Magyar Hírlap, 1970. december (3. évfolyam, 334-362. szám)

1970-12-01 / 334. szám

Magyar Hírlap x hu ?-Z lm PIQEMBER 1. KEDD 3 HAZAI KORKÉP______FÓRUM KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Üdvözlő táviratok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a­­Dél-jemeni Népi Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából táviratban üdvözölte Szelim Ali Rabiat, a Dél-jemeni Népi Köztársaság Elnöki Tanácsa elnökét. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke ugyancsak üdvözölte ez alkalomból Mo­­hammed Al Haithem miniszterelnököt. Péter János külügyminiszter táviratban köszöntötte Ali Salem al-Beidh külügymi­nisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jean-Bedel Bokassa köztársasági elnököt, a Közép-afrikai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Közlekedési küldöttség utazott Berlinbe Vasárnap a késő esti órákban dr. Csa­nádi György közlekedés- és posta­ügyi mi­niszter vezetésével küldöttség utazott Ber­linbe. A delegáció december 1—5. között részt, vesz a KGST közlekedési állandó bizottságának 39. ülésén. Kinevezés A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány dr. Gosztonyi Jánost művelő­désügyi miniszterhelyettessé nevezte ki. Egészségügyi küldöttség érkezett az NDK-ból L. Mecklinger professzornak, az NDK egészségügyi minisztere első helyettesének vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az NDK egészségügyi küldöttsége a ma­gyar­ NDK egészségügyi egyezmény munkatervének megtárgyalására. A kül­döttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Fa­­rádi László, az egészségügyi miniszter el­ső helyettese fogadta. Testvérpártok küldöttségeinek elutazása Tegnap az MSZMP X. kongresszusán részt vett újabb küldöttségek utaztak el Budapestről. Elutazott a Koreai Munkapárt delegá­ciója, amelyet Hon Ik Szu, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kára vezet, tagja Kim Jong Nam, a Köz­ponti Bizottság tagja, a külügyi osztály helyettes vezetője. Elutazott a Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttsége Nyamin Zsagvaralnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével, tagja: Zs. Luvszanzsamc, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja. A delegációkat a Ferihegyi repülőtéren Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Borbándi János, Ilku Pál és Papp Árpád, a Központi Bizottság tag­jai búcsúztatták. Ott voltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Mongol Népköztársaság budapesti nagy­­követségének képviselői. Ugyancsak hétfőn utazott el a Francia , Kommunista Párt küldöttsége Francois Billoux, a Politikai Bizottság tagja veze­tésével, tagja Raymond Treppo, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Renault-gyári pártszervezet titkára. Elutazott az Olasz Kommunista Párt delegációja, amelyet Agostino Novella, a Politikai Bizottság tagja vezet, tagjai Rodolfo Bollini, a Központi Bizottság tag­ja és Stelvio Antonini, a marchei járási titkár, a Spanyol Kommunista Párt küldött­sége Ignacio Gallego, a Végrehajtó Bi­zottság tagja, a titkárság tagja vezetésé­vel. A delegáció tagjai Manuel Delicado, a Végrehajtó Bizottság tagja és Melquesi­­dez Rodriguez, a Központi Bizottság tag­ja; a Görög Kommunista Párt delegációja Kosztasz Kolijannisz, a Központi Bizott­ság első titkára vezetésével; a Nyugat-Berlini Szocialista Egység Párt küldöttsége, amelyet Hans Mahle, a Pártelnökség irodájának tagja, a Die Wahrheit főszerkesztője vezet, és a kül­döttség tagja: Harry Flichtheil, a Párt­elnökség irodájának tagja. A küldöttségek búcsúztatásánál jelen voltak: Aczél György, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titká­ra, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Venéczi János, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság titkára, Nemes­laki Tivadar, Tömpe István, a Központi Bizottság tagjai. A külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója Pontos programot kaptunk Az MSZMP X. kongresszusán, annyi más fontos téma közt, a külkereskede­lemről többször is szó került, hiszen — mint például Nyers Rezső, a Központi Bi­zottság titkára is elmondta —, a külke­reskedelem döntő módon hozzájárul a népgazdaság fejlődéséhez; minden 1 szá­zaléknyi nemzeti jövedelememelkedés összekapcsolódik legalább 1,5 százaléknyi külkereskedelmi forgalomemelkedéssel. A KB beszámolójából és a hozzászólásokból ismételten kifejezésre jutott a gazdasági reform felismerése, hogy iparunk haté­konysága elválaszthatatlan a nemzetközi együttműködéstől. Mindez a gyorsan fej­lődő műszeriparra különösen érvényes, s ezért kerestük fel a Metrimpex Külke­reskedelmi Vállalat vezérigazgatóját, Herkner Ottót. — A Szovjetunióval és a többi KGST- országgal kialakított szakosítás, a gyárt­mánymegosztás, a kooperáció további in­tenzív szorgalmazása kifejezi a technikai forradalom követelményeit — mondta a vezérigazgató, akinek íróasztalán az üz­leti iratok felett — s ez még csak nem is jelképes véletlen —, a X. kongresszus időszakában megjelent újságok piros ce­ruzával kijegyzetelt példányai állnak. — A termelés hatékonyságának növelése óha­tatlanul és szükségszerűen együttjár a műszerezettség nagyarányú fokozásával. Óriási feladatok várnak ránk e téren, hi­szen előrehaladásunkat csak így tudjuk meggyorsítani. A Szovjetunióval tovább folytatjuk és jobban elmélyítjük az elekt­ronikus számítógépek gyártásának mun­kamegosztási programját, s a szocialista országokkal kialakított sokoldalú együtt­működésünk teremti meg annak a lehe­tőségét, hogy a magyar ipar kimagasló termékeivel versenyképesen jelenhessünk meg a tőkés piacokon, illetve a harmadik világ piacain is. Herkner Ottó vezérigazgató szerint kül­kereskedelmi és ipari körökben az elmúlt időszakban bizonytalanság uralkodott az exportjog kiterjesztésének megítélésében. Sokan öncélúan értelmezték az értékesí­tés nagyobb lehetőségeit, s ez semmikép­pen sem használ népgazdaságunk érde­keinek. — Az MSZMP X. kongresszusán — folytatta e gondolatsort —, Nyers Rezső világosan leszögezte, hogy nem lenne ész­szerű, ha vezető gazdasági szerveink ál­talánosan alkalmaznák a termelés és az értékesítés szervezeti integrálását, ugyan­is a szakosított külkereskedelmi vállala­tokra, amilyen a hamarosan 15 éves Met­­rimpex is, szükség van a jövőben. A ne­gyedik ötéves terv küszöbén pontos prog­ramot kaptunk tehát a kongresszustól, s így bizonytalanság nélkül alakíthatjuk ki különböző ipari és kereskedelmi kapcso­latainkat. B. I. G. Szövetkezeti tagok külföldi utazása Tájékoztatót tartott Debrecenben a Coopturist, a szövetkezeti tagok utazási és üdültetési irodája. Az alig másfél éves iroda igazgatóhelyettese, Szabó Dezső el­mondta, hogy a huszonnnégy szövetke­zetet magába tömörítő intézmény célja a szövetkezetek speciális idegenforgalmi igényeinek kielégítése. Nemcsak turisz­tikai, hanem szakmai utak szervezését vállalják, az elmúlt évben tizenhét or­szágba látogathattak el a Coopturist által szervezett csoportok. Részben ennek is köszönhető, hogy a Coopturistot felvet­ték a Szociálturisztikai Szervezetek Nemz­­­zetközi Szövetségébe, amelynek 30 ország 50 szervezete a tagja. A szövetkezeti utazási iroda, amely a fenti szervezet tagjaként egyedül képvi­seli a magyar utazási irodákat, 1971-ben változatos utazásokat szervez. A szakmai jellegű utakon biztosítják, hogy az ide­genforgalmi látnivalókon kívül a szakte­rületek újdonságaival is megismerked­hetnek a résztvevők. A szőlészet és borá­szat iránt érdeklődök többek között el­juthatnak Franciaországba, az állatte­nyésztés szakemberei Svájcba, a kerté­szek Hollandiába. TOVÁBB A pártkongresszusnak a szervezeti sza­bályzat szerint az a feladata, hogy az előírt időközökben összeüljön, megvizs­gálja a megelőző kongresszus határozatai­nak végrehajtását, újabb határozatokat hozzon a további munkáról, és megvá­lassza a párt vezető testületeit. Érvényes ez minden kommunista pártra, így a Ma­gyar Szocialista Munkáspártra is. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon­ban — ahogyan a Központi Bizottság re­ferátumában állott — „a magyar munkás­­osztály marxista—leninista, kommunista élcsapataként, társadalmunk eszmei-poli­tikai vezetője, irányítja, szervezi a szocia­lista építést, s ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kormányzó párt, amely­nek politikája meghatározóan kihat az or­szág, a társadalom életének egészére”. Ebben az értelemben a pártkongresszus éppen úgy szerepet játszik a magyar nép életében, ahogyan az egész pártpolitika. Ez az oka annak, hogy a kongresszus munkáját mindenki figyelemmel kísérte. A társadalom túlnyomó többsége azért, mert igenli a szocializmust, egyetért a párt politikájával és vezetésében látja az or­szág függetlenségének, az élet további ja­vulásának biztosítékát. Egy maroknyi ki­sebbség pedig azért, mert — ha józanul gondolkodik — tudja, hogy ha akar, ha nem, meg kell békülnie a népköztársaság rendjével. Sokféle várakozás előzte meg a kong­resszust. Némelyek egyes rétegek élet­­színvonalát javító intézkedések bejelenté­sét várták, esetleg ilyen természetű hatá­rozott ígéretekre számítottak. Ezekre a várakozásokra válaszolt Kádár János vi­tazáró beszédében, rámutatva arra, hogy az életszínvonal rendszeres emelése — akár a dolgozók egyes kategóriáiról, akár a társadalom egészéről van szó — a meg­felelő gazdasági feltételektől függ, és ami­kor megvannak, mindig meg is történik. Megengedhetetlen, hogy a kongresszus, politikai feladatát szem elől tévesztve, ily módon keltse fel a közérdeklődést. A társadalom többsége — gondolom — mégis azt várta, hogy a kongresszus erő­sítse meg az eddigi politikát és határozzon úgy, hogy azt folytatja tovább. Ez nem mond ellent annak, hogy a közvélemény egyszersmind változásokra is számított. Arra, hogy a párt a bevált politika mel­lett, azon belül változtasson is a szükséges mértékben és a fejlődés követelményeinek megfelelően. Mert a politika csak akkor maradhat igazán ugyanaz, ha kellőképpen változik. E tekintetben a kongresszus teljes mér­­­­tékben megfelelt a várakozásoknak. Újrafogalmazta mindazt, ami a párt poli­tikájában maradandó és megfogalmazta azt, ami új, így volt ez ideológiában, po­litikában, gazdaságban és kultúrában egy­aránt. Aki figyelemmel kísérte a kong­resszust, vagy bevégeztével együtt olvasta el anyagát, teljes és világos képet kapott a párt életéről, politikájáról, az ország, a nép életének fejlődéséről és a jövő tervei­ről. Kissé talán meglepő hasonlattal azt mondhatnánk, hogy szocialista-realista képet, amelyet az országot irányító, a nép életéért és jövőjéért felelősséget vállaló szocialista, marxista-leninista párt rea­lizmusa vázolt fel. Bizonyítékként ele­gendő arra hivatkozni, hogy mindvégig mindenki — lett légyen a párt valamelyik vezetője, vagy a pártszervezetek küldötte — jogos elégültséggel számolt be az ered­ményekről és teljes őszinteséggel, a kikü­szöbölés módját is megmutatva a nehézsé­gekről. Nem pufogtak frázisok. Volt vi­szont ünnepélyesség és pátosz, annyi, amennyi kellett és illett, spontán, mester­kéletlen, szívből fakadó. A kongresszus uralkodó jelszava ez volt: tovább a lenini úton. A párt ezután is úgy kíván dolgozni, ahogyan eddig dolgozott: tanul Leninből és Lenintől. Alkalmazza maradandó érvényű tanításait és segítsé­gül veszi módszerét az új problémák meg­oldásában. Eddig is ez volt a biztosítéka annak, hogy egyenletes és töretlen a szo­,­cializmus építése, az ország fejlődése, rendszeres az életszínvonal emelkedése, virágzik a kultúra, és a Magyar Népköz­­társaság a szocialista országok közösségé­hez tartozó, a KGST-ben és a Varsói Szer­ződésben tevékenyen részt vállaló függet­len szocialista ország. A lenini tanítások segítségével, a lenini módszerekkel és hazai viszonyokra való alkalmazásukkal sikerült másfél év­tizeddel ezelőtt megvédelmezni a szocia­lista rendet az ellenforradalommal szem­ben. Így sikerült rövid idő alatt végrehaj­tani a mezőgazdaság szocialista átszerve­zését, lerakni a szocializmus alapjait, ki­dolgozni a munkásosztálynak az új viszo­nyokra alkalmazott szövetségi politikáját, így lehetett a gazdaságpolitika, az ötéves tervek jobb végrehajtásának szolgálatá­ban megreformálni a gazdaságirányítást, rendszeresen emelni az életszínvonalat, nagy eredményeket érni el a kulturális fejlődésben. így tudtuk internacionalista politikával szorosra fűzni a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország testvéri kapcsola­tait, a békés egymás mellett élés politiká­jával normalizálni hazánk és a más társa­dalmi rendszerű országok viszonyát. A kongresszus másik uralkodó gondola­­ta — amely már az irányelvekben is he­lyet kapott — az volt, hogy a feladat to­vábbra is a szocializmus teljes felépítése, de az eddiginél magasabb szinten. Ez a gondolat csak úgy óvható meg attól, hogy gépiesen ismételgetett üres jelszóvá vál­jék, ha nem feledkezünk meg arról, hogy magasabb szinten építeni a szocializmust annyi, mint színvonalasabban dolgozni. Magasabb színvonalú munkára van szük­ség a marxizmus—leninizmus művelésé­ben és propagandájában. A párt politiká­jának formálásában és megértetésében. A tömegek bevonásában a politika kidolgo­zásába és végrehajtásába. Magasabb szín­vonalra van szükség gazdaságpolitikánk végrehajtásában, fiatal, de máris bevált eszközének, a gazdaságirányítási reform­nak alkalmazásában, a tudomány és a technika vívmányainak hasznosításában. Magasabb színvonalra van szükség a tu­dományos, a kulturális, a közművelődési, a népművelési munkában. Magasabb szín­vonalat követel mindez mindnyájunktól, azt, hogy jobban értsük, alkalmazzuk a párt politikáját, legyünk mesterségünkben szakképzettebbek, általában műveltebbek, lelkiekben gazdagabbak, emberségeseb­bek. Amikor a szocializmus építésének maga­sabb szintjére gondolunk, nem szabad megfeledkeznünk arról a pontról, ahová szocialista építőmunkánkkal eljutottunk a társadalmi rendszerek békés versenyében. A Magyar Népköztársaság ma fejlett me­zőgazdasággal rendelkező ipari ország, nemzetközileg a közepesen fejlett államok között foglal helyet. A magasabb színvo­nalú munka célja, hogy a negyedik ötéves terv sikeres végrehajtásával felzárkóz­zunk a fejlett országokhoz. Az államéletben és a szocialista demok­rácia fejlesztésében a magasabb szint azoknak a feladatoknak a végrehajtását jelenti, amelyekről a Központi Bizottság referátuma és a kongresszus határozata is beszél. Erősíteni kell a központi államha­talmat, de nagyobb önállóságot kell adni a tanácsoknak, hogy még inkább népképvi­seleti és önkormányzati jelleget öltsenek, egyben jobban lássák el államigazgatási teendőiket is. Tovább fejlődik az ország­­gyűlés törvényalkotó munkája, mivel a szocialista társadalom fejlődésével, rend­jének, társadalmi, állami intézményeinek meggyökerezésével és megszilárdulásával mind több kérdés válik törvénnyel hosszú időre rendezhetővé. Bővíteni kell az or­­­­szággyűlés politikai ellenőrző funkcióját a kormányzati intézmények felett. Napi­rendre kerül a népköztársasági alkotmány módosítása, hogy az alaptörvény tükrözze a két évtized előtti elfogadása óta a társa­dalmi fejlődésben bekövetkezett változá­sokat, pontosabban fogalmazza meg az ál­lampolgárok jogait és kötelességeit. A kongresszus munkájának középpont­jában az ember állott. Az a sok millió munkás, paraszt és értelmiségi, aki ereje és képességei legjavát adva építi a szocia­lizmust, és akinek a szocializmus épül. De szó esett másokról is. Haragos bírálatot kaptak a henyélők, a harácsolók, az önzők, a cinikus kívülállók. Teljesen igazuk van a közgazdászoknak, amikor azt mondják, hogy spekulálni, harácsolni csak addig le­het, amíg a gazdaság néhány területén — a beruházásoknál, a munkaerőfronton, a szolgáltatások területén és egyes áruk kí­nálatában — hiány vagy feszültség ta­pasztalható. Tudjuk azonban, hogy időbe telik, amíg a gazdaság megszabadul ezek­től a hiányoktól és feszültségektől, mert ehhez munka és pénz kell. Addig sem szabad azonban várni. Legyen olyan erős a tisztességgel élők és dolgozók hangja, a közgondolkodásra gyakorolt befolyása, hogy sújtsa közmegvetés azokat, akik csak haszonélvezői a társadalomnak, de lenézik a becsületes embert. A kongresszus küldöttei azokat képvi­selték — mondhatjuk így: párttagokat és pártonkívülieket —, akik azonosulnak a szocializmussal, a közösség tevékeny tag­jaként akarnak boldogulni, megismerték a közös munka örömét, formálódnak a ta­nulásban, a művelődésben, a munkában és így teljesebbekké, igazabbakká, igazi em­berekké válnak. DARVASI ISTVÁN

Next