Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1973-03-11 / 69. szám
12 1973.MÁRCIUS 11.VASÁRNAP CSALÁD-OTTHON-HÁZTARTÁS MflGyflR HfRLflp Beszélgetés a családrólCsalád és pszichoterápia Kellemes, barátságos, vendégváró hangulatú kis szoba, piros bútorokkal, szépen hajtó zöld szobamövényekkel c íme, a Péterfy Sándor utcai területvezető kórház pszichológusának, dr. Szilágyi Lillának a szobája Nem véletlenül ilyen, ő rendezte így be. Oka volt rá, tudja milyen fontos, hogy gyorsan találjon kapcsolatot a hozzá érkezővel. S ezt segíti elő a megnyugtató környezet. Beszélgetésünk gerince a család, a családi nevelés, a gyermekkor szerepe a később esetlegesen jelentkező neurotikus tünetekben, a család szerepe a felnnőtt életében, akár úgy, hogy oka betegségének, akár úgy, hogy gyógyítója annak. — Hogyan kezdődik az ismerkedés a beteggel? Mit akar elsősorban tudni, hallani a pszichológus? — A döntő, hogy megismerjük a beteg kapcsolatait a világgal, környezetével, családjával és nem utolsósorban: önmagával. Az egészséges felnőtt ember ugyanis önmagával viszonylagos harmóniában képes felmérni helyét a világban: szinkronba tudja hozni a vágyait a lehetőségeivel, feladatait képességeivel, érzelmi és értelmi ítéletei összhangban vannak. Ha tehát valaki mindig ellenségeket érez maga körül, ha túlértékeli vagy éppenséggel túlságosan lebecsüli önmagát, ha teherbírásán túl is hajszolja magát, vagy ha indokolatlanul hamar kifárad... és folytathatnám hosszan a különböző tüneteket, akkor valami baj van, akkor a fentebb mondottak értelmében már nem tekinthetjük az illető felnőttet teljesen egészségesnek. — Az első beszélgetésnél kérdéseink nagyrészt a gyermekkorra, a szülőkre, testvérekre vonatkoznak — folytatta dr. Szilágyi Lilla. — A betegek többnyire sokat és viszonylag szívesen beszélnek erről az időszakról. Ez a beszélgetés azért is fontos, mert az esetek legtöbbjében a gyermekkornak van döntő hatása a felnőttkorra. Ha például a csecsemő, illetve a gyermek a szülői törődést, szerető kényeztetést sírással, panaszkodással éri el , úgy nevelik, hogy így érje el — bizonyos fokig felnőtt életében is így, ilyen negatívumokkal hívja fel magára a figyelmet. Az a gyerek viszont, aki kicsi korában nem azért és azzal harcolta ki szülei törődését, hogy például nem evett, sokat sírt, hanem azzal, hogy ügyes volt az óvodában, szépen rajzolt, jól énekelt — többnyire felnőttként is könnyebben illeszkedik környezetébe. — E szerint a gyermekkor, a szülői nevelés mindent eldönt? — Döntően fontos, de nem mindent dönt el. Azt sem lehet állítani, hogy egyedül a környezet felelős azért, kiből milyen ember válik, de nem is a szülőktől, nagyszülőktől örökölt képességek, hajlamok, adottságok az okai egy ember belső harmóniájának vagy diszharmóniájának. A kettő — a környezet és az öröklött hajlamok — kölcsönhatása alkotja a személyiséget. A gyermekkor azért is fontos, mert ekkor bontakozik ki az ember természetes igénye a valakihez tartozásra, a szeretetre, arra, hogy valakinek fontos legyen, hogy valakivel önmagát megossza. Az embernek ez a szükséglete olyan elemi erejű, mint az éhség vagy a szomjúság. És ha nem elégül ki, vagy nem helyes úton elégül ki, a legkülönbözőbb torzulásokat idézheti elő: szembefordulás a környezettel, agresszivitás, gátlás, a saját képesség túlbecsülése stb. — E szerint ez a pszichés háttér járulhat a betegek testi tüneteinek kialakulásához. A pszichológus viszont nem tudja megváltoztatni sem a beteg családtagjait, sem otthonát, sem munkatársait, tehát semmit abból, ami körülveszi és a fenti jelenségeket kiváltja. Akkor viszont mit tud tenni? — Megpróbálja a beteget lelkileg teherbíróbbá tenni, neurózisa által lefoglalt energiáit felszabadítani, szembesíteni és kibékíteni a realitással. Vagy ha szükséges, megedzeni a reális harcra. Néha már az első beszélgetéskor, élete régi, bántó vagy örömteli élményeinek feltárásával rádöbben a beteg, nem látta reálisan a maga problémáit. A pszichológus segít a betegnek, élményei rendszeres feldolgozásával, értelmi és érzelmi ítéleteit megtisztogatni a túlzásoktól és egészséges szintre hozni. — Kérem, ismertessen néhány olyan problémát, amely különösen jellemző a mai korra. — Kezdjük a nőikkel. Az asszonyok túlterheltsége például sokszor hiszteroid tüneteket okoz. A dolgozni járó nő a saját idegességét természetesnek tartja, de a női főnöktől ugyanezt nem mindig tudja lenyelni. A fegyelem sokszor viszszatartja, hogy azonnal reagáljon, így aztán viszi magával a feszültséget haza. Amikor az én nagymamám vasárnap odaégette a húst és a nagypapa megjegyzéseket tett, a nagymama sírt egyet és aztán minden el volt intézve. A dolgozó nő viszont, akit a főnöke a munkahelyén megszidott, este a családdal ingerült, otthon kapja a sírógörcsöt, otthon „borul ki”. A második műszak egyébként is, a testi megterhelésen kívül sok nőnek jelentki problémát. Sértődött, ha a családtagok nem segítenek, és ő úgy érzi, lenézik őt, csak az ő ideje nem drága, csak érte nem kár, csak neki kell egyszerre osztályvezetőnek és mosónőnek lenni. Nem tud pihenni, nem jut olvasáshoz, kikapcsolódáshoz, nincs ideje, hogy a gyerekeivel kellemesen, ráérősen legyen együtt. Hajszolt, állandóan rohan. És ami a legnagyobb baj, nincs akivel beszélgessen, aki meghallgassa a problémáit. Akinek elsősorban kellene rá figyelnie — férjének —, erre nincs ideje, fecsegésnek érzi, amit az asszony mesél. Közönyével naponta megalázza. Sok házasság bomlása kezdődik így, hogy aztán az üzemben vagy a hivatalban akad egy férfi, aki figyelni kezd, akit érdekel, amit mond. (Ugyanez a férj szemszögéből: az asszony a munkahelyén mindig vidám, mindig csinos, otthon pedig csak morog, rohan, panaszkodik és fejfájósan bújik az ágyba...) Pongrácz Zsuzsa Tavaszi kiegészítők A divatos szövet kulikabát a zsebein és a vállain kötött beállítással készül, amely akkor mutat a legjobban, ha pontosan olyan színű, mint a kabátka anyaga. Az ügyes kezűek a kötött részeket maguk is megcsinálhatják. Ismét divat az olyan női táska, amely méreteinél fogva lehetővé teszi, hogy minden kényelmesen elférjen benne, amire a nőknek állandóan szükségük van. Táskamodellünk bőrből vagy műbőrből egyaránt csinos. Díszítése a színes rátét. A legdivatosabb nyakmegoldások egyike a körülbelül 5—6 cm szélességű nyakpánt, amely csokorra köthető, de nyakkendőszerűen is hordható. Ilyenkor dísztűvel fűzzük a ruhához. Ezen a rajzunkon többféle új ötletet mutatunk be. Az idén tavasszal a lemberdzsek szövetből, vászonból, mintás és egyszínű anyagból egyaránt divatos lesz. A kockás vagy mintás blúz nyakát a lemberdzsek gallérjára vagy a kosztümkabátra kihajtva viseljük. Hűvösebb napokon a blúz fölé, a szoknyába vagy a nadrágba bekötve még egy ujjatlan pulóvert is fel lehet venni. Az „emeletes” talpú cipők mellett az alkalmi ruhához ez a legdivatosabb forma. Az úgynevezett pums cipő, finom kis díszítéssel, antilopból, bőrből, lakkból, esetleg két színből is megvalósítható. Divatos, japán szabású kabát, a derékban rejtett, húzott övvel. Kiegészítője a divatos formájú kalap. A divatos tavaszi frizura oldalt elválasztott, s szép simán omlik le egészen a fül végéig, onnan kezdve pedig laza csigákba felsütött. Ugyanezen a rajzon kétféle, különböző nagyságú színes gyöngyöt mutatunk be. Természetesen külön-külön is hordhatók — a ruha stílusának megfelelően. __AA tavasz legdivatosabb két kitűzője. A 8-as egy pici virágcsokor színes zománcból, a 9-es pedig egy sárgás-piros, szép, érett alma, zománcból és plexiből. A kétszínű övék a tavaszi ruhák legdivatosabb kiegészítői, annál is inkább, mivel a ruhák derekát a karcsúsítás kedvéért ki kell emelni. A tavaszi frizurának azt a divatos formáját mutatjuk be, amikor a hosszú hajat elölről hátra fésüljük és csatokkal vagy nagy körfésűvel hátul összefogjuk. A haj végét finoman lehet göndöríteni. A divatos, „kislány” stílusú esőkabát legjellemzőbb részeit láthatjuk a rajzon. A vállrész, a derékrész és az ujjak vége gumizott húzással rögzített. Patent csukással vagy apró gombokkal záródhat. Természetesen az ilyen húzott kabátokat csak könnyű, lágy anyagokból lehet szépen elkészíteni. Nádor Vera O : NEMZETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓ: 1973. MÁRCIUS 11-ÉN, ESTE 7 ÓRAKOR GOGOL: A REVIZOR RENDEZTE ÉS A DÍSZLETEKET TERVEZTE. G. TOVSZTONOGOV Állami és Lenin-díjas, kiváló művész JEGYEK KAPHATÓK: A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI OSZTÁLYÁN ÚJ CÍMÜNK: BUDAPEST VII., HÁRSFA UTCA 25. (BARCSAY U. SAROK.) TELEFON: 222—879, 413—918 Kicsi vagyok én Minden állam törvényben írja elő, hány éves korban válik iskolakötelessé a gyermek. Magyarországon hatévesen kezdik a tanulást, pontosabban: azok a gyermekek iratkozhatnak be, akik az adott év augusztus harmincegyedike előtt születtek, de jelentkezhetnek olyanok is, akiknek születésnapja már szeptember utánra esik. A régi tanítók — sokhelyütt a maiak is! — a megmondhatói, mennyi baj származik abból, ha a gyermekek testi-szellemi fejlődése nem egyforma ütemű. Amikor fejlődésben egymástól távol levő gyermekek kerülnek egy osztályba, az nemcsak a közösségre, hanem az egyénekre is nagyon kellemetlen következményekkel járhat. S különösen keserves a tanító néni dolga, ha nem mindegyik „érett” az iskolára. Éppen ebből a nagyon is indokolt pedagógiai meggondolásból vezették be, hogy egészségügyi és pszichológiai vizsgálatokkal megismerve a gyermek egész személyiségét, döntsék el, ki mehet iskolába, ki nem, sőt, arra is vannak törekvések, hogy külön osztályba gyűjtsék össze azokat, akiknek utol kell érniük társaikat. Alapos, de szigorú orvosi vizsgálatokkal derítik fel, hogy rendben van-e a gyermek látása, szívműködésében nincsenek-e zavarok, szakorvos vizsgálja meg azokat a szerveket (orr, fül, gége), melyek a hangképzésben és a hallásban szerepet játszanak, s nem maradnak ki a laboratóriumi és mozgásszervi vizsgálatok sem. Minden szülőnek meg kell értenie — és a gyermekkel is meg kell értetnie —, hogy mindezekre azért van szükség, hogy a legkisebb hibát is felfedezzék, azonnal megkezdjék a bajok orvoslását, és elhárítsák az eredményes tanulás útjából az akadályokat. Gondoljunk csak arra, mennyi kellemetlenség érhetné a gyermeket már az első napokban, ha nem hall jól, ha közellátó lévén megerőlteti szemét, vagy milyen következményei lehetnek a most már napi több órás egyhelyben ülésnek, ha ferdén tartja magát! A gyermek személyisége azonban nemcsak testből áll, ezért fontosak a pszichológiai vizsgálatok. Az iskolai munka nyugodt menete, mely egy egész osztályra való kisgyermek érdeke, megkívánja, hogy az iskolába kerülők magatartása addigra alkalmas legyen a közösségben végzendő munkára. Az a kigyensúlyozatlan gyermek, aki nem képes nyugodtan ülni a padban, akinek akarata nem érett még arra, hogy a feladatokért felelős legyen, bizony nemcsak maga nem tud tanulni, hanem társait is zavarja. A tanulás már az első évben azt is feltételezi, hogy a gyermek figyelme legalább negyedóráig egy témára tudjon szegeződni, hogy emlékezete továbbterjedjen, mint egy versike elmondása. Nehezen tanul meg írni-olvasni az a gyermek, aki hibásan (pöszén, dadogva) beszél, akinek szegényes a szókincse, aki nem tudja magát kifejezni. S készségei is keservesen fejlődnek ki, ha nem rendelkezik bizonyos kézügyességgel. Mindezek együttesen befolyásolják a végső döntést. Természetes, hogy mindezt még szigorúbban veszik azoknál, akik fiatalabbak társaiknál. Nincs igaza hát annak a mamának, aki olyan diadallal mondta, hogy a huszonhat jelentkező közül hármat vettek föl — és persze, köztük az ő fiát —, mintha legalábbis valamelyik egyetemre került volna a lurkó. Mint ahogy semmi szégyellnivaló nincs abban, ha egy még nem is hat éves gyermekről úgy nyilatkoznak: várjon inkább még egy évet. Nem elmarasztaló ítélet ez, csupán megfontolt, meggondolt, megalapozott vélemény. Sokkal értelmesebb, ha a szülők nem szitkozódva, nem elkeseredve veszik tudomásul, hanem arra használják föl ezt az évet, hogy — ha egészségügyi problémák adódtak —, szorgalmasan eleget tesznek az orvos utasításainak, és többet foglalkoznak, többet beszélgetnek gyermekükkel, aki még joggal mondja: „Kicsi vagyok én...” örüljenek neki! Kisfaludi Sándor