Magyar Hírlap, 1980. június (13. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
hi Magyar Hírlap________ HÉTRŐL HÉTRE 1980.JÚNIUS 15. VASARNAP 13 Horoszkóp és politikusok NAPJAINKBAN IS sok hívőt vonz a horoszkópolvasás, a csillagjóslás tudománya. Egyesek az államfők, a társadalmi személyek szerencséjének és balsikerének okát is a csillagok kedvezőtlen állásával magyarázzák. Az Ibériai-félszigeten a vallásos mentalitástól nem idegen, sőt annak velejárója az égiek felétől vezéreltetett cselekedet, a bennük való hit. Ez alól a néphagyomány Adolfo Suarez miniszterelnököt és legnagyobb politikai riválisát, a szocialista párt főtitkárát, Felipe Gonzálezt sem menti fel. Május végén a spanyol parlamentben fontos belpolitikai eseményre került sor, a két főszereplőről az előestéjén napvilágot látott jóslásokból kaphatunk némi ízelítőt. Adolfo Suarez a Mérleg hónapjában, a két legjobb csillag találkozásakor született. Az egyik a Vénusz, amely életútját „drágakövekkel kirakott mozaikká varázsolta"*. A másik a Jupiter, a „nagy kozmikus mecénás”, amely az égiek kedvencévé fogadta őt. A Nyilas Suarezben az optimizmust, a sportszellemet és a bajtársiasságot élteti. A három legfélelmetesebb bolygó — a Mars, a Szaturnusz és a Plútó — vasakaratának és megtántoríthatatlanságának forrása. Ugyanakkor serkentik az önmagába vetett hitet, a szellemi erőt, a kitartást, az ellenfeleinek legyőzéséhez szükséges ravaszságot. Közéleti sikereinek gyökere a szerencsés Vénusz—Uránusz kapcsolat, ami személyes vonzerővel, szuggesztivitással párosul. E két tulajdonság hiányában nehezen érhető el siker és hatalom. A LEHETŐSÉGEK mélyreható elemzése után Adolfo Suarez vasakarattal tör a maga által kitűzött célok felé. Nem mond és tesz semmit, amíg át nem gondolta az öszszes körülményt. A Napi Szaturnusz konstellációnak köszönheti, hogy mindenkinél alkalmasabb a törekvések végrehajtására. A szelllemi erőt többre becsüli az anyagiaknál, az ideál a pragmatizmusnál. E tulajdonságait a Mérleg személyes varázzsal, stratégiai érzékkel, polemizáló képességgel, diplomatikussággal és eleganciával gazdagítja.,-sis, mintha mindez még kevés lenne: a Jupiter— Neptunusz vallásosságát erősíti, figyelmessé, nagylelkűvé teszi, de nem idegen tőle a tréfa sem. Növekvő ambíciói nagy feladatok végrehajtására ösztönzik, amelyek segítségével Spanyolország a nemzetközi kérdések rendezésének székhelyévé válhat. Politikai ellenfele, Felipe Gonzalez sem panaszkodhat a csillagok állására. A Hat havában, a Kos jegyében született az elégedetlenkedő, a semmivel ki nem egyező főtitkár. Nagy munkabírását Szaturnusz segíti, de egyben hajtja is újabb feladatok elvégzésére. Mindenkor a maga választotta úton halad, csak önmaga belső hangját fogadja el tanácsadóként. Leginkább saját ítélőképességében bízik. Demokrata gondolkodású, de autokratikusan cselekszik. Felipe González eredendően ellenzéki beállítottságú. Egy jobb világról álmodik, de nem veszi figyelembe, hogy ez csak kitartóés nehéz munkával, sok áldozattal érhető el. Nemsokára, valószínűleg, meghatározó jelentőségű változások történnek további életében: a Szaturnusz, amikor a szeszélyes Uránusszal lép kapcsolatba, feléleszti Felipében addig szunnyadó összes helytelen tulajdonságát. De két kozmikus figura vigyáz rá, az egyik anyagi javakat és gazdagságot biztosít, a másik szellemét táplálja. Segítségükkel ellensúlyozhatja a körülmények kiszámíthatatlanságát. A NEMRÉG lezajlott bizalmatlansági szavazás Suarez pozícióját erősítette a spanyol parlamentben. Úgy tűnik, a csillagok állása nemigen befolyásolta a honatyákat a szavazáskor. Verebélyi Kalma: ogy a tizenöt millióból mint Séták Mónikával Mónika lehetne Gertrud, Jadus iga, Szabine, vagy akár Klaus, Günter, Helmut és Andrzej is. Bárki, aki határainkon túlról, turistaként érkezik Magyarországra. Tehát Mónika tapasztalatai hasonlóak lehetnek mindazokéhoz, akik a magyar nyelv ismerete nélkül, sokszor magukra utalva, vagy alkalmi kísérőik segítségével szeretnének minél több élményt magukba szívni a magyar tájakon. Tavaly 15 millióan voltak kíváncsiak ránk, az idén — az első százezer külföldi vendég egyikét — Mónikát kísérve vizsgáztatom — magunkat. Néha, amikor a szükség úgy kívánja, inkognitóban. Én sem szólalok meg magyarul. A német fiatalasszony Kölnből érkezett. Csak rövid időre, férjét jött meglátogatni, aki egy német gép szerelését irányítja az egyik újpesti üzemben. De felkészült, az anyanyelvén írt bédekörben mindent előre megjelölt, amit látni akar. Templomokat, műemlékeket, a Vár-hegyet, a Duna-kanyart, a Balatont. A Balatonra egyetlen napja jut, a vasárnapi Tihanyt ajánlom. Fagylalt panoráma-áron Az XX-es rendszámú, bérelt sötétkék 1500-as Zsiguli kívülijeiül ragyog a tisztaságtól, mintha egyenesen a szerelőszalagról érkezett volna. Tihanyban, fenn, a templom alatt parkolunk. Pénzt akarunk beváltani, de az egyetlen váltóhely zárva. Nem nyitott ki az „Intershop” sem, és a fazekasházba sem tudunk bejutni. A képeslap-automaták elnyelik a pénzérméket, hol meg adnak, s nem egyszer számolatlanul köhögik ki az anzikszokat. A múzeummá előlépett parasztházba viszont, a belépőjegyre nyomtatott négy forint helyett két forintért juthatunk be. A pl.tájiban üldögélő,,ném jóságosan magyaráz,ó, hívja fel a figyelmet arra is, hogy ezzel a jeggyel még hátra is ballaghatunk a halászati rekvizítumokhoz. A népművészeti boltban az eladó beszél németül, s több szőttest, vállast is vennének tőle, ha lenne tartaléka. A hajóállomásnál, az étteremben, tisztán, kedvesen látnak bennünket vendégül, gazdag az étlap, az árak megfizethetők. A Rege cukrászdában a híres panoráma, a jó fagylalt miatt csak bent, a pálmafák alatt bújkálva kapunk helyet. Egy fagylalt 30 forintnál kezdődik. A kiszolgálás lassú, udvariatlan. Többen elmennek, mielőtt egy-egy pincérlányka előkerülne. Hozzánk is részletekben jön egyikük, aztán húszpercenként visszatér és közli, hogy a megrendelt fagylaltokból melyik fogyott el. Hazafelé, az M7-esen, rendőrautók tűnnek fel a leállósávban. Fenn helikopterek cirkálnak. Nagyon tetszik Mónikának, hogy a bármikor megkezdődő csúcsforgalom zökkenésein akarnak így segíteni a rend őrei. Sakkozni is tudni kell A hétköznapokra tervezett programok közül már kipipáltuk a margitszigeti termálfürdőt, a Gellért hotelt, a Mátyástemplomot, a Halászbástyát. Ekkor ajánlom a, libegőt, a Palatínust és a Budapesti Történeti Múzeumot. Palatínus. Szédületes sikere van a hullámnak, a lángosnak. A napozás végén Mónika pedikűrt rendel. Blokkot kell váltani hozzá: 12 forint a pedikűr, s további 5 forint a lakkozás. A pedikűrösnél magára hagyom a vendéget. Már öltözünk, amikor megkérdi: „a lakkozásra nem vettem jegyet? Mert a néni a pedikűrözés végén megállt, hogy kész. Hiába mutogattam, hogy odaadtam a lakkozásra is a jegyet, nem volt hajlandó elismerni, újra ki kellett fizetnem neki 5 forintot, és csak akkor kezdte lakkozni a körmömet. Pedig borravalót is készítettem neki" .. . A Palatínus öltözőiben idegen nyelven beszélgetünk, így hívjuk a szekrényhez a kabinost, így köszönjük meg, hogy kinyitja és bezárja. Mindezt halkan, udvariasan. Beszéljetek, mondjátok csak a magatokét! — dünnyögi s nem tudni, kire haragszik és miért. A következő nap a libegőé. Óránként indul, ki tudja, miért pedig jókora sor verődött ösz■sze a zugligeti végállomáson. Mónika áll sorban, én félrehúzódom. A pénztárablakon egy táblán az árak: retúr 7 forint, biztosítással 7,20. Mónika mondja népiesül: — Két retúrt kérek. A pénztáros — idősebb férfi — a kérés ellenére ráragasztja a két biztosítási bélyeget is a jegyekre. A húsz forintból pedig visszaad 5 forint 50 fillért. .. Tíz fillér nem a világ, de sok kicsi sokra megy, különösen annak, aki visszafogja. (Hányan is utaznak egy nap a libegőn?) A zöldséges magyarul sem ért Délután az óbudai piacra megyünk, paprikáért. Az erőset kevés külföldi bírja, így Hát én válogatok és beszélek Mónika helyett. — Erős ez a paprika? — kérdezem a bolgárkertészek standjánál. Az asszony pillantásra sem méltat, hanem odaszól a férjének: — Csináljatok már valamit a táblákkal, mert ezek itt folyton kérdezősködnek. Már fáradt vagyok a sok kíváncsitól. . . A Budapesti Történeti Múzeumban éppen filmet forgatnak. Kosztümös várúrnők és lovagok jelenésükre várva az űrhajósjelentéseket olvassák az előcsarnokban. A ruhatárosnő kedvesen fogadja a német vendéget, s mert táblát nem látok, megkérdezem, mivel tartozom a ruhatárért. — Amennyit gondolnak — mondja, ránk bízva a tarifát. A múzeumőröknek kevés most a dolguk, örülnek, hogy segíthetnek. Szívesen kalauzolnak, megmutatják a leghelyesebb haladási irányt, az egyik — szabályellenesen — még a liften is fel akar vinni, hogy ne a lépcsőn kaptassunk. A múzeum rabul ejti a világjárt Mónikát páratlannak tartja a feltárás építészeti megoldásait, a kivitelezést, aszépséget. De sehol egy idegen nyelvű magyarázat. A női múmiánál a teremőr hozzánk lép, és tudós módjára, azonkívül németül magyaráz. A kijáratnál sok pénzt hagynánk, a képeslapokat, plakátokat, könyveket áruló férfinál, ha lennének német nyelvűek is. Beérjük hát két fagylalttal. Légrády Eszter Dudatétény. A Dunára néző lankás domboldalon a rózsakert. Óriási ágyasokban, számlálhatatlan sorok rendjén és szétszórt foltokban sok ezernyi tő,bokor, itt-ott rudak háromszögére, meg falmagas farácsokra futtatott százszínű, illatos füzérek. A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet központjában tegnap nyílt meg a szabadtéri rózsakiállítás, illetve — a tágas kiállítócsarnokban — a vágott rózsák bemutatója. Az elsőt 1959-ben rendezték, s ez a mostani már a huszonkettedik. Csak egyszer maradt el, 1977-ben, és akkor is csak azért, mert a kiállítás tervezett nyitása előtt pár nappal jégeső pusztította végig a kertet, szinte egyetlen rózsatövet sem hagyott épségben. Márk Gergely, a kutatóintézet tudományos főmunkatársa mutatja gyűjteményét, a több mint háromezer fajtát évről évre vizsgáztató kísérleti parcellákat, az újabb és a még újabb hibrideket. Ö — latinosan — rozáriumnak mondja ezt a kilenc hektáron pompázó, gyönyörűséges birodalmat. Harminc év alatt ő teremtette a rózsakertet, folyvást bővítette, jobbította a közvetlen munkatársaival, ahogy a huszonkét kiállítás mindegyike is az ő kezük nyomát viselte. A „rózsák atyja” tiszteletbeli címet jóízűen megmosolyogja. Vagyis tréfás ugratásnak veszi, amikor Gül Babáéhoz, a törökkori rózsakultúra budai apostoláéhoz hasonlítom a három évtizedes rózsanemesítői munkáját. Székelyföldön — Csíkban, Há —h Hét nap — egy arc ( Rózsakertész romszékben — volt gyermek. Mint mondja, paraszti és kovácsmesteri környezetben „ragadt rá” mindaz, ami későbbi pályájára elindította. Köztük a természeti szépségek varázsa, meg a mívességeké: a kivarrott, a faragott, a festett meg a vasból, rézből kivert vagy kőbe vésett formák és színek világa. Kertészinasnak állt 1927-ben — Szászrégenben, majd Marosvásárhelyt „szolgált” — aztán a bajai, illetve később a fővárosi kertészképzőben folytatta középiskoláit. — Sokfelé vivő, sok út nyílt meg előttem is — tűnődik el egy pillanatra —, amikor a háborús hányattatások után Pestre hazakerülvén döntenem kellett: hogyan tovább? A kertészetnél maradtam. Az Agrártudományi Egyetem kert- és szőlőgazdasági karára iratkoztam be 1946-ban Mondhatom, nem volt könnyű dolog egyedül, család, rokonság nélkül Bizony akkoriban, páran, mi, szegényebb diákok sokszor hajnalig hordtuk a zsákot vásárcsarnokokban, rakodtunk ki-be, cipekedtünk a pályaudvarokon.. Aztán reggel beülni a tanterembe, laboratóriumba. De az volt bennem: ha ég s föld összeszakad, akkor is kertészmérnök leszek Már az egyetemi évek alatt rákaptam a rózsára. Harminc és fél éve, vagyis 1950 januárjában kerültem ide az intézetbe, kutatási f ----------- témaként, persze, a rózsát választottam. És nem volt okom megbánni azóta sem. Pedig jóformán az alapoknál kellett kezdeniök. Igaz, a századforduló táján egy felvidéki erdőmester, Geschwindt Rezső rózsaügyben világnagyságnak számított, egyik-másik fajtája ma is — épp 70 évvel halála után — forgalomban van. Amíg azonban itt, a kutatóintézetben el nem kezdték a nemesítést, csak magánkertészek buzgalma vitte, döccentgette tovább a rózsanemesítés dolgát. Márk Gergelyeddig ötven új rózsafajtát nemesített ki, közülük nyolc kapott állami elismerést. A legkedvesebb rózsája a Budatétény nevű, barackvirág színű tearózsa, amely sokat virágzik, ellenálló, edzett és igen jó alapot ad a további nemesítésekre. A legújabban kinemesítettek közül a Bátyaiak nevű, sötét rózsaszínű babarózsa (vagyis csokrosan virágzó) fajta ígér sikert Nemrég terjesztették elő állami elismerésre. Márk Gergely jó húsz éve A rózsa címmel bocsátotta útjára első könyvét. A németül is kiadott könyv az 1972-es párizsi szakkönyv- kiállításon második díjat nyert. Azóta a rózsakedvelők kezébe került a Kis rózsakönyv, majd pedig a Rózsák zsebkönyve című kötete is. Most dolgozik a negyediken A gyakorlati rózsakertészeknek, kiskerttulajtoposoknak szánt újabb kötetei előreláthatóan 1982-ben jelentetik meg. Csafló Jenő — tözt esvok is Mindennap „nap" Az elmúlt hét egyik nem lehe Tt csülhető eseménye a szerdai „taxisnap” volt. Az újságok is beszámoltak róla, hogy tudjon róla azis,,aki nem szokott taxival utazni, és tudjon róla az is, aki szokott, de az elvakító megszokás, a nagyvárosi ember hanyag közönye vagy egyéb fatális tévedés folytán nem vette észre, s elkönyvelte magában ezt a szerdát is úgy, mint a másik öt eseménytelen hétköznapot. Mindenesetre a vállalatot szó nem érheti, előre szóltak, beharangozták a rendkívüli eseményt. Ennek fejében el is várhatták, hogy az utasok kicsit megilletődötten, elfogódottan üljenek aznap taxiba, ünnepélyesen, megbicsakló bokával, elszoruló torokkal, lámpa lázasan, amint ez kivételes alkalmakkor dukál. A vállalat alaposan fölkészült erre a napra: „csak műszakilag és esztétikailag gondosan előkészített járművek indultak forgalomba” — derül ki az egyik újságból. — Remek — kaphatta föl fejét a nyájas olvasó —, ez már döfi. Az „esztétikai gondosság” nyilván azt jelenti, hogy kívülbelül alaposan lemosták a kocsikat, gondosan kiürítették a hamutartókat, s a karambolos, netán totálkáros autókat szigorúan kivonták a forgalomból. Aki mindezt végiggondolva, könnyben ázó szemét megtörülve tovább olvasta a cikket, egyéb érdekes dolgokat is megtudhatott. A vállalat „közönséggel” kapcsolatot tartó dolgozói — a telefonosoktól a gépkocsivezetőkig — gyorsan, pontosan, udvariasan, a legnagyobb gondossággal látják el feladataikat” — aznap, szerdán No ez már tényleg megható. De vajon mi ifiás keríthet ekkora febeket a dolognak, ha nem az, hogy a jijyirki hétköznapok özönében,minikc nem természetes. Ne légyüfik rosszmásnak. Az utas, aki saját Morén tapasztalhatta a gondosságot, biztos boldogan nyugtázta az eseményt. Nem kis dolog! A vele „kapcsolatot tartó dolgozó" kapcsolatot tart vele, és ráadásul még udvarias is. Lám, milyen egyszerű örömet szerezni az embernek. Nem kell semmi több hozzá, csak egy ..taxisnap”. És ha meggondoljuk, hány ilyen nap van egy évben! Van építők, vasutasok, bányászok napja, gyerekek és anyák, valamint — hogy a vénkisasszonyok se rövidüljenek meg — nők napja. Az apák napjáról itt szó se essék, bár állítólag minden fizetésnapot kettőhárom is követ egyszerre. Nos, mindezt számba véve nem állunk rosszul, bár tagadhatatlan, hogy még így is kicsit foghíjas a kalendárium. Arról nem is beszélve, hogy a bányászok, az építők, a vasutasok napja munkaszünetre, vasárnapra vagy valamilyen más ünnepnapra esik. Tehát szabad a gazda, az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások különböző ágaiban dolgozók kényük-kedvük szerint tarthatnak szakmai napot.” Alkalom bőven van. Sőt ... A fejetlenséget elkerülendő, be kellene osztani az időt. A szakmai és a névnapokat össze lehetne például házasítani. A Gedeonokkal a geodéták, a Bódogokkal a bádogosokat, a Zsuzsannákkal pedig mondjuk a villanyszerelők oszthatnák meg napjukat. Mert azt fontos tisztázni, hogy melyik napon melyik szakmára kerüljön sor. Kínos lenne, ha egy kevéssé tájékozott, vagy megzavarodott civil „Hentesnapon” a mállás kenyér miatt próbálna reklamálni . . . Aki viszont tudná, hogy milyen nap, melyik nap van, az aprólékosan porciózva gondjait, vígan élhetne. Mindennap lenne egy ..nap”, s egy év alatt sok mindenre sort lehet keríteni. Feltéve, hogy is nagylelkűév felajánlott napon, az illető vállalat ..dolgozói gyorsan, pontosan, udvariasan a legnagyobb gondosságnak látják el feladataikat”. Szénán Balázs