Magyar Hírlap, 1983. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

2 1983. JÚLIUS 30. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA Fagyod Hírlap -----------TTTW Az olasz szocialisták kísérlete 1 . 07 A Góliát és kockázata AZ IDŐPONT 1976 JÚLIUSA: az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottsága a római Midas szállóban tartott ülésén Benedetto Craxit választja meg a párt főtitkárává. Az alig 42 éves, milánói születésű szicíliait az olaszok jóformán nem is ismerik. Neve még azok számára sem cseng ismerősen, akik pedig rendszeresen az eleddig Francesco De Martino vezette pártra szavaztak. Pedig e viszonylag fiatal, délvidéki politikus már jó ideje a párt úgynevezett autonomista szárnyának vezéralakja. Ám alig múlik el öt esztendő, és Benedetto, azaz most már Bettino Craxi az olasz politika színpadának egyik legismertebb, s egyúttal legvitatottabb szereplőjévé válik. A párttagoknak csupán 10 százalékát tömörítő autonomisták képviselőjeként került a legfőbb pártfunkcióba, de az 1981. áprilisi palermói kongresszuson — ahol már közvetlen szavazással erősítik meg tisztében — immár maga mögé állítja pártja tagjainak több mint 70 százalékát. Ettől kezdve vérbeli politikusként manőverezik az ország politikai erői között és a szakszervezetekkel folytatott tárgyalásokon. Állandóan a sajtó címoldalain szerepel: hol panyókára vetett farmerdzsekiben nyilatkozgat, hol pedig mondén vígságokróll integet az olvasóknak. S közben, mintegy mellesleg, az 1981. júniusában rendezett adminisztratív választásokon 5 százalékkal sikerül növelnie pártja szavazótáborát is... „Győzött a Craxi-jelenség” — mondták akkor párthívei, s „Craxi-effektus”-ról beszélt az olasz sajtó is. Ebben ugyan lehetett némi mediterrán túlzás is, de tény, hogy a kereszténydemokrata Aldo Moro tragikus halála és a republikánus Ugo La Marsa elhunyta után, egyetlen olasz politikus sem bírt olyan szuggesztív erővel, egyetlen politikacsináló sem gyakorolt a közvéleményre, s általában a politikai életre oly látványos hatást, mint Bettino Craxi. PÁRTJÁBAN egyeduralmat valósítva meg, pálfordulásokkal és következetlenségekkel tarkítva ugyan ,de agresszív céltudatossággal tör a hatalom legmagasabb régiói felé. Proudhonista elméletei és Machiavellit idéző módszerei joggal vitatottak, de kétségtelen ügyességét dicséri, hogy pártját — noha a szocialisták a hatvanas évek közepe óta az uralkodó osztály lényeges, bár csupán kis részét alkotják, s alkalmanként ugyanúgy, vagy még rosszabbul viselkednek, mint a kereszténydemokraták — a valódi változásba vetett olasz remények hiteles letéteményesének sikerült feltüntetnie. Ez, természetesen, kockázatos játszma. Hogy mennyire az, talán éppen most fog kiderülni, amikor Craxi végre lehetőséget kapott régóta dédelgetett álma megvalósítására, a miniszterelnöki poszt betöltésére. Amikor tavaly ősszel, az Avanti! (az OSZP lapja) ünnepségén két szendvics majszolgatása közt azt fejtegette, hogy „Athén és Párizs, Madrid és Stockholm után Róma következik majd” — maga sem gondolta, hogy ez valóban és ilyen hamar bekövetkezhet. Nem tagadható a jelentősége annak, hogy az Olasz Köztársaság történetében először alakít kormányt szocialista politikus. Ennek ellenére, a szocialisták hatalomra kerülését mégsem lehet a spanyol vagy a francia példa megismétlődéseként értékelni. Ennek több oka is van. Hiszen például — s ez az olasz baloldali alternatíva, régi, nagy tehertétele— azOlasz Szocialista Párt minden szempontból meglehetősen gyenge. NINCS OLYAN SZÍLES BÁZISA, mint akár görög testvérpártjának, akár a svédnek, híján van a spanyol szocialistákééhoz hasonló, viszonylag realisztikus gazdasági programnak, a kommunistákkal való együttműködése pedig (mint például Franciaországban) egyelőre szóba sem kerülhet — jóllehet, az Olasz Kommunista Párt számbelileg is Itália második legnagyobb pártja. Ami miatt a görög és a francia, a spanyol és a svéd példákkal való párhuzam különösen nem helytálló: az olasz szocialisták nem azért kapták a kormányalakítás feladatát, mert a választásokon győzelmet arattak. Szavazataik számát 9,8 százalékról növelték ugyan, ám nem a remélt, várt 14, hanem mindössze a csekélyke 11,4 százalékra. Az MSZP ezzel tulajdonképpen a választásokon vereséget szenvedett. Az olasz szocialistákat tehát egyáltalán nem a „népakarat” juttatta a kormányra,hanem a helyzet szükségszerűsége, az, hogy nem volt más választási lehetőség. Mert bár a Craxi-kormány még nem alakult meg, a koalíciós tárgyalások még tartanak, az azonban senki számára sem kétséges, hogy a félsziget háború utáni 44. kormánya Craxi vezetésével fog megalakulni, s valószínűleg a vártnál is gyorsabban. Itáliának ugyanis nincs más alternatívája. Ha ugyanis az MSZP kísérlete kudarcba fulladna (miként történt ez 1979-ben), a szocialisták ellenzékbe vonulnának, s ezzel patthelyzet alakulna ki. A VÁLASZTÁSOK UTÁNI parlamenti viszonyok ugyanis olyan bizonytalanok, — egyik párt sem rendelkezik abszolút többséggel —, hogy nem tennék lehetővé egyik párt számára sem a nyugodt kormányalakítást, így azután, bármilyenek legyenek is a majdani kormánypartnerek közötti gyanakvások és szemrehányások , mégis koalícióra kell lépniük egymással. Ráadásul Craxi ezúttal él is azzal, hogy ismét ő (illetve pártja) tölti be a mérleg nyelvének a szerepét: a kormány ugyanis úgy fog megalakulni, ahogyan ő akarja. Máris kijelentette: élni fog az alkotmány 92. cikkelyében foglalt jogokkal. Ez meghatározza a miniszterelnök hatalmát, jogait a kormányalakításban, vagyis a választhatja ki kabinetje tagjait, s nem a pártok korifeusai... S ezzel mintha a gyakorlatban is megszületne az idei viareggiói karnevál egyik mulatságos papírmasé-figurája, a Góliát-Craxi, aki lilliputi figurákként tartja kezében a többi párt vezetőit... Persze, a szocialistáknak is engedniük kell majd: nem csupán a máris követelődző kereszténydemokratáknak, hanem a választások igazi nyertesének, a republikánusoknak is. Valószínű, hogy nagy összecsapások éppen Craxi és a republikánusok népszerű vezetője, Spadolini között lesznek. A külpolitikát, az intézményi reformokat, a politikai morál megtisztításának szükségességét illetően valamennyi párt között egyetértés van. Amiben vitáznak: a gazdasági nehézségek megoldásának módjai. S szó mi szó, ebben nem a szocialistáké a legjobb javaslat. MINDEZT TUDJÁK, maguk a szocialisták is, akik tisztában vannak azzal, hogy gyakorlatilag egy „lerobbant” ország kormányrúdját veszik kézbe. S miután mindenképpen népszerűtlen intézkedések meghozatalára kényszerülnek ők is, ez előrevetíti azt, hogy esetleg — mintegy áldozatibárányként — a többi párt igyekezni fog mielőbb megszabadulni tőlük. Akár egy újabb kormányválság árán is. A Góliát-Craxi kísérletének kockázata csak növekszik azzal, hogy „progresszista’’ programjának lényege, sajnos csak a DC —PSZ korábbi típusú ..vitázó együttműködése.”... pgy. felújított ötpárti koalíció, keretében. Járai Judit KÜLFÖLDIAPOKBQL npflflfl Az Egyesült Államok közép-amerikai katonai jelenléte a térség országainak belügyeibe való közvetlen és durva beavatkozássá változott — állapítja meg pénteki kommentárjában a Pravda. Az SZKP KB lapja rámutat: a közép-amerikai nemzeti felszabadító mozgalmak, a nicaraguai forradalom ellen alkalmazott amerikai „elrettentési stratégia” célja azoknak a nemzeti demokratikus erőknek a zsarolása is, amelyek a világ más térségeiben szintén fellépnek az imperialista, mindenekelőtt az amerikai politikával szemben. E forradalmi mozgalmak elnyomása nem új célkitűzés Washingtonban, eddig azonban az amerikai kormányzat — ha nem is mindig sikeresen — elképzeléseit a mindenkori helyi diktatúrák támogatásával igyekezett megvalósítani. Reagan elnök kormánya már nem elégszik meg a reakciós rezsimek anyagi, valamint hadfelszereléssel és katonai tanácsadókkal való támogatásával. Most először indul hatalmas amerikai haditengerészeti kötelék középamerikai hadgyakorlatra. Reagan elnök lépései egyre nagyobb ellenállást, tiltakozást váltanak ki világszerte; az Egyesült Államok szövetségesei sem értenek egyet ezzel a politikával, s egyre több tiltakozó állásfoglalás lát napvilágot Washington vezető köreiben is. Némely washingtoni politikus, főként pedig az amerikai közvélemény amiatt aggódik, hogy az Egyesült Államok egy újabb vietnami típusú háborúba keveredik — ezúttal nem a távoli Ázsiában, hanem a nyugati félteke középpontjában, Közép- Amerikában. China Daily (Jiao Ce-jang kínai miniszterelnök élesen bírálta a felesleges nagyberuházások sokasodását — jelentette pénteken a pekingi, angol nyelvű napilap. A kormányfő Tiencsinben nyilatkozott, ahol az egyik mintaképként kiemelt, a hadsereg segítségével épülő beruházást tekintette meg. A túl sok nagyberuházás elnyújtja az építkezési átfutást, megsokszorozza a beruházási tőkét, de nem biztosít megfelelő minőséget, fejtette ki Csao. Amennyiben ez a helyzet tovább tart, az ország nem lesz képes elérni a maga elé tűzött célokat, noha biztosította rájuk az anyagot és a pénzt. A miniszterelnök kemény szavai nem sokkal azután hangzottak el, hogy Pekingben bejelentették: az idei beruházások felső határát 55 milliárd jüanra (27,5 milliárd dollár) limitálják, jövőre pedig 60 milliárd jüanban szabják meg a felső határt. Tavaly a beruházási összeg 55,5 milliárd jüan volt. Ez 11 milliárdos ugrást jelentett az előző évihez képest és jelentős feszültséget teremtett a gazdaságban: az építkezésianyagokban, nyersanyagokban hiányok keletkeztek, az ilyen termékeket előállító vállalatok sok psython áremelésekre használták ki a helyzetet, ez viszont pénzügyi csődbe vitt több nagy építkezést. Csao Ce-jang csütörtöki tiencsini látogatásán azt hangsúlyozta, hogy a kulcsberuházások száma nem lehet túl nagy, viszont amikor megkapják ezt a rangot, elsőbbséget kell biztosítani számukra. Reagan titokban készül a választásokra Begin és traumái Cok találgatásra szolgáltatott az okot, hogy Begin izraeli kormányfő váratlanul lemondta az e hétre tervezett amerikai látogatását. A vizit elmaradását hivatalosan „személyes okokkal” indokolták. Az izraeli sajtó ezek mögött a miniszterelnök egészségi állapotának heveny romlását gyanítja. A Haarec c. napilap szerint Begin szellemi és fizikai állapota olyan, hogynemcsak egy fárasztó utazást zár ki, hanem nyíltan felveti azt a kérdést is: képes-e egyáltalán a kormány vezetésére? A lap emlékeztet, arra, hogy Begin többször kijelentette: 70. életévének betöltése után lemond posztjáról. Nos, a 70-ik születésnapját a múlt szombaton ünnepelte a kormányfő, de lemondó nyilatkozata egyelőre késik. Az ellenzéki Munkapárt siettetni szeretné ilyen irányú döntését s ezért nyilvános vitát javasolt a parlamentben a kormányfő egészségi állapotáról, mert szerinte Begin immár képtelen az ország vezetésére. A jólértesültek szerint egyébként Begin súlyos lelki traumáktól szenved, amelyekhez feltehetőleg hozzájárult felesége tavaly novemberben bekövetkezett halála is. Nos, ami az utóbbi időben a megszállt Ciszjordániában megy végbe, ha Beginnél talán nem is, de alkalmas lelki traumák előidézésére. Álarcos fegyveresek — minden jel szerint izraeli telepesek — Habros városában géppisztolytüzet nyitottak arab egyetemisták egy nagyobb csoportjára. Hármukat megöltek, több mint harmincat megsebesítettek. A terrorakció négy részvevője elmenekült, s azóta nyomuk veszett. A merénylet elleni tiltakozásul az arab lakosság Nabluszban tüntetést, rendezett. Izraeli katonák a tömeg közé lőttek s egy asszonyt megöltek, több tüntetőt pedig megsebesíettek. Azóta Ciszjordánia több körzetében tiltakozó sztrájkokat tartottak s növekedett a feszültség. Több ENSZ-tagállam kérésére a Biztonsági Tanács csütörtökön megkezdte a vitát az izraeliek vérengzése nyomán előállt ciszjordániai helyzetről. Maga helyett Begin „két jobbkezét”, Mose Arensz hadügy- és Jichak Samir külügyminisztert menesztette Washingtonba. Amerikai partnereikkel, Schutzcal és Weinbergerrel az izraeli vendégek intenzív tárgyalásokat folytattak a két ország stratégiai együttműködésének időszerű kérdéseiről s látogatásuk végén fogadta őket Reagan elnök is. Minden jel szerint a megbeszélések a teljes egyetértés jegyében értek véget. Az amerikai fél meg sem kísérelte rábírni partnerét, hogy halassza el megszálló csapatai átcsoportosítását Libanonban. Mint ismeretes, az izraeli kormány nemrég egyoldalúan úgy döntött, hogy megrövidíti libanoni megszállásának frontvonalát. Annak érdekében, hogy ezáltal csökkentse a libanoni és a palesztin ellenállók okozta emberveszteségeit megszálló hadseregében, és szorosabb ellenőrzése alá vonja Libanon déli részét. A határidő nélküli ottani izraeli katonai jelenlét az ország kettészakításával egyenlő és távlatilag előrevetíti annak árnyékát, hogy Tel-Aviv — miként ezt a Szíriai Golán-fennsíkkal már megtette — bekebelezze e területét. Tervének első lépéséhez, a csapatátcsoportosításhoz, Izrael most megkapta Washington áldását. Gyenge bizonyítvány-magyarázatnak tekintendő Shultz amerikai külügyminiszternek az az igyekezete, hogy az izraeli lépést a teljes kivonulás első szakaszának állítsa be. Izrael ugyanis semmiféle határidőhöz kötött ilyen jellegű kötelezettséget nem vállalt, Washingtonnak viszont épp ezért vállalnia kell a cinkostárs felelősségét. -----... Pálfi Viktor Tamil-szingaléz háborúi ) Sri Lanka északi része nemsokára Észak-Írországhoz hasonlít. Napirenden vannak a lövöldözések, razziák, letartóztatások — mondta a közelmúltban egy, az indiai-óceáni szigeten járt német turista. Az országban május óta rendkívüli állapot van. A kormányzat így próbálja megakadályozni a szingaléz és a tamil népcsoport közötti további véres összetűzéseket, visszaszorítani a tamil kisebbség szeparatista törekvéseit. Ám egyelőre nem sok sikerrel. A múlt hét végén a főként tamilok lakta északi tartomány központjában, Dzsaffában szélsőségesek meggyilkoltak tizenhárom katonát! A zavargások azóta is folytatódnak, a fővárost sem kímélik, s az áldozatok száma már meghaladja az ezret. Etnikai, nyelvi és vallási ellentétek állítják szembe a két népcsoportot. A mai szingaléz— tamil konfliktus gyökerei még a gyarmati múltban kereshetők. Sri Lanka — az egykori Ceylon — szigetén a XVI. századi portugál hódítás idején északon és keleten tamil, míg délen és nyugaton szingaléz királyság létezett. A portugál gyarmatosítókat 150 évvel később követték a hollandok. Mindkét gyarmatosító hatalom ..tiszteletben tartotta” a sta,tus quo-t, és a két birodalmat külön kezelte. Ám a XIX. század urai, a britek 1833-ban Ceylon koronagyarmat néven egyesítették a birodalmakat.. Mint sok más helyen, itt is sikeresen gyakorolták a „divide et impera” elvet. A kényszerházasságban, az angol gyarmatosítás idején a tamilok parancsoltak. A brit közigaz":... fásban, a szingalézek elnyomásában... kamatoztatták a hollandok missziós iskoláiban szerzett tudásukat. A privilegizált , helyzetben levőtamilok ugyanakkor cseppet sem törődtek nehezebb sorsú társaikkal. Az angolok ugyanis több százezer, alacsonyabb kasztba tarozó tamilt csalogattak és hurcoltak be Indiából, hogy olcsó napszámosként alkalmazzák őket a híres ceyloni teaültetvényeken. Ám az ország irányításában szerepet vállaló tamilok gyöngyéletének a függetlenség elnyerésével vége szakadt. Az eddig elnyomott szingalézek törlesztettek. Nem volt nehéz dolguk. A hinduizmust követő tamilok az ország lakosságának hozzávetőlegesen 20 százalékát alkotják. A rendfenntartó erőket a többség, a buddhista szingalézek soraiból verbuválták. Magas állami tisztségekbe tamilok többénem kerülhettek, magasabb szakképesítést alig szerezhettek. .Hátrányos helyzetük megszüntetésére a tamilok szervezkedni kezdtek. Az Egyesült Tamil Fel-, szabadítani Front békés eszközökkel területi önkormányzatért küzd. A szélsőséges Tamil-.Tigrisek azonban önálló tamil államot követelnek, gyújtogatnak, rabolnak, gyilkolnak. A megtorlás nem marad el, s a visszavágást gyakran ártatlanok szenvedik meg. Az egykori tamil napszámosokközül négyszázezret már visszatelepítettek Indiába, kétszázezren megkapták a Sri Lanka-i állampolgárságot, de több mint százezer ember sorsa még mindig bizonytalan. Több tízezren északon, a tamil területen telepedtek le és megélhetésükről minifarmjaikon próbálnak gondoskodni. A rendfenntartó erők azonban a terrorista Tamil Tigrisek rejtegetésével vádolták őket, s gyakran lecsapnak törpebirtokaikra. Többen már a börtönben, várták ítéletüket. Közben a harc folytatódik. A véres megmozdulások a kormányzatot arra figyelmeztetik, hogy a két népcsoport békés együttélésének kimunkálása a szigetország egyik legsürgetőbb feladata. kar.