Magyar Hírlap, 1974. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1974-03-01 / 59. szám
A Szovjetunió című lap részére írt cikk — amelyet itt némileg rövidítve közlünk — a folyóirat márciusi számában jelenik meg. A BÉKE létfontosságú feltétele az emberiség fejlődésének. Ez az igazság soha nem kapott még olyan hangsúlyt, mint napjainkban, amikor az államok a rombolás félelmetes, fantasztikus erejű eszközeivel rendelkeznek. De talán soha nem volt még ilyen nagy és megalapozott a remény, hogy a békés fejlődés végre eljutott ahhoz a ponthoz, amikor csökkenni kezd a világméretű háborús konfliktus veszélye, amikor a feszültség enyhülésének folyamata szilárddá, stabillá válhat. „ ..Az agressziós tettek és a népekkel szemben elkövetett erőszakos cselekmények korábban még soha nem váltottak ki olyan általános felháborodást, tiltakozást és aktív ellenállást, mint napjainkban — mondta Leonyid Brezsnyev a békeszerető erők moszkvai világkongresszusán. „ Ilyen esetekben korábban még soha nem mozdultak meg ilyen hatalmas állami és társadalmi erők, hogy megállítsák az agresszort, kioltsák a háború fellobbant tüzét, megerősítsék a béke pilléreit.” A haladás azonban harcok közepette megy végbe. Az enyhülés befolyásos ellenségei, akiket megdöbbentett a hidegháború arcvonalának áttörése, lázas sietséggel csoportosítják át erőiket, megpróbálják megállítani és visszafordítani a megindult jótékony folyamatot. Ezek az erők az utóbbi időben ideológiai téren is aktivizálódtak. Híveik azt hangoztatják, hogy a békés egymás mellett élés nem egyeztethető össze az ideológiai harccal. A békés egymás mellett élés ellenzőinek egyik csoportja továbbra is a szovjet fenyegetésről szóló régi nótát fújja. Jól ismerjük a NATO vezető szerveinek azokat a nyilatkozatait, amelyek a militarista készülődés fokozását, a katonai költségvetés növelését követelik a szervezet tagországaitól. Mások Nagy-Britannia volt moszkvai nagykövetéhez, William Hayterhez hasonlóan azt javasolják a nyugati kormányoknak, hogy a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatokban induljanak ki abból, hogy a „békés egymás mellett élés egyszerűen a hidegháború fogalmának orosz fordítása”. E nézet hívei szerint tehát lényegében változatlanul azt a politikát kell követni, azokat a felforgató eszközöket és módszereket kell alkalmazni, amelyeket a hidegháború korszakában használtak a szocialista államok ellen. Az ilyenféle észjárás hatását érezhetjük azoknak a nyugati köröknek az akcióiban, amelyek a Nyugattal fenntartott gazdasági kapcsolatok bővítése fejében ideológiai engedményeket követelnek a szocialista országoktól... Miközben újabb propagandakampányt bontakoztatnak ki a szocialista országok ellen, bel- és külpolitikájuk ellen, azt is követelik, hogy ezek az államok kössenek „ideológiai békét” a kapitalizmussal. Nyíltan sürgetik az ideológiai harc fokozását, és óvják híveiket attól, hogy az enyhülés körülményei között „akár a legkisebb mértékben is elmossák az ideológiai határokat” a kommunizmussal folytatott harcban. S közben a „béke érdekében” a kommunistáknak „ideológiai leszerelést” javasolnak. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK álláspontja jól ismert: síkraszállnak a kulturális és tudományos kapcsolatok bővítéséért, az irodalmi és művészeti értékek széles körű cseréjéért. A Szovjetunióban például jóval több külföldi tudományos és irodalmi művet adnak ki, mint bármely más országban. A szovjet emberek jó része megismeri más népek klasszikus és modern film-, zene- és képzőművészeti alkotásait, színműveit. A szovjet sajtó, rádió és televízió naponta óriási mennyiségű információt közöl más népek életéről, a nemzetközi helyzet problémáiról. Éppen ez az alapja annak, hogy a szovjet lakosság legszélesebb körei mélységesen érdeklődnek a világpolitika, a gazdasági és a kulturális élet kérdései iránt. Hasonló a helyzet valamennyi testvéri szocialista országban. Tarthatatlanok azok a nézetek, amelyek szerint a lényegét tekintve ellentétes szocialista és burzsoá ideológia lehetetlenné teszi a különböző társadalmi rendszerű országok szilárd, békés kapcsolatait, s hogy a békés egymás mellett élés legfőbb akadálya a kommunista ideológiai, amelynek az a következtetése, hogy a kapitalista rendszer történelmileg múlandó, és a szocializmus elkerülhetetlenül diadalmaskodik. Az ilyen okoskodások természetesen rendkívül kényelmesek szerzőik számára, a nemzetközi konfliktusok és feszültségek okának ugyanis nem az imperializmust, hanem a „kommunista doktrínákat” tüntetik fel. Ezen az alapon követelik a kommunistáktól, hogy ha már nem mondanak le teljesen a marxista— leninista tanításról, legalább ,,enyhítsék” azt. Ugyanilyen joggal a Szovjetunió is követelhetné például a burzsoá államoktól, hogy mondjanak le a magántulajdon elvéről. Ezt aligha tennék meg. Miért kell akkor lehetetlen követelésekkel előállni? A kommunisták ideológiai elvei, tudományos és filozófiai eszméi nem képezhetik alku tárgyát, azokat soha nem cserélték és nem is cserélik el semmiféle gazdasági vagy más engedményre. AZ IDEOLÓGIÁBAN nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés. Ezt az egész világon elismerik. A békés egymás mellett élés feltételei között azonban az ideológiai harcnak nem szabad „lélektani hadviseléssé” válnia, amely a „hideg” vagy a „forró”háború eszköztárából szerzi fegyvereit, a rágalmazást, a zsarolást, az ideológiai diverziót és így tovább. „Az SZKP abból indult ki és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca gazdasági, politikai és természetesen ideológiai területen a jövőben is folytatódik — mondta Leonyid Brezsnyev. — Ez nem is lehet másként, mert a szocializmus és a kapitalizmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kibékíthetetlenek. Arra törkészünk azonban, hogy ezt a történelmileg elkerülhetetlen harcot olyan mederbe tereljük, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával.” A marxizmus—leninizmus eszméinek fejlődéséhez nincs szükség pusztító háborúkra, győzelmüket nem szuronyok határozzák meg, hanem az értelem. S a jövőnek nem csatatéren, hanem a kapitalizmus és a szocializmus békés versenyében kell határozott alakot öltenie, az igazi szabadság, az emberek jóléte és boldogulása érdekében. A szovjet álláspont tehát világos és humánus. V. Granov, a történelemtudományok kandidátusa Ideológia és béke IV I 2 1974. MÁRCIUSI, PÉNTEKI NM NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL A párizsi lap sora hétfői számának Neheéz Cikke napok előtt Etiópia császára címmel — megvilágítja azokat az okokat, amelyek a most zajló eseményekhez vezettek. A zavargásokat sztrájkok vezették be. Először a taxisok szüntették be a munkát a benzinárak emelkedése miatt, majd a pedagógusok tiltakoztak egy új tanterv bevezetése ellen. Megmozdultak azok a parasztok is, akiket a szárazság elűzött otthonaikból és munkalehetőség reményében mentek a fővárosba. Az események katalizátora kétségkívül a már hét esztendeje tartó szárazság volt. Kelet-Afrika történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófájáról — az etiópiai szárazságról és éhínségről — a császári palota mind ez idáig hallgatott. A helyzet súlyosságára a figyelmet az Addisz Abeba-i egyetem diákjainak megmozdulása hívta föl először; az áremelkedések, amelyek Afrika egyik legalacsonyabb életszínvonalú lakosságát sújtják, meggyengítették az uralkodó személyes presztízsét is. Úgy tűnik, hogy a kontestálók — az általános elégedetlenség közepette — számíthatnak a lakosság tömegeinek támogatására is. Az uralkodónak ebben a helyzetben — logikusan — liberalizálnia kellene rendszerét. Azonban nem kizárható, hogy a királyok királya (Hailé Szelasszié címe — A szerk.) a többségében eddig lojális hadsereget egyszerűen a mozgalom letörésére kívánja felhasználni — írja a párizsi lap. ______ . A szovjet hadsereg KP/LCHAH 3BE3AA lapja csü-JULJ-íh törtök! számában William Greig amerikai történész Sztálingrád című könyvével foglalkozik. A mű a Readers Digest Kiadó megbízására készült és rövidített változatban nemrég az NSZK-ban is megjelent. Mint a szovjet lap megállapítja, a könyv elsődleges célja az, hogy megkísérelje rehabilitálni a hitleristákat. Greig számos tényt olyannyira meghamisít, hogy már az első oldalaktól kezdve nyilvánvaló: szó sem lehet tárgyilagosságról. Sztálingrád védőinek állhatatosságáról és bátorságáról Greig különösebben nem kívánt beszélni. Annál együttérzőbb szavakat talált a fasiszta hódítók magatartásának leírásakor. A szerző szerint a szovjet katonák kizárólag a fegyverek jelentette fenyegetés, és a komisszárok nyomására bocsátkoztak harcba. Amikor a közelben nem voltak ott a politikai biztosok, akkor futott, ki merre látott. Felvetődik a kérdés, hogy tulajdonképpen ki verte szét a hitleristákat. A lap megállapítja, hogy Greig akrobatikus ügyességgel feje tetejére állítva a tényeket, a hitleristák sztálingrádi működésének dicséretét zengi. (Edstonsilinau) Most Jack Anderson, a lap ismert munkatársa szerdán megjelent beszámolója szerint egy címére elküldött magnószalagon a baltimore-i repülőgéprablási kísérlet tettese elmondta, hogy a Fehér Házra akart rázuhanni a kiszemelt utasszállító géppel. Mint ismeretes, Samuel Byck 44 éves állás nélküli kereskedősegéd múlt pénteken Baltimore repülőterén megpróbált hatalmába keríteni egy indulásra készülődő utasszállító gépet. Eközben agyonlőtt egy rendőrt, halálra sebezte a gép másodpilótáját, súlyosan, megsebesítette a pilótát, majd öngyilkos lett. Byck tettének elkövetése előtt négy órával adta postára a hangszalagot, amelyen elmondta, az volt a szándéka, hogy rákényszeríti a pilótát „ijesztés” gyanánt, vigye bukórepülésbe gépét a Fehér Ház fölött,, majd kellő közelségbe érve lelövi a pilótát, hogy rázuhanjon a Fehér Házra. Az ideggyógyászati kezelés alatt tartott Byck neve egyébként szerepelt a Fehér Ház titkosszolgálatának „veszedelmes emberek” listáján. rrTTT- n-rrown/-n Az ausztrál közvéle THE TIMESményt élénken foglalkoztatja a bevándorlási törvény alkalmazása, illetve a turistavízumokkal való mind gyakoribb visszaélés — írja az angol lap melbourne-i tudósítója. A kérdés annak kapcsán került előtérbe, hogy nyolc Fülöp-szigeteki lány három hónapra szóló turistaútlevéllel érkezett az országba, de a vízum lejárta után is Ausztráliában maradtak, mert illegálisan munkát vállaltak. Munkaadójuk azonban, kihasználva illegális ott-tartózkodásukat, heti 60 órában dolgoztatta őket. A hatóságok, amikor az eset napfényre került, elrendelték kiutasításukat. A bevándorlásügyi miniszter azonban elrendelte, hogy előbb visszamenőleg fizessék ki a lányoknak a szakszervezetek által megszabott minimális bért, és a kapott keresetük közötti különbséget. A bevándorlásügyi miniszter, a főügyész és a munkaügyi miniszter most közösen vizsgálja, hogyan lehetne a vízumkiadásról szóló törvényt úgy szabályozni, hogy az serkentse a turistaforgalmat, ugyanakkor a térség (Fidzsi-szigetek, Fülöp-szigetek stb.) országainak munkaerő-feleslege csak olyan mértékben áramoljon Ausztráliába, ahogyan azta szükségletek megszabják. Nixon a különböző rendszerek párbeszédéről (MTI) Nixon elnök csütörtökön a republikánus párt ifjúsági vezetőinek washingtoni értekezletén mondott beszédében a Watergate bizalmi válságra utalva biztatta párthíveit, hogy ne riadjanak vissza a nehézségektől és tartsanak ki kormányzata mellett. Nyomatékosan aláhúzta, hogy mandátumának hátralevő 3 évében a helyén szándékozik maradni. Kormányának külpolitikájáról szólva az elnök „demagógiának” minősítette az olyan vélemnyeket, amelyek szerint „nem kellene szóba állni olyan országokkal, amelyeknek kormányzati rendszerét nem szeretjük”. A szocialista országok vezetőivel való találkozóira utalva, ezt mondotta: ,,Egyáltalán nem helyeslem rendszerüket és ők egyáltalán nem helyeslik a mienket. Egy másik országgal való tárgyalásunk nem jelenti kormányzati rendszerük helyeslését. A nagyhatalmak viszonyában azonban a tárgyalás alternatívája a kölcsönös pusztítás lenne. Legfontosabb célunk annak biztosítása, hogy nukleáris pusztulás veszélyével fenyegető konfrontációk nélkül rendezzük nézeteinket” — hangsúlyozta az elnök, majd ebben az összefüggésben bizakodóan szólt a folyamatban levő SALT- tárgyalások, a közép-európai haderőcsökkentésről folyó megbeszélések és a közelkeleti békerendezésre irányuló diplomáciai erőfeszítések kilátásairól. „Teljes üzem" az európai biztonsági értekezleten (TASZSZ) Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet csütörtökön mekezdte a napirend negyedik pontjára — az értekezletet követő további lépésekre — vonatkozó határozati javaslat előkészítését. Mint ismeretessé vált, csütörtökön a koordinációs bizottság különleges munkacsoportjának ülésén megkezdték az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konzultatív bizottság létrehozására előterjesztett csehszlovák javaslat megvitatását. Ez a bizottság jelöli majd meg az európai értekezleten hozott határozatok megvalósítására, az európai biztonság megszilárdítására és az együttműködés fejlesztésére vonatkozó intézkedéseket. Ugyanakkor mind a három bizottságban (a biztonsági, a gazdasági együttműködési és a humanitárius területeken való együttműködési bizottságban, valamint a 12 albizottságban folytatódik a napirend első három pontjára vonatkozó dokumentumok előkészítése. Plenáris ülés a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláson (MTI) A közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások csütörtöki plenáris ülésén a kanadai küldöttség vezetője, George K. Grande fejtette ki kormányának állásfoglalását. Az ülésről nem adtak ki közleményt, de annyit közöltek a tudósítókkal, hogy a legközelebbi tárgyalást a jövő héten rendezik. A Hofburg sajtóközpontjában a bolgár álláspontot tartalmazó kommentárt hoztak nyilvánosságra. A Szófia sajtóügynökség kommentárja hangsúlyozza, hogy Bécsben komoly és felelősségteljes feladat áll a tárgyaló küldöttségek előtt. Ezeknek a tárgyalásoknak ugyanis az a feladatuk, hogy a politikai klíma javulásával katonai enyhülést valósítsanak meg Európában. A bolgár kommentár többek között kitér a nukleáris fegyverzet csökkentésének fontosságára is. A nukleáris veszély nemcsak Közép-Európát fenyegeti, hanem a kontinens olyan térségeit is, mint például a Balkán-félsziget. A bolgár nép a bécsi tárgyalásokon lehetőséget lát arra, hogy a nukleáris veszélyt mérsékeljék. Jogos az a várakozása, hogy a részvevő 19 állam egyetért ennek a fegyverfajtának a csökkentésében is. Rendőrlázadás Argentínában (AFP) Cordobában, a hasonló nevű argentínai tartomány székhelyén csütörtökre virradóra a fellázadt rendőrség vette át a hatalmat, az állásából kevéssel előbb elmozdított rendőrfőnök, Domingo Navarro vezetésével. Letartóztatták a tartomány kormányzóját és körülbelül 100 parlamenti képviselőjét. Mendoza városában a rendőrség fizetésemelés-követelésének jegyében sztrájkba lépett, és visszavonult a kaszárnyákba. (TASZSZ) Az Argentin Kommunista Párt csütörtökön Buenos Airesban kiadott nyilatkozatában határozottan elítélte Cordoba tartomány reakciós erőit, amelyek a fegyveres zendülést megszervezték. Mint a dokumentum hangsúlyozza, a jobboldali erők a CIA támogatásával folytatják ellenséges tevékenységüket. A párt felszólította az ország népét, hogy haladéktalanul mozgósítsa erőit, és védje meg a törvényességet és a demokratikus szabadságjogokat Raul Castro Moszkvában (TASZSZ) Csütörtökön Belgrádból Moszkvába érkezett a kubai párt- és kormányküldöttség, amelyet Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a foradalmi kormány miniszterelnökének első helyettese, honvédelmi miniszter vezeti. A küldöttség előzőleg Jugoszláviában tett hivatalos baráti látogatást. A vnukovói repülőtéren Raul Castrót és a delegáció tagjait Konsztantyin Katusen, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Ivan Pavlovszki hadseregtábornok, a honvédelmi miniszter helyettese és más hivatalos személyiségek fogadták.