Magyar Hírlap, 1984. november (17. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-06 / 261. szám
6 1984. NOVEMBER 6. KEDD K U IT 0 1t A - MŰVESZET Magyar Hírlap / Rádiófigyelődj Csak 14 éven aluliaknak! Négytől ötig áll VNk'/ J gyerekekhez szól a Kossuth rádió. V / Úgy gondolhatták a műsor- “T szerkesztők, ek-Ki, kortájt tartózkodik a legtöbb kisdiák rádiókörelben — kinevezték tehát ezt az órányi műsoridőt „gyermeksávnak”, így a hat-tizennégy évesek nem megrögzött rádióról is pontosan tudhatják, mikor kell hétköznap bekapcsolniuk a készüléket, ha korukhoz és érdeklődésükhöz szabott műsorra vágynak. A kijelölt sávjukra fegyelmezetten besoroló kiskorú hallgatók számára az elmúlt hét a látóhatár-tágítás és a kritikus gondolkodásra nevelés jegyében telt A Nyitnikék postájának keddi adásában Tarnay Márta műsorvezető-riporter Tanzániában élő magyar gyerekekkel beszélgetett, olyanokkal, akik külszolgálatot teljesítő szüleikkel kerültek az afrikai országba. A kis nyilatkozók olyan „korspeficikus” szempontok alapján jellemezték ottani életük furcsaságait, amelyekkel egy felnőtt mégoly színes beszámolója sem vehetné föl a versenyt. A sorsazonosság, — hogy tudniillik mindannyiuknak iskolába kell járni — kijelölte számukra a kölcsönösen fontosnak ítélt témákat, mindenekelőtt azt: miben tér el az ottani tanítási rend az itthonitól? Vajon melyik helyi specialitás híre riasztotta el jobban a hallgatókat, az, hogy Tanzánia angol nyelvű iskoláiban a házimunka című tantárgy keretében időnként föl kell mosniuk a tankörletet, vagy hogy csak négyóránként tartanak szünetet a végeláthatatlan hosszúnak tetsző ■tanítás során? A hazai megszokásoktól való szellemi elrugaszkodásban segített a péntek délutáni Misa Magazin is, a szovjet gyermekfolyóirat rádiós mellékletének vidám, pergő, mulattatva okító műsora, amelyben — a frissen importált gyerekszáj-bemondások alapján — párhuzamot lehetett vonni a külföldi és a magyar humor között, a konok kíváncsiak pedig magyarázatot kaphattak a legképtelenebbnek tűnő kérdéseikre (például hogy mivel simították szalonképesre a ruhájukat a vasaló föltalálása előtt az emberek? Mindazonáltal a hét legsikeresebb rádiós gyermekműsorának az Ördögh Csilla vezette MR 10—14 című, „iskoláknak, őrsöknek, barátoknak” szóló magazint tarthatjuk, mert míg a többi elsősorban információszolgáltatásával tette magát hasznossá, ez határozott, fellépésre és önálló véleménynyilvánításra serkentette a műsor kiskorú vendégeit, hallgatóit egyaránt. A riporter őrs tagjai, akik meginterjúvolták a Pajtás újságot előállító nyomdászokat, meg a külső munkatársakat toborzó pályázati felhívás meghirdetői talán azokban is kedvet ébresztettek a nyilvános önkifejezésre, akik a házi feladaton kívül még soha nem próbálták formába önteni gondolataikat. A kellőképpen fölbátorodott gyerekek a műsoridő alatt kíváncsiskodó és számonkérő kérdéseket tehettek föl a négy gyermeklap — a Dörmögő Dömötör, az Iránytű, a Kisdobos és a Pajtás — jelenlevő szerkesztőinek, akik megígérték, hogy az elhangzott észrevételeket, kritikákat nem hagyják figyelmen kívül további munkájuk során. Az egyik fiú — e sorok írójának nem kis örömére — bevallotta: mai témájú, sovány cselekményű „műmesék” helyett sokkal több népmesét szeretne olvasni a legkisebbek képeslapjában, hiszen „azon, hogy Jancsi eltéved a kockaházak között, nincs mit izgulni”. Szerencsére van egy másik, kicsinyek számára kijelölt minisáv is a Kossuth rádióban — a Hol volt, hol nem volt... —, amelyen mostanában minden este Sebestyén Ádám gyűjtéséből való magyar népmeséket olvastak föl, az igazi, továbbálmodni érdemes kalandokra áhítozó gyerekek joggal feltételezett örömére. (valachi) Ismét a Naksolról ( tíz Új dokumentumfilmek készülnek A Mafilm Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában Székely Ferenc Vitafilm a Naksolról címmel új alkotást forgat. A produkció, amelynek operatőre Ónodi G. György, az égési sebek gyógyítására használt szer hatásosságáról szól. Kiss István György kamerájával rögzítik Tényi István mozihíradó-filmjét 14 éves bányásztanulókról, valamint az oroszlányi bányásztanintézetről. Deák Erzsébet mozihíradójában a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottságnak azzal a vizsgálatával ismerteti meg a nézőket, amellyel a főváros közterületeinek állapotát térképezte föl a szervezet. Operatőr: Máriássy Ferenc. Wiedermann Károly Szentendrei mozaikok címmel a kisváros idegenforgalmi és kulturális életéről készít filmet. Paulus Alajos és Székely Ferenc társrendezők Via Transkontinent című alkotásukon dolgoznak; a film a földrészeket átszelő nagy szállítási útvonalakat mutatja be, amelyeken a magyar Hungarocamion, a Mahart és a Malév járművei viszik áruikat. Zombori Katalin Züm-züm című alkotásában a kis falvak művelődési lehetőségeiről szól; az operatőr Kiss István György és Ormos Tibor. A napokban kezdik meg Különíts Ilona új filmjének felvételeit Szabó Árpád és Ormos Tibor kamerája előtt egy óbudai leányiskola diákjainak élete rajzolódik ki. (MTI) Moszkva A kaposvári Csiky Gergely Színház vasárnap este nagy sikerrel kezdte meg vendégjátékát a szovjet fővárosban Molnár Ferenc „Liliom” című darabjával, amelyet Babarczy László rendezett. A kaposvári társulat öt alkalommal játssza a „Liliom”-ot, majd három estén az Ascher Tamás rendezte Hamletet mutatja be. A társulat Babarczy László igazgató-főrendező vezetésével érkezett Moszkvába, és elkísérte Spiró György, a színház dramaturgja is. A kaposvári társulatot Anatolij Danyilov, a Szovjetunió kulturális minisztériuma színházi főigazgatóságának helyettes vezetője köszöntötte meleg szavakkal, s elmondotta: ez a vendégjáték csupán egy állomás a két ország színházai és színházművészei közötti szoros együttműködésben. Kaposvári vendégjáték I Tévénapló !02: üvegtörő nem süvölt ........ I Változnak az idők, változnak x a lehetőségek, x Húsz, meg tíz évvel ezelőtt a .. Ki mit tud, meg i a Ki miben tudós kecsegtette azzal széles e haza ifjúságát, hogy ismertté válhat a tévé kínálta nyilvánosság előtt. Muszáj volt szavalnia, zenélnie, bűvészkednie vagy történelemvirtuóznak lennie annak, aki babérra pályázott. Bezzeg manapság! Sokkal demokratikusabb ez is. A legutóbbi Leg ... leg ... leg ... adásban egy éltes férfiú kerek-perec beismerte, hogy azért találta ki páratlan mutatványát, hogy felléphessen a televízióban. Ezek után megkötött egy hajszálat, markába rejtette, majd szabad öklével néhányszor megütögette csomót rejtő kezét. A hajszál e művelet után egy-kettőre kicsomózhatóvá vált. (A műsorvezető-szerkesztő Rózsa György ki is csomóztatta: biztos, ami biztos!) E műsorszámtól hazánk kiskorú népességének jelentős hányada vérszemet kapott: úgy vélik, „ilyet még én is ki tudok találni”, és munkában fáradt szüleiket különféle, hasonlóan zseniális trükkök bemutatásával kergetik a kétségbeesésbe. Az említett férfiún kívül (akinek nem igazán megértő a felesége, hiszen kijelentette, ha férjára fellép a Leg .. .-ben, haza többé ne menjen) láthattunk még gyufa torony-építő bajnokokat, vagontoló asszonyt, papírhajóépítőket, sőt, olyan valakit is, aki egy (két-három) jól irányzott mozdulattal üvegpalackok alját üti ki. Rám ez a bajnok tette a legmélyebb benyomást. Képes voltam az összes többi mutatványnak értelmét lelni, ezt az egyet kivéve. Szóval ez aztán mindenképpen „leg” volt. Egyébként sokakkal szemben én tulajdonképpen helyénvaló műsornak tartom a Leg ... leg ... leg .. .-et. Olyan ez (korunk lehetőségeit tükröző méretben), mint a hajdani vasárnap délutánok, minden idők falujának nagyrétjén. Azok is megmutathatják, hogy legények a gáton, akik nem jeleskednek a hagyományos viadalokon, a szokott versenyterepeket: munkában, tanulásban, sportpályán. Kiállhatnak, megmutathatják, van azért valami, amiben kitűnnek. Legfeljebb azon mélázhatunk el egy keveset, hogy nincs-e zűrzavar a legek körül azokban a fejekben, amelyekben az üvegkiütésnek, a matematikatudorságnak és a leghosszabbra megnövesztett kisujjkörömnek egyforma a respektusa. Ami a zűrzavart illeti, a Szó, zene, kép című vegyes műsort is meghatározhatnánk ezzel a kifejezéssel. A műsorkészítők csapata (Bulla Károly, Csenterics Ágnes, Kóthy Judit, Rózsa Sándor és a műsorvezető Burányi Ferenc) úgy sem határozta meg, hogy mi is ez a Szó, zene, kép, magazin, esztrádműsor, avagy a Stúdió akaratos másodunokaöccse ... ? Lehet akármelyik, egyformán kialakulatlan készítőinek szándéka. De ha a szándék felől közelítjük, az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a heti kulturális magazin babérjain óhajtanának osztozkodni: mi is tallózunk kulturális események apropóján, mi is készítünk művészinterjút, mi is adunk részleteket műsorokból (filmből, tévésorozatból, operából, pódiumműsorból és kamarahangversenyről), mi is tudunk könyvet, költőt prezentálni. Sőt, még tárlatot is vezettetni, magával a festőművésszel. Ha mindezt jobban teszi a kissé (?) fantáziátlan című Szó, zene, kép, mint hetente jelentkező rokona, szavunk se lenne. (Vagy mégis? Hiszen olyan sokféle kulturális rétegműsor hiányzik a képernyőről!) De minek szerdán alulmúlni azt, amit amúgy is minden kedden látunk ... ? A Szó, zene, kép című műsor erénye két tanulság, amelyet nézőinek nyújtott. Az egyik, hogy az „ahhoz képest” változatlan érvényessége okán, becsülje, a Stúdió értékeit. A másik: lássa be, hogyfestményeket nem lehet elmagyarázni, ilyet máskor ne is kívánjon. Amikor Baranyi Ferenc kérésére a meghívott ,Munkácsy-díjas -----AerV/A.---------festőművész elkezdte mesélni, hogy mi minden látható egyenként bemutatott művein, egy ideig azt hittem, tréfál. De a képmagyarázkodást nem szakította meg szó vagy gesztus, amivel a művész Baranyi meg a nézők értésére adta volna: tetszik látni, hogy ez vicc? Hogy képeket nem lehet elmondani, mert ha lehet, akkor minek megfesteni? Miért tételeznénk fel rosszat a szerkesztőkről, vagy a vállalkozó kedvű festőművészről? Biztosan segítőkészség vezette őket, amikor a képmagyarázatot kitalálták. Ám azért nem árt, ha tudják: ha mit nézők kissé sértődékeny hangulatunkban lettünk volna, akár még úgy is vélhettük volna, hogy minket most hülyének néznek. Az elmúlt hét szenzációjának — ami a szórakozást illeti — a Linda című új krimibohózat-sorozat ígérkezett. Ez már önmagában is újdonság, hiszen a magyar néző feltételes reflexeit úgy alakították eddigi tapasztalatai, hogy ha új magyar bohózatsorozat közeledtéről hall, megborzong, szemét le-, fülét becsukja és sündisznópózba helyezkedik. Miért gondolta, hogy a Linda más lesz? Hogy végre tényleg valami épkézláb mókázás következik ? Azért, mert ezt sugallták neki: az utóbbi hetekben éppen eleget hallott Lindáról: „Linda csak egy van!!! Nézze meg a következő folytatásokat is!” „Van egy szabad estéje? Töltse Lindával! Nincs? Akkor is!” „Mert jön! Jön! Jön! Jön! Linda!!!” Az idézett sorokat a műsorújságból másoltam ki, csak a csupa nagybetűt mellőztem. De láttunk a sorozatról képriportot és hallottunk készítőivel rádióriportot is. Az alapos beharangozás következtében némely kiskorú nézők pénteken már kora délutántól kezdve kérdezgették: még nem kezdődik? Még nem jön? És jött. A kiskorú nézők nem is csalódtak benne: üt, vág, rúg és mindehhez süvöltözik is. (Karate!) De ez még csak a kezdet. Várjuk ki a végét. Virág F. Éva Dr. Germanus Gyula profeszszor most lenne százéves. Nehéz elképzelni róla. Hogy valaha is megöregedhetett volna. Hiszen még csak öt éve halt meg, tehát kilencvenöt évet mégiscsak megért, ami már az ő közismert bátorságát tekintetbe véve, szintén nem csekélység. De még mindig szőke volt (holott igazán nem festette a haját) azaz vöröses szőke, mint fiatal korában. Talán éppen néhány árnyalattal fakóbb, mert valamennyire mégiscsak őszült. Amikor 1884-ben Lőcsén megszületett, bizonyos fokig előre vetítődött már későbbi pályája. Talán azért, mert anyai részről csakugyan török származású volt (Hadzsics), tulajdonképpen már egész kis gyermekkorától fogva végtelenül érdekelte mindaz, ami a magyar történelemben a törökökkel öszszefüggött. Érdekelte az is, ami Lőcsén úgy látszik a Fehér aszszonnyal is kapcsolatos, a város bizonyos, nálunk ritkán megmaradt, középkori jellege. Középiskolái után a keleti akadémiára iratkozott be, amihez már akkor is rendkívüli nyelvtudás szükségeltetett a németen, a francián, angolon kívül vagy egy keleti, vagy egy szláv nyelv. Germanus törökül tanult, szótárból és egyedül, gimnazistaként. Amikor a keleti akadémián már híve volt, ifjú tudósként összeköttetésbe került Vámbéry Árminnal, akinek később tanítványa, rajongója, majd közeli barátja lett. Vámbéry ekkor már hazatért utazásaiból és Budapesten különös, megismételhetetlen tisztelettel körülvett, pozíciót töltött be. Germanus Gyula ezelőtt körülbelül tíz évvel előadást tartott róla, s elmondta, mennyi mindent nem hozott nyilvánosságra soha Vámbéry az életéről. Yeo Ma lenne százéves 'A' Germanus, a Hadzsi amit csak vele közölt, jóformán testamentumaként A véletlen úgy hozta magával, hogy néhány évvel ezelőtt jelent meg az első angol könyv Vámbéryről, amelyet Lorrie Alder és Richard Dalby írtak. Ebben elolvashatók a „rejtélyek” , amelyeket Germanus megoldott. Germanus professzor tanítványai egyébkénta második világháború előtt nagyrészt olyan emberek voltak, akiket tudományos érdeklődésük, a magyar—török történelmi összefüggések tanulmányozása serkentett a keleti nyelvek tanulására. Germanus tehát főleg török nyelvvel és nyelvjárásokkal foglalkozott. Fiatalságában jó néhány évet töltött Isztambulban. A történelem (melysohasem nélkülözi a cselekményt a mi vidékünkön), Germanus istambuli tartózkodásának idején éppen megbuktatta a török szultánok uralmát. Germanusnak módjában volt az utolsó török szultán utolsó fiát Budapesten beprotezsálni zenekari tagnak különféle intézményekbe. Az illető ezért persze mélységes hálát érzett iránta és a szultanátus bukásának számtalan finom és kevésbé finom, sőt véres kulisszatitkát közölte vele. Ez az ember, a szultán fia, később dobosként működött Pesten évtizedekig . .. Germanus már rég mohammedán volt, és baráti társaságban gyakran kifejtette, hogy nemcsak azért tért át a mohammedán hitre, hogy le ne bukjon, amikor keleti utazásain sejknek neveztette magát, sőt Mekkába is elzarándokolt, mint ilyen ... hanem, mert tulajdonképpen őt Mohammed érvelése a többnejűség mellett meggyőzte annak elvi helyességéről. Felesége Hajnóczy Nagy Rózsa, aki Germanus egyik regényében, a Bengali tűzben szerzőként szerepel , holott a valóságban csak az ő Santi Niketan-i naplóját használta fel a valódi szerző, Germanus forrásműként. Ebből, miután Hajnóczy Rózsa 1944 szörnyű nyarán öngyilkosságot követett el, egyszerűen mert annyira gyűlölte mindazt, ami akkor történt, hogy képtelen volt tovább élni, s „kivárni a végét”. Halálával számtalan szerzőjogi bonyodalmat idézett fel. Ezek még most sem tűntek el egészen, mert hiszen közben maga Germanus is elhunyt. Viszont második felesége, maga is eredetileg zongoraművész, majd meseíró, természetesen nem óhajtotta igazságtalanul senkinek emlékét csorbítani. Germanus egyéb művei, A fakó félhold, A vörös félhold, Az Iszlám története tudományos jellegű munkák, s így magától értetődően a professzor műveiként szerepelnek. A Farkasréti temetőben turbános sírkő emlékszik Germanusra. Tanítványai és mindazok, akik szerettek volna közéjük tartozni, időnként elzarándokolnak hozzá és ki-ki saját hitének szabályai szerint csak néhány csöndes gondolattal adózik neki, vagy elimádkozik egy-két sort a Koránból, ha ez módjában áll. Mi, a magunk részéről önkéntelenül ■Kiss József „rosszul a költő”jére gondolunk,aki Germanus egyik elődjeként (mint költő, nem mint orientalista) ezt írta: Juszuf a költő hármat szeretett, a dalt a lányt, s a kerevetet.” Öt éve, hogy meghalt a kiváló orientalista és máris legendák képződnek körülötte ... F. A.