Magyar Hírlap, 1975. március (8. évfolyam, 60-89. szám)

1975-03-01 / 60. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM X 6V0 1975. MÁRCIUS 1. SZOMBAT ) Andrej Kirilenko: Tovább fejlesztjük a békés egymás mellett élést ift­ (TASZSZ) Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára pénteken átnyúj­totta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet s a „Szovjetszkaja Enciklopegyija” kiadó­­­nak a szovjet tudomány eredményeinek propagálása terén szerzett érdemeiért. Kirilenko a kitüntetés átnyújtása al­kalmából rendezett ünnepségen beszédet mondott. Külpolitikai kérdésekről szólva hangoztatta: " Az egész haladó emberiség elismeri az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgo­zott békeprogram kiemelkedő jelentősé­gét, nagyra értékeli pártunknak és a szov­jet államnak, személy szerint Leonyid Brezsnyevnek e program megvalósítására irányuló lankadatlan erőfeszítéseit. A Szovjetunió és a testvéri szocialista orszá­gok együttes erőfeszítéseinek eredménye­képpen a nemzetközi kapcsolatokban be­következett a fordulat a hidegháborúból az enyhülés felé. — Minden nehézség ellenére — foly­tatta Kirilenko — befejezéshez közeledik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Sok ország vezetői kifejezték: egyetértenek azzal, hogy a legmagasabb szinten rendezzék meg az értekezlet har­madik­ zárószakaszát. Ha pedig az érte­kezlet olyan dokumentumok elfogadásá­val érne véget, amelyek megfelelnek az értekezlet céljainak, az még szilárdabb alapokat teremtene ahhoz, hogy Európa a tartós béke, a jószomszédság és az együttműködés kontinensévé váljék, egészséges befolyást gyakorolna az egész nemzetközi helyzetre. — Mi továbbra is nagy erőfeszítéseket teszünk a közel-keleti kérdés igazságos rendezése érdekében — mutatott rá Kiri­lenko. — A Szovjetunió folytatja a kapi­talista országokkal való békés egymás mellett élés továbbfejlesztésének irány­vonalát, amit tanúsítanak Leonyid Brezs­­nyev Gerald Ford amerikai elnökkel, Valéry Giscard d’Eastaing francia elnök­kel való találkozásainak eredményei, Ha­rold Wilson angol miniszterelnök nemré­giben tett moszkvai látogatása és a le­zajlott szovjet—angol tárgyalások. — Teljes mértékben számolva a nem­zetközi színtéren végbemenő fejlemények teljes bonyolultságával, mi egészében de­rűlátóan ítéltük meg a békéért és a né­pek biztonságáért vívott küzdelem táv­latait. A BT elnapolta a Ciprusról folyó ve (ADN, TASZSZ) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön folytatta a ciprusi kérdés vitáját, majd kellő egyetértés és általános elfogadható határozattervezet híján meghatározatlan időre elnapolta ülését. Az eddigi viták során kikristályosodott néhány vélemény, amely munkaokmá­nyokban öltött testet. A ciprusi küldött­ség által felvázolt dokumentum javasolja, hogy a Biztonsági Tanács követelje az ENSZ határozatainak végrehajtását, külö­nösen az idegen csapatok Ciprusról tör­ténő mielőbbi kivonását és valamennyi menekültnek szülőhelyére való visszaté­rését. A csütörtöki vitában felszólalt egyebek között Tanzánia, Románia, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió képvise­lője. Ion Datea román delegátus javasolta, hogy a BT keressen új utakat az érdekelt felek tárgyalásai sikerének biztosításához. Felvetette azt a lehetőséget, hogy célsze­rű lenne bevonni a balkáni és a földközi­tengeri országokat, mint amelyek közvet­lenül érdekeltek a térség biztonságában. John Scali amerikai fődelegátus üdvö­zölte Waldheim főtitkár szándékát, hogy hozzájárul a tárgyalások új körülmények között való előmozdításához. Scali sajnál­kozását fejezte ki a ciprusi török közösség vezetőinek egyoldalú döntése miatt, ami a közösségek tárgyalásainak megszakadásá­hoz vezetett. Huang Hua kínai fődelegátus megpró­bálta elvonni a BT figyelmét a tárgyalt probléma lényegéről. Ismét elcsépelt szovjetellenes koholmányokkal hozako­dott elő, és támadta a Szovjetunió kül­politikáját. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-képviselője visszautasította rágal­mait és rámutatott, hogy a kínai küldött ezekkel a kirohanásokkal csupán azt akarja leplezni, hogy nem óhajtja keres­ni a ciprusi kérdés igazságos megoldását. A görög parlament vitája a puccskísérletről (Folytatás az 1. oldalról) átvételre, mert szerintük a kormány „balra tolódott”. Averoff hadügyminiszter azt is elmond­­ta, hogy a kormánynak tudomása volt a tiszti csoport terveiről, de megvárta, amíg még több információt szerez a ké­szülő puccsról. Az államcsínyt a február 25-e és március 8-a közötti időszakra ter­vezték, kísérletük azonban meghiúsult, mivel több tiszt nem óhajtott velük együttműködni. Georgiosz Mavrosz, a legnagyobb ellen­zéki párt, a „Centrum Unió — Új erők” vezetője azzal vádolta a kormányt, hogy nem lép fel erélyesen a régi rezsimhez húzó katonatisztekkel szemben. Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Moz­galom vezére úgy vélekedett, hogy az ál­lamcsínykísérletet a NATO és a Pentagon terít­ette ki. A görög kormány teljesen ura a hely­zetnek — jelentette ki Karamanlisz mi­niszterelnök a parlamenti vitában. Kö­zölte, hogy az államcsínykísérletben részt vevő tiszteket szigorúan megbüntetik, és tisztogatást hajtanak végre a hadsereg­ben. Közel-Kelet 1%]+^ Nézeteltérések Szádat és a PFSZ között ! Kereszty András, az MTI kairói tudó­sítója jelenti: Anvar Szadat egyiptomi elnök csütör­tököm este bejelentette: nem fogadja a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vég­rehajtó bizottságának küldöttségét. A de­legáció az előzetes tervek szerint azért készült Kairóba, hogy a végrehajtó bi­zottság több napon át tartó ülése után tájékoztassa az egyiptomi vezetést a PFSZ-nek a közel-keleti rendezés kérdé­seiről, s elsősorban Kissinger missziójá­ról kialakított álláspontjáról. Az ülés után kiadott nyilatkozatban a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet kifejtette azt a véleményét, hogy „a Sinai-félszigeten egy részleges rendezés célja: az egész arab ügyet egy darab arab területre cse­rélni”. Az­ Al Ahram hivatalos forrásokra hi­vatkozva péntek reggeli számában azt ír­ta, hogy Egyiptom elutasítja a közle­ménynek ezt a megfogalmazását. Szád at elnök kijelentette, hogy a PFSZ-delegá­­liót nem fogadja, de ha a szervezet úgy kívánja, „a palesztin ügy­ és az egyipto­mi—Palesztinai viszony kérdéseiről” haj­landó a teljes végrehajtó bizottsággal Kairóban párbeszédet folytatni. Egyiptomban eközben megkezdődtek az előkészületek Kissinger fogadására; az újságok vezető helyen foglalkoznak az amerikai külügyminiszter egy hét múlva kezdődő missziójával. A jövő héten kez­dődő tárgyalásokkal függ össze a szíriai— egyiptomi üzenetváltás is. Szab­ad részről ismételten leszögezték, hogy igazi ren­dezés csak Genfben érhető el. Kissinger jövő pénteken érkezik Asszuánba, ahol péntek este és szombaton tanácskozik Szadat elnökkel. Ezután kezdődik — a program szerint — a már hagyományos­nak mondható „ingadiplomácia” Damasz­kusz, Jeruzsálem és Asszuán között. (VPI) A Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet továbbra is szívügyének tekinti az arabközi szolidaritás védelmét, ugyan­akkor kötelességének érzi, hogy óvja Egyiptomot az amerikai összeesküvéstől, illetve az amerikaiak által készített csap­dáktól — hangoztatta a PFSZ-nek a WAFA palesztinai hírügynökség által nyilvánosságra hozott pénteki közlemé­nye. A dokumentum megállapítása sze­rint az Egyesült Államok le akarja vá­lasztani Egyiptomot az arab nemzetről. KÖZHIVATALBAN A munkahelyi demokrácia fejlesztésé­­é­nek feladatköréből — érthető módon — az üzemi demokrácia­­továbbfejleszté­se áll a közfigyelem középpontjában. Ezt tárgyalják a legnagyobb hangsúllyal az MSZMP Központi Bizottságának kong­resszusi irányelvei is. E feladat elsőren­dű jelentőségének hangsúlyozása mellett azonban hiba lenne megfeledkezni arról, hogy a munkahelyi demokrácia szélesebb fogalom az üzemi demokráciánál. Azok­nak a jogoknak, kötelezettségeknek, el­járási módoknak a meghatározása és ér­vényesítése, amelyeknek segítségével a dolgozók részt vehetnek a munkahelyi vonatkozású ügyek megvitatásában és el­döntésében, nem lebecsülhető fontosságú feladat a közhivatalokban és az állami intézményeknél sem. Ha elvben és kimondva nem is, de a gyakorlatban és kimondatlanul felmerül még nálunk a kérdés, lehetséges-e a köz­hivatalban egyáltalán munkahelyi de­mokrácia? Aligha tévedünk, ha úgy vél­jük, hogy ennek a kételynek, a közhiva­tali tevékenység és a demokratikus mun­kahelyi légkör összeegyeztethet ellenségé­ről vallott, még fellelhető felfogásnak kettős gyökerei vannak. A társadalom demokratikus hagyomá­nyainak hiánya, illetve gyengesége, amellyel a szocialista demokratizmus fejlesztéséért folytatott egész munkánk­ban számolnunk kell, különös élességgel jelentkezik a közhivatali tevékenységben. A modern államapparátus kialakulására Magyarországon a Habsburg-monarchia hírhedt bürokratizmusa nyomta rá bé­lyegét. Az a félelmetes és a végletekig elidegenedett hivatali szellem, amely Franz Kafka lidércnyomásos vízióiból is­merős számunkra. A Hort­hy-ren­dszer, ha lehet, még tovább „tökéletesítette” ezt az abszurd, de rendkívül céltudatosan tenyésztett közhivatali, szellemet. Az államapparátus munkájának elvei­ben, gyakorlatában és személyi összeté­telében a felszabadulás óta végbement sorsdöntő változások ellenére tévhitbe ringatnánk magunkat, ha úgy gondol­nánk, hogy ennek a sok évtizedes káros hagyománynak tovább élő hatásaival ma már egyáltalán nem kell számolnunk. A­z említett kétely másik forrásaként viszont egy valós, mai problémát je­lölhetünk meg. Nevezetesen azt, hogy a hivatali tevékenység bizonyos sajátossá­gai: a közhivatalok hierarchikus felépí­­tettsége, jogszabályokban meghatározott hatáskörük és eljárásmódjaik behatárol­ják a munkahelyi demokrácia körét és lehetőségeit. Tény, hogy a közhivatalok­ban megvalósítható munkahelyi demok­ráciát nem azonosíthatjuk közvetlenül az üzemi vagy éppenséggel a szövetkezeti demokráciával. De amilyen hiba volna e különbségeket figyelmen kívül hagyni, ugyanolyan hi­bát követnénk el abszolutizálásukkal is. A megkülönböztető sajátosságokon kívül nem kevésbé­ fontosak ugyanis a közös vonások, amelyekkel az üzemi demokrá­cia és a közhivatalok demokráciája ren­delkezik. E közös vonások alapja, hogy a demokrácia érvényesülési tere mind­két esetben a munkahely, s az üzemekre, intézményekre, szövetkezetekre és köz­hivatalokra egyaránt vonatkozik az al­kotmánynak az a rendelkezése, amely szerint „az állampolgárok munkahelyü­kön .. . közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében”. A munkahelyi demokrácia a közhiva­talban tehát nem csupán lehetséges, ha­nem az alkotmány előbb idézett paragra­fusa értelmében a hivatali dolgozók ál­lampolgári jogai közé tartozik, és szük­ségességéről, fejlesztésének kívánatos voltáról a Minisztertanács határozatai intézkednek. Egy teljességire nem törekvő, de a lé­nyeget jól megragadó meghatározás sze­rint a­ munkahelyi demokrácia a hivata­lokban „a dolgozók részvételét jelenti a hivatalok vezetésében, működésében, munka- és életkörülményeik alakításá­ban, a hivatali apparátus közvetlen irá­nyításával összefüggő vezetői tevékeny­ség ellenőrzésében”. Aligha vonható két­ségbe, hogy egy szocialista államappará­tus számára létfontosságú ennek a rész­vételnek tényleges megvalósulása. A szocialista állam nem tekinti tisztvise­lőit a hivatali gépezet puszta fogaskere­keinek, nem elégedhet meg azzal, ha csu­pán munkakörük jó szakemberei, és ki­fogástalanul betartják a feladatukkal kapcsolatos jogszabályokat. Elvárja tő­lük, hogy a maguk helyén következete­sen és körültekintően képviseljék az ál­lam politikáját, a munkásosztály, a nép érdekelt. S ebben­ a szellemben ne csu­pán saját munkájukért érezzenek felelős­séget, hanem az egész hivatal működésé­ért, a kormány rendelkezéseinek pontos végrehajtásáért, a hatékony, gyors és emberséges ügyintézésért. Ilyen közalkalmazotti szemlélet kiala­kulása pedig elképzelhetetlen a közhiva­talban érvényesülő munkahelyi demokrá­cia nélkül. Nemcsak arról van szó, hogy a hivatal demokratikus közszelleme kisu­gárzik a lakosságra, mellyel a legtöbb esetben munkája során szoros kapcsolat­ban van, hogy az a hivatali dolgozó, aki a munkahelyi demokrácia légkörében él, másként, fogékonyabban közeledik az emberek ügyes-bajos dolgaihoz, bár en­nek a hatásnak a jelentőségét semmi­képpen sem lehet lebecsülni. De ugyan­ilyen fontos, hogy csak a­­munkahelyi de­mokrácia ösztönözheti és bátoríthatja a hivatalok dolgozóit, közreműködjenek a belső munkaszervezés megjavításában, kritikusan elemezzék saját munkájukat, valamint a hivatal vezetését és egész munkáját. Beszélhetünk már­ ebben a vonatkozás­­­­ban kedvező tapasztalatokról. Megtör­tént, hogy a tanácsok apparátusában vi­tára bocsátottak bizonyos ügymeneti, el­járási kérdéseket olyan tömegesen elő­forduló ügyeket illetően, mint a hatósá­gi bizonyítványok kiadása, adóügyek, építési ügyek a járlatlevél-kezelés inté­zése. Ennek nyomán több száz hasznosít­ható észrevétel érkezett az ügymenet egy­szerűsítésére, gyorsítására. Az ilyen ered­mények azonban csak kezdetiek, s a munkahelyi demokráciában rejlő lehető­ségek a hivatali munka hatékonyságának fokozására, szocialista céljaink elérésé­nek eredményesebb szolgálatára még ko­ránt sincsenek kihasználva. A közvetett demokráciát megvalósító képviseleti szerveken és a hivatali párt­­szervezeteknek a munkahelyi demokrá­cia érvényesítésében játszott kulcsszere­pén kívül igen nagy a jelentősége az olyan közvetlen fórumoknak, amilye­nek a hivatali munkaértekezletek. (Nem tévesztendők össze a különböző szintű vezetői értekezletekkel.) A tapasztalatok­­ szerint ezek a tanácskozások adják a leg­több lehetőséget a dolgozók aktivitásá­nak felkeltésére, a hivatal vezetésében való részvételére. Természetesen csak ak­kor, ha nem csupán formális kötelesség­ből, felszínes tájékoztatás céljából hívják össze őket­, hanem gondosan kiválaszt­ják és megfelelően előkészítik a napi­rendi témákat, törekednek arra, hogy minél több erre alkalmas kérdés már le­hetőleg a döntés előtt megvitatásra ke­rüljön, és végül: érdemben foglalkoznak a felmerülő véleményekkel és javasla­tokkal. Mindezzel természetesen korántsem merítettük ki a közhivatalnok munkahe­lyi demokráciájának sokrétű témáját. Célunk csupán az volt hogy rámutas­sunk: a hivatal falain belül érvényesülő, s a hivatal és a lakosság kapcsolatában kívánatos demokratikus szellem nem függetlenek egymástól. Az előbbi nélkül az utóbbi sem lehetséges. “.., TAMÁS A kambodzsai hazafias erők nyilatkozata 1,pette rész­t vett a királyi nemzeti egységkorm­­­mány valamennyi minisztere, továbbá a Nemzeti Egységfront és a tömegszerveze­tek képviselői, valamint küldöttek min­den felszabadított körzetből. A kongresz­­szuson Khieu Samphan miniszterelnök­­helyettes, nemzetvédelmi miniszter el­nökölt.­­ A kongresszus nyilatkozatban szólítot­ta fel Phnom Penh és a többi város la­kosságát, hogy fogjanak fegyvert a kam­bodzsai népet katasztrófába sodró Lon Nol-rendszer ellen Itt az ideje — hang­zik a nyilatkozat —, hogy véget vessünk az árulók eme maroknyi csoportja által űzött tevékenységnek. A kongresszus felszólította a Phnom Penh-i rendszer tisztjeit és katonáit, politikusait, hivatal­nokait, hogy álljanak a forradalom olda­lára. (TASZSZ) A napokban Kambodzsa egyik felszabadított körzetében megtar­tották a kambodzsai hazafias erők máso­dik országos kongresszusát. Munkájában Bonni tanácskozás az emberrablásról CDPA) Schmidt nyugatnémet kancel­lár pénteken este két és fél óra hosszat tanácskozott a parlamenti pártok elnö­keivel és frakcióvezetőivel, a tartományi miniszterelnökökkel, a szövetségi bel-, kül- és igazságügy-miniszter jelenlété­ben azokról a feltételekről, amelyeket az úgynevezett Június 2-a mozgalom tá­masztott a csütörtökön elrabolt Peter Lorenz nyugat-berlini CDU-elnök szaba­don bocsátása fejében. (MTI) A nyugat-berlini rádióállomások pénteken este beolvasták a nyugat-ber­lini rendőrség hivatalos nyilatkozatát ar­ról, hogy március elsején délelőtt tíz óra­kor kiengednek a börtönből két olyan foglyot, akit Holger Meinsnak, a börtön­ben éhségsztrájk következtében meghalt anarchistának az elhunyta után kitört utcai tüntetések során vetettek börtön­be. Ezt nyugat-berlini politikai körök úgy tekintik, mint az emberrablók kívánsá­gainak részbeni teljesítését.

Next