Magyar Hírlap, 1972. október (5. évfolyam, 272-302. szám)
1972-10-01 / 272. szám
2 1972. OKTÓBER 1. VASÁRNAP HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap ] Kádár János felszólalása (Folytatás az Ijöld'i-ról) ország történetében, amikor hatalomra jutott a munkásosztály, kezdetét vette a szocialista átalakulás, és az elmélet gyakorlattá vált. Ezzel a nagy történelmi kezdettel az ellentmondásos és anarchikus kapitalista fejlődést Magyarországon felváltotta a jövő szocialista, tudományos megtervezése. A társadalmi összefüggés oldaláról megvilágítva: a gazdálkodás alapja, indító és mozgató ereje, célja a tőkés profit helyett a társadalom általános érdeke, a felszabadult dolgozó nép érdeke lett — mondotta. — A szocialista tervgazdálkodás a szocializmus építésének nemzetközi, közös törvényszerűsége. Munkásforradalmat, szocialista forradalmat győzelemre vinni, annak céljait megvalósítani, a szocialista társadalmat felépíteni tudományos, szocialista tervgazdálkodás nélkül nem lehet. Olyan történelmi korban élünk, amelyben mind több és több nép lép a szocializmus útjára. Az átmenet formái a szocializmusba a nemzeti sajátosságoktól függően változatosak, de mindazokra a népekre, amelyek már ezen az úton járnak, és azokra is, amelyek a jövőben erre az útra lépnek, érvényes, hogy szocializmus tudományos tervezés és tervszerű gazdálkodás nélkül nem lehetséges. A szocialista tervgazdálkodás valamikor elmélet volt, a gyakorlatban először a Szovjetunióban vezették be. Emlékszem a Szovjetunió első ötéves tervének nemzetközi fogadtatására. A szocialista tervgazdálkodás és megvalósítása osztályharc, és a Szovjetunió első ötéves tervét ennek megfelelően, a maguk módján kétkedéssel fogadták az imperialisták. Azóta viszont a világ megtanult egy új fogalmat, új szót, a szocialista tervgazdálkodás eszméje és ereje az egész nemzetközi közvélemény előtt győzött. — A szocialista tervgazdálkodás döntő sikerét bizonyítja hazánk 25 éves tapasztalata is — mutatott rá Kádár János és kiemelte, hogy a tervgazdálkodás segített eltüntetni a háborús pusztítások nyomait, döntő szerepet játszott a szocialista társadalom alapjainak lerakásában, megszilárdításában, és szerves alkotóeleme a szocialista társadalom teljes felépítéséért folyó munkának. Hazánkban a munkáshatalom, a néphatalom a szocialista tervgazdálkodás eredményeként erősödött. Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdeti szakaszában hangsúlyozta, hogy a népgazdasági terv a párt második programja. A terv mélyen érinti a párt politikáját, az ország politikai és társadalmi fejlődését. Az eszmét a széles milliók gondolkozásukban úgy mérik, ahogyan az a gyakorlatban megvalósul. Kádár János elismeréssel beszélt a tervezés tudományos megalapozottságának, módszereinek, technikájának fejlődéséről, és hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítás reformja hozzájárult a tervszerűség, a szocialista tervgazdálkodás erősödéséhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy nagy fontosságú a számítástechnika, de az nem pótolja a marxista módon gondolkozó, kommunista meggyőződésű, a szocialista rendszerrel és célokkal rokonszenvező alkotó emberek szellemi munkáját. — A tudomány és a szocializmus — hogy hasonlattal éljek — egy test, egy lélek, nem lehet egymástól elválasztani. Ha valahol, akkor itt érvényes az, hogy az elméletet és gyakorlatot állandóan fejleszteni kell. Ez elengedhetetlen nemcsak az ötéves tervek készítése idején, hanem a tervezés minden fázisában. A tervhivatal előtt álló feladatokra és a magasabb színvonalú tervezésre utalva kiemelte, hogy az Országos Tervhivatal legyen a Központi Bizottság, a kormány és egész népünk számára is olyan mérőműszer, amely népgazdasági összefüggésekben ellenőrzi, hogyan valósulnak meg a tervek. A közeljövőben a parlament elé kerülő tervtörvényjavaslatról szólva Kádár János elmondta, hogy tapasztalatok szerint az Országos Tervhivatal hatáskörét növelni kell. Állami munkánk korszerűsítésével összhangban ez lehetséges és szükségszerű. Kádár János emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság foglalkozik az MSZMP X. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásának tapasztalataival. " Ha most pillanatfelvételt készítünk fő tevékenységünkről, annak irányáról, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az országban a hatalom szilárd, érvényesül a párt vezetése, a szocialista népgazdaság alapjai erősek, a szocialista termelési viszonyok megbízhatóan működnek, az emberekben megvan a munkakészség, a bizakodás, s ha az anyagi eszközök nem is elegendőek, a legszükségesebbekkel rendelkezünk. Most már reális alapja van annak, hogy arról beszélhessünk, hogyan tud Magyarország még előbbre lépni a közepesen fejlett országok sorából. Kádár János elismerően beszélt a gazdasági eredményekről, a beruházási intézkedések kedvező hatásáról. Rámutatott, hogy a szocialista mezőgazdaság ma már érezteti erejét. . Az állami gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezeti parasztok a kedvezőtlen időjárási nehézségeket is leküzdötték, biztató eredmények ígérkeznek. Szólt arról, hogy világméretekben mindinkább a szocializmus javára alakulnak az erőviszonyok. Ez is kedvező körülményeket teremt a tervgazdálkodás történelmi tapasztalatainak további hasznosításához, céljaink eléréséhez, népünk boldogulásához. A belső és külső feltételek tehát jók. Nyugodtan dolgozhatunk és kell is dolgoznunk. Népünk szocialista jövője biztosítva van — jelentette ki Kádár János, akinek beszédét nagy tapssal fogadták az ünnepség részvevői. Az ünnepség dr. Szlameniczky István zárszavával, majd az Internacionálé hangjaival ért véget. Már az első mondatától vibrálni kezdett a kongresszusi terem. Az alacsony növésű molett asszonyka egy kézmozdulattal félre tolta a szónoki emelvény mikrofonját, s a maga ízes tájszólásával beszélni kezdett: — Jól néznék ki, ha nekem is mikrofon kellene. Én egész nap túlkiabálom a fonógépeket. Pedig ott akkora zaj van, hogy maguk olyat ritkán hallanak — pördült meg a sarkán, s a mögötte ülő miniszterekre nevetett. Ez a kis asszonyka pillanatok alatt olyan derűt teremtett, hogy még azok is elfeledkeztek a fáradtságról, akik fél éjszaka utaztak, hogy időben megérkezzenek a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására. S érdemes volt figyelni, mert egy perc sem telt el, s a mosolygós fonónő hangot váltott, és olyanokat mondott, hogy szavait többször félbeszakította a taps: — Mi, szocialista brigádvezetők hiányoljuk, hogy a műszaki és gazdasági értekezletekre ritkán hívnak meg minket. Jó lenne, ha a gazdasági vezetők is részt vállalnának a szocialista brigádok felajánlásaiból, ha a megfelelő munkakörülmények biztosításával segítenék a vállalásaink teljesítését. Ráirányultak a reflektorok, ám nem a közvetítő tv-kamerákra figyelt, hanem az elnökség tagjainak mondta: " Szükségesnek tartjuk, hogy a szocialista brigádok mindig megkapják az erkölcsi és anyagi megbecsülést. Ne hivatkozzanak arra, hogy a jutalmazási alap kimerült, hiszen időnként jólesne egy egy köszönő szó, vagy kézfogás is. Ez az elismerés még pénzbe se került A termen végigsuhant a kérdés: — Ki ez az aszony? — Incze Józsefné, a Kőbányai Fonóból. Én inkább arra vagyok kíváncsi, ez után a beszéd után miként fogadják majd az üzemben? Az biztos, hogy nem rózsacsokorral várták. — Hát ezt érdemeltük, Jucika! — néztek rá szemrehányóan. Csakhogy Inczéné nem ijedt meg: — Akinek nem inge, ne vegye magára! — pergett a nyelve. — Nekem magukkal nincs semmi bajom, de én nemcsak ennek a gyáregységnek a nevében beszéltem, hanem az egész vállalatot képviseltem. Az összes szocialista brigádvezetőnket. Az ám! — ágaskodott a fonoda vezetői előtt. — S mit gondolnak, ok nélkül kértek meg a szakszervezetben, hogy mondjam el ezt is? Tudják mit mondott ott a Fock elvtárs, meg a Gáspár elvtárs? Meg kell tanulni szocialista módon vezetni. S ez nemcsak a brigádvezetőknek szólt, hanem mindenkinek! S Jucikára még haragudni sem lehetett, mert ha ő az egyik percben vitatkozott, a másik pillanatban már elkapta a fonoda vezetőjének a fejét, s egy cuppanós puszit nyomott a meglepett ember arcára. Mire az magához tért, Jucika már kifutott, és szaladt az udvaron, a kártolón át a brigádjához. Egyik géptől a másikhoz rohant, sorra ölelte a lányokat, aszonyokat: — Jaj, de hiányoztatok, kedveskéim! — S mindenki megkapta a maga pusziját. Ezután Jucika már nyugodtabban sétált végig a gépsor előtt, benézett a fonógépek közötti utcácskákba. Egyszer csak megállt, s a köténye zsebéből egy aprócska sípot vett elő. A tompán zúgó gépek monoton zaján át sivította a füttyszó, s Jucika már kiabált is a segédmunkás felé: — Ide figyelj, te hosszú hajú. Ha perceken belül nem töltöd fel a menyasszonyod gépét, hát én úgy meghajtlak, mint Mészöly a labdát. Jucika ugyanis régi Vasas szurkoló. A férje is az, a lakatos, aki néhány műhelylyel arrább tagozik. S Jucika mint egy futballbíró, így fütyül, rendelkezik a műhelyben, sípszóval hívja a brigádot, ha egy-egy gépen megteltek a sputnik. Ilyenkor mindenki odaszalad, nem nézik, kinek a gépe, együtt cserélik az orsókat. S pillanatokon belül sodródhatnak tovább a végtelen fehér szálak. Jucika, a könynyűipar kétszeres kiváló dolgozója ilyenkor boldog, mert mint mondja: — A suhanó szálak millióiból felöltözik az emberiség — s örömében szaporán összedörgöli a tenyerét. Csodálatosan fürge ujjai vannak. Ez az ő művészete titka. Úgy köti össze az elszakadt szálakat, hogy nagyítóval kell keresni rajta a csomót. — Tudjátok, lányok — meséli a tanítványainak —, volt egyszer egy család, s annak hét gyereke. Két fiú és öt lány. A lányok mind fonni mentek. De nem ám akármilyen falusi fonóba, hanem a híres váci fonodába. A legkisebb lánynak, amelyik alig érte fel a gépet, annak adták a legvékonyabb szálakat. Minduntalan foszlott, szakadt a hajszálvékony fonál. Az a kislány de sokat sírt, amíg a nagyobbaktól meg nem tanulta, hogy a gépet tisztábban kell tartani, mint az édesanyja csillogó rézmozsarát, mert egy láthatatlan, piciny piszok is, ami a fonál útjába akad, tépi, szakítja a szép Szálacskákat. S amikor a kislány ezt már tudta, és a parányi csomócskák kötését is megtanulta, akkor olyan híres fonónő lett, hogy a mellére kitüntetéseket raktak, és még a miniszterek is kezet fogtak vele. Meglátjátok, egyszer majd titeket is hívatnak a Parlamentbe. Akkor majd bátran mondjátok el, hogy az a pici lány tanított meg fonni benneteket. — S Juci néni akkor felvesz a brigádba is? — viháncolnak a lányok. Fel, kedveském, csakhogy előbb meg kell tanulnotok minden gépen dolgozni, hogy segíteni, helyettesíteni ti is tudjatok. Mert ez ennek a brigádnak az ereje. Nézzétek csak, ott hajlong a Kádár Anna. A beteg Verebes Pista helyett ma ő szedi össze a hulladékot. Szaladjatok, segítsetek. S Jucika előveszi a ceruzáját, Anna nevét jegyzi fel. Majd este írja be a piros kötésű brigádnaplóba, hogy „Annuskának köszönjük a lelkiismeretes munkát." Egyik nap piros tollal rajzolja a betűket, a másik nap kékkel, váltakozva, hogy szebb legyen. Majdnem mindennap van valami bejegyzése. Hol az, hogy kinek volt névnapja, s hogy mennyire örültek,, hol meg azt rója sorokba, hogy a vonathoz szaladóknak milyen könyvet hozott ki a könyvtárból. Máskor a kirándulás és a múzeumlátogatás krónikása lesz, hét végén meg panaszosan sírja el magát a napló felett, hogy már megint beteg a társa, és fáj a szíve, ha áll a gép. Megáll a toll, Jucika a fájós bokáját masszírozza. Naponta 15 kilométert szalad, az orsók ezrei körül. S huszonöt éve ezt csinálja. — Jó lenne tíz év múlva elmenni nyugdíjba — sóhajtja. S aztán egyszercsak ismét csillogni kezd a szeme. Valami eszébe jutott. S reggel alig fordul be a gyárkapun, a fonoda vezetőjének ablakán bekiáltja: — Tudja, mire jöttem rá? Sok az alkalmazott. Ezért drága minden. — Világjelenség ez, Jucika. — Ne mondja — vág vissza a szapora szavú asszony. — Csak nehogy törvényszerűnek mondja, hogy a legjobb brigádot reggel hétkor már egy meósnak ellenőriznie kell? S nyolckor egy másiknak, kilenckor meg egy harmadiknak? Ossza be munkára őket. A minőségre meg mi vigyázunk, s így majd nem lesz kevés a munkásember. És az se igazság, hogy engem kitüntettek, a brigádot meg nem. Mi együtt dolgozunk. Meg se várja a gyáregységvezető válaszát, mert jönnek a lányai, s ő beléjük karol, így mennek egymásba csimpaszkodva, valamin megint kacagva, be a fonóműhelybe, a fénylőn pergő szálak ezrei közé... náthái J. István L~*f ^ legkisebb fonólány Bessenyei-emlékünnepségek A Nyíregyháza Tanárképző Főiskolát a felvilágosodás magyarországi úttörőjéről, Bessenyei Györgyről nevezik el. Az Agis tragédiája, megjelenésének 200. évfordulója és a névadás alkalmából október 6-án és 7-én nagyszabású Bessenyei-emlékünnepséget rendeznek a megyében. A nyíregyházi Északi temetőben ekkor avatják fel az író új síremlékét. Bessenyei szülőfalujában, Tiszabercelen ünnepélyesen leleplezik az író bronz mellszobrét, H. Varga Ilona szobrászművész alkotójét. \ -------------------------------------------Ferihegyre érkezett a Tu—144-es Az óriás utasszállító gép várja a látogatókat Tegnap 10 óra 55 perckor érkezett Ferihegy légterébe a máris világhírű Tu— 144-es szuperszonikus utasszállító óriás gép, amely nagy sikert aratott a párizsi nemzetközi repülőgép-kiállításon, majd Hannoverben, Prágában, Szófiában, Varsóban. Most Budapestre érkezett, hogy bemutatkozzon a hazai közönségnek is. . Két tiszteletkört írt le a magasban, köszönésképpen megbillegtetve törzsét. Valószínűtlenül nagynak tűnt, óriási deltaszárnyfelületével. Hasán négyszögletes csatorna húzódik, ezek a hőlégsugaras hajtóműbe torkollanak. Az óriás gép meghajtása így kétszeresen biztosított, hiszen két egységgel is földre lehet vele szállni. Most természetesen nem volt szükség ilyen manőverre, az egybegyűltek csodálkozva látták, milyen rövid távolság kell a sebesség csökkentéséhez. Már-már úgy tűnt, megáll a levegőben, aztán a kerekek füstölögve tapadtak a betonra, kinyílott két fékezőernyő és az óriás sirály rendkívül rövid pálya lefutása után megállt. Elöl két kerék tartja a törzsét, hátul mindkét futóműre 24 kerék van szerelve. Szinte tűhegyesen végződő orrát még mindig lefelé fordította, akárcsak leszállás közben. Elhallgattak a motorok, szovjet kezelőszemélyzet iparkodott a géphez, ők egy korábbi Tupoljevvel érkeztek még reggel, most ők helyezték el a „papucsokat” a gép „lábánál”. A kétszeres hangsebességgel repülő gép kapitánya, M. V. Kozlov, a Szovjetunió Hőse elhagyta kabinját. Mód nyílott a vezérfülke megtekintésére is. A bejárattal szemben rózsaszín kárpitba foglalva, hatalmas tükör fogadja az érkezőt. Jobbra, a farokrész felé tartó utastérben csak néhány barna és kék huzatú ülés van, a többi ülés helyét ennél a prototípusnál még elektronikus mérőműszerek foglalják el. ■" A pilótafülke az avatatlan szemlélő számára is sok érdekességet tartogat. Az utasbejárattól balra, kisebb szalonon áthaladva jutunk a műszerek birodalmába. Itt ül a fedélzeti navigátor és a rádiós. Egy újabb ajtón jutunk a parancsnoki kabinba, a Tu–144-es agyközpontjába. Elektronikus vezérlőművek végzik el azokat a bonyolult számítási és irányítási munkálatokat, amelyek egy ekkora gépnél a hagyományos módon már nem oldhatók meg. A pilótaülések a hegyes orra tekintenek. Amikor a „csőr” egyenesen áll, lefelé, úgyszólván semmit sem lehet látni. Az ablaküveg szürkéskék, enyhe barna tónussal, nyilván az erős napsugárzást hivatott szűrni. Elöl, hátul, oldalt és fent a mennyezeten töméntelen mérőeszköz, gombok, billentyűk, kapcsolók. Az ember őszintén csodálja azokat, akik eligazodnak közöttük. Látványnak is csodálatos a Ferihegy új, híres vendége, amelyet mától a nagyközönség is megtekinthet. Ma reggel a BKV „R” jelölésű járatot indít reggel öttől 17 óráig a Madách térről, a várható érdeklődésnek megfelelően, vagy pedig tízperces időközökben. Az „R” járat megáll a Nagykörút—Üllői út kereszteződésben, valamint a Nagyvárad téren. Ugyancsak a géphez szállít látogatókat a 93-as jelzésű autóbusz is, amely ötpercenként indul a Nagyvárad térről. Hétfőn 9—15 óra között utaztatja az érdeklődőket a BKV az említett módon, kedden pedig 9—13 óra között * - ’ - . í T ■ , ‘ jaj ü»t A látványos gépet megelőzően hazánkba érkezett a Szovjetunió polgári repülésügyi miniszterének helyettese, L. Sz. Szvecsnyikov. Fogadására megjelent Földvári László, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese. Esztergomi László