Magyar Hírlap, 1976. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
2 1976, NOVEMBER 8, ICTOD NEMZETKÖZI POLITIKA MIGTIE HIKUE KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Ki nyer ma? USA: választási (öt)tusa A mitfárernek semmi sem drága — avagy: nem a részvétel, a győzelem a fontos... Mai karikatúra-összeállításunkat az alábbi lapokból vettük át: 1., 6. International Herald Tribune, 2. Time, 3. San Francisco Examiner, 4. Philadelphia Inquirer, 5. The Washington Post. A bizonytalan választó nehéz döntése: ki dalol szebben?... ...és ki járja jobban a „sétabot-szteppet”? A tortacsata eredeti fordulat : miért unják a választók? Szabadon választott fegyvernem: a választók melyik rétegét akarják megnyerni? Nehéz pontozás: kinek jó a tiszta találat? Ma dől el, ki lesz az USA elnöke (MTI, TASZSZ) Miközben Gerald Ford és James Carter, a keddi amerikai elnökválasztás előtti 24 órát is kampánykör úton töltötte, a szavazás kimenetele felett nagyobb volt a bizonytalanság, mint valaha. A sajtó oldalszám, a tv- és rádióállomások óraszám taglalták az esélyeket, s immár áttekinthetetlen mennyiségben tették közzé felméréseik tanulságait. A közös tanulság: Carter, a demokrata párti jelölt korábbi, fölényes vezetése már csak 2,3 százalék, s így Ford sikere sem lehetetlen. A legutóbbi közvéleménykutatások szerint az amerikai választópolgárok mintegy fele nem járul a választások napján az urnához. Ezt az érdektelenséget politikai megfigyelők és a sajtó lényegében ugyanazzal magyarázzák: a választók többségének az a véleménye, hogy nincs reális választási lehetőség, nem látnak semmilyen lényeges különbséget az egyszerű amerikaikat izgató problémákat tekintve a Republikánus és a Demokrata Párt jelöltjeinek álláspontjában. Az SZKP KB plénum visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) jelentése, hogy Laosz révén a szocialista államok családja újabb taggal gyarapodott, lelkesítő tényező országunk dolgozói számára — emeli ki a Khaosan Patet Lao, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság hírügynöksége. „A szovjet gazdaság sikeres fejlődése, amelyet Leonyid Brezsnyev vázolt az SZKP KB plénumán, elégedettséget vált ki nálunk: a Szovjetunió ereje és jóléte nemcsak a szovjet nép, hanem minden haladó erő javát szolgálja, amelyeket a Szovjetunió az igazi proletár internacionalizmus szellemében támogat” — jelentette ki Yusuf Dadov, a Délafrikai Kommunista Párt elnöke. A moszkvai Pravda hétfői száma a plénumán elfogadott határozatok és Leonyid Brezsnyevnek a tanácskozáson elhangzott beszéde alapján háromhasábos vezércikkben foglalta össze a szovjet gazdaság előtt álló legfontosabb feladatokat, a Szovjetunió bel- és külpolitikájának főbb vonásait. Wili Stoph a kormányprogramról (Folytatás az 1. oldalról) van együttműködni a más társadalmi rendszerű országokkal, beleértve a Német Szövetségi Köztársaságot is. Az NDK miniszterelnöke a népi kamara ülésén — amelyen jelen volt Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke is — az alkotmány előírásainak megfelelően bemutatta kormányának tagjait. Az NDK új kormányának összetétele lényegében egyezik az eddigi kormányéval. Az NDK Minisztertanácsának első elnökhelyettesei: Werner Krolikowski és Alfred Neumann, az NSZEP Politikai Bizottságának tagjai. Miniszterelnök-helyettesek: Manf red Flegel, Hans-Joachim Hausinger, Günther Kleiber, Wolfgang Rauchfass, dr. Hans Reichen, Gerhard Schürer, Rudolph Schulze, dr. Gerhard Weiss, dr. Herbert Wetz. Az NDK külügyminisztere továbbra is Oskar Fischer, külkereskedelmi miniszter Horst Solle, nemzetvédelmi miniszter pedig Heinz Hoffmann hadseregtábornok. i Günter Mittag, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, aki eddig a kormány első elnökhelyettese volt, az NSZEP Központi Bizottságának titkára lett. Werner Krolikowskit — mivel a kormány első elnökhelyettese lett — felmentették KB-titkári megbízatása alól AZ ATLANTI PAKTUM egyes országai és az atlanti övezet déli államai között kötendő kétoldalú szövetségek hálóját kellene létrehozni — indítványozta a közelmúltban José Mederos Ferreira portugál külügyminiszter a hamburgi Weltnek adott nyilatkozatában. Indítványa nem új. Több mint negyed százada a NATO-t tulajdonképpen egy hármas szövetségi rendszer egyik tagjaként szervezték meg. Másik tagja az 1947-es Rio de Janeiró-i szerződés alapján életre hívott Amerika-közi katonai szervezet lett. A harmadik pedig a dél-atlanti paktum lett volna, amivel a portugál külügyminiszter a Weltnek adott interjúban hozakodott elő. Az ötletnek a portugál gyarmatbirodalom összeomlása adott időszerűséget, minthogy a helyén keletkező, új független államokkal megszaporodott a társadalmi haladás útjára lépő afrikai országok száma. Ennek következtében csökkent a kontinens nyersanyagai feletti nyugati ellenőrzés, sőt, tudatosult az ellenőrzés teljes elvesztésének reális távlata is. Különösen súlyos tételként jelentkezik ebben a távlatban a tőkés világ számára a Dél-afrikai Köztársaság, ahol a hatalmon levő négymillió fehér tartja kezében az egész földrész ipari termelésének 40 százalékát. Ásványi kincsei stratégiai fontosságúak a nyugati országok számára. Dél- Afrika (a jogtalanul uralma alatt tartott Namíbiával együtt) első helyen áll a világ arany, gyémánt-, mangán- és krómérckitermelésében, másodikon a platina- és azbeszttermelésben, a világ harmadik legnagyobb urán-, nyolcadik ón- és tizedik rézkitermelője. A készletek tekintetében több első hely büszke tulajdonosának vallja magát. Nem meglepő tehát, hogy a külföldi beruházások értéke megközelíti a 11 milliárd dollárt, amiből több mint másfél milliárd jut az amerikai monopóliumokra. Van miért aggódni. AZ EGYESÜLT ÁLIAMOKNAK azonban fekete Afrikához is jelentős érdekei fűződnek. S ha eddig az a látszat uralkodhatott, hogy Washingtonnak nincs Afrika-politikája, ez leginkább azért lehetett, mert hosszú távon nem látta veszélyeztetve érdekeit. Az USA-nak eddig is volt az afrikai kontinensre vonatkozó politikája. Egy 1972-ben kiszivárogtatott opciós lista szerint az amerikai külügyminisztérium a fehér rezsimek jelentős gazdasági támogatását tartja irányelvnek. Ez párosul azzal a politikai támogatással, amely az el nem ítélésben rejlik. Fekete Afrika országai ugyanakkor 10 millió dollár nagyságrendű segélyekhez juthatnak politikai engedékenységünk függvényeként A „radikális” rendszereket ugyanis törlik az amerikai segélylistáról Az USA mostani dilemmája elsősorban az, hogy egyszerre kell megvédeni fekete afrikai és fehér afrikai politikai és gazdasági érdekeit. Hamarjában nem kínálkozott jobb megoldás, mint a fegyveres felszabadító harc megakadályozása mindenáron. Washingtonban úgy vélik: amíg ez sikerül, addig befolyást gyakorolhatnak a „mérsékeltnek” tekintett országokra. A Rubikonon túl azonban kénytelen a dél-afrikai fehér uralom fenntartását fegyverrel támogatni — ez pedig a teljes fekete Afrikával fordítaná szembe az Egyesült Államokat. Ugyanakkor a háború lehetőségét sem mellőzve, az USA latin-amerikai és NATO-szövetségeseivel, valamint közel-keleti gyámolítottjával, Izraellel fegyverezted fel a pretoriai rezsimet. A TENGERI UTAK biztosítására az atlanti övezetben felmerült Dél-Afrika, Brazília és Argentína hadiflottáinak integrációja, az Indiai-óceán felé sandítva pedig Dél-Afrika és Izrael fokozottabb együttműködése. A NATO brüsszeli főhadiszállásán még 1974-ben — az olajválság által lélektanilag jól előkészített pillanatban — hozták nyilvánosságra „a dél-atlanti válsághelyzetek katonai megoldásának’ terveit, amelyek dél-afrikai központtal nagyszabású haditengerészeti gyakorlatokat helyeztek kilátásba. Különleges kapcsolatokat alakított ki egymással Dél-Afrika és Izrael. Nem tekintve a politikusok kölcsönös látogatásait és a szoros gazdasági együttműködést, most csak a katonai összejátszásra álljon itt néhány példa. A haifai hajógyárban darabonként 18 millió dollár értékű, rakétákkal felszerelt naszádokat építenek, félhivatalosan kettőt, de egyes értesülések szerint hatot külön is szállít rakétákat Izrael a délafrikai szárazföldi erőknek, ezenkívül fegyvereket, elektronikus berendezéseket. A hadihajók és a repülőgépek személyzetét Izraelben képezik ki. Több száz izraeli instruktor működik a délafrikai szárazföldi hadseregnél, akik a partizán-hadviseléssel szemben adnak tanácsokat. Dél- Afrika uránt szállít Izraelnek , hogy legyen elegendő üzemanyag a Washingtontól kapott atomreaktorhoz. Kialakították a két ország atomtudósainak együttműködését is. az Óceánon átívelő katonai együttműködéshez tartozik, hogy Izrael repülőgépekkel és más különféle fegyverekkel látja el Hondurast és Salvadort, Nicaraguát és Guatemalát is. A földrajzi négyszgöp belül folyó lázas, fegyverkezés az időzavarral küszködő akrobata mutatványához hasonlít Csak itt nincs háló. Szalay Hanna --------------M-ry Dél-atlanti trapéz Új-Kaledóniától Tahirig Párizs és a Dom-Tomok A DOM-TOM nem egzotikus afrikai hangszer vagy fegyver neve, bár a névadás körülményei valóban nem nélkülözik az egzotikumot. A Dom-Tom — őserdei dobok hangját utánzó nevével — voltaképpen a gyarmatügyi hivatal, azaz a francia „tengerentúli megyék és területek”, illetve a velük foglalkozó államtitkárság rövidítése (Départements d’outremer, territodras d’outre-mer). A Dom-Tomok a közelmúltbai kiállításon mutatkoztak be a — francia sajtó szerint — feledékeny párizsiaknak, akik az algíri csata után hajlamosak elfeledni, hogy a mai dekolonizációs világban országuk még mindig jelentős gyarmattartó. Az anyaországi franciák — panaszolja a párizsi L’Express — vajmi keveset tudnak a tengerentúli megyékről és területekről, „a világ négy szögletének Franciaországáról”. Az Ausztráliához közeli Új- Kaledóniától Tahitiig terjedő, s egyre zsugorodó gyarmatvilágot már csak azért is kevéssé ismeri az átlagfrancia, mert iskolai tanulmányai során csupán két osztályban találkozik vele. Mint egy földrajztanár mondja: a Dom- Tomokkal foglalkozó fejezet mindig a könyv végére kerül... ez az a rész, amelyet soha nincs idő befejezni. Ráadásul — teszi hozzá — minden évben egy-egy eltűnik közülük a francia térképekről. A legközelebb esedékes: Dzsibuti, másként az Afarok és Iszszák területe, vagy harmadik nevén, Francia Szomália, amelynek az év vége előtt kell elnyernie függetlenségét. A párizsi kormány engedékenységének oka az új katonai stratégiában keresendő, amely Giscard d’Estaing elnök nevéhez fűződik. Ennek a koncepciónak az értelmében — vallja Jean Schweitzer francia ellentengernagy — immár semmit sem érnek az olyan, minden oldalról körülvett szárazföldi területek, mint Dzsibuti. Fölszökött viszont minden francia felségterületnek számító sziget katonai értéke. Ezt kellőképpen demonstrálta Valéry Giscard d’Estaingnek a napokban lezajlott látogatása az Indiai-óceán, Madagaszkár partjainál fekvő Réunionszigetére. A körzetben — a legnagyobb titokban — öt miniatűr sziget erőteljes felfegyverzése folyik. NEMCSAK A KATONÁK, hanem a geológusok is újrafelfedezik a Dom-Tomokat, s ezzel a három világrészen szétszórt gyarmatbirodalom maradványain található aranyat, nikkelt, gyémántot, ólmot, mangánt, keményfákat, és még hosszan lehetne folytatni a sort. A közgazdászok azonban dilemma előtt állnak: a természeti kincsekben leginkább bővelkedő területek egyben a leggyérebben lakottak. A Dél-Amerikában fekvő — Brazíliával és Holland Guayanával határos — Francia Guyana lenne a legígéretesebb e szempontból — írja a L’Express. A fegyenctörténeteiből jól ismert, gyilkos klímájú gyarmat bővelkedik ércekben, ásványokban, ám szűkölködik lakosokban. A 60 ezer gyarmati lakos lélekszámát ma már nem szaporítják fegyencszállítmányok, csupán a Franciaországban elkezdett, s nem túl sikeres szakértő toborzókampányok, így viszont a kitermelés óriási beruházásokat emésztene föl A Dom-Tomok nemcsak tenyérnyi szárazfölddarabokat jelentenek a világtengerek közepén: a politikusok és közgazdászok újabban fölfedezték az úgynevezett „Kék Franciaországot”. Azaz: az egyébként érdektelen korallszirtek és csupán kókuszt termő szigetvilágok is nagy jelentőségre tehetnének szert, ha Franciaország kiterjesztené területi vizeinek határát 200 tengeri mérföldre. Ily módon — számolgatják az optimisták — a francia szuverenitás 20 millió négyzetkilométernyi óceánra terjedne ki. A feltételes mód már csak azért is indokolt, mert Dzsibuti után, most a francia polinéziaiak fordultak Párizshoz: szeretnének saját maguk foglalkozni saját ügyeikkel... m. .