Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)

1970-01-04 / 4. szám

8 1970.JANUÁR 4.vasárnap NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG MA­GYER HÍRLAP így is lehet... Sertésetető a műszergyárban — Rekordsebesség az ötlettől a megvalósításig — Húsprogram és üzleti érdek Harmadik napja szünet nélkül hava­zott. A gyár vezetői csüggedten kémlel­ték az eget, a zord időjárás kegyetlenül áthúzta számításaikat. Állami gazdaságok igazgatóit várták szakmai bemutatóra Dalmadra, az ottani gazdaságba, ám a Tolna megyei község hóbástya mögé rej­tőzött. Így a Mechanikai Mérőműszerek Gyára budapesti központjában a riporter is csak hallhatott arról, amiről szerencsé­sebb­­körülmények között a helyszínről tudósíthatna. Megrendelő érkezik... Pedig az esemény, a látvány a téli uta­zást is megérné. — Az új profilt is hozó újdonságunkat, az automatikus sertésetető berendezést kívántuk bemutatni működés közben a mezőgazdaság több­ száz szakemberének — mondta Bern László műszaki igazgató. — Úgy érzem, nem túlzó kijelentés: az új konstrukció, amelyhez hasonló a fej­lett agrárországokban már elterjedt, szin­te forradalmasíthatja a „húsgyártást”, a sertéshizlalást. A műszaki igazgató — aki munkatár­saival együtt csak mostanában ismerke­dik a mezőgazdaság gépigényeivel —, ritka pályafutással büszkélkedhet: egye­temi hallgatóként, 34 esztendeje lépett be mai munkahelyére, és 22 éve a gyár fő­mérnöke. Ugyancsak meglepődött, ami­kor kora tavasszal hírét vette, hogy szek­szárdi gyáregységükben egy környékbeli állami gazdaság igazgatója jelentkezett — megrendelőként. Elpanaszolta, hogy nincs emberük, aki a sertéseket etesse. Kemény valutáért vásároltak egy külföldi etető­berendezést, valami hasonlót szeretnének. — Nem panaszkodhattunk, hogy nincs megrendelésünk és munkánk, de mert a sertésetető berendezés gyártását jó üzlet­nek gondoltuk, ráálltunk az alkura. El­készítettük a külföldihez hasonló konst­rukciójú, de az itthoni viszonyoknak meg­felelőbb berendezést, leszállítottuk, majd anélkül, hogy bárki kérte volna tőlünk, készítettünk egy még precízebb, teljesen automatikus berendezést­­nek fel az ország különböző szövetkezeti és állami gazdaságaiban. Fővállalkozó­ként 1970-re 200 berendezést rendeltek a gyártól. A kétszázból húsz telepet Cseh­szlovákiában­ építenek fel. (Az Agro­komplex eredetileg import etetőberende­zéseket akart vásárolni, de — s ezt hang­súlyozták — nemcsak valutárisan, hanem műszakilag is kedvezőbbnek találták, ha a hazai automatát veszik meg.)­­ Az új évben a vállalat össztermelé­sének 20 százalékát lekötik a mezőgazda­­sági berendezések. A sertésetetők mintá­jára, némi módosítással juhetető berende­zést konstruálunk, tervezzük a légkon­dicionálást és egyéb elképzeléseink is vannak... Az első berendezés az ötletet követő öt hónap múlva készen volt; azt hiszem, az ilyen gyors átfutás rekordidő­nek mondható. Ám ahhoz, hogy a jövő­ben is gyorsan eleget tehessünk a meg­rendeléseknek, jelentősen át kell alakíta­nunk a szerelőműhelyünket, raktárt kell biztosítanunk a rendkívül helyigényes ete­tőb­erend­ezés­ek­n­ek. S mert a mezőgaz­daság igénye nagynak ígérkezik, koope­rációs társak után néztünk. Egyes speciá­lis részmunkákba bevontuk a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárat és most tárgya­lunk néhány munkahiánnyal küzdő me­gyei mezőgazdasági gépjavító vállalattal... Fél éve még nem hittük volna, hogy ilyen gyors lesz a felfutás, egy éve viszont ál­momban sem gondoltam volna, hogy ha­gyományos termékeink mellett mezőgaz­dasági berendezéseket gyártsunk... Hangoztatták: nem a kényszer vitte ar­ra a gyárat, hogy gyártmánystruktúráját szokatlan, új termékkel gazdagítsa, ha­nem az országos érdekkel — a húsigény­­nyel — szerencsésen találkozó üzleti le­hetőség. Beleillik ez abba a stratégiába, amelyet a műszaki igazgató tömören úgy fogalmazott meg: az igények felé fordul­tunk. Néhány korszerűtlen gyártmánystruktú­rájú vállalat példát vehetne róluk ... Földes Tamás Nem kellett várni a pénzre A Dalmandi Állami Gazdaság akkori­ban vásárolt egy, a hazai piacon kapható kézi adagolású etető berendezést. A gyá­riak bekopogtattak hozzájuk és tökélete­sebb gépet kínáltak. Nem kell előre fi­zetni, ők odaszállítják, felszerelik , vál­lalják a rizikót. A gazdaság csak akkor fizessen, ha az automatikus etető a gya­korlatban is bevált. Nem kellett sokáig várni a pénzre. A dalmandiak nemcsak a mintapéldányt tartották meg, hanem még 1969-ben négy további épületet szereltek fel hasonló be­rendezéssel, 1970-re pedig még 13 auto­matikus etetőt rendeltek. S ami a Mecha­nikai Mérőműszerek Gyárának nem ki­sebb öröm: a tolnai gazdaságban nagy­szerű partnert találtak a további együtt­működéshez. Kedvet kapva, hogy részt vállaljanak­ a mezőgazdaság gépesítéséből, most az istállók automatikus klimatizá­­lását, légcseréjét szeretnék megoldani. Ehhez végeznek jelenleg műszeres méré­seket a gazdaságban. A dalmandiak arra is hajlandók, hogy saját beruházásaikat is többé-kevésbé alárendeljék a gyáriak kísérleteinek.. De kanyarodjunk vissza az automatikus sertésetető berendezéshez, amelyről Kiss Jenő kereskedelmi főosztályvezetőnek is van mondanivalója. — Az 1200 sertést etető automata 350 ezer forintba kerül. Amikor partnereink kiszámították, magunk sem akartuk el­hinni, hogy ez a berendezés — amely voltaképpen lelke a korszerű hizlalási technológiának — milyen alacsony há­nyadát jelenti a sertéstelepek egy férő­helyre jutó beruházási költségének. Az egy férőhelyre jutó teljes beruházási költ­ség 12—16 ezer forint, ebből az etető automata mintegy háromszáz forint! S ami a leglényegesebb: amellett, hogy egy ember így négy istállót szolgálhat ki, az automatikus berendezés — a mezőgazdá­szok szerint — a hagyományos hét-nyolc hónapos hizlalási időt négy és fél hónap­ra csökkenti! Kétszáz az Agrokomplexnek A Mérőműszerek Gyára újdonságára az Agárdi Állami Gazdaság is felfigyelt. Az agárdiak — két másik gazdasággal közö­sen, Agrokomplex néven — komplett ser­téshizlaló telepeket szállítanak és szerel­ A miniszterhelyettes értékelt Selejtkár ötvenmillióért Az öntödei Vállalathoz tartozó gyárak vezetői szombaton értekezletet tartottak a KGM-ben, ahol dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes értékelte az 1969. évi eredményeket, s vázolta az idei feladatokat. A vállalathoz tartozó öntödékben a munka hatékonysága tavaly javult, a ter­melés 9,8, a termelékenység pedig körül­belül öt százalékkal nőtt. A selejt csök­kentésében azonban továbbra sem sike­rült számottevő eredményt elérni. A vál­lalat tavalyi selejtkára mintegy 50 millió forint volt. Ezért az egyik legfontosabb feladat, hogy szilárdabb fegyelemmel és műszaki fejlesztéssel lényegesen javítsák a minőséget. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az országnak 1970-ben jóval több vas- és acélöntvényre lesz szüksége, mint amennyinek a gyártását a vállalat tervezi, s az öntvényhiány akadályozza a közúti járműgyártás fejlesztését. Az új gazdasági mechanizmus beveze­tése óta az öntödei vállalat 370 millió fo­rint értékű új beruházással gyarapodott, s az idén további 30 millió forintot köl­tenek fejlesztésre. A kapcsolat egyetlen formája A japán—kínai kereskedelem kérdőjelet Baracs Dénes, az MTI pekingi tudósí­tója jelenti. December 31-én lejárt az 1969. évi kí­nai-japán kereskedelmi memorandum­egyezmény és egyelőre nem ismeretes, mi­kor kezdődnek meg a tárgyalások az új szerződés megkötésére. Bár a két ország közötti árucserének csupán töredéke (10— 15 százaléka) bonyolódik le ennek az egyezménynek a keretében, s a forgalom oroszlánrészét a Friedly Trade nevezetű japán kereskedelmi szervezet realizálja, a tavaszi és az őszi kantoni vásárokon kö­tött üzletek révén a memorandumkeres­kedelem jelentősége nem hanyagolható el, mivel a két nagy ázsiai ország között ez a félhivatalos kapcsolat egyetlen formája. Mint ismeretes, a „memorandumkeres­kedelmi’’ kifejezés onnan ered, hogy ja­pán és kínai részről memorandumban egyeztek meg a kapcsolatok e sajátos for­májáról. A megállapodás nyomán jött lét­re a Pekingben működő „kínai—japán memoranandum kereskedelmi hivatal", illetve a Tokióban állomásozó „Japán— kínai memorandum kereskedelmi hiva­tal". Mindkét szervezetnek fiókja van a másik ország fővárosában. Miközben azonban a két ország közötti kereskedel­mi forgalom volumene fejlődött (tavaly novemberben a forgalom értéke elérte az 555 millió dollárt, az 1968-as egész évre eső 550 millió dollárral szemben), a me­morandumkereskedelem csökkenő ten-­ denciát mutat, tükrözve a két ország kö­zötti politikai kapcsolatok alakulását. A pekingi kínai—japán memorandum kereskedelmi hivatal a legutóbbi eszten­dőkben csak akkor volt hajlandó keres­kedelmi egyezményt kötni, ha a japán ke­reskedők elkötelezik magukat a Szato­­kormány elleni harcra. Ugyanakkor az Új-Kína egyik legutóbbi bulletinjében há­rom Japánt bíráló anyag található. A­­to­kiói Ashavi Evening News ezzel kapcso­latban viszont emlékeztet, hogy a japán kormányfő Kína-politikája sohasem nél­külözte a kétértelműséget. Mielőtt ugyanis miniszterelnökké választották volna. Szato egy kínai hivatalos személyiséggel folyta­tott beszélgetése során elismerte az a kí­nai elvet, hogy „a politika és a gazdaság elválaszthatatlan”. Hivatalba lépése óta azonban a japán miniszterelnök — han­goztatja a tokiói lap — olyan politikát folytat Kína irányában, amelyet az ellen­ségesnek tekint, továbbá megakadályozta hosszú lejáratú kormányhitel nyújtását a Kínával folytatott kereskedelmi finanszí­rozásra. (Erre többek között azért volt szükség mert Japán többet exportál Kí­nába, mint amennyit importál; a tavalyi 326 millió dollár értékű japán exporttal csupán 224 millió dollár import áll szem­ben.) Miután a december 27-i választások a Szato-kormány pozícióját erősítették meg, aligha valószínű, hogy a két ország kap­csolatában változás következzék be. A Szato-kormány fokozottan Amerika-s­arát kereskedelempolitikája magára vonta a kínai sajtó pergőtüzét, továbbá a Japán —kínai memorandum kereskedelmi hiva­tal még nem kapott kínai választ arra vo­natkozólag, mikor kezdődhetnek meg az 1970. évi szerződésre vonatkozó tárgya­lások. Esztergomi ti­zerek a Szovjetunió­nak Az Esztergomi Labor vt .■.............Mű­nek idei termelés­­­ek 10 ...... már lekötötték, jóllehet ebi­valyi 500 millió forint milió forint értékű terméket gj Az év második felében Le­­neg a termelést az új esztergomi gj­ben. A vállalat a múlt évi három­­ rubel helyett hétmillió rubel érték­­álló exportra számít. Legnagyobb kül­­di vevőjük az idén is a Szovjetunió. A komplett mag- és takarmánylaboratóriu­mokon, vegyi és virológiai laboratóriu­mokon kívül nagy mennyiségű egyedi műszert szállítanak részükre. Tervez a téesz Az abádszalóki Lenin Termelőszövetke­zetben megkezdte működését az alföld első önálló termelőszövetkezeti tervező irodája. Létrehozására az adott okot, hogy a kiskörei vízlépcső építése következté­ben a gazdaság területéből 1300 holdat kisajátítanak, s az így keletkező termelés­­kiesés pótlását mindenekelőtt az állat­tenyésztés fejlesztésével akarják megol­dani. Az iroda munkatársai — 13 mérnök és technikus — elsőként egy 3600 férő­helyes szakosított sertéstelep tervdoku­mentációját készítik el. Békák a jég alól Szombaton megkezdték a békák jég alatti halászását a hajdúszoboszlói Bocs­kai Halászati Termelőszövetkezetben. A Keleti-Főcsatorna mellett két tavat még az ősszel békákkal telepítettek be. A szövetkezet halászai most megléke­lik a tavakat. Az első nap 30 mázsa bé­kát fogtak a jég alatt, s ezt már vasár­nap útba indítják Franciaországba. A szövetkezetnek az idén 750 ezer forintot jövedelmez a békaexport. Ponyvaexport A szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat útnak indította első szovjetunió­beli kiállításának anyagát Moszkvába. A vállalatnak jelenleg is a Szovjetunió a legnagyobb megrendelője: erre az évre félmillió négyzetméterrel több nehéz mű­szaki szövetet, ponyvát rendeltek, mint 1969-ben. A vállalat szovjet exportja e cikkekből az idén meghaladja a négy­millió négyzetmétert. Előre gyártott fürdőszoba Előre gyártott fürdőszobák készítését kezdte meg a Miskolci Házépítő Kombi­nát. Az e célra felszerelt türelemgyártó csarnokból az idén 1500 komplett fürdő­szobát szállítanak Miskolc egyik új lakó­negyedének építkezéséhez. Az előre gyártott fürdőszobák két válto­zatban készülnek. Alkalmazásuk jelentő­sen csökkenti a házgyári lakások össze­szerelési idejét. HORIZONT • HORIZONT • horizont Valutáris reform A Nemzetközi Valuta Alapnál az új év során 3,5 milliárd dollár értékű külön­leges hitellehívási jog áll rendelkezésre a tagállamok közötti fizetésekre. Ez az új tartalék, amelyet az országok közötti tranzakciókban, az aranyhoz, a dollárhoz vagy a font sterlinghez hasonlóan át le­het majd váltani, mérföldkövet jelent a nemzetközi valutáris együttműködés te­rén. A különleges hitellehívási jogok szét­osztásáról tavaly ősszel intézkedtek Wa­shingtonban. Akkor úgy határoztak, hogy 1971. január 1-én, majd 1972. január 1-én újabb három-három milliárd dollár érté­kű különleges hitellehívási jogot osztanak szét. Drágulás Franciaországban Folytatódik a drágulás Franciaország­ban. A közlekedési, a szállítási díjszabás és egyes postai tarifák felemelése, vala­mint az acél árának bejelentett 9 száza­lékos drágulása után a francia autógyá­rak most bejelentették, hogy 3 százalék­kal növelik a hazai gépkocsik belföldi el­adási árát. Az áremelés a Citroennél azonnal, a Peugeot-nál hétfőn, a Renault­­nál január 15-én, a Simcánál pedig a hó­nap végén lép életbe. Az autógyárak az áremelést a nyersanyagok árának a de­valváció során bekövetkezett növekedé­sével és a bérek emelkedésével indokol­ják. Kongresszus a gabonáról A májusban Drezdában megrendezésre kerülő V. gabona-világkongresszusra öt­ven ország jelentette be részvételi szán­dékát. A kongresszus rendezősége az öt világrészből érkező mintegy 2000 delegá­tus és vendég megjelenésére számít. Az eddigi négy kongresszust Prágában, Ró­mában, Hamburgban és Bécsben rendez­ték. Az 1966-os bécsi kongresszuson még csak 35 ország vett részt Longtonna helyett metrikus tonna A londoni fémtőzsde áttért a metrikus rendszerre. A reform értelmében az ára­kat ezentúl az eddigi 2240 fontot tartal­mazó longtonna helyett a 2204,6 fontból álló metrikus tonnában jegyzik, s az ed­digi font sterling és annak töredékei he­lyett tized font sterlingekben fejezik ki. Az intézkedésre annak keretében került sor, hogy Nagy-Britannia áttér a méter­rendszerre és a tizes pénzrendszerre. Pénzreform Argentínában Az argentin kormány január 1-én pénz­reformot léptetett életbe. A reform értel­mében száz eddigi peso ér egy új pesót. Az argentin pénznemnek a dollárhoz vi­szonyított árfolyama az eddigi 350 pesóról 3,5 pesóra változik. Az intézkedést 1969 elején határozták el és a végleges dön­tést április 1-én jelentették be hivata­losan. Spanyol kölcsön Manilának Gregorio Lopez Bravo spanyol külügy­miniszter manilaii sajtóértekezletén beje­lentette, hogy országa tízmillió dollár összegű kölcsönt ajánlott fel a Fülöp-szi­­geteknek.

Next