Magyar Hírlap, 1980. június (13. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

­­hi Magyar Hírlap________ HÉTRŐL HÉTRE 1980.JÚNIUS 15. VASARNAP 13 Horoszkóp és politikusok NAPJAINKBAN IS sok­ hívőt vonz a horoszkópolvasás, a csil­lagjóslás tudománya. Egyesek az államfők, a társadalmi személyek szerencséjének és balsikerének okát is a csillagok kedvezőtlen ál­lásával magyarázzák. Az Ibériai-félszigeten a vallá­sos mentalitástól nem idegen, sőt annak velejárója az égiek felétől vezéreltetett cselekedet, a bennük való hit. Ez alól a néphagyomány Adolfo Suarez miniszterelnököt és legnagyobb politikai riválisát, a szocialista párt főtitkárát, Feli­pe Gonzálezt sem menti fel. Má­jus végén a spanyol parlament­ben fontos belpolitikai eseményre került sor, a két főszereplőről az előestéjén napvilágot látott jóslá­sokból kaphatunk némi ízelítőt. Adolfo Suarez a Mérleg hónap­jában, a két legjobb csillag talál­kozásakor született. Az egyik a Vénusz, amely életútját „drága­kövekkel kirakott mozaikká va­rázsolta"*. A másik a Jupiter, a „nagy kozmikus mecénás”, amely az égiek kedvencévé fogadta őt. A Nyilas Suarezben az optimiz­must, a sportszellemet és a baj­­társiasságot élteti. A három leg­félelmetesebb bolygó — a Mars, a Szaturnusz és a Plútó — vas­­akaratának és megtántoríthatat­­lanságának forrása. Ugyanakkor serkentik az önmagába vetett hi­tet, a szellemi erőt, a kitartást, az ellenfeleinek legyőzéséhez szük­séges ravaszságot. Közéleti sikereinek gyökere a szerencsés Vénusz—Uránusz kap­csolat, ami személyes vonzerővel, szuggesztivitással párosul. E két tulajdonság hiányában nehezen érhető el siker és hatalom. A LEHETŐSÉGEK mélyreható elemzése után Adolfo Suarez vas­akarattal tör a maga által kitűzött célok felé. Nem mond és tesz sem­mit, amíg át nem gondolta az ösz­­sze­s körülményt. A Napi Szatur­nusz konstellációnak köszönheti, hogy mindenkinél alkalmasabb a törekvések végrehajtására. A szel­l­lemi erőt többre becsüli az anya­giaknál, az ideál a pragmatizmus­nál. E tulajdonságait a Mérleg személyes varázzsal, stratégiai ér­­­­­zékkel, polemizáló képességgel, diplomatikussággal és eleganciá­val gazdagítja.,-sis, mintha mindez még kevés lenne: a Jupiter— Neptunusz vallásosságát erősíti, figyelmessé, nagylelkűvé teszi, de nem idegen tőle a tréfa sem. Nö­vekvő ambíciói nagy feladatok végrehajtására ösztönzik, amelyek segítségével Spanyolország a nemzetközi kérdések rendezésé­nek székhelyévé válhat. Politikai ellenfele, Felipe Gon­zalez sem panaszkodhat a csilla­gok állására. A Hat havában, a Kos jegyében született az elége­detlenkedő, a semmivel ki nem egyező főtitkár. Nagy munkabírá­sát Szaturnusz segíti, de egyben hajtja is újabb feladatok elvégzé­sére. Mindenkor a maga válasz­totta úton halad, csak önmaga belső hangját fogadja el tanács­adóként. Leginkább saját ítélőké­pességében bízik. Demokrata gon­dolkodású, de autokratikusan cse­lekszik. Felipe González eredendően el­lenzéki beállítottságú. Egy jobb világról álmodik, de nem veszi figyelembe, hogy ez csak kitartó­­és nehéz munkával, sok áldozat­tal érhető el. Nemsokára, való­színűleg, meghatározó jelentőségű változások történnek további éle­tében: a Szaturnusz, amikor a szeszélyes Uránusszal lép kap­csolatba, feléleszti Felipében ad­dig szunnyadó összes helytelen tulajdonságát. De két kozmikus figura vigyáz rá, az egyik anyagi javakat és gazdagságot biztosít, a másik szellemét táplálja. Segítsé­gükkel ellensúlyozhatja a körül­mények kiszámíthatatlanságát. A NEMRÉG lezajlott bizalmat­lansági szavazás Suarez pozícióját erősítette a spanyol parlament­ben. Úgy tűnik, a csillagok állása nemigen befolyásolta a honatyá­kat a szavazáskor. Verebélyi Kalma: ogy a tizenöt millióból m­int Séták Mónikával Mónika lehetne Gertrud, Jad­us iga, Szabi­ne, vagy akár Klaus, Günter, Helmut és Andrzej is. Bárki, aki határainkon túlról, turistaként érkezik Magyaror­szágra. Tehát Mónika tapaszta­latai hasonlóak lehetnek mind­­azokéhoz, akik a magyar nyelv ismerete nélkül, sokszor maguk­ra utalva, vagy alkalmi kísérőik segítségével szeretnének minél több élményt magukba szívni a magyar tájakon. Tavaly 15 mil­lióan voltak kíváncsiak ránk, az idén — az első százezer külföldi vendég egyikét — Mónikát kí­sérve vizsgáztatom — magunkat. Néha, amikor a szükség úgy kí­vánja, inkognitóban. Én sem szólalok meg magyarul. A német fiatalasszony Kölnből érkezett. Csak rövid időre, fér­jét jött meglátogatni, aki egy német gép szerelését irányítja az egyik újpesti üzemben. De fel­készült, az anyanyelvén írt bé­­dekörben mindent előre megje­lölt, amit látni akar. Templomo­kat, műemlékeket, a Vár-hegyet, a Duna-kanyart, a Balatont. A Balatonra egyetlen napja jut, a vasárnapi Tihanyt ajánlom. Fagylalt panoráma-áron Az XX-es rendszámú, bérelt sötétkék 1500-as Zsiguli kívül­ijeiül ragyog a tisztaságtól, mint­ha egyenesen a szerelőszalagról érkezett volna. Tihanyban, fenn, a templom alatt parkolunk. Pénzt akarunk beváltani, de az egyet­len váltóhely zárva. Nem nyi­tott ki az „Intershop” sem, és a fazekasházba sem tudunk be­jutni. A képeslap-automaták el­nyelik a pénzérméket, hol meg adnak, s nem egyszer számolat­­lanul köhögik ki az anzikszo­kat. A múzeummá előlépett pa­­rasztházba viszont, a belépőjegy­re nyomtatott négy forint helyett két forintért juthatunk be. A pl.táji­ban üldögélő,,ném­ jóságo­­san magyaráz,­ó, hívja fel a fi­­gyelmet arra is, hogy ezzel a jeggyel még hátra is ballagha­tunk a halászati rekvizítumok­­hoz. A népművészeti boltban az eladó beszél németül, s több szőttest, vállast is vennének tő­le, ha lenne tartaléka. A hajó­állomásnál, az étteremben, tisz­tán, kedvesen látnak bennünket vendégül, gazdag az étlap, az árak megfizethetők. A Rege cuk­rászdában a híres panoráma, a jó fagylalt miatt csak bent, a pál­mafák alatt bújkálva kapunk he­lyet. Egy fagylalt 30 forintnál kezdődik. A kiszolgálás lassú, udvariatlan. Többen elmennek, mielőtt egy-egy pincérlányka elő­kerülne. Hozzánk is részletek­ben jön­ egyikük, aztán húsz­percenként visszatér és közli, hogy a megrendelt fagylaltokból melyik fogyott el. Hazafelé, az M7-esen, rendőr­autók tűnnek fel a leállósávban. Fenn helikopterek cirkálnak. Na­gyon tetszik Mónikának, hogy a bármikor megkezdődő csúcs­forgalom zökkenésein akarnak így segíteni a rend őrei. Sakkozni is tudni kell A hétköznapokra tervezett programok közül már kipipál­tuk a margitszigeti termálfürdőt, a Gellért hotelt, a Mátyás­templomot, a Halászbástyát. Ek­kor ajánlom a, libegőt, a Palatí­nust és a Budapesti Történeti Múzeumot. Palatínus. Szédületes sikere van a hullámnak, a lángosnak. A napozás végén Mónika pedikűrt rendel. Blokkot kell váltani hoz­zá: 12 forint a pedikűr, s továb­bi 5 forint a lakkozás. A pedi­kűrösnél magára­­ hagyom a vendéget. Már öltözünk, amikor megkérdi: „a lakkozásra nem vettem jegyet? Mert a néni a pedikűrözés végén megállt, hogy kész. Hiába mutogattam, hogy odaadtam a lakkozásra is a je­gyet, nem volt hajlandó elis­merni, újra ki kellett fizetnem neki 5 forintot, és csak akkor kezdte lakkozni a körmömet. Pe­dig borravalót is készítettem ne­ki" .. . A Palatínus öltözőiben idegen nyelven beszélgetünk, így hív­juk a szekrényhez a kabinost, így köszönjük meg, hogy kinyit­ja és bezárja. Mindezt halkan, udvariasan. Beszéljetek, mondjátok csak a magatokét! — dünnyögi s nem tudni, kire haragszik és miért. A következő nap a libegőé. Óránként indul, ki tudja, miért pedig jókora sor verődött ösz­­■sze a zugligeti végállomáson. Mónika áll sorban, én félrehú­zódom. A pénztárablakon egy táblán az árak: retúr 7 forint, biztosítással 7,20. Mónika mondja népiesül: — Két retúrt kérek. A pénztáros — idősebb férfi — a kérés ellenére ráragasztja a két biztosítási bélyeget is a jegyekre. A húsz forintból pe­dig visszaad 5 forint 50 fillért. .. Tíz fillér nem a világ, de sok kicsi sokra megy, különösen an­nak, aki visszafogja. (Hányan is utaznak egy nap a libegőn?) A zöldséges magyarul sem ért Délután az óbudai piacra me­gyünk, paprikáért. Az erőset ke­vés külföldi bírja, így Hát én válogatok és beszélek Mónika helyett. — Erős­ ez a paprika? — kér­dezem a bolgárkertészek stand­jánál. Az asszony pillantásra sem méltat, hanem odaszól a férjé­nek: — Csináljatok már valamit a táblákkal, mert ezek itt folyton kérdezősködnek. Már fáradt va­gyok a sok kíváncsitól. . . A Budapesti Történeti Mú­zeumban éppen filmet forgatnak. Kosztümös várúrnők és lovagok jelenésükre várva az űrhajós­jelentéseket olvassák az előcsar­nokban. A ruhatárosnő kedve­sen fogadja a német vendéget, s mert táblát nem látok, meg­kérdezem, mivel tartozom a ru­határért. — Amennyit gondolnak — mondja, ránk bízva a tarifát. A múzeumőröknek kevés most a dolguk, örülnek, hogy segít­hetnek. Szívesen kalauzolnak, megmutatják a leghelyesebb ha­ladási irányt, az egyik — sza­bályellenesen — még a liften is fel akar vinni, hogy ne a lép­csőn kaptassunk. A múzeum ra­bul ejti a világjárt Mónikát pá­ratlannak tartja a feltárás építé­szeti megoldásait, a kivitelezést, a­­szépséget. De sehol egy ide­gen nyelvű magyarázat. A női múmiánál a teremőr hozzánk lép, és tudós módjára, azonkí­vül németül magyaráz. A kijá­ratnál sok pénzt hagynánk, a képeslapokat, plakátokat, köny­veket áruló férfinál, ha lenné­nek német nyelvűek is. Beérjük hát két fagylalttal. Légrády Eszter D­udatétény. A Dunára néző lan­­­­kás domboldalon a rózsakert­. Óriási ágyasokban, szám­lálhatat­­lan sorok rendjén és szétszórt foltokban sok ezernyi tő,­bokor, itt-ott rudak háromszögére, meg falmagas farácsokra futtatott százszínű, illatos füzérek. A Gyü­mölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet központjában teg­nap nyílt meg a szabadtéri ró­zsakiállítás, illetve — a tágas kiállítócsarnokban — a vágott rózsák bemutatója. Az elsőt 1959-ben rendezték, s ez a mosta­ni már a huszonkettedik. Csak egyszer maradt el, 1977-ben, és akkor is csak azért, mert a kiál­lítás tervezett nyitása előtt pár nappal jégeső pusztította végig a kertet, szinte egyetlen rózsatövet sem hagyott épségben. Márk Gergely, a kutatóintézet tudományos főmunkatár­sa mutat­ja gyűjteményét, a több mint­ háromezer fajtát évről évre vizs­gáztató kísérleti parcellákat, az újabb és a még újabb hibride­ket. Ö — latinosan — rozárium­­nak mondja ezt a kilenc hektá­ron pompázó, gyönyörűséges bi­rodalmat. Harminc év alatt ő te­remtette a rózsakertet, folyvást bővítette, jobbította a közvetlen munkatársaival, ahogy a huszon­két kiállítás mindegyike is az ő kezük nyomát viselte. A „rózsák atyja” tiszteletbeli címet jóízűen megmosolyogja. Vagyis tréfás ugratásnak veszi, amikor Gül Babáéhoz, a török­kori rózsakultúra budai aposto­láéhoz hasonlítom a három évti­zedes rózsanemesítői munkáját. Székelyföldön — Csíkban, Há­ —h Hét nap — egy arc ( Rózsakertész romszékben — volt gyermek. Mint mondja, paraszti és kovács­mesteri környezetben „ragadt rá” mindaz, ami későbbi pályájára el­indította. Köztük a természeti szépségek varázsa, meg a míves­­ségeké: a ki­varrott, a faragott, a festett meg a vasból, rézből ki­vert vagy kőbe vésett formák és színek világa. Kertészinasnak állt 1927-ben — Szászrégen­ben, majd Marosvásárhelyt „szolgált” — aztán a bajai, illetve később a fővárosi kertészképzőben folytatta középiskoláit. — Sokfelé vivő, sok út nyílt meg előttem is — tűnődik el egy pillanatra —, amikor a háborús hányattatások után Pestre haza­kerülvén döntenem kellett: ho­gyan tovább? A kertészetnél ma­radtam. Az Agrártudományi Egyetem kert- és szőlőgazdasági karára iratkoztam be 1946-ban Mondhatom, nem volt könnyű dolog egyedül, család, rokonság nélkül Bizony akkoriban, páran, mi, szegényebb diákok sokszor hajnalig hordtuk a zsákot vásár­csarnokokban, rakodtunk ki-be, ci­peked­tünk a pályaudvarokon.. Aztán reggel beülni a tanterembe, laboratóriumba. De az volt ben­nem: ha ég s föld összeszakad, akkor is kertészmérnök leszek Már az egyetemi évek alatt rá­kaptam a rózsára. Harminc és fél éve, vagyis 1950 januárjában ke­rültem ide az intézetbe, kutatási f -----------­ témaként, persze, a rózsát vá­lasztottam. És nem volt okom megbánni azóta sem. Pedig jóformán az alapoknál kellett kezdeniök. Igaz, a század­­forduló táján egy felvidéki erdő­­mester, Geschwindt Rezső rózsa­ügyben világnagyságnak számí­tott, egyik-másik fajtája ma is — épp 70 évvel halála után — forga­lomban van. Amíg azonban itt, a kutatóintézetben el nem kezdték a nemesítést, csak­ magánkerté­szek buzgalma vitte, döccentget­­te tovább a rózsanemesítés dol­gát. Márk Gergely­­eddig ötven új rózsafajtát nemesített ki, közülük nyolc kapott állami elismerést. A legkedvesebb rózsája a Budaté­tény nevű, barackvirág színű tea­­rózsa, amely sokat virágzik, el­lenálló, edzett és igen jó alapot ad a további nemesítésekre. A legújabban kinemesítettek közül a Bátyaiak nevű, sötét rózsaszí­nű babarózsa (vagyis csokrosan virágzó) fajta ígér sikert Nem­rég terjesztették elő állami elis­merésre. Márk Gergely jó húsz éve A rózsa címmel bocsátotta útjára első könyvét. A németül is ki­adott könyv az 1972-es párizsi s­za­kk­ö­n­y­v- ki­ál­l­í­t­ás­on másod­i­k díjat nyert. Azóta a rózsakedve­lők kezébe került a Kis­ rózsa­­könyv, majd pedig a Rózsák zsebkönyve című kötete is. Most dolgozik a negyediken A gyakor­lati rózsakertészeknek, kiskerttu­­laj­­toposoknak szánt újabb kö­tetei előreláthatóan 1982-ben je­lentetik meg. Csafló Jenő — tözt esvok is Mindennap „nap" Az elmúlt hét egyik nem lehe­ Tt csülhető eseménye a szerdai „taxisnap” volt. Az újságok is beszámoltak róla, hogy tudjon róla az­­is,,aki nem szokott taxi­val utazni, és tudjon róla az is, aki szokott, de az elvakító meg­szokás, a nagyvárosi ember ha­nyag közönye vagy egyéb fatális tévedés folytán nem vette észre, s elkönyvelte magában ezt a szer­dát is úgy, mint a másik öt ese­ménytel­en hétköznapot. Minden­esetre a vállalatot szó nem ér­heti, előre szóltak, beharangoz­ták a rendkívüli eseményt. En­nek fejében el is várhatták, hogy az utasok kicsit megilletődötten, elfogódottan üljenek aznap taxi­ba, ünnepélyesen, megbicsakló bokával, elszoruló torokkal, lám­pa lázasan, amint ez kivételes al­kalmakkor dukál. A vállalat alaposan fölkészült erre a napra: „csak műszakilag és esztétikailag gondosan előké­szített járművek indultak forga­lomba” — derül ki az egyik új­ságból. — Remek — kaphatta föl fejét a nyájas olvasó —, ez már döfi. Az „esztétikai gondosság” nyilván azt jelenti, hogy kívül­­belül alaposan lemosták a kocsi­kat, gondosan kiürítették a ha­mutartókat, s a karambolos, ne­tán totálkáros autókat szigorúan kivonták a forgalomból. Aki mindezt végiggondolva, könnyben ázó szemét megtörü­lve tovább olvasta a cikket, egyéb érdekes dolgokat is megtudhatott. A vállalat „közönséggel” kapcso­latot tartó dolgozói — a telefo­nosoktól a gépkocsivezetőkig — gyorsan, pontosan, udvariasan, a legnagyobb gondossággal látják el feladataikat” — aznap, szer­dán No ez már tényleg megha­tó. De vajon mi ifiás keríthet ekkora feb­eket a dolognak, ha nem az, hogy a jijyirki hétközna­pok özönében,­minik­­c nem ter­mészetes. Ne légyüfik­ rosszmá­snak. Az utas, aki saját Morén tapasztalhatta a gondosságot, biz­tos boldogan nyugtázta az ese­ményt. Nem kis dolog! A vele „kapcsolatot tartó dolgozó" kap­csolatot tart vele, és ráadásul még udvarias is. Lám, milyen egyszerű örömet szerezni az em­bernek. Nem kell semmi több hozzá, csak egy ..taxisnap”. És ha meggondoljuk, hány ilyen nap van egy évben! Van építők, vas­utasok, bányászok napja, gyere­kek és anyák, valamint — hogy a vénkisasszonyok se rövidüljenek meg — nők napja. Az apák nap­járól itt szó se essék, bár állító­lag minden fizetésnapot kettő­három is követ egyszerre. Nos, mindezt számba­ véve nem állunk rosszul, bár tagadhatatlan, hogy még így is kicsit foghíjas a kalendárium. Arról nem is be­szélve, hogy a bányászok, az épí­tők, a vasutasok napja munka­­szünetre, vasárnapra vagy vala­milyen más ünnepnapra esik. Te­hát szabad a gazda, az ipar, a ke­reskedelem, a szolgáltatások kü­lönböző ágaiban dolgozók ké­­nyü­k-kedvük szerint tarthatnak szakmai napot.” Alkalom bőven van. Sőt ... A fejetlenséget elkerülendő, be kellene osztani az időt. A szak­mai és a névnapokat össze lehet­ne például házasítani. A Gedeo­nokkal a geodéták, a Bódogokkal a bádogosokat, a Zsuzsannákkal pedig mondjuk a villanyszerelők oszthatnák meg napjukat. Mert azt fontos tisztázni, hogy melyik napon melyik szakmára kerüljön sor. Kínos lenne, ha egy kevéssé tájékozott, vagy megzavarodott civil „Hentesnapon” a mállás ke­nyér miatt próbálna reklamál­ni . . . Aki viszont tudná, hogy milyen nap, melyik n­ap van, az aprólé­kosan porciózva gondjait, vígan élhetne. Mindennap lenne egy ..nap”, s egy év alatt sok min­denre sort lehet keríteni. Feltéve, hogy is nagylelkűév felajánlott napon, az illető vállalat ..dolgo­zói gyorsan, pontosan, udvariasan a legnagyobb gondossá­gna­k lát­ják el feladataikat”. Szénán Balázs

Next