Magyar Hírlap, 1975. július (8. évfolyam, 180-210. szám)
1975-07-01 / 180. szám
KÜLFÖLDI LAPOKBÓL A KGST tanácsa Trybuna ludu legutóbbi, 29. ülésszakának tanácskozásait kommentálva a varsói Trybuna Ludu „Közös érdek” című cikkében megállapítja: A KGST tanácsának múlt csütörtökön véget ért budapesti ülésszaka újabb fontos lépés a baráti országok gazdasági, műszaki és tudományos együttműködése következetes bővítése és elmélyítése útján. A mostani ülésszak megkülönböztetett jelentősége abból a tényből fakadt, hogy az ötéves terv utolsó esztendejében került sorra, amikor értékelni szokták a tervteljesítésben elért eredményeket. Már most megállapítható, hogy az előzetes mérleg pozitív. A jelenlegi ötéves terv utolsó esztendeje ugyanakkor megadja a következő ötéves terv végső formáját. Ezért az utóbbi időszakban a KGST tevékenységének egyik legfőbb területe az új hosszú távú tervek összehangolása. Ez a tervkoordináció a KGST 25. ülésszakán elfogadott komplex integrációs programmal szoros összhangban folyt. A budapesti KGST-ülésszak egyhangúlag elfogadta a következő ötéves időszak sokoldalú integrációs tervét, amely a többi között a közös beruházásokat, a termelési szakosodás és kooperáció bővítését és a tudományos-műszaki együttműködés fokozását rögzíti, így a 29. ülésszak határozatai nagy jelentőségűek lesznek a tagországok gazdaságának további arányos fejlődése szempontjából. Ez a tény a nyugati gazdasági életben végbemenő jelenségek ismeretében megkülönböztetett fontosságú. A nyers- és fűtőanyag, az energetikai bázis és a feldolgozóipar fejlesztésére tett közös erőfeszítésekkel a KGST- országok azt akarják elérni, hogy a lehető legkisebbre korlátozzák a tőkés gazdaság negatív jelenségeinek a mi országaink gazdaságára való hatását nPABAfi — __ M n mm mm A népi fegyveres n 0*31 Sc Bt £ crfik győzelmét kfl-I ■ SH vetően tovább eró■ * ■ * ■ “ sfidik a Dél-vietnami Köztársaság nemzetközi tekintélye — állapítja meg a Pravda hétfői számában Alekszandr Szerbin, a lap kommentátora. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya már a háború éveiben, tartós nemzetközi pozícióra tett szert. Ezzel kapcsolatban a kommentátoremlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség országai már hat évvel ezelőtt diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a DIFK-kel. Jelenleg 76 ország tart fenn kapcsolatokat a Dél-vietnami Köztársasággal. A jelenlegi „elismerési hullám” mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy erősödik a népi forradalmi hatóságok tekintélye Dél-Vietnamon belül. A vietnami nép már régóta tartós forradalmi támasszal rendelkezett északon. A Vietnami Eemokratikus Köztársaság segítséget nyújt a testvéri Dél-Vietnamnak az ország előtt álló feladatok megoldásában, külpolitikai és külgazdasági kapcsolatainak megteremtésében. A szabad és független Dél-Vietnamnak a hatalmas nemzetközi színtéren való megjelenése, korunk törvényszerűségét tükrözi, az igaz ügyért harcoló népek győzelme korának törvényszerűségét — írja végezetül a kommentátor. v › »n»MTie«Ni Az l ' amnerikai 3-feral& ~&&& (Tribune Egyesült Alla■“““•**-”-mok gazdasági bajairól és a megoldási lehetőségekről ír. Az amerikai gazdaság — jelenlegi problémái ellenére — nem rendült meg alapjaiban. Még ma is támaszkodhat olyan tényezőkre, mint a hatalmas terület, bőséges természeti kincsek, nagyszámú, jól képzett lakosság, fejlődő technika és technológia. A dollár csődje nem árnyékolhatja be az űrkutatás eredményeit, még akkor sem, ha az Egyesült Államok 50 év legnagyobb válságát éli át. A jelenlegi energiaválság olyan lehetőséget kínált az Egyesült Államoknak, amelyet az eddig nem ragadott meg. Ellenkezőleg, tovább éleződött a különösen súlyos hanyatlás, mert, az előző évek virágzása elleplezte az alapvető bajokat. A második világháború óta a növekedésért vívott versenyben Amerikát maguk mögött hagyták japáni és európai versenytársai. 1950-ben Japán és Európa nemzeti összterméke az amerikainak 5, illetve 55 százalékával volt egyenlő, ma 20, illetve80 százalékát éri el. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az amerikai fizetési mérleg gyakorlatilag 1949 óta (az 1951-es esztendő kivételével) megszakítás nélkül deficites. A veszteségek, melyek kezdetben még alacsonyak voltak, 1971- ben elérték a 22 milliárd, 1974-ben pedig a 18 milliárd dollárt. Az infláció állandósult. Példátlanul nagy mértékben ugrottak a fogyasztói árak 1974-ben, 30 százalékkal. A jelenlegi válság más természetű, mint bármelyik, amely az elmúlt harminc évben érintette az Egyesült Államokat... Bizonyos szektorok, például az autógyártás, túltelítődtek. Ez magyarázhatja a nagyarányú munkanélküliséget is. Az amerikai gazdaság csak akkor válhat kiegyensúlyozottá, ha csökkenti improduktív kiadásait és növeli a termelékenységet. Egyesek szerint az USA-ban be kellene vezetni a központi tervgazdálkodást, amely sikerekhez vezetett Európában. A LISSZABONI REPUBLICA ügye még mindig nem ért nyugvópontra. Az ürügyként használt eset azonban az utóbbi hetekben túllépte a hazai kereteket. A szocialista lap néhány szerkesztője megpróbált világpolitikát csinálni: a francia Le Quotidien de Paris szerkesztősége kinyomatta a portugál lap munkatársai által készített francia nyelvű különszámokat. .A Párizs nyújtotta publicitást a portugál szocialisták különös módon használták ki: közzétették az SZKP és („személyesen” Ponomarjov KB-titkár) „ötpontos szupertitkos dokumentumát”, amely „tanácsokat ad a nyugati kommunistáknak a hatalom megragadására”. ■ A hamisítás primitív; mint Georges Marchais, az FKP főtitkára megjegyezte, olyan írás eltorzított, kifacsart változatáról volt szó, amelyet bárki elolvashatott tavaly nyáron a Béke és Szocializmus című folyóirat hasábjain. A kiagyalt „dokumentum” kettős célt követett: felébreszteni a República körül lanyhuló érdeklődést, valamint „bizonyítékokat" kopsolni a portugál kommunisták ellen. •Ő volt „bizonyítékokra”? Az é n-napokban az MFA vezei olyamatosan vitatták a útvonalat. Ehhez a vitkot” szolgáltatni — izmussal — a ■an nem a ha- TFA Portugália részt, míg a szélsőbal a Fegyveres Erők Mozgalmát támogató (és ezután kiépítendő) népi szervezetekre tette a hangsúlyt. A szocialisták viszont elfelejtették megemlíteni, hogy a dokumentumban van egy olyan bekezdés, amely aláhúzza: az MFA olyan pártokra fog támaszkodni, amelyek bebizonyítják, hogy valódi érdeklődést tanúsítanak a szocializmus iránt. A balos csoportok figyelmét — szándékosan — más kerülte el, nevezetesen az a passzus, amely gátat emel „a pártokon belül, vagy kívül működő polgári fegyveres szervezetek” előtt. Mindez intés lehet a maoista MRPP és egyéb ultrabalos csoportocskák illegális „milíciáinak”. AZ AKCIÓPROGRAM olvasása közben magától adódik a felismerés: az egyes részek nem alkotnak szerves egészet, bár nem is esetlegesen kerültek egymás mellé. A kompromisszum jellegevitathatatlanul felismerhető. Köztudott az is, hogy az MFA legfelső forradalmi tanácsánakülésén heves viták folytak, ellentétes nézetek is összecsaptak. Lisszaboni hírek szerint az ülésen egyesek a „proletárdiktatúra azonnali kikiáltását” követeltek, mások viszont a Soares-féle szocialista párt irányvonalát kívánták érvényre juttatni. E két tendencia közül egyik sem győzött, jelen voltak ugyanis egyéb jelentős áramlatok képviselői is, így állt össze a kompromisszumos akcióprogram, amelynek '’lc-ből következően fel lehetne tenni az ilyen szocializmust is kíván az ■a is heterogén, bár meg■nindig egységesen lép a „szocializmus” szóéppen értelmezik a 'TA egyes ismert bátját tanúsítják Portugália irtózását süz’KP politikán reformista szocialista út mellett vannak. Egyre növekszik azonban a mozgalom vezető testületeiben azoknak a száma, akik elvetik a pártpolitika visszatükröződését az MFA-n belül. „Kizárásos” — deduktív — alapon olyan szocializmust hirdetnek meg, amely az „MFA sajátja”. Ez a tekintélyesnek látszó csoport egyre nagyobb aktivitást fejt ki annak érdekében, hogy az MFA a pártoktól teljes mértékben független politikai formáció legyen. Talán nem véletlen e vélemény sikerének tulajdonítani azt, hogy a Fegyveres Erők Mozgalma az utóbbi napokban határozottan politikai pártokra jellemző jegyeket vett fel. Az MFA központi, politikai, katonai és végrehajtó bizottságának létrehozása legalábbis ezt a meggyőződést támasztja alá. A politikai részletkérdéseken vitatkozó katonák e nagy horderejű kérdésben megegyezésre jutottak. A véleményegyezés kissé különös. Nem kizárt, hogy a szervezetileg egyre egységesebb mozgalomban az eltérő áramlatok azért találkozhattak, mert távlatban egyikük vagy másikuk az egész struktúra ellenőrzésére gondol. KONKRÉT JELEi is vannak az MFA egyes körei által körvonalazott útnak. A legfelső forradalmi tanács akcióprogramja „új, dinamikus és fokozatosan pártonkívüli” államapparátus bevezetéséről beszél.. A párizsi Le Monde Diplomatique e havi száma szerint az országot hét társadalmi, gazdasági és kulturális fejlesztési régióra osztanák föl. Ezek élén adminisztratív és pénzügyi szempontból autonóm katonai-polgári kormányzatok állanának, amelyek a dolgozók és a népi szervezetek (lakóbizottságok, munkásbizottságok stb.) támogatásával számolhatnának. Ez az irányzat nyilvánvalóan ellentmondásban van az akcióprogram már idézett kitételével, amely a pluralista útról és a pártok szerepéről szól. A politikai pártok szerepének fokozott csökkentése erősen megkérdőjelezi a pluralizmus és a pártok jelentőségét. Csökkentést írtunk szándékosan és nem csökkenést, mivel az MFA saját kezdeményezései önmagukban nem fosztják meg a politikai pártokat bázisuktól, csupán a hatalomban való részesedésüket szűkítik. Mindez újabb konfliktusok kiváltója lehet. A pártoknak saját tömegeik vannak, s olyan ,,politikai vákuum”, avagy olyan „még el nem kötelezett” tömegek nem léteznek, amelyek az MFA mint politikai alakzat mögött sorakozhatnának föl. A Fegyveres Erők Mozgalmának politikai hatása eddig áttételesen, a létező politikai pártokon keresztül nyilvánult meg. Egy olyan kísérlet, amely ezen pártok követőit és tömegeit a pártoktól eltávolítani, és közvetlenül az MFA mellé állítani kívánná, sok sikerrel nem kecsegtet. A baloldal helyébe újabb „baloldalakat” létrehozni nem más, mint a baloldal felaprítása. A megoldást senki nem fogja tálcán fölkínálni. Kézenfekvőnek tetszik azonban a ténylegesen haladó erők — kommunisták, szocialista baloldal, MFA — szoros szövetsége. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szocialista párt felülvizsgálja egészi politikai koncepcióját. Nevezetesen azt, hogy a mai portugál valóság már túlhaladta a burzsoá parlamentáris demokráciáról vallott szociáldemokrata elképzelést. Napról napra nyilvánvalóbb az ellentmondás a portugál forradalmi folyamat és a PSZP céljai között: az eseményeknek ezen a szintjén a polgári forradalom megvalósításán dolgozni már anakronisztikus viszszalépésnek számít. AZ ÚJ HELYZETBEN a PSZP-nek új stratégiát és taktikát kellene kidolgoznia, hogy a kommunistákkal együtt jobban képviselhesse a dolgozó tömegeket a szocialista út definiálásában. Az események mögött kullogva azonban a szocialisták annak a sommás felfogásnak adnak tápot, amely eleve feleslegesnek ítéli a pártokat. Másrészt a PSZP növekvő ellenzékisége közrejátszik saját maga és a többi párt szerepének csökkenésében. Major László A pártok és az MFA rw Pellengéren a chilei junta Palme svéd miniszterelnök kubai beszéde (MTI, VPJ) Kegyetlen zsarnoknak minősítette a chilei fasiszta juntát Olof Palme svéd miniszterelnök a Santiago de Cubában tiszteletére rendezett barátsági nagygyűlésen. A svéd kormányfő, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a szigetországban, beszédében kijelentette: „A chilei nép előbb-utóbb elnyeri szabadságát, mert a zsarnokság magában hordozza pusztulásának magját is”. Megerősítette, hogy országa szolidáris a chilei néppel. A kubai forradalmat példamutatónak nevezte, s megállapította: ..annak ellenére, hogy Kuba még mindig blokád alatt él, több területen első helyet vívott ki magának Latin-Amerikában”. A nagygyűlés másik szónoka Fidel Castro miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a kubai és a svéd kormány külpolitikája sok pontban találkozik, s több kérdést illetően, mint például Vietnam, Chile kérdésében az álláspontok teljesen azonosak. A két ország kapcsolatát rendkívül barátinak minősítette, és rámutatott, hogy a Szovjetunión, valamint a szocialista országokon kívül. Svédország tette a legtöbb baráti gesztust és nyújtotta a legtöbb támogatást Kubának. Emlékeztetett arra, hogy a svéd kormány az utóbbi négy év alatt 33 millió dollár értékű iskolai és kórházi felszerelést adományozott a kubai népnek. A két ország árucsereforgalma évről évre emelkedik, s ma már meghaladja a százmillió dollárt. A svéd kormányfő és kísérete a hétfői napot Varaderóban tölti, s ott folytatódnak a hivatalos megbeszélések is. Gladys Marin, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ENSZ soron következő közgyűlése elítéli a junta kegyetlenkedéseit, s érvényt szerez az emberi jogokra vonatkozó határozatának. Az ismert chilei kommunista vezető kilencnapos kubai látogatását befejezve, elutazása előtt nyilatkozott Havannában. Elmondotta, hogy a törvényes Allendekormány megbuktatásának második évfordulóján, szeptemberben nemzetközi szolidaritási napokat rendeznek Mexikóvárosban. Gladys Marint elutazása előtt fogadta Pidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára. (AFP) A?, Excelsior című mexikói napilap vasárnapi számában azt írta, hogy a chilei hírszerző szervek a CIA amerikai kémszervezet ügynökeinek közreműködésével szörnyű kínzásoknak vetik alá a politikai foglyokat. A lap a Pinochet-féle fasiszta rezsimmel szembehelyezkedő chilei ellenállási mozgalom tagjaira hivatkozva arról számolt be, hogy a politikai foglyokat a Chilei Orvosi Kamara elnökének közvetlen részvételével és amerikai kollaboránsok segítségével kínozzák. A kínzások mérgező anyagokat a vénákba való befecskendezésétől egészen a test legérzékenyebb részeinek elektromos sokkolásáig terjednek. Vls —* J "V 2 1975. JÚLIUSI, KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA AGYAR Hímiap Mozambsik természetes szövetségesei a szocialista államok (TASZSZ, ADN) Lourenco Marquesben, a Mozambiki Népi Köztársaság fővárosában nyilvánosságra hozták a néhány napja függetlenné vált állam első kormányának névsorát. A kabinet összes tagjai a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) vezetői. A Mozambiki Népi Köztársaság kormányának megalakításáról hétfőn kiadott hivatalos közlemény megerősíti, hogy a minisztertanács tevékenységében tartani fogja magát a FRELIMO határozataihoz. Munkájának alapvető célja: a dolgozó tömegek hatalmának szélesítése és törvényben való rögzítése, a nemzeti függetlenség megszilárdítása, a kolonializmus által hátrahagyott súlyos problémák megoldása, a nemzeti újjáépítés megszervezése. A népi köztársaság államhatalma többé nem a kizsákmányolás, hanem a dolgozó nép érdekei védelmének eszköze — hangsúlyozza a kommüniké. Ennek feltétele az államgépezet megújhodása mellett a munkamódszerek alapvető megváltozása. Samara Machel elnök a független Mozambik kormányának fő politikai irányvonalát meghatározva kijelentette: Mozambik olyan állam lesz, amelyben a lakosság valamennyi hazafias rétege a munkások és parasztok szövetségének vezetésével egyesíti erőfeszítéseit a kolonializmus és az imperialista uralom örökségének felszámolásában. Mozambik természetes szövetségesei a szocialista államok, amelyek az emberség szabad részét alkotják, a fiatal afrikai és más országok, amelyek egységfrontot képeznek az antiimperialista harcban.