Magyar Hírlap, 1970. június (3. évfolyam, 151-180. szám)
1970-06-03 / 153. szám
X WIi * 2 1970.június 3.szerda ________________________________hazai korkép________________________________________Magyar Birllip Szegednél megkezdődött az apadás Visszatérnek otthonukba a makóiak Az árvízvédelmi kormánybiztosság tájékoztatása szerint Szegednél megindult az apadás. A Tisza kedden tetőzött 960 centiméteres vízállással és délután kettő órakor lassú apadási folyamat kezdődött. A kormánybiztosságon felhívták a figyelmet arra, hogy a Tisza alsó szakaszán különleges helyzet alakult ki. A Tiszán és a Maroson végigvonuló árhullám „teteje” kedden találkozott. Emiatt a várható további apadás elhúzódik. Tiszazug és Szeged között — csaknem százkilométeres szakaszon — a folyó egyidőben és a maximális értékeket felülmúlva tetőzik. Ezért a Tisza alsó szakaszán — különösen Szegednél — a következő néhány napban váltakozó áradás és apadás várható. Az előrejelzések szerint a Tisza vízállása Szegednél ezen a héten a korábbi maximumok felett alakul. Tehát a gátakat fenyegető veszedelem még korántsem hárult el, sőt valamelyest még fokozódik is, mert a töltések egyre inkább átáznak és a reájuk háruló nyomás csak kis mértékben csökken. Előreláthatóan még két hétig is fenn kell tartani a harmadfokú készültséget a szegedi gátakon. Néhány helyen, ahol a töltéseket jelentős súlyú anyagokkal megtámasztották, most az apadás mértékének megfelelően mentesíteni kell, nehogy az egyoldalúan megterhelt töltéseket elmossa a víz. Ugyanakkor fokozódik a töltések átázása, s gyakoriabbak a felfakadó vizek, hiszen a gátakat a korábbi maximumoknak megfelelően méretezték és az idei áradat nemcsak méreteiben haladta meg a korábbi csúcsértékeket, hanem időben is rendkívüli módon elhúzódott. Mivel a gyorsan levonuló és a vártnál enyhébb második marosi árhullám nem jelentett újabb veszélyt, a területi bizottság kedden úgy határozott, hogy szerda reggeltől megkezdődhet a biztonsági okokból a május 21- és 22-én kiürített Makó város és a vele szomszédos Maroslele község lakóinak visszatelepülése. A Tisza Tokaj alatti szakaszán és a középső, illetve az alsó szakasz mellékfolyói mentén összesen 1500 kilométernyi hoszszon fenntartják az árvízvédelmi készültséget. Ebből kereken 1000 kilométeren III. fokú a készültség. A Felső-Tisza vidékére kiáradt 400 millió köbméter vízből 360 milliót már lecsapoltak és így a vízzel elöntött terület 6600 katasztrális holdra csökkent. A fennmaradt vízmennyiségnek gravitációs úton való levezetése már nem lehetséges tovább. Ezért belvízcsatorna-hálózatot építenek. Addig is szivattyúzzák a vizet. Rendkívüli ülést tartott az Országos Vízgazdálkodási Bizottság. A bizottság megtárgyalta és elfogadta az árvízvédelmi kormánybiztosnak az árvédelem helyzetéről és a helyreállítási munkálatokról szóló beszámolóját. H. P. c: Nemcsak kenyérrel... Színészek az árvízsújtottaknál Az egész ország megmozdult az árvíz sújtotta területek lakosságáért. Ki-ki azt ad, amit tud, szakértelmet, munkát, pénzt, élelmet, ruhaneműt. Az elmúlt napokban Gyurkó László kezdeményezésére művészek kis csoportja (Major Tamás, Berek Kati, Iglódi István, Jobba Gabi, Verebes István és Szendrő Iván) is elindult, hogy mindnyájunk nevében elvigye az emberi együttérzés szavát, a művészet vigaszát és felemelő erejét a küzdők és szenvedők közé. — Amikor Mátészalkára érkeztünk — kezdi Major Tamás — s szembe találtuk magunkat a katasztrófával, a fáradhatatlan és szüntelen munkával, amit a hadsereg, valamint a tömegszálláson a pedagógusok, orvosok végeztek, s mindenütt csak elkeseredést és bizonytalanságot találtunk, feltettük magunknak a kérdést: miért is jöttünk ide? Egyéni tragédiák szem- és fültanúi voltunk, s hiába mondtuk, hogy az egész ország összefog most, a mellettünk kuporgó öreg paraszt egyre csak azt hajtogatta: Ez mind szép, de nekem már többé nem lesz tehenem. Ebben a teljes emberi reménytelenségben jelentettük be, hogy egy kis műsort szeretnénk adni. És megindultan láttuk a szemekben felcsillanó örömet. Mert nemcsak kenyérrel él az ember, a bajban jó szó, szép szó is kell, a művészet vigasza is elkél. De milyen műsort lehet itt adni? Hirtelen Petőfi Színészdalának utolsó sorai jutottak eszembe: „De amit színpadon ! A népnek hirdetünk, / Ne hazudtolja meg / A cselekedetünk. / Ha meg nem tesszük azt, / Ami föladatunk: / Akkor gyalázat ránk, / Színészek nem vagyunk!’’ Elmondtam a verset, amely oly hirtelen aktuálissá vált, s a tornateremben összesereglett közönség megértette. Berek Kati Weöres Sándor verseket szavalt, mert láttuk, hogy igen sok gyerek van jelen, akik szívesen fogadták a költő játékos költeményeit. Jobba Gabi pedig énekelt. — Amikor lementünk, még nem tudtuk, hogy mit kell tennünk, csak azért mentünk, hogy valamiképpen segítsünk — mondja Berek Kati. — Ott jöttünk rá az árvíz sújtotta területek lakói között, részt véve keserveikben, meghallgatva panaszaikat, vigasztalni próbálva őket, ott jöttünk rá, hogy szükség van arra is, amit mi tudunk nyújtani. Nem volt ez szervezett műsor, az emberi lélek legtermészetesebb kívánságainak tehetünk eleget egy-egy rögtönzéssel. Jobba Gabi például egyszer mesével altatta a tömegszállás gyermekeit. Lám, erre is szükség volt. A mátészalkai iskolában tanítónőjük vezetésével bábműsort adtak a gyerekek a kisebbek szórakoztatására. Ilyen segítség is van, s ez is fontos ahhoz, hogy az ember embernek érezze magát. Ha nem láttam volna, nem hinném: a helyi fodrászokat is mozgósították, hogy az iskola épületében lakó, sok kitelepített külsejét kissé rendbehozzák. Ki gondolná, hogy nekik éppen „új frizurára” volt szükségük. És mégis így volt, örömmel fogadták, mint a törődés és segíteni akarás jelét. Most láttam teljes valóságában, mit jelent az a szó, hogy nincstelen. Ezért legszívesebben mindenkit kézenfogva elvezetnék a Tisza partjára, hogy lásson és segítsen. Szekrényesy Júlia Segít az ország A lakosság gyűjtéséből június 1-ig 33 millió forint gyűlt össze az OTP segélyszámlán, ebből azonban egyelőre még nem hívott le egyetlen forintot sem a Magyar Vöröskereszt. A helyi tanácsokat ugyanis felhatalmazták arra, hogy előlegképpen nyújtsanak gyorssegélyt, mint ismeretes, személyenként 500, családonként maximálisan 3000 forintot. Ily módon már akkor is segíteni tudták a bajba jutottakat, amikor az OTP-számlára még csak az első befizetések futottak be. A gyorssegélyen kívül jelentősebb öszszegű támogatást is kapnak a rászorulók. Az árvíz sújtotta községekben a tanácsok és a társadalmi szervek képviselőiből bizottságok alakultak, amelyek egyedileg mérik fel, hogy kit milyen kár ért, milyen támogatásra van szüksége. A teljes kárt természetesen társadalmi segítséggel sem tudják pótolni, arra azonban mód lesz, hogy adott esetben 10 000—15 000 forintos támogatást kapjanak azok, akiknek elpusztultak legszükségesebb ingóságaik, bútoraik, tönkrement a lakhelyük stb. Külön vizsgálják az öregek helyzetét, akiket szükség szerint korábban felvett OTP-hiteleik visszafizetésének elengedésével is segítenek. Az ég felhős ereszeinél rohanunk óránként kétszáz kilométeres sebességgel, de ez a rohanás a helyzetünkhöz mért relativitással annyi, mint lebegés a föld és a víz felett. Tehát mindent, háztetőt, legelő tehenet, könnyűbúvárt, homokzsákot, pátrialemezt jól láthatunk. Titokzatosnak tűnő rádióüzenetek vezérlik Újvári Györgyöt, a vízügyi repülőszolgálat emberét, aki immár a Magyar Hírlap házi pilótája (sokadszor repül velünk a szemleútra). Aki térképen vezeti az ujját, az legfeljebb arányokat tapinthat, aki a földön utazik, azt elbűvölheti a táj szépsége. Ám aki repülőgépre ül, azt egyszerre döbbentik meg az arányok, bűvölik el a szépségek. Mértani észlelés és festői érzékelés egyszerre. Innen fentről minden másként tűnik. Alpárnál találkozunk először a terpeszkedő Tiszával, ahogyan lustán, de erőszakosan nyújtózkodik a fák között, utak és vetések felett. Bár ide az ember engedte be, hogy e természetes védelmi övezet öblében megszelídítse hullámait, csillapítsa hetvenkedő kedvét, de így is félelmetes. Az élő folyó útját a Velencei-tó nagyságával vetekvő elöntésben csak a kanyargó fasorok jelzik. Körös-torkolat. A Körös vize tisztább és ahol az ártéri tenger két áramlata találkozik, a határt a Tisza szennyesebb, iszaposabb fodrozódása mutatja. Ez a határ alig moccan, alig rebben. A Marosnál ugyanígy. Nem segítik tehát egymást a folyók a víz levezetésében, hanem szinte mozdulatlanságra kényszerítik tömegeiket. Ez a legrosszabb. Nem a magas víz, hanem a tartós ár. Innen fentről szinte hihetetlen a láz- Arányok és emberek vány. Roppant víztömeg hömpölyög. (A Tisza Szegednél jelenleg ötször annyi vizet szállít lassú ereszkedéssel, mint amennyit az átlagos értékek mutatnak, másodpercenként több mint négyezer köbmétert.) E hatalmas erőt kanyargó cérnaszegélyek, az ember lakta sáncok tartják féken. A sáncokon a védősereg vitézei. Árvizesek, katonák, polgári védelmisták tízezrei. Fentről csak hangyák. Ez a hangyasereg Algyőnél szorítógátrendszert emel, Makót napok alatt körbefogta védgyűrűvel, fóliarendszert telepít, hogy védje az olajat. Tápénál magasít. Kikötőbázisokat épít, amelyekben kővel rakott uszályok horgonyoznak riadóban levő készenlétben, ártéri fákat robbant szét, hogy a védelmi flották gyorsan és zavartalanul érjenek el minden gátat, ahol veszély jelentkezik. Homokzsákok garmadájával nyomatja a gátak derekát, hogy azokat meg ne roppantsa a víz. Ezer és ezer tonna kővel, tízezer és millió rőzseköteggel veri vissza a hullámokat. Látni, sűrűn állnak és vigyáznak az őrök, hogy baj esetén azonnal riadóztathassanak. Nem lármával, olajos kanóccal, vagy kengyelfutókkal, mint még 1932-ben is, hanem rádióval, telefonnal és azon nyomban uszályok, kétéltűek, helikopterek, dübörgő munkagépek hadserege nyomul a veszélyeztetett pontra, hogy álljt parancsoljon a víznek. Mégsem hangyák dolgoznak itt, hanem emberek, gondolkodó és cselekvő, bátor emberek, így az arányok, amelyek fentről látszanak, nem egészen hitelesek és a küzdelem sem hiábavaló. Feltűnik Szeged. A Bertalan-emlékműnél nyüzsgő, védekező had. A mellvédfal mögött, a sétánynál, a múzeumnál, közgazdasági technikumnál, gyermekklinikánál többszörös védőfal, gyorsan lerakott homokzsákokból. Ostromállapot. Az üzemek dolgozói váltott műszakban hol a gépek, hol a gátak mellett. Mindenki a várost védi. Szeged most nem gondol semmi másra. Izgalmas órák peregnek, nehezen telnek a napok. A veszély a közvetlen közelben ólálkodik. Fordul a gép, de a gondolat a földön időzik és szüntelenül azt ismételgeti: az embernek le kell gyűrnie a folyót. Rádiójelzések vibrálnak a felhők között. A pilóta mozdulatlanra dermed, az arcán keményre feszülnek a vonások. Valami baj van valahol? Távoli veszély üzenete érkezett? A pilóta nem válaszol a néma kérdésekre, de furcsa vibrálást érezni a pilótafülkében, a percek csak vánszorognak. A kormányt markoló kéz mozdulata is csendre int. A pilóta azután leveszi fejéről a rádióskagylót és megkönnyebbülten sóhajt. Kecskemét térségében az egyik leszálló gép futóműve nem ugrott ki és a küzdelem az ember, a gép megmentéséért folyt. E drámai percek izgalmát közvetítették az étert recsegve áttörő rádióhullámok ... Az ember ismét győzött. Jó ómennek, kedvező jelnek érezzük. Alattunk az ostoba, roppant Víztömeg, de partjainál a felhőkig magasodó emberi hősiesség, értelem. Innen fentről is nagynak látszik az ember. Soltész István MEGYEI LAPSZEMLE Mit ér a pénz ? — Kevés a postás — Miért szűnik meg egy járás ? BÉKÉS MEGYE! - ^ mindeneimmel ’numi, glosszát közöl a békéscsabai lap. Sok példát lehetne felsorolni, ami azt bizonyítja, hogy a becsületes emberekben meg van a törekvés arra, hogy többet tegyenek, mint ami a szűkre szabott kötelességük és kivívják a társadalom elismerését. Ám ennek feltételeit a vezetőknek kell megteremteniük. Amit úgy nevezünk, hogy a törődés a dolgozókkal, abba az emberek egyéni sorsával, gondjaival való törődés mellett beletartozik a megismerésük, a bennük rejlő képességek gyümölcsöztetése is. Egyes helyeken úgy gondolják, hogy a pénz minden. Amikor valaki, akire szükség van, ott akarja hagyni a munkahelyét, annak legtöbbször béremelést kínálnak. A pénz azonban nem mindig segít. Az emberek tisztességes bánásmódot akarnak és nehezen viselik el, ha csak valamiféle számoknak tekintik őket. Az egyéni képességek gyümölcsöztetésének persze az az alapja, hogy vegyék észre és ismerjék is el a becsületes, a köz számára hasznot hajtó törekvéseket. Hegyeket lehet megmozgatni azokkal, akik tudják, hogy szükség van rájuk, ám két szalmaszálat is nehezen raknak keresztbe azok, akik nem érzik, hogy a munkájuk, tevékenységük nélkülpzh^etkjául fontos. Dunank^k^mvA, postások gondjaival foglalkozik a pécsi lapban D. Kónya József. Kevés a postás. A pécsi egyes postahivatal — hasonlóan az ország minden postájához — állandó munkaerőgondokkal küzd. A jelentkezésnél már szelektálódnak az emberek: nem mindenki alkalmas erre a pályára. A postásnak erkölcsileg megbízhatónak, jó fizikumúnak kell lennie — különben egy hétig sem boldogul ezen a pályán. A jelentkezőket általában elriasztja az, hogy nincs szabad szombat, esetleg vasárnap is dolgozni kell , ráadásul fizikailag is alaposan igénybe veszi őket ez a munka. A perspektíva sem túlzottan biztató: a kézbesítés mechanizmusát érintetlenül hagyta a technika, a postás pontosan ugyanúgy végzi a munkáját, mint évtizedekkel ezelőtt Nem jönnek a fiatalok. Először is, ez nem szakma, „csak” foglalkozás , és annyi jobban fizető munkalehetőséget kínál az ipar, szinte számításba sem jöhet a posta. Gondolkoztak már az illetékesek azon is, hogy megadva a foglalkozás rangját a szakmunkástanulókéhoz hasonló módon oldanák meg a képzést, s a nyolcadik osztályos diákok jelentkezhetnének postás tanulónak. Ez lenne a járható út? Erre még a postás szakemberek sem tudnak teljes biztonsággal válaszolni, pedig a kérdés egyre sürgetőbben vetődik fel. NAPLÓ m ■ ■■ jSfc. „Az olcsóbb ally m Mli @m lamigazolás je■ tii.S"1L/^EJF gyeben cim* ** 4 ** mel arról ír Eötvös Pál a veszprémi lapban, hogy miért kell megszüntetni a zirci járást? Ha egy mondattal akarnánk válaszolni, azt mondhatnánk, azért, mert a járás túlságosan drága volt. A jelenlegi zirci járás lakosságának létszáma alig haladja meg a 30 ezret, s ebből is mintegy 6 ezer ember él Zircen. A területen 26 község van, de mindössze 16 tanács irányítása tartozott a járási apparátus hatáskörébe. Ahhoz, hogy a közigazgatás költségeit és meglehetősen rossz hatásfokát érzékelni tudjuk, elég összehasonlítanunk a zircit a veszprémi járással. Zircen az alig több mint 30 ezer ember ügyeit 55—60 tanácsi dolgozó intézte, s egy tanácsi dolgozó évente 550 ember ügyét intézte el A Veszprémi járási Tanácsnál 80 ezer ember ügyeit intézi 90 tanácsi dolgozó, s közülük mindenki 880 ügy intézését tudja ellátni évente. A közelmúltban a járásoktól számos hatáskört adtak át a községeknek, s egyre inkább érvényesülő törekvés, hogy az ügyeket lehetőleg helyben intézzék el A községek rohamosan fejlődő, koncentrálódó igazgatását mutatja az a fent említett adat is, hogy a járás 26 községét 16 tanács fogja össze. Ennyi tanács számára pedig járási apparátust fenntartani nagy luxus. És mi lesz Zirccel? A nagyközség változatlanul vonzásközpontja, centruma lesz a környéknek, így várhatóan nem lesz különösebb hatása az átszervezésnek. Az átszervezéssel természetesen megszűnnek az egyéb járási intézmények is, a járási pártbizottság, a népfrontbizottság, a bíróság, ügyészség, a Magyar Nemzeti Bank fiókja stb. Változatlanul megmarad viszont az Országos Takarékpénztár zirci fiókja. Bár a különböző szervek megszűnésével felszabaduló épületekről még nem döntöttek, már most biztos, hogy a nagyközségben több lakássá átalakítható helyi-ség is megüresedik. Június 8. az utolsó tanítási nap, 15—16-án az elsősök beíratása Kedden a Művelődésügyi Minisztériumban megkezdődött a most záruló tanévet értékelő és a következő oktatási év előkészítésére hivatott tanácskozássorozat. Első napján az óvodai felügyelők, vala-mint a dolgozók általános iskoláinak szakelőadói tanácskoztak. Az általános és középiskolákban egyébként június 8-án van az utolsó tanítási nap. Azt követően döntenek az osztályzatokról, majd a hét végén tartják a tanévzáró ünnepségeket, bizonyítványosztással egybekötve. Az új elsősöket június 15-én és 16-án írják be.