Magyar Hírlap, 1973. március (6. évfolyam, 59-89. szám)

1973-03-11 / 69. szám

12 1973.MÁRCIUS 11.VASÁRNAP CSALÁD-OTTHON-HÁZTARTÁS MflGyflR HfRLflp Beszélgetés a családrólCsalád és pszichoterápia Kellemes, barátságos, vendégváró han­gulatú kis szoba, piros bútorokkal, szé­pen hajtó zöld szobamö­vén­y­ek­kel c íme, a Péterfy Sándor utcai területvezető kór­ház pszichológusának, dr. Szilágyi Lillá­nak a szobája Nem véletlenül ilyen, ő rendezte így be. Oka volt rá, tudja mi­lyen fontos, hogy gyorsan találjon kap­csolatot a hozzá érkezővel. S ezt segíti elő a megnyugtató környezet. Beszélgetésünk gerince a család, a csa­ládi nevelés, a gyermekkor szerepe a később esetlegesen jelentkező neurotikus tünetekben, a család szerepe a felnnőtt életében, akár úgy, hogy oka betegségé­nek, akár úgy, hogy gyógyítója annak. — Hogyan kezdődik az ismerkedés a beteggel? Mit akar elsősorban tudni, hallani a pszichológus? — A döntő, hogy megismerjük a be­teg kapcsolatait a világgal, környezeté­vel, családjával és nem utolsósorban: önmagával. Az egészséges felnőtt ember ugyanis önmagával viszonylagos harmó­niában képes felmérni helyét a világ­ban: szinkronba tudja hozni a vágyait a lehetőségeivel, feladatait képességeivel, érzelmi és értelmi ítéletei összhangban vannak. Ha tehát valaki mindig ellen­ségeket érez maga körül, ha túlértékeli vagy éppenséggel túlságosan lebecsüli önmagát, ha teherbírásán túl is hajszol­ja magát, vagy ha indokolatlanul hamar kifárad... és folytathatnám hosszan a különböző tüneteket, akkor valami baj van, akkor a fentebb mondottak értelmé­ben már nem tekinthetjük az illető fel­nőttet teljesen egészségesnek. — Az első beszélgetésnél kérdéseink nagyrészt a gyermekkorra, a szülőkre, testvérekre vonatkoznak — folytatta dr. Szilágyi Lilla. — A betegek többnyire sokat és viszonylag szívesen beszélnek erről az időszakról. Ez a beszélgetés azért is fontos, mert az esetek legtöbbjében a gyermekkornak van döntő hatása a felnőttkorra. Ha például a csecsemő, il­letve a gyermek a szülői törődést, sze­rető kényeztetést sírással, panaszkodás­sal éri el , úgy nevelik, hogy így érje el — bizonyos fokig felnőtt életében is így, ilyen negatívumokkal hívja fel ma­gára a figyelmet. Az a gyerek viszont, aki kicsi korában nem azért és azzal harcolta ki szülei törődését, hogy például nem evett, sokat sírt, hanem azzal, hogy ügyes volt az óvodában, szépen rajzolt, jól énekelt — többnyire felnőttként is könnyebben illeszkedik környezetébe. — E szerint a gyermekkor, a szülői nevelés mindent eldönt? — Döntően fontos, de nem mindent dönt el. Azt sem lehet állítani, hogy egyedül a környezet felelős azért, kiből milyen ember válik, de nem is a szü­lőktől, nagyszülőktől örökölt képességek, hajlamok, adottságok az okai egy ember belső harmóniájának vagy diszharmóniá­jának. A kettő — a környezet és az öröklött hajlamok — kölcsönhatása al­kotja a személyiséget. A gyermekkor azért is fontos, mert ekkor bontakozik ki az ember természetes igénye a vala­kihez tartozásra, a szeretetre, arra, hogy valakinek fontos legyen, hogy valakivel önmagát megossza. Az embernek ez a szükséglete olyan elemi erejű, mint az éhség vagy a szomjúság. És ha nem elé­gül ki, vagy nem helyes úton elégül ki, a legkülönbözőbb torzulásokat idézheti elő: szembefordulás a környezettel, ag­resszivitás, gátlás, a saját képesség túl­becsülése stb. — E szerint ez a pszichés háttér já­rulhat a betegek testi tüneteinek ki­alakulásához. A pszichológus viszont nem tudja megváltoztatni sem a beteg családtagjait, sem otthonát, sem mun­katársait, tehát semmit abból, ami kö­rülveszi és a fenti jelenségeket kivált­ja. Akkor viszont mit tud tenni? — Megpróbálja a beteget lelkileg te­herbíróbbá tenni, neurózisa által lefog­lalt energiáit felszabadítani, szembesíte­ni és kibékíteni a realitással. Vagy ha szükséges, megedzeni a reális harcra. Néha már az első beszélgetéskor, élete régi, bántó vagy örömteli élményeinek feltárásával rádöbben a beteg, nem lát­ta reálisan a maga problémáit. A pszi­chológus segít a betegnek, élményei rendszeres feldolgozásával, értelmi és ér­zelmi ítéleteit megtisztogatni a túlzások­tól és egészséges szintre hozni. — Kérem, ismertessen néhány olyan problémát, amely különösen jellemző a mai korra. — Kezdjük a nőikkel. Az asszonyok túl­terheltsége például sokszor hiszteroid tüneteket okoz. A dolgozni járó nő a saját idegességét természetesnek tartja, de a női főnöktől ugyanezt nem mindig tudja lenyelni. A fegyelem sokszor visz­­szatartja, hogy azonnal reagáljon, így aztán viszi magával a feszültséget­­ ha­za. Amikor az én nagy­mamám vasárnap odaégette a húst és a nagypapa meg­jegyzéseket tett, a nagymama sírt egyet és aztán minden el volt intézve. A dol­gozó nő viszont, akit a főnöke a munka­helyén megszidott, este a családdal in­gerült, otthon kapja a sírógörcsöt, ott­hon „borul ki”. A második műszak egyébként is, a testi megterhelésen kí­vül sok nőnek jelent­­ki problémát. Sértődött, ha a családtagok nem segíte­nek, és ő úgy érzi, lenézik őt, csak az ő ideje nem drága, csak érte nem kár, csak neki kell egyszerre osztályvezető­nek és mosónőnek lenni. Nem tud pi­henni, nem jut olvasáshoz, kikapcsoló­dáshoz, nincs ideje, hogy a gyerekeivel kellemesen, ráérősen legyen együtt. Haj­szolt, állandóan rohan. És ami a leg­nagyobb baj, nincs akivel beszélgessen, aki meghallgassa a problémáit. Akinek elsősorban kellene rá figyelnie — férjé­nek —, erre nincs ideje, fecsegésnek érzi, amit az asszony mesél. Közönyével naponta megalázza. Sok házasság bom­lása kezdődik így, hogy aztán az üzem­ben vagy a hivatalban akad egy férfi, aki figyelni kezd, akit érdekel, amit mond. (Ugyanez a férj szemszögéből: az asszony a munkahelyén mindig vidám, mindig csinos, otthon pedig csak morog, rohan, panaszkodik és fejfájósan bújik az ágyba...) Pongrácz Zsuzsa ­ Tavaszi kiegészítők A divatos szövet kulikabát a zsebein és a vállain kötött beállítással készül, amely akkor mutat a legjobban, ha pon­tosan olyan színű, mint a kabátka anya­ga. Az ügyes kezűek a kötött részeket maguk is megcsinálhatják.­­ Ismét divat az olyan női táska, amely méreteinél fogva lehetővé teszi, hogy minden kényelmesen elférjen benne, amire a nőknek állandóan szükségük van. Táskamodellünk bőrből vagy mű­bőrből egyaránt csinos. Díszítése a színes rátét.­­ A legdivatosabb nyakmegoldások egyike a körülbelül 5—6 cm széles­ségű nyakpánt, amely csokorra köthető, de nyakkendőszerűen is hordható. Ilyen­kor dísztűvel fűzzük a ruhához.­­ Ezen a rajzunkon többféle új ötletet mutatunk be. Az idén tavasszal a lemberdzsek szövetből, vászonból, mintás és egyszínű anyagból egyaránt divatos lesz. A kockás vagy mintás blúz nyakát a lemberdzsek gallérjára vagy a kosztüm­kabátra kihajtva viseljük. Hűvösebb na­pokon a blúz fölé, a szoknyába vagy a nadrágba bekötve még egy ujjatlan puló­vert is fel lehet venni.­­ Az „emeletes” talpú cipők mellett az alkalmi ruhához ez a legdivatosabb forma. Az úgynevezett pums cipő, finom kis díszítéssel, antilopból, bőrből, lakkból, esetleg két színből is megvalósítható. Divatos, japán szabású kabát, a de­rékban rejtett, húzott övvel. Kiegé­szítője a divatos formájú kalap. A divatos tavaszi frizura oldalt el­választott, s szép simán omlik le egé­szen a fül végéig, onnan kezdve pedig laza csigákba felsütött. Ugyanezen a raj­zon kétféle, különböző nagyságú színes gyöngyöt mutatunk be. Természetesen külön-külön is hordhatók — a ruha stílus­­ának megfelelően. __AA tavasz legdivatosabb két ki­tűző­je. A 8-as egy pici virág­csokor színes zománcból, a 9-es pedig egy sárgás-piros, szép, érett alma, zo­máncból és plexiből.­­ A kétszínű övék a tavaszi ruhák legdivatosabb kiegészítői, annál is inkább, mivel a ruhák derekát a karcsú­sítás kedvéért ki kell emelni.­­ A tavaszi frizurának azt a divatos formáját mutatjuk be, amikor a hosszú hajat elölről hátra fésüljük és csa­tokkal vagy nagy körfésűvel hátul össze­fogjuk. A haj végét finoman lehet gön­döríteni.­­ A divatos, „kislány” stílusú eső­kabát legjellemzőbb részeit láthat­juk a rajzon. A vállrész, a derékrész és az ujjak vége gumizott húzással rögzített. Patent csukással vagy apró gombokkal záródhat. Természetesen az ilyen húzott kabátokat csak könnyű, lágy anyagokból lehet szépen elkészíteni. Nádor Vera O : NEMZETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓ: 1973. MÁRCIUS 11-ÉN, ESTE 7 ÓRAKOR GOGOL: A REVIZOR RENDEZTE ÉS A DÍSZLETEKET TERVEZTE. G. TOVSZTONOGOV Állami és Lenin-díjas, kiváló művész JEGYEK KAPHATÓK: A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI OSZTÁLYÁN ÚJ CÍMÜNK: BUDAPEST VII., HÁRSFA UTCA 25. (BARCSAY U. SAROK.) TELEFON: 222—879, 413—918 Kicsi vagyok én Minden állam törvényben írja elő, hány éves korban válik iskolakötelessé a gyermek. Magyarországon hatévesen kez­dik a tanulást, pontosabban: azok a gyer­mekek iratkozhatnak be, akik az adott év augusztus harmincegyedike előtt szü­lettek, de jelentkezhetnek olyanok is, akiknek születésnapja már szeptember utánra esik. A régi tanítók — sok­helyütt a maiak is! — a megmondhatói, mennyi baj származik abból, ha a gyer­mekek testi-szellemi fejlődése nem egy­forma ütemű. Amikor fejlődésben egy­mástól távol levő gyermekek kerülnek egy osztályba, az nemcsak a közösségre, hanem az egyénekre is nagyon kellemet­len következményekkel járhat. S különö­sen keserves a tanító néni dolga, ha nem mindegyik „érett” az iskolára. Éppen ebből a nagyon is indokolt pedagógiai meggondolásból vezették be, hogy egész­ségügyi és pszichológiai vizsgálatokkal megismerve a gyermek egész szemé­lyiségét, döntsék el, ki mehet iskolába, ki nem, sőt, arra is vannak törekvések, hogy külön osztályba gyűjtsék össze azo­kat, akiknek utol kell érniük társaikat. Alapos, de szigorú orvosi vizsgálatok­kal derítik fel, hogy rendben van-e a gyermek látása, szívműködésében nin­­csenek-e zavarok, szakorvos vizsgálja meg azokat a szerveket (orr, fül, gége), melyek a hangképzésben és a hallásban szerepet játszanak, s n­em maradnak ki a laboratóriumi és mozgásszervi vizsgá­latok sem. Minden szülőnek meg kell ér­tenie — és a gyermekkel is meg kell ér­tetnie —, hogy mindezekre azért van szükség, hogy a legkisebb hibát is fel­fedezzék, azonnal megkezdjék a bajok orvoslását, és elhárítsák az eredményes tanulás útjából az akadályokat. Gondol­junk csak arra, mennyi kellemetlenség érhetné a gyermeket már az első napok­ban, ha nem hall jól, ha közellátó lévén megerőlteti szemét, vagy milyen követ­kezményei lehetnek a most már napi több órás egyhelyben ülésnek, ha ferdén tartja magát! A gyermek személyisége azonban nem­csak testből áll, ezért fontosak a pszi­chológiai vizsgálatok. Az iskolai munka nyugodt menete, mely egy egész osztály­ra való kisgyermek érdeke, megkívánja, hogy az iskolába kerülők magatartása addigra alkalmas legyen a közösségben végzendő munkára. Az a kigyensúlyozat­­lan gyermek, aki nem képes nyugodtan ülni a padban, akinek akarata nem érett még arra, hogy a feladatokért felelős le­gyen, bizony nemcsak maga nem tud ta­nulni, hanem társait is zavarja. A tanu­lás már az első évben azt is feltételezi, hogy a gyermek figyelme legalább ne­gyedóráig egy témára tudjon szegeződni, hogy emlékezete továbbterjedjen, mint egy versike elmondása. Nehezen tanul meg írni-olvasni az a gyermek, aki hibá­san (pöszén, dadogva) beszél, akinek sze­gényes a szókincse, aki nem tudja magát kifejezni. S készségei is keservesen fej­lődnek ki, ha nem rendelkezik bizonyos kézügyességgel. Mindezek együttesen be­folyásolják a végső döntést. Természetes, hogy mindezt még szigo­rúbban veszik azoknál, akik fiatalabbak társaiknál. Nincs igaza hát annak a ma­mának, aki olyan diadallal mondta, hogy a huszonhat jelentkező közül hármat vettek föl — és persze, köztük az ő fiát —, mintha legalábbis valamelyik egye­temre került volna a lurkó. Mint ahogy semmi szégyellnivaló nincs abban, ha egy még nem is hat éves gyermekről úgy nyilatkoznak: várjon inkább még egy évet. Nem elmarasztaló ítélet ez, csupán megfontolt, meggondolt, megalapozott vélemény. Sokkal értelmesebb, ha a szü­lők nem szitkozódva, nem elkeseredve veszik tudomásul, hanem arra használják föl ezt az évet, hogy — ha egészségügyi problémák adódtak —, szorgalmasan ele­get tesznek az orvos utasításainak, és többet foglalkoznak, többet beszélgetnek gyermekükkel, aki még joggal mondja: „Kicsi vagyok én...” örüljenek neki! Kisfaludi Sándor

Next