Magyar Hírlap Képes Melléklete, 1985

1985-05-25

Aprómunka — mondta Dalmy Ti­bor, aki az Erzsébet-híd felújítá­sának is miniszteri biztosa volt. Nem csoda, hogy így vélekedett a tapasztalt mérnök, hiszen a Petőfi- és a Szabadság-híd jóval több és bonyolultabb feladatot adott, nem is beszélve arról: az Árpád-hidat még egyszer meg kellett építeni. Éjjel-nappal, s hétvégeken is dolgozott hat kivitelező vállalat négyszáz munkása, hogy újra cserélje a régi, elkopott aszfalt­­burkolatot, s az elhasználódott dilatációs szerkezetet. Az előre megtervezett munkafolyamatokat, az egymásba kapcsolódó mun­kát összehangolandó, minden reggel nyolc órakor és délután is tanácskoztak a közreműködő vál­lalatok vezetői, így rugalmasan tudtak alkalmazkodni egymás gyors tempójához. Merthogy jó­val a határidő előtt készült el a híd. E gyorsasághoz persze a technika is hozzájárult - most az időjárás jótéteményeiről ne essék szó -, hiszen a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat olyan gépezetet szerzett be, ami­lyen még nem volt az ország­ban. Az aszfaltmaró jó néhány nappal rövidítette meg a mun­kát. Aprómunka - mondta a mi­niszteri biztos, ám azok az autó­sok, akik az Erzsébet-hídon nap mint nap járnak, nem így véle­kedtek. Ők Budapest egyéb út­vonalain, hidain szorongtak ad­dig a két hétig, míg a fehér füg­gőhíd el nem készült. Egy ideig nyugalom lesz a Duna fölött. Aztán következik a Szabadság-híd, majd a Lánchíd. De az még odébb van. Sz. A. Grnák László képriportja

Next