Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-16 / 258. szám
Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP FÓRUM Magyar—csehszlovák tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Távirati Iroda tudósítója úgy értesült a magyar tárgyalódelegációhoz közelálló körökből, hogy a két külügyminiszter és a kíséretükben levő külügyi tisztviselők kedd délutáni első megbeszélése mintegy három óra hosszat tartott. A tárgyalásokat a szívélyes barátság és a kölcsönös bizalom jellemezte. A két külügyminiszter az országaink közti kapcsolatok áttekintése során rámutatott arra, hogy az utóbbi időben sok jelentős találkozásra került sor a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami vezetői között. Különösen fontosak voltak Kádár János és Husák elvtárs találkozásai, Fock elvtárs csehszlovákiai látogatása. A két ország vezetői gyakran találkoznak nemzetközi tanácskozásokon is. Külügyminiszterünk, Péter János kapcsolataink fejlődésének jelentős eseményeként értékelte Jan Marko mostani látogatását, amely új lehetőségeket nyit együttműködésünk további fejlesztésére, bővítésére. Mind a Magyar Népköztársaság, mind a Csehszlovák Szocialista Köztársaság arra törekszik, hogy a közös szocialista célok szolgálatában a legszorosabban együttműködve hozzájáruljon a szocialista országok erősödéséhez, a nemzetközi haladás és a béke megszilárdításához. A csehszlovák külügyminiszter tolmácsolta a csehszlovák nép, Csehszlovákia Kommunista Pártja és kormánya baráti üdvözletét. Hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság az élet minden területén tartós, szilárd baráti kapcsolatok építését tekinti feladatának a testvéri szocialista országokkal. A két külügyminiszter ezt követőleg részletesen áttekintette a két ország közti politikai, gazdasági, kulturális és turisztikai kapcsolatok széles körét. A tárgyalások folytatódnak. Gáspár Sándor hazaérkezett Közös közleményt adtak ki a SZOT-küldöttség útjáról A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége, Gáspár Sándor vezetésével, a CGT meghívására 1970. szeptember 7—15. között látogatást tett Franciaországban. A küldöttség tagjai voltak: Gál László, a SZOT titkára, Mónus Gábor, a nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője, Szalai Ferenc, a nemzetközi kapcsolatok osztályának munkatársa, valamint Pécsi Jánosné, a Magyar Szakszervezeti Szemle szerkesztője. A küldöttség megbeszéléseket folytatott megyei és helyi szakszervezeti és üzembizottsági aktivistákkal a párizsi körzetben és Provence-ban. A megbeszélések során — mint azt a tárgyalásokról kiadott közös közlemény hangsúlyozza — teljes nézetazonosság mutatkozott a nemzetközi szakszervezeti mozgalmat érintő lényeges kérdésekben. Kifejezték közös akaratukat, hogy tovább munkálkodnak az európai szakszervezeti központok egymáshoz való közeledésének megvalósításán, tekintet nélkül arra, hogy azok mely nemzetközi szövetséghez tartoznak. A két szakszervezeti központ a legszorosabban kapcsolódik az SZVSZ-hez és kifejezi azt a közös akaratát, hogy végrehajtja a VII. szakszervezeti világkongresszus határozatait, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megvalósítsák a szakszervezetek közös frontjának feltételeit. A SZOT és a CGT örömmel üdvözli a Szovjetunió és az NSZK egyezményének megkötését az erőszakról való lemondásról, mint az európai békeszerető erők sikerét és a nyugatnémet reakciós háborúpárti körök vereségét. A két szakszervezeti központ kifejezte a dolgozók nyugtalanságát a legújabb közel-keleti fejleményekkel kapcsolatban. Szolidaritásukról biztosítják az izraeli agresszió sújtotta arab dolgozókat és népeket, támogatásukról biztosítanak minden kezdeményezést, amely a háború befejezésére, az agresszió teljes felszámolására irányul. A küldöttségek kifejezték azt az akaratukat, hogy még szorosabbra fűzik ezt a fejlődő, hagyományos, testvéri együttműködést, hozzájárulva ezzel is a nemzetközi munkásmozgalom egységének helyreállításához, a magyar és a francia munkásosztály barátságának erősítéséhez. A közös közleményt a CGT részéről Benoit Frachon elnök, Georges Séguy főtitkár, a SZOT részéről Gáspár Sándor főtitkár írta alá. * Kedden délelőtt Párizsból hazautazott a magyar szakszervezeti küdöttség. Búcsúztatására az Orly repülőtéren megjelent Georges Séguy, a CGT főtitkára, Henri Krasucki, a CGT titkára, és a CGT elnökségének több más tagja. Ott volt Mód Péter, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete. A hazatért küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Földvári Aladár, a SZOT elnöke, valamint a SZOT titkárságának tagjai fogadták. KÖZÉ LETI DIPLOMÁCIA Kállai Gyula Jugoszláviában Kállai Gyulát, az országgyűlés elnökét, aki szabadságának egy részét a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés elnökségének meghívására Jugoszláviában töltötte, kedden fogadta Stane Dolanc, a JKSZ ügyvezető elnöke. Németh Károly Prágában A budapesti városi pártbizottság küldöttsége, amelyet Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a fővárosi pártbizottság első titkára vezet, prágai tartózkodásának második napján látogatást tett a CSKP városi bizottságánál. Az elvtársi beszélgetés során Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a pártbizottság vezető titkára ismertette a magyar delegációval — melynek tagja még Molnár Endre, a XIX. kerületi pártbizottság első titkára és Uzsoki István, a budapesti pártbizottság osztályvezetője — a prágai szervezet jelenlegi feladatait, továbbá az üzemekben, főiskolákon és a tudományos intézményekben végzett munka tapasztalatait, a tagkönyvcsere eredményeit. Elutaztak az MHSZ vendégei Az MHSZ NDK-beli testvérszervezete, a GST héttagú küldöttsége kedden este elutazott hazánkból. Az MHSZ vendégei Günter Teller vezérőrnagynak, a szövetség elnökének vezetésével egy hetet töltöttek Magyarországon. Tanulmányozták a Magyar Honvédelmi Szövetség munkáját, honvédelmi rendezvényeken és üzemlátogatásokon vettek részt, megtekintették hazánk tájait és fontosabb történelmi nevezetességeit. A küldöttséget elutazása előtt fogadta Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, honvédelmi miniszter. A megbeszélésen részt vett Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára is. Fegyverbarátság Közös hadgyakorlat az NDK területén Berlinben hivatalosan bejelentették, hogy a Varsói Szerződés országai egyesített haderői parancsnokságának tervei alapján ez év őszén a Német Demokratikus Köztársaság területén a szövetséges hadseregek közös hadgyakorlatot tartanak. A magyar néphadsereg kijelölt csapatai részt vesznek a gyakorlaton. A Honvédelmi Minisztérium illetékesei keddi tájékoztatójukban hangsúlyozták a gyakorlat nagy jelentőségét, mivel fontos állomása a Varsói Szerződés fejlesztésére vonatkozó budapesti szerződés végrehajtásának, s egyben módot ad arra, hogy lemérjük hadseregünk fejlődését, egybevessük a megtett utat a baráti hadseregek előrehaladásával. A Fegyverbarátság fedőnévvel megtartandó gyakorlat módot nyújt arra is, hogy kipróbáljuk a legújabb, legkorszerűbb hadművészeti, hadtudományi, csapatvezetési módszereket, s ezzel a Varsói Szerződés első ízben együtt funkcionáló egyesített fegyveres erőinek közösen és külön-külön is további fejlődést biztosít. X 322) SV 1970. SZEPTEMBER 16, SZERDA 3 ÉRTELMISÉG Aligha lehetett volna az utóbbi időben izgalmasabb olvasmányom a Statisztikai Zsebkönyvnél, amely az utóbbi negyedszázad változásait regisztrálja számokban. Érdeklődéssel követtem az adatokat: hányszor több iparcikket gyártunk, mennyivel több élelmiszert fogyasztunk, hányszáz millióért vásárolunk könyveket, hogyan gazdagodott az egészségügy, a kultúra, egyszóval az egész ország. Mégis, kíváncsiságomat leginkább a változások mögött munkáló szellemi kapacitás keltette fel. A folyamat — miként vált az értelmiség, ez a nagybirtokostőkés Magyarország szükségletéből fakadóan viszonylag kisszámú réteg — jelentős tényezővé a mi társadalmunkban. Ha jól meggondoljuk az értelmiség térhódítása is valóságos forradalom, nem kisebb, mint ami az iparban, a mezőgazdaságban végbement és ez a réteg mai állapotában, összetételében is magán viseli a nagy társadalmi fordulat, a korszakváltás jegyeit. Mert sokfelől jöttek Sokan harminc vagy még több éve szerezték meg diplomájukat, s mára a szocialista szellemiség képviselőivé váltak És vannak, akik tegnap kapták meg oklevelüket, akiket születésük időpontja is predesztinál — vagy kellene, hogy predesztináljon — az új társadalom szellemi szolgálatára. E két szélsőség között pedig megtaláljuk szellemi életünk sokszínű, legkülönbözőbb származású és indíttatású munkásait. Azokat a népi kollégistákat, akik a „fényes szelekkel” törtek be a tudás kapuján; szakérettségiseket, akik közül sokan kínlódva, kétszeres erőfeszítéssel szerezték meg képzettségüket és ma kiválóan helytállnak; értelmiségi szülők gyermekeit, akik többnyire hazulról hozott előnnyel indultak. Jöttek faluról és külvárosokból, a munkáscsaládokból. Voltak, akik minden akadályt leküzdöttek, csak hogy bejussanak az egyetemekre, de voltak olyanok is, akiket be kellett csalogatni az alma máter falai közé. Sokféle indulás, neveltetés, különböző időben szerzett különféle tapasztalat jellemzi a mai értelmiséget. Egyben viszont mindnyájan azonosak: tevékeny részesei a közös munkának, az új társadalom építésének. Mindnyájukra érvényes a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi irányelveinek az a megállapítása, miszerint: a tudomány és a technika rohamos fejlődése, a tömegek növekvő művelődési igénye, a társadalom fejlődésének magasabb színvonala szükségszerűen megnöveli az értelmiség társadalmi szerepét. Nem mindegy azonban, hogy valaki tudásával, képzettségével, szellemi tőkéjével a társadalom tudatos formálója, a világ dolga iránt érdeklődő intellektuel, vagy csupán azért sorolják az értelmiségiek közé, mert diplomát szerzett, mert egyetemi vagy főiskolai végzettséget igénylő munkakörben dolgozik. Mert nem indokolatlan a kérdés: valóban értelmiséginek számítható-e az a diplomás — legyen az mérnök, orvos vagy tanár —, akinek érdeklődési köre korlátozott, munkáját gépiesen, hivatalnok módra végzi, bezárkózik a szűk szakmai keretek közé és mint Csehov tokba bújt embere mit sem vesz észre a körülötte zajló világból. Vagy aki az anyagi sikerek hajszolása közben nem olvas, nem jár színházba, évszám nem látott kiállítást és legfeljebb a tévé nyújtotta szellemi élvezetre jut ideje. A diplomásnak ezt a típusát legfeljebb szellemi foglalkozású bürokratának lehet nevezni. Mert képesítése és képzettsége ellenére is csak olyan csavar a társadalom gépezetében, amelyet valaki másnak kell beilleszteni és időnként megolajozni. Az értelmiségi lét többet jelent ennél. Gondolkodást, állandó szellemi készenlétet, mindenekfelett az embernek azt a készségét, hogy önmagát és környezetét napról napra alakítsa és jobbá formálja. Valaha másképp volt. Vidéken a kisszámú falusi intelligencia, a tanító, a pap, a jegyző, a gazdatiszt, az állatorvos, a patikus képviselte a szellemi életet, a városban a mérnök, az ügyvéd, az orvos, a doktor úr. Sokan közülük görcsösen igyekeztek közel kerülni a földbirtokoshoz, a tőkéshez, megpróbálták utánozni életmódjukat, ami szerencsés esetben is csak silány, szegényes változatban sikerülhetett. Többségük éppoly kiszolgáltatottan és nyomorúságosan élt, mint a proletár. Tágabb horizontú, a nemzet valóságos érdekeit szolgáló, Európára tekintő intellektuális lét csak kevesek része lehetett. Ma nagyok a számok és merőben má■ások az igények. És nemcsak azért, mert korunk — a közhellyé vált kifejezéssel: a technikai-tudományos forradalom kora — nagyobb, szélesebb körű és másfajta ismereteket igényel, noha ez sem lebecsülhető tény. De ennél is lényegesebb, hogy a társadalom forradalmi átalakítása újfajta emberi, szellemi magatartást követel. Csak az a szellemi munkát végző ember számíthat igazán értelmiséginek, aki a partikuláris érdeken túltekintve a jövő tudatos formálójaként, azaz közéleti emberként él és dolgozik. Persze, ezt az általános megállapítást csak a cselekvés hitelesíti. A szellem sajátos cselekvése. Az érdeklődés, amely szüntelen figyelemmel kíséri mindazt az újat, fontosat, ami a szakmában történik. Nem az öncélú ismeretgyarapítás érdekében, hanem azért, hogy abból minél több megvalósuljon. Az intellektuális készenlét, amely befogadja és integrálja az új gondolatokat, a tudomány új vívmányait és a művészeteket. Csak az elhivatottság adhat erőt és lendületet az értelmiségnek, hogy képes legyen minden szférában segíteni az új élet- és munkastílus kialakítását s meszszevivő gondolatokkal gazdagítsa a tudományt, a művészeteket, anyagi erővé váló szellemi kincsekkel az egész nemzetet. Az értelmiségnek nemcsak a szerepe és felelőssége nőtt meg, de a lehetőségei is nagyobbak. Nyitott társadalomban élünk. Mindennapi kontaktusban vagyunk az egész világ szellemi életével. Szoros, testvéri kapcsolatot tartunk a szocialista országok értelmiségével, kicseréljük ismereteinket, tapasztalatainkat. Sokat vannak úton a szakemberek, a tudósok, a művészek szocialista és tőkés országokban egyaránt. Elérhető minden fontos szakirodalom, államközi egyezmények, ösztöndíjak segítik elő a korszerű tudás megszerzését. Minden fontosabb tudományos tanácskozáson részt veszünk, jó néhánynak épp Magyarország a színhelye. Nagy társadalmi fordulat és az egész ország erőfeszítése hozta létre a mai értelmiséget. Már az indulásnál közösségi eszmények táplálták. Sorsa összekapcsolódott a munkásosztály és a parasztság életével, törekvéseivel, gondjaival, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával, s mindazzal ami hazánkban történt és történik. Minden siker — legyen az az ipar, a mezőgazdaság vagy a kulturális élet sikere — az új magyar értelmiség tehetségét és szorgalmát is dicséri. Hadd hivatkozzunk mindezzel kapcsolatban ismét a kongresszusi irányelvekre: „Rendszerünk biztosítja az értelmiség számára az alkotómunka széles lehetőségeit, az anyagi eszközöket és a kutatáshoz szükséges megfelelő közszellemet. Az értelmiségiek tömegesen és elismerésre méltóan részt vesznek a társadalmi életben, hasznos közéleti munkát végeznek a tudományos, szakmai szervezetekben, az államhatalom és az államigazgatás különböző szerveiben. A magyar értelmiség a nép részeként, a néppel együtt építi a szocializmust.” Az értelmiség társadalmi közérzete roppant megnyugtató. Ez az egészséges közérzet csak egy egészséges társadalomban alakulhat ki. GÁBOR PÁL 1300 mezőgazdászt várnak a somogyi téeszek A Somogy megyei Tanács mezőgazdasági osztályán elmondották, hogy a termelőszövetkezetek a negyedik ötéves tervben — az országos gépesítési szint elérésén túl — a szakemberek számának növelését tűzték ki célul. Két évvel ezelőtt felmérték a megye termelőszövetkezeteinek szakember-ellátottságát. A helyzet kedvezőtlen. Az idei adatok is tizenhárom olyan szövetkezetet tartanak számon, amelyeknél nincs középfokú képzettségű szakember sem. A megye szövetkezeteiben jelenleg 238 egyetemet vagy főiskolát végzett szakember dolgozik, s közel hétszázra lenne szükség. A középszintű végzettségűeket is számolva, ezerháromszáz szakképzett mezőgazdászt keresnek a szövetkezetek. A megye gondjain a somogyi KISZ-szervezetek úgy próbálnak enyhíteni, hogy a továbbtanulni szándékozó fiatalok érdeklődését a mezőgazdaság felé orientálják. A gödöllői, keszthelyi és kaposvári egyetemeken, főiskolákon tanulókat a somogyi fiatalok klubja keretében rendszeresen tájékoztatják az elhelyezkedési lehetőségekről. A megye mezőgazdasági tervét a főiskoláknak elküldték, s kérték az iskolákat, vegyenek fel az eddiginél több somogyi fiatal. Az elmondottak következtében Somogy megyében nagy jelentőségűek a felnőttek számára szervezett szaktanfolyamok, mint a tej házkezelői, takarmánykeverői, ellető kanászi tanfolyamok. Ezek szakmunkásképzettséget biztosítanak. Az 1970—71-es tanévben 222 dolgozó vesz részt a szövetkezeti szaktanfolyamokon Somogyban.