Magyar Hírlap, 1972. december (5. évfolyam, 332-360. szám)
1972-12-31 / 360. szám
A 3 ■ H , ÁRA:1,50 FORINT;' mmmM§mnUifiiinc#»ItIHuIMBI lllIfLIk 5. ÉVFOLYAM, 36 O^SZ A POLITIKAI NAPILAP 1972. DECEMBER 31. VASÁRNAP | Új évi munka, jólét ^------------ iiVaf: Darvasi István Bővelkedtek hazai és nemzetköi eseményekben az esztendő utolsóhetei. Moszkvában, a szocializmus országaiban, de a világ sok más országában is megünnepelték a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóját. Helsinkiben megkezdődött és befejeződött az európai biztonsági értekezletet előkészítő nagyköveti konferencia első szakasza. Berlinben aláírták a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak elveit tartalmazó alapszerződést. Lavinaszerű gyorsasággal indult meg és folyik azóta is a Német Demokratikus Köztársaság és a tőkésországok - közöttük a NATO- tagállamok - diplomáciai kapcsolatainak megteremtése. Ezek örvendetes események. Nem mindennek örülhetünk azonban. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya, és személy szerint az elnök is megszegte adott szavát, nem írta alá a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőjével együtt kidolgozott és egyetértésben megszövegezett egyezményt, hanem minden eddiginél nagyobb légikötelékek minden eddiginél sűrűbb bevetésével megújította a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosának, legnagyobb kikötővárosának és más lakott területeinek tömeges bombázását. A cél immár nem a katonai erők és eszközök harcképtelenné tétele, hanem a lakosság erkölcsi ellenállóerejének megtörése. Nem jutott előbbre a megoldás útján a közel-keleti konfliktus sem; az Izrael agressziójával megszerzett arab területek továbbra is megszállás alatt vannak és az agresszor változatlanul nem hajlandó eleget tenni az ENSZ határozatainak és a haladó világközvélemény követelésének. Ezzel zárul a külpolitikában az óév és így kezdődik az új. Van oka a megelégedésnek, de jócskán maradtak tennivalók is. Továbbra is szükség van a szocialista országok egységére, szoros összefogásukra, egymást segítő együttműködésükre az új társadalom építésében, összehangolt cselekvésükre a békéért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott nagy küzdelemben. Hasonlóan zsúfolt volt eseményekben az elmúlt két hónap idehaza is. November közepén a párt Központi Bizottsága vitatta meg a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról készített jelentést és rámutatva a nagy eredményekre, feltárva a fogyatékosságokat és a nehézségeket, kijelölte a határozatok maradéktalan végrehajtásának tennivalóit. Decemberben az országgyűlés megvitatta az 1973. évi állami költségvetést, és elfogadta a népgazdasági tervezésről szóló törvényt. Az ország közvéleménye az ülésszak felszólalásaiból és vitáiból árnyalt, reális képet kapott a kormány tevékenységéről, belpolitikai és gazdasági helyzetünkről, a nemzetközi helyzetről és a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. Novemberben hazánkban üdvözölhettük a Szovjetunió Leonyid Iljics Brezsnyev vezette párt- és kormányküldöttségét. A két párt és a két kormány vezetőinek találkozása jelentős állomás volt a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság baráti, internacionalista kapcsolatainak, a politikai, a gazdasági, a kulturális élet, a nemzetközi politika minden területére kiterjedő együttműködésének fejlődésében. Az esztendő utolsó napjaiban hivatalosan is megünnepeltük a nagy magyar költő forradalmár, Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját. A költő születésnapja egyben a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás és a forradalom hazai hagyományainak ünnepe volt, így zárjuk hazánkban az óesztendőt, így lépjük át az óév és az új esztendő mezsgyéjét. Bátran, önelégültség nélkül mondhatjuk, hogy fejlődésünk mérlege kedvező. Építő munkánkat ebben az esztendőben is békében, nyugalomban, konszolidált belpolitikai helyzetben, kedvező nemzetközi körülmények között folytattuk. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésének állásfoglalása fogyatékosságokra és hibákra is rámutatott. E hibák és fogyatékosságok azonban nem a párt, a kormány belpolitikájából, gazdaságpolitikájából, vagy kulturális politikájából következnek. Inkább abból, hogy nem mindenkor, nem mindenben és nem mindenütt sikerült érvényt szerezni e politikának, mert végrehajtását olykor és helyenként következetlenség, megalkuvó engedékenység, felelőtlenség, helytelen értelmezés, félreértés, vagy félremagyarázás akadályozza. Országunk és népünk ebben az esztendőben is gyarapodott anyagiakban és szellemiekben egyaránt. A közgazdasági nyelven beruházási előirányzatoknak nevezett százmilliárdokból az ötéves terv eddigi éveiben is, a X. kongresszus óta eltelt esztendőkben is gyárak, üzemek, lakások, iskolák, utak, autóbuszok, magasabb bérek, fejlettebb szociális juttatások lettek. Az életszínvonal az elmúlt esztendőkben is rendszeresen emelkedett. A dolgozó ember semmit sem érzett meg a népgazdaság egyes területein keletkezett és immár a megoldás stádiumában levő feszültségekből. Budapest lakossága mesebeli karácsonyi ajándékot kapott a mindenki által csodált földalatti vasúttal, az üzletek telve áruval. Nem lesz akadálya az életszínvonal emelkedésének az 1973-ban életbe lépő részleges áremelés sem, mert együtt jár bizonyos árak csökkentésével is, a reáljövedelmek, a reálbérek emelkedése pedig a lakosság többségénél, ha nem is mindenkinél, ellensúlyozza az áremelkedések hatását. A nyugdíjasoknál és a többgyermekeseknél a nyugdíj, illetve a családi pótlékok emelése a kiegyenlítés módja. A végső következtetés ezúttal is csak az lehet, amit esztendő végén, de máskor is le szokás vonni: jólétünket, életszínvonalunkat csak munkával, mindig jobb, pontosabb, felelősségteljesebb, a közösségért, annak részeként végzett munkával emelhetjük úgy, hogy a javulás szilárd gazdasági alapokon nyugodjék. A kiskereskedő a kapitalizmusban néhány betűvel helyettesítette áruin az önköltséget jelző számokat. A kulcsszavak betűi az olvasás sorrendjében helyettesítették a számokat nullától tízig. A két szó, amely a számokat helyettesítette, sokuknál ez volt: munka, jólét. A kereskedő hitte, a burzsoá társadalom pedig hirdette, hogy a jólét kizárólag a munkától függ. Abban a társadalomban nem volt, nem lehetett így. A mi társadalmunk akár zászlajára is írhatja e két szót, mert nálunk így van. Díszünnepség az Operaházban (Petőfi Sándor születésének másfél százados fordulóján Aczél György és Illyés Gyula mondott emlékbeszédet Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából a Petőfi Emlékbizottság szombaton este díszünnepséget rendezett a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepi est elnökségében foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlékbizottság elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai: Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Petőfi Emlékbizottság alelnöke, dr. Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az elnökségben foglaltak helyet a Petőfi Emlékbizottság tagjai: Barta János akadémikus, az Irodalomtörténeti Társaság elnöke, dr. Bencédy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a Petőfi Emlékbizottság titkára, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Benjámin László, Kossuth-díjas költő, Berek Katalin érdemes művész, a 25. Színház tagja, Darvas József Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes, Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Horváth István, a KISZ központi bizottságának első titkára, Illés László, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Illyés Gyula Kossuth-díjas költő, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, Kazimir Károly Kossuth-díjas érdemes művész, a Színházművészeti Szövetség főtitkára, Kellner Bernát, a Somogy megyei Togliatti Könyvtár Állami-díjas igazgatója, Nagy János külügyminiszterhelyettes, Nádasdy Kálmán Kossuth-díjas kiváló művész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főigazgatója, Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségénk főtitkára, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, dr. Ortutay Gyula akadémikus, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Sőtér István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Szövetség elnöke, Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Szalai László, a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, Virizlay Gyula, a SZOT titkára. Ugyancsak az elnökség tagja volt Angyal Barnabás munkás, Faust János munkás, Gergely János brigádvezető, Horváth Judit, a Külkereskedelmi Főiskola hallgatója, dr. Iványi István pedagógus, Török István honvéd szakaszvezető, Varga Antal téesztag, Viczián Mihály szakszövetkezeti tag, Zöld István munkás. Szintén az elnökség tagjai voltak a Petőfi Emlékünnepségekre érkezett külföldi delegációk vezetői: Nikolaj Hrisztozov, a Szeptemvri főszerkesztő-helyettese (Bulgária), Vilém Zavada, a cseh írószövetség elnökségének tagja, a cseh Petőfi-bizottság elnöke, dr. Jure Kastelan költő, a zágrábi Tudományos Akadémia levelező tagja (Jugoszlávia), dr. Gerhardt Steiner professzor, az NDK Tudományos Akadémiájának nyugalmazott munkatársa, Petőfi-kutató, dr. Mircea Zaciu professzor irodalomtörténész (Románia), Jan Rob Ponican nemzeti-díjas művész (Szlovákia) és M. K. Lukonyin költő, a szovjet írószövetség titkára. A díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt politikai, társadalmi, kulturális, művészeti életünk sok más ismert személyisége. A Himnusz hangjai után Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlékbizottság elnöke nyitotta meg a díszünnepséget. Losonczi Pál megnyitóba Tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt vendégeink! Kedves elvtársak! — Petőfi Sándort ünnepeljük, születésének 150. évfordulóján. Ünnepli szülőföldje, hazája és az egész haladó világ. A jubileumi év ünnepségei is hozzásegítenek, hogy Petőfi Sándor életét és művét a hozzá méltó magasba emeljük. — A magyar nép mélyen a szívébe zárta költő fiát. Költészete és forradalmár szabadságharcos élete, egybeforrottan él emlékezetünkben. — Petőfi, költészetünk forradalmi megújítója, átalakítója, a népiség világirodalmi rangú megszólaltatója. Költészet és hazafias tett őnála egy: a lírai kifejezés és a nemzeti függetlenségért, a forradalmi haladásért, a népek és nemzetek szabadságáért, a világszabadságért vívott harc — ugyanannak az egyéniségnek a megnyilatkozása. — Történelmünk egyik legszebb, legtermékenyebb korszakában költőként, politikus szenvedéllyel és történelemalakító hatással ébresztette és tartotta ébren a nemzet lelkiismeretét. Korának leghaladóbb forradalmi teoretikusaival egybehangzóan vallotta, hogy a magyar nép függetlenségi és szabadságharca az Európát megrázó, nagy forradalmi megmozdulás szerves része: a mi nemzeti ügyünk oszthatatlanul egy a világszabad- ,ságéval. — Ezért érzi és tudja mai, szocialista társadalmunk, népünk legbecsesebb örökségének Petőfi hagyatékát. És ugyanezért (Folytatása a 2. oldalon) Felfüggesztették a VDK bombázását (Reuter, AFP) A hírügynökségek gyorshírben jelentették szombat délután, hogy Nixon elnök elrendelte a VDK bombázásának beszüntetését a 20. szélességi foktól északra, „a komoly tárgyalások folytatásának időtartamára". Gerald Warren, a Fehér Ház szóvivője ezzel egy időben közölte, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója január 8-án Párizsban folytatja tanácskozásait Le Duc Thóval, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. A két fél technikai szakértőinek tárgyalásai már január 2-án újrakezdődnek, a francia fővárosban. Az amerikai hadügyminisztériumban szombaton, közép-európai idő szerint 18 órakor hivatalosan bejelentették, hogy az amerikai légierő pénteken éjjel beszüntette bombázásait Észak-Vietnambam, a 20. szélességi foktól északra. (A Vietnammal kapcsolatos további jelentéseink a 13. oldalon.)