Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-22 / 22. szám

2 1971. JANUÁR 22. PÉNTEK v­V15? Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP Pályaválasztás — magasabb szinten Az ország 74 felsőfokú tanintézetében az 1971/72-es tanévben 14 ezer leendő új diplomás kezdi meg tanulmányait. A fel­sőoktatási intézmények az ipar, a mező­­gazdaság, a kereskedelem, a közlekedés, az egészségügy, az oktatásügy, az állam­igazgatás, a kultúra és a tudomány egyes területeire képeznek szakembereket. Dr. Kakulits Lászlóval, a Művelődésügyi Mi­nisztérium felsőoktatási főosztályának ve­zetőjével az idei felvételi lehetőségekről, valamint a most végző fiatal diplomások elhelyezkedéséről folytattunk tájékoztató jellegű beszélgetést. 35 éven alul - nappali tagozat A főosztályvezető elmondotta, hogy a felsőoktatási intézmények nappali tago­zataira felvételüket kérhetik a középis­kolák utolsó éves tanulói, illetve azok az érettségizett, képesítőt végzett dolgozók, akik 35. életévüket még nem töltötték be. A felsőfokú technikumokba a képzés szak­irányának megfelelő szakmunkás-bizo­nyítvánnyal is lehet jelentkezni. A felvé­telhez szükséges nyomtatványt a közép­iskolák tanulói a napokban kapják meg, és azt március 15-ig kitöltve kell az is­kolába beadni. (Azok, akik nem az idén, hanem az előző években érettségiztek, a felvételi nyomtatványokat a nyomtatvány­­boltokban szerezhetik be.) Az 1970-ben, vagy korábban érettségizettek a jelent­kezési laphoz hatósági erkölcsi bizonyít­ványt is csatoljanak. A munkaviszonyban állók kötelesek felvételi kérelmükhöz a munkáltató írásos javaslatát is mellékel­ni. A jelentkezők ugyanazon tanévre csak egy hazai felsőoktatási intézménybe (kar­ra) kérhetik felvételüket. Egyidejűleg azonban pályázhatnak művészeti főisko­lára, a néphadsereg tisztiiskoláira, illetve külföldi egyetemre is. Aki műszaki egye­temre jelentkezik, a jelentkezési lapon feltüntetheti, hogy — esetleges elutasí­tása esetén — melyik ipari-műszaki fel­sőfokú technikumba kéri átirányítását. Ha a jelentkező a lakóhelyén levő intéz­ményben is megszerezheti a választott szakképesítést, csak abban az esetben je­lentkezhet más városban levő hasonló képesítést nyújtó felsőoktatási intézmény­be, ha kollégiumi, diákotthoni elhelyezést nem kér. A felvételi pontozás alapjai A főosztályvezető elmondotta, hogy a felsőoktatási intézmény a jelentkezőt a szabályszerűen előterjesztett felvételi ké­relem alapján — legalább 3 nappal a ki­tűzött vizsgaidőpont előtt — felvételi vizsgára hívja be. A felvételi vizsgákat a nappali tagozatokon június 25. és július 20-a között tartják. A vizsga írásbeli és szóbeli, illetve gyakorlati részből áll. — Hogyan osztályozzák a felvételi vizs­gán részt vevőket? — A felvételi vizsgán — az öt fokozatú osztályozási rendszert alkalmazva — kü­­lön-külön osztályozzák az írásbeli dolgo­zatokat és a szóbeli feleleteket (gyakor­latokat). Ezzel a pályázók — pontban ki­fejezve — a nappali tagozaton maximá­lisan 10, az estin és levelezőn pedig 20 pontot érhetnek el. A nappali tagozaton ezeket a pontszámokat megnövelik a je­lentkezőnek a felvételi vizsga tárgyaiból a középiskola II., III. és IV. tanéve vé­gén elért eredményeivel és érettségi ren­diségével. — Megítélése szerint helyes-e, bevált-e ez a felvételi rendszer? — Hazánkban a szakemberszükséglet terveinek megfelelően nem veszünk fel mindenkit az egyetembe és főiskolára, vagyis többen jelentkeznek, mint ahány fiatal később megkezdheti tanulmányait. Igaz, hogy ez a túljelentkezés évről évre csökken — s 1970-ben már „csupán” 2,2- szeres, míg 1966-ban 2,7-szeres volt. A középiskolát sikeresen befejezett 68—70 ezer fiatalból valamivel többen, mint 14 ezren részesülnek közvetlenül nappali, s mintegy 9—10 ezren esti és levelező kép­zésben. — Társadalmunkban nemcsak a jogot kell biztosítani a továbbtanuláshoz, ha­nem a jog realizálásának lehetőségeit is. Ez nemcsak a tanulásra, hanem minde­nekelőtt a munkára vonatkozik. Csak lát­szólag lenne „alkotmányos” és humánus, ha minden jelentkezőt felvennénk egye­temre, főiskolára, de részükre nem talál­nánk munkát. Különösen veszélyes ez ak­kor, amikor rendkívül aránytalan a fia­talok pályaválasztási szándéka. Ha min­den jelentkezőt felvennénk, ötször több jogászt, négyszer több bölcsészt, három és félszer több orvost és építészt képeznénk, mint jelenleg, de talán még annyi üzem­mérnököt, matematika-fizika-kémia sza­kos tanárt sem tudnánk nevelni, mint most. — Az oktatás költségét túlnyomórészt a társadalom fedezi. Mégis megérzi egy-egy család, ha a gyermek felsőoktatási intézz­ményben tanul. Mi erről a szakember véleménye? — A szülők hozzájárulása sem elhanya­golható, különösen, ha figyelembe vesz­­szü­k, hogy a családnak 5—7 éves kereset­­kieséssel is számolnia kell. A gyengén tanuló fiatalok tanítási költségei elérhe­tik a szülők keresetének 25—30 százalé­kát, ez olykor meghaladhatja a család egy főre jutó jövedelmét is. Az egy főre jutó társadalmi állami költségráfordítás egyes intézményekben eléri az évi 70—75 ezer forintot is, átlagban pedig valamivel több, mint 30 ezer forint. Hazánkban az állam és a vállalatok, szövetkezetek jelentős összegeket fordítanak a hallgatók szociá­lis támogatására és tanulmányi ösztön­zésére. Ennek összege egy hallgatóra ve­títve megközelíti a havi 700 forint átla­got, amivel méltán büszkélkedhetünk a baráti szocialista országok és a fejlett tőkésországok előtt. És a diploma után?... — Évente 11—12 ezer fiatal diplomás végez a különböző felsőoktatási intézmé­nyekben. Milyen az elhelyezkedési lehe­tőségük? — Fontos népgazdasági, társadalmi ér­dek, hogy a végzett fiatal diplomások minél előbb és minél hatékonyabban gyümölcsöztessék ismereteiket. Egyéni érdek is, hogy a fiatalok olyan területre kerüljenek, amely legjobban megfelel a felkészültségüknek, és kielégíti törekvé­seiket. A fiatal diplomások többsége 1968 óta pályázati rendszerben helyezkedik el. A fiatal szakemberek 12—14 százaléka pedig — a társadalmi ösztöndíjasok — ott helyezkednek el, ahol ösztöndíjukat kap­ták. Ezzel a rendszerrel azonban például a vidék, a falvak pedagógus- és orvos­ellátása, a vidéki üzemek mérnök- és közgazdász-szakellátottsága nem teljesen megoldott. Ennek ellenére az idén végző fiatalok elhelyezése, egy-két szakma ki­vételével, előreláthatólag zökkenőmentes lesz. Dr. Kakulits László végezetül arról be­szélt, hogy az 1971/72-es tanévben az ed­diginél jóval több számítástechnikai szak­ember, üzemmérnök és óvónő képzésére kerül sor, mint az elmúlt években. Az új műszaki főiskolák ugyancsak üzemmér­nököket képeznek, és nem elhanyagolható az az érv, hogy Győrött, Pécsett a Kandó, valamint a Bánki Donát műszaki főisko­lákon a képzés ideje a műegyetemi 5 év­vel szemben csupán 3 év. Az eddiginél jóval több leányt vesznek fel az óvónő­képzőkbe is. Megtudtuk még a minisztériumban: a közeli napokban jelenik meg a felsőok­tatási intézmények felvételi lehetőségeit tartalmazó minisztériumi tájékoztató. Fahidy József Város és község érdekházassága­­ Veszprém és Fűzfő — Ipar és szolgáltatás szinkronja - Szaporodó urbánus jegyek A figyelmes újságolvasók az utóbbi két-három évben számtalanszor találkoz­hattak olyan közleményekkel, melyek államigazgatási rendszerünk továbbfej­lesztéséről adtak hírt. Ugyancsak sűrűn olvashattunk közsé­gek egyesítéséről, közös tanácsok szerve­zéséről, vagy községi tanácsok városi ta­nács irányítása alá helyezéséről. Történelmi határozatok Valljuk meg őszintén, e rövid hírek fe­lett meglehetősen hamar napirendre tér­tünk, anélkül, hogy akárcsak kis időre is eltűnődtünk volna értelmükön, a mögöt­tük meghúzódó tartalmon. Azon például, hogy mit jelent Vitnyédnek Kapuvár, vagy Balatonfűzfőnek Veszprém. S hogy mennyi emberi emóció, lelkesedés, re­mény vagy éppen kétkedés kísérte eze­ket az államigazgatási akciókat. A héten Fűzfőn jártamban erről beszél­gettem Szegedi Dénessel, a balatonfűzfői tanács végrehajtó bizottságának elnöké­vel. — Itt, Fűzfőn mindenki láthatja, hogy egy ideje gyorsabban forog az idő kereke — mondotta, s így folytatta. — Csak­nem három éve kezdődött. Azzal a sok­szor emlegetett „történelmi jelentőségű” üléssel. 1968. május 2-án a Veszprém megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ki­helyezett ülését Fűzfőgyártelepen tartot­ta meg. Ekkor vált végképp világossá: előre kell lépnünk. Már maga az ülés helye is mutatta, hogy a megye felelős­séggel foglalkozik a község gondjaival. De különösen a határozatok tanúskodtak róla. A megyei vezetés jól felismerte a köz­ség fejlett ipara és a szolgáltatások ala­csony színvonala közötti diszharmóniát. Fűzfő két nagy ipari üzeme, a Nitroké­­mia Ipartelepek és a papírgyár közel nyolcezer dolgozót foglalkoztat, a szol­gáltatások színvonala pedig egy kisköz­ségét is alig érte el. Ezért a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága elhatározta: „Az elkövetkezendő időben a különböző szolgáltatások és az ezzel kapcsolatos fejlesztések terén kell javítani a viszo­nyokat” A­­megye másik jelentős hatá­rozattal is bizonyította segítőkészségét. Minthogy a lakáshelyzet nem megnyug­tató Fűzfőgyártelepen és térségében, ezért Veszprémben a városközpont kialakítása során gondoskodnak lakásokról a Nitro­­kémia Ipartelepek dolgozói számára. A Fűzfőn oly emlékezetes ülést azután tettek követték. 1969. január elsején Li­­tér, Fűzfőgyártelep és Balatonfűzfő köz­ségeket közös tanácsba vonták össze, majd egy évvel később a nagyközségi rangot is megkapta a község. 1970. július elsejei hatállyal a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata elrendelte Bala­tonfűzfő nagyközségi közös tanácsának a Veszprémi Városi Tanács irányítása alá helyezését. A szervezeti változásokat szemmel lát­ható, kézzel fogható fejlődés követte. A gyártelepen felépült a kis ABC-áruház, s a községben is lerakták már a nagy ABC alapjait. Az utcákon modern lám­pák szolgáltatják a fényt. Ezekhez a beruházásokhoz már jelen­tősen hozzá­járult a város, bizonyítva ez­zel azt, hogy a megyeszékhely és a köz­ség kapcsolatát nem egy határozat, ha­nem a helyi viszonyok, tennivalók terem­tették meg. Szegedi Dénes mondta: „A községi végrehajtó bizottságnak a város alá rendeléssel kapcsolatos tapasztalatai egyértelműen jók. A tanácsi munkában határozott javulást észleltünk. Az ügyek intézése gyorsabbá vált, korszerűbb lett. S ami még ennél is lényegesebb, a ke­reskedelmi, a kulturális, az egészségügyi, a kommunális ellátás és a szolgáltató­­ipar fejlesztési lehetőségei jelentősen megnövekedtek.” — A két település tehát érdekházassá­got kötött. — Nem tagadtuk mi ezt soha egy szó­val sem. Az emlékezetes július elsején a közös érdekek figyelembe vételével ta­lált egymásra egy nagy történelmi múlt­tal rendelkező város és egy fejlődő ipari központ — mondta az elnök és további bizonyítékokat sorolt fel. Örömmel újságolta, hogy az utóbbi időben a város vállalatai, szövetkezetei a városi tanács bábáskodása mellett — mind több és több probléma megoldását segítik elő. A vegyes profilú kisipari termelőszö­vetkezet több beruházást végez majd a községben, háztartásigép-javító fiókot létesít például. Ebben az évben megkez­dődik a gyártelepen a gyógyszertár épí­tése, a lőtéri vízműtársulás pedig már az idén lefekteti a vízvezeték-hálózatot. Az egész község, vízellátásainak, csatornázá­sának és útépítési gondjainak megoldása napirendre került. A kereskedelmi háló­zat fejlesztése és a közvilágítás további korszerűsítése szerepel a tervek között. A BUNDA ÖRÖ Import műszőrméből készült bundák l­sSZÁLLÍTOTT ÁRON KAPHATÓK a Centrum Áruházakban 2400,— Ft helyett 1990,— Ft-ért 2600,— Ft helyett 2200,— Ft-ért Amíg a készlet tart 1 /0A Üdülőhelyi távlatok Mindez csupán a kezdet. — A jövő ennél nagyobb változásokat sejtet. Az a célunk, hogy a község ne csak időben és térben kerüljön közelebb a városhoz, de a két település közötti kü­lönbségek eltüntetésével Fűzfő majdan maga is városias jelleget öltsön. — Ne higgye azt — folytatta a tanács­elnök —, hogy Fűzfő mindig csak kér a várostól. Lehetőségeinkhez mérten mi is adunk. A közlekedés megoldásával Veszprém kijut a Balatonhoz. A város népessége itt fog üdülni, pihenni, idejár majd szórakozni, s a megyeszékhely gyer­mekei a nyári szünidőt egészségesebb kö­rülmények között élvezhetik. S hogy ez így is legyen, Veszprém lakóinak olcsóbb hétvégi telkeket juttatunk, a vállalatok számára nagy parcellákat biztosítunk. Küszöbön áll a község egy részének üdü­lőhellyé való nyilvánítása. Ma még csak kettő, a későbbiekben három strand jelzi majd Fűzfő üdühelyi jellegét. Az első jelek, lépések biztatóak. A köz­­igazgatási érdekházasságot aligha bánják meg az urbánus előrelépésre hitet tevő társak — Veszprém és Fűzfő. Révész Tamás Épül az új Szolnok Szolnokon nagyarányú fejlesztési programot hajtanak végre, amellyel a város a Közép-Tiszatáj regionális cent­ruma lesz. Az új városközpont építése megkezdő­dött. Magasodik már a huszonkét emele­tes, impozáns vízügyi székház és alapoz­zák a Pelikán-szállót is. A lakóépületek sorát két tizennyolc emeletes toronyház és két tízemeletes lakóépület gazdagítja több kisebb lakóházzal együtt. Ütemesen halad a több mint egymilliárd forintos vasúti rekonstrukció is. A Tisza-ligetben­ elkészült a sportkombinát első szakasza, a holt Tisza-parton pedig kétszáz telek kiosztásával megkezdték az új munkás­üdülő kialakítását.

Next