Magyar Hírlap, 1970. december (3. évfolyam, 334-362. szám)
1970-12-01 / 334. szám
Magyar Hírlap x hu ?-Z lm PIQEMBER 1. KEDD 3 HAZAI KORKÉP______FÓRUM KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Üdvözlő táviratok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke aDél-jemeni Népi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Szelim Ali Rabiat, a Dél-jemeni Népi Köztársaság Elnöki Tanácsa elnökét. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke ugyancsak üdvözölte ez alkalomból Mohammed Al Haithem miniszterelnököt. Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte Ali Salem al-Beidh külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jean-Bedel Bokassa köztársasági elnököt, a Közép-afrikai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Közlekedési küldöttség utazott Berlinbe Vasárnap a késő esti órákban dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter vezetésével küldöttség utazott Berlinbe. A delegáció december 1—5. között részt, vesz a KGST közlekedési állandó bizottságának 39. ülésén. Kinevezés A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány dr. Gosztonyi Jánost művelődésügyi miniszterhelyettessé nevezte ki. Egészségügyi küldöttség érkezett az NDK-ból L. Mecklinger professzornak, az NDK egészségügyi minisztere első helyettesének vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az NDK egészségügyi küldöttsége a magyar NDK egészségügyi egyezmény munkatervének megtárgyalására. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese fogadta. Testvérpártok küldöttségeinek elutazása Tegnap az MSZMP X. kongresszusán részt vett újabb küldöttségek utaztak el Budapestről. Elutazott a Koreai Munkapárt delegációja, amelyet Hon Ik Szu, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet, tagja Kim Jong Nam, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály helyettes vezetője. Elutazott a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége Nyamin Zsagvaralnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével, tagja: Zs. Luvszanzsamc, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja. A delegációkat a Ferihegyi repülőtéren Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Borbándi János, Ilku Pál és Papp Árpád, a Központi Bizottság tagjai búcsúztatták. Ott voltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének képviselői. Ugyancsak hétfőn utazott el a Francia , Kommunista Párt küldöttsége Francois Billoux, a Politikai Bizottság tagja vezetésével, tagja Raymond Treppo, a Központi Bizottság tagja, a Renault-gyári pártszervezet titkára. Elutazott az Olasz Kommunista Párt delegációja, amelyet Agostino Novella, a Politikai Bizottság tagja vezet, tagjai Rodolfo Bollini, a Központi Bizottság tagja és Stelvio Antonini, a marchei járási titkár, a Spanyol Kommunista Párt küldöttsége Ignacio Gallego, a Végrehajtó Bizottság tagja, a titkárság tagja vezetésével. A delegáció tagjai Manuel Delicado, a Végrehajtó Bizottság tagja és Melquesidez Rodriguez, a Központi Bizottság tagja; a Görög Kommunista Párt delegációja Kosztasz Kolijannisz, a Központi Bizottság első titkára vezetésével; a Nyugat-Berlini Szocialista Egység Párt küldöttsége, amelyet Hans Mahle, a Pártelnökség irodájának tagja, a Die Wahrheit főszerkesztője vezet, és a küldöttség tagja: Harry Flichtheil, a Pártelnökség irodájának tagja. A küldöttségek búcsúztatásánál jelen voltak: Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Venéczi János, a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, Nemeslaki Tivadar, Tömpe István, a Központi Bizottság tagjai. A külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója Pontos programot kaptunk Az MSZMP X. kongresszusán, annyi más fontos téma közt, a külkereskedelemről többször is szó került, hiszen — mint például Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára is elmondta —, a külkereskedelem döntő módon hozzájárul a népgazdaság fejlődéséhez; minden 1 százaléknyi nemzeti jövedelememelkedés összekapcsolódik legalább 1,5 százaléknyi külkereskedelmi forgalomemelkedéssel. A KB beszámolójából és a hozzászólásokból ismételten kifejezésre jutott a gazdasági reform felismerése, hogy iparunk hatékonysága elválaszthatatlan a nemzetközi együttműködéstől. Mindez a gyorsan fejlődő műszeriparra különösen érvényes, s ezért kerestük fel a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatóját, Herkner Ottót. — A Szovjetunióval és a többi KGST- országgal kialakított szakosítás, a gyártmánymegosztás, a kooperáció további intenzív szorgalmazása kifejezi a technikai forradalom követelményeit — mondta a vezérigazgató, akinek íróasztalán az üzleti iratok felett — s ez még csak nem is jelképes véletlen —, a X. kongresszus időszakában megjelent újságok piros ceruzával kijegyzetelt példányai állnak. — A termelés hatékonyságának növelése óhatatlanul és szükségszerűen együttjár a műszerezettség nagyarányú fokozásával. Óriási feladatok várnak ránk e téren, hiszen előrehaladásunkat csak így tudjuk meggyorsítani. A Szovjetunióval tovább folytatjuk és jobban elmélyítjük az elektronikus számítógépek gyártásának munkamegosztási programját, s a szocialista országokkal kialakított sokoldalú együttműködésünk teremti meg annak a lehetőségét, hogy a magyar ipar kimagasló termékeivel versenyképesen jelenhessünk meg a tőkés piacokon, illetve a harmadik világ piacain is. Herkner Ottó vezérigazgató szerint külkereskedelmi és ipari körökben az elmúlt időszakban bizonytalanság uralkodott az exportjog kiterjesztésének megítélésében. Sokan öncélúan értelmezték az értékesítés nagyobb lehetőségeit, s ez semmiképpen sem használ népgazdaságunk érdekeinek. — Az MSZMP X. kongresszusán — folytatta e gondolatsort —, Nyers Rezső világosan leszögezte, hogy nem lenne észszerű, ha vezető gazdasági szerveink általánosan alkalmaznák a termelés és az értékesítés szervezeti integrálását, ugyanis a szakosított külkereskedelmi vállalatokra, amilyen a hamarosan 15 éves Metrimpex is, szükség van a jövőben. A negyedik ötéves terv küszöbén pontos programot kaptunk tehát a kongresszustól, s így bizonytalanság nélkül alakíthatjuk ki különböző ipari és kereskedelmi kapcsolatainkat. B. I. G. Szövetkezeti tagok külföldi utazása Tájékoztatót tartott Debrecenben a Coopturist, a szövetkezeti tagok utazási és üdültetési irodája. Az alig másfél éves iroda igazgatóhelyettese, Szabó Dezső elmondta, hogy a huszonnnégy szövetkezetet magába tömörítő intézmény célja a szövetkezetek speciális idegenforgalmi igényeinek kielégítése. Nemcsak turisztikai, hanem szakmai utak szervezését vállalják, az elmúlt évben tizenhét országba látogathattak el a Coopturist által szervezett csoportok. Részben ennek is köszönhető, hogy a Coopturistot felvették a Szociálturisztikai Szervezetek Nemzzetközi Szövetségébe, amelynek 30 ország 50 szervezete a tagja. A szövetkezeti utazási iroda, amely a fenti szervezet tagjaként egyedül képviseli a magyar utazási irodákat, 1971-ben változatos utazásokat szervez. A szakmai jellegű utakon biztosítják, hogy az idegenforgalmi látnivalókon kívül a szakterületek újdonságaival is megismerkedhetnek a résztvevők. A szőlészet és borászat iránt érdeklődök többek között eljuthatnak Franciaországba, az állattenyésztés szakemberei Svájcba, a kertészek Hollandiába. TOVÁBB A pártkongresszusnak a szervezeti szabályzat szerint az a feladata, hogy az előírt időközökben összeüljön, megvizsgálja a megelőző kongresszus határozatainak végrehajtását, újabb határozatokat hozzon a további munkáról, és megválassza a párt vezető testületeit. Érvényes ez minden kommunista pártra, így a Magyar Szocialista Munkáspártra is. A Magyar Szocialista Munkáspárt azonban — ahogyan a Központi Bizottság referátumában állott — „a magyar munkásosztály marxista—leninista, kommunista élcsapataként, társadalmunk eszmei-politikai vezetője, irányítja, szervezi a szocialista építést, s ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kormányzó párt, amelynek politikája meghatározóan kihat az ország, a társadalom életének egészére”. Ebben az értelemben a pártkongresszus éppen úgy szerepet játszik a magyar nép életében, ahogyan az egész pártpolitika. Ez az oka annak, hogy a kongresszus munkáját mindenki figyelemmel kísérte. A társadalom túlnyomó többsége azért, mert igenli a szocializmust, egyetért a párt politikájával és vezetésében látja az ország függetlenségének, az élet további javulásának biztosítékát. Egy maroknyi kisebbség pedig azért, mert — ha józanul gondolkodik — tudja, hogy ha akar, ha nem, meg kell békülnie a népköztársaság rendjével. Sokféle várakozás előzte meg a kongresszust. Némelyek egyes rétegek életszínvonalát javító intézkedések bejelentését várták, esetleg ilyen természetű határozott ígéretekre számítottak. Ezekre a várakozásokra válaszolt Kádár János vitazáró beszédében, rámutatva arra, hogy az életszínvonal rendszeres emelése — akár a dolgozók egyes kategóriáiról, akár a társadalom egészéről van szó — a megfelelő gazdasági feltételektől függ, és amikor megvannak, mindig meg is történik. Megengedhetetlen, hogy a kongresszus, politikai feladatát szem elől tévesztve, ily módon keltse fel a közérdeklődést. A társadalom többsége — gondolom — mégis azt várta, hogy a kongresszus erősítse meg az eddigi politikát és határozzon úgy, hogy azt folytatja tovább. Ez nem mond ellent annak, hogy a közvélemény egyszersmind változásokra is számított. Arra, hogy a párt a bevált politika mellett, azon belül változtasson is a szükséges mértékben és a fejlődés követelményeinek megfelelően. Mert a politika csak akkor maradhat igazán ugyanaz, ha kellőképpen változik. E tekintetben a kongresszus teljes mértékben megfelelt a várakozásoknak. Újrafogalmazta mindazt, ami a párt politikájában maradandó és megfogalmazta azt, ami új, így volt ez ideológiában, politikában, gazdaságban és kultúrában egyaránt. Aki figyelemmel kísérte a kongresszust, vagy bevégeztével együtt olvasta el anyagát, teljes és világos képet kapott a párt életéről, politikájáról, az ország, a nép életének fejlődéséről és a jövő terveiről. Kissé talán meglepő hasonlattal azt mondhatnánk, hogy szocialista-realista képet, amelyet az országot irányító, a nép életéért és jövőjéért felelősséget vállaló szocialista, marxista-leninista párt realizmusa vázolt fel. Bizonyítékként elegendő arra hivatkozni, hogy mindvégig mindenki — lett légyen a párt valamelyik vezetője, vagy a pártszervezetek küldötte — jogos elégültséggel számolt be az eredményekről és teljes őszinteséggel, a kiküszöbölés módját is megmutatva a nehézségekről. Nem pufogtak frázisok. Volt viszont ünnepélyesség és pátosz, annyi, amennyi kellett és illett, spontán, mesterkéletlen, szívből fakadó. A kongresszus uralkodó jelszava ez volt: tovább a lenini úton. A párt ezután is úgy kíván dolgozni, ahogyan eddig dolgozott: tanul Leninből és Lenintől. Alkalmazza maradandó érvényű tanításait és segítségül veszi módszerét az új problémák megoldásában. Eddig is ez volt a biztosítéka annak, hogy egyenletes és töretlen a szo,cializmus építése, az ország fejlődése, rendszeres az életszínvonal emelkedése, virágzik a kultúra, és a Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségéhez tartozó, a KGST-ben és a Varsói Szerződésben tevékenyen részt vállaló független szocialista ország. A lenini tanítások segítségével, a lenini módszerekkel és hazai viszonyokra való alkalmazásukkal sikerült másfél évtizeddel ezelőtt megvédelmezni a szocialista rendet az ellenforradalommal szemben. Így sikerült rövid idő alatt végrehajtani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, lerakni a szocializmus alapjait, kidolgozni a munkásosztálynak az új viszonyokra alkalmazott szövetségi politikáját, így lehetett a gazdaságpolitika, az ötéves tervek jobb végrehajtásának szolgálatában megreformálni a gazdaságirányítást, rendszeresen emelni az életszínvonalat, nagy eredményeket érni el a kulturális fejlődésben. így tudtuk internacionalista politikával szorosra fűzni a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország testvéri kapcsolatait, a békés egymás mellett élés politikájával normalizálni hazánk és a más társadalmi rendszerű országok viszonyát. A kongresszus másik uralkodó gondolata — amely már az irányelvekben is helyet kapott — az volt, hogy a feladat továbbra is a szocializmus teljes felépítése, de az eddiginél magasabb szinten. Ez a gondolat csak úgy óvható meg attól, hogy gépiesen ismételgetett üres jelszóvá váljék, ha nem feledkezünk meg arról, hogy magasabb szinten építeni a szocializmust annyi, mint színvonalasabban dolgozni. Magasabb színvonalú munkára van szükség a marxizmus—leninizmus művelésében és propagandájában. A párt politikájának formálásában és megértetésében. A tömegek bevonásában a politika kidolgozásába és végrehajtásába. Magasabb színvonalra van szükség gazdaságpolitikánk végrehajtásában, fiatal, de máris bevált eszközének, a gazdaságirányítási reformnak alkalmazásában, a tudomány és a technika vívmányainak hasznosításában. Magasabb színvonalra van szükség a tudományos, a kulturális, a közművelődési, a népművelési munkában. Magasabb színvonalat követel mindez mindnyájunktól, azt, hogy jobban értsük, alkalmazzuk a párt politikáját, legyünk mesterségünkben szakképzettebbek, általában műveltebbek, lelkiekben gazdagabbak, emberségesebbek. Amikor a szocializmus építésének magasabb szintjére gondolunk, nem szabad megfeledkeznünk arról a pontról, ahová szocialista építőmunkánkkal eljutottunk a társadalmi rendszerek békés versenyében. A Magyar Népköztársaság ma fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari ország, nemzetközileg a közepesen fejlett államok között foglal helyet. A magasabb színvonalú munka célja, hogy a negyedik ötéves terv sikeres végrehajtásával felzárkózzunk a fejlett országokhoz. Az államéletben és a szocialista demokrácia fejlesztésében a magasabb szint azoknak a feladatoknak a végrehajtását jelenti, amelyekről a Központi Bizottság referátuma és a kongresszus határozata is beszél. Erősíteni kell a központi államhatalmat, de nagyobb önállóságot kell adni a tanácsoknak, hogy még inkább népképviseleti és önkormányzati jelleget öltsenek, egyben jobban lássák el államigazgatási teendőiket is. Tovább fejlődik az országgyűlés törvényalkotó munkája, mivel a szocialista társadalom fejlődésével, rendjének, társadalmi, állami intézményeinek meggyökerezésével és megszilárdulásával mind több kérdés válik törvénnyel hosszú időre rendezhetővé. Bővíteni kell az országgyűlés politikai ellenőrző funkcióját a kormányzati intézmények felett. Napirendre kerül a népköztársasági alkotmány módosítása, hogy az alaptörvény tükrözze a két évtized előtti elfogadása óta a társadalmi fejlődésben bekövetkezett változásokat, pontosabban fogalmazza meg az állampolgárok jogait és kötelességeit. A kongresszus munkájának középpontjában az ember állott. Az a sok millió munkás, paraszt és értelmiségi, aki ereje és képességei legjavát adva építi a szocializmust, és akinek a szocializmus épül. De szó esett másokról is. Haragos bírálatot kaptak a henyélők, a harácsolók, az önzők, a cinikus kívülállók. Teljesen igazuk van a közgazdászoknak, amikor azt mondják, hogy spekulálni, harácsolni csak addig lehet, amíg a gazdaság néhány területén — a beruházásoknál, a munkaerőfronton, a szolgáltatások területén és egyes áruk kínálatában — hiány vagy feszültség tapasztalható. Tudjuk azonban, hogy időbe telik, amíg a gazdaság megszabadul ezektől a hiányoktól és feszültségektől, mert ehhez munka és pénz kell. Addig sem szabad azonban várni. Legyen olyan erős a tisztességgel élők és dolgozók hangja, a közgondolkodásra gyakorolt befolyása, hogy sújtsa közmegvetés azokat, akik csak haszonélvezői a társadalomnak, de lenézik a becsületes embert. A kongresszus küldöttei azokat képviselték — mondhatjuk így: párttagokat és pártonkívülieket —, akik azonosulnak a szocializmussal, a közösség tevékeny tagjaként akarnak boldogulni, megismerték a közös munka örömét, formálódnak a tanulásban, a művelődésben, a munkában és így teljesebbekké, igazabbakká, igazi emberekké válnak. DARVASI ISTVÁN