Magyar Hirlap, 1935. november (45. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-10 / 256. szám

Vasárnap A MOZIGÉP NEGYVEN­ÉVES JUBILEUMA A film hőskoráról beszél Ungerleider Mór, akinek Budapesten az első mozija volt Franciaországban most ünnepük , a Lumière fivéreket, a mozigép­­ negyvenéves jubileuma alkalmából.­­ Színhely: a kerepesi úti Velence kávéház. Idő: 1898. Az emelvényen cigányzenekar játssza az új slágert: „Jambó, jamból... funiculi, fani­­cula..." A levegőben vastag szivarfüst úszik, billiárgolyók csattognak, a kassza blokkol, boldog békebeli délutáni kávéházi hangulat... A közönség kissé unottan nézi, hogy a kassza közelében lepedőnagyságú vásznat feszítenek ki, a bejáratnál pedig egy ember valami furcsa géppel babrál. Amikor a titok­zatos előkészületek befejeződnek, egy fürge kis ember feláll egy székre és a közönség jó­indulatú közönye mellett mondja a követ­kező nagyjelentőségű szavak­at: — Mélyen tisztelt vendégeink, tisztelt hölgyek és urak! Engedjék meg, hogy egy új találmánnyal ismertessem meg önöket, amely bár még a kezdet kezdetén van, de kétségtelen, hogy nagy jövőre hivatott. A ta­lálmány neve: kinematográf, azaz mozgó­fénykép. Az önök saját szemei előtt fog a vásznon megjelenni a mozgó ember. Néhány tenyér udvariasan összeverődik, valaki ellzáltja magát: — Lássuk a medvét! A kávéházban kis izgalom remeg át, tu­lajdonképen senki sem hisz a találmányban, de azért mindenki kíváncsi. Még egy pillanat: a lámpák elalszanak, valami sziszegő, surrogó hang hallatszik és a vás­znon — a csodák csodája! — megjele­nik egy ember! Igen, minden kétséget ki­záróan egy ember, még­hozzá tagadhatatla­nul mozog... A csodálkozás moraja fut vé­gig a kávéházi törzsvendégek között... Közel negyven éve, hogy ez a jelenet le­játszódott a Velence kávéházban és azóta a mozgóképszínház művészi teljesítmény te­kinteteiben felveszi a versenyt a színházzal is. És szakmai működésének negyvenéves jubileumát ünnepli a közeljövőben az az ember is, aki ezzel a találmánnyal megis­mertette Budapest közönségét: Ungerleider Mór, az egykori Velence kávéház ügyes, fürge tulajdonosa, aki kitűnő ösztönnel érezte meg a kinematográfiában rejlő óriási lehetőségeket. külföldön a varieték utolsó számként már mozgóképeket vetítettek nagy sikerrel. A Velence kávéház törzsvendégei nagy lelke­sedéssel fogadták az ingyenes szórakozást, sőt sikerült a Wekerle kávéházból is egész sereg vendéget átcsábítanom. Mosolyog ahogy emlékeinek lomtárából előveszi a porosodó emlékeket: — Társam Neumann, aki először hitet­lenkedve fogadta az újítást, aztán lelkese­dett érte. Ő volt a konferanszié, a vászon mögött ő csókolt, csattogott, sziszegett, uj­­jongott és pisztolyt sütött el, ha a jelenet úgy kívánta. Egyszer tüzet is csinált nagy buzgalmában, s majdnem leégett a kávéház. A lejátszott filmtekercs a gép korongjáról egy kosárba hullott és egy pisztolylövés szikrájától a gyúlékony anyag lángra ka­­pott. A kávéházban pánik tört ki, a vendé­gek rémülten menekültek, a cigányok pedig betörték a nagy ablakot és azon keresztül mentették a nagybőgőt. A tüzet hamarosan eloltották a pincérek és szerencsére az eset nem ártott meg az üzemnek. Edison, a filmproducer Érdekes és ma már kortörténelmi jelen­tőségű részleteket mond el a mozi hőskorá­ból. Ungerleider a következő években az­után teljes erejével rávetette magát a film­re. A körút és a Wesselényi utca sarkán, az egykori Gambrinus-házban megalapítja az első valóságos Mozgóképszínházat. 140 sze­mély fért el Budapest első mozgóképszín­házában és 40 fillér volt a belépődíj szemé­­lyenként. A pénztárablak az uccára nyílt, várócsarnok nem volt, a közönség az uccán ácsorgott, amíg rákerült a sor és a 10—12 perces „műsort“ végigélvezhette. — Előfordult egyszer — mondja Unger­leider, — hogy tizenhat előadást tartottunk egyetlen napon. A közönség hálás volt, nem kritizált, hiszen tátva maradt a szája attól a csodától, hogy a vásznon mozognak az em­berek. Sokan azt hitték, hogy csalás az egész és a megvilágított vászon mögött mo­zognak a szereplők. Ungerleider következő alapítása az Apolló mozgóképszínház, a mai Corvin áru­ház helyén. Később a mozi átalakult kaba­révá, amelynek ugyancsak Ungerleider lett a tulajdonosa. Ebben az időben Ungerleider főleg amerikai filmeket mutatott be. — Ezeknek a filmeknek producere — ezt csak kevesen tudják — Edison, a nagy fel­találó volt. Edison már öszefüggő története­ket produkált, emlékszem is az egyikre: Az ördög a templomban volt a elme. Misztikus tárgyú film. Edison volt az első, aki meg­valósította a mai amerikai filmgyártás ve­zérgondolatát, tudniillik, hogy típusokat szerepeltet. Később az olasz gyárak is erő­sen dolgoztak, azonkívül a Pathé és a Gau­­mont is bőven látta el anyaggal az európai piacot. A Nordisk filmgyár működése már döntő fordulatot jelentett a filmgyártás tör­ténetében. A dán királyi színház tagjai ját­szották a Nordisk-filmek főszerepeit és ezekkel a színészekkel kezdődött meg a sztár­kultusz az egész világon. Psylander, Betty Nansen, Asta Nielsen, Gunnar Tom­­naes voltak az ünnepelt kedvencek. Ó, boldog békevilág, amelynek egén Psy­lander és Ásta Nielsen ragyogott. Egy egész generáció lelkesedett és rajongott Walde­­mar Psylanderért és Ásta Nielsenért. A mélytüzű Psylander, aki kislányok és éle­­medett hölgyek álmait rontotta meg. De a legnépszerűbb filmsztár is a feledés homá­lyába kerül, jönnek az újak, a fiatalok. Eb­ben az időben már megkezdődik a magyar filmgyártás, amelynek életrekeltésében szin­tén tekintélyes szerepe volt Ungerleidernek. Heltai, a mozi keresztalja — Az első magyar film — folytatja visz­szaemlékezéseit — a Tetemrehívás volt. Já­szai Mari játszotta a főszerepet és a bemu­tató a Royal Apollóban volt, amelyet ezzel a filmmel nyitottunk meg ünnepélyes külső­ségek között. Meg kell vallani, a film csúfo­san megbukott. Ujházy Ede, aki ott volt a premieren, dünnyögve jegyezte meg: — Ki volt az a marha, aki ezt a filmet csinálta? — Hiába, — folytatta, — abban az idő­ben a közönségnek nem volt érzéke a tra­gikus darabok iránt, csak könnyű, derűs vígjátékok érdekelték. A magyar film azon­ban haladt a maga útján és ha a világ­háború nem vágja derékba fejlődését, a kez­deti lendület után ítélve, bizonyára tekinté­lyes szerephez jutott volna a nemzetközi versenyben, amely a háború előtt megin­dult. Hiszen a csecsemőkorát élő magyar filmnek már akkor is olyan dajkái voltak, mint Korda Sándor és Kertész Mihály. Un­gerleider megjegyzi: — Korda nálam volt sajtó- és reklámfő­nök, Kertész Miskát pedig én küldtem ki Kopenhágába tanulni. Ahány magyar ma a film világpiacán szerepet játszik, én vala­mennyit ismertem „körtefa“ korából. A ma­gyar film népszerűség tekintetében rengete­get köszönhet Heltai Jenőnek, ő a „mozi" szó keresztapja. Híres kupléjában: „Mert a Berta nagy liba, sokat jár a moziba .. fordul elő először a mozi szó. A híres kuplé tette azután igazán népszerűvé a mozit Bu­dapesten. Ma, amikor a világ minden részében ün­nepük a Lumitre fivérek zseniális találmá­nyának negyvenedik évfordulóját, érdemes navimembrán-országskála Bemnatás Cser© Részlet , rádió 1 ÉS A szak­üzlet IV., Váci­ u. 23. Tel.: 834-64 feleleveníteni ezeket az emlékeket a magyar film hőskorából... Nógrádi Béla Tűz a Velence kávéházban Ez az ember, aki az elmúlt évtizedek alatt lelkes úttörője volt a kinematográfiának, leghivatottabb arra, hogy immár negyven esztendő távlatából visszatekintést vessen a mozi történelmi múltjára. _ Egyik berlini utamon — mondja Un­gerleider, — láttam először filmet. Talán félperces jelenet volt: a gép egy pályaud­varra befutó gyorsvonatot vetített. Én egé­szen oda voltam a meghatottságtól, de — kezet a szívre — megmondom őszintén, az első pillanatban még­sem hittem volna, hogy a mozi az elkövetkező években ilyen döntő győzelmet arasson. Tudat alatt éreztem azonban, hogy a gépnek nagy jövője van és a következő évben, hiába nevettek a kon­kurensek , egy mechanikustól megvásá­roltam egy ócska vetítőgépet a hozzátar­tozó harminc darab filmtekerccsel együtt. A gépért összesen 900 koronát adtam és arra gondoltam, hogy törzsvendégeimet fogom szórakoztatni vele. A Velence kávéház a mai Phönix mozi helyén volt és a közeli We­­kerle kávéház, ahol Dankó Pista muzsikált, olyan nagyszerűen fejlődött, hogy én bizony a tönkremenéstől féltem. Ebben az időben la 5*5! N­­­uuitum­ Lll 17000 különböző­­ húzású nyeremény B december 5 . #1PLäB 1935 november 10. f) Férfiruhába öltözött nfi: a balatoni villákat fosztogató banda vezére Hogyan lett Vigyázó Imréből Szepes Mária? A balatonmenti villákban az őszi hóna­pokban számos betörés történt: a magára­­hagyott villákat vakmerő tolvajbanda fosz­togatta és a balatonmenti csendőrségek he­teken keresztül hiába nyomoztak a betörők után. Bámulatos ügyességgel dolgozott a tolvajbanda, amely gondosan kifürkészte azokat a villákat, amelyekben jobbmódú emberek laknak és amelyek a nyári idény elmúltával üresen állanak. Hol itt, hol ott bukkantak fel a betörők, akik, mint a nyo­mozás megállapította, huszonhat balatonmenti villában követ­tek el betörést és közel százezer pengő értékű zsákmányt vittek magukkal. A nyomozás adataiból nyilvánvalóvá vált, hogy mind a huszonhat betörést ugyanaz a jól megszervezett banda követte el. Való­színű volt az is, hogy orgazda áll összeköt­tetésben a betörőbandával, mert hiába figyelték a zálogházakat, ékszerészeket, se­hol sem akadtak a betörésekből származó holmik nyomára Most azután egy véletlen rendőrkézre juttatta a balatonmenti villák fosztogatóit és azok vezérét, egy nőt, aki férfiruhában vett részt a betörésekben és így akart megbújni Bu­dapesten a detektívek elől. A főkapitányság betörési osztályának de­­tektívjei előtt a Népszínház uccában gya­núsnak tűnt fel egy jólöltözött fiatalember, aki furcsa léptekkel sietett végig az uccán és besurrant az egyik zálogházba. A detek­tívek nyomon követték a fiatalembert és észrevétlenül mellette állottak, amikor az el akart zálogosítani egy B M. monogrammal ellátott aranyórát. A detektívek igazolásra szólították fel a gyanús fiatalembert, aki Vigyázó Imre névre szóló iratokkal igazolta magát, de az óra származására vonatkozó­lag nem tudott elfogadható magyarázatot adni. Először azt állította, hogy egy isme­retlen férfitől kapta az órát, de hogy ki volt ez a férfi, hol találkozott vele, azt nem tudta megmondani. A detektívek előállították a főkapitány­ságra az állítólagos Vigyázó Imrét és az egyik detektívszobában meg akarták mo­tozni. 14 lányos külsejű fiatalember rarstra­­kapálódzva tiltakozott a motozás ellen és rövidesen kiderült, hogy miért? A férfiruha ugyanis egy fiatal nőt takart és a detektívek rögtön intézkedtek, hogy női motozó vizs­gálja meg a Népszínház utcában elfogott „fiatalembert“. Az állítólagos Vigyázó Imre már nem is próbált tovább tagadni, beismerte, hogy Szepes Mária a neve, egy budapesti kereskedő elvált felesége és a férfiruhára azért volt szükség, hogy meg tudjon bújni a fővárosban a detektívek elől. Beismerte, hogy ő volt a balatonmenti gá­lákat fosztogató banda vezére. Leginkább női ruhában csengetett be a villákba vala­milyen ürüggyel és miután kikémlelte a villákat, átöltözött férfiruhába, hogy társai­val együtt hatolhasson be a kiszemelt vil­lákba. Szepes Mária, az ál-Vigyázó Imre megne­vezte bűntársait is, egy szerelőt és egy géplakatost, akiket szintén előállítottak a detektívek a főkapitányságra. A rendőrségre került az az ékszerész is, aki potomáron megvásárolta a betörőbanda tagjaitól a fosztogatásból származó ékszereket. A de­tektívek úgy Szepes Máriát, mint bűntár­sait és orgazdáikat letartóztatták és hétfőn kísérik át őket az ügyészségre. Kiraboltak Amerikában egy állami bankot New Yorkból jelentik: Patersonban hat fegyveres rabló megtámadta az állami ban­kot és halálos fenyegetéssel kényszerítették az alkalmazottakat, hogy átadják a pénztári készletet, összesen 18.000 dollárt vittek ma­gukkal. Vegyi fürdőt kapott a Koh-i-Noor, a világ egyik legértékesebb gyémántja Londonból jelentik: A Koh-i-Noor, a világ egyik legértékesebb gyémántja, amelyet az angol királyné az ezüst jubileumi ünnepsé­gek során többször viselt, vegyi fürdőt ka­pott. Az udvari ékszerész megbízottja két titkos rendőr kíséretében bérgépkocsin a Juckingh­am-palotából a cég műhelyébe vitte a drágakövet és alig egyórai tisztítás és kezelés után visszavette a palotába, ahol a királyné hálószobája mellett fekvő rejtett bejáratú páncélszobában helyezték el.

Next