Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-03 / 153. szám
Magyar Hírlap____________________népgazdaság - vilaggazdasag_________________1970. június 3. szerda 7 Képzettségi prognózisszámítások A szakértelem jövője A tudományos-műszaki forradalom égetően fontossá tette a dolgozók képzését, s egyidejűleg magának a szakképzettségnek a tartalma is dinamikussá vált. Mivel a káderképzésre fordított tőkebefektetéstől hosszú idő telik el a gazdasági hasznosításig, feltétlenül szükséges és különösen időszerű hosszú távai prognosztizálása és tervezése. A francia változat a prognózisok készítésének módszerbeli nehézségeivel foglalkozott és néhány nyugaton felhasznált megoldást ismertetett egyes tőkés publikációk alapján Ivanov szovjet közgazdász a Mirovaja Ekonomika című folyóirat egyik legutóbbi számában. Ivanov megállapítása szerint egyelőre még nagy nehézségekbe ütközik a szakképzettség jövendő szerkezeti változásainak meghatározása. A tervezők általában az extrapoláláshoz folyamodnak, vagyis meghatározott szakképzettségi csoportok számának növekedési ütemét vagy arányváltozásuk irányát figyelik meg a foglalkoztatott munkaerő-állományon belül, és ezt extrapolálják, vetítik ki a jövőbe. Példaként szolgálhat az az 1975-re készített prognózis, amelyet Franciaországban dolgoztak ki. Módszertani alapja: a munkaerő képzettségi szerkezetében 1952 és 1957 között tendenciaként jelentkező változások extrapolálása. A prognózis készítésekor feltárták azokat a mennyiségi követelményeket, amelyeket a gazdaság fejlesztése támaszt a dolgozók képzési rendszerével szemben. A kapott értékeléseket azután összevetették, egyfelől az országos oktatási rendszer reális lehetőségeivel, másfelől a meglevő munkaerő-állomány azon részének képzettségi színvonalával, amely aktív marad 1975-ben is. Az elemzésekből kiderült, hogy 1975-re a francia gazdasági életben a szükséglethez mérten kevés lesz a magas képzettségű dolgozó. Az egyetemet végzett szakemberek szükségletét csak 61 százalékban, az egyéb diplomával rendelkező dolgozók iránti szükségletet pedig csak 41 százalékban tudják majd kielégíteni. Ezért feltétlenül szükséges — vonták le a prognózis szerzői a tanulságot — a francia oktatási rendszer gyökeres átalakítása és a főiskolai hálózat széles kör bővítése. A nagyobb pontosság érdekében az extrapolálás útján kapott eredményeket más módszerek alkalmazásával kell határozottabbá tenni. Az extrapolálás révén ugyanis nem értékelhetők azok az új tényezők, amelyek módosítják a meglevő tendenciákat. Ugyanakkor az igazgatási technika tökéletesedése és a hatékonyabb munkaszervezési módszerek bevezetése nyomán mérsékeltebben nő az adminisztrációs apparátus, mint általában a foglalkoztatottság. A fizikai dolgozók szakmáin belül is szaporodik a szakképzettséget igénylő munkák köre, a szakképzetlen munkások foglalkoztatása azonban nem növekszik. A többtényezős elemzés igen eredményes, de amilyen mértékben nő a prognózis időtávja, annyiban veszítik el megbízhatóságukat a tényezők hatását értékelő szakértői vélemények. Ezért ma már objektívabb kritériumokat keresnek olyan modellek segítségével, amelyek a foglalkoztatottsági struktúrának valamely tényezőitől való mennyiségi függését tükrözik! Többtényezős módszer A prognóziskészítés korszerűbb, úgynevezett többtényezős módszerét alkalmazták az Egyesült Államokban az 1966-ban megjelent „Amerika ipari és szakmai munkaerő-szükséglete, 1964—75” című könyv szerzői. A prognózis alapjául szolgáló tényezők: a műszaki haladás, a demográfiai folyamatok, a fogyasztás méretének és szerkezetének módosulásai, a gazdaság ágazati szerkezetének változásai, a szakszervezetek és a tőkéstársaságok közötti viszony. A szerzők felmérése szerint az USA- ban különösen gyorsan nő majd a foglalkoztatottság a műszerészeket és a karbantartókat egyesítő szakmákban, tíz év alatt 41 százalékos növekedésre számítanak. Az autószerelők száma csak 14 százalékkal, az elektronikai és a repülőgépiparban dolgozó szerelők és karbantartók száma azonban 1975-ig 70 százalékkal emelkedik. Egy másik nagy szakmai csoport, a gépmunkások száma is csak 14 százalékkal növekszik. A prognózis szerzői ezt azzal magyarázzák, hogy széles körben elterjed az automatizálás és a programvezérlésű szerszámgépek csökkentik a szükségletet a szakképzett gépmunkások iránt. A termelési folyamatok bonyolultabbá válása folytán 29 százalékkal növekszik a művezetők és ellenőrök száma. A várakozások szerint a „fehérgallérosok”, azaz a szellemi dolgozók száma 1975-re 38 százalékkal lesz nagyobb, tehát jelentősen túlszárnyalja a fizikai munkások számának növekedését (17 százalék). Különösen gyors, 54 százalékos emelkedésre számítanak a specialisták kategóriájában. Ide tartoznak a tudományos-műszaki káderek, professzorok és előadók, orvosok és szabad foglalkozásúak. A mérnökök száma például 975 ezerről másfél millióra, az iparban és a tudományos kutatásban foglalkoztatott technikusoké 620 ezerről egymillióra nő. Ez a gyors növekedés közvetlenül összefügg a tudományos-műszaki forradalom követelményeivel. A Tinbergen-modell Érdekes modellkísérletet végzett a Holland Közgazdasági Intézet tudós kollektívája is a Nobel-díjas Tinbergen irányításával. Olyan modellt dolgoztak ki, amellyel megvizsgálható a kapcsolat a gazdasági növekedés üteme és a munkaerő képzettségi színvonala iránt támasztott követelmények között! E szerint az iparban foglalkoztatottak hosszú távú szerkezeti prognózisának elkészítéséhez jól használhatók a műszaki fejlődés meghatározott szakaszához tartozó termelőberendezések, illetve szerszámgéptípusok jellegét tükröző mutatók! Az utóbbi évtizedek gépi termelésének fejlődésében ugyanis az uralkodó berendezéstípustól függően több szakaszt lehet megkülönböztetni: az univerzális szerszámgépek, a speciális, futószalaggal kombinált szerszámgépek, a félautomata szerszámgépek szakaszát, az automatizált gépsorokét, végül az elektronikus készülékekkel felszerelt, automatizált berendezések fejlett szakaszát. Minden szakasz meghatározott színvonalat követel a szakkáderektől, és meghatározott mennyiségi arányokat az egyes szakmai csoportok között. A Tinbergenkollektíva szerint tehát a berendezés jellege és típusa egyike azoknak a fő tényezőknek, amelyek meghatározzák a munkaerő szakmai és képzettségi színvonalát az iparban. Kolos Miklós Kiegészítő tevékenység a mezőgazdaságban Országos tanácskozás kezdődött kedden a Pest megyei Tanács székházában a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről. A megbeszélést a Magyar Agrártudományi Egyesület agrárgazdasági társasága és Pest megyei szervezete rendezte. A vitaindító előadásban dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács vb-elnökhelyettese rámutatott, hogy a tanácskozással a mezőgazdasági nagyüzemek tevékenységi körének további ésszerű bővítését kívánják elősegíteni. Szólt azokról a feladatokról, amelyek egyrészt a legjobban illenek a mezőgazdasági nagyüzemek alapvető termelőmunkájának természetéhez, másrészt a leginkább szolgálják a népgazdaság és ezen belül a lakosság érdekeit. Ide tartozik az élelmiszeripari feldolgozás, a mezőgazdasági termékek közvetlen értékesítése és a mezőgazdasági munka időszakos jellegéhez igazodó ütemezésben — a lakosság számára különböző szolgáltatások elvégzése, így például gépjavítás, szállítás, építkezés stb. Magyar-norvég kapcsolatok Ipari kooperációk, közös vállalkozások Magyarország Norvégiával a második világháborút követően először 1946-ban kötött árucsere-forgalmi és fizetési megállapodást, amely továbbra is tartalmazta az 1924-ben aláírt legnagyobb kedvezmény elvét. 1963 márciusában írták alá először a hároméves hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodást és a meghatározatlan időre szóló konvertibilis fizetési egyezményt. Az első ötéves periódusra szóló hosszú lejáratú megállapodást 1970. január 1-én írták alá, amely 1974. december 31-ig érvényes. A felek ezzel egy időben parafálták a gazdasági-ipari és műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodást, amelynek aláírására Péter János külügyminiszter mostani norvégiai útja során kerül sor. Az idén megkötött ötéves egyezmény biztosítja a két ország zavartalan árucsere-forgalmát, s módot ad a kapcsolatok elmélyítésére is. Nem tartalmaz úgynevezett felmondási klauzulát, amely akár a Nordek, akár pedig Norvégiának a Közös Piachoz történő csatlakozása esetén lehetőséget adna érvényességének megszüntetésére. A Külkereskedelmi Minisztérium az új magyar—norvég együttműködési megállapodástól azt várja, hogy ösztönözni fogja a két ország vállalatait újabb kooperációk megteremtésére, s ily módon mindkét oldalon növelhetik a gépek és berendezések forgalmát. A 60-as években meglehetősen dinamikusan fejlődött a két ország közötti árucsere-forgalom . A magyar kivitel struktúrája tavaly a következőképpen alakult: a forgalom 46,5 százalékát továbbfelhasználásra és feldolgozásra kerülő anyagok, félkész termékek és alkatrészek tették ki, 48,2 százalékát fogyasztási iparcikkek, egy százalékát gépek, szállítóeszközök és egyéb beruházási javak. Az élelmiszerek, élő állatok élelmiszeripari félkész és késztermékek részaránya 4,3 százalék. Az import szerkezete tavaly arányaiban eltért a kivitelétől. A lista élén, 58 százalékkal, élelmiszerek, élelmiszeripari félkész és késztermékek, 39,4 százalékkal anyagok, félkész termékek és alkatrészek szerepelnek, míg a gépek aránya 1,2, a fogyasztási cikkeké pedig 1,4 százalék. A fejlett tőkésországok közül Norvégiában a legszélesebb körű a liberalizáció; a magyar export mintegy 93 százaléka mennyiségi korlátozás nélkül, szabadon vihető az országba. Nem hallgathatjuk el viszont, hogy a Norvégia nyújtotta liberalizációt a magyar vállalatok nem tudják olyan mértékben kihasználni, ahogyan azt szeretnék, elsősorban azért, mert a kivitelre kerülő áruk és termékek választéka meglehetősen szűk, s az ország — a lakosság számát figyelembe véve — meglehetősen kis piac, ahol a magyar vállalatoknak szembe kell nézniük az erős tőkéskonkurrenciával is. Eddig egyetlen — ám eredményeiben rendkívül biztató — magyar—norvég kooperációs megállapodás született: a Vörös Csillag Traktorgyár és a Műnek részvénytársaság szerződése, melynek keretében a D4—KB traktorra norvég gyártmányú árokásókat szerelnek, s a traktorokat közösen értékesítik harmadik piacon. Az elmúlt hónapokban Norvégiában is többször hangoztatták, hogy felismerték az ipari-kereskedelmi kooperációban rejlő lehetőségeket, s az új államközi együttműködési megállapodás keretében megtalálják a módját a közös vállalkozások szélesítésének. B. L G. Millió dollárban 1960 1965 1969 Export 2,0 2,9 , 5,1 Import 1,7 5,9 5,1 Piaccal együtt Nagyszabású licencüzletet kötött a Transelektro Kedden délelőtt a Transelektro külkereskedelmi vállalat a Jászberényi Hűtőgépgyár számára az amerikai Clark konszern európai és dél-amerikai leányvállalataitól megvette a konszern bármely termékének gyártási jogát. A tíz évre szóló szerződés értelmében a Tyler rendszerű önkiszolgálópult-berendezések 250 féle változatából bármelyiket gyárthatja a Hűtőgépgyár. A vállalat Jássárokszálláson épülő új üzemében készül fel évi 70—80 ABC-áruházi berendezés előállítására, amelynek nagy részét exportálja majd. A licencvásárlási szerződés értelmében a Transelektro jogosult a Tyler rendszerű normál és mélyhűtő pultok egyedárusítására a szocialista országokban, a Clark konszern piaci szervezetén keresztül pedig a világ többi országában értékesítheti a Hűtőgépgyár készítményeit. Lehetőség van arra is, hogy a gyár a konszern néhány üzeme részére különféle alkatrészeket is készít. horizont •HORIZONT- horizont Gyapottanácskozás Osakában 21 ország 120 képviselőjének jelenlétében megkezdődött a gyapotfeldolgozó és a kapcsolódó iparágak nemzetközi szövetségének hatnapos közgyűlése. A közgyűlés a textilipar 1970-es években várható fejlődéséről tanácskozik. A Renault művek Romániában A Bukaresttől 110 kilométernyire levő Pitestiben a Renault művek által két évvel ezelőtt berendezett autógyárat (Uzina de Autoturisme Pitesti) bemutatták a francia szaksajtónak. A Romániában gyártott Renault típusú gépkocsi, a „Dacia 1100” 1968 augusztusában hagyta el az üzemet. Az üzem jelenleg naponta 50 gépkocsit állít elő és a tervek szerint 1971-ben 50 ezer járművet gyárt. A Renault művek azonkívül, hogy Pitestiben üzemet rendezett be, átengedte az „R 8” típusú gépkocsi alkatrészei összeszerelésének és az „R 12” típusú gépkocsik gyártásának jogát is. Kamatlábcsökkentés A kanadai központi bank 7,5 százalékról 7 százalékra csökkentette a leszámítolási kamatlábat. Louis Rasminsky, a bank kormányzója bejelentette, hogy az intézkedés kapcsolatban áll a kanadai kormánynak azzal a döntésével, amely szabaddá tette a kanadai dollár eddig rögzített átváltási árfolyamát (92,5 amerikai cent). Rasminsky a kamatlábcsökkentést bejelentve megemlítette, hogy arra az ország gazdasági helyzete miatt volt szükség, amely további erőfeszítéseket követel az inflációs irányzat megnézésére. Egy mondatban A KGST-országok tudományos-műszaki együttműködési munkacsoportja Moszkvában hétfőn megkezdte negyedik ülését. Május 31-én az Expo ’70 osakai világkiállítást 528 294 látogató tekintette meg, ami rekordnak számít. Címszavak Norvégia A csaknem négymillió lakosú és a 324 ezer négyzetkilométer területű ország 23 százaléka erdő, 70 százaléka hegység és mindössze 2,2 százaléka művelhető. A gazdasági élet alapvető tényezője az olcsó energia, amely módot ad a gazdag nyersanyag-lelőhelyek hatékony kihasználására. Különösen jelentős az elektrokémiai ipar, a színesfémkohászat, ötéves átlagban Norvégia bruttó nemzeti jövedelmének 40,4 százalékát az ipar, 19,7 százalékát a kereskedelem, 12 százalékát a hajózás, 4,5 százalékát a mezőgazdaság, 3,7 százalékát a halászat és az erdőgazdaság adja. Az ipari termelés fejlődésének üteme a vegyiparban a leggyorsabb, de meglehetősen dinamikus a vas- és fémkohászat, valamint az elektrotechnika fejlődése is. Az 1969. év a norvég gazdaság számára kedvezően alakult. A bruttó nemzeti jövedelemben az ipar részesedése tovább nőtt, s ezzel lépést tartott az export is. A kereskedelmi mérleg mégis az import 25 százalékát kitevő passzívummal zárult, amit azonban a hajózás bevételei pótoltak. Legnagyobb partnerei Svédország, az NSZK és Anglia. Norvégia a szocialista államokkal évek óta lényegében azonos szintű gazdasági kapcsolatokat tart fenn. Faipari beruházás Szombathelyen Szombathelyen megkezdődött az ország egyik legnagyobb faipari beruházásának kivitelezése. Elsődleges cél a hazai forgácslapgyártás növelése. Az együttesen 300 millió forintos beruházás révén a szombathelyi üzem évi forgácslaptermelése megháromszorozódik: a jelenlegi 37 ezer köbméterről 111 ezer köbméterre emelkedik. A gyártás technológiája az ez idő szerint ismert legkorszerűbb gyártási eljárás lesz. A legfontosabb gépeket az NSZK- beli Beahre cégtől vásárolják. Modern kutatólaboratóriumot is felszerelnek. A nagyszabású rekonstrukció a tervek szerint 1973. november 1-re fejeződik be. Hortobágyi gazdaság Évről évre több árut termel a Hortobágyi Állami Gazdaság; az idén 223 millió forint értékű árut ad a népgazdaságnak, s ebből 177 millió forint az állat és állati termék. A Hortobágyon 65 ezer birkát tartanak. A 100 vagon vágójuh mellett a juhászat mintegy 2500 mázsa gyapjút és félmillió liter tejet szállít. A pusztai halastavakat fokozottan bekapcsolják a víziszárnyasok nevelésébe. 1965-ben mindössze 1850 mázsa vágóbaromfit adtak el, az idén 33 ezer mázsa értékesítése szerepel a tervükben.