Magyar Hírlap, 1970. március (3. évfolyam, 60-89. szám)

1970-03-02 / 61. szám

xw.m 6 1970. MÁRCIUS 2. HÉTFŐN 4CULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap SAKKMATT L Zenés komédia a Madách Színháziján Remek Scribe-tatarozást hajtottak végre a Madách Színházban. Mert, valljuk be, tatarozásra szorult. Mit ír róla Hevesi Sándor? „Semmi sem avul oly gyorsan és biztosan, mint a technika, a csak technika.” Ebben nincs miért kételkednünk. Olyannyira kincses, hogy szerzőnk tisztes drámaiparosi munkásságának, négyszáz darabjának egyetlen túlélőjét, az Egy, pohár vizet éppen tökéletes avultsága teszi aggálytalanul eladhatóvá. E derék agg, e kaptafaremekeket gyártó színházi aranykoszorús mester gyermeteg cselszövényeit eredeti formájukban ma legfeljebb az általános iskolák alsóbb osztályaiban fogadnák meglepetéssel. Korunk nézője nem „dől be” a polgár ájulatával bemutatott udvarból „fentebb stíl”-nek — a játék már nem andalító s nem veszélyes. Ezzel szemben amit most látunk: pompás farsangi mulatság, mellyel a színház meglepte önmagát és közönségét. Alkalmat adott Mészöly Dezsőnek, hogy újmódi Cyranóként pergően ötletes verses komédiát faragjon — „szebben is mondhatta volna”-alapon — a scribe-i próza lapos csillogásából. Fényes Szabolcsnak, hogy mulatságosan ironizáló s egyben fülbemászó dallamokkal játszadozva, zenei kacsintásokkal idézze a régmúlt ízlését; Köpeczi Bócz Istvánnak, hogy cukorsüveg-díszletekkel, preciez tüllfüggönnyel s kacagtatóan idilli, pasztellkékbe és fehérbe mártott jelmezekkel csúfolódjék, és legelsősorban a színészeknek, hogy háziversenyben lazítsanak a drámai tartáson, egyszer istenigazában kimutatva: bohócnak is az a különb, aki színésznek. S ajándék ez az előadás a közönségnek is, amely önfeledten merült el az újjávarázsolt régi játék hullámaiban. Kerényi Imre rendezői tehetségének eddig is erős oldala volt a színpadi régészet, a századelő tűnt divatjainak újjábűvészkedése, legyen az fancsali idill, mint Szép Ernő Lila akáca esetében, vagy a némafilmmé parodizált, Heltai magyarította Léni néni. Ez a fiatalember konok szívóssággal veti magát az örök színház, mint meg-megújuló csalástörténet, illúziósorozat „bűnjeleinek” nyomába. Talán műsorpolitikai véletlen, mégis tudatos választásnak, eltökélten fogalmazódó művelődéstörténeti disszertációnak tetszik, hogy újabb évszázaddal lépett vissza, ezúttal a hajdani „restauráció” langy polgári vígjátékával gazdagítva gyűjteményét. A bohókás színháztörténet ugyanakkor együttest összeforrasztó, páratlan „fegyvervizsga”, kikiáltói hangossággal hirdetett végeladás egy zsibárus sátrára méltó színészi kelléktárból. Az eszközök ecseripiacán a legzseniálisabb elárusító Gábor Miklós. Ahogy végigtapogatja, kifordítja, kócbelét mutogatja a komédiáselődök zacik mélyéről előhúzott, „köp., pecs., szak.” manírrongyainak — példátlan remeklés. „Táncolni, dalolni se szégyell” —, de mennyire nem szégyell! Zabolátlanul dicsekszik tudásával, röpködnek a „félré”-k és ármányok, egyetlen gesztusba elmúlt korok egész iskoláit tömöríti (közben villanásnyi kaszáló mozdulat erejéig tulajdon Richárdját sem kíméli), s eközben lélegzethez sem enged jutni. Fullasztóan gazdag képes antológiájának van egy pillanata — égnek vetett arcú fölénnyel pöfékel, majd az udvarmesternő diadalától fokról fokra lekonyul, svégül szomorú léggömbként kipukkad —, amit valamennyi főiskolás kötelező látnivalójává kellene tenni. Aranyló kedélyű kókler és a leglelkiismeretesebb művész, halálosan komoly a komolytalanságban. Csak nagy feladatok görcseiből érkezve lehet ennyire örülni a játéknak és önmagunknak, lehet enynyire lazává oldódni. Ekkora sugárzás mellett óhatatlanul árnyékba borul valamennyi más alakítás. Tolmay Klári intrika-hercegnőjének pompás a levegője, jóllehet az átdolgozás eleve másodhegedűssé degradálta, a scribe-i álküzdelem légkörét végképp elillantva. Demján Edit mint királynő, szerepéhez képest is túlzott elfogódottsággal indít, s akkor tud igazán felszabadulni, mikor ő a legerősebb egyéniség a színpadon. A fiatalok ugyan csak szálai az ármánynak, melyet e mucsai politikusok egymás ellen szőnek , ám e nemben színesebbek lehettek volna. Balázsovits Lajos egyelőre merev szívkirály (prémkucsmás feje viszont kedvesen groteszk volt). Szilvássy Annamáriából rokokó mosolyára és iskolás beszédére emlékszünk. Basilides Zoltán kedélyes mackós komornyikja és — a közismerten „békeszerető” XIV. Lajos követeként — Garics János egészítette ki az együttest, melynek összmunkájában nem csekély szerepe volt a korhű jelmezbe öltöztetett, Aldobolyi ,Nagy György vezette zenekarnak s a finoman ki-be libbenő, simulékonyan intonáló énekkarnak. Korán köszöntött be a „szezonvég” a Madáchba, de nerre sajnáljuk: valódi színházat láttunk, „csak színházat”, melynek karneválhangulata bármely évszakban sikerre számíthat. Lehotay-Horváth György Vejnemöjnen Lakiteleken Petőfi népe találkozott a Kalevalával VALÓDI „ÉSZAKI” FELTÉTELEK fogadták a Kalevala ünneplőit a lakiteleki Petőfi Sándor Művelődési Házban. Kint egyre hull a hó, bent a nézőtéren pedig egyenletes és változtathatatlan hideg. Rossz a fűtés, kabátban szoktunk ülni a nézőtéren — mondják a lakitelekiek, s még hoszszan sorolják művelődési házuk képtelen tervezési hibáit, a mostoha technikai feltételeket, amelyek oka nem az anyagiak hiánya — hiszen komoly befektetéssel épült a ház —, hanem a tervezés és a megvalósítás ésszerűtlenségre. Színpada hatalmas, akár egy nagy színházé — de használni alig lehet. Megfelelő díszlet nem fér be, ajtaja alacsony, a hatalmas függöny viszont olyan robajjal megy szét és össze, mintha ágyúkat sütnének el, a függöny elé kiállni nem lehet, mert szereplőt, mikrofont egyaránt elsodor, mikor összecsapódik. A körülmények tehát mostohák, de a lelkesedés sok mindent pótol. Lehet a nézőtéren akármilyen hideg — szombaton igazi forró élményben lehetett részük azoknak, akik részt vettek a lakiteleki Művelődési Ház merésznek tűnő vállalkozásán, a Kalevalának szentelt nagyszabású műsoros esten. A KALEVALA NAPJA, Finnország nemzeti ünnepe, a függetlenség megszerzésének december 6-i évfordulója mellett a legfontosabb évforduló. 1835. február 28- án, tehát éppen 135 évvel ezelőtt tette le Lönnrot Illés a Finn Irodalmi Társaság asztalára a Kalevala-gyűjtés első változatát, tehát ez a nap a mű születésnapja. S egyben további fejlődésének kezdete, hiszen Lönnrot ezután is tovább gyűjtötte , a finn népköltészet fennmaradt, értékes kincseit. A Kalevala pedig túlnőtt az irodalom keretein, a finn nemzeti öntudat ébrentartója ez az eposz, amely újjászületését maga is e nemzeti, népi öntudatéledésnek köszönheti, hiszen a népköltészeti gyűjtések éppen a nemzeti érzés felbuzdulásának korában indulhattak meg. De hogyan született meg a Kalevala-est éppen Lakiteleken? A művelődési ház irodalmi színpada, amelyet Lezsák Sándor, az általános iskola tanítója vezet, már régebben is foglalkozott egy Kalevala-műsor gondolatával. Szerencsés véletlen folytán éppen akkor, amikor szóba került a budapesti finnugor tanszéken a finn évforduló megünneplése, Lezsák Sándor bent járt látogatóban a tanszéken, így esett, hogy rájuk bízták ezt a fontos és szép feladatot. — Különös örömünkre szolgál, hogy a Kalevalával ilyen messze szülőföldjétől, a behavazott magyar falvak világában is találkozhatunk — mondta az előadás után, beszélgetés közben Kupiainen Kari, a finn nagykövetség kultúrattaséja. — Nemsokára a budapesti Thália Színház társulatát látja vendégül a finn nép, s megismerkedhet a ma már messze földön híres színházi produkcióval. De ez a maieste, a maga módján, éppen annyira kedves és szép volt nekünk. Ez a nap a Kalevala napja, s Finnországban is így ünnepük meg ezt az évfordulót, városokban és falvakban Kalevala-esteket rendeznek. EBBEN A LAKITELEKI ESETBEN volt valami nyers és naiv báj, éppen spontán volta, keresetlensége miatt. Egy távoli rokonnép rokon világa elevenedett meg a nézőtér ötszáz télikabátos embere előtt. A falusi Vejnemöjnen és Jokkouhajnem s a népköltészet többi figurája, e jellegzetesen paraszti eposz hősei mintha nem is a távoli múltból, hanem innen a magyar alföld jelenéből léptek volna elő. A Kalevala elbűvölte Petőfi népét. Szekrényesy Júlia • r. ÍV* 'A*j* * "v V ' 1 .."2 ff k " 'v/.ájS r\ A GÖRÖG RENDŐRSÉG engedélyt adott külföldi újságíróknak arra, hogy messziről láthassák Mikisz Theodorakiszt. Az újságíróknak még szólniuk sem volt szabad a zeneszerzőhöz. A különös „turista”-utat Lambron kapitány emberei szervezték. VONJA VISSZA A GUERNICÁT a New York-i Museum of Modern Artból! — erre szólította fel Pablo Picassót az AWC, a haladó ifjú amerikai művészek, írók és tudósok szervezete. A művész még 1939-ben adta át e talán legnevezetesebb művét a modern művészetek múzeumának, s azt azóta is ott őrzik. A kiáltvány hangsúlyozza: az amerikai kormányzat Vietnamban olyan dolgokat művel, amelyek elhomályosítják Guernica, Oradour vagy Lidice minden borzalmát. A kép további ott-tartása azt jelentené, hogy „mások gaztettét az ítéli el, aki a sajátjáról nem vesz tudomást”. A ROMÁN ÍRÓSZÖVETSÉG vezetősége jóváhagyta az 1969-es irodalmi díjak kiosztását. A díjazottak sorában több magyar író is szerepel, így Bodor Pál A meztelen lány című verseskötetéért, Bálint Tibor A zokogó majom című regényéért, Veress Zoltán a román irodalom magyar nyelven való tolmácsolásáért kapott írószövetségi díjat. Franyó Zoltán a Rumänische Lyrik című antológiáért, amely 114 román költő 273 versét tartalmazza, az írószövetség különdíját nyerte el. Elismerésben részesült Franyó Zoltán a román költészet magyar nyelvű tolmácsolásáért, valamint fordítói tevékenységének egészéért is, sajátos botrányba fulladt Kölnben a mai német művészet kiállításának megnyitása. Amikor a főpolgármester át akarta adni a város 10 ezer márkás díját Bernard Schulze festőművésznek, ismeretlen tettes tűzoltó készülékből olyan habfelhőt szórt a terembe, hogy az ezerfőnyi közönség fejvesztve, hanyatt-homlok menekült. A merénylő kereket oldott, de alapos a gyanú, hogy azonos Otto Mühlnek, az ismert ,bécsi happeningművésznek egyik barátjával. A BRASSÓI III. nemzetközi Aranyszarvas-fesztiválra, amelyet március , 3—8 között bonyolítanak le, 25 ország televíziója 30 versenyzőt nevezett be. Versenyen kívül a könnyűzene és a dzsesszmuzsika tíz híressége — közöttük Connie Francis, Josephine Baker, Memphis Slim, Nicoleta, Ewa Pilarova és Raphael is fellép. JANE BATHORI, a lengyel—magyar származású énekesnő kilencvenkét esztendős korában meghalt Párizsban. Valaha Toscanini vezényletével. Caruso oldalán lépett fel a Scalában, később a brüsszeli Monnaie Színházban működött, majd a francia fővárosba került, ahol elsősorban a modern zeneköltőket kultiválta: ő énekelte először a legtöbb Debussy- és Ravel-dalt. ABROADWAY SZÍNPADAIN ismét nagy az érdeklődés a lírai alkotások iránt. A legvadabb szexprodukciók után újra Csehov (Cseresznyéskert, Három nővér), Saroyan és Thornton Wilder uralja a játékrendet. ZÁGRÁBBAN májusban rendezik meg a Salon ’70 nevű nemzetközi fotókiállítást, amelyre máris több mint 5000 művészfelvétel és 2000 diapozitív érkezett. A beérkezett pályaművekből a bíráló bizottság 400 fotót és 200 diapozitívot válogat ki. „PÓT NOBEL-DÍJAT” alapított, mint megírtuk, a Books Abroads nevű amerikai könyvészeti folyóirat. A díjat s a vele járó 10 000 dollárt elsőnek Giuseppe Ungaretti, a 82 esztendős nagy olasz költő kapta, aki hosszú ideig Brazíliában volt az olasz nyelv és irodalom tanára. Költészetében a magány gondolatai uralkodtak, de lírája egyúttal az általános humanista értékek védelmezője is. THOMAS MANN LEVELEZÉSE most jelent meg Frankfurtban. Az első kötetben az író Heinrich nevű fivéréhez írt levelei találhatók (köztük ötvenöt eddig kiadatlan); a második kötet a Hermann Hessével történt levélváltásokat tartalmazza. ÚJ JEVTUSENKO-VERSKÖTET jelent meg Párizsban, a Grasset kiadónál, Elisabeth Soulimov fordításában, Armand Lanoux, a nálunk is jól ismert Goncourt-díjas francia író előszavával. AZ ANGOL RENDŐRSÉG behatolt egy londoni moziba, és elkobozta a Flesh című filmet, háromheti vetítés után. A film az amerikai Andy Warhall popművész alkotása, és a homoszekszuálisokról szól. A Scotland Yard felügyelője kijelentette, hogy a pornográf filmet átadják az ügyészségnek. ÚT LENINHEZ címmel szovjet—NDK koprodukciós filmet forgatnak. A történet 1919-ben játszódik s arról szól, miként jut el egy fiatal munkás Bajorországból Moszkvába a német kommunisták levelével. Főszereplő: Mihail Uljanov. TÍZ NYUGATNÉMET FILMALKOTÓ bojkottálja az idei áprilisi, 16. oberhauseni filmfesztivált — jelenti a Süddeutsche Zeitung. Főként a filmek kiválogatásának módját kifogásolják: mint hangoztatják, ezzel a rendezőség gyakorlatilag kizárja a Részvételből azokat a filmművészeket, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy kétszer egymás után Oberhausenba utazzanak. A RÓMAI OPERAHÁZ igazgatója, Ennio Palmiressa lemondott állásáról. Döntését azzal indokolta meg, hogy az olaszországi operaházak helyzete tarthatatlan, az állami szubvenció a személyi bérek fedezetére sem elegendő. EGY HÍR — EGY MONDAT. Bolgár—Iraki Baráti Társaság alakult, amelynek elnökévé Nyikolaj Georgievet választották. —■ Japánba utazott vendégszereplésre a kubai Aragon művészegyüttes. — Nairobiban 58 ország 170 küldöttének részvételével megkezdődött azoknak a könyvkiadóknak és terjesztőknek értekezlete, akik érdekeltségekkel rendelkeznek Afrikában és Közel-Keleten. — Delhiben kiállítás nyílt E. Vucsetics és Dm. Nalbandjan szovjet képzőművészek alkotásaiból. — Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóján, áprilisban forgalomba kerül Ausztriában a nagy magyar zeneszerző arcképével díszített 25 schilling értékű ezüstpénz. A mexicói színházban ünnepélyesen leleplezték David Alfredo Siqueiros Dráma és színház című, nagy gonddal restaurált monumentális freskóját, amely ellen 1968-ban, mint emlékezetes, ismeretlen személyek merényletet követtek el. — Lobog a láng címmel nagyszabású Beethoven-emlékkiállítás nyílik májusban, a nagy zeneköltő születésének 200. évfordulója alkalmából, a bécsi városházán. — A Hans-Christian Andersen-díjat, a gyermekirodalom nagy nemzetközi díját az író kategóriában az olasz Gianni Rodarinak, a könyvillusztrátori kategóriában az amerikai Maurice Sendaknak ítélték oda. A HÁBORÚ ÉS BÉKE című szovjet film exportrekordot ért el: 85 ország vásárolta meg. Az Anna Karenina került a második helyre, ezt 54 országban mutatták be. LEONARD BERNSTEIN, a neves amerikai karmester, a West Side Story zenéjének szerzője márciusban Bécsbe érkezik, ahol a Bécsi Filharmonikusokat vezényli Richard Strauss Rózsalovagjának új lemezfelvételénél vsm(w/i Folyóiratszemle A versrovat Fodor 1BK P Ifffy András, Görgey Ga bor, Hajnal Anna, Héra Zoltán, Izes Mihály, Károlyi Amy, Képes Géza, Mezei András, Nyerges András, Werbőczy Antal költeményeit közli, valamint Apor Péter Lennon-McCartney fordítását, Vészi Endre, Tatay Sándor és Dobai Péter elbeszélését, valamint Kardos G. György Sasok a porban című regényének III. részét is olvashatjuk ezúttal. Komlós Aladár levelezéséből közöl a folyóirat részleteket a Hagyomány rovatban, a többi között Gaál Gábor, Riedl Frigyes, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső és Sinkó Ervin Komlós Aladárhoz írott leveleit. Szabolcsi Miklós Tűnődés új költőkről címmel két közelmúltban megjelent antológiáról ír, E. Fehér Pál Molnár Erik válogatott tanulmányairól, Molnár Gál Péter Fejes Endre színdarabjairól, Rab Zsuzsa pedig Vagyim Szidornál tett látogatásáról. If (HI II ■ A februári szám véli Sír Sagi zet° anyaga Sőtérisz- H KI I IH II vannak, a korszak és II III I IIIH 32 irányzatok című ta-nulmányrészlete, Kenyeres Zoltán Költői műfordításunk negyedszázada címen ad áttekintést. Miklós Pál Mestrovics szobrairól ír. A folyóirat a nagy jugoszláv szobrász műveinek képeit közli illusztrációként. A Vitafórum rovat két érdekes cikket közöl: Loránd Imre Az irodalmi sznobok enyhítő körülményei című cikkét s Rusznyák Márta esszéjét a televízió óévet záró kabaréműsoráról. A Körkép rovatban Bosnyák István Sinkó Ervin portréjáról közöl érdekes adalékokat, A barikádtól a katedráig címmel. A Dokumentum rovatban Jegyzetek a gyermekbetegségekről címen ad Zsámbéki Mária beszámolót, elmúlt évi franciaországi tanulmányútjáról. Almási Miklós Keresem a költőt címmel az Elérhetetlen föld antológiájáról írt kritikát. Hermann István az őszi évad néhány bemutatóját elemzi Áram és érintésvédelem címmel. Az Egy előadás dimenziói rovatban Hubay Miklós Napló drámákról című cikkében Boldizsár Miklós Szerelmesek a város felett és Illés Endre Festett egek című darabjáról ír, Ungvári Tamás a VII. Hadrianról, D. Fehér Zsuzsa a VII. Hadrian díszleteiről és jelmezeiről, Szeredás András a Stuart Mária előadásáról, Koltai Tamás a Színházművészeti Főiskola vizsgaelőadásáról, a Vőlegényről, Marton Vera a Játék az életrajzzal című előadásról, J. C. Trewin, az ősszel, hazánkban járt angol színikritikus Színházi élet Budapesten címmel számol be élményeiről. Az Arcok és maszkok rovatban Majoros József a Vonó Ignác egy-egy alakítását elemzi, Gábor István a Miskolci Játékszín 69 előadását, Saád Katalinba debreceni Csokonai Színház O’Neill Hosszú út az éjszakába előadásának Edmund figuráját, Dózsa László alakításában, Molnár Gál Péter Sándor György egyetemi színpadi estjét. Békés András, a Színművészeti Főiskola rendező tanára a színésznevelés tapasztalatairól számol be a Műhely rovatban.