Magyar Hírlap, 1972. november (5. évfolyam, 303-331. szám)
1972-11-04 / 306. szám
I ^ u „ Xoco^'/L , X MAGYAR Hírlap FORUM______________________________ - ) *C- U?2. november 4.szombat 3 Kitüntetések november 7. alkalmából Országszerte folynak a megemlékezések a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójáról. A hétköznapi termelés, a társadalmi élet terén kiemelkedő munkát végzettek kitüntetésben részesülnek, a fegyveres erőknél új tábornokokat és főtiszteket neveztek ki. A fővárosban és vidéken egyaránt számos ünnepséget, baráti találkozót rendeztek november 7. jegyében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója alkalmából a népköztársaság Elnöki Tanácsa a katonai és politikai kiképzés színvonalának emelésében, a harckészültség fejlesztésében több éven át végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként dr. Bíró György, Hodosán Imre, Mórocz Lajos és Pocsék József ezredeseket vezérőrnaggyá nevezte ki. Hét főtisztnek a Vörös Csillag Érdemrendet, 27 tisztnek a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományozta. A honvédelmi miniszter 14 főtisztet ezredessé léptetett elő. Számosan kapták meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, valamint a Honvédelmi Érdemérmet. A tábornoki kinevezéseket és a különböző kitüntetéseket Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter adta át péntek délután a Néphadsereg Központi Klubjában rendezett ünnepségen. Az ünnepi eseményen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Központi Bizottság osztályvezetője és dr. Szénási Géza legfőbb ügyész. Ott voltak a Honvédelmi Minisztérium vezetői, valamint a néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja. Részt vett az ünnepségen V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselője. Ünnepséget rendeztek a Belügyminisztériumban is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Harangozó Szilveszter rendőr ezredest eredményes munkája elismeréséül, rendőr vezérőrnaggyá nevezte ki. A Belügyminisztériumban végzett eredményes munkájuk elismeréseként az Elnöki Tanács többeknek a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta. Huszonnyolc belügyi dolgozót a Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel tüntettek ki. A belügyminiszter kilenc alezredest ezredessé léptetett elő. Főtiszteket, tiszteket, tiszthelyetteseket a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Közbiztonsági Érem és a Tűzrendészet Érem arany, ezüst fokozatával tüntetett ki. A kitüntetéseket és előléptetéseket Benkei András belügyminiszter adta át. Az ünnepségen részt vett Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, továbbá a Belügyminisztérium tábornoki és parancsnoki karának több tagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Pullai Árpád köszöntötte a kitüntetésben és előléptetésben részesülteket. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában rendezett ünnepségen a politikai és társadalmi munkában kiemelkedő tevékenységet kifejtő népfronttisztségviselőknek és -aktivistáknak Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kitüntetéseket adott át. A bensőséges ünnepségen jelen volt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke is. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség november 7-e alkalmából kitüntetési ünnepséget rendezett. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát öt, bronz fokozatát hat, Ifjúságért Érdemérmet 35, KISZ Érdemérmet pedig 18 kitüntetettnek nyújtott át pénteken Főcze Lajos, a KISZ központi bizottságának titkára. Tóth Károly, a KISZ Komárom megyei bizottságának első titkára pénteken ünnepélyesen adta át az esztergomi Martos Flóra Kollégium KISZ-szervezetének a KISZ KB vörös vándorzászlaját. Ünnepséget rendezett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság a Barátság Házában. Az ünnepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke kitüntetéseket nyújtott át. A Munka Érdemrend különböző fokozatait kapta több aktivista a magyar— szovjet barátság elmélyítésében végzett kiemelkedő munkájáért. Az MSZBT első ízben adományozott aranykorszorús plakettet kiváló munkát végző tagcsoportjainak. MSZBT aranykoszorús plakett kitüntetést kaptak. Az Akadémiai Kiadó, az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat, a Mélyépítési Tervező Vállalat, a pécsi Pannónia Sörgyár, a Lenin Kohászati Művek, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szalagedző üzeme, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Kőolajvezeték Vállalat (Siófok), a MÁV záhonyi vasúti csomópontja, valamint a Bonyhádi Cipőgyár MSZBT-tagcsoportok. Az MSZBT legmagasabb kitüntetését, az aranykoszorús jelvényt a következők kapták: Németh Lászlóné, az MSZMP KEB tagja, a Kentter-Jutagyár pb-titkára, dr. Ortutay Gyula, az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztályelnöke, a néprajzi kutatócsoport igazgatója, Vass Istvánné országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, Pandurovics József, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa vezető titkára, Bíró Gyula, az MSZMP Somogy megyei bizottságának titkára, Bihari László, az MSZMP III. kerületi bizottságának első titkára, Rúzsa János, az MSZMP Szekszárd városi bizottságának első titkára, Csapó Sándor, az MSZMP Kaposvár városi bizottságának titkára, Tóh Ferenc, a MÁV dombóvári csomópont pb-titkára, Wendler Lászlóné, a KISZ KB munkatársa, Gaál Ferenc, az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottságának munkatársa. Kovács Barna, az MSZMP Heves megyei bizottságának munkatársa, Kecskés Imre, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának munkatársa. Sztéhló Béláné, az MSZMP V. kerületi bizottságának munkatársa, Teres András, az MSZMP XII. kerületi bizottságának munkatársa, Támadi József, az MSZMP XIX. kerületi bizottságának munkatársa, Stadinger István, a Fővárosi Gázművek vezérigazgatója, Vajó István, a Fővárosi Szállítási Vállalat igazgatója, Hermann Lajos, a Sasvári Nyomda igazgatója, dr. Gáldi László, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, dr. Hadrovits László egyetemi tanár, akadémikus, Lukács Sándor, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium igazgatója, valamint Bakonyi György, a Könnyűipari Minisztérium főosztálvezetője, Lapusnyik Lajos, a Mezőhegyes Állami Gazdaság pb-titkára. Csirke Antal, a besenyőteleki Lenin Tsz párttitkára, ifj. Bajnok Sándor, a bátai November 7. Tsz gépcsoportvezetője. Darida László, a fűzfői Nitrokémiai Ipartelepek főműveletője, Kiss Ernő, a Kecskeméti Konzervgyár főosztályvezetője, az MSZBT országos elnökségének tagjai és Lábossá Istvánná, Cseppentő Imre, Kaposvári Józsefné, az MSZBT munkatársai. A kitüntetések átadásánál jelen volt: "Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese, V. J. Pavlov, a Szovjetunió nagykövete. Emlékmű a Bükkben A Büki- hegységben, a kőkapui részen — ahol a Diósgyőri Gépgyár szivattyúgyáregységének Lenin nevét viselő MSZBT szocialista brigádja a második világháborúban elesett ismeretlen szovjet katona sírját találta meg — felavatták a sír fölé állított emlékoszlopot. Gyulán, a Jókai Művelődési Házban Lenin és a forradalom címmel dokumentumkiállítás nyílt. A megnyitón Volent Zoltán, a művelődési ház igazgatója mondott ünnepi beszédet. A Békéscsabai Mezőgép Vállalatnál magyar—szovjet baráti találkozót rendeztek, amelyen harminc szovjet fiatalt láttak vendégül. Csongrád megye számos üzemében, intézményében ünnepi pártnapot, műsoros megemlékezést tartottak. Hódmezővásárhelyen a Divatkötöttárugyár és a Szántó Kovács János Termelőszövetkezet MSZBT-tagcsoportjai — szovjet vendégeikkel közösen — emlékeztek meg a szocialista forradalom évfordulójáról. Ugyancsak pénteken tartottak ünnepséget a szegedi József Attila Tudományegyetem, valamint a Szegedi Tanárképző Főiskola tanárai és hallgatói is. A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban kitüntetéseket, jutalmakat adtak át a legkiválóbb szakszervezeti aktivistáknak. A szekszárdi Panoráma filmszínházban ünnepélyesen megnyitották a Tolna megyei szovjet filmhetet. Hasonló eseményre került sor Veszprémben, a megyei pártbizottság nagytermében, ahol díszbemutatón vetítették A katona visszatért a frontról című új szovjet filmalkotást. Barátságvonatok indultak a Szovjetunióba A Nagy Októberi Szocalista Forradalom ünnepségeire több delegáció és csoport utazott a Szovjetunióba. A Háborús Veteránok Szovjet Bizottságának meghívására pénteken Moszkvába utazott a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége . Padányi Mihály alelnök, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes vezetésével. A delegáció részt vesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának ünnepségein. A küldöttség búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Úszta Gyula, a partizánszövetség főtitkára, ott volt F. P. Bogdanov, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa. Szolnok megyei munkásőrök harminctagú csoportja utazott pénteken a Szovjetunióba. Közös Zala és Somogy megyei barátságvonat indult 300 utassal Moszkvába. A vonat utasai munkások, termelőszövetkezeti tagok, műszakiak, valamenynyien a Hazafias Népfront mozgalom aktív társadalmi munkásai. Pénteken reggel a miskolci Tiszai pályaudvarról borsodi barátságvonat indult a Szovjetunióba. A vonat utasai — háromszázhúsz termelőszövetkezeti tag és üzemi dolgozók kilenc napot töltenek a vendéglátó baráti országban. A borsodiak ellátogatnak Kijevbe, Leningrádba és Moszkvába. KÉPZETTÁRSÍTÁS Egy felelős állami tisztviselő kijelentette a televízióban, hogy 1968-tól, vagyis az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének esztendejétől, aggasztó méreteket öltött a dolgozók iskoláiba járók számának csökkenése. A nyilatkozat akkor is figyelmet érdemelne, ha a szóban forgó tisztviselő nem hivatásszerűen bonyolódnék ilyen kérdésekbe. A tény attól még tény maradhatna. Így azonban — minthogy a megkérdezett illetékességéhez kétség sem férhet — bizonyára sok televíziónézőben váltott ki indulatot a puszta közlés. Ugyanis a dolgozók általános iskolája jellegzetesen munkásoktatási intézménytípus és a legkevésbé sincs rendjén az, ha akármicsoda bevezetésének az időpontjától is, kiszorulnak valahonnét a munkások, ahol ott lenne a helyük. Igazán távol áll tőlünk a szándék, hogy bármit is dramatizáljunk, de a probléma valóságtermészetét rendkívüli nyomatékkal húzza alá néhány adat, amely — mellesleg — a televízióban el sem hangzott. Ezek közül indulatstabilizátornak kitűnően használható lenne például a következő összefüggés: a 15—39 év közötti dolgozók 51,1 százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel olyan körülmények között, amikor a dolgozók általános iskoláiban jelenleg kevesebb felnőtt végez, mint amennyi gyerek nem végez az egyébként tanköteles korosztályok közül a nappali tagozaton. E passzív mérleg magától értetődően messzi túlmutat a felnőttoktatás vagy akár az egész iskolarendszer kérdésein, munkásérdek — tehát nemzeti érdek — szenved itt sérelmet valahol, indulatokkal nincs mit kezdeni. Persze, indulatoktól fűtötten, vagy anélkül, a televízió nyilvánossága semmiképpen sem veheti jó néven, ha 1968-tól, vagyis az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének esztendejétől ilyen aggasztó méreteket ölt egy karakterisztikusan munkásoktatási intézménytípus sorvadása. rombátor: fontos itt az időpont? Meghatároz valamit? Valaki netán azt állította volna, hogy ok és okozati öszszefüggés mutatható ki gazdaságirányítási modellünk szerkezeti változásai és az említett létszámcsökkenés között? Nem, ilyen nézet, legjobb tudomásunk szerint mind ez ideig nem kapott hangot sem a televízióban, sem másutt. Az évszámról valószínűleg egyszerű képzettársítással juthatott eszébe a televízióinterjú alanyának a gazdasági mechanizmus, tekintettel arra, hogy az 1968-as esztendőnek kétségtelenül az volt a legfontosabb, leginkább jellemző eseménye hazai vonatkozásokban. De honnét jutott eszébe az évszám? Kedvünk ellenére való adatokkal terhelni bárkit is, de vannak olyan helyzetek, amikor az aligha is kerülhető el, feltéve legalább a bizonyítás szándékát és a lehetőségét. Kezdjük tehát a sort azzal: az alapfokú felnőttoktatás az 1963—64-es tanévben tudta nálunk a legnagyobb munkástömegeket meghódítani, s azóta meredeken vezetett lefelé a grafikon, amit legfeljebb az utóbbi esztendő szépít valamelyest. A létszám jelenleg hozzávetőlegesen egyhatoda a nyolc évvel (s nem a négy esztendővel!) ezelőttinek. Pontosabban, kissé részletezve a tényeket: az 1963—64-es tanévtől az 1968— 69-es tanévig 116 670-ről 27 983-ra csökkent az intézménytípus hallgatóinak létszáma. Tehát rövid fejszámolással megállapítható: az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző négy esztendőben 88 687 pad maradt üresen — legalábbis jelképesen — a tetőzéshez képest. Ezzel szemben az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta eltelt négy év során a csökkenés csupán 5856, arról nem is szólva, hogy az idén a grafikon — ha nem is meredeken, de hosszú idő óta először — ismét felfelé kúszott. Mint mondottuk, a legcsekélyebb meglepődést sem váltja ki belőlünk, ha netán arról kell tudomást szereznünk: bizonyos indulatokat szül, hogy egy ügy — legyen az bármilyen ügy! — kapcsán háttérbe szorulnak a munkás-, tehát a nemzeti érdekek. Nekünk igenis fáj, bennünket igenis felháborít, ha a munkás valamiből kevesebbet kap, mint ami kijár neki. S ez vonatkozik nemcsak a ruhára, a cipőre, a kenyérre, a nyaralásra, hanem — tisztesség ne essék szólván — a „francra” is! Hát ha minderre vonatkozik, akkor éppen a kultúra értékei szorulhatnának ki a felsorolásból? Amióta munkásemlékezet van, a tudás megszerzése mindig elől szerepelt a követelmények listáján, s ezt a tradicionális munkásprogramot ma kevésbé szabad feladni, mint bármikor, ha valóban azt akarjuk, hogy a munka gazdasági kényszerből társadalmi élménnyé váljék mindannyiunk számára. A történelmi sorsfordulók, megrázkódtatások általában hozzájárulnak az egy nemzedéken belüli nagy átrétegeződések látványos produkciójához, amelynek egyik jele rendszerint az, hogy felszökik a tanulási láz görbéje. A hosszabb ideig tartó konszolidáció már kevésbé járul hozzá ahhoz, hogy az emberek tömegméretekben akarjanak valahol erejük megfeszítésének a felső határán élni, ami nélkül pedig aligha lehet szó felnőttkori tanulásról. Ez tehát egyrészről magyarázhatja, miért olyan nagy a létszámcsökkenés a dolgozók általános iskoláiban. De másrészről lehetetlen belenyugodnunk abba, hogy elvégezetlen maradjon valami, amit el kell végeznünk. Nekünk gyorsabban kell haladnunk minden tekintetben — tehát a kultúra birtokbavételében is! — a polgári konszolidációknál. Gazdaságirányítási rendszerünk alkalmas lehetne arra, hogy ezt az egészséges nyugtalanságot ébren tartsa, kondicionálja a tömegekben, de ehhez egyebek mellett arra is szükség lenne, tudjon ez a gazdaságirányítási rendszer abban is hatékonyan érvényesülni, hogy differenciál munkás és munkás között, ami nyilvánvalóan nemcsak jövedelmi különbségeket ugratna ki jobban a szocialista elosztás elvének megfelelően, hanem egyszersmind nagyobb mércét is állítana, több perspektívát is teremtene az egyén számára. S hogy ez még nem valósulhatott meg a kívánatos mértékben, az bizonyára hozzájárul a felnőttoktatási statisztika alakulásához is. Ha ma nem végzik el ebben az országban az alapfokú általános műveltség megszerzését biztosító iskolát annyian, mint amennyinek okvetlenül el kellene végeznie — s sajnos, nem végzik el! —, akkor azért mi felelősek vagyunk, tekintet nélkül arra, hogy a felnőttkutatási grafikon 1968-ban, vagy 1964-ben kezdetbe zuhanni. Nálunk munkáshatalom volt nyolc esztendővel ezelőtt, az volt négy esztendeje, és az van ma is. De mindebből még egyáltalán nem következik, hogy érzéketlennek bizonyulhatunk a részletkérdések iránt; hogy nem kell minden — sokszor mégoly apróságnak tűnő — mozzanat megítélésében, vagy hangsúlyozásában őrizkednünk a sommás nagyvonalúságtól, ha az történetesen valamely társadalmi kérdést érint. Sőt, éppen ellenkezőleg: amikor az átmeneti korszak bonyolultságára hivatkozunk, rendszerint arról van szó, hogy előtérbe kerülnek a részletkérdések, nem lehet többé nüanszokkal nem bíbelődve szolgálni az ügyet. La egy macska átszalad az úttesten, majd ezt követően megbotlik egy járókelő — magára vessen, ha azt hiszi, hogy az egésznek a macska az oka. A televízió az egészen más! Ha a televízió nézése közben támadnak hamis képzettársításaink, azért nem biztos, hogy csak magunkra kell vetnünk. A szándékkal, vagy szándék nélkül közölt, úgynevezett „mögöttes” információ sokszor nagyobb hatást gyakorol a nézőre, mint ami felszólító módban hangzik el. Tudniillik a macskáról már eleve azt tételezi fel mindenki, hogy véletlenül került az úttestre, de a televízióban elhangzott információnak szándékot tulajdonítanak még akkor is, ha hiányzik ez a szándék. Talán bizonygatnunk sem kell: megjegyzéseinkkel senki sem akartunk megbántani, legkevésbé a televízió munkatársait, akik politikai műsoraikkal rendkívül sokat — írjuk már egyszer le: a magyar tömegkommunikációban a legtöbbet!s tesznek annak érdekében, hogy a valóságos problémákra irányuljon a figyelmünk, mindenről tudomást szerezzünk időben, és állásfoglalásaink megbízható információkra épüljenek. Nem gesztusokat, félmondatokat akarunk mi számon kérni, csupán azt szeretnék érzékeltetni, hogy a hibás képzettársítások rossz irányba terelhetnek nemes szenvedélyeket is. FODOR GÁBOR Megnyílt a Prága múltja és jövője című kiállítás Prága múltja és jövője címmel nyitott kiállítást pénteken a fővárosi tanács Tanács körúti bemutatótermében Skoda Lajos elnökhelyettes és Karel Spal, Prága helyettes főpolgármestere. A kiállítás több tucatnyi nagyméretű fotóval mutatja be a régi Prágát, a műemlékekben, látnivalókban gazdag történelmi várost. Makettek, fényképek sorával kalauzolja el a látogatót a mai, modern csehszlovák fővárosba, s grafikonokkal, rajzokkal, térképvázlatokkal szemlélteti a jövőt. Prága fejlődésének tervekben már körvonalazott arculatát. A kiállítás megnyitóünnepségén részt vett Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke.