Magyar Hírlap, 1983. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

2 1983. JÚLIUS 30. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA Fagyod Hírlap -----------TTTW Az olasz szocialisták kísérlete 1 . 07 A Góliát és kockázata AZ IDŐPONT 1976 JÚLIUSA: az Olasz Szocialista Párt Köz­ponti Bizottsága a római Midas szállóban tartott ülésén Bene­detto Craxit választja meg a párt főtitkárává. Az alig 42 éves, milánói szü­letésű szicíliait az olaszok jófor­mán nem is ismerik.­ Neve még azok számára sem cseng isme­rősen, akik pedig rendszeresen az eleddig Francesco De Mar­tino vezette pártra szavaztak. Pedig e viszonylag fiatal, dél­vidéki politikus már jó ideje a párt úgynevezett autonomista szárnyának vezéralakja. Ám alig múlik el öt esztendő, és Benedetto, azaz most már Bettino Craxi az olasz politika színpadának egyik legismertebb, s egyúttal legvitatottabb szerep­lőjévé válik. A párttagoknak csupán 10 százalékát tömörítő autonomisták képviselőjeként ke­rült a legfőbb pártfunkcióba, de az 1981. áprilisi palermói kong­resszuson — ahol már közvetlen szavazással erősítik meg tiszté­ben — immár maga mögé állítja pártja tagjainak több mint 70 százalékát. Ettől kezdve vérbeli politikusként manőverezik az or­szág politikai erői között és a szakszervezetekkel folytatott tár­gyalásokon. Állandóan a sajtó címoldalain szerepel: hol panyókára vetett farmerdzsekiben nyilatkozgat, hol pedig mondén vígságokróll­ integet az olvasóknak. S közben, mintegy mellesleg, az 1981. jú­niusában rendezett adminisztra­tív választásokon 5 százalékkal sikerül növelnie pártja szavazó­táborát is... „Győzött a Craxi-jelenség” — mondták akkor párthívei, s „Craxi-effektus”-ról beszélt az olasz sajtó is. Ebben ugyan lehe­tett némi mediterrán túlzás is, de tény, hogy a keresztényde­mokrata Aldo Moro tragikus halála és a republikánus Ugo La Marsa elhunyta után, egyetlen olasz politikus sem bírt olyan szuggesztív erővel, egyetlen po­litikacsináló sem gyakorolt a közvéleményre, s általában a po­litikai életre oly látványos ha­tást, mint Bettino Craxi. PÁRTJÁBAN egyeduralmat va­lósítva meg, pálfordulásokkal és következetlenségekkel tarkítva ugyan­ ,de agresszív céltudatos­sággal tör a hatalom legmaga­sabb régiói felé. Proudhonista elméletei és Machiavellit idéző módszerei joggal vitatottak, de kétségtelen ügyességét dicséri, hogy pártját — noha a szocia­listák a hatvanas évek közepe óta az uralkodó osztály lénye­ges, bár csupán kis részét al­kotják, s alkalmanként ugyan­úgy, vagy még rosszabbul visel­kednek, mint a keresztényde­mokraták — a valódi változásba vetett olasz remények hiteles le­téteményesének sikerült feltün­tetnie. Ez, természetesen, kockázatos játszma. Hogy mennyire az, ta­lán éppen most fog kiderülni­­, amikor Craxi végre lehető­séget kapott régóta dédelgetett álma megvalósítására, a mi­niszterelnöki poszt betöltésére. Amikor tavaly ősszel, az Avanti! (az OSZP lapja) ünnepségén két szendvics majszolgatása közt azt fejtegette, hogy „Athén és Pá­rizs, Madrid és Stockholm után Róma következik majd” — maga sem gondolta, hogy ez valóban és ilyen hamar bekö­vetkezhet. Nem tagadható a jelentősége annak, hogy az Olasz Köztársa­ság történetében először alakít kormányt szocialista politikus. Ennek ellenére, a szocialisták hatalomra kerülését mégsem le­het a spanyol vagy a francia példa megismétlődéseként érté­kelni. Ennek több oka is van. Hiszen például — s ez az olasz baloldali alternatíva, régi, nagy tehertétele­­— az­­Olasz Szocia­lista Párt minden szempontból meglehetősen gyenge. NINCS OLYAN SZÍ­LES BÁ­ZISA, mint akár görög testvér­­pártjának, akár a svédnek, hí­ján van a spanyol szocialistá­kééhoz hasonló, viszonylag rea­lisztikus gazdasági programnak, a kommunistákkal való együtt­működése pedig (mint például Franciaországban) egyelőre szó­ba sem kerülhet — jóllehet, az Olasz Kommunista Párt számbe­lileg is Itália második legna­gyobb pártja. Ami miatt a görög és a fran­cia, a spanyol és a svéd pél­dákkal való párhuzam különösen nem helytálló: az olasz szocia­listák nem azért kapták a kor­mányalakítás feladatát, mert a választásokon győzelmet arattak. Szavazataik számát 9,8 százalék­ról növelték ugyan, ám nem a remélt, várt 14, hanem mind­össze a csekélyke 11,4 százalék­ra. Az MSZP ezzel tulajdonkép­pen a választásokon vereséget szenvedett.­­ Az olasz szocialistákat tehát egyáltalán nem a „népakarat” juttatta a kormányra,­­hanem a helyzet szükségszerűsége, az, hogy nem volt más választási lehetőség. Mert bár a Craxi-kor­­mány még nem alakult meg, a koalíciós tárgyalások még tar­tanak, az azonban senki számá­ra sem kétséges, hogy a félszi­get háború utáni 44. kormánya Craxi vezetésével fog megala­kulni, s valószínűleg a vártnál is gyorsabban. Itáliának ugyanis nincs más alternatívája. Ha ugyanis az MSZP kísérlete kudarcba fulladna (miként tör­tént ez 19­79-ben), a szocialisták ellenzékbe vonulnának, s ezzel patthelyzet alakulna ki. A VÁLASZTÁSOK UTÁNI parlamenti viszonyok ugyanis olyan bizonytalanok, — egyik párt sem rendelkezik abszolút többséggel —, hogy nem tennék lehetővé egyik párt számára sem a nyugodt kormányalakítást, így azután, bármilyenek legye­nek is a majdani kormánypart­nerek közötti gyanakvások és­ szemrehányások , mégis koalí­cióra kell lépniük egymással. Ráadásul Craxi ezúttal él is azzal, hogy ismét ő (illetve párt­ja) tölti be a mérleg nyelvének a szerepét: a kormány ugyanis úgy fog megalakulni, ahogyan ő akarja. Máris kijelentette: élni fog az alkotmány 92. cikkelyé­ben foglalt jogokkal. Ez­ megha­tározza­­ a miniszterelnök hatal­­m­át,­­ jogait a kormányalakítás­ban, vagyis a választhatja ki kabinetje tagjait, s nem a pártok korifeusai... S ezzel mintha a gyakorlatban is megszületne az idei viareggiói karnevál egyik mulatságos papírmasé-figurája, a Góliát-Craxi, aki lilliputi figu­rákként tartja kezében a többi párt vezetőit... Persze, a szocialistáknak is en­gedniük kell majd: nem csupán a máris követelődző keresztény­­demokratáknak, hanem a vá­lasztások igazi nyertesének, a republikánusoknak is. Valószínű, hogy nagy összecsapások éppen Craxi és a republikánusok nép­szerű vezetője, Spadolini között lesznek. A külpolitikát, az intéz­ményi reformokat, a politikai morál megtisztításának szüksé­gességét illetően valamennyi párt között egyetértés van. Amiben vitáznak: a gazdasági nehézségek megoldásának mód­jai. S szó mi szó, ebben nem a szocialistáké a legjobb javas­lat. MINDEZT TUDJÁK, maguk a szocialisták is, akik tisztában vannak azzal, hogy gyakorlati­lag egy „lerobbant” ország kor­mány­rúd­j­át veszik kézbe. S miután mindenképpen népsze­rűtlen intézkedések meghozata­lára kényszerülnek ők is, ez elő­revetíti azt, hogy esetleg — mint­egy áldozati­­bárányként — a többi párt igyekezni fog mielőbb megszabadulni tőlük. Akár egy újabb kormányválság árán is. A Góliát-Craxi kísérletének kockázata csak növekszik azzal, hogy „progresszista’­’ programjá­nak lényege, sajnos­ csak a DC —PSZ korábbi típusú ..vitázó együttműködése.”... pgy. felújított ötpárti koalíció, keretében. Járai Judit KÜLFÖLDI­­­APOKBQL npfl­flfl Az Egyesült Államok közép-ameri­kai katonai jelenléte a térség orszá­gainak belügyeibe való közvetlen és durva beavatkozássá változott — ál­lapítja meg pénteki kommentárjában a Pravda. Az SZKP KB lapja rámutat: a közép-amerikai nemzeti felszaba­dító mozgalmak, a nicaraguai for­radalom ellen alkalmazott ameri­kai „elrettentési stratégia” célja azoknak a nemzeti demokratikus erőknek a zsarolása is, amelyek a világ más térségeiben szintén fel­lépnek az imperialista, mindenek­előtt az amerikai politikával szemben. E forradalmi mozgalmak elnyo­mása nem új célkitűzés Washing­tonban, eddig azonban az ameri­kai kormányzat — ha nem is mindig sikeresen — elképzeléseit a mindenkori helyi diktatúrák tá­mogatásával igyekezett megvaló­sítani. Reagan elnök kormánya már nem elégszik meg a reakciós rezsimek anyagi, valamint had­felszereléssel és katonai tanács­adókkal való támogatásával. Most először indul hatalmas amerikai haditengerészeti kötelék közép­amerikai hadgyakorlatra. Reagan elnök lépései egyre na­gyobb ellenállást, tiltakozást vál­tanak ki világszerte; az Egyesült Államok szövetségesei sem érte­nek egyet ezzel a politikával, s egyre több tiltakozó állásfoglalás lát napvilágot Washington vezető köreiben is. Némely washingtoni politikus, főként pedig az ameri­kai közvélemény amiatt aggódik, hogy az Egyesült Államok egy újabb vietnami típusú háborúba keveredik — ezúttal nem a távo­li Ázsiában, hanem a nyugati fél­teke középpontjában, Közép- Amerikában. China Daily (Jiao Ce-jang kínai miniszterelnök élesen bírálta a felesleges nagyberu­házások sokasodását — jelentette pén­teken a pekingi, angol nyelvű napi­lap. A kormányfő Tiencsinben nyi­latkozott, ahol az egyik mintakép­ként kiemelt, a hadsereg segítségé­­vel épülő beruházást tekintette meg. A túl sok nagyberuházás el­nyújtja az építkezési átfutást, megsokszorozza a beruházási tő­két, de nem biztosít megfelelő minőséget, fejtette ki Csao. Amennyiben ez a helyzet tovább tart, az ország nem lesz képes el­érni a maga elé tűzött célokat, noha biztosította rájuk az anya­got és a pénzt. A miniszterelnök kemény sza­vai nem sokkal azután hangzot­tak el, hogy Pekingben bejelen­tették: az idei beruházások felső határát 55 milliárd jüanra (27,5 milliárd dollár) limitálják, jövőre pedig 60 milliárd jüanban szab­ják meg a felső határt. Tavaly a beruházási összeg 55,5 milliárd jüan volt. Ez 11 milliárdos ugrást jelentett az előző évihez képest és jelentős feszültséget teremtett a gazdaságban: az építkezési­­anyagokban, nyersanyagokban hiányok keletkeztek, az ilyen ter­mékeket előállító vállalatok sok psython áremelésekre használták ki a helyzetet, ez viszont pénz­ügyi csődbe vitt több nagy épít­kezést. Csao Ce-jang csütörtöki tien­­csini látogatásán azt hangsúlyoz­ta, hogy a kulcsberuházások szá­­­­ma nem lehet túl nagy, viszont amikor megkapják ezt a rangot, elsőbbséget kell biztosítani szá­mukra. Reagan titokban készül a választásokra Begin és traumái­­ C­ok találgatásra szolgáltatott az okot, hogy Begin izraeli kor­mányfő váratlanul lemondta az e hétre tervezett amerikai láto­gatását. A vizit elmaradását hi­vatalosan „személyes okokkal” indokolták. Az izraeli sajtó ezek mögött a miniszterelnök egészsé­gi állapotának heveny romlását gyanítja. A Haarec c. napilap szerint Begin szellemi és fizikai állapota olyan, hogy­­nemcsak egy fárasztó utazást zár ki, ha­nem nyíltan felveti azt a kér­dést is: képes-e egyáltalán a kormány vezetésére? A lap emlékeztet, arra, hogy Begin többször kijelentette: 70. életévének betöltése után le­mond posztjáról. Nos, a 70-ik születésnapját a múlt szombaton ünnepelte a kormányfő, de le­mondó nyilatkozata egyelőre ké­sik. Az ellenzéki Munkapárt siettetni szeretné ilyen irányú döntését s ezért nyilvános vitát javasolt a parlamentben a kor­mányfő egészségi állapotáról, mert szerinte Begin immár kép­telen az ország vezetésére. A jól­értesültek szerint egyébként Be­gin súlyos lelki traumáktól szen­­ved, amelyekhez feltehetőleg hozzájárult felesége tavaly no­vemberben bekövetkezett halála is. Nos, ami az utóbbi időben a megszállt Ciszjordániában megy végbe, ha Beginnél talán nem is, de alkalmas lelki traumák elő­idézésére. Álarcos fegyveresek — minden jel szerint izraeli tele­pesek — Habros városában gép­­pisztolytüzet nyitottak arab egye­temisták egy nagyobb csoportjá­ra. Hármukat megöltek, több mint harmincat megsebesítettek. A terrorakció négy részvevője elmenekült, s azóta nyomuk ve­szett. A merénylet elleni tiltako­zásul az arab­ lakosság Nablusz­­ban tüntetést, rendezett. Izraeli katonák a tömeg közé lőttek s egy asszonyt megöltek, több tün­tetőt pedig megsebesíettek. Az­óta Ciszjordánia több körzetében tiltakozó sztrájkokat tartottak s növekedett a feszültség. Több ENSZ-tagállam kérésére a Biz­tonsági Tanács csütörtökön meg­kezdte a vitát az izraeliek vé­rengzése nyomán előállt ciszjor­­dániai helyzetről. Maga helyett Begin „két jobb­kezét”, Mose Arensz hadügy- és Jichak Samir külügyminisztert menesztette Washingtonba. Ame­rikai partnereikkel, Schutzcal és Weinbergerrel az izraeli vendé­gek intenzív tárgyalásokat foly­tattak a két or­szág stratégiai együttműködésének időszerű kérdéseiről s látogatásuk végén fogadta őket Reagan elnök is. Minden jel szerint a megbeszélé­sek a teljes egyetértés jegyében értek véget. Az amerikai fél meg sem kísérelte rábírni partnerét, hogy halassza el megszálló csa­patai átcsoportosítását Libanon­ban. Mint ismeretes, az izraeli kor­mány nemrég egyoldalúan úgy döntött, hogy megrövidíti liba­noni megszállásának frontvona­lát. Annak érdekében, hogy ezál­tal csökkentse a libanoni és a palesztin ellenállók okozta em­berveszteségeit megszálló hadse­regében, és szorosabb ellenőrzé­se alá vonja Libanon déli részét. A határidő nélküli ottani izraeli katonai jelenlét az ország ketté­­szakításával egyenlő és távlati­lag előrevetíti annak árnyékát, hogy Tel-Aviv — miként ezt a Szíriai Golán-fennsíkkal már megtette — bekebelezze e terület­­ét. Tervének első lépéséhez, a csapatátcsoportosításhoz, Izrael most megkapta Washington ál­dását. Gyenge bizonyítvány-ma­gyarázatnak tekintendő Shultz amerikai külügyminiszternek az az igyekezete, hogy az izraeli lé­pést a teljes kivonulás első sza­kaszának állítsa be. Izrael ugyanis semmiféle határidőhöz kötött ilyen jellegű kötelezettsé­get nem vállalt, Washingtonnak viszont épp ezért vállalnia kell a­ cinkostárs felelősségét. -----... Pálfi Viktor Tamil-szingaléz háborúi­­ ) S­ri Lanka északi része nemso­kára Észak-Írországhoz ha­sonlít. Napirenden vannak a lö­völdözések, razziák, letartóztatá­sok — mondta a közelmúltban egy, az indiai-óceáni szigeten járt német turista. Az országban május óta rend­­kívüli állapot van. A kormány­zat így próbálja megakadályoz­ni a szingaléz és a tamil nép­csoport közötti további véres összetűzéseket, visszaszorítani a tamil kisebbség szeparatista tö­rekvéseit. Ám egyelőre nem sok sikerrel. A múlt hét végén a fő­ként tamilok lakta északi tarto­mány központjában, Dzsaff­ában szélsőségesek meggyilkoltak ti­zenhárom katonát! A zavargások azóta is folytatódnak, a fővárost sem kímélik, s az áldozatok szá­ma már meghaladja az ezret. Etnikai, nyelvi és vallási el­lentétek állítják szembe a két népcsoportot. A mai szingaléz— tamil konfliktus gyökerei még a gyarmati múltban kereshetők. Sri Lanka —­ az egykori Ceylon — szigetén a XVI. századi por­tugál hódítás idején északon és­ keleten tamil, míg délen és nyu­gaton szingaléz királyság létezett. A portugál gyarmatosítókat 150­­ évvel később követték a hollan­dok. Mindkét gyarmatosító hata­lom ..tiszteletben tartotta” a sta­,­tus quo-t, és a két birodalmat külön kezelte. Ám a XIX. szá­zad urai, a britek 1833-ban Cey­lon koronagyarmat néven egye­sítették a birodalmakat.. Mint sok más helyen, itt is sikeresen gyakorolták a „divide et impera” elvet. A kényszerházasságban, az angol gyarmatosítás idején a ta­milok parancsoltak. A brit köz­­igaz":... fásban, a szingalézek el­nyomásában... kamatoztatták a hollandok missziós iskoláiban szerzett tudásukat. A privilegi­zált , helyzetben levő­­tamilok ugyanakkor cseppet sem törőd­tek nehezebb sorsú társaikkal. Az angolok ugyanis több­ száz­ezer, alacsonyabb kasztba taro­zó tamilt csalogattak és hurcol­tak be Indiából, hogy olcsó nap­számosként alkalmazzák őket a hír­es ceyloni teaültetvényeken. Ám az ország irányításában szerepet vállaló tamilok gyöngy­életének a függetlenség elnyeré­­­sével vége szakadt. Az eddig el­nyomott szingalézek törlesztettek. Nem volt nehéz dolguk. A hin­duizmust követő tamilok az or­­­szág lakosságának hozzávetőlege­sen 20 százalékát alkotják. A rendfenntartó erőket a többség, a buddhista szingalézek soraiból verbuválták. Magas állami tiszt­ségekbe tamilok többé­­nem ke­rülhettek, magasabb szakképesí­tést alig szerezhettek. .­­Hátrányos helyzetük megszün­tetésére a tamilok szervezkedni kezdtek. Az Egyesült Tamil Fel-, szabadítani Front békés eszkö­zökkel területi önkormányzatért küzd. A szélsőséges Tamil-.Tigri­sek azonban önálló tamil államot követelnek, gyújtogatnak, rabol­nak, gyilkolnak. A megtorlás nem marad el, s a visszavágást gyakran ártatlanok szenvedik meg. Az egykori tamil napszá­mosok­­közül négyszázezret már visszatelepítettek Indiába, két­százezren megkapták a Sri Lan­ka-i állampolgárságot, de több mint százezer ember sorsa még mindig bizonytalan. Több tízez­ren északon, a tamil területen te­lepedtek le és megélhetésükről minifarmjaikon próbálnak gon­doskodni. A rendfenntartó erők azonban­ a terrorista Tamil Tig­risek rejtegetésével vádolták őket, s gyakran lecsapnak törpe­birtokaikra. Többen már a bör­tönben, várták ítéletüket. Közben a harc folytatódik. A véres meg­mozdulások a kormányzatot ar­ra figyelmeztetik, hogy a két népcsoport békés együttélésének kimunkálása a­ szigetország egyik legsürgetőbb feladata. kar.

Next