Magyar Hírlap, 1975. október (8. évfolyam, 262-288. szám)
1975-10-01 / 262. szám
Magyar Rírusú TUDÓSÍTÁSOK - FÓRUM 1975. OKTÓBER 1. SZERDA 3 Lázár György távirata Csou En-lijnak CSOU EN-LAJ ELVTÁRSNAK, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepén, megalakulásának 26. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai népeink érdekeinek megfelelően, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában fejlődjenek. Budapest, 1975. október 1. LÁZÁR GYÖRGY, 3 Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Elutazott F. A. Ahmed indiai államelnök (Folytatás az 1. oldalról) F. A. Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke Budapestről történt elutazása alkalmával a repülőgép fedélzetéről táviratban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a magyarországi fogadtatásért és vendéglátásért. (MTI) Magyarországon tett látogatása után kedden több napos baráti, hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett Fakhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke. A magas rangú vendéget Brioni szigetén vendéglátója, Tito elnök köszöntötte. Az államfői megbeszéléseken a jugoszláv—indiai kapcsolatok fejlesztéséről és időszerű külpolitikai kérdésekről lesz szó. A keddi jugoszláv lapok meleg hangú kommentárokban köszöntik az indiai államfőt. Ülést tartott a fővárosi tanács Szépvölgyi Zoltán elnökletével kedden az Újvárosháza dísztermében ülést tartott a fővárosi tanács. A testület az elmúlt esztendő márciusában utasította végrehajtó bizottságát, hogy készítsen javaslatot a házfelügyelői rendszer korszerűsítésére — ennek az időközben kialakított fejlesztési tervnek a megvitatása volt a tanácsülés első napirendje. Kelemen Lajos elnökhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést a javaslathoz. Elmondotta, hogy az ingatlankezelő vállalatokhoz Budapesten 34 024 épület, s ezekben 445 496 bérlemény tartozik. 12 347 házfelügyelő dolgozik a fővárosban. A tanács felkérte a végrehajtó bizottságot, szorgalmazza az illetékes főhatóságoknál a házfelügyelők bérezési lehetőségének javítását, s azt, hogy a következő ötéves tervben — a szolgálati lakások felszabadítására — évenként 200—250 lakást biztosítson. Megvitatta a fővárosi tanács — Gittner Andor tanácselnökhelyettes előterjesztésében — a műszaki és kommunális bizottság munkájáról szóló beszámolót is. A tanács a bizottság beszámolóját elfogadta, s tudomás® vette a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottságnak azt a jelentését, amely a gyermekellátással kapcsolatosan az alapvető és alacsony árfekvésű cikkek szempontjából vizsgálta a lakosság áruellátását. Közös közlemény az Indiai Köztársaság elnökének magyarországi látogatásáról Fakhruddín Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására, felesége, Begum Abida Ahmed kíséretében. 1975. szeptember 26—30. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Az Indiai Köztársaság elnöke és kísérete betekintést nyert a Magyar Népköztársaság életébe, megismerkedett annak eredményeivel, történelmi és kulturális jelentőségű helyeket és intézményeket látogatott meg. Az elnök felkereste az Agárdi Állami Gazdaságot, a zánkai úttörővárost, és meglátogatta Balatonfüredet, ahol fát ültetett Rabindranath Tagore szobránál. Az Indiai Köztársaség elnöke és kísérete Magyarországon meleg, baráti fogadtatásban részesült. Az elnököt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A találkozó alkalmával baráti eszmecserét folytattak. A szívélyesség, a barátság és a kölcsönös megértés légkörében széles körű és átfogó tárgyalásokra került sor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és az Indiai Köztársaság elnöke között a kétoldalú, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. Az Indiai Köztársaság elnöke szívélyes megbeszélést folytatott Lázár Györggyel, a Minisztertanács elnökével A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy országaik kapcsolatai népeik javára, a kölcsönös előnyök alapján kedvezően fejlődnek, és a megtárgyalt kérdésekben nézeteik megegyeznek vagy közel állnak egymáshoz. Hasznosnak minősítették a különböző szintű látogatások, megbeszélések és tapasztalatcserék rendszerét a politikai, gazdasági és a kulturális élet különböző területein. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a magyar kormány és a magyar nép megértéséről, támogatásáról biztosította India kormányát, az indiai népet a demokratikus fejlődést gátló, valamint a nemzeti egységet és stabilitást veszélyeztető erők elleni küzdelemben. Kiüt fejezésre juttatta a magyar nép azon őszinte óhaját is, hogy India népe Indira Gandhi kormánya vezetésével tovább menjen előre a haladás, a jólét, a társadalmi igazság. Valamint a nemzetközi béke és biztonság felé vezető úton. Az Indiai Köztársaság elnöke üdvözölte a Magyar Népköztársaság kormányát és népét ; méltatta a Magyar Népköztársaságnak a szocialista építés terén elért eredményeit; hozzájárulását az enyhülési folyamat megerősítéséhez, a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködéséhez. Kölcsönösen üdvözölték a feszültség enyhítése is terén elért eredményeket. Egyetértettek abban, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi mérföldkő a tartós béke felé vezető úton. Rámutattak arra is, hogy további erőfeszítéseket kell tenni az enyhülési folyamat visszafordíthatatlanná tétele és a világ más térségeire való kiterjesztése érdekében. A két elnök egyetértett abban, hogy a tartós békének, a stabilitásnak és az államok közötti együttműködésnek Ázsiában különös jelentősége van a világbéke szempontjából. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a magyar kormány nagyrabecsülését fejezte ki azokért a következetes erőfeszítésekért, amelyekkel az Indiai Köztársaság kormánya előmozdítja az indiai szubkontinens országai között a békés úton, kétoldalú tárgyalások révén, minden külső beavatkozás nélkül megvalósuló, harmonikus és az együttműködést biztosító kapcsolatokat. A két fél megelégedéssel üdvözölte a vietnami nép történelmi győzelmét. Megállapították, hogy ezzel a vietnami nép jelentősen hozzájárult a térség békéjéhez és stabilitásához. Meggyőződésük,, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és a Dél-vietnami Köztársaságnak mihamarabb el kell foglalnia jogos helyét az ENSZ-ben. Jókívánságaikat fejezték ki a laoszi és a kambodzsai nép győzelme alkalmából is. A két elnök megerősítette a teljes nézetazonosság alapján: Szükségesnek tartja, hogy az Indiaióceán békeövezetté váljék. Ezel kapcsolatban megállapították, hogy a Diego Garcia-i katonai támaszpont kiépítése ellentétes a térség népeinek érdekeivel, valamint a nemzetközi béke és biztonság ügyével. Támogatásukról biztosítottak minden olyan lépést a Közel-Keleten, amely az igazságos és tartós béke megteremtését szolgálja. Egyetértettek abban, hogy a Közel-Kelet békéjének helyreállításához, a feszültség csökkentéséhez elengedhetetlen az Egyesült Nemzetek Szervezete ide vonatkozó határozatainak maradéktalan végrehajtása, valamennyi Izrael által megszállt arab terület kiürítése, az izraeli csapatoknak az 1967-es határok mögé való visszavonása, a Palesztinai arab nép nemzeti jogainak elismerése. A két elnök megelégedését nyilvánította Portugália kormányának a gyarmati múlttal végérvényesen szakító lépései felett, és annak a reményének adott kifejezést, hogy a volt portugál gyarmatok népei külföldi beavatkozástól mentes, népakaraton alapuló rendszert hozhatnak létre. A felek hangsúlyozták, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési verseny korlátozására és megszüntetésére, az általános és teljes leszerelés megvalósítására. Ezeknek az intézkedéseknek mind a hagyományos, mind a nukleáris fegyverzetre ki kell terjedniük szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. Időszerűnek tartják, hogy mielőbb gyakorlati lépések történjenek a leszerelési világértekezlet összehívására. A felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Lafcín- Amerika népeinek az imperializmus, a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás elleni harcával. Következetesen fellépnek az apartheid politikájával, a faji megkülönböztetés és a gyarmati elnyomás minden formájával szemben. Fakhruddín Ali Ahmed, India köztársasági elnöke köszönetét fejezte ki azért a meleg vendégszeretetért, amiben ő és kíséretének tagjai magyarországi tartózkodásuk alatt részesültek. Egyben indiai látogatásra szóló meghívást adott át Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és feleségének akik a meghívást köszönettel elfogadták. A EXPORTÁLNI parlament legutóbbi ülésszaka nagy figyelmet szentelt külgazdasági kapcsolataink alakulásának. A politikai számvetés erejével telibénk tárult az a kép, amelyet immáron jó egy esztendeje érzéskeltünk, bár a világgazdaság ked-vezőtlen eseményei nem ingatták meg népgazdaságunkat, mégis hátrányos helyzetbe kerültünk. Külkereskedelmünk tapasztalatai szinte naprakészen szolgáltatják a bizonyítékot: a fokozódó versenyben a kelleténél kevesebb terméket exportálunk, tőkés kivitelünk elmarad a tervektől. A statisztikai adatokat alaposabban szemügyre véve kiderül, hogy a nem szocialista országoktól lényegesen többet vásárolunk, mint amennyit oda eladni tudunk. Hazánk részvételét a nemzetközi munkamegosztásban azzal az adattal szokták illusztrálni, hogy a külkereskedelem nemzeti jövedelemihez márt aránya 40—45 százalék. Magyarország ezzel a mutatóval több hasonló európai országgal egy sorban foglal helyet. Három évvel ezelőtt Hollandában 50 százalék, Belgiumban 48 százalék, Ausztriában 34 százalék, Dániában pedig 32 százalék volt ugyanez az arány. Hasonló a helyzet, ha az export és a nemzeti jövedelem mértékét vetjük össze: hazánkban az export növekedése a nemzeti, jövedelemhez képest 1,73-szoros. Bulgáriában 1,7, Romániában 1,17 körül alakul, míg Belgiumban 2,04, Hollandiában 1,92. Mint látható , a kisebb országoknak (így van ez hazánk esetében is) eleve nagyobb érdekeltsége fűződik a nemzetközi munkamegosztásban való részvételhez, mondhatni, ez ma már gazdasági szükségszerűség. Adottságainkból fakad, hogy csak úgy vagyunk képesek hatékonyan kielégíteni belső szükségletünket, ha nem magunk termelünk meg mindent, hanem megalapozott export-import tevékenységet folytatunk. Csakhogy érdekeink és jelenlegi felkészültségünk között még nincs kellő összhang. Bár sikeres, nagyarányú fejlesztési célkitűzéseket valósítunk meg — sok milliárdot áldozunk például könnyűiparunk, műszeriparunk, járműgyártásunk stb. fejlesztésére —, jelenlegi termelési szerkezetünk alapvető vonása mégis az, hogy nem tud minden piacon versenyképes termékeket létrehozni olyan arányban, amint az kívánatos lenne. Külkereskedelmünk áruszerkezete a nem szocialista országokkal folytatott árucsere-forgalomban nem javul, tőkés kivitelünkben még mindig túl nagy súllyal, foglalnak helyet az alapanyag jellegű cikkek, valamint mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek. (Tavaly a fejlett tőkés országokba irányuló exportunk több mint 34 százalékát anyagok ,és alkatrészek, csaknem 43 százalékát pedig mezőgazdasági és élelmiszeripari áruk tették ki.) Pedig régi igazság: nyersanyagban szegény ország aligha engedheti meg magának azt a luxust, hogy feldolgozatlan, vagy alacsony kikészítettségű anyagokat exportáljon jelentős mennyiségben. Ez nemcsak gátolja felzárkózásunkat a nálunk fejlettebb országokhoz, hanem még fokozhatja is elmaradásunkat. A szocialista gazdasági közösség nagy biztosítékot nyújt terveink megvalósításához; nehézségeink nagy részét éppen a testvérországok együttműködésével háríthatjuk el, ez a meghatározó gazdaságunk külkapcsolataiban. Ám a KGST fejlődésében is olyan fejlettebb szakasz érkezett el, amelyet bizonyos átrendeződés, a minőségi igények növekedése fémjelez. Barátainknál is sorra beérnek a nemzeti gazdaságfejlesztő programok, ők is mind intenzívebben kapcsolódnak be a világkereskedelembe. De bármelyik részét nézzük is a világnak, mindenütt fokozódó minőségi igényekkel, szigorodó határidőkkel találkozunk. Különösen áll ez az iparilag fejlett tőkés országokra, ahol a visszaesés, az infláció egyébként is kiélezi a helyzetet. Szónoki kérdés: mit tehetünk az ily hatványozódó igények kedvére, mivel kölcsönözhetünk a magyar termékeknek nagyobb esélyt a világpiacon? A megoldás módja ma már világos: gazdaságunk erőit az egyensúly megerősítésére, az exportképesség fokozására kell összpontosítani Másként fogalmazva: a legkisebb üzemtől a legnagyobb vállalatig úgy kell dolgozni, hogy a magyar termék helytálljon a világ bármelyik országában. A szakember meghatározásával: gazdaságunkat nagyobb követelményrendszerre, exportra kell orientálnunk. Ám a hatékonyság és a minőség, egyszóval a versenyképesség ilyen feltornászása nagy-nagy erőfeszítést kíván. Hozzá az elhatározás csupán az első lépcsőfok — a többihez a gazdálkodás jelenlegi feltételeit is át kell rendezni. Mert mi tagadás, a világpiaci áraktól elszakadt hazai árak, az idejét múlt pénzügyi eszközök és a kevésbé differenciáló állami támogatási rendszer nem lendített a kívánt cél felé. A jövő esztendőben megváltoznak a feltételek az állami és vállalati érdek remélhetőleg azonos pályán fut. De ez önmagában nem elegendő: a gazdaság valamennyi színterén meg kell érteni: a külkereskedelem, vagyis a gazdasági egyensúly sorsa nem csupán a külkereskedőktől függ. Sokkal inkább azon, mit végeznek a kis- és nagyüzemek — az országhatáron belül. MATKÓ ISTVÁN Magyar-norv^felfur^á^^j^zmény Dr Polinszky Károly oktatási miniszter és Trygve Bratteli norvég miniszterelnök Oslóban aláírta az első magyar—norvég kulturális egyezményt. Az aláírásnál jelen voltak a norvég külügyminisztérium vezető munkatársai és Lugossy Jenő, hazánk oslói nagykövete. —Tin— A Fővárosi Szállítási Tanács ülése A belvárosi üzletek eddiginél jobb áruellátása érdekében a szállítók részére rakodóterületeket jelölnek ki, a szállítások rendjét úgynevezett mikrokörzetek kialakításával is igyekeznek zökkenőmentesebbé tenni, javítják Budapesten a szállításszervezést a vasút és partnerei között — ezzel a három témával foglalkoztak kedden a Fővárosi Szállítási Tanács ülésén. Dr. Nagy Ervin, a Fővárosi Szállítási Tanács elnöke elmondta, hogy november elsejétől az V. kerületben körülbelül 300 üzlet előtt — amelyek alapvető jelentőségűek a lakosság élelmiszerellátásában és a szolgáltatásokban — az árut szállító gépjárművek részére rakodóterületeket jelölnek ki. Ez értelemszerűen csökkenti az eddigi — közforgalmú — parkolóhelyek számát. Kezdetben időkorlátozás nélkül lehet majd igénybe venni a rakodóhelyeket, később csupán a szállítási szempontból legforgalmasabb napszakra lesz majd érvényes a kijelölés. A szállítási programot valamennyi fővárosi szállító cég és fogadó vállalat, illetve üzlet munkájának összehangolásával alakítják ki, hogy minél kevésbé zavarják a közforgalmat, a szállítést-átvételt viszont minél gyorsabbá tegyék.