Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-13 / 13. szám
21971. JANUÁR 13. SZERDA HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap A nyitott kapu városa 7. A polgármester 400. születésnapja Lassan négy évtizede lesz, hogy az ak-i kor még fiatal ember, dr. Csatkai Endre a Scarbantia helytörténeti füzetek egyikében Idegenek a régi Sopronról címmel közreadott 25 levél- és naplótöredéket. Az első írás Valentini Cézártól, Ferrara követétől való, aki 1487-ben számol be útiélményei között Eleonóra hercegasszonynak Sopronról, „mely kis város és nagyon szép”. Aztán egy török történetíró következik, aki Szulejmán hadaival 1532-ben a dicső Sáfár hónap 2-án érkezik a város alá. Szerinte „ez nagy város és hitetlenek jól megépítette helysége, amelynek templomai és klastromai különlegesen épültek és magas tornyai aranyozott gombokkal és keresztekkel díszesek”. Nem csoda, hogy a derék török nagynak mondja a várost és főleg a tornyokról beszél, hiszen a világhódító Szulejmán serege nem jutott afalakon belülre, csupán a külvárosokat dúlta fel. A gyűjtemény további anyagában aztán már olvashatunk nemcsak a szépségekről, hanem mint a szatmári követek 1652-ben kelt levelében, a drágaságról és egyéb bajokról is. „A gyűjtemény összeállításában az volt vezető elvünk — írja Csatkai —, hogy minden darab viselje magán bizonyos mértékig a személyiség, a közvetlenség bélyegét. Ebből a szempontból a legértékesebbek a levelek és naplók, az utóbbiakból főleg a kéziratosak, mert ha írói nyomtatásban is kiadta őket, akkor bizony nemegyszer cicomás köntösben került az olvasó elé vagy pedig iskoláskönyvízű papirosmondatok adatai lepik el a közlés frisseségét.” Később megjegyzi: „Frankenburg és Vas Gereben leírásait szintén mellőztük, mert szellemesnek látszó fordulatok kedvéért a kép hűségét feláldozták.” Most, amikor a január elején Sopronban töltött tíz nap tapasztalatairól beszámolómat írom, megpróbálom alávetni magat, a régiekkel szemben támasztott követelményeknek, friss közlést hozni, szellemesnek látszó, de igaztalan fordulatok nélkül. Az erdész megszökött A kövéreknek januárban nem ciklátmen-, hanem forralt bor illata van. Mindjárt az első reggelen felmásztam a Károly-kilátóhoz. Ezt a kilátót nem valamely Habsburg férfiúról, még csak nem is neves politikusról, művészről, hanem egy nyomdászról, Romwalter Károlyról nevezték el, aki a városszépítő egyesület tagjaként társaival együtt a mostani kőépítmény helyén az első gerenda- és deszkakilátót ácsolta. (Nem az egyetlen személyes érdemeket őrző emlék ez itt a hegyekben. A Munck-pihenő a szép erdei sétautakat kialakító erdőmérnöknek, a Princ-pihenő a soproni városszépítő egyesület egyik elnökének, a Várhely-kunyhó mellett elhelyezett kőurna Bella Lajos tanárnak, a nevezetes őskori telep feltárójának érdemeire figyelmeztet.) A kilátó emeletén kiskocsma. Egy kedves, beszédes néni mérte éppen a forralt bort a fagycsípte arccal szuszogva érkező kirándulóknak. A falon bekeretezett régi plakát. Középen Sopron látképe, körül tizenkét körben egy-egy ábra, amely azt bizonyítja, hogy Sopron egész évben tud örömöt, szórakozást nyújtani a látogatóknak. A pult mellett idős férfi ült, zöld vadászkalapban, zöld galléros sötétszürke, rövid kabátban. A lábán turistabakancs s vaskos gyapjúharisnya. Mellén egy csontgombra akasztva fenyőgally, fölötte piros bogyók. Forralt borát szopogatva, atyai szelíd mosollyal figyelte az ajtón egymás után beeső kifulladt üdülőket. Bizonyosra vettem, hogy ő az erdész, a vidék ura, s megszólítottam. Ám, a bemutatkozás után az öreg gyorsan kiitta a borát, felpattant és a beszélgetés elől kitérve, valósággal elmenekült. A bormérő néni mondta el aztán, hogy nem erdész az öregúr, hanem hentesmester odalenn a városban. Csak minden pihenőnapján felölti a maga tervezte erdészkosztümjét és feljön a hegyre. Tíz nap alatt ő volt az egyetlen, aki a soproniak közül kitért a beszélgetés elől, mégis ezt a kis epizódot jellemzőnek érzem a soproni polgár magatartására. Kárpótlásul aztán a továbbiakban olyan segítőkészséget tapasztaltam, mint talán eddig még sehol. Kocsis József, a városi tanács elnökhelyettese, országgyűllési képviselő a szabad idejéből egy péntek estét, majd szombat délutánt szánt a beszélgetésre. Seregély Zsigmond városi népfronttitkár kórházba indulása, a másnap reggeli kisebb műtétje előtt adott tájékoztatást. De ugyanígy a Fabricius-ház, az Angyal patikamúzeum vagy a több évszázados rejtőzés után megtalált középkori zsinagóga teremőr nénije, s Lénárd, a Cézár-pince sötétkék kötényes ponczichter főpincéje egyformán kész volt szívélyességgel szolgálni Sopron jó hírét. Máig a példa Sopront nem a fejedelmek, a főurak, a nagypapok, hanem a polgárai építették. A település életében tehát meghatározó volt, ki az úr a városházán. Volt a régi vezetők közt olyan, mint Dobner polgármester, aki Bécs bőséges ígéreteire hivatkozva Vak Bottyán kurucaival szemben ellenállásra bírta a város lakosságát. A fagy károkat okozó, de sikertelen ostrom után az ígéretek beváltása elmaradt, csupán Dobner kapott a császártól két aranyláncot. A sok városi vezető közül, akinek emlékét megőrizték a feljegyzések és a szájhagyomány, a polgármester máig is Lackner Kristóf és senki más. A főtéren, a Fabricius- és a Storno-ház közötti Tábornokház falán tábla őrzi emlékét és dombormű arcvonásait. „Dr. Lackner Kristóf jogtudós és ötvösmester, Sopron város kiváló polgármestere e házban élte nemes életét.” 1571-ben született és a soproniak májusban ünnepi megemlékezések egész sorával kívánnak adózni e kitűnő személyiségnek. Kocsis József elmondta, hogy a városban a közéleti emberek számára ma is részben ő a példakép, a mérce, s úgy érzik, jó lenne hasonlítani erre a kitűnő humanistára. Lackner előbb elsajátította apja ötvösmesterségét, aztán Bécsben, Wittenbergben, Páduában tanult, jogi doktorátust szerzett, majd bejárta Itáliát. Huszonnyolc éves korában már szenátor volt. Sopronban tudós társaságot alapított, iskoladrámát írt, könyvtárat létesített, rézbe metszette a város látképét, tudatosan szervezte Sopron szépítését, szorgalmazta a szőlőművelést, háza nyitva állt a városba érkező tudósok, írók, művészek, előtt. Végrendeletében vagyona nagy részét, házát, szoborgyűjteményét, majorságát a városra hagyta. Így Lackner polgármester jó három és fél évszázad múltán is szolgálja városát. Aki Sopronban részt akar venni a közéletben, tekintélyt akar szerezni, annak tudnia kell, hogy volt ilyen vezető, s azóta szerencsére sokan jártak a nyomában. " Solymár József (Következik: VÁROSSZÉPÍTŐK ÉS DÍSZPOLGÁROK) Nyújtózkodó, még épülő házak között állnak a Kacsóh Pongrác úti lakótelep legifjabb épületei. A főváros különböző részeiről költöznek ide a családok. De olyan hosszú utat egyiküknek sem kellett megtenniük, mint özv. Virág Istvánnénak, aki tavaly 79 évesen, egyenesen Amerikából repült ide, hogy negyvenegy évi távollét után, újra a szülőhazájában élhessen. Magas, hófehér hajú, élénk asszony. Fiatalos, fürge, tevékeny, olyannyira, hogy már-már valószínűtlennek tűnik mindaz, amit a század elejei eseményekből személyes élményként idéz. Jól emlékszik mindenre. Fiatal lányként érte meg a Tanácsköztársaságot s annak bukását. A megtorlás évei alatt indult meg az emberáradat az új világba. Az idegenföldrész, ahol hallomása szerint oly sokan lettek szerencsések, gazdagok, őt is csábította. Huszonnyolc éves korában, az első adandó alkalmat kihasználva hajózott át, s életének nagyobb részét ott töltötte. Most itt ül zuglói lakása ízlésesen berendezett szobájában, a kényelmesen süppedő bőrfotelban, és mesél, mesél. Azt, hogy nem kallódott el kezdetben, szerencséjének, no meg a józan eszének tulajdonítja. — Pedig sokszor jártam eleinte sírva az utcákat, egyedül New Yorkban, abban a hatalmas, idegen városban. Már bántam, hogy eljöttem, legszívesebben meg sem álltam volna hazáig. De nem gondolhattam az utazásra, hiszen a varrásból, takarításból örültem, ha alakbéremet ki tudtam fizetni. Új fordulatot akkor vett az élete, amikor a magyar származású Virág családnál kezdett dolgozni. Mindenes volt. Ellátta a nemrég megözvegyült, beteges család- Újra itthon főt, gondozta a három félárva gyermeket, s észrevétlenül megszerették egymást. A hatalmas város utcáit tegnap még magányosan rovó lány hamarosan Mrs. Virág lett. Egyszeriben értelmet nyert az élete, hiszen volt otthona, tartozott valakihez. Gyorsan múltak az évek. Jól éltek. Ha gazdagok nem is voltak, de hiányt nem szenvedtek semmiben. Most már nemcsak gyerekei voltak, megszületett az unokája is. Amikor azonban a férje meghalt, és nem sokkal rá legidősebb — s legkedvesebb — nevelt lányának temetését is meg kellett érnie, újra kínzó magány nehezedett rá. — Egyedül maradván, ráadásul a pénzem is fogytán, megpróbáltam kiadni a házat. Több család is elfért volna, de nem fizetődött ki a pansió tulajdonosság: kevés lakóm volt. Már most mit csináljak itt egyedül? — kérdeztem sokszor magamtól. És közben úgy szerettem volna hazamenni, újra látni a földet, ahol születtem, és a fővárost, Budapestet, újra csak magyar szót hallani körülöttem, és újra érezni azt a boldogító tudatot: itthon vagyok. — Amint megkaptam a nyugdíjamat, egyik napról a másikra hazajöttem. Közben akadt vevő a házamra is, igaz, árán alul adtam túl rajta, de nagyon kellett már a pénz az útiköltségre és az itthoni lakásom megvételére. Életemben ekkor ültem először repülőgépen. Féltem is nagyon, de siettem, negyvenegy évig kibírtam, de már nem lett volna türelmem a hosszú hajóúthoz ... — Amikor beköltöztem ide, és először kinéztem az ablakon, olyan különös és boldogító volt az a tudat, hogy a szemben levő házakban is magyarok laknak, emitt, a szomszédaim is, mindenki az, itthon vagyok. Innen az ablakból azóta is öröm kitekinteni. Látni, milyen gyorsan épülnek itt a házak, mikor ideköltöztem, a szemben levő épületnek még csak az alapjait rakták, most meg mind a kilenc emelet kész van. — És jó érzés tapasztalni azt is, hogy a boltok tele vannak árukkal, ilyen jó vajat azóta nem ettem, mióta elmentem, és van a hús, sok édesség, minden! És a gyerekek milyen jól tápláltak, milyen szép ruháik vannak, s mind milyen kedvesek, egészségesek! Ilyen törődést, gondoskodást sehol nem kapnak a csöppségek! És az anyasági segély, az is páratlan! Olyan jó tudni, hogy erre mind oda tudnak itthon figyelni. Egy éve lakik itt. A lakótelepi közértben már jól ismerik, törzsvendégként fogadják, megbarátkozott a szomszédokkal, szívesen elbeszélget mindenkivel, a gázóra-leolvasótól kezdve az újságíróig. Meséli, hogy bejárta Budapestet, s majdnem eltévedt, mert minden új volt, még azt is alig ismerte meg, amire negyvenkét év távlatából visszaemlékezett. Az emlékeiben élő Magyarország helyett új hazát talált. Ezért látja elsősorban a különbségeket, s ezért van az is, hogy a hangja egyévi itthonlét után még mindig naivan csodálkozó. Kávéval kínál. Érdekes — mondja nevetve —, itt mindenki ezt iszik, ő nem szokott hozzá, magas a vérnyomása. A dermedtre hűtött narancs gerezdek viszont kedvenc csemegéi közé tartoznak. Jó alkalom, hogy néhány receptet elmondjon. . . Valachi Anna Tanács vb-illések Háromszáz új iparjogosítvány — Szolgáltatás helyett árutermelés — Erősödött az ifjúsági klubmozgalom Mintegy 130 millió forint értékű javítószolgáltatóipari munkát végeztek az erzsébetvárosi kisiparosok a lakosság részére az elmúlt esztendőben — közölték a VII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának keddi ülésén. Örvendetes — állapította meg a vb —, hogy hosszú idő után növekedett a kisiparosok száma: az elmúlt másfél évben háromszázan váltottak ki iparjogosítványt a kerületben. A XII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága a jános-hegyi jégpálya működéséről tárgyalt. Bejelentették: a hegy- és a völgyállomáson újabb autóparkoló helyeket alakítanak ki, a sílécek és a ródlik tárolására pedig épületet emelnek.A XXI. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága az idei fejlesztési tervet vitatta meg. Bejelentették, hogy az Ady Endre utcában új ABC-áruház épül, a Karácsony Sándor utcai élelmiszer-üzletet pedig ABC-áruháznak rendezik be. Nem fejlődtek a várakozásnak ,megfelelően a szolgáltatások Borsod megyében — állapította meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén. A megyei népi ellenőrzési bizottság beszámolója alapján az a vélemény alakult ki, hogy mind a tanácsi vállalatok, mind pedig a ktsz-ek a lakosság igényeit figyelmen kívül hagyva inkább árutermelési tevékenységüket fejlesztik. A szegedi ipari vásár és kiállítás egyre inkább kereskedelmi fórummá is válik — állapították meg a városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén, ahol elhatározták, hogy a kiállítást már az idén, vagy 1972-ben a Marx téren rendezik meg. 17,6 milliárd forintot ruháznak be Hajdú-Bihar megyében a negyedik ötéves terv időszakában, s ennek 59 százaléka a megye, 41 százaléka pedig Debrecen város területén valósul meg — mutattak rá a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának kedden megtartott ülésén. A negyedik ötéves terv időszakában hatvanötmillió forintot irányoztak elő a tanácsi sütőipar fejlesztésére, és elősegítik újabb szövetkezeti és magánsütödék nyitását — határozták el a Szolnok megyei Tanács V. B. tegnapi ülésén. A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. ülése a vidék termelőszövetkezeti gazdaságainak kiegészítő tevékenységéről szóló beszámolót vitatta meg. A Komárom megyei TanácsVégrehajtó Bizottsága több határozatot hozott a sokgyermekes családok helyzetének javítására. A legújabb felmérés szerint a megyében mintegy 900 sokgyermekes család él. A megyében előállított élelmiszerek és üdítő italok minőségvizsgálatának tapasztalatairól tárgyalt tegnap megtartott kibővített ülésén a Békés megyei Tanács V. B. Mint rámutattak, a hibák többsége a technológiai szabályok be nem tartására és a belső ellenőrzés hiányára vezethető vissza. 1973-ig elkészíttetik a terület közös gazdaságainak középtávú üzemfejlesztési terveit — határozták el tegnap a Csongrád megyei Tanács V. B. ülésén. A Heves megyei Tanács V. B. Egerben tartott ülésén az ifjúságpolitika egyes kérdéseiről tárgyaltak. Megállapították: a megyében kiemelkedő eredményt értek el az ifjúsági klubmozgalom fejlesztésében. Tíz év alatt az ifjúsági klubok száma tízről 120-ra növekedett. A fafeldolgozás gondjai megszűnőben vannak Zalában — állapították meg a megyei tanács vb tegnapi ülésén. Lentiben, a göcseji, őrségi és hetési erdővidék központjában épül és 1972-ben megkezdi működését az ÉVM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat Gyára, amely ajtókat, ablakokat, parkettát gyárt. Magyar-csehszlovák vállalati együttműködés Kedden a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnál Kiss István, aKomplex vezérigazgatója, Josef Spata, a csehszlovák Transakta Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, valamint az Agroimpex és a Zlate Klasy-i Meliorációs Társulás képviselői sertéstenyésztő-telepek kooperációs gyártásáraés szállításéra megállapodást írtak alá. A csehszlovák fél az épületekhez előre gyártott elemeket, paneleket szállít Magyarországra; a magyar fél főként gépészeti berendezéseket, köztük automatikus etetőket, itatókat ad. Az együttműködéssel évente mindkét országban 200 ezer hízott sertés kibocsátására alkalmas komplex rendszerű férőhely létesül. A köcsönös szállítások értéke már az első évben 1,5—2 millió rubel. A most aláírt keretmegállapodás öt évre szól, a cél azonban az, hogy két-három éven belül közös vállalkozást is életre hívjanak sertéstenyésztő telepek gyártására, eladására. Ez a vállalat esetleg harmadik országban is értékesít majd. Lakásszövetkezeti társulás Szombathelyen öt lakásszövetkezet működik: 28 épület, illetve 1060 lakás tartozik hozzájuk. A negyedik ötéves tervben a szövetkezeti lakások száma várhatóan mintegy másfél ezerrel növekszik. A lakásszövetkezetek Vas megyei választmánya elhatározta, hogy létrehozza szolgáltató társulását. Az önálló társulás megalakult, s megkezdte működését. A szolgáltatás a szövetkezeti lakóházak és lakások, valamint a közös használatra szolgáló helyiségek javítási, karbantartási és állagmegóvási munkáira terjed ki.