Magyar Hírlap, 1971. július (4. évfolyam, 181-211. szám)

1971-07-22 / 202. szám

2 1971. JÚLIUS 22. CSÜTÖRTÖK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Védőnők Somogy megyében Akik mindig úton­ vannak Országos felmérés adatai szerint a kö­zépfokú képzettségű egészségügyi dolgo­zók munkaterületein a hiányzó és ki­esett munkaidő majdnem 25 százalék A távollevők pótlása, helyettesítése nagy nehézségekbe ütközik, a kórházakban 25, a rendelőintézetekben 21, a bölcsődei gondozónőknél 29, a védőnői hálózatban 26 százalék a hiányzó­ dolgozók száma. A legnagyobb elismerés illeti azokat, akik e nehéz feltételek között is hűek maradnak hivatásukhoz, az egészségügy­höz. Ami nem látványos Például a védőnők. Ők is a szigorú, hivatalos és nem túl szép megjelölés tu­lajdonosai: egészségügyi középkáderek Munkájuk nem túlságosan látványos és ritkán kerül terítékre. A falvakat, ta­nyákat járó, az előítéletek, babonák el­len szívósan, csöndben harcoló védőnők nem „adminisztrálják” önmagukat. Sem energiájuk, sem idejük nincs erre. Más­féle adminisztrációval foglalkoznak. Csa­ládlátogatások eredményeiről, a csecse­mők fejlődéséről, a védőoltásokról ké­szítenek napra­kész statisztikát, amely az országos kimutatásokban végső soron így jelentkezik: 1950-ben a csecsemőha­lálozás 86 ezrelék volt, 1960-ban 48 ez­relék, 1970-ben 36 ezrelék. A csecsemm­ő­­halálozás számának visszaszorítása ugyanis a védőnők áldozatos munkájá­nak legjobb mutatója. Ez a mutatószám Somogy megyében, az ország egyik legnagyobb megyéjében az országos aránynál is kisebb, 32 ez­relék. Csak a lovat sajnálják Van valami szimbolikus abban, hogy ezt az adatot a kaposvári megyei tanács­ház, azelőtt vármegyeháza vaskos-klasz­­szicista, régmúltra emlékeztető épületé­nek egyik szobájában jegyzem le. Varga Lajosné megyei vezető védőnő szobájá­ban, az egészségügyi osztályon megbe­szélést tartanak a járási vezető védőnők. Szándékosan nem mondok értekezletet, mert Valóban megbeszélésről van szó, gondolatok, javaslatok kerülnek a jegy­zetfüzetekbe a megye egészségügyi hely­zetéről, a védőnőkre háruló feladatok­ról.— Honnan és hányan indultak, hol tartanak munkájukban a somogyi védő­nők? — A felszabadulás előtt talán ha tíz védőnő dolgozott a megyében, 1946-ban tizenöt, ma száznegyvenkettő. Pontosab­ban, ennyi a státusok száma — mondja Varga Lajosné —, munkaerő tekinteté­ben nálunk sem jobb a helyzet, mint más megyékben. — Honnan indultunk? Somogyban nem volt könnyű védőnőnek lenni... sokáig éltek a hiedelmek, babonák. Még évek­kel ezelőtt is előfordult, hogy látogatá­saink után pelenkát szögeztek az ajtóra, szemmelverés ellen — mesélik elgondol­kodva. Püsky Lajosné, a barcsi járás ve­zető védőnője tárgyilagosan, nem sajná­latot keltő szándékkal emlékszik vissza egy esetre: "- Éjszaka, hóviharban egyszer kér­tem a gazdát, fogjon be, fizetek érte, csak jussak be valahogyan a tanyára. Azt mondta, hogy sajnálja a lovat... A többiek bólogatnak, s hozzáteszik: ilyenekről bármelyikük, bármelyik me­gyében mesélhetne. Pinke Julianna, aki a statisztikai osztályon az egészségügyi nyilvántartásokkal foglalkozik, s minden ilyen megbeszélésen részt vesz, füzetébe néz, újabb adatokat mond: — Jelenleg a száznegyvenkettőből hu­szonnégy védőnő van otthon gyermek­­gondozási segélyen. Van néhány bete­günk is. Ebben a szakmában könnyen megbetegednek az emberek ... Száztízen dolgoznak gyakorlatilag a körzetekben, ez azt jelenti, hogy több védőnő van, akire két körzet is jut. Elképzelhető tehát, hogy a létszám­­hiánnyal küzdő védőnői gárda mekkora megterhelés mellett érte el a 32 ezrelé­kes csecsemőhalandóság-mutatót. (1950- ben ez a szám 99, 1960-ban 50 ezrelék volt a megyében!) A védőnők feladata városban­ a szak­orvosok mellett az úgynevezett szakellá­tás, falun a körzeti orvos munkájához kapcsolódóan az általános családgondo­zás. El kell jutnia a védőnőnek a legtá­volabbi területekre, erdészházba, vasúti őrházba, tanyákra (ahová az utak ősztől tavaszig szinte járhatatlanok), minden­hová, ahol terhes anya vagy csecsemő van. S ha helyettesít, a látogatások szá­ma alaposan megnő! A somogyi védő­nők lelkiismeretes, fáradságos munkájá­ról beszédes adatokat idéz a statisztikus: — Az elmúlt évben egy védőnő ha­vonta átlag száznyolcvannégy családláto­gatást végzett. Egy terhes anyát átlag nyolcszor, egy csecsemőt átlag huszon­­háromszor látogat meg egy év alatt. Egy-egy kisbabához tehát havonta két­szer is eljut. Ha szükséges, többször­ is. És amiről a legkevesebb szó esik: So­mogy kedvező járványügyi helyzete is nagyrészt a védőnők munkáját dicséri. A védőoltások megszervezése, a fertőző betegek számon tartása és gondozása is az ő feladatuk. Ehhez csak egy adat: a gyermekeket hároméves korukig tizen­ötször hívják be védőoltásra a védőnők! Visszafelé Turnárné elgondolkodva mondja: — Mindent megbeszélnek velem. De amíg idáig eljutottunk! Nagy türelem, rábeszélőképesség és ki­tartás kell ehhez a munkához. Turnárné körzete nagy. Lábod, Rinyabesenyő és öt tanya tartozik hozzá. Ezenkívül két gyermek édesanyja és a gyakorló védő­nők oktatója. Dr. Huszár Zoltán körzeti orvos nagy elimeréssel nyilatkozik róla. Azt mondja, igazi, sokat vállaló és telje­sítő segítőtársa. * A megyei megbeszélésen elhangzott egyik mondat jár az eszemben. Olyan idő­ben, amikor a „kutyát sem verik ki", két embert lehet az úton találni, a pos­tást és a védőnőt. Szerénységükre az is jellemző, hogy a postást említették elő­ször. Az is megfogalmazódik bennem, hogy ezt az utat meg lehetne könnyíteni. A tsz-ek, vállalatok, intézmények szer­vezettebben segíthetnének nekik fuvar­biztosítással a távoli utakra. Országos, komoly segítség számukra a június el­sejével életbe lépett fizetésrendezés. Most a helyi szerveken van a sor: job­ban figyeljenek a védőnők munkakörül­ményeinek javítására, hogy teljesíthes­sék szép, felelősségteljes hivatásukat. Juhász Erzsébet ­ Iparfejlesztés Budapest XVI. kerületében A következő öt esztendőben több, mint másfél milliárd forintot fordítanak a XVI. kerületben a lakóterület szépíté­sére, a helyi iparvállalatok fejlesztésére — összegezte a pártbizottság legutóbbi ülése a negyedik ötéves terv feladatait. Emelkedik az Ikarus-gyár exportja, 39 ezer 800 autóbusz talál gazdára a szocia­lista országokban, 2 ezret tőkés országok­ba, 5 ezret belföldi piacra gyár­tanak. Egy­­milliárd forintos költséggel fejlesztik a gépparkot a gyárban az exportterv telje­sítése érdekében. Az Elektronikus Mérő­­készülékek Gyára modernizálásra 90 mil­lió forintot fordít, mert az elkövetkező években 70 százalékkal több mérőműszert gyárt, mint az előző ötéves tervben. A gyár bekapcsolódik a hazai számítógép­­program megvalósításába is. Az Auras Autóalkatrészgyár elsősorban a belföldi ellátás gondjain igyekszik enyhíteni. Az anyagmozgatás, a tárolás korszerűsítésé­re 70 millió forintot fordítanak ezenkí­vül bővítik a vállalat üdülőjét, bölcsődé­jét és óvodáját, több millió forintos költ­séggel. A lakóterület fejlesztésének programjá­ból néhány adat: 1975-ig 1300 új lakást építenek, nyolc kilométerrel bővül a csa­tornahálózat, öt kilométer hosszúságban kapnak új burkolatot az utak. Három nagy ABC-áruházzal bővítik az üzlethá­lózatot. Akivel mindent megbeszélnek Nemcsak a fárasztó utak miatt nehéz ez a munka. Alkalmam volt betekinteni a családgondozás szerteágazó és sokrétű feladatába. Hazafelé, Lábod községben benéztem az orvosi rendelőbe, hátha ott találom a védőnőt. Nem volt bent, tanácsadásra ment Rinyabesenyőre — szomszéd köz­ség, néhány kilométernyire Lábodtól. Lé­­lekszáma 390, most kapott köves utat, eddig csak gyalog lehetett megközelíte­ni vagy szekéren. Tu­már Györgyné vé­dőnőnek szerencséje volt aznap: a kör­zeti orvos rendelésre ment Besenyőre, s autóval elvitte oda őt is. Utánuk indul­tunk a félig kész úton. Kétoldalt sűrű erdőség, abba vágták az utat. Bizony, félhetett azelőtt Turnárné ide gyalog el­indulni. — Nem mondom, hogy nem féltem — meséli, miközben az orvosi rendelőből családlátogatásra kísérem —, de nagyon megszerettem az itteni embereket. Tö­rekvők, mindenért hálásak. A környező erdőkből beköltözött a faluba a cigány­­családok nagy része, házat építettek, szorgalmasan dolgoznak. A fiatal Bogdánna már messziről mo­solyog a védőnőre. — Hogy érzi magát? — érdeklődik Turnárné a kilencedik hónapban levő fiatalasszonytól. — Használt a gyógy­szer? — Aztán sokáig beszélgetnek az utolsó hetek életmódjáról, Bogdánná boldog. — Olyan jó, hogy megint eljött! Mind­járt másképp érzem magam ... A szomszédban a szintén fiatal Orsós­­né gyerekágyas. Hatodik gyermeke négy­hetes. Nagy munkában találjuk, kapál a kertben. — Ejnye, Rozikám, kímélnie kellene magát. Tudja, hogy megértem, nem él­nek könnyen, sok a munka, de legalább az első időkben pihenjen többet... Beszélgetnek, közben Turnárné kibont­ja a kisbabát. Szép tiszta, egészségesen szuszog. Megkapja a D-vitamint. — Aztán majd később beszélünk a tab­lettáról ... gondolja meg. — Igen, védőnő kérem. Igaza van ... A család a legtörekvőbb cigánycsa­ládok egyike. Házukat kölcsönnel épí­tették, szép, gondozott veteményeskert, szőlő van mögötte. Orsósné pirulós büszkeséggel újságolja a védőnőnek: — Télire már egy kis hírünk is van. Lesz mit enni a gyerekeknek. Üdülőváros a ráckevei Duna mentén A következő esztendőkben üdülőtelep­pé fejlesztik a Ráckevei (Soroksári)­­Duna-ág csepeli szakaszát — jelentették be a Ráckevei Duna Intéző Bizottsága el­nökségének szerdai ülésén, amelyen a du­­na-ágak leghosszabb — több mint 9 kilo­méteres — partszakaszának rendezéséről tárgyaltak. Az ülésen — Horn Dezső köz­lekedés- és postaügyi miniszterhelyettes­nek, az intéző bizottság elnökének meg­nyitója után — Makkos Sándor, a csepeli tanács építési osztályvezetője ismertette a Duna-ág fejlesztési tervét. A nagysza­bású program szerint valóságos üdülővá­ros épül majd a part mentén. A telkeket elsősorban gyárak és üzemek között ér­tékesítik, a part rendezésével egyidejűleg ugyanis a vállalatok üdülőtelepítési gond­jain is enyhíteni kívánnak. Itt kapna he­lyet egy kemping, egy 200 személy be­fogadására alkalmas, télen-nyáron műkö­dő ifjúsági táborhely, több sporttelep, s egy 50 méteres fedett uszoda is, a kap­csolódó beruházásokkal együtt. A Gubacsi-hídtól északra nem ter­veznek különösebb építési munkákat, ez a rész továbbra is a horgászok birodalma marad. Az úgynevezett Francia-öbölnél a dunai hajók téli kikötője lesz. Az intéző bizottság elnöksége úgy döntött, hogy koordináló bizottságot hoz létre, amely a „házigazda” XXI. kerület illetékeseivel együtt behatóan megvizs­gálja a területfelhasználási terveket. Népfront-munkabizottságok tervei Budapestiek a főváros idegenforgalmáról Még javában tart a vendégforgalmi sze­zon, de a budapesti népfrontbizottságnál már programba iktatták, hogy kerületi an­kétok során kérdezik meg a budapestie­ket a turistaszezon után: hogyan véleked­nek a főváros idegenforgalmáról, a ven­dégek elhelyezéséről, szórakozási és pihe­nési lehetőségeiről, az idegenvezetésről A népfront várospolitikai munkabizott­sága foglalkozik a gyermekek és az ifjú­ság körében végzett baleset-elhárítási pro­pagandával, a művelődéspolitikai munka­bizottság ősztől újabb lendületet ad a bu­dapesti emléktáblák megőrzésére indított akciónak. A szülői bizottság azzal a gon­dolattal foglalkozik, hogy a felső osztá­lyokba járó középiskolások közéleti ér­deklődésű csoportjai részére találkozókat szervez országgyűlési képviselőkkel, ta­nácstagokkal. A népfront nőbizottsága a dolgozó nő és a gyermeknevelés, a családon belüli egyenjogúság, és a családi munkamegosz­tás témájából rendez ankétot. Pénteken nyit a II. Győri Ipari Kiállítás és Vásár A pénteken megnyíló II. Győri Ipari Kiállításnak és Vásárnak külön aktuali­tást ad Győr várossá nyilvánításának 700. évfordulója. V. István király hétszáz év­vel ezelőtt kiadott városalapító kiváltság­levelének ugyanis éppen a vásártartási és vámszedési jog volt az egyik legfontosabb pontja. Győr ma az ország harmadik ipari városa. Fejlett gépiparának, könnyűipa­rának és élelmiszeriparának termelési ér­téke 1970-ben már meghaladta a tizenöt milliárd forintot. E sokrétű és dinamiku­san fejlődő ipar bemutatását szolgálja az idei kiállítás és vásár — jelentette be szerdán tartott sajtótájékoztatóján Farkas Tibor, a városi tanács elnökhelyettese. A továbbiakban rámutatott, hogy tavaly még csak 69, az idén viszont már 105 cég mutatja be termékeit. A vásár időtartama alatt 150 kilomé­teres körzetből 33 százalékos menetdíj­kedvezménnyel utazhatnak a MÁV és a GYSEV vonalain az érdeklődők a kiállí­tás színhelyére. Ezenkívül számos ked­vezményes különvonat és különautóbusz járat biztosítja az Állami Biztosító önse­gélyező tagjainak részvételét. Közepesnek ígérkezik a termés Elégedettek a vándordinnyések — A gyermekek nem örülnek A Heves megyei Horton vagy Csányban mostanában igen sok leeresztett redőnyű ablakot látni. A házak üresek, gazdáik szerte az országban­­ dinnyét termeszte­nek. Ők a legjobb szakértői a finom gyü­mölcs termelésének, szakértelmüket a gazdaságok jól megfizetik. A leeresztett redőnyű házak lakói most félig földbe mélyesztett, rendszerint palá­val fedett kunyhókban laknak munkahe­lyükön, kint a dinnyeföldeken. Érdemes a vándordinnyésekkel elbeszélgetni: ho­gyan látják az idei évet? Csontos Mátyásné édesanyjával, húgá­val és gyermekeivel az ebesi Vörrös Csillag Tsz tizenöt holdas dinnyeföldjét gondoz­za. Alig kell kérdezni, maga is szívesen beszél: — Mi nagyon szeretjük a dinnyét, ez az életünk alapja, ebből élünk. Hogy vi­szontagságos dolog egyik helyről a má­sikra vándorolni évente? Megszoktuk, mert ezt vállaltuk. Az alföldi falvak tée­­szei kora tavasszal a horti, a csányi diny­­nyéseket újsághirdetés útján keresik. Egy­re jobban megtaláljuk a számításunkat. Csak a tizenhárom éves lány tiltakozik. Joggal. — Mi nem találjuk meg a számításun­kat, a múlt tanévben is három helyen jár­tam iskolába. Kezdtem Galgahévizen szeptemberben, Horton folytattam és be­fejeztem itt Ebesen, mert március köze­pétől ide jártam. Nézzük a dinnyeföldet. A tizenöt hold precízen fel van osztva különböző táblák­ra — ahány tábla, annyi fajta dinnye. A sárgadinnye már érett, vasárnap abból n már piacra küldtek. A görögdinnyék mindössze két, két és fél kilónyiak. Vajon miért, hiszen július közepe van? — Kétszer verte el a dinnyét a jég, nagyon sok palántát kellett pótolni. Még az ilyen termésnek is örülhetünk. Más­részt nem lehet olyan rossz az időjárás, hogy ne teremjen dinnye. Dinnyének te­remni kell, a dinnyés létrehozza a felté­teleket. A helyszínen neveljük a palántá­kat, gyeptéglába rakjuk a magot és ami­kor már erősen kicsirázott, jól meglocsol­juk a gyeptéglát, amelyik olyan, akár a szivacs. Így tesszük a földbe. A gyeptég­lákat mindig olyan réten kell kibányász­ni, amilyen földön majd a dinnye terem. Ez fontos. — Rágott foltokat látni a dinnyéken.. — A nyulak.. A három kutyánk nem győzi elhajtani a nyulakat, azok igen szeretik a dinnyét, belevágnak egészen a leves részéig. Bemegyünk a dinnyések kunyhójába. Van benne négy ágy, tűzhely, asztal, két szék. A falon néhány rajzszöggel felerő­sített kép, a gyerekek rakták oda. Az asz­talon táskarádió, a tűzhely körüli polco­kon teljes konyhai felszerelés. — Nem vagyunk itt sem vademberek, csak szerényebbek. Odahaza teljesen gé­pesített a háztartásom — itt megteszi a­­kis rádió is. A munka szorít, egyébként sem jut idő szórakozásra. Hajnali három­tól késő estig, látásig dolgozunk. A mi munkánk idénymunka, megköveteli a dinnyéstől a dinnyeföldön való állandó jelenlétet. A termésről érdeklődtünk.­­• Holdanként százhúsz mázsás termést várunk, ez közepes eredmény. — Milyen lesz a kereset? — Tavaly kilencvenkilenc­ezer forintot kaptunk tisztán a gazdaságtól. Körülbelül ennyire számíthatunk most is. . !

Next