Magyar Hírlap, 1975. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1975-02-14 / 45. szám

Magyar Hírlap népgazdasag-vilaggazdasag 1975. FEBRUAR 14, FENTEK 7 Cukor Biztató kép Szolnokban — Beszélgetés dr. Gergely Istvánnal Az első interjút cukorügyben azt követően készítettem vele, amidőn a mélypontra zuhant a répatermő terület; akkortájt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettesként dolgozott, s e posztján a műszaki fejlesztés megannyi dilemmája és tennivalója foglalkoztatta. Hogyisne lett volna tehát mondanivalója a cukorrépáról is: miként váltott át a hatvanas esztendők exportőr pozíciójából importőrré az ország , s mi minden játszott közre. Az indokokat unos-untalan elősorolták már, főként az utóbbi években, hiszen exportlehetőségünk megszűnése sajnálatos módon egybeesett a cukor világpiaci árának meghökkentő fölívelésével. Ma dr. Gergely Istvánt, a Szolnok megyei pártbizottság első titkárát tehát korántsem csak a mezőgazdaság és az élelmiszeripar sorsa foglalkoztatja már, de aligha túlzok, ha így fogalmazok: ez a témakör — s benne, alfejezetként a cukorrépa — most is különösen érdekli, a fejleményeket nagy figyelemmel kíséri. Annál is inkább, mert Szolnok megye szerepe tekintélyes a cukorrépa-termesztésben is. Gazdaságos termeszteni — Amikor még a minisztériumban beszélgettünk, 1972 tavaszán, csakugyan a mélypont után voltunk — mondja. — 1971-ben ugyanis 73 ezer hektárra csökkent az ország répatermő földjeinek mérete, szemben az 1956—60-as évek átlagosan 113 ezer hektárjával. De már abban az évben, 1972-ben 79, 1973-ban 92, 1974-ben pedig 98 ezer hektár volt a betakarítandó terület. Ismeretes, hogy az idén radikális lépésre került sor, hiszen az előirányzat 125 ezer hektár. De tekintsük át a megyei adatokat is: Szolnok megyében is volt visszaesés, éspedig az 1970. évi 8295-ről 1971-ben 7501 hektárra apadt a terület. Ugyancsak hasonlóan az országos folyamathoz, 1972-ben kezdődött el a megyében is a gyarapodás: akkor még csak 7993, de 1973-ban 11 667, 1974-ben 13 295, s az idén 16 420 hektár a cukorrépa-terület. Tehát több mint 3000 hektár növekedés a tavalyihoz képest a mostani szerződéskötések summázata. Vajon ez a plusz produktum — mint néhol hallani — a régi tervutasításos módszerrel történt? — Szó sincs róla! — válaszol dr. Gergely István. — Tudniillik, hogy nagykorúvá váltak a termelőszövetkezetek vezetői is, legalább kétharmad részük képes országos nézőpontból látni a dolgokat. És hogy ez nemcsak a cukorrépa esetére áll, elmondok egy másik példát. Több téesz összefogásával élelmiszer-áruházat emeltek a városban, s ezt a szövetkezeti vezetők úgy szavaztatták meg, hogy eleve tudták: nyereségük az áruházból nem származik. Persze, a szerződések megkötésekor a gazdaságok vezetőivel tudattuk, hogy cukorrépát igenis gazdaságos termeszteni. — Vita tehát nem is volt? — Dehogynem! Tavaly akadtak rossz tapasztalataink a gépellátásban: 1974 augusztusában például a mindössze 50 hektáron répát termesztők megkapták a gépet, a nagyok közül — így a mezőhéki Táncsics Tsz, amelynek 700 hektár répája volt — nem mindenki. Tehát most, amikor a 6—700 hektáros termőterületek kialakítása, vagyis az olcsóbbnak ígérkező koncentrált termesztés megteremtése a cél — lehetőleg a szolnoki gyár környékén —, az volt a legfőbb témája disputáinknak, miként lehet biztosítani az anyagi-műszaki alapokat. Jogos kívánalom természetesen, hogy amennyiben valamely gazdaság, teszem azt 600 hektár répát vállal elvetni, meg is kapja — és időben kapja meg! — az ehhez szükséges vegyszereket, gépeket. Szolnok megye: a növénytermesztési rendszerek hazája. A Tudomány és Mezőgazdaság című folyóirat idei első számában olvastam dr. Hegedűs Lajosnak, a megyei tanács elnökének cikkét ezekről az iparszerű rendszerekről. Cukorrépaügyben a kéki, a mezőhegyesi, a nagyigmándi — közismert rövidítésével CPS —, valamint a nádudvari szisztéma, a KITE bontogatta szárnyait még 1973-ban. Abban az évben 9612, tavaly 11081 hektár cukorrépát produkáltak termelési rendszerekben Szolnok megye gazdaságai. Mivel országos jelentőségű, hatókörű, ezért a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet összefogásával működő KITE idei cukorrépa-elképzeléseiről tájékozódtam. Iparszerű módszerrel . A termelési rendszerek az idén öszszesen 59 ezer hektáron foglalkoznak cukorrépával, ebből 30 ezer hektár jut a KITE-re — mondja dr. Magyar Gábor igazgató. — A nagyigmándi CPS 20, a Szolnok megyei Kéki rendszer 9000 hektáron vet répát. Vagyis miránk jut a legnagyobb feladat. Tavalyi eredményünkről annyit el kell mondanom, hogy az országos 362 mázsával szemben 428 mázsa volt a hektáronkénti terméshozamunk, s ez 13,5 ezer hektár átlaga. Ezen belül persze, nagyok az eltérések, a legmagasabb hozamot itt, Nádudvaron érték el: 630 hektáron 765 mázsás átlagtermést. A rendszerközpont a volt nádudvari vasútállomáson működik, dr. Magyar Gábor irodája például az egykori állomásfőnöki rezidencia. Vele átellenben már új irodaépület húzódik, s az udvaron frissen érkezett masinák, NSZK-gyártmányok, a vetéshez szolgáló Rau gépek. Az új irodaépületben egy fiatal agrármérnökkel, Juhász Lajossal beszélgetek: ő a kukorica- és iparinövény-termelési együttműködésen belül a cukorrépa-ágazat vezetője. — összesen 71 tau gép érkezik, 35 már itt van, tehát el tudjuk végezni az üzemeltetésükhöz nélkülözhetetlen oktatást A tavaszi munkákhoz lényegében biztosítottak a gépek, a betakarításhoz pedig, szeptember elejére, 49 francia masina, Hermau-sor fut be majd. Amely gazdaságok csak kisebb mértékben növelték területüket, a CB 1 jelű magyar betakarítógépet vásárolhatják, 40—45-re van igény. Sajnos világszerte hiány van cukorrépabetakarító gépekből. Egyetlen gazdaság sem mondhatja, persze, hogy nincs betakarítógép, a magyar gyártmányú ugyanis raktáron áll. Az egyébként jó konstrukciójú masinának azonban éppen a nagy termés esetén ütköznek ki — és főleg az agyagos, kötött talajon — az anyag hibái. Persze a betakarításnak egyéb feltételei is vannak. A közúti szállításban például 20 százalékos hiánnyal kalkulálhatunk. Mivel a folyamat láncszemei nem illeszkednek tökéletesen, az úgynevezett betakarítókapacitást túl kell méretezni, hiszen a gazdaságoknak nincs módjuk az egyenletes munkára. A gyárak teljesítőképessége nem növekszik, elégtelen a tárolótér, vagyis meglehetősen sok még a baj. — Hány gazdaság vállalkozik cukorrépa termesztésére a KITE tagjaként? Elő a kapával... — Tavaly 72, az idén 140 e gazdaságok száma. Sajnos a bevetendő területnek egy részét nem cukorrépához készítették elő. Nehéz ősz után vagyunk, a kívánalmaktól elmaradt hát a talajelőkészítés. A 30 ezer hektáros területből hozzávetőleg 26 ezer hektár színvonala mondható jónak, a többié hiányos. Ezen már változtatni nem lehet sokat, a helyrevetéses technológiához nem megfelelőek ezek a földek. Itt a kézi munkaerő alkalmazásával csökkenthető a termelés kockázata, tehát ezeken a földeken egyelni is kell majd, elő kell venni a kapát, nincs más megoldás. A drágább vetőmagvakat oda küldjük, ahol megfelelő a talajelőkészítés. Importmagvakról van szó, bár idehaza — Selypen és Nagycenken — is állítanak már elő genetikailag egy csírás, drazsírozott répamagot. E magvak fő ismérve, hogy kiiktatják az egyelés munkáját. A különféle gondok ellenére tovább kíván lépni a KITE, sőt, előreláthatóan a neve is megváltozik jövőre. Már dr. Gergely István is említette, s dr. Magyar Gábor igazgató megerősíti az elképzelést: a Szolnok megyei növénytermesztési rendszerek csatlakozásával kibővül a szisztéma hatóköre, s 1976-tól nagy alföldi kukorica- és iparinövény-termelési együttműködés lesz a megjelölése. Keresztényi Nándor h orizont « HORIZONT • horizont Amerikai-szovjet kereskedelem R. Montely, a Gardner John’s and Co. elnökhelyettese kijelentette, hogy Chicago és más közép-nyugati amerikai városok vállalatai elégedettek a Szovjetunióval kötött kereskedelmi megállapodásokkal, és tovább szeretnék folytatni ezt a kölcsönösen előnyös együttműködést. Az amerikai üzleti élet képviselői határozottan elítélik egyes amerikai köröknek azt a próbálkozását, hogy a Szovjetunióval kibontakozott kereskedelmet egész sor olyan korlátozással zavarják, amelyek beavatkozást jelentenek a Szovjetunió belügyeibe. Az üzletemberek megértik és helyeslik a szovjet kormánynak azt az álláspontját, hogy visszautasította a diszkriminációs feltételeket — hangoztatta Monteley. Dánia és a szocialista országok W. T. Andersen, a dán külügyminisztérium külkereskedelmi osztályának vezetője a Borsen című napilapnak adott nyilatkozatában bejelentette: a szocialista országokkal folytatott kereskedelem fejlesztése érdekében Dániában a keleti kereskedelem kérdéseivel foglalkozó tájékoztató központot hoztak létre. OPEC-tagországok kőolajtermelése A kőolaj-exportáló országok szervezete — az OPEC — által közzétett adatok szerint 1974-ben a szervezet számos tagországa jelentősen csökkentette kőolajtermelését. Líbia kőolajtermelése 30,3, Kuvaité 15,7, Algériáé 7,0, Ecuadoré 13,8, Kataré 9,1, Venezueláé 11,6, százalékkal csökkent. Ugyanakkor Gabon 28,5, Indonézia 3,2, Irán 2,8, Irak 1,6, Nigéria 10,6, Szaúd-Arábia 11,7, az arab emirátusok államszövetsége 9,5 százalékkal növelte kőolajtermelését. Japán Anglia piacán Az angol—japán gazdasági intézet szerdán közzétett adatai szerint Angliának 1974-ben Japánnal folytatott kereskedelme 251 millió font sterlinges deficittel zárult. Az év folyamán exportját Japán 28 százalékkal növelte a brit szigetekre, míg a Japánba irányuló angol kivitel csupán 17,1 százalékkal emelkedett. A japán konkurrencia különös erővel érezteti hatását a gépkocsi- és a rádió-elektronikus piacon. Az angol kereskedelmi és ipari körök azzal vádolják Japánt, hogy mesterséges tarifa- és egyéb korlátozásokkal akadályozza az angol termékek behozatalát, és követelik, hogy London tegyen megfelelő ellenintézkedéseket. Mezőgazdasági fejlesztés ártámogatással A mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban a korszerűsítéshez szükséges beruházás meghaladja az üzemek anyagi erejét, ezért a fejlesztéshez kiemelt ártámogatásban részesülnek. Az ebbe a körbe tartozó gépek jegyzékét a MÉM közgazdasági főosztálya most közzétette. Ezek szerint 1975-ben 70 százalékos ártámogatásban részesülnek a cukorrépakiszedő gépek, úgynevezett fejező gépek, és egyéb betakarító gépek. Hasonló kedvezménnyel jutnak hozzá az üzemek a zöldségtermesztés speciális berendezéseihez, például palántázó-, vető-, talajelőkészítő és betakarító gépekhez. Sok közülük külföldi gyártmányú. A zöldségtermesztési célokat szolgáló gépek kiemelt ártámogatásának feltétele, hogy a mezőgazdasági üzem a kijelölt vállalatokkal, illetőleg kereskedelmi irodákkal legalább 50 hektáros zöldségterületre hároméves termelési szerződést kössön. További lehetőségként 50 hektáros területre, három éven át a gazdaság saját értékesítésre is vállalhat termelési kötelezettséget, ennek teljesítését az illetékes szakigazgatási szervnek igazolnia kell. Egyes vállalatok például a konzervipari üzemek saját pénzeszközükből szerezhetnek be gépeket, ezeket meghatározott nagyságú területre, hároméves időtartamra kihelyezhetik téeszekbe vagy állami gazdaságokba. 70 százalékos támogatásban részesülnek még a gyümölcstermelés egyes gépei. Ötvenhét százalékos, illetve 70 százalékos ártámogatásban részesíthetik a burgonyatermelés több gépét 57 százalékos ártámogatás vehető igénybe a komlótermelés speciális gépeire. Szakszervezeti tanácskozások Áruszállítási rekord, textilipari feladatok Az előző évinél kevesebb, 356,3 millió utast szállított a MÁV, viszont a 128—130 millió tonnás teljesítménnyel áruszállítási rekordot ért el — összegezte a vasút két legfontosabb ágazatának múlt évi eredményeit Urbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója a Vasutasok Szakszervezete központi vezetőségének csütörtöki ülésén. A vezérigazgató a kimagasló teljesítmény elismerése mellett szólt a fogyatékosságokról , növekedett a vonatokon a zsúfoltság, romlottak az utazási körülmények, kirívó hibák adódtak a teherkocsi-gazdálkodásban. Beszámolt a MÁV idei terveiről, amelyek alapján a szakszervezet vezető testülete meghatározta különböző szerveinek a gazdasági munkát segítő tennivalóit. Csütörtökön tartotta évi első ülését a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Ratkó Anna, aki a felszabadulás után elsőként töltötte be ebben a szakszervezetben a főtitkári tisztet, méltatta Budapest felszabadulásának 30. és a szakszervezet életre hívásának 70. évfordulóját. Ezután Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes az 1974. évi gazdálkodásról és az 1975. év főbb feladatairól tartott tájékoztatót. A termelést segítő szakszervezeti tennivalókat Sényi Ferenc, a szakszervezet titkára foglalta össze az ülésen Magyar—svéd áruforgalom Csütörtökön a Külkereskedelmi Minisztériumban befejeződtek a Magyarország és Svédország között érvényes hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás második évére vonatkozó áruforgalmi vegyes bizottsági tárgyalások. A vegyes bizottság áttekintette a magyar-svéd áruforgalom elmúlt évi alakulását és megelégedéssel állapította meg, hogy az árucsere mindkét ország számára előnyösen fejlődött. A továbbiakban az 1975. évi kétoldalú forgalom fejlesztésének időszerű kérdéseit vitatták meg. A tárgyalások eredményeként a Svédországba irányuló magyar export növelésére a korábbi éveknél lényegesen nagyobb lehetőség nyílik. Ezzel kapcsolatban a magyar fél pozitívan értékelte az 1975. január elsejével bevezetett új svéd importengedélyezési rendelkezést, amelynek alapján számos, korábban mennyiségi korlátozás alá eső magyar exporttermék liberalizálttá vált. Ugyanakkor a még fenntartott néhány importkontingensnél is jelentős emelés mutatkozik. A vegyes bizottsági tárgyalások jegyzőkönyvét Tóth Ferenc, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezető-helyettese és Bertil Arvidson, a svéd külügyminisztérium igazgatója írta alá. Rába—MAN motorok, CPS-kombájnok Érdekes munkához kezdtek a bábolnai kukoricatermelő (CPS) közös vállalat központi műhelyében. Rába—MAN motorokat szerelnek az NSZK-ból vásárolt Class kombájnokba. Külön brigádot alakítottak erre a munkára, amelyet a Class cégnél sajátítottak el a szakemberek. A már csaknem 300 ezer hektáron dolgozó CPS-gazdaságok motor nélkül vásárolták meg az NSZK-ból a 80 kombájnt. Ezekbe szerelik a Magyar Vagon- és Gépgyár kiváló minőségű motorjait. Tüzeléstechnikai együttműködés Tudósítónktól. Megalakulása utáni első sajtótájékoztatóját tartotta tegnap a Magyar Tüzeléstechnikai Együttműködés, amelyen részt vett a négy alapító: a Pestvidéki Gépgyár, a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet, a Fővárosi Műszerkészítő és Javító Vállalat, valamint a Prométheus Tüzeléstechnikai Vállalat. Az energiafelhasználás csökkentésére és a tüzeléstechnikával foglalkozó vállalatok együttműködésének biztosítására hozták létre az együttműködést. Hazánkban 30—35 ezer automata olaj- és gázégő hozzávetőlegesen másfél millió tonna szénhidrogén-származékot használ el. Az égetőberendezéseik magyar gyártása mellett jelentős mennyiség importból, főként tőkés importból származik. Előfordul olyan átfedés, amelynél megfelelő berendezés olcsóbban, devizakiadások nélkül hazánkban is készül. A felhasználó vállalatok, intézmények mégis az importtermékeket részesítik előnyben. Az égők gyártásának összehangolására és a hazai igények ellátására létrehozott együttműködés eredményeként már az 1975-ös esztendőben több millió dolláros indokolatlan külföldi beszerzés válik szükségtelenné, és a műszaki-technológiai színvonal emelésével hozzávetőlegesen 10—15 százalék energiahordozó megtakarítására is lehetőség nyílik.