Magyar Hirlap, 1935. október (45. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
4 TÖS?pítőberT ~ HIPIAp JOG ÉS KENYÉR Tudja jól mindenki, hogy ezt a választójogi szisztémát a kormány örökségbe kapta. Megteremtéséért, bevezetéséért erkölcsi felelősség nem terheli. Talán nem terheli még alkalmazásáért sem. Annak idején, amidőn a kormány egy új törvényhozás életrehívása iránt az intézkedést megtette: a közvélemény túlnyomóan nagy része elfogadta a kényszerhelyzetre való hivatkozást, tudomásul vette, hogy a szükségesnek hirdetett reformokhoz egy új összetételű, frissebb és lendületesebb nemzeti képviseletre van szükség és hogy a sorrend éppen a kormány programjának végrehajtása érdekében a választásokkal és nem a választójog reformjával kezdődik. A kormány lefolytatta a választásokat. Megkapta túlnyomóan nagy többségét. Semmi sem állt tehát útjában annak, hogy megváltoztassa, mégpedig az igazi népképviselet irányában, a demokrácia és a meggyőződés szabadságának jegyében a választójogi törvényt. Ámde múlt az idő. Hetek következtek hetekre, hónapok hónapokra. És a választójogi reform nemhogy erőteljesebben az előtérbe nyomult volna, de mindig halványabban és halványabban kezdett eltünedezni az időszerűség vetítővásznáról. Mondották: a kenyér kérdése előbbre való. Nos, ezt a tételt is el lehetett fogadni. A kenyér kérdése ma valóban mindennél előbbre való. Az ország mai helyzetében a munkanélküliség enyhítése, a kereseti lehetőségek fokozása, az igazságosabb jövedelemeloszlás kétségtelenül megelőz minden más problémát. Viszont óhatatlanul felmerül a kérdés: miért kell a két problémának egymással a sorrendért vetélkedni? Ha dönteni kell, hogy melyiket oldjuk meg előbb, magunk is habozás nélkül a kenyérre adjuk szavazatunkat. De hát kell-e dönteni egyáltalában? Igénytelen véleményünk szerint, ha a kormány teljes erejével és munkakészségével dolgozik a kenyér kérdésén, ez egyáltalában nem akadályozza meg abban, hogy ugyanakkor, tehát a kenyérrel egyidőben kidolgozza a választójog reformját is. Kétségtelen, hogy egy ilyen mélyreható és gyökeres változást nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Lelkiismeretes előkészítésre van hozzá szükség. A lelkiismeretes előkészítéshez tartozik az is, hogy — tudtunkkal éppen a kormány szándékainak megfelelően — az elkerülhetetlen vita, az elvek és felfogások összeütközése a lehetőség szerint minél nyugodtabb légkörben folyjon le. Ennek a légkörnek biztosításához pedig az szükséges, hogy a politikai pártok egymással a jóhiszeműség jegyében találkozzanak, elveiket, célkitűzéseiket egymás között előre tisztázzák. Ez nem jelenti még természetesen az összeütközések kikapcsolását, dejelentheti igenis azt, hogy a nyugodt, józan érvek veszik át a szenvedélyek és indulatok szerepét. A tanácskozások, pártközi megbeszélések régen megindulhattak volna már. Ezeket a kenyérkérdés megoldására irányuló intézkedések egyáltalában nem zavarták volna. Az illetékes minisztérium kodifikátorai régen formába önthették volna a kormány választójogi elgondolását, amely ma minden részletében félreérthetetlenül állhatna a közvélemény tényezői előtt. Ámde tulajdonképpen mindaz, amit itt elmondottunk, a múltra vonatkozik. És ez a múlt zsúfolt volt. Nem akarunk rekriminálni. De most, az egymás után kimondott bírói ítéletek után mindenkinek fel kell ismernie, hogy a kérdés sokáig nem odázható el. A jelenlegi választójogi rendszer semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy ugyanezek a visszatetsző és ítéletben megbélyegzett tünetek meg nem ismétlődnek, meg nem ismétlődhetnek. Miután pedig az egész közvélemény ismeri a kormány intencióját, tudja, hogy elkötelezte magát a becsületes, titkos választójog mellett, nem lehet kétség afelől, hogy a kormány ugyanazokat a következtetéseket vonja le a közigazgatási bíróság sorozatos ítéleteiből, mint a polgárság. Ám ezek a következtetések nyíltanés egyenesen kijelölik a legközelebbi jövő útját is. Teljesen kifosztották a kecskeméti zálogházat Minden megkerült és az egész betörőbandát elfogta a rendőrség Vasárnapra virradó éjszaka nagy betörés történt Kecskeméten: kifosztották a kecskeméti zálogházat. Vasárnap kora reggel egy harmincöt év körüli férfi jelentkezett a budapesti főkapitányságon, kezében egy vászonzsákkal. Az ügyeletes rendőrtisztnek elmondta, hogy Friedl Sándornak hívják és társaival együtt az éjszaka kifosztotta a kecskeméti zálogházat. Le Hwisraeret furdalásai voltak, ezért jelentkezik és átadja a zsákmány ráeső részét. Ezzel átnyújtotta a vászonzsákot, amely tele volt ékszerekkel és aranytárgyakkal. Elmondotta, hogy összesen körülbelül ötven kiló aranyat és drágaságot raboltak el a zálogházból. A zsákmány értéke megközelíti az egymillió pengőt. A főkapitányságról azonnal telefonáltak Kecskemétre az ottani rendőrségre, ahonnan detektív ment ki a zálogház épületébe. A zálogház ajtaját feltörve, az ékszerterem fiókjait kifosztva találta a detektív. Közben Budapesten Friedl Sándor vallomása alapján tisztázódott a nagyszabású betörés története. Friedl Sándor magántisztviselő, akinek egy év óta nincs állása, állandóan találmányokon dolgozott. Három társával, Valentin Mihály rovolbultú betörővel, akit a pesti alvilágban „kutyás Valentin“ néven ismernek, valamint Barna Mihály szőnyeg ügynökkel és Poncz Ferenc műszerésszel együtt a szombatról vasárnapra virradó éjszaka autón lement Kecskemétre. A zálogházba Rigó Lajos becsül engedte be őket. Miután kirabolták a fiókokat, autón visszatértek Budapestre. A főkapitányság azonnali detektíveket mozgósított, hogy kutassák fel Friedl bűntársait. Közben Friedl vallomásából kialakult a bűncselekmény minden előzménye is. Friedl régi ismerőse, Barna Mihály szőnyegügynök, beugrotta Rigó Lajos kecskeméti zálogházi becsüst, hogy Friedl találmányait finanszírozza. Rigó erre a célra többezer pengőt adott Barnának, de Barna csak pár száz pengőt juttatott el Friedlhez. Barna ismerőse volt Valentin és Power is. Barna ötlete volt a zálogházi betörés, ő szerezte meg a zárak másolatait és megcsináltatta a kulcsokat, majd összehozta a társaságot. A BE 990. számú autón szombaton este mentek le Kecskemétre, ahová este háromnegyed hétkor érkeztek meg. Nyolc órakor a zálogház udvarán várta őket Rigó, aki megmutatta, hol van az ékszerterem, azután eltávozott. Barna Rigónak 25.000 pengő hallgatási díjat ígért. Rigó távozása után kinyitották a zálogház fiókjait s hátizsákokba gyömöszölték a zsákmányt. Azután újra autóra ültek és visszakocsiiztak Budapestre. Valentin bűntársainak az autón egy-egy marék ékszert adott előlegül. Megállapodtak, hogy délután bálál hoznak a Ruzicska-féle csónakházban és ott osztozkodnak. Detektívek mentek ki a csónakházba, ahol lefogták az egész betörőbandát és megtalálták csaknem az egész zsákmányt, sőt még a betörőszerszámokat is. Az elrablott tárgyak közül csupán néhány ékszerdarab hiányzott, ezeket Barna egy pestszenterzsébeti ékszerésznek adta el 3500 pengőért. Detektívek mentek ki Pestszenterzsébetre, ahol meg is találták a jelzett tárgyakat, úgyhogy most már minden darab megvan. A zálogháznak csupán az fog nagy gondot okozni, hogy megállapítsák a zsákmányból, melyik ékszer kinek a tulajdona. Mialatt a budapesti főkapitányság detektívjei a sikeres munkát végezték, a kecskeméti rendőrségről detektív ment Rigó lakására és miután a zálogházi becsüst nem találta otthon, a zálogházba sietett, ahol Rigó éppen levelet írt. Előtte az asztalon revolver feküdt. A detektív pillanat alatt leütötte ez asztalról a revolvert, majd meg akarta Rigót szíjazni, aki azonban ellenszegült, megharapta a detektív kezét és kirohant az uccora. A detektív izgalmas hajsza után két rendőr segítségével fogta el. Kihallgatása során azt mondta Rigó, hogy semmiféle része nincs a betörésben, öngyilkosságot akart elkövetni, mert a zálogházban ezerpengős hiánya van. Alig hogy ezt mondotta, idegrohamot kapott és csak hétfőn folytathatták kishalfigatását. Újabb vallomásában beismerte, hogy tudott a betörésről. Rigót Kecskeméten mindenki becsületes embernek ismerte. A Dalkör alelnöke volt és három éve dolgozott a zálogházban. Leánya tanítónő, egyik fia postatiszt, a másik jogász. Kecskeméten természetesen óriási izgalmat okozott a betörés, de a város vezetősége hétfőn közölte a közönséggel, hogy az esetből senkinek sem lesz kára. Minobe professzor különös felségsértési ügye tartotta hónapokon át izgalomban a japán közvéleményt. Harminc éve tanította a közjogot a tokiói egyetemen Minobe és tagja volt a japán felsőháznak is. Tankönyveit mintaszerűeknek tartották és például a japán tiszti iskolákban is belőlük vizsgáztak a növendékek. A kormányok gyakran kérték ki tanácsát és tekintélyét senki nem vonta kétségbe. Míg azután egy nap kiderült róla, hogy hazaárulást és felségsértést követett el. Mégpedig — harminc év óta következetesen. A híres professzor tettegy meggondolatlan kijelentést, amely szerint a császár is az alkotmányos élet egyik fóruma, úgy, mint a parlament. Sőt elment egészen odáig, hogy a császári jogokat a nép akaratából származtatta le. Minőke bizonyára nem gondolt arra, hogy milyen vihart fog támasztani tételével, hiszen ez a tétel elég hosszú ideje közhely az alkotmányos és közjog irodalmában. De egy jobboldali lap ,.fölfedezte, és leleplezte a nagy sérelmet. Megindultak tehát a koncentrikus támadások Minebe professzor ellen, mivel a császár a Nap Fia, az istenek leszármazottja és az istenek elhatározásából gyakorolja korlátlanul hatalmát... Minőbe próbált védekezni, de hiába védekezett és hiába hivatkozott arra, hogy amit mondott, azt harminc éve tanítják tankönyvei alapján az összes japán főiskolák, és abból harminc éve vizsgáznak a tisztjelöltek is. A közvélemény hangulatára jellemző, hogy egyetlen japán lap vagy egyetlen japán főiskolai tanár nem mert Minebe védelmére kelni vagy akár csak az üldözőbe vett professzor jóhiszeműsége mellett sorompóba szállni. Tekintetbe véve a tömeghangulatot, szinte csoda, hogy az öreg tudós ép bőrrel került ki a hajszából. Legalább a szó fizikai értelmében, mivel felsőházi tagságát így is elvesztette és egyetemi tanszékét sem tarthatta meg. Az így támadt vita alkalom volt arra, hogy a minisztertanács hivatalból állapítsa meg: a Mikádó valóban isteni kegyelemből gyakorolja jogait, amelyek az égiek akaratánál fogva korlátlanok, tehát sem a parlament jogkörét, sem a nép szuverenitásának tételét nem lehet szembeállítani a császári felségjogokkal. A minisztertanács határozata annyira kategórikus, hogy alig lehet belőle más következtetést levonni, mint azt: Japán a parlamentáris állam fogalmától visszatér az abszolút császárság alapjára. A parlament jogait megvonhatja a császár, amikor akarja és csak addig veszi azokat figyelembe, ameddig kedve tartja. Minobe teljes elszigetelődése a japán politikában és a japán közvéleményben nagyon karakterisztikus. Hiszen negyedszázad előtt még majdnem ennyire elszigetelődött volna egy közjogi teoretikus, aki a császári ház legendás leszármazásából indulva ki, úgy kétségbevonja a parlament jogkörét és a nép szuverenitásának tételét, mint most a minisztertanács tette. Japán nagy lépéssel közeledett az abszolutizmus felé a most lezárult „közjogi vita“ során. És a vita a katonai párt teljes, feltétlen győzelmével végződött, noha Aram tábornok Joltvan Pault vagy látszólag visszavonult a nyilvános szerepléstől, semmivel nem csökkent a japán fasiszta mozgalom ereje és hatalma. Ez a fasiszta mozgalom egyrészt soraiba zárja a hadsereg és a haditengerészet fiatalabb tisztjeit, szinte teljes számban, másrészt pedig a császárnak, illetőleg a császár által kijelölt bizalmi embernek akarja adni a diktatórikus hatalmat. A második cél a tervezett átalakulásnál a szociális irány erélyes érvényesítése, az első cél pedig az egész állami akaratnak, az ország minden erejének teljes koncentrálása a nagy sárga terjeszkedésre: a japán hegemonia feltétlen biztosítása Kelet-Ázsiában, esetleg más területi szférákban is és Japán felemelése a világ első nagyhatalmává. Mivel az emberiség vezetésének és az emberi sors irányításának szerepe a Mikádó országát illeti meg. A felkelő nap országát. r* Az erők koncentrálása a nagy előretörés szolgálatában már az évek sora óta folyamatban van. Hiszen a fehér, világ fegyverkezési versenye szelíd békepolitika a Japán által követett fegyverkezési tempóhoz képest. De a katonai párt még nincsen megelégedve: semmiféle oldalról nem akar kritikai megjegyzést tűzni, semmiféle szempont jogosultságát nem ismeri el a nagy célkitűzés mellett és például a gazdasági életet maradéktalanul a sárga imperializmus rendelkezésére akarja állítani. A tőke és a technika, a kultúra és az emberi élet, mind csak eszközök a Cél szolgálatában ... Ez a szellemi és politikai irány nyert újabb csatát az annyi időn át tekintéllyé emelt Mineke professzor pellengértfi állításával. Marschall államtitkárt kisebb baleset érte Jánoshalmáról jelentik: Marschall Ferenc földművelésügyi államtitkárt vasárnap délelőtt kisebb baleset érte. Jánoshalmáról gépkocsin ment Rém községbe, ahol átszállt a rá várakozó küldöttség kocsijába. .A lovak megbokrosodtak és a kocsit az árokba fordították, az államtitkár kizuhant, de szerencsére kisebb zúzódásokkal menekült a balesetből. Marschall Ferenc államtitkár ezután még megjelnt a községben tartott levente-zászló szentelésén is, majd visszautazott Budapestre. KISSÉ KISS ! Váratlanul meggazdagodni csak egy főnyeremény által lehet ! Most van alkalma erre! Vegyen vagy rendeljen a szerencsi bozó SORSJEGYEK kttmtdl. Hivatalos órak: Nyolcad I Negyed I Fél | Egész 3 P I 6 P I 12 P I 24 P KISS KÁROLY 68 TS8 KISS Orvtámadás Tóthfaludy közjegyző ellen Székesfehérvárról jelentik: Vitéz Tóthfaludy Aladár budapesti közjegyzőre, amikor sárszentmihályi birtokán lovaglásból hazatért, hétfőn este egy elbocsátott gazdasági alkalmazottja orvul rálőtt. A merényletet semmiféle szóváltás nem előzte meg. A közjegyzőt haslövéssel Budapestre vitték Verebély tanár klinikájára. A merénylet után a gazdasági alkalmazott önmaga ellen fordította fegyverét és agyonlőtte magát. Vitéz Tóthfaludy Aladár állapota súlyos. bank részvény társaság ezentúl IV. KOSSUTH LAJOS UTCA 6 Figyelmes, diszkrét kiszolgáló« 1 [KISS — KISS ket. Baldwin miniszterelnök kihallgatása a királynál Londonból jelentik. A király a Buckingham-palotában háromnegyedóra hoszszat tartó különkihallgatáson fogadta Baldwin miniszterelnököt. Tors Tibor beszámolója Meggyaszóról jelentik: Tors Tibor országgyűlési képviselő Tiszalucon tartott beszámolói beszédet. Kíséretében több képviselő jelent meg. Tors Tibor a titkos választójog kiértjének vallotta magát, azonban szerinte ezt meg kell előzni a gazdasági bajok orvoslásának. Ismertette a Kékikönyvet, amely kimutatta, hogy a Gömbös-kormány jelentősen lefaragta a költségvetést, csökkentette a mezőgazdaság kamatterheit, kétszeresére emelte fel a búza és rozs árát. Kijelentette, hogy a kormány hamarosan tető alá hozza a telepítési és hitbizomsányi reformot. Törő Tibor után Marton Béla, a NÉP országos főtitkára beszélt.