Magyar Hirlap, 1935. október (45. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

4 TÖS?­pítőberT­ ~ HIPIAp JOG ÉS KENYÉR Tudja jól mindenki, hogy ezt a vá­lasztójogi szisztémát a kormány örök­ségbe kapta. Megteremtéséért, beveze­téséért erkölcsi felelősség nem terheli. Talán nem terheli még alkalmazásáért sem. Annak idején, amidőn a kormány egy új törvényhozás életrehívása iránt az intézkedést megtette: a közvélemény túlnyomóan nagy része elfogadta a kényszerhelyzetre való hivatkozást, tu­domásul vette, hogy a szükségesnek hirdetett reformokhoz egy új összeté­telű, frissebb és lendületesebb nemzeti képviseletre van szükség és hogy a sor­rend éppen a kormány programjának végrehajtása érdekében a választások­kal és nem a választójog reformjával kezdődik. A kormány lefolytatta a választáso­kat. Megkapta túlnyomóan nagy több­ségét. Semmi sem állt tehát útjában annak, hogy megváltoztassa, még­pe­dig az igazi népképviselet irányában, a demokrácia és a meggyőződés sza­badságának jegyében a választójogi tör­vényt. Ámde múlt az idő. Hetek követ­keztek hetekre, hónapok hónapokra. És a választójogi reform nemhogy erő­teljesebben az előtérbe nyomult volna, de mindig halványabban és halványab­ban kezdett eltünedezni az időszerűség vetítő­vásznáról. Mondották: a kenyér kérdése előbbre való. Nos, ezt a tételt is el lehetett fo­gadni. A kenyér kérdése ma valóban mindennél előbbre való. Az ország mai helyzetében a munkanélküliség enyhí­tése, a kereseti lehetőségek fokozása, az igazságosabb jövedelemeloszlás két­ségtelenül megelőz minden más problé­mát. Viszont óhatatlanul felmerül a kérdés: miért kell a két problémának egymással a sorrendért vetélkedni? Ha dönteni kell, hogy melyiket oldjuk meg előbb, magunk is habozás nélkül a ke­nyérre adjuk szavazatunkat. De hát kell-e dönteni egyáltalában? Igénytelen véleményünk szerint, ha a kormány teljes erejével és munkakészségével dol­gozik a kenyér kérdésén, ez egyáltalá­ban nem akadályozza meg abban, hogy ugyanakkor, tehát a kenyérrel egyidő­­ben kidolgozza a választójog reform­ját is. Kétségtelen, hogy egy ilyen mélyre­ható és gyökeres változást nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Lelkiismeretes előkészítésre van hozzá szükség. A lelkiismeretes előkészítéshez tartozik az is, hogy — tudtunkkal ép­pen a kormány szándékainak meg­felelően — az elkerülhetetlen vita, az elvek és felfogások összeütközése a le­hetőség szerint minél nyugodtabb lég­körben folyjon le. Ennek a légkörnek biztosításához pedig az szükséges, hogy a politikai pártok egymással a jóhisze­műség jegyében találkozzanak, elveiket, célkitűzéseiket egymás között előre tisz­tázzák. Ez nem jelenti még természete­sen az összeütközések kikapcsolását, de­­jelentheti igenis azt, hogy a nyugodt, józan érvek veszik át a szenvedélyek és indulatok szerepét. A tanácskozások, pártközi megbeszélések régen megin­dulhattak volna már. Ezeket a kenyér­­kérdés megoldására irányuló intézke­dések egyáltalában nem zavarták volna. Az illetékes minisztérium kodifikátorai régen formába önthették volna a kor­mány választójogi elgondolását, amely ma minden részletében félreérthetet­lenül állhatna a közvélemény tényezői előtt. Ámde tulajdonképpen mindaz, amit itt elmondottunk, a múltra vonatkozik. És ez a múlt zsúfolt volt. Nem akarunk rekriminálni. De most, az egymás után kimondott bírói ítéletek után minden­kinek fel kell ismernie, hogy a kérdés sokáig nem odázható el. A jelenlegi vá­lasztójogi rendszer semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy ugyanezek a visszatetsző és ítéletben megbélyegzett tünetek meg nem ismétlődnek, meg nem ismétlődhetnek. Miután pedig az egész közvélemény ismeri a kormány intencióját, tudja, hogy elkötelezte ma­gát a becsületes, titkos választójog mel­lett, nem lehet kétség afelől, hogy a kormány ugyanazokat a következteté­seket vonja le a közigazgatási bíróság sorozatos ítéleteiből, mint a polgárság. Ám ezek a következtetések nyíltan­­és egyenesen kijelölik a legközelebbi jövő útját is. Teljesen kifosztották a kecskeméti zálogházat Minden megkerült és az egész betörőbandát elfogta a rendőrség Vasárnapra virradó éjszaka nagy betörés történt Kecskeméten: kifosztották a kecske­méti zálogházat. Vasárnap kora reggel egy harmincöt év körüli férfi jelentkezett a buda­pesti főkapitányságon, kezében egy vászon­­zsákkal. Az ügyeletes rendőrtisztnek elmondta, hogy Friedl Sándornak hívják és társaival együtt az éjszaka kifosztotta a kecskeméti zálogházat. Le Hwisraeret f­urd­al­ás­ai voltak, ezért jelentkezik és átadja a zsákmány ráeső részét. Ezzel átnyújtotta a vászonzsákot, amely tele volt ékszerekkel és aranytárgyak­kal. Elmondotta, hogy összesen körülbelül ötven kiló aranyat és drágaságot raboltak el a zálogházból. A zsákmány értéke megköze­líti az egymillió pengőt. A főkapitányságról azonnal telefonáltak Kecskemétre az ottani rendőrségre, ahonnan detektív ment ki a zálogház épületébe. A zá­logház ajtaját feltörve, az ékszerterem fiók­jait kifosztva találta a detektív. Közben Bu­dapesten Friedl Sándor vallomása alapján tisztázódott a nagyszabású betörés története. Friedl Sándor magántisztviselő, akinek egy év óta nincs állása, állandóan találmányokon dolgozott. Három társával, Valentin Mihály rovolb­ultú betörővel, akit a pesti alvilágban „kutyás Valentin“ néven ismernek, valamint Barna Mihály szőnyeg ügynökkel és Poncz Ferenc műszerésszel együtt a szombatról va­sárnapra virradó éjszaka autón lement Kecs­kemétre. A zálogházba Rigó Lajos becsül engedte be őket. Miután kirabolták a fiókokat, autón visszatértek Budapestre. A főkapitány­ság azonnali detektíveket mozgósított, hogy kutassák fel Friedl bűntársait. Közben Friedl vallomásából kialakult a bűncselekmény minden előzménye is. Friedl régi ismerőse, Barna Mihály szőnyegügynök, beugrotta Rigó Lajos kecskeméti zálogházi becsüst, hogy Friedl találmányait finanszí­rozza. Rigó erre a célra többezer pengőt adott Barnának, de Barna csak pár száz pengőt juttatott el Friedlhez. Barna ismerőse volt Valentin és Power is. Barna ötlete volt a zá­logházi betörés, ő szerezte meg a zárak má­solatait és megcsináltatta a kulcsokat, majd összehozta a társaságot. A BE 990. számú autón szombaton este mentek le Kecske­métre, ahová este háromnegyed hétkor ér­keztek meg. Nyolc órakor a zálogház udva­rán várta őket Rigó, aki megmutatta, hol van az ékszerterem, azután eltávozott. Barna Rigónak 25.000 pengő hallgatási díjat ígért. Rigó távozása után kinyitották a zálogház fiókjait s hátizsákokba gyömöszölték a zsák­mányt. Azután újra autóra ültek és vissza­­kocsiiztak Budapestre. Valentin bűntársainak az autón egy-egy marék ékszert adott elő­legül. Megállapodtak, hogy délután bálál hoz­­­nak a Ruzicska-féle csónakházban és ott osztozkodnak. Detektívek mentek ki a csónakházba, ahol lefogták az egész betörőbandát és megtalálták csaknem az egész zsákmányt, sőt még a be­törőszerszámokat is. Az elrablott tárgyak közül csupán néhány ékszerdarab hiányzott, ezeket Barna egy pestszenterzsébeti éksze­résznek adta el 3500 pengőért. Detektívek mentek ki Pestszenterzsébetre, ahol meg is találták a jelzett tárgyakat, úgyhogy most már minden darab megvan. A zálogháznak csupán az fog nagy gondot okozni, hogy megállapítsák a zsákmányból, melyik ék­szer kinek a tulajdona. Mialatt a budapesti főkapitányság detek­­tívjei a sikeres munkát végezté­k, a kecske­méti rendőrségről detektív ment Rigó laká­sára és miután a zálogházi becsüst nem ta­lálta otthon, a zálogházba sietett, ahol Rigó éppen levelet írt. Előtte az asztalon revol­ver feküdt. A detektív pillanat alatt leütötte ez asztalról a revolvert, majd meg akarta Rigót szíjazni, aki azonban ellenszegült, megharapta a detektív kezét és kirohant az uccora. A detektív izgalmas hajsza után két rendőr segítségével fogta el. Kihallgatása során azt mondta Rigó, hogy semmiféle ré­sze nincs a betörésben, öngyilkosságot akart elkövetni, mert a zálogházban ezerpengős hiánya van. Alig hogy ezt mondotta, ideg­rohamot kapott és csak hétfőn folytathatták kishalfigatását. Újabb vallomásában beismerte, hogy tudott a betörésről. Rigót Kecskeméten mindenki becsületes embernek ismerte. A Dalkör alelnöke volt és három éve dolgozott a zálogházban. Leánya tanítónő, egyik fia postatiszt, a másik jogász. Kecskeméten természetesen óriási izgalmat okozott a betörés, de a város vezetősége hétfőn közölte a közönséggel, hogy az eset­ből senkinek sem lesz kára. Minobe professzor különös felségsértési ügye tartotta hó­napokon át izgalomban a japán közvé­leményt. Harminc éve tanította a közjogot a tokiói egyetemen Minobe és tagja volt a japán felsőháznak is. Tankönyveit mintaszerűeknek tartották és például a japán tiszti iskolákban is belőlük vizs­gáztak a növendékek. A kormányok gyakran kérték ki tanácsát és tekinté­lyét senki nem vonta kétségbe. Míg az­után egy nap kiderült róla, hogy haza­árulást és felségsértést követett el. Még­pedig — harminc év óta következetesen. A híres professzor tett­­egy meggon­dolatlan kijelentést, amely szerint a császár is az alkotmányos élet egyik fóruma, úgy, mint a parlament. Sőt el­ment egészen odáig, hogy a császári jogokat a nép akaratából származtatta le. Minőke bizonyára nem gondolt arra, hogy milyen vihart fog támasztani té­telével, hiszen ez a tétel elég hosszú ideje közhely az alkotmányos és közjog irodalmában. De egy jobboldali lap ,.fölfedezte, és leleplezte a nagy sérel­met. Megindultak tehát a koncentrikus támadások Minebe professzor ellen, mi­vel a császár a Nap Fia, az istenek leszármazottja és az istenek elhatározá­sából gyakorolja korlátlanul hatalmát... Minőbe próbált védekezni, de hiába vé­dekezett és hiába hivatkozott arra, hogy amit mondott, azt harminc éve tanít­ják tankönyvei alapján az összes japán főiskolák, és abból harminc éve vizs­gáznak a tisztjelöltek is. A közvélemény hangulatára jellemző, hogy egyetlen ja­pán lap vagy egyetlen japán főiskolai tanár nem mert Minebe védelmére kelni vagy akár csak az üldözőbe vett professzor jóhiszeműsége mellett so­rompóba szállni. Tekintetbe véve a tö­meghangulatot, szinte csoda, hogy az öreg tudós ép bőrrel került ki a haj­szából. Legalább a szó fizikai értelmé­ben, mivel felsőházi tagságát így is el­vesztette és egyetemi tanszékét sem tarthatta meg. Az így támadt vita alkalom volt arra, hogy a minisztertanács hivatalból álla­pítsa meg: a Mikádó valóban isteni ke­gyelemből gyakorolja jogait, amelyek az égiek akaratánál fogva korlátlanok, tehát sem a parlament jogkörét, sem a nép szuverenitásának tételét nem lehet szembeállítani a császári felségjogokkal. A minisztertanács határozata annyira kategórikus, hogy alig lehet belőle más következtetést levonni, mint azt: Japán a parlamentáris állam fogalmától visszatér az abszolút császárság alap­jára. A parlament jogait megvonhatja a császár, amikor akarja és csak addig veszi azokat figyelembe, ameddig kedve tartja.­­ Minobe teljes elszigetelődése a japán politikában és a japán közvéleményben nagyon karakterisztikus. Hiszen negyed­század előtt még majdnem ennyire el­szigetelődött volna egy közjogi teoreti­kus, aki a császári ház legendás leszár­mazásából indulva ki, úgy kétségbe­vonja a parlament jogkörét és a nép szuverenitásának tételét, mint most a minisztertanács tette. Japán nagy lé­péssel közeledett az abszolutizmus felé a most lezárult „közjogi vita“ során. És a vita a katonai párt teljes, feltétlen győzelmével végződött, noha Aram tábornok Joltvan Pault vagy látszólag visszavonult a nyilvános szerepléstől, semmivel nem csökkent a japán fasiszta mozgalom ereje és ha­­talma. Ez a fasiszta mozgalom egyrészt soraiba zárja a hadsereg és a haditen­­gerészet fiatalabb tisztjeit, szinte teljes számban, másrészt pedig a császárnak, illetőleg a császár által kijelölt bizalmi embernek akarja adni a diktatórikus hatalmat. A­ második cél a tervezett át­­alakulásnál a szociális irány erélyes ér­­vényesítése, az első cél pedig az egész állami akaratnak, az ország minden erejének teljes koncentrálása a nagy sárga terjeszkedésre: a japán hegemo­­nia feltétlen biztosítása Kelet-Áz­siában, esetleg más területi szférákban is és Japán felemelése a világ első nagy­­hatalmává. Mivel az emberiség vezeté­­sének és az emberi sors irányításának szerepe a Mikádó országát illeti meg. A felkelő nap országát. r*­ Az erők koncentrálása a nagy előre­­törés szolgálatában már az évek sora óta folyamatban van. Hiszen a fehér, világ fegyverkezési versenye szelíd béke­­politika a Japán által követett fegyver­­kezési tempóhoz képest. De a katonai párt még nincsen megelégedve: semmi­­féle oldalról nem akar kritikai meg­­jegyzést tűzni, semmiféle szempont jo­­gosultságát nem ismeri el a nagy cél­kitűzés mellett és például a gazdasági életet maradéktalanul a sárga imperia­­lizmus rendelkezésére akarja állítani. A tőke és a technika, a kultúra és az emberi élet, mind csak eszközök a Cél szolgálatában ... Ez a szellemi és politikai irány nyert újabb csatát az annyi időn át tekin­­téllyé emelt Mineke professzor pellen­­gértfi állításával. Marschall államtitkárt kisebb baleset érte Jánoshalmáról jelentik: Marschall Fe­renc földművelésügyi államtitkárt vasárnap délelőtt kisebb baleset érte. Jánoshalmáról gépkocsin ment Rém községbe, ahol át­szállt a rá várakozó küldöttség kocsijába. .A lovak megbokrosodtak és a kocsit az árokba fordították, az államtitkár kizuhant, de szerencsére kisebb zúzódásokkal mene­kült a balesetből. Marschall Ferenc állam­titkár ezután még megjelnt a községben tartott levente-zászló szentelésén is, majd visszautazott Budapestre. KISS­É KISS ! Váratlanul meggazdagodni csak egy főnyeremény által lehet ! Most van alkalma erre! Vegyen vagy rendeljen a szerencsi b­ozó SORSJEGYEK kttmtdl. Hivatalos órak: Nyolcad I Negyed I Fél | Egész 3 P I 6 P I 12 P I 24 P KISS KÁROLY 68 TS8 KISS Orvtámadás Tóthfaludy közjegyző ellen Székesfehérvárról jelentik: Vitéz Tóth­­faludy Aladár budapesti közjegyzőre, ami­kor sárszentmihályi birtokán lovaglásból hazatért, hétfőn este egy elbocsátott gazda­sági alkalmazottja orvul rálőtt. A merény­letet semmiféle szóváltás nem előzte meg. A közjegyzőt haslövéssel Budapestre vitték­ Verebély tanár klinikájára. A merénylet után a gazdasági alkalmazott önmaga ellen fordította fegyverét és agyonlőtte magát. Vitéz Tóthfaludy Aladár állapota súlyos. bank részvény társaság e­zent­úl IV. KOSSUTH LAJOS­ UTCA 6 Figyelmes, diszkrét kiszolgáló« 1 [KISS — KISS ket. Baldwin miniszterelnök kihallgatása a királynál Londonból jelentik. A király­ a Bu­ckingham-palotában háromnegyedóra hosz­­szat tartó különkihallgatáson fogadta Baldwin miniszterelnököt. Tors Tibor beszámolója Meggyaszóról jelentik: Tors Tibor ország­­gyűlési képviselő Tiszalucon tartott beszá­­mo­lói beszédet. Kíséretében több képviselő je­lent meg. Tors Tibor a titkos választójog kiért­jének vallotta magát, azonban szerinte ezt meg kell előzni a gazdasági bajok orvoslá­sának. Ismertette a Kékikönyvet, amely ki­mutatta, hogy a Gömbös-kormány jelentő­sen lefaragta a költségvetést, csökkentette a mezőgazdaság kamatterheit, kétszeresére emelte fel a búza és rozs árát. Kijelentette, hogy a kormány hamarosan tető alá hozza a telepítési és hitbizomsányi reformot. Törő Tibor után Marton Béla, a NÉP országos főtitkára beszélt.

Next