Magyar Hírlap, 1981. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
8 Tanácsok Fóruma A felügyeleti jogkörben történő megváltoztatásra vagy megsemmisítésre a jogszabálysértő határozatot hozó szerv közvetlen felettes szerve jogosult. Erre részbena fokozatosság megtartása miatt, részben a jogorvoslati fórumrendszerrel kapcsolatos okokból van szükség. Felügyeleti jogkörben bármilyen hatásköri szinten hozott államigazgatási határozatot meg lehet változtatni, illetőleg semmisíteni. A megváltoztató vagy megsemmisítő határozat ellen a határozat tartalmától és a felügyeleti jogkört gyakorló szerv hatásköri szintjétől függően van helye jogorvoslatnak. Ha a határozat — tartalmánál fogva — bíróság előtt megtámadható, az ügyfél e jogát anélkül gyakorolhatja, hogy tekintettel lenne arra, milyen szintű szerv hozta a határozatot. Más a helyzet a bírósági felülvizsgálat körén kívül eső határozatokkal. Ha az első fokú határozatot felügyeleti jogkörében eljárva a közvetlen felettes — azaz, a másodfokú jogkört gyakorló — szerv változtatta meg, illetőleg semmisítette meg, az ügyfél felülvizsgálati kérelemmel élhet. Ha viszont a másodfokú határozatot változtatta vagy semmisítette meg a felettes szerv, az utóbbi határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a másodfokú határozatok felügyeleti jogkörben, illetőleg felülvizsgálati kérelem alapján történő felülvizsgálatánál esetenként eltérő a fórumrendszer. ÜGYÉSZI INTÉZKEDÉSEK. Az ügyészi szervezet — általános törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva — intézkedéseket tehet annak érdekében, hogy a Minisztertanácsnál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek tevékenysége összhangban álljon a jogszabályokkal. Az ügyész a jogszabálysértő határozat ellen óvást, a törvénysértő gyakorlatban vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés miatt felszólalást, a jövőbeni törvénysértés veszélye esetén pedig figyelmeztetést nyújt be. Óvásnak jogerős vagy végrehajtó határozat ellen van helye, és kizárólag jogszabálysértés miatt. Az óvást az ügyész általában a törvénysértő határozatot hozó szervhez nyújtja be, jogában áll azonban közvetlenül a felettes szervhez fordulni, önmagában az óvás benyújtásának csak akkor van a végrehajtásra halasztó hatálya, ha az óvás bírság kiszabásáról szóló határozat ellen irányul. Az egyéb határozatok ellen benyújtott óvásban az ügyész indítványozhatja a végrehajtás felfüggesztését. Ilyen esetben haladéktalanul határozatot kell hozni a végrehajtás felfüggesztéséről. Ugyanez az államigazgatási szerv teendője akkor, ha a törvényben megszabott idő alatt nem vizsgálja meg az ügyészi óvást. A törvénysértő határozatot ..hozó szerv a hozzá benyújtott ügyészi óvást köteles nyolc napon belül — testületi szerv a legközelebbi ülésén — megvizsgálni, és ha azt alaposnak tartja, korábbi határozatát e határidőn belül hatályon kívül helyezni vagy módosítani. Amennyiben az államigazgatási szerv az óvással nem ért egyet, az óvást az ügyre vonatkozó iratokkal és észrevételeivel együtt a megvizsgálástól számított nyolc napon belül felettes szervéhez kell felterjesztenie. A felettes szerv az ily módon hozzá felterjesztett, valamint az ügyész által közvetlenül hozzá benyújtott óvás kérdésében harminc napon belül dönt. Ha az ügyész a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül nyújtotta be az óvást — feltéve, hogy törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet másként nem rendelkezik —, a törvénysértő határozatot a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra való tekintet nélkül hatályon kívül kell helyezni, illetőleg módosítani kell, így tehát az ügyészi óvás alapján az államigazgatási szerveknek szélesebb körű lehetőségük van az elkövetett jogszabálysértés felszámolására, mint óvás hiányában lenne. Ha az ügyész a keresetindításra nyitva álló határidő letelte után nyújt be óvást olyan államigazgatási határozat ellen, amelynek bíróság előtti megtámadását a minisztertanácsi rendelet lehetővé teszi, az államigazgatási szerv egyetértés hiányában is érdemben határoz az óvás tárgyában (vagyis ilyenkornem kell az ügyet a felettes szerv elé terjeszteni).Az ügyész a jogszabálysértésekről részben saját vizsgálatai során szerez tudomást, részben közérdekű bejelentés, más szervek jelzése vagy az érdekeltek beadványa hívja fel figyelmét a törvénysértésre. Az utóbbival kapcsolatban célszerű megemlíteni, hogy az ügyész az ügyfelek óvás iránti kérelmeit rendszerint csak akkor vizsgálja ki saját hatáskörében, ha az államigazgatási eljárásban a jogorvoslati lehetőségeket — a felülvizsgálati kérelmet is ideértve — már kimerítették. A felszólalást és a figyelmeztetést az ügyész mindig az érintett szervhez nyújtja be. Ezeket az intézkedéseket harminc napon belül — testületi szervnek a legközelebbi ülésén — kell megvizsgálni, és a szükséges intézkedést megtenni. Egyetértés hiányában ugyanaz a teendő, mint az óvással: az ügyet a felettes szerv elé kell terjeszteni, amely harminc napon belül határoz. A HATÁROZAT SEMMISSÉGE. A jogerős államigazgatási határozatot nem lehet tetszés szerint megváltoztatni vagy megsemmisíteni, erre csak az eljárási törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén kerülhet sor. A törvény pedig messzemenő védelemben részesíti a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat, általában nem teszi lehetővé a határozatnak az említett jogok sérelme árán való megváltoztatását vagy megsemmisítését. Vannak azonban olyan súlyos jogszabálysértések, amelyek fennállása esetén az általánosnál szélesebb körű lehetőséget kellett biztosítani a megváltoztatására, illetőleg a megsemmisítésére. E célból határozza meg a törvény az úgynevezett semmisségi okokat. Semmisségi ok fennállása esetén a határozatot mind a jogorvoslati eljárásban, mind az egyéb határozat-felülvizsgálati eljárásokban a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogra tekintet nélkül meg kell semmisíteni, feltéve, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számítva három év még nem telt el. Ilyen semmisségi ok, ha az ügy nem államigazgatási szerv (hanem pl. a bíróság) hatáskörébe tartozik, illetőleg az államigazgatási szervnek az ügyben eljáró dolgozója a kötelességét a büntetőtörvénybe ütköző módon megszegte és ez az államigazgatási szerv határozatát, befolyásolta. * Mellékletünk terjedelmi korlátai nem tették lehetővé az új eljárási törvény valamennyi rendelkezésének ismertetését. Ezért arra törekedtünk, hogy csupán a leglényegesebb változásokra hívjuk fel a figyelmet, illetőleg az ügyfelek szempontjából alapvető jelentőségű szabályokkal foglalkozzunk. A törvény megalkotásának egyik fontos célja az volt, hogy az évenként elbírálásra kerülő mintegy negyvenmillió hatósági ügyben az államigazgatási szervek gyors és egyszerű eljárás keretében döntsenek, ezek az ügyek minél kevesebb utánjárást igényeljenek az ügyfelektől, s tovább erősödjék a hatóságok, valamint az eljárásban részt vevő szervek és személyek közötti együttműködés, amely az államigazgatás hatékony működésének fontos előfeltétele. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy az új eljárási törvény rendelkezései széles körben ismertté váljanak, s mind az ügyfelek, mind az eljáró államigazgatási szervek munkatársai tisztában legyenek jogaikkal és kötelességeikkel. Az államigazgatási szervek már eddig is sokat tettek annak kifejezésre juttatása érdekében, hogy az államigazgatás a lakosság szolgálatát jelenti. Az 1982. január 1-én hatályba lépő magas szintű jogszabály újabb jó eszköz ahhoz, hogy a hatóságok és az ügyfelek közelebb kerüljenek egymáshoz, s még inkább kibontakozzanak államigazgatásunk szocialista jellemvonásai. A MELLÉKLET SZERZŐI: dr. Fonyó Gyula, dr. Kilényi Géza, dr. Zsuffa István. SZERKESZTETTE: dr. Németh Géza. ,94. JÚNIUS 30 KEDD MELLÉKLET A módosított eljárási törvény Hazánkban 1957-ig az államigazgatási eljárás szabályai szétszórtan, a különböző tárgykörökre vonatkozó jogszabályok anyagi jogi rendelkezései közé vegyítve voltak fellelhetők. Ez azt eredményezte, hogy úgyszólván minden eljárásfajtában más és más szabályozás jutott érvényre, ezért sem a jogalkalmazók, sem az ügyfelek nem tudtak kellőképpen eligazodni a törvényes és egymástól eltérő eljárási szabályok között. Nagy előrelépést jelentett, hogy 1957-ben az országgyűlés megalkotta azállamigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt, amely az államigazgatási eljárások túlnyomó többségére kiterjedő érvénnyel szabályozta az államigazgatási szervek hatósági eljárásának legfontosabb kérdéseit. Noha az eljárási törvény egészében kiállta a gyakorlat próbáját és időállónak bizonyult, a megalkotása óta eltelt 24 év alatt társadalmunk életében, s ezen belül az államigazgatási szervezetben is annyi változás történt, hogy napirendre kellett tűzni a törvény egészének átfogó felülvizsgálatát és a kor követelményeihez igazodó új szabályozást. E munka egyik fontos szakasza zárult le 1981. április 16-án, amikor az országgyűlés elfogadta az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosítása és egységes szövege tárgyában előterjesztett törvényjavaslatot, és azt 1981. évi I. törvényként beiktatta az ország törvényeinek sorába. Noha ezzel a korábbi szabályozás sok tekintetben megváltozott és kiegészült, az országgyűlés mégsem új törvényt alkotott, hanem a korábbi eljárási törvényt módosította. Ugyanakkor számos új vagy jelentős mértékben megváltozott tartalmú rendelkezést is tartalmaz. Ezeket az ügyfélnek és az ügyintézőnek egyaránt meg kell ismernie, hogy — várhatóan 1982. január 1. napján — zökkenőmentesen történjék az átállás a korábbi szabályokról az új rendelkezések alkalmazására. Az államigazgatási eljárásjog korszerűsítése azonban ezzel korántsem fejeződik be. A törvény egyes rendelkezései szükségessé teszik bizonyos tárgykörökben a törvényhez kapcsolódó minisztertanácsi rendelet megalkotását; ilyen a hatósági bizonyítványok kiadása, illetőleg az államigazgatási határozatok bíróság előtti megtámadása. Ezen túlmenően hátravan még a különös eljárási szabályok átfogó, valamennyi ágazatra kiterjedő felülvizsgálata is. Mindezek eredményeként az eljárási szabályok rendszere nagymértékben egyszerűsödik, áttekinthetőbb lesz, és a szabályozás egységessé válik. Végül felhívjuk a figyelmet: különösen felelősségteljes feladatot ró az új szabályok alkalmazására való áttérés az államigazgatási szervek munkatársaira azokon a jogterületeken, amelyekre eddig az eljárási törvény hatálya nem terjedt ki (devizagazdálkodás, külkereskedelmi igazgatás), illetőleg formálisan kiterjedt ugyan, gyakorlatilag azonban a törvény rendelkezéseit nem alkalmazták (társadalombiztosítási igazgatás). Az ügyfél jogai és kötelességei A törvénymódosítás tovább növelte az ügyfél szerepét az eljárásban, megerősítette jogait, s egyben kötelességeit rögzítette. Nemegyszer emlegetjük, hogy az államigazgatási eljárás ügyfélközpontú, mivel az ügyfél jogai és kötelességei kölcsönhatásban vannak, de azért is, mert az eljárásban az ügyfél mellett a döntést hozó hatóság a másik fél mindaddig, amíg nem hoz határozatot, ami viszont kizárólag a hatóság joga, és az az ügyfélre már kötelező. Ügyfél az a magánszemély, illetőleg jogi személy, akinek, illetőleg amelynek jogát vagy jogos érdekét az államigazgatási ügy érinti. TUDNIVALÓK AZ ELSŐ FOKÚ ELJÁRÁSRÓL. Az első fokú eljárás általában az ügyfél kérelmére indul (valamilyen engedélyt, kedvezményt, igazolást kér stb.). Ez azonban nem azt jelenti, hogy — ha a jogszabály megengedi — az eljárás hivatalból nem indítható meg vagy nem folytatható (pl. adókivetés, valamire kötelezés stb.). Az államigazgatási szerv az ügyfél kérelmére köteles eljárni. Ha az államigazgatási szerv nem intézkedik, az ügyfél a felettes szervtől kérheti az eljárás megindítását, s ilyen esetben a felettes szerv ad utasítást az ügy intézésére. Ha az eljárás ellenérdekű ügyfél kérelmére indul vagy azt hivatalból kezdeményezik, illetőleg folytatják, az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell. A nagyszámú érdekeltet (lakótelep, városrész) érintő eljárás megindítását pedig közhírré kell tenni a rádió, a helyi sajtó stb. útján. Az ügyfél a kérelmét a határozat jogerőre emelke- déséig visszavonhatja. Ilyenkor az államigazgatási szerv az eljárást határozattal megszünteti. Ha azonban az eljárás hivatalból is megindítható, az államigazgatási szerv az eljárást folytathatja. Az államigazgatási szerv a hivatalból indított vagy folytatott eljárást — ha a megindításra vagy a folytatásra okot adó körülmény már nemáll fenn — szintén megszüntetheti. Az eljárás megszüntetéséről mindazokat tájékoztatni kell, akiket az eljárás megindításáról értesítettek, illetőleg akiknek erről tudomása lehet. Az állampolgárok jogos érdeke a gyors ügyintézés. Ezért a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történt megindításától számított harminc napon belül dönteni kell. Ennél rövidebb ügyintézési határidőt bármely jogszabály, hosszabbat azonban csak törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet állapíthat meg. Előfordulhat, hogy — az ügy bonyolultsága vagy más ok miatt — a legjobb munkaszervezés mellett sem lehet határidőben X&3