Magyar Hírlap, 1970. november (3. évfolyam, 304-333. szám)

1970-11-25 / 328. szám

2 1970. NOVEMBER 25. SZERDA AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) pasztalatai ismertetéséről szólva Németh Károly rámutatott: " A fővárosi kommunisták kongreszszusra való felkészülését az eredmények józan, reális mérlegelése jellemezte, s az, hogy őszintén feltárták a munka gyengeségeit, rámutattak a társadalmunkban található ellentmondásokra, visszásságokra és a tenniakarás szándékával sürgették a hibák kijavítását. Külön kiemelem azt a felelősségteljes magatartást és nagyfokú aktivitást, amelyet a munkáspárttagok tanúsítottak. Az ő közvetítésükkel a fővárosi munkásság többségének véleménye és állásfoglalása jutott kifejezésre a párt iránt nyilvánított bizalomban, az eredmények elismerésében éppen úgy, mint a kritikai észrevételekben. Bíráló megjegyzéseik legfőbb tartalma: a becsületesen dolgozó többség javára legyünk következetesebbek, határozottabbak a helyes politika gyakorlati végrehajtásában. A fővárosi munkásság zöme a tisztességgel, becsülettel végzett munka híve. Sürgetik a határozott fellépést, a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség, a hanyagság, a népgazdaságnak kárt okozó munkaerő-vándorlás ellen. Szenvedélyes szavakkal ostorozták, hogy a törzsgárda tagjai gyakran nem kapják meg azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, amely munkájuk, gyáruk, munkahelyük iránti ragaszkodás alapján joggal megilletné őket. A becsületesen dolgozó többség elvárja tőlünk — és ebben támogat bennünket —, hogy határozottan fellépjünk azokkal szemben, akik ügyeskedéssel, törvényeinket kijátszva, a közösség rovására akarnak boldogulni. — Feltétlenül egyet kell érteni azzal a következtetéssel, amelyre a viták során a kommunisták jutottak: a szocializmus magasabb szinten történő építése megköveteli a dolgozók szélesebb körű bevonását, aktív részvételét a munkahelyi feladatok kidolgozásában és végrehajtásában, feltételezi a rendszeres véleménycserét és az őszinte tájékoztatást. Erre kedvezőek a feltételek. Németh Károly a továbbiakban hangsúlyozta: " Vannak, akik nem hajlandók felismerni a jogok és a kötelességek egységét, a szocialista demokrácia lényegét. A józan munkásközvélemény ebben is helyesen foglalt állást. A demokrácia nem jog a jogtalan követelésekre, a rend és a fegyelem megbontására. A kommunistáknak a közösség érdekeit szolgálva, igazukba vetett hittel, kitartóan, fáradhatatlanul kell harcolniuk, hogy a szocialista demokrácia szellemében, a jogok és a kötelességek együtt és egyszerre érvényesüljenek, hogy a jogok a kötelességek teljesítésével arányban legyenek. A fővárosi pártmunka tapasztalatairól a többi között megállapította: " A párt egészségesen fejlődik, a munkások felvétele a pártba abszolút számokban növekszik, de arányuk kismértékben a fővárosban is csökken. Ezt több okkal magyarázzuk. Hivatkozunk statisztikai rendszerünk fonákságaira, a budapesti munkások csökkenő számára és még sok másra. Mindez azonban csak részigazság és nem a legfontosabb kérdésre ad választ. Elsősorban a munkásosztály soraiban végzett munkánk gyengeségéről van itt szó. Vagyis: csak a kommunistáknak a munkások körében végzett munkája színvonalán múlik, hogy pártunkban növekedjék az arra alkalmas munkások számaránya. Ez a pártban nem statisztika dolga. Soraink munkásbázisának állandó erősítése pártunk jellegéből, politikánk lényegéből fakadó követelmény. A párt a munkásosztály élcsapata, s ennek abban is kifejezésre kell jutnia, hogy a ma és a holnap munkásai — a párttagok iránt támasztott követelményeknek megfelelve — milyen számban és arányban jutnak el a pártba. — Úgy vélem, ez pártépítő munkánk alapkérdése marad a jövőben is. Ebben nekünk nagy a felelősségünk, mert a fővárosban dolgozik a magyar munkásság több mint egyharmada. A párt sorainak erősítése, éppúgy, mint eddig, ezután sem lehet spontán folyamat, hanem csakis céltudatos politikai és szervező munka eredménye. Németh Károly, a Központi Bizottság beszámolójával, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentésével egyetértett, s elfogadását javasolta, mert — mint mondotta — pártunk az elmúlt időszakban is híven teljesítette a munkásosztályunkkal, népünkkel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szembeni kötelezettségeit. Németh Károly beszédét nagy tapssal fogadták a kongresszus részvevői. Lazányi Józsefné a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő-helyettese Lazányi Józsefné, a Szolnok megyei Néplap főszerkesztő-helyettese, Szolnok megyei küldött felszólalásában a nők helyzetével, problémáival foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a nők számára a Központi Bizottság határozata egyet jelent az egyenjogúságukért folytatott következetes küzdelemmel, amely hatást gyakorol a felnövekvő nemzedék nevelésére, egész szocialista fejlődésünkre. A nők közéleti tevékenységével kapcsolatban szólt azokról a kedvező változásokról, amelyek a kongresszusi felkészülés és a pártvezetőség-választások során bekövetkeztek. Megemlítette, hogy megyéjükben a pártszervezetek vezetőségeibe mindenütt több nőt választottak be, mint korábban. A párt nőtagjainak javuló képviseleti aránya — tette hozzá — jó például szol Hárman a küldöttek közül :/ X . ›?› ?? 2 A munkásosztály képviseletében A kongresszus elnökségében foglal helyet Szabó Imre bányász, szocialista brigádvezető, Nógrád megye küldötte. Mokány, keménykötésű ember. Élete, tettei, szavai, gondolatai is ilyen keménykötésűek. — A vezetés bizony nem könnyű és nagy feladatokat kíván mindenkitől, akire embereket bíznak. És minél több embert, annál inkább így van, egészen fel a minisztériumokig. Nálunk a föld alatt sincs másképp, ahol együtt kell legyőznünk a nehézségeket. Ezt mondta beszélgetésünk elején, a Központi Bizottság referátumának elhangzása után, mert nagyon fontosnak tartja a jó vezetésnek és a vezetőre bízott dolgozóknak az összhangját, közös munkáját. Ezt próbálja brigádjában is megvalósítani. Tények beszélnek róla, hogy milyen eredményesen. Ez a 69 fős brigád, a ménkesi akna brigádja hívta ki annak idején kongresszusi versenyre az egész nagybátonyi üzemegységet. És ennek eredménye 102,3 százalékos tervteljesítésük. Ez így nem puszta szám csupán: a több szenet jelentő eredmény mögött tervszerű, nehéz munka rejlik. S ehhez járult az egész brigád részvétele a politikai oktatásban, tanulásban, művelődésben, ő maga a marxista- leninista középiskolát végzi. Tudjuk milyen nagy gondot jelentett ezen a környéken az elavult, régi bányák megszüntetése. Szükséges volt, mégis sok fájdalmat okozott. „Mert nagyon ragaszkodik ez a környék a bányászathoz.” Ezekről a környékbeli helyekről most többen is dolgoznak Szabó Imre brigádjában. A laikus azt gondolná, hogy nincs is tovább probléma, mert bánya — bánya, mindegy, hogy melyik. Pedig „dehogyis mindegy — mondja Szabó Imre —, ezeknek az embereknek ki kellett szakadniuk megszokott környezetükből, új módszereket, geológiai viszonyokat kellett megszokni. Nem volt könnyű!” És ezek az emberek mégis beleolvadtak ennek a brigádnak a közösségébe, jól érzik magukat, jól dolgoznak. Ezt teszi az igazi szocialista közösség. Bizonyára ezért is választották kongresszusi küldöttnek Szabó Imrét, aki már 22 esztendő óta bányász Nógrádban. Tagja községe tanácsa végrehajtó bizottságának is, és most választották be a járási pártbizottságba. Mégis meglepődött, amikor meghallotta, hogy a X. pártkongresszus elnökségébe jelölték. — Hogyan kerülök én oda? — kérdezte meghatott meghökkenéssel Jedlicska Gyulától, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárától. — Miért, hát mi vagy te? — Bányász. — Nahát, ha bányász, vagyis munkás, akkor ott a helyed. Ez a munkásosztály élcsapatának kongresszusa, te pedig megdolgoztál, kiérdemelted. Mi van ezen csodálkozni való? És Szabó Imre vájár-brigádvezető együtt ül a párt, az ország vezetőivel az elnöki emelvényen. Együtt — a munkásosztály képviseletében. A munkásosztály vezető szerepének gondolatköréről esett szó dr. Cserháti Istvánnal, a Csongrád megyeiek egyik küldöttével folytatott beszélgetéskor is. A Szegedi Orvostudományi Egyetem belgyógyászati klinikájának docense. Értelmiségi munkaterületen dolgozik, mégis — vagy éppen ezért — különösen megtagadta a Központi Bizottság beszámolójának a munkásosztály vezető szerepével foglalkozó része. Ahhoz a gondolathoz kapcsolódik, amely szerint „a szocialista társadalom felépítésének alapvető feltétele a munkásosztály vezető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése". Elmondotta, hogy a felszabadulás óta eltelt időszak eredményei ebben a kérdésben értelmiségi területen megnyilvánulnak. Abban is, hogy ma már nagyi számban vannak olyanok, akik a munkásosztály élményével kerültek Vezető posztokra. Így az egyetemeken is. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése természetesen — amint a beszámolóban elhangzott — nem csupán a vezetésben részt vevő munkások számarányától függ. Ám napjainkban megvan a lehetőség arra, hogy az egyetemek vezetésében is egyre inkább képviselve legyenek azok a szakképzett, felkészült értelmiségiek, akiknek a munkásosztályhoz fizikailag is közük van. — Arra gondolok — mondotta —, hogy erőteljesebben kell foglalkoznunk az egyetemi pártépítő tevékenységünkben a munkás- és parasztszármazású fiatalokkal, nagyobb mértékben kell közülük biztosítanunk az utánpótlást. Ezáltal még jobban érvényesíthetjük a munkásosztály vezető szerepét értelmiségi, tudományos körökben is. L. Z. gálhat az élet más területein is. Elősegítheti a konzervatív nézetek visszaszorítását olyan helyeken, ahol a tehetséges, képzett nők előléptetésétől, társadalmi előrejutásától idegenkednek. Nyíltan ma már egyre kevesebben hangoztatják, hogy a nők egyedüli hivatása — őrizni a családi tűzhely melegét, de a nők szerepéről vallott más, helytelen felfogások még erősen tartják magukat közgondolkodásunkban. A kommunisták között is akadnak, akik támogatják ezeket a maradi nézeteket. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a pártnak a tudat, a szemlélet átalakításáért folytatott tevékenysége kedvező irányban befolyásolja az ezzel kapcsolatosan megnyilvánuló közszellemet. Befejezésül kérte, hogy a párt illetékes szervei — a legfelső vezetéstől az alapszervezetekig — rendszeresen ellenőrizzék a Központi Bizottság nőkre vonatkozó határozatának végrehajtását, gyakorlati megvalósítását. Pach Zsigmondi Pál akadémikus Pach Zsigmond Pál akadémikus, budapesti küldött a többi között elmondotta, hogy a történelemtudományban — ugyanúgy, mint más társadalomtudományokban — olyan viták zajlanak, amelyek a marxizmus—leninizmus alapján keresik a tegnapinál alaposabb, jobb, teljesebb választ az élet és a tudomány által felvetett kérdésekre. — Ezeket a vitákat mi, társadalomtudományokkal foglalkozó kommunisták, X O H V *2 egészséges folyamat megnyilvánulásaként, a fejlődés jelenségeiként üdvözöljük, s garanciának tekintjük a marxista társadalomismeret fejlődéséhez. Ugyanakkor azt is tudjuk, s vállaljuk is, hogy a vitákért, eredményeikért, vagy meddőségükért miénk az ideológiai, a politikai és a szakmai, felelősség. A Központi Bizottság tudománypolitikai irányelveit a IX. kongresszus óta eltelt időszak egyik nagy eseményének tekintjük — húzta alá. — Különösen fontosnak tartjuk, hogy az irányelvek külön fejezeteket szenteltek a társadalomtudományoknak, s példát adva nehéz és kényes problémák alkotó szellemű, marxista megközelítésére, megválaszolására, olyan nagy fontosságú elvi kérdésekben foglalnak állást, mint a tudomány és a politika viszonya, kapcsolata; a kutatás és a vita szabadsága, egyben társadalmi-politikai felelőssége; az átmenetileg eltérő értékelések, megközelítések lehetősége, szükségszerűsége, de egyben a marxizmus pluralizálásának elutasítása. Meggyőződésünk, hogy a tudományos élet szervezeti kérdéseinek megoldása a hatékony központi irányítás és a széles körű tudományági demokratizmus egységében rejlik — zárta hozzászólását. Pach Zsigmond Pál hozzászólása után szünet következett, majd a kongresszus Kállai Gyula elnökletével folytatta munkáját. Nagy taps közepette jelentette be: a következő felszólaló Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a kongresszuson részt vevő szovjet küldöttség vezetője. AI- ■ , niiP.itt A kor emberének portréja Piros arca ismerősként mosolyog felém a kongresszusi szünetben, s a következő másodpercben az emlékezet már villantja a nevét, egész habitusát. Pártmunkás férfi a szatmári végeken. Nem veterán és nem ifjú. A negyvenes-ötvenes nemzedék tipikus alakja: még hozott emlékeket a régi világból, de élete telje már a huszonöt szabad esztendő küzdelmeivel telítődött. A köz ama katonája, aki kisebbnagyobb funkciók felelősségével járta az elmúlt negyedszázad útját — de még nem lett öreg, még tiltakozna a „veterán” megnevezés ellen. Kovács Sándor, a mátészalkai járási pártbizottság első titkára. Konvencionális kérdés a találkozás örvendező szavai után. — Hogy van, Kovács elvtárs ? S a válasz is konvencionális? — — Harmadszor erősítettek az orvosok. Tudja, a szívem ... De nem panaszkodik tovább, emlegetjük, kérdezgetjük egymástól a régi ismerősöket, a huszonöt év közös ismerőseiből holmi mozgalmi családfát rajzolgatunk, de máris türelmetlenül szakítja félbe ezt a kongresszusi barkochbát és máris hallom az ismerős mondatot. — Szóval azt megírhatná ... Huszonöt éve pártmunkása a szatmári vidéknek és most újra pátriájára tereli a szót. — Anélkül, hogy aprópénzes vulgarizmusra váltanám a kongresszusi irányvonalat, bennem az a közember él, aki rögtön arra gondol: mit mondjak holnap a városom, járásom lakosainak, mit kell tenni. Mit is kell tenni? Magasabb színvonalon folytatni a szocializmus építését? Nekem és mindenkinek színvonalasabban dolgozni tehát. Nem jobban, vagy többet. Ez kevés. Színvonalasabban. Mátészalka nemrégen lett város. Tulajdonképpen ez egyelőre jogi státus. A modern város színvonalától még messze van, ha a kommunális ellátás szintjét vizsgáljuk. Az első nagy gyárunkat a negyedik ötéves tervben építjük, ötezer munkással leszünk gazdagabbak. A régi dzsentri megyeszékhely, amelyet valamikor teljesen indokolatlanul neveztek városnak — a jövő évtizedekben fejlődik külső megjelenésében, infrastruktúrájában várossá ... Nincs szívbetegség, nincsenek személyes emlékek, a mondatok a köz emberének portréját vázolják beszédes ecsetükkel. Csak amikor hirtelen elfogy a lélegzet, sóhajtva kell nagyot kortyolni a levegőből, s furcsa, kicsit fájdalmasan elnézést kérő mosoly jelenik meg a szája szögletén, akkor veszem észre újra azt az embert, aki... De hát ő így, a szívelégtelenséggel, az insufficientia cordisszal, Mátészalkával, a jövő városával, a járás termelőszövetkezeteivel együtt Kovács Sándor. A szűkebb hazájában már huszonöt éve: a Kovács Sándor. S. I.