya, akinek a szeplőire nem lehet nevetési inger nélkül ránézni, akinek szívből szakadó sóhaja a röhögés ütegeit dörrenti el, akinek lehetnek sikerei, de a boldogság, aki az igazi boldogság elér­hetetlen számára. És minél jobban röhögött a közönség, annál szomorúbb lett Muricl, és minél szomorúbb lett, annál komikusabb is lett és minél komikusabb lett, annál jobban röhögött a közönség. Történt azonban a mi más is történ­hetett volna: egyszer egy rendes fiúnak megtetszett Muriel. Nem színész, nem is pénzvadász, rendes. Csúnya, homlokba­­nőtt hajú mérnök volt, egy maszkabálon ismerkedtek meg, nem is tudta Muriél kicsoda. Egy kicsit kerülgették egymást, azután szabályosan egymásba szerettek. Minden csák megtalálja a foltját, Muriel is meg­alálta a magáét. És most már, ha a közönség röhögött, Muriel mosolygott befelé: — Csak nevessetek — gondolta és a szíve ugrált a csúnya mérnök felé. Titokban meg is esküdtek. Persze, csak úgy féltitokban, mert egész titokban semmit sem lehet Holly­woodban tartani. Muriel, az ő mérnökével annak rendje és módja szerint boldog volt. Egy napon pedig Ben Murphy, a nagy rendező, szájában három hüvelyk hosszú szivarjával (de lehet, hogy hat is volt) bekopogtatott Muriel ajtaján. És azt mondta: — Boldog vagy Muriel? — Igen — felelte Muriel —Miért? — Mert drágám, baj van. A boldog­ságtól megcsinosodtál. Most szépnek nem vagy elég csinos, csúnyának viszont túl­­csinos vagy. A fene vigye el az én sze­rencsémet: kereshetek újat. Isten veled. És otthagyta Mariéit. mjiTkCr52* ja íííPLAP itc. ■ j­áHBiíMi via——B 1933 december 10­. 11 ■m««—M■aaMi'iimiMMHMi. i— A francia kormány vissza­­utasítja Hitler követeléseit Londonon keresztül mentmeuit a diplomáciai harc Európa sorsáért Párizsból jelentik. Paul­ Boncour külügy­miniszter szokásos heti sajtófogadásán nyi­latkozott a népszövetségi reform híreiről és megdöbbentőnek találta, hogy ilyen kérdés egyáltalán felmerülhet. Bizonyos kissebb­­jelentőségű változások keresztülvihetők és ilyenre már a múltban is volt példa, de maga a népszövetség — Paul­ Boncour sze­rint — olyan szerencsés intézmény, hogy gondolni sem lehet lényegének megtámadá­sára. Franciaország szerződései mind a nép­szövetség keretébe illeszkednek bele és ha a népszövetség megszűnnék, akkor mindeze­ket a szövetségeket is szerződéseket revízió alá kellene venni. Bármi történjék is, Fran­ciaország mindig kitart a népszövetség mellett. Londonban a diplomáciai élet feltűnően megélénkült. Sir John Simon külügyminisz­ter hosszasan tárgyalt Hendersonnal, majd Gorbin francia nagykövetet fogadta, végül Grandi olasz nagykövettel tanácskozott Va- 6­nap Ixindonba érkezik Aveno­, a népszö­vetség főtitkára is, aki szintén nagyjelentő­ségű megbeszéléseket fog folytatni nemcsak a külügyminiszterrel, hanem MacDonald miniszterelnökkel, Baldwinnal és a kormány többi tagjával is. Hír szerint a diplomáciai tárgyalások középpontjában nemcsak a le­szerelés kérdése, hanem a német-francia vi­szony áll. A Daily Telegraph rendszerint jólértesült diplomáciai szerkesztője szerint Francia­­ország három eljárás között választhat. Még­pedig: kitarthat szövetségesei, a kisantant, Lengyelország és Belgium támogatásával a békeszerződések változatlan betartása mel­lett, de ez valószínűtlen eshetőség, tekintve, hogy sem Anglia, sem Olaszország nem tá­mogatja ezt, Lengyelország pedig már köz­vetlenül tárgyal Berlinnel Csehszlovákia ugyan árkon-bokron keresztül követné Fran­ciaországot, Románia és Jugoszlávia azon­ban nem akarja a német piacokat elveszí­teni. A második eshet­őség az, hogy Francia­­ország döntő tárgyalásokat kezd közvetlen úton Németországgal minden aktuális kér­désről, beleértve még a Saar-vidék kérdését is. Ez a lépés azonban a francia jobboldal felfogása szerint gyanút kellene a keleti szövetségeseknél és gyengítené a békeszerző­déseket A harmadik lehetőség az, hogy Francia­­ország feltételes jellegű megbeszéléseket kez­dene Németországgal, amelyeknek eredmé­nyét közölnék a kisantanttal. A francia po­litikusok egy része még ezekkel a kompro­misszumos megbeszélésekkel szemben is vonakodó magatartást tanúsít és előbb tisz­tázni szeretnék, milyen mértékben támo­gatja Anglia és Olaszország a francia köve­teléseket. Londonban változatlanul az a felfogás uralkodik, hogy legalább is ki kellene pró­bálni a német—francia közvetlen tárgyalá­sok módszerét. Hír szerint Paul­ Boncour már a közeljövőben ellátogat a kisantant fővárosaiba, hogy meggyőződjék arról, szá­míthat-e szövetségesei támogatására a nép. KABflTHÉT P IdáVam­! olcsó karácsonyi árusítás TGM12B&100 .szőrmszve, fittel Átmeneti kabátok béléssel és bélésnélkü­l I. csoport at- pengő B3- csoport . BAB. csoport 59- pergítffl nemes prémmel 79.— pengőig Ez az alkalom cégemnél csík mm­­ég i m mmi LIPCSEI nőfdival áruháza IV., Apponyi-tér AI szövetség bukása esetén is? Amennyiben úgy látja, hogy itt megfelelő alátámasztásra talál, esetleg erélyes hangot üt majd meg Berlinnel szemben, viszont, ha úgy találja, hogy a kisantant inkább hajlandó a bekö­tésre, mint a szankciókra, vagy egy esetleges preventív háborúra, mérsékelni fogja maga­tartását Németországgal szemben és mégis közvetlen tárgyalásokat kezd. Mussolini állítólag egyelőre mérsékletre intette Hitlert, de biztosította arról, hogy bizonyos jogos követeléseket a kellő időben támogatni fog. Franciaország visszautasítja a német követeléseket Az „Echo de Paris“ értesülése szerint Francois­ Poncet Franciaország berlini nagy­követe a francia kormánytól nyert utasítá­sai alapján rövidesen közölni fogja Berlin­ben, hogy azok a követelések, amelyeket Hitler november 23-án ismertetett előtte, a francia kormány nézete szerint nem alkal­masak arra, hogy a leszerelési kérdésben a két ország között a megegyezés alapjául szolgáljanak. Litvinov Moszkvában Moszkvából jelentik: Litvinov szombaton délelőtt visszaérkezett Moszkvába. G­ondok nélkül patyolatfehér ágynemű közt hajthatja fejét álomra, ha sietve előfizet a tündérujjak­ra. Aki­­ 14.40-nel egy évre most előfizet a re­mekül illusztrált kézimunka-újságra, nyom­ban kap négy ágypárnát (két nagy- és két kispárnát) „Arany-Egyptre" ízléses mintával előrajzolva és hozzá egy doboz elsőrendű MEZ himzőfonalat. Szép karácsonyi ajándék és gazdagodása a kelengyésszekrénynek. Ha most előfizet, karácsonyra kész az ajándék! lÜJVBÉrtUJJMX Magyar» Kézimunka Újság Budapest, IV., Szervita-tér» 3.

Next