Magyar Hírlap, 1976. április (9. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-01 / 78. szám
Mustár Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1976. ÁPR IS 1 CSÜTÖRTÖK1 Befagyasztották a peronisták bankszámláit Az új argentin elnök első beszéde (AFP) Jorge Videla tábornok, Argentína új elnöke, kedd este rádió- és televíziós nyilatkozatban hangoztatta, hogy a kormány iránti bizalom megteremtése az országot sújtó válság megoldásának legfontosabb feltétele. Első nyilvános beszédében a tábornok-elnök megismételte, hogzy egyelőre nem engedélyezik a politikai pártok működését. Hangoztatta viszont, hogy a fegyveres erők ajövőben szavatolni fogják azoknak a politikai pártoknak a létezését, amelyek a valódi nemzeti akaratot, testesítik meg, és tanúbizonyságot tesznek elhivatottságukról” Videla közölte hogy kormánya valamennyi országgal fenntartja a diplomáciai kapcsolatokat. Elmondotta, hogy a nemzeti és a külföldi tőke részt vehet az ,,erőforrások ésszerű felhasználásában”, de a kormány továbbra is megőrzi az „ország biztonsága és fejlődése szempontjából kulcsfontosságúnak tartott iparágak fölötti ellenőrzést”. Kedden este ismeretessé vált, hogy Argentínában befagyasztották Isabel Perón volt elnök és a megdöntött rendszer hetven kiemelkedő képviselőjének bankszámláit. Isabel Perónt és kormányának számos tagját a hatalomra került junta korrupcióval és pénzügyi visszaélésekkel vádolja. A libanoni politikai erők hadmozdulatai (Reuter, AP) Az elmúlt huszonnégy órában száztízen meghaltak és 180-an megsebesültek a bejrúti harcokban. A csatározások szerdán sem szűntek meg. A jobboldal fegyveres osztagai a főváros nyugati részére összpontosították támadásaikat. Bejrútnak ezekben a kerületeiben megbénult a forgalom, zárva vannak az üzletek s az emberek ki sem merészkednek a csatatérré vált utcákra. Folytatódtak a harcok a főváros és az ország más részeiben is. Hírügynökségi jelentésekből továbbra is zűrzavaros kép rajzolódik ki a libanoni politikai erők ..hadmozdulatairól”. Annyi bizonyos, hogy mind a baloldal, mind a jobboldal — Dzsumblattól és Karamitól Frangiéig — egyöntetűen visszautasítja Waldheim ENSZ- főtitkárnak azt a lépését, amellyel a Biztonsági Tanács elé utalta a libanoni helyzet megvitatását. Kamal Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt elnöke a baloldali erők vezetői közti szerdai tanácskozás után, elutasítva az ENSZ beavatkozását, elégedetlenül nyilatkozott Szíria legutóbbi libanoni lépéseiről. Kijelentette, hogy Szíria „különböző intézkedésekkel nyomást próbál gyakorolni a libanoni baloldalra a tűzszünet kikényszerítése érdekében”. Dzsumblatt ugyanakkor kifejezte azt a reményét, hogy Szíria továbbra is támogatást nyújt a libanoni baloldalnak. Izraeli brutalitások Ciszjordániában (AP) A legfrissebb jelentések szerint az izraeli biztonsági szervek 1S személyt meggyilkoltak, 109-et megsebesítettek, és mintegy SOO-at letartóztattak azok közül, akik kedden a Jordán folyó partvidékének városaiban és a gázai övezetben az izraeli megszállás és önkény ellen tüntettek. A megszállók sietve további rendőri és katonai egységeket vezényeltek a megmozdulások körzeteibe, a városok utcáin harckocsik és páncélozott csapatszállító járművek jelentek meg. Ciszjordánia városaiban részleges kijárási tilalmat vezettek be, és továbbra is rendkívüli állapot van. Az izraeli knesszet (parlament) szerdán rendkívüli ülésen foglalkozott a kedden Galileában lezajlott tüntetésekkel, amelyek részvevői az arab tulajdonban levő földek kisajátítása ellen tiltakoztak Jichak Rabín miniszterelnök védelmébe vette a biztonsági erőknek a tüntetők ellen végrehajtott akcióit, és a tüntető tömegekre tüzet nyitó rendőrökről és katonákról azt állította, hogy „mérsékletet” tanúsítottak. A parlament ülésén Meir Wilner, az Izraeli Kommunista Párt főtitkára kijelentette, hogy a galileai vérengzésért a kormányt terheli a felelősség, mert a karhatalom brutálisan rátámadt az ártatlan arab polgári lakosságra, hogy bosszút álljon a sztrájkért A Bolgár KP XI. kongresszusa Magyar—bolgár barátsági gyűlés Sztara Zagorában (Folytatás az oldalról) ma nyújtott az angolai nép felszabadító harcához. Abdul Fattah Iszmail, a Jemeni Nemzeti Front Központi Bizottságának főtitkára felszólalásában kiemelte, hogy a szocialista világrendszer hű és őszinte szövetségese a szabadságért és a nemzeti függetlenségért küzdő népeknek. Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta hogy a szocialista Bulgária az enyhülési politika következetes alkalmazásával nagymértékben hozzájárult „az északról fenyegető veszély” mítoszának eloszlatásához, s az együttműködés légkörének kialakításához a Balkán-félszigeten■ Florakisz elmondotta, hogy a görög nép különösen nagyra becsüli Bulgária, a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikáját. Carlos Costa, a Portugál Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a délelőtti ülés utolsó felszólalója hangsúlyozta, hogy a PKP teljes mértékben támogatja a nemzetközi helyzetről Todor Zsivkov által adott elemzést. Nagy Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki Kádár János hazautazása után átvette a Bolgár KP XI. kongreszszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetését, szerdán egész napos látogatást tett a Szófiától mintegy 250 kilométerre fekvő Sztara Zagorában. Útjára elkísérte Vicso Najdenov, a Sztara Zagora megyei pártbizottság első titkára és Vladimir Videnov, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete. A látogatás első állomása az elektronikai részegységek Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett gyára volt, amelynek megtekintése után az üzemben barátsági gyűlést tartottak, ahol Nemes Dezső a többi között hangsúlyozta: — A mi pártjainkat és népeinket összeköti a hagyományos barátság és olyan közös célok, amelyeknél szebbek, magasztosabbak még nem álltak népeink előtt, a fejlett szocialista társadalom építésével, a testvéri országok összefogásának és együttműködésének bővítésével gyorsítani országaink további gazdasági és kulturális felemelkedését, védeni szabadságunkat és nagy vívmányainkat, amelyeket a nagy szovjet nép segítségével és egymás támogatásával értünk el, hozzájárulni a nemzetközi békéért és a haladásért világszerte folyó nagy küzdelemhez. Szovjet nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) ferdítette és kiforgatta mindazt, ami a Szovjetunióval való együttműködéssel, főképp a katonai területen való együttműködéssel függ össze. Ugyanakkor köztudott, hogy az egyiptomi fegyveres erők csakis a szovjet fegyverszállítások eredményeként állhattak ellen huzamos időn keresztül az izraeli agresszornak, és arathattak sikereket az 1973-as októberi harcok idején. Az egyiptomi kormányzat megtéveszti saját népét és a világ közvéleményét a szovjet—egyiptomi pénzügyi és hitelkapcsolatok kérdéseiben is. A szovjet fél ugyanis, figyelembe véve Egyiptom kérelmét, több ízben is felülvizsgálta a megállapodásokat, és jelentős haladékot nyújtott a hitelek törlesztésére. A szovjet kormány nyilatkozatában rámutat: Egyiptomban egyesek azt a látszatot szeretnék kelteni, hogy a szovjet—egyiptomi szerződés felbontása alig változtat valamit a Szovjetunió és Egyiptom kapcsolatain, és általában a közel-keleti helyzeten. Ez azonban távol áll a valóságtól. A jelenlegi egyiptomi vezetőség politikája ellentmond az egyiptomi nép és más arab népek valódi érdekeinek. Ez a politika lényegesen megnehezíti az igazságos közel-keleti rendezés elérését, gyengíti az arab államok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék az Izrael által megszállt arab területek felszabadítását, s szavatolják a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogait. Ez a politika csak az egyiptomi és a többi arab nép ellenségei, az imperialista, a cionista és a reakciós erők malmára hajtja a vizet. A nyilatkozat leszögezi: a Szovjetunió továbbra is támogatja azt a harcot, amelyet az arab népek folytatnak az imperializmus és a gyarmatosítás ellen, az Izrael által megszállt arab területek teljes felszabadításáért és a palesztin arab nép törvényes nemzeti jogainak szavatolásáért, a Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének megteremtéséért. Akik a szovjet—egyiptomi kapcsolatok megzavarására és a Szovjetunióval való együttműködés leszűkítésére törekszenek, súlyos felelősséget vállalnak népük előtt e politika következményeiért. Elégedetlenség Egyiptomban Kereszty András, az MTI kairói tudósítója jelenti: Az egyiptomi Benha városban rendezett gyűlésen Szajed Maréi, a nemzetgyűlés elnöke éles szavakkal szólt az egyiptomi kommunisták állítólagos összeesküvéséről. Maréi beszámolt arról, hogy hétfőn az egyiptomi biztonsági erők nagy mennyiségű olyan röplapot foglaltak le, amelyek elítélik a szadati vezetés politikáját. A röplapok felhívják az egyiptomi munkásosztályt, a diákságot, a társadalom haladó erőit, „szánjanak aktívan szembe” a jelenlegi kormány jobboldali politikájával. A nemzetgyűlés elnökének beszéde újabb hivatalos reagálás volt az elégedetlenségnek arra a megnyilvánulására, amely Egyiptomban — főként a munkásság körében — ülősztrájkokban, röplapterjesztésben jutottkifejezésre. a szovjet—egyiptomi barátsági szerződés egyoldalú egyiptomi felmondását követően. (AFP) A nyugatnémet kormány szerdai ülésén Helmut Schmidt kancellár „teljesen pozitívnak” értékelte Szadat egyiptomi elnökkel folytatott megbeszéléseit — közölte Klaus Bölling bonni kormányszóvivő. Szadat hivatalos látogatásra hívta meg Egyiptomba a kancellárt. Szerdán délután az egyiptomi államfő szálláshelyén a grunnichi kastélyban, a nyugatnémet gazdasági élet vezetőivel tanácskozott, majd vidéki körútjának első állomására, Frankfurtba utazott. A KÖZIGAZGATÓK egszokottabb fogalmazásban inkább a közigazgatás szakembereiként ismerősei az olvasónak. S hogy most közigazgatóknak nevezzük őket, mégsem üres szójáték. Hiszen közös dolgaink igazgatói, irányítói másfél százezren tevékenykednek az országban. Mindannyiunkért. Mindennapos ismerőseink. Gyakran személyes ügyeinket intézik — a tanácsok munkatársaiként. Főhatóságoknál, országos hatáskörű szerveknél pedig munkahelyünk, kollektívánk — a vállalatok, intézmények — életét irányítják. Nem, nem feltétlenül vezetőként, de mindenképpen: közigazgatókként. Hogy miként istápolják hétköznapi sorsunkat, jórészt képzettségüktől, képesítésüktől is függ. Attól, hogy felvértezettek-e azzal a speciális tudásmennyiséggel, ami a közigazgatás hivatásának teljesítésében nélkülözhetetlen. Másképpen fogalmazva a közigazgatás személyzetének képzése elválaszthatatlan a közigazgatás képesítési rendszerétől, az eddig kialakított szisztémától. A hazai helyzet azonban ebben az értelemben még ma is átmeneti jellegűnek ítélhető meg. Való igaz, viszonylag korán, még a szocialista állam fejlődésének kezdetén felismertük a közigazgatási képesítési rendszer jelentőségét. Már 1953-ban minisztertanácsi határozat írta elő, hogy a tárcáknak ki kell dolgozniuk a tanácsok dolgozóinak képesítési követelményeit. Tizenhat esztendővel ezelőtt pedig kormányhatározat vezette be a közigazgatásban a képesítési rendszert Mégis: a közigazgatás sok-sok, nagyon is fontos területén máig sem valósult meg egy jogilag szabályozott képesítési rendszer, így van ez például a minisztériumokban és általában a központi irányítású igazgatási szervezetekben. Részleteiben is kidolgozott, a közigazgatás egészére kiterjedő, állandó képzési rendszer hiányában korlátozottak a lehetőségek is. A személyzeti utánpótlás a gyakorlatban nem épülhet olyan felsőoktatási intézmények munkájára, amelyek elsősorban a közigazgatás sajátos igényeit váltanák valóra. Ehelyett „győzedelmeskedik” a toborzó munka. Vagyis a különböző szervek, testületek az általánosabban képző szakoktatási, felsőoktatási intézményekre építve „verbuválják” kádereiket. Szolgálatba lépésük után pedig az igazgatási ágazatban tanfolyamokkal, szakvizsgákkal pótolják a hézagos szakértelmet —, hogy végül is így biztosítsák a nagyon is hiányzó közigazgatási szakembereket A képesítési rendszer megoldatlan problémái szükségképpen hatnak a közigazgatási álláshelyek betöltésének módjára is. Hogyan lehet ma valaki ,közigazgató’? Az egyik lehetőség: pályázhat Azaz a megüresedett vagy új állásra kiválasztják az arra érdemes, megfelelő képesítésű szakembert. Függetlenül attól, hogy azelőtt a közigazgatásban vagy más területen dolgozott-e. A másik lehetőség — nevezzük így — az előmenetel-rendszer. Tehát a hierarchia. Az alsó fokra történt hivatalba lépéstől — bizonyos automatizmussal — történik az előrejutás, az előléptetés. Vajon melyik az „üdvözítő”? S mert nálunk a képesítési rendszer nagyon is hézagos: valójában egyik megoldás végleges kialakulásáról vagy elfogadásáról sem beszélhetünk. Inkább az esetlegesség határozza meg a gyakorlatot. Szabályozatlan tehát a képesítési rendszer, s bizonytalan az állások betöltésének módja. Mindez lényegében meg is magyarázza: miért futottak sorozatosan zátonyra azok a törekvések, amelyek a felsőfokú közigazgatási szakemberképzés végleges, stabil rendszerének kialakítását célozták. S ehhez még hozzátehetjük: nálunk elevenen él egy alapjaiban téves nézet. Eszerint a ..közigazgatási szakember” mesterségesen kreált kategória, s úgymond: a közigazgatásnak mérnökökre, jogászokra, közgazdászokra, pedagógusokra meg orvosokra van szüksége — legfeljebb a helyi tanácsok igénylik a komplex ismeretekkel felvértezett „szakembertípust”. A nemzetközi tapasztalat — különösen a velünk egy utat járó szocialista országok gyakorlata — azonban azt jelzi: ez a felfogás túlságosan is „hazai”, s nem veszi figyelembe a közigazgatási munka szakmai sajátosságait. A tapasztalható bürokratikus vonások is jórészt abból erednek, hogy a ,,közigazgatók” — a különböző végzettségű szakemberek — egy része sem az egyetemen, vagy a főiskolán, sem a gyakorlatban nem sajátította el a hivatásához nagyon is szükséges speciális ismereteket. A közigazgatásban — és a hozzá tartozó egyéb szolgáltató ágazatokban — csaknem 46 ezer diplomás dolgozik. Ez a népgazdasági ágazat tehát az egyik legnagyobb „fogyasztója” a felső szintű szakembereknek. Ha ebből indulunk ki , hozzávesszük, hogy a közigazgatási munka olyan módszereket feltételez, amelyek előképzés nélkül a gyakorlatban csak hosszas időveszteséggel, jókora nehézségek árán sajátíthatók el; a következtetést meg kell fogalmaznunk. Időszerű a felsőoktatási rendszernek ebből a szempontból való áttekintése, s a nélkülözhetetlen intézkedések megtétele SZŐKE SÁNDOR Demagógia Egy ideje azt tapasztalhatjuk, hogy a pekingi tájékoztatási intézményeik megkülönböztetett figyelemmel kísérik hazánk külgazdasági tevékenységét, s minden jelentős nyugati vonatkozású gazdasági megállapodásunkról beszámolnak. Legújabban már a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokra is kiterjesztették érdeklődésüket. A napokban az Új Kína hírügynökség a KGST keretein belül kibontakozó szakosodás és integráció kapcsán terjedelmes kommentárt publikált néhány magyar üzem gyártmányszerkezetének megváltoztatásáról. Az Új Kína eszmefuttatását nem hagyhatjuk szó nélkül, mert annak szerzője — felmelegítve a legreakciósabb nyugati propagandaszervek egykori stílusát — azt állítja, hogy üzemeink gyártmányszerkezetének "átalakítása elsősorban a szovjet igényeket szolgálja. Már megszoktuk, hogy a maoista sajtó mindent elkövet, hogy szembeállítsa a Szovjetuniót és a többi európai szocialista országot. Érvelési tárháza azonban meglehetősen szegényes, hiszen a gazdasági viszonyok szakszerű elemzése helyett csupán a nyugati burzsoá sajtókörökben is elavultnak tekintett demagóg kinyilatkoztatásra képes. Szakszerű érvelésesetén az Új Kína kommentátora is kénytelen lenne megállapítani, hogy egyes üzemeink hagyományos termékszerkezetének átalakítása mindenekelőtt a magyar népgazdaság érdeke, mivel ez az alapja a külgazdasági kapcsolatok fejlődésének, nemcsak a Szovjetunióval, hanem a tőkés országokkal is. (bő) 1$) ^