Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-01 / 1. szám

2 1971. JANUÁRI, PÉNTEK X­OZ 7 AZA| korkép Magyar Hírlap Közelebb a békéhez írja: Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke AZ ÚJ­­ESZTENDŐ ELSŐ NAPJA régtől fogva a reménykedő, a bizakodó ember ünnepe. A télforduló után fokozatosan hosszabbodó napok, a több fény a köze­ledő tavasz ígéretével biztatták mindig a tél gondjaival küszködőt. Mi is reménységgel, bizalommal lé­pünk az új esztendő — s az új évtized — küszöbére. Azt várjuk 1971-től s az új évtizedtől, hogy közelebb viszi az em­beriséget nagy vágyának teljesítéséhez, a békéhez. Okkal és joggal teheti fel bárki a kér­dést: van-e, lehet-e reális alapja e vá­gyakozásnak, bizakodhatunk-e a világ békés jövendőjében? Hiszen alig fél év­század alatt két világháború pusztított s az elmúlt negyedszázadban sem volt olyan nap, hogy földünk valamely pont­ján ne dörögtek volna a gyilkos fegyve­rek. Kétségtelen tény, hogy az indokí­nai agresszió kiterjesztése, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombá­zások felújítása, a rendezetlen közel­­keleti helyzet nagy veszélyeket rejt ma­gában. Mégis azt mondhatjuk, hogy bé­ketörekvéseinknek megvan a reális alap­ja-Öreg kontinensünkre, Európára szeret­nék utalni csak. Két esztendő telt el az­óta, hogy éppen Budapestről felhívással fordultak a szocialista országok Európa államaihoz annak érdekében, hogy kö­zelebb jussanak a megoldáshoz a kon­tinens békéjét, biztonságát akadályozó problémák. A reakció és a háború erői mindent megtesznek, hogy a­ budapesti felhívás, a szocialista országok erőfeszí­tése ne érje el célját. Mégis az történt, hogy éppen a szocialista országok kö­vetkezetes békepolitikája komoly sike­reket ért el a búcsúzó esztendőben is. A szocialista közösség országainak kap­csolatai kiszélesedtek és elmélyültek azokkal a kapitalista államokkal, ame­lyek készek arra, hogy az enyhülés poli­tikáját folytassák. Felbecsülhetetlen je­lentőségű a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és ugyancsak a Német Szövetségi Köztársaság között aláírt szerződés. Ezek ratifikálása csak ezután kerül sorra, de megkezdődnek a tárgya­lások hasonló szerződés megkötéséről a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NSZK között is. Az európai biztonság­ sarkköve az­ erőszakról való lemondás, a fennálló határok sérthetetlenségének elismerése. A szerződések ezt szolgálják s — amellett, hogy megfelelnek az Euró­pában élő népek érdekeinek — kedvező feltételeket biztosítanak egy összeurópai tanácskozás előkészítéséhez is. Jól tud­juk, hogy az európai kérdések szorosan összefüggenek a világ más területeinek problémáival s kontinensünk politikai klímájának enyhülése pozitív hatást gya­korolhat ezek megoldására is. A BÉKEPOLTIKA NAGY EREDMÉNYEI azért jöhettek létre, mert a szocialista államok kezdeményezéseit határozottan és követelően támogatták a kontinens kapitalista államaiban működő béke­mozgalmak, békeszervezetek, a békét, a biztonságot akaró néptömegek, megértet­ték és honorálták a realitások felisme­résére képes polgári politikai körök. Az új esztendőben az egész világon to­vább aktivizálódnak a béke erői. A Bé­­ke-világtanács elnökségének 1970 októ­berében Új-Delhiben tartott ülése arra szólította fel a nemzeti békemozgalma­kat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket s szerezzenek érvényt a népek békeakara­tának. A magyar békemozgalom ennek a felszólításnak s a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa útmutatá­sának szellemében kívánja folytatni az új esztendőben munkáját. A MAGYAR BÉKEMOZGALOM gazdag­­programmal indul az új esztendőnek. Úgy gondolom, érdemes e program né­hány pontját felvillantani. Békemozgalmunk továbbra is részt vesz minden olyan nemzeti és nem­zetközi kezdeményezésben, amely az európai béke és biztonság megteremté­sét szolgálja. Változatlanul munkájának középpontjába állítja az indokínai népek iránti szolidaritás erősítését és az MSZMP X. kongresszusának útmutatá­sa, a Béke-világtanács felhívása alapján még fokozottabb politikai, erkölcsi­­és anyagi támogatást igyekszik nyújtani Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek. Békemozgalmunk — a magyar nép vé­leményét kifejezve — messzemenően szolidáris az arab népek igazságos har­cával s elítéli Izraelnek az imperialista hatalmak által támogatott agresszív po­litikáját. Aktív szerepet vállal az anti­­imperialista­­világfront erősítésében. Ezért segíti a függetlenségükért a kolo­­nializmus és a neokolonializmus ellen harcoló népek küzdelmét. Békemozgalmunk nagy eseménye lesz, hogy az új év első felében Budapesten ülésezik a Béke-világtanács. Az év első hónapjaiban szervezett akcióink mintegy előkészítését szolgálják e nagy jelentő­ségű tanácskozásnak. Két tudományos konferenciára is sor kerül. A témák magyar szakértői Euró­pa és a világ, valamint Gyakorlati együttműködési lehetőségek az európai kontinensen címmel vizsgálják az euró­pai biztonság problémáit. Májusban a laoszi nép támogatására szolidaritási he­tet szervezünk. Január végén arab szoli­daritási napot tartunk, s ebben az idő­ben indítjuk útjára az arab menekült­­táborok lakóinak szánt segítségünket. Áprilisban megemlékezünk a Palesztinai menekültek napjáról s még az év folya­mán szolidaritási hetet szervezünk az arab népek igazságos harcának támoga­tására.. Továbbra is részt, veszünk a Bér­ ke­yltégtanács akcióiban, amelyek a fegyverítkezési hajsza­ csökkentését, a ve­gyi és baktériumfegyverek eltiltását kö­vetelik. ÖSSZEFOGÁS a béke, a társadalmi haladás minden igaz hívével — ez volt békemozgalmunk alapvető feladata ed­dig, s ez lesz az új esztendőben is. Biz­tos vagyok benne, hogy munkánk 1971- ben is sikeres , lesz. A biztosíték erre az, hogy az elmút évek során rendkívül egészséges és gyümölcsöző együttműkö­dés alakult ki a békemozgalo­mi tevékeny­ség terén a társadalmi mozgalmakkal és a­ tömegszervezetekkel. Sok-sok ezer aktivistájuk munkálkodott a Hazafias Népfront aktivistáival karöltve béke­mozgalmi célkitűzésekért. Ezúton is sze­retném átadni mindannyiuknak az Or­szágos Béketanács elnökségének köszö­netét s kérését, hogy az új esztendőben is vegyenek részt mozgalmunk munká­jában. A jól végzett munka tudatában lé­pünk az új esztendő, az új évtized kü­szöbére. Hittel hiszünk a béke győzel­mében a háború felett, s erőnkhöz mér­ten mindent megteszünk e győzelemért. Fogadás a Hazafias Népfront székházában Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tegnap fogadást adott a baráti országok hazánk­ban működő kulturális intézményei­­ ve­zetőinek tiszteletére. A Hazafias Nép­front Belgrád rakparti székházában meg­jelent Nino Nikolov, a Bolgár Kultúra, Jan Gothe, a Csehszlovák Kultúra, dr. Stanislaw A. Sochacki, a Lengyel Kul­túra, Heribert Reisenweber, az NDK kultúrcentrumának vezetője, valamint Mátyás László, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkára és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács tit­kára. Bencsik István tájékoztatást adott a népfrontmozgalom tevékenységéről, s az új esztendő tennivalóiról. A fogadáson a Hazafias Népfront főtitkára köszönetet mondott azért az önzetlen segítségért, amivel a Budapesten működő kulturális központok segítették megismertetni a magyar néppel a testvéri országok éle­tét, múltját, hagyományait és az egyes országok szocialista építésének fontos fel­adatait. Nyolc erkély öleli körül a mecseki tv-tornyot A tervezettnél gyorsabban halad a 172 méter magas mecseki tv-torony építése. Pécs leglátványosabb építkezésén a múlt esztendőben érdekes, műszaki új­donságnak számító feladatot hajtottak végre: a már korábban felhúzott óriás betontesthez hozzáépítették a 83 és 42 méter közötti szakaszon sorakozó erké­lyeket. A toronytörzset tányérszerűen körül­ölelő erkélyek részben műszaki célokat szolgálnak majd. 73 méternél helyezke­dik el a kilátó, alatta a körkilátós presszó, ahonnan a vendégek a panorámában gyö­nyörködhetnek majd. Az eredeti program szerint a nyolcból csak hat erkélyt építet­tek volna meg. A svéd hidraulikus eme­lőszerkezettel működő 75 tonnás zsalu azonban kitűnő segítőeszköznek bizo­nyult, kezelését gyorsan, jól elsajátítot­ták, s ennek köszönhető az előny. Kádár János fogadta az FKP főtitkárhelyettesét Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt főtitkárhelyettese az MSZMP KB meghívására a baráti látogatásra Bu­dapestre érkezett. Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön fo­gadta Georges Marchais-t. A két párt­, vezető véleménycserét folytatott a két testvérpárt kapcsolatáról, a külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom kérdé­seiről. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen részt vett Komócsin Zol­tán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Mai Magyarország­­ Nagy leltár egy kis zsebkönyvben Előttem egy szép kiállítású, ízléses tipográfiával készült, a debreceni Alföldi Nyomdából kikerült zsebkönyv fekszik. Tele adattal, regiment számjeggyel, gra­fikonnal, fotóval. A Központi Statisztikai Hivatal adta ki — tízezer példányban. Tízmillió magyarról szól. Mit kezdjen az ember az adatok, té­nyek végtelenjével? Mit emeljen ki belő­lük, s miért éppen azt? Így hát — s eny­­nyi válogatási lehetőség engedtessék meg a „recenzensnek” — hadd tallózzon ked­ve, ízlése, mi több: büszkesége szerint. A mai Magyarország portréjának egyik legmarkánsabb vonását az építés, az építkezés dinamizmusa kínálja. Az el­múlt öt év alatt egyebek között csaknem 320 ezer lakást építettünk. Tudjuk, még több kellene, még gyorsabban, s korsze­rűbben. Erre a tempóváltásra így utal a zsebkönyv: „Az első házgyár üzembe­helyezésére 1965-ben Budapesten került sor. Jelenleg Magyarországon 5 házgyár működik, ezek évi kapacitása kb. 16 000 lakás. 1969-ben házgyári paneles tech­nológiával 8400 lakás épült, az építőipari vállalatok lakásépítésének egyharmada.” (Az országot járó krónikás előtt a szűkszavú statisztikák mindig felröp­pentenek egy-egy emlékképet. Alig van olyan év végi kulcsadat, amely ne kö­tődnék valamilyen formában egy ma­radandó találkozáshoz. Mint például számomra a házgyárak kapacitása — egy vésztői asszonnyal folytatott be­szélgetéshez: — A férjem? ... Pesten, a negyven­hármasoknál ... — Mit csinál? — Most Óbudán emelnek egy­­nagy házat. A legnagyobbat, több mint 800 lakás lesz benne ... — Tehát az ember — kőműves. — Nem kőműves, már nem az... Adja nekik a daru egy darabban a lakás falát és ők beigazítják. Szóval az uram házszerelő!... így mondjuk most.. .) Lapozom tovább életünk friss lexiko­­nát. ..A magyar—szovjet alumíniumegyez­mény évi 1 milliárd k­ó (később ennél jóval több) villamosenergia-termelés és más alumíniumkohászati beruházás alól mentesít bennünket. A felszabaduló ösz­­szegből a bauxitbányászatot, a timföld­­gyártást, valamint az alumíniumfeldolgo­zó ipart fejlesztjük. A fejlesztés legna­gyobb létesítménye a székesfehérvári alumínium szélesszalag-hengermű... A vegyipar termelése a népgazdaság szük­ségleteinek megfelelően több mint 70 szá­zalékkal emelkedett. Különösen a szerves és szervetlen vegyi termékek gyártása, a kőolajfeldolgozás, a műtrágya-gyártás és a gyógyszertermelés fejlődése volt gyors ütemű. Kazincbarcika, Pét, Leninváros...” (Leninvárosnál érdemes megállni. A harmadik ötéves terv utolsó esztende­jében adtunk immár a nevében is ki­fejeződő városi rangot az egykori Ti­­szaszederkénynek, bár a városalapítás roppant munkája hosszú évekkel ez­előtt­­kezdődött. Az új kinevezés — a névváltozás — szimbolikus is, s egyben nagyon valóságos is. — A lenini örökség élő voltát hir­deti ez a város — mondotta ünnepi beszédében április 22-én Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára. — Élete a nemzetközi osztálytestvériség talaján fogant, hű kifejezője a Szovjetunióhoz fűződő örök barátságunknak. Lenin­város ifjú város. Hármas értelemben is. Ifjú mint város, pontosan négy eszten­dős; ifjú úgy is, hogy lakosságának átlagéletkora alig haladja meg a KISZ- korhatárt; végül ifjú azért is, mert szí­vesen alkalmazza és követi az újat, pártolja a tudományos-műszaki hala­dást. Az ünnepség után a fiaikhoz Lenin­­városba ránduló szülők egy csoportja gyárlátogatásra indult. — Mert, hogy a fiam mindig azt ír­ja, meséli, hogy ők fehér ingben, nyak­kendőben csak gombokat nyomogat­nak, s ugye, ezt hazulról föl nem fog­hatja az ember — mondta a szamos­­házi Fáy György, aki technikus fia oldalán akkor még egy kicsit hitetlen­­kedve lépte át a TVK kapuját...) Pergessük tovább hazánk leltárát, amelynek „Élelmiszer-gazdaság” című fe­jezetében is rendkívül sok újat, számunk­ra kedveset olvashatunk. Tények, ada­tok sokasága foglalkozik a nagyüzemi mezőgazdaság eredményeivel, az élelmi­szeripar fejlődésével. Sinte minden be­kezdés elé odaírhatnánk a korszerűsítés, a gépesítés, vagy tudományhasznosítás egyszavas alcímét. „A műtrágya-felhasználás 1960—1969 között hatóanyagban közel 3,9 millió tonna volt, öt és félszer annyi, mint az előző évtizedben... Ugyanezen idő alatt­­a mezőgazdaság 69 000 traktort kapott, az összes vonóerőn belül a gépi vonóerő aránya 80 százalék fölé emelkedett... Tizenöt konzervgyárunk — több új tele­pítésű, a harmadik ötéves terv kereté­ben — mintegy 350 cikket termel, ezek közül 123-at exportál 58 országba ... Je­lenleg búzából a háború előtti vetésterü­let 80 százalékáról az akkori mennyiség­nek több mint másfélszeresét takarítjuk be, az állami gazdaságokban 100, a ter­melőszövetkezeti gazdaságokban 99 szá­zalékban gépekkel...” (Egy nyári emlék kínálkozik ehhez az utolsó mondathoz. Fábiánsebestyén­ből, a Kinizsi Termelőszövetkezetből, ahová ez a hír szólított: „A Kinizsi Tsz 2670 holdon három hét alatt vég­zett az aratással.” A faluban kérdeztem javakorabeli embereket, akik aktív tagjai a szövet­kezetnek, de az aratásról úgyszólván semmit nem tudtak. — Más a beosztásunk, a gyümöl­csössel vagyunk elfoglalva — mond­ták. Mintha egy nagy gyár szereldéjében azt kérdeztem volna, mi újság a forgá­csolóban? ... A főkönyvelő azonban adott egy ka­tonás tömörségű nyilatkozatot: — Tíz darab SZK—4-es kombájnunk van, az annyi mint 22 kombájnos, vál­tott műszakban. Hozzájuk beosztva nyolc szállítójármű, ugyancsak nyolc fővel, ez tehát 30 ember eddig. Még nyolc fő a szérűn és a szárítóban, * néhány kisegítő munkás :— így jön ki a 40 valahány ember. Ennyi volt az aratás nálunk ...) Egyre nehezebb a tallózás a mai Ma­gyarország formás kis zsebkönyvében. A könyvecske gazdag tartalma miatt. Mert a fő gond nem az, hogy mit emeljünk ki belőle, h hanem­, hogy mni maradjon el. A leghitelesebb felmentést az a tény adja a teljességre való törekvés alól, hogy százezrek, milliók személyes tanúi — és részesei — az elmúlt fél évtized ered­ményeinek. S ebben — a legkisebbektől a nyugdíjasokig — tulajdonképpen min­denki benne foglaltatik, még akkor is, ha tudjuk: regiment a tennivalónk még. Egy idézet azonban megérdemli a kieme­lést. „Az MSZMP kongresszusának javasla­tára 1968-ban az iparban és az építő­iparban megkezdődött a rövidebb, heti 44 órás munkaidőre való áttérés, ami 1970-ben ezekben az ágazatokban lénye­gesen be is fejeződött. A munkaidő­csökkentés korábbi eredményeit is figye­lembe véve, 1970-ben már kb. 2 millió dolgozót foglalkoztattak rövidített mun­kaidőben.” (Ehhez az idézethez vajon milyen történetet, személyes élményt fűzhetne a krónikás? Talán a még mindig sú­lyos második műszak hét végi könnyí­tésének számlálhatatlan örömét? A szombatonkénti teljes létszámú családi kirándulásokat a hegyekbe, a vizek mellé? A derűs országjáró különvona­­tokat és különbuszokat? A pihentető kedvtelések virágzásának divatját? Mert ez mind-mind hozzátartozik a szabad szombatok, a meghosszabbodott hétvégek hiteles történetéhez.) A „Mai Magyarország” utószavaként vé­gezetül álljon itt egy — ezúttal nem a kötetből vett — idézet. Dr. Bognár József professzor mondta az országgyűlésben az új tervtörvén­y vitájában, visszapillantva az elmúlt öt évre: „Egészében azt mond­hatjuk, hogy gazdasági történelmünk — elsősorban az elmúlt 25 évre gondolok — legsikeresebb öt esztendeje áll mögöt­tünk.” Ami cselekvésben ebből következik, az már a holnap Magyarországának kislexi­konába kerül. Kiss Gy. Janós

Next