Magyar Hírlap, 1973. szeptember (6. évfolyam, 240-269. szám)

1973-09-22 / 261. szám

. Qj czr3­^U i — i AAA m B ||r MELLÉKLETTEL: ARA 1 FORINT esti kiadásban is. Kiadja a {gg| ül ^ « mm mgmm m^^ H H Hl M m Előfizetés! díj egy hónapra Lapkiadó Vállalat. Szerkesztő- gjgpt mm HR ffllf ^ IFKg El ül j§§ gRR §§ ^11 HHS* 25.- Ft. Előfizethető a lapköz­­ség és kiadóhivatal: 1393. Pf. JHg| BM gSj j§jg MMSRf 8MB M j|K MlH gjl Mg Kgg WWR 9m H besítőknél, postahivatalokban 305. Budapest VII., Lenin körút fjfflMf H uSgv UnSt H­gHV^M gsg H 8B Mg 19­­W fly és a posta hírlapüzleteiben. 9-11. A szerkesztőség és a SS R| EB SEI V Bl PPm­­gYI KgS iff jgg Ri Külföldön a Kultúra Könyv és kiadóhivatal telefonszámai: Hl till SP­ ül H W H Sí ü HB D RR Ki KM IS MSI ijf Hírlap Külkereskedelmi Valla­gg.tssBf IHU i fii BBlBlLHi — 6. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­3. SZEPTEMBER 2­2. SZOMBAT A tanítás laboratóriumai Bármiféle elmélet, elképzelés próbája csak a gyakorlat lehet. Ez a megálla­pítás általában is érvényes, még inkább helytálló, ha az elmúlt másfél évtized hazai köznevelés-történetét vizsgáljuk. Az 1961-ben bevezetett iskolareform ugyanis humanista és a jövőt szolgáló pedagógiai elveket igyekezett megvaló­sítani. Olyan oktatási formákat, neve­lési módszereket vezetett be, amelyek az iskola korszerűsítését, a szocialista nevelés színvonalának emelését céloz­ták. , Az oktatás és a termelőmunka kap­csolatának erősítése lett volna a reform egyik legfontosabb feladata. A reform­­intézkedések jó része mégsem vált be. Mégpedig azért nem, mert a legrokon­szenvesebb pedagógiai koncepciók sem érik el a kívánt célt, ha tömeges beve­zetésük előtt — legalább laboratóriumi jelleggel — a gyakorlatban nem próbál­ják ki azokat, ha az elgondolások he­lyességét nem igazolják a kísérletek. Kísérletezni a kis- és nagydiákokkal? Egyes szülők bizonyára felkapják a fe­jüket. Szabad-e kockáztatni, bizonyta­lan kimenetelű helyzetekbe sodorni, kel­lően ki nem próbált módszerekkel taní­tani a gyerekeket? Azok, akik ilyen fé­lelmeket táplálnak magukban a peda­gógiai kísérletezés hallatán, megfeled­keznek arról, hogy a személyiséget megszámlálhatatlanul sok mozzanat ala­kítja. A gyerekemberek jellemének, szellemi képességeinek formálásában — akarjuk, nem akarjuk — bizonytalansá­gi tényezőkkel kell számolnunk. S e bi­zonytalanság forrása általában nem az iskola. A kísérlet a hagyományos neve­lési folyamat csupán egy-egy feltételé­nek megváltoztatását, variálását, új fel­tételek és módszerek tervszerű és el­lenőrzött kipróbálását jelenti. Vajmi csekély veszélyt jelenthet tehát a gye­rekekre nézve. Pedagógiai kísérletezés nélkül nem újulhat meg, nem modernizálódhat iga­zán az iskola. Erről az oktatás felső- és középszintű irányítóit már nem kell meg­győzni. Hiszen a tudományos pedagó­giai kísérletek egész tömegét folytatják jelenleg iskoláinkban — a Művelődés­­ügyi Minisztérium, egyes kutatóintézetek és főiskolai tanszékek irányítása, fel­ügyelete mellett. Ez idő szerint mintegy 150 ilyen kísérletet tartanak nyilván. Nem az tehát a vitakérdés, hogy szükség van-e pedagógiai kísérletezés­re. Feladat azonban, hogy fontosságuk szerint koordinálják és rangsorolják , s ezután ennek megfelelően támogas­sák - e kísérleteket. Ellenőrizzék őket, leszűrjék tanulságaikat, gyümölcsöztes­­sék eredményeiket a pedagógiai to­vábbképzésben és az iskolák napi gya­korlatában. A Minisztertanács múlt heti határoza­ta éppen az iskolai kísérletek racioná­lis irányítását, feltételeik javítását írja elő. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy e kísérletek révén a tehetséges, tudományos ambíciókkal rendelkező gyakorló pedagógusok erőfeszítéseit a legnagyobb jelentőségű nevelési és tan­tervi kísérletekre koncentrálják. A kí­sérleti bázisiskolák a nevelés laborató­riumai lesznek. Fejlesztésük éppen az iskolakorszerűsítés kockázatát csökken­ti, hogy csak már kipróbált iskolatípu­sok, tantervek, nevelési módszerek be­vezetését engedélyezhessék a közokta­tási hatóságok. Befejeződött a békekongresszus Megválasztották a békeerők világkongresszusának magyar küldötteit Pénteken plenáris üléssel folytatta munkáját az Országház kongresszus ter­mében tanácskozó VIII. magyar béke­kongresszus. Az elnökségben helyet fog­lalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pullai Ár­pád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Bencsik István, a Hazafias Nép­front és Sebestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács főtitkára. Fórizs Mihályné dr., a budapesti KISZ- bizottság tagja — a kongresszus soros elnökeként — nyitotta meg az ülést. Be­jelentette, hogy nagyszámú távirat érke­zett a kongresszushoz: különböző munka­helyek dolgozói, szocialista brigádok, vál­lalati kollektívák kívántak hasznos, ered­ményes tanácskozást. Ezután Sápi Márta, a földesi Rákóczi Tsz tagja, a szövetkezet KISZ-titkára, Darvas József, Kossuth-díjas író, a Ma­gyar Írók Szövetségének elnöke, Kiss László, a Csepel Vas- és Fémművek KISZ-bizottságának titkára, Csányi Já­nos, a Ganz Villamossági Művek munká­sa, dr. Cserháti József pécsi római kato­likus megyéspüspök, Tóth Zoltán, a mű­szaki egyetem hallgatója szólalt fel. A békekongresszuson részt vevő Hum­berto Castello, a Kubai Béketanács tit­kárságának tagja, a kubai békedelegáció vezetője a magyar békemozgalom nagy­szerű eredményeire utalva, elismeréssel emlékezett meg a magyar dolgozóknak, a békemozgalmunknak a latin-amerikai népek szabadságharca iránt kezdettől fogva tanúsított szolidaritásáról. Tóth Györgyné zenetanár és Házlinger György, a Danuvia-gyár munkája után Timmer József, a SZOT titkára egyebek között hangsúlyozta: A magyar szakszer­vezeti mozgalom egyik legszebb, legér­tékesebb hagyománya mély internaciona­lizmusa. A magyar szervezett dolgozók — munkások, parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak milliói — számtalan jelét adták és adják ma is a békéért és a társadalmi haladásért harcoló, vagy a természeti csapások által sújtott testvé­reik iránti szolidaritásuknak, áldozat­­készségüknek. A 250 millió tagot szám­láló nemzetközi szakszervezeti mozgalom mindinkább arra a felismerésre jut, hogy a jelenlegi megosztottságot, szemben állást az egymás iránti bizalom, a kö­zös cselekvés váltsa fel a dolgozók ér­dekeinek nemzeti és nemzetközi szintű védelmében. A szakszervezetek közös cselekvésében rejlő erők felismerését mutatja az euró­pai szakszervezeti vezetőknek januárban Genfben létrejövő találkozója, ahol a kü­lönböző irányzatokhoz tartozó európai szakszervezetek képviselői arról folytat­nak eszmecserét, hogy miben és milyen módon lehetséges az európai szakszerve­(Folytatása a 4. oldalon) Kormánynyilatkozat A Szovjetunió megszakította a diplomáciai kapcsolatot Chilével A Szovjetunió megszakította a diplo­máciai kapcsolatot Chilével. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány az alábbi nyilatkozatot hozta nyilvános­ságra : Az elmúlt napok folyamán Chilében — miután a katonai junta magához ra­gadta a hatalmat, és megdöntötte a Sal­vador Allende elnök vezetése alatt álló törvényes kormányt — rendkívül feszült helyzet alakult ki. A katonai junta uralomra jutását kö­vetően, az új chilei hatóságok szemet hunytak a szovjet intézményekkel és pol­gárokkal szembeni tűrhetetlen bánásmód felett. Ezek államközi, vagy intézmények közötti szerződések, illetve megállapodá­sok alapján működnek és dolgoznak Chi­lében. Az országban provokációs kam­pány folyik a Szovjetunió ellen, szovjet­­ellenes hangulatot szítanak, önkényesked­­nek és erőszakot alkalmaznak Chilében levő szovjet intézményekkel és ott élő szovjet polgárokkal szemben. Szeptember 11-én foglyul ejtették, dur­ván szidalmazták és erőszakos bánás­módban részesítették az Ekliptika szovjet hajó személyzetét. Bár a szovjet nagy­(Folytatása a 3. oldalon) HONECKER MEGBESZÉLÉSE JEFREMOVVAL (ADN) Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkára pénteken szí­vélyes légkörű megbeszélést folytatott Mihail Jefremovval, a Szovjetunió berlini nagykö­vetével a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. CHNOUPEK MEXIKÓBAN (AP) Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter, aki szerdán érkezett hatnapos hivatalos látogatásra Mexikó­ba, megbeszéléseket folytatott Emilio Rabasa mexikói kül­ügyminiszterel. ANGLIAI SZTRÁJKOK (MTI) Két nagy autógyár­ban pénteken a dolgozók el­határozták a különböző mun­kaügyi sérelmek miatt nem hivatalosan kezdett sztrájkok folytatását. Mindkét autógyár — a Ford Művek dagenhami üzemegysége és a Chrysler­­gyár linwoodi (Skócia) gyára — amerikai tulajdonban van. A dagenhami sztrájkot azért hirdették meg, mert az igaz­gatóság elbocsátott egy színes bőrű munkást. A linwoodi sztrájk régebbi keletű, s az­zal függ össze, hogy az üzem­vezetés sztrájktörőket vezé­nyelt ki egy üzemrész bérkö­vetelési vitája miatt kirobbant helyi sztrájk letörésére. OLASZ FASISZTA TÁMADÁS (AFP) Szélsőjobboldali cso­portok támadtak pénteken Reggio di Calabriában szak­­szervezeti aktivistákra, akik a calabriai általános sztrájk al­kalmából rendezett nagygyű­lésről tartottak hazafelé Lu­ciano Lamának­, a CGIL fő­titkárának társaságában. A nagygyűlés részvevői teljes rendben hazaindultak a gyű­lés színhelyéről, amikor jobb­oldali bandák támadták meg őket. öten sérüléseket szen­vedtek, köztük a Paese Sera munkatársa. KÜLÖNÖS „SZAKMAI TOVÁBBKÉPZŐ” (TASZSZ) Az Egyesült Ál­lamok a külföldi országok rendőri erői számára „szak­mai továbbképző” programot valósít meg, számol be róla a Washington Post James Abourezk szenátor kongresz­­szusi beszédére utalva. Mint a szenátor tudomására jutott, Texas állam egyik szigorúan titkos táborában egy iskola működik, ahol amerikai inst­ruktorok rendőröket képeznek ki latin-amerikai országok és egy sor más állam számára. A Washington Post a „terror iskolájának” nevezi ezt a tá­bort. A HOLLAND KÜLÜGYMINISZTER WASHINGTONI TÁRGYALÁSA (TASZSZ) Van Der Stoel holland külügyminiszter az Egyesült Államokat és a nyu­gat-európai országokat érdek­lő katonai kérdésekről tárgyalt csütörtökön Washingtonban James S­chlesinger amerikai hadügyminiszterel. A felek foglalkoztak az október 30-án Bécsben megnyíló haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgya­lásokkal is. Washingtoni tartózkodása idején a holland külügymi­niszter megbeszéléseket foly­tatott Henry Kissinger kül­ügyminiszterrel és Kenneth Bush külügyminiszter-helyet­tessel is. A KILENCEK KÖLTSÉGVETÉSE (AP) A belga fővárosban folytatta munkáját a Közös Piac miniszteri tanácsa. A pénteki ülés napirendjén a Kilencek közös költségvetésé­nek kérdései szerepeltek. A külügyminiszterek megtár­gyalták az idei pótköltségve­­tést és a jövő évi költségvetés tervezetét. A NAP HÍREIRŐL A VDK és Japán párizsi tárgyalásai Harcok Kambodzsában (AFP, VPI) Párizsban pénteken aláír­ták a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság és Japán közötti diplomáciai kapcso­latok felvételéről szóló okmányt. A doku­mentumot a VDK párizsi nagykövetségén írta alá Vo Van Sung, a VDK párizsi fő­­megbízottja és Nakajama Josihiro párizsi japán nagykövet. A VDK és Japán pénteken közös közle­ményt adott ki a két ország közötti dip­lomáciai kapcsolatok felvételéről. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a japán kormány a két or­szág közötti kapcsolatok fejlesztése cél­jából elhatározta, hogy diplomáciai kap­csolatba lép egymással, és nagyköveti szinten diplomáciai megbízottakat cserél — hangzik a közös közlemény. Mint a­ VNA hírügynökség jelentette, a két kormány megbízottai a Párizsban megtartott tárgyalások eredményeként adták ki a közös közleményt. (Folytatása a 3. oldalon) A püspöki kar és az ökumenikus tanács nyilatkozata a békéről ^ ^ ^ ~­ A tettek tanúságtételére is szükség van A magyar katolikus püspöki kar nyi­latkozatot adott ki a VIII. magyar béke­kongresszus alkalmából. A nyilatkozat hangsúlyozza: a magyar katolikus püs­pöki kar hivatása szerint készséggel és tevékenyen segítette és segíti népünk jó­létét és felemelkedését szolgáló munkát. Vallotta és vallja: az egyház Krisztustól kapott feladatát úgy teljesíti tökéletesen, ha erőihez mérten az emberek e világi boldogulásával is törődik. A béke tevé­keny megvalósítására, munkálására szó­lít fel bennünket szentatyánk is, ami­kor a katolikus egyház hetedik béke­­világnapjára, 1974. újévére ezt a mottót választotta: „A béke tőled is függ!” Ezért is üdvözöljük őszinte örömmel a VIII. magyar békekongresszust, amely szorgos munkával, a feladatok és tenni­valók gondos mérlegelésével, építő ja­vaslatokkal és tettekkel készült az ok­tóberben Moszkvában összeülő békeerők világkongresszusára. Amellett, hogy figyelemmel kísértük és kivettük részünket a békekongresszus munkájából, a tettek tanúságtételére is szükség van. A béke Isten ajándéka, de az emberi munka, törekvés gyümölcse is. Amikor munkahelyünkön becsületesen helytállunk, amikor jó tanáccsal vagy anyagiakkal szívesen segítjük a rászoru­lókat, amikor türelemmel hallgatjuk má­sok panaszát, s önzetlenül vállalunk tár­sadalmi munkát a közösségért, környe­zetünk, országunk, sőt az emberiség nagy családja érdekében is meghozzuk a ma­gunk áldozatát A béke nem egy-két ember ügye, az egész emberiség ügye. Földi boldogsá­gunkat akkor segítjük, természetfeletti célunkat akkor valósítjuk meg igazán, ha szívünkkel, szavunkkal, tetteinkkel munkálkodunk, fáradunk és áldozunk a békéért. Amikor a ma békéjéért dolgo­zunk, nyugodt, gondtalan jövőnket ala­kítjuk, formáljuk. A jövő formálása pe­dig biztató jelenünk biztosítéka. A béke lehetséges, szükséges, megvalósítható. Feltétele az egyetértés, az igazságosság. A béke megvalósításán mindnyájunknak (Folytatása a 4. oldalon)

Next