Magyar Hírlap, 1969. szeptember (2. évfolyam, 241-270. szám)
1969-09-13 / 253. szám
2 1969. SZEPTEMBER 13. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap K Ü L F ÖL D I L A P O K B Ó L MI . ! A lengyel lap Srybuna Ludu „rievansista hullám az NSZK-ban” című kommentárjában rámutat, hogy Nyugat-Németországban holnap a „Szülőföld napja” néven revansista találkozókat rendeznek. E gyűlésekre a jelenlegi európai határok nyílt ellenzése jegyében kerül sor. A bonni kormány pénzügyi támogatást nyújt a revansista szervezeteknek. Képviselői is részt vesznek tevékenységükben. A vasárnapi rendezvényeket a kormányképviselők jelenlétében tartják meg. E békeellenes, revansista gyűlések kihívást jelentenek az egész antifasiszta Európa ellen. Zsukov kommentárját közli."A kérdés az amerikai lapokhoz és politikai személyiségekhez szól, akik nem akarnak állást foglalni Nyugat-Németország nukleáris fegyverszerzési igyekezetéhez. A szovjet pártlap felszólítja az amerikai politikai megfigyelőket, hogy komolyan és alaposan foglalkozzék ezekkel a tervekkel, mert azok veszélyesek egész Európa és az Egyesült Államok számára. Nyugtalanító és jellegzetes szimptóma, hogy az amerikai illetékesek úgy tesznek, mintha mit sem vennének észre e veszélyből. THE GUARDIAN talkozik az észak-írországi zavargások kivizsgálásával foglalkozó bizottság jelentésével. „Ha az észak-írországi protestánsokban csak egy szemernyi önérzet van — írja a lap —, szégyelniük kell, hogy az ellenük emelt vádakat a vizsgálat alaposnak találta, ötven évi unionista párti uralom után vagy meg kell reformálni önmagukat, vagy országuk zűrzavarba fullad, miközben a világ megvetését kapják osztályrészül. A katolikusok számára a választás még nehezebb. Közülük sokan, a hagyomány és az iskolában szerzett vélemény alapján, egyesülni szeretnének az Ír Köztársasággal. Vajon részt vesznek-e majd Észak-Írország kormányzásában, amely tagja az Egyesült Királyságnak, vagy félre akarnak állni és remélni, hogy az országrész végül is egyesül az Ír Köztársasággal a lázadás és a polgárháború füstjében?” álomban. A mostani határozat fontos lépés affelé, hogy megtisztítsák a szövetséges országok testvérpártjaihoz fűződő kapcsolatokat az elmúlt időszak hibáitól.” Ugyancsak a Rudé Právóban Gusta Fucíková, Julius Fucík özvegye azoknak válaszol, akik feltették a kérdést: mit mondott volna Fucík, az újságíró és a kommunista, látván, hogy a szocialista Csehszlovákiában még a közelmúltban is be lehetett feketíteni a szocialista fejlődés 20 esztendejét? Kategorikusan kijelenthetem — írja Fucíková —, Julius Fucík és mindazok a kommunista újságírók, akik tisztelettel adóznak a munkásosztály harcának és maguk is a fasiszta hóhérok áldozataivá váltak, ma azok mellé az elvtársak mellé állnának, akik a nagy nehézségek ellenére fáradhatatlanul vezetnek bennünket a jobb és biztonságos élet felé, akik fáradhatatlanul építik szilárd barátságunkat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Ma ezek az emberek a CSKP Gustáv Husák első titkára vezette új vezetősége mellé állnának. Az igényességnek a LIDOVÁ DEMOKRACIA ra párt központi lapja arra hívja fel a figyelmet, hogy itt az ősz, vége a nyaralásnak, ilyenkor mindig intenzívebb politikai és gazdasági aktivitás következik. Így kell lennie ennek az idén is — írja a lap. — Az év első felében ugyan valamicskével emelkedett az ipari termelés, de ez nem a munkatermelékenység arányos növekedésén, hanem a bérek aránytalan emelkedésén alapult... Az év végéig azonban még hátra van csaknem négy hónap. Ez idő alatt még jelentős mértékben korrigálhatók az idei gazdasági eredmények. Igaz ugyan, hogy politikai és állami szinten tárgyalásokat készítenek elő a gazdasági problémákról, az irányítás tökéletesebb rendszerének kidolgozásáról, ez azonban nem késztethet bennünket arra, hogy egy helyben topogjunk, és kivárjuk, mikép dől majd el a tárgyalás erről vagy arról a stratégiai célról, s csupán terepszemlét tartsunk ama taktikai feladatok felett, amelyeket napról napra, hétről hétre meg kell oldanunk, halaszthatatlanul, most azonnal, várakozás nélkül. A politikai szerveknek, a kormányzatnak a gazdasági problémákat természetesen évekre előre végig kell gondolniuk. Ugyanezt kellene tenniük a városi szerveknek, a községeknek és a tivágálátoknak, anélkül azonban, hogy szem elől" vétenék azt, ami ma fáj az embereknek. Csak egyszer élünk, s miden nap, amelyet elvesztegetünk, örökre kárba vész. GOTlPflBAfl Atoll A«Kis" •W ” címmel Jurij mmnnn A prágai lap tegnapi számában Stefan Sádovsky, a Szlovák KP első titkára arról ír, hogy miért kellett a szlovák párt KB elnökségének hatálytalanítania egyes tavaly júliusban és augusztusban elfogadott határozatait. „Az újonnan napvilágra került tények fényében szükséges megvizsgálni a szövetséges csapatok Csehszlovákiába történt bevonulását. Szó sem lehet semmiféle történelemhamisításról, ellenkezőleg törekedni kell a valóságos történelmi igazság figyelembevételére. A szlovák KB elnöksége azért tartotta szükségesnek a fent említett határozatok érvénytelenítését, mert ilyen vagy olyan mértékben, közvetlenül vagy közvetve, maga is annak a szovjetellenes hisztériának az utcájába került, amelyet azokban a válságos napokban az antiszocialista és szovjetellenes erők szítottak a csehszlovák társada Sík Endre 1 7.1 TŰZPRÓBA — Föld alá költözünk Október 23-án reggel a rádió elnöke összehívott bennünket és közölte, hogy este még egy vonatot indítanak evakuáltakkal Kujbisevbe, a rádió odatelepített törzséhez, s hogy az ittmaradt munkatársnők közül azok, akiknek munkája itt nélkülözhető, jobban teszik, ha elutaznak. A mi szerkesztőségünkben két elvtársnő volt, akit ez érintett: Czóbelné és Bokor Manci. Este én kísértem ki őket a Kazányi pályaudvarra, segítettem nekik cipelni a cókmókjaikat és felszállni a zsúfolt vonatra. Bokor Manci józan nyugodtsággal vette tudomásul a történteket, még tréfálkozott is, Czóbelnénak viszont a nyomasztó környezet annyira az idegeire ment, hogy sűrű könnyek között vett tőlem búcsút. Kettesben maradtunk hát Süsz Ernővel. Másnap reggel átköltöztettek bennünket egy emelettel magasabbra, egy parányi kis szobába. Itt sem sokáig maradtunk, alig tovább 24 óránál. Másnap délután parancsot kaptunk, hogy készülődjünk, mert estefelé az egész rádiót átköltöztetik egy másik épületbe, biztonságosabb helyre. Senki se tudta, hogy miről van szó, s a parancs oly hirtelen jött, hogy még csak tudakozódásra sem volt idő. A rendelet pontosan előírta, hogy melyik szerkesztőségnek hány óra hány perckor és melyik bejáratnál kell minden holmijával együtt indulásra készen állnia. A rendeletet a szó szoros értelmében az utolsó percben kaptuk meg, éppen csak alnyi időnk maradt, hogy sebtében mindent összekapkodjunk. Voltak, akik azt hitték, hogy talán újabb frontáttörés történt, s a helyzet annyira kritikus, hogy a rádiónak már ezt a maradékát is sürgősen evakuálják. Csak amikor megérkeztek az elszállításunkra rendelt teherautók, akkor tudtuk meg, hogy mindössze néhány percnyi utazás vár ránk. A teherautó egy hatalmas hatemeletes épület előtt állott meg. Figyelmemet két dolog kötötte le. Az épület tetejét impozáns szoborcsoport díszítette. Klasszikus stílusú meztelen figurák: kürtösök, hárfások és hasonlók. A ház zárt kapuján kétoldalt egy-egy tábla volt kifüggesztve ezzel a nagybetűs felírással: EBBEN A HÁZBAN ÓVÓHELY NINCS! A szobrokról rögtön ráismertem az épületre. Ez volt a rádió úgynevezett „zenegyára”. Itt voltak a nagy zenei stúdiók, ahol a rádió hangversenyeit tartották, az épületnek a föld felszíne alatt levő részében pedig — több emeletnyi mélységben — a rádió lemezgyára. Nemegyszer jártam már azelőtt ebben az épületben, koncerteken vagy próbákon, de az épület föld alatti emeleteit eddig csak hírből ismertem. Rögtön megértettem, hogy miről van szó. A gyár most nyilván nem működik, s annak föld alatti helyiségeit fogják kihasználni a rádió-szerkesztőségek és stúdiók ideiglenes elhelyezésére. Annál furcsábban hatott rám az a bizonyos felírás: „Ebben a házban óvóhely nincs.” Egész Moszkvában aligha lehetett volna találni még egy épületet ezzel a furcsa felírással. Szabály volt — és a milícia igen szigorúan vette —, hogy mindenki, akit a légiriadó az utcán ért, köteles volt a legközelebbi ház óvóhelyén várni meg a riadó végét. Óvóhellyel, ha bármilyen primitívvel is, minden háznak rendelkeznie kellett Az alatt a perc alatt, amíg az autóból leszálltunk, már ennek a furcsaságnak is megtaláltam a magyarázatát. (Békeidőben azt szokták mondani, hogy minden csoda egy napig tart Háborús időkben a tempó gyorsabb: a csodák csak percekig tartanak.) Mikor a kapun beléptünk, egy fiatal gépírónő, aki semmi áron sem volt hajlandó evakuálni, s most egyszerre három szerkesztőséget szolgált ki, a felírást olvasva csodálkozva jegyezte meg: — Hát ez ugyan elég fura. Akkor mért hoznak minket ide? Valaki megmagyarázta neki: — Óvóhely, galambocskám, itt tényleg nincsen. Itt harci fedezékek vannak. A fedezékekbe civileknek a fronton is tilos a belépés. A „zenegyár” föld alatti második „emeletén” volt a rádió lemezarchívuma. Ide vezettek le bennünket. Itt már vártak a számunkra frissen berendezett „szerkesztőségek”. Minden két állvány között egy-egy szűk sikátor futott végig. Ezek a sikátorok most „be voltak bútorozva”. Az állványsorok közé — arccal az egyik állványnak, háttal a másiknak — íróasztalokat állítottak be, mégpedig kettesével, szorosan egymás mellett, mindegyik asztalhoz egy-egy székkel. Minden két asztal után kéthárom méternyi üres tér következett, aztán megint két asztal és így tovább. Ezeket az üresen hagyott helyeket éppen akkor kezdték „beépíteni”, amikor megérkeztünk: az asztalok közé deszkapriccsek kerültek. Pontosan feleannyi priccs, mint asztal. A dolog teljesen világos volt: minthogy az adások rövid megszakításokkal éjjel-nappal folytak, alvásra az „éterfront” katonái csak felváltva gondolhattak. Míg az egyik aludt, a másiknak feltétlenül ébren kellett lennie. (Következik: Stúdió a föld alatt) Ki a felelős az észak-írországi zavargásokért? A vizsgáló bizottság jelentései Szögesdrót a városnegyedek között (Reuter, AFP) Belfastban nyilvánosságra hozták azt a 123 oldalas beszámolót, amelyet a Terence O’Neill volt miniszterelnök által kijelölt vizsgáló bizottság készített az észak-írországi zavargásokról. A bizottság Lord Cameron bíró irányításával több mint 300 tanút hallgatott ki. Jelentése egyaránt felelőssé teszi a protestáns és a katolikus közösségek vezetőit, a rendőrséget, a katonaságot és a kormányt az utcai harcokért. Ugyancsak elítéli a polgárjogi harcosokat és azokat is, akik a polgárjogi mozgalmat pusztán felforgató politikai tevékenységnek minősítik. Egyetlen személy tevékenységét találta a vizsgáló bizottság kifogástalannak: John Hume, az észak-írországi parlament független képviselője vívta ki a bizottság dicséretét. Közben Belfast közepén a brit kato- ■ naság szögesdróttal választotta el a protestáns és katolikus negyedeket egymástól. Az egyetlen incidens, amiről az éjszaka folyamán hír érkezett: Belfastban egy protestáns templom és egy iskola a hajnali órákban ismeretlen okból kigyulladt. Chichester Clark észak-írországi miniszterelnök tegnapi sajtóértekezletén felszólította a lakosságot, hogy távolítsa el az utcákon emelt barikádokat. Ha a barikádok fennmaradnak, akkor nem lehet felszámolni a munkanélküliséget, a szegénységet és a kétségbeesés érzését — mondotta. A miniszterelnök — a vizsgáló bizottság jelentése nyomán — elismerte, hogy az uralmon levő Unionista Párt és az észak-írországi kormány a múltban követett el hibákat. Megígérte, hogy a hibákból levonják a megfelelő következtetéseket. Javuló fizetési mérleg Már jövőre kiírják az angol választásokat? Sugár András, az MTI tudósítója jelenti: Londoni politikai körökben egyre erősödik az a meggyőződés, hogy a brit kormány nem 1971 tavaszára, hanem már a jövő év őszére kiírja a parlamenti választásokat. A híreszteléseknek tápot adott két csütörtöki közlemény, amely kétségkívül a Munkáspárt számára előnyös. A pénzügyminisztérium hivatalos jelentése szerint ez év második negyedében az angol fizetési mérleg százmillió fontnyi fölösleggel zárult. A másik hír: a legújabb közvéleménykutatás szerint augusztus óta négy százalékkal emelkedett a Munkáspárt népszerűsége és 3 százalékkal csökkent a konzervatívoké. Olaszország nem lép ki a NATO-ból Moro külügyminiszter a Kínai Népköztársaság elismeréséről (Reuter, MTI) Aldo Moro olasz külügyminiszter beszédet mondott a képviselőház külügyi bizottságának tegnapi ülésén. Állást foglalt Olaszország NATO- tagsága mellett. Azt hangoztatta, hogy az Atlanti Szövetségben való részvétel „megfelel Olaszország alapvető és tartós érdekeinek”, s lehetővé teszi, hogy Olaszország megszilárdítsa „bizonyos nagy országokhoz” fűződő kapcsolatait, szélesebb körű nemzetközi befolyást biztosít az olasz külpolitikának és elősegíti a politikai párbeszédet Kelet-Európával. Moro azt is kijelentette, hogy az új kereszténydemokrata kormány a Kínai Népköztársaság elismerésével kapcsolatban folytatja a diplomáciai puhatolózást. A külügyi bizottságban az Olasz Kommunista Párt részéről Carlo Galluzzi szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a NATO európai célkitűzései fenyegetik a békét és ezért Olaszországnak ki kell lépnie a katonai szövetségből. Felszólította a kormányt, hogy lépjen fel kezdeményezőleg az európai biztonság megszilárdítása érdekében. Belga szolidaritás a sztrájkoló francia vasutasokkal (MTI) Változatlanul tart a francia vasutasok utazó személyzetének sztrákja, s csaknem teljesen megbénítja a francia vasúti forgalmat. A bejárók közül sokan gépkocsijukon voltak kénytelenek eljutni munkahelyükre. A gépkocsiforgalom csütörtök este órák hosszat tartó hatalmas forgalmi dugókat idézett elő Párizs kapuinál. A szakszervezetek tegnap délelőtt újból megkezdték a tárgyalást a vasút igazgatóságával. Egyelőre — a siker érdekében — el akarják kerülni, hogy a sztrájk átterjedjen a vasutasok más rétegeire is. A belga vasutasok, szakszervezeti felhívásra, megtagadták, hogy a nemzetközi vonatokon helyettesítsék a sztrájkoló francia mozdonyvezetőket és kalauzokat. A GGT vasutasszervezete hasonló célból érintkezésbe lépett a nyugatnémet és az olasz vasutas-szakszervezetekkel Sztrájk és összetűzés (Reuter) Egy nappal az olasz fémmunkások és műszerészek 24 órás sztrájkja után, 48 órás munkabeszüntetést kezdett Itália 800 000 építőmunkása, mert a munkáltatók halogatják a béremelési tárgyalásokat. Torinóban a sztrájk 70—80 százalékos volt. Letették a szerszámot Milánóban a Pirelli-féle roggyantagyár munkásai is. Itt a sztrájkolók tiltakozó menetben vonultak végig a városban, azután röpgyűlést tartottak a gyárkapunál. Ekkor váratlanul maoista provokátorok jelentek meg, hogy valamiféle „szolidaritásukról biztosítsák” a sztrájkolókat. A munkások először szép szóval akarták eltávolítani őket a helyszínről, de amikor ez nem használt, elűzték a zavarosban halászó hívatlan vendégeket. Kivették a kezükből és elégették Mao képeit, az uszító transzparenseket. Ceausescu—Jonas találkozó (MTI) Tegnap megkezdődtek Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke és Franz Jonas, Ausztria államelnöke hivatalos tárgyalásai.